Fejér Megyei Hírlap, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-01 / 179. szám

FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1984. AUGUSZTUS 1.,SZERDAI OLDAL Káldy Zoltán a világszövetség soros elnöke Az Elnöki Tanács fogadása A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke ked­den a Parlamentben foga­dást adott a Lutheránus Vi­lágszövetség VII. nagygyűlé­se résztvevőinek tiszteletére. A fogadáson megjelent Ka­tona Imre, az­­ Elnöki Ta­nács titkára, Miklós Imre ál­­lamtitkár, az Állami Egyház­ügyi Hivatal elnöke, továb­bá az Elnöki Tanács több tagja. A kongresszus küldöt­tei és az LVSZ vezető tiszt­ségviselői mellett ott voltak a társegyházak képviselői is. * A Lutheránus Világszövet­ség VII. nagygyűlése kedden Budapesten Káldy Zoltánt, a Magyarországi Evangéli­kus Egyház püspök-elnökét választotta a világszövetség soros elnökévé. * Káldy Zoltán 1919. márci­us 29-én született. A pécsi Tudományegyetem, soproni hittudományi karán szerzett teológus diplomát. 1941 és 1958 között segédlelkészként, majd lelkészként tevékeny­kedett Pécsett. Közben, 1954-től négy éven át a Tol­­na-Baranya Evangélikus Egyházmegye esperese volt. 1958-ban Budapesten a Déli Evangélikus Egyházkerület püspökévé választották meg. 1967-től a Magyarországi Evangélikus Egyház püspök­elnöki tisztét tölti be. Mun­kásságával az országhatáro­kon túl is elismerést szerzett: több külföldi teológiai fa­kultás avatta tiszteletbeli doktorrá. A hazai evangélikus egy­ház vezetője széles körű köz­életi tevékenységet folytat. Tagja a Hazafias Népfront Országos Tanácsának és az Országos Béketanács elnök­ségének. 1971 óta országgyű­lési képviselő. Tagja számos nemzetközi egyházi szervezet vezető testületének, így az Egyházak Világtanácsa Köz­ponti Bizottságának. A helsinki záróokmány évfordulója A Helsinkiben zárult euró­pai Biztonsági és együttmű­ködési értekezleten elfoga­dott záróokmány aláírásának kilencedik évfordulóján az európai biztonság és együtt­működés nemzetközi bizott­ságának titkársága nyilatko­zatot tett közzé, amelyben hangsúlyozza: „Ma, jobban mint bármikor, a közvéle­ményt mélyen nyugtalanítja az a veszély, amely a nem­zetközi helyzet éleződése és a különböző típusú rakéta­fegyverek európai telepítése következtében fenyegeti az enyhülést. Az európai közvé­lemény, kifejezésre juttatva nyugtalanságát és az enyhü­lésre való törekvését, töme­ges méretű akciókat szervez a leszerelésért”. A nemzetközi bizottság nyilatkozata arra szólítja fel a békeszerető mozgalmakat, hogy sokszorozzák r­eg ak­cióikat a nukleáris fegyverek befagyasztásáért, ami az atomeszközök korlátozásának kiindulópontja lenne. Ezt kö­vetően lépjenek fel az atom­fegyverek felszámolásáért Európában. Követeljék a nukleáris hatalmaktól an­nak a kötelezettségnek az elfogadását, hogy elsőként nem vetnek be atomfegyvert és­ hogy állapodjanak meg az erőszakról való lemondásról általában véve is a helsinki záróokmányt aláíró államok közötti kapcsolatokban. A békeszerető mozgalmaknak küzdeniük kell a nukleáris rakétafegyverek telepítésé­nek leállításáért Európa nyugati és keleti részén egy­aránt — szögezi le a nem­zetközi bizottság nyilatkoza­ta. Elhunyt Pjotr Yorosilov Pjotr Vorosilov altábor­nagy, Kliment Vorosilov marsall, a nagy forradalmár fia életének 71. évében el­hunyt. Nekrológját, amelyet magas rangú szovjet katonai vezetők írtak alá, a Krasz­­naja Zvezda közölte keddi számában. Pjotr Vorosilov 1914-ben született, s 1932-től szolgált a szovjet hadsereg­ben. A második világháború idején nagy érdemeket­­szer­zett a harckocsizó alakula­tok fejlesztésében. A háború után a páncéltörő tüzérség­nél tevékenykedett. Negyven éve történt A varsói felkelés Augusztus 1-én a varsói felkelés 40-ik évfordulójára emlékezik Lengyelország és a világ. Arra a 63 napra, amellyel az utókor számára nemcsak a hősiesség fogalma fonódott össze, hanem a pusztulásé, a fasiszta bruta­litásé is. A felkelés résztve­vői közül 18 ezren haltak hősi halált az egyenlőtlen küzdelemben, míg a polgári lakosságból 200 ezren estek áldozatul a harci cselekmé­nyeknek, a hitleristák tö­megkivégzéseinek, és a fel­kelés leverését követő de­portálásoknak. Azóta már világosan lát­ható: ez az óriási véráldozat katonai szempontból sajnos hiábavaló volt. A felkelést a jobboldali londoni emigráns lengyel kormány irányítása alatt álló lengyel ellenállási szervezet, a „honi hadsereg” a szövetséges hatalmakkal való kielégítő egyeztetés nélkül, elhamarkodottan, idő előtt robbantotta ki, így a hősi harc túlságosan elszige­telt maradt. Különösen a Varsó térségéhez közeledő felszabadító szovjet hadse­reggel lett volna kézenfekvő az akciók összehangolása, a felkelés irányítói ezt azon­ban politikai megfontolások­ból szándékosan elmulasz­tották, mivel saját pozíciói­kat kívánták erősíteni a há­ború utáni időkre a tőkés társadalmi rend átmentése érdekében. A harcok kez­dete után a közös ellenség elleni küzdelemben csatla­koztak hozzájuk a Lengyel Munkáspárt körül tömörülő baloldali erők ellenálló szervezetének, a „népi had­seregnek” a katonái is, szer­vezeti különállásukat azon­ban mindvégig megtartották. A felkelés hírére Hitler őrjöngött. Kiadta hírhedt pa­rancsát: „Varsót a földdel egyenlővé kell tenni.” Jóllehet a harcok kezdet­ben valamennyi varsói vá­rosrészre kiterjedtek, