Fejér Megyei Hírlap, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-03 / 1. szám
Dolgunk nem lesz kevés 1984-ben sem Losonczi Pál újévi köszöntője (Folytatás az 1. oldalról) szerkezetének korszerűsítésére, hogy jobban meg tudjunkfelelni a külső piacokon kialakult követelményeknek, de nem kisebb mértékben a hazai fogyasztók igényeinek is. Nem kis feladatok voltak ezek. Reálisan nézve 1984 sem lesz könnyebb. Céljaink elérése érdekében a termelőmunka és az irányítás területén is nagyobb feladatokkal kell számolnunk. A mennyiségi növekedés helyett a minőségi követelmények kerültek előtérbe már több esztendeje. A tervteljesítés fő mutatója a gazdaságosság lett. Terjed a munka eredményeihez igazodó elosztás gyakorlata. A nehezebb időkben is figyelmet fordítunk a szociális juttatások megvédésére, a legjobban rászorulók anyagi helyzetének javítására. E nehéz időkben tovább mélyült az a szocialista nemzeti egység, amely az utóbbi évtizedekben kovácsolódott össze. Világnézetre való tekintet nélkül is egységesek vagyunk a béke megvédésének, a szocialista társadalom építésének kérdésében. Egy emberként féltjük és minden eszközzel védjük vívmányainkat és mindent elkövetünk azért, hogy a nehezebb körülmények között is megőrizzük azokat. Nagy nemzeti célunk szolgálatában folytatjuk a szocializmus építését, politikai, társadalmi, gazdasági rendünk demokratikus fejlesztését. Dolgunk nem lesz kevés és nem lesz könnyű 1984-ben sem. A jól bevált politika folytatása, szocialista nemzeti egységbe tömörült népünk tehetsége, tenniakarása, kemény munkája, küzdelme — szövetségeseinkkel, a testvéri népek összefogott erejével együtt — további boldogulásunk biztos záloga. Az új esztendő első napján pártunk Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a kormány nevében ebben a jó reményben kívánok valamenynyiüknek, egész magyar népünknek, minden barátunknak békés, boldog, eredményekben gazdag új esztendőt. KOMMENTÁR Nigéria : Új esztendő katonákkal Aligha készültek jó kedvűen az új esztendő köszöntésére a nigériaiak, az ország súlyos gazdasági válsága eleve kedvüket szegte. A kérdésre, hogy a szilveszteri katonai hatalomátvétel hírére jobb kedvre derültek-e, csak talányos válasz adható: igenis, meg nem is. Hiszen tudják, attól, hogy a katonák átvették a kormányrudat Alnaji Snenu Shagari polgári elnöktől, egy csapásra nem lesz jobb a gazdasági helyzet. Másrészt még jól emlékeznek az 1960. és 1979. közötti időszakra, amikor öt katonai hatalomátvétel zajlott le a nyugatafrikai államban, s a tisztek 13 évi országlása — a gazdasági felvirágzás ellenére — gondokat is okozott. S még valami felmerülhet a mintegy 100 milliós Nigéria lakóinak többségében,legalább is azokban, akik a nyáron Shagarinak és pártjának, Nigéria Nemzeti Pártjának (NPN) szavaztak bizalmat: mi lesz a polgári demokratizálódási folyamat sorsa? A katonák 1983. utolsó napján azzal vették át a hatalmat, hogy Shagari kormányzata a gazdasági összeomlás szélére sodorta az országot, hozzánemértéssel intézte az ügyeket és elburjánzott a korrupció. Mindjárt hatályon kívül helyezték az alkotmányt, feloszlattak minden pártot, s éjszakai kijárási tilalmat rendeltek el. A Nigéria élén álló legfelsőbb katonai tanács vezetője, Mohamed Buhari dandártábornok Nagy- Britanniában szerezte katonai képesítését, s a kőolajipar szakértőjének számít. Az első megnyilatkozások arra utalnak, hogy az ország társadalmi-gazdasági rendszerében, nemzetközi kapcsolataiban nem várható alapvető változás. Paradox módon annak idején, 1979-ben a katonák éppen a most eltávolított Shagarinak adták át a hatalmat, mert érettnek ítélték a helyzetet a polgári kormányzáshoz való visszatéréshez. Shagari akkor is és most nyáron is az egységes Nigéria jelszavával nyerte meg a választásokat, s ennek a több mint 250 etnikai csoportból felépülő országban aligha lebecsülhető a jelentősége. Igaz persze, hogy az 1960. október 10- től független Nigéria történetében eddig a polgári politikusok nem szerepeltek valami fényesen, önös érdekeiket részesítették előnyben, s 1966-ra a polgárháború szélére sodorták az országot. Ekkor lépett színre a hadsereg, amely maga sem volt egységes a Nigéria jövőjét formáló elképzelésekben. Ennek tudható be, hogy a katonák már nem voltak képesek megakadályozni a véres polgárháború kitörését, a biafrai tragédiát, amely kétmillió ember életét oltotta ki. Hogy mennyire kísért ez a fájdalmas múlt Nigériában, azt jelezték a nyári választások idején lezajlott zavargások, a pártok közötti torzsalkodások, az újból felerősödött bizalmatlanság. Shagari elnöki működése kezdetén — ez is az igazsághoz tartozik — az olajboom már a végét járta, s ő egy kőolajra alapozott gazdaságot örökölt. A tovatűnt esztendő, 1983 már igencsak a megpróbáltatások éve volt: a tőkés világgazdasági válság, az olajpiaci pangás valóban alapjaiban rendítette meg az ország gazdaságát. Az emberek ezt saját bőrükön tapasztalták: a magas munkanélküliséget, a csillagászati élelmiszerárakat, az importmegszorító intézkedések következtében beszűkült áruválasztékot, az akadozó alapvető szolgáltatásokat. Ebben a közegben újból virágzásnak indult a feketepiac, új erőre kapott a korrupció. A gazdasági gondok fő oka, hogy Nigériában, akárcsak sok más olajtermelő országban, a fejlesztési terveket az 1974-től bőven áramló petrodollárokra alapozták. Az olaj nemzetközi kereslete azonban időközben visszaesett: Nigéria ilyen jövedelme a felére csökkent, s már nem tudja tartani a 30 dolláros hordónkénti árat sem. Mindeközben nem figyeltek oda a mezőgazdaságra: Nigéria egykor a földrész legnagyobb élelmiszerexportőre volt, ma ugyancsak éllovas, de a behozatalban. A katonák tehát igen nehéz társadalmi-gazdasági időszakban tértek vissza a hatalom porondjára Nigériában. Vállalkozásuk sikeréhez aligha lesz elég pusztán a rendcsinálás. Kocsi Margit A Szovjetunió békében kíván élni minden országgal Nyikolaj Tyihonov válaszai a Jomiuri Simbun című japán lap szerkesztőségének kérdéseire Moszkvában vasárnap nyilvánosságra hozták azokat a válaszokat, amelyeket Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke adott a Jomiuri Simbun című japán lap szerkesztőségének kérdéseire. Az új közepes hatótávolságú amerikai rakéták európai telepítésének megkezdése utáni nemzetközi helyzetről szólva Nyikolaj Tyihonov kifejtette : — Gondolom, újságok sok olvasója egyetért azzal, hogy mindenkinek jobb volna, ha az új évet e rakéták nélkül kezdhetnénk. Visszataszító „ajándék” ez az európaiaknak, de nemcsak nekik. Az Egyesült Államok lépései következtében a világhelyzet sokkal bonyolultabb lett, a feszültség számottevően megnőtt. — Jurij Andropovnak, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének 1983. november 24-i nyilatkozata meggyőzően feltárja, milyen hibás és veszélyes a jelenlegi amerikai kormányzat irányvonala, amelynek célja a Szovjetunió biztonságának aláásása. A nyilatkozat megmutatja, hogy valójában kit terhel a felelősség a genfi tárgyalások megszakadásáért. Csupán hangsúlyozni tudom, hogy a Szovjetunió a genfi tárgyalásokon olyan messzire elment, amennyire csak mehetett, hogy valóban igazságosan és radikálisan meg lehessen oldani a közepes hatótávolságú nukleáris fegyverek kérdését. Emlékeztetnék rá, hogy éppen a Szovjetunió javasolta minden közepes hatótávolságú és harcászati nukleáris eszköz megsemmisítését Európában. Az Egyesült Államok azonban még tárgyalni sem kívánt erről. Ezt figyelembe véve mi olyan megoldásra törekedtünk, amely lehetővé tette volna, hogy mind Európában, mind pedig Ázsiában a lehető legalacsonyabb szinten megőrizzük a közepes hatótávolságú nukleáris eszközök egyensúlyát. A Szovjetunió beleegyezett például abba, hogy európai térségében mind közepes hatótávolságú rakétákból, mind a hozzájuk tartozó robbanótöltetekből sokkal kevesebbel rendelkezzék, mint 1976-ban, amikor még egyáltalán nem voltak meg az SS—20 rakéták, — állítólag ezek miatt hozta meg a NATO az új amerikai rakéták nyugateurópai telepítésére vonatkozó határozatot. — Késznek mutatkoztunk arra is, hogy az Egyesült Államokkal kötendő megfelelő megállapodás aláírásának pillanatában megszüntessük az SS—20 rakéták telepítését a Szovjetunió keleti területein, természetesen azzal a feltétellel, hogy az ázsiai térségben nem változik meg lényegesen a hadászati helyzet. Sajnos, a másik fél egészen más, nyíltan önző megfontolásokból indult ki. Számára az a legfontosabb, hogy az első csapás megtételére alkalmas nukleáris fegyver Európába telepítésével katonai fölényre tegyen szert. Ezért hiúsította meg a genfi tárgyalásokat is. — Ezzel kapcsolatban kénytelen vagyok szólni arról a negatív szerepről is, amelyet néhány más ország vezetése játszott. Azok, akik saját népük akaratával ellentétben beleegyeztek abba, hogy befogadják az amerikai rakétákat, közvetlenül felelősek a nemzetközi helyzet jelenlegi kiéleződéséért. Nem kis mértékben bűnösök azok az európai, vagy ázsiai kormányok is, amelyek a közepes hatótávolságú nukleáris fegyverekről vallott álláspontjukkal valamilyen módon elősegítették a fegyverkezési hajsza új, veszélyes szakaszának megkezdését.. — A helyzet ma valóban nem egyszerű, de a szovjet vezetés, mint ezt Jurij Andropov világosan kifejtette, nem kívánja megváltoztathatatlannak tartani ezt a helyzetet. — Az új év küszöbén a szovjet parlament, országunk legfelsőbb tanácsa ünnepélyesen kinyilvánította, hogy a Szovjetunió nem tör egyetlen ország biztonságára sem, legyen az nyugaton, vagy keleten. Békében kíván élni minden országgal és a gyakorlatban akarja érvényesíteni a különböző társadalmipolitikai rendszerű országok békés egymás mellett élésének elvét. — Milyenek a nemzetközi helyzet alakulásának kilátásai? Erre egy japán szólásmondással lehetne válaszolni: „Holnap holnapi szél fog fújni.” Igaz, a japánok gyakran fatalistán értelmezik ezt a szólást. Mi, szovjet emberek, biztosak vagyunk abban, hogy csak a népek mai közös erőfeszítése képes meghatározni, milyen lesz a holnapi szél, s általában a holnapi nap. Az pedig, hogy ez az enyhülés és az együttműködés meleg szele legyen, sok szempontból a japán fél álláspontjától is függ. A szovjet—japán kapcsolatok helyzetét a Jomiuri Simbun kérdésére Nyikolaj Tyihonov a következőképp értékelte: — Azt mondanám, hogy a szovjet—japán kapcsolatok jelenleg nem a legjobb időszakot élik át. Fejlődésük az utóbbi években lefékeződött és ezért a Szovjetunió nem tekintheti felelősnek magát. Nem változott a Szovjetuniónak az az elvi irányvonala, hogy igazi jószomszédi kapcsolatokat hoz létre Japánnal. Más dolog azonban, hogy Japánban miként kezdték kezelni az országunkhoz fűződő kapcsolatokat. A japán kormány a Csendesóceán túlsó oldalára kacsingatva tudatosan vállalta, hogy szétrombolja a szovjet —japán kapcsolatok egész rendszerét, amelyet a két ország erőfeszítései teremtettek meg a háború utáni időszakban. Korlátozta a politikai kapcsolatokat, az új, kölcsönösen előnyös kereskedelmi-gazdasági szerződések megkötését, félbeszakította a tudományos-műszaki együttműködésről kötött szerződés végrehajtását és így tovább. Ráadásul ezeket az intézkedéseket különböző, országunkkal szemben barátságtalan kampányok kísérik, amelyek célja az, hogy bizalmatlanságot keltsenek a japán népben a Szovjetunióval és annak politikájával szemben. Másrészt erőfeszítések történnek a japán— amerikai katonai szövetség erősítése, és japán erőltetett ütemű fegyverkezése érdekében. Naivitás lenne feltételezni, hogy a Szovjetunióban ezt figyelmen kívül hagyják. — Nem hiszem, hogy ez a politika megfelel Japán nemzeti érdekeinek. Annál is inkább, mivel a Szovjetunió változatlanul konstruktívan közelít a távol-keleti szomszédjához fűződő kapcsolatok fejlesztéséhez. A Szovjetunió és Japán között hoszszú időn át szélesedtek a kölcsönösen előnyös kapcsolatok és ez nem kevés kedvező eredménnyeljárt. Voltak természetesen nehézségek is, de eközben a kapcsolatok fejlesztését nem tették függővé különböző, gyakran erőszakoltan kiagyalt problémától. Jelenleg nehéz szabadulni attól a benyomástól, hogy a japán fél szándékosan zsákutcába akarja vezetni a szovjet—japán kapcsolatokat. — Adhat ez bármilyen előnyt, vagy fölényt Japánnak, például a biztonság, vagy a gazdasági fejlődés területén? Ezt még a leggazdagabb fantáziával is nehéz lenne elképzelni. Az egyetlen ésszerű út a kölcsönösen előnyös kapcsolatok minden eszközzel történő szélesítése és szilárdítása a jószomszédság szellemében. Pontosan ezen az úton haladva lehet mindkét fél számára elfogadható módon legyőzni a meglevő nehézségeket. Fontos, hogy mindkét fél először is jóindulatot, realitásérzéket tanúsítson, s figyelembe vegye a másik érdekelt álláspontját. A Szovjetunió nincs híján ennek a készségnek. A Szovjetunióban tiszteletet és rokonszenvet éreznek a japán nép iránt és őszintén kívánják, hogy kapcsolatainkban felülkerekedjék a bizalom és a jószomszédság. A szovjet embereknek semmilyen más szándéka nem volt és nincs. — Megragadom az alkalmat és Japán minden lakosának tolmácsolom a szovjet vezetés, országunk népe újévi üdvözletét, azt a kívánságát, hogy minden japán családban boldogság, békesség és jólét legyen. Gromiko-Shultz találkozó Kommentárban foglalkozott a TASZSZ hírügynökség az amerikai külügyminisztériumnak azzal a bejelentésével, hogy Gromiko szovjet és Shultz amerikai külügyminiszter találkozik egymással az európai bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekkel és a leszereléssel foglalkozó, Stockholmban januárban kezdődő konferencia idején. Tökéletesen nyilvánvaló — mutat rá a szovjet hírügynökség —, hogy sem a stockholmi konferencia, sem a kétoldalú érintkezések nem helyettesíthetik a genfi tárgyalásokat, amelyek az Egyesült Államok hibájából szakadtak meg. Washington ugyanis kezdettől fogva arra törekedett, hogy ne szülessen kölcsönösen elfogadható megállapodás az európai nukleáris fegyverzetről. Az Egyesült Államok által létrehozott helyzetből való kijutás módját legutóbb épp a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának határozata mutatta meg. Az államközi megállapodásokon alapuló hivatalos árfolyamok ÉRVÉNYBEN: 1984. JANUÁR 3-TÓL Hivatalos Valuta (bankjegy, devizaárfolyamok csekk) árfolyamok Érvényben: 1984. január 3-tól vételi közép eladási s vételi eladási pénz nem árfolyam 100 egységre forintban járt. 100 egységre Ft ban angol font 6495,06 6501,56 6508,06 6306,51 6696,61 ausztrál dollár 4042,82 4046,87 4050,92 3925,46 4168,28 belga frank 80,60 80,68 80,76 78,26 83,10 dán korona 454,48 454,93 455,38 441,28 468,58 finn márka a 772,62 773,39 774,16 750,19 796,59 francia frank 538,12 538,66 539,20 522,50 554,82 görög drachma b) — — — 39,42 41,86 holland forint 1464,14 1465,61 1467,08 1421,64 1509,58 japán jen (1000) 193,71 193,90 194,09 188,08 199,72 jugoszláv dinár a) — — — 31,67 33,63 kanadai dollár 3611,11 3614,72 3618,33 3506,28 3723,16 kuvaiti dinár 15393,18 15408,59 15424,00 14946,33 15870,85 norvég korona 580,62 581,20 581,78 563,76 598,64 NSZK márka 1645,71 1647,36 1649,01 1597,94 1696,78 olasz líra (1000) 27,07 27,10 27,13 26,29 27,91 osztrák schilling 233,47 233,70 233,93 226,69 240,71 portugál escudo 33,53 233,56 33,59 32,55 34,57 spanyol peseta 28,63 28,66 28,69 27,80 29,52 svájci frank 2035,35 2957,41 2059,47 1995,69 2129,13 svéd korona a) 560,66 561,22 561,78 544,38 578,06 tr. és cl. rubel 2597,40 2600,00 2602,60 — — USA dollár 4491,98 4496,48 4500,98 4361,59 4631,37 Vásárolható legmagasabb bankjegy címlet: a) = 100-as, b) = 500-as pénznem vásárolható árfolyam pénznem vásárolható árfolyam legmagasabb 100 egységre legmagasabb 100 egységre . bankjegy forintban bankjegy forintban albár lek — 289,00 mongol tugrik 100 406,70 bolgár leva 20 1676,14 NDK márka 100 575,00 csehszlovák korona 500 170,00 román lei 100 170,00 KNDK von — 910,42 szovjet rubel 10 1700,00 kubai peso 20 1328,80 vietnámi dong — 154,45 lengyel zloty 1000 34,14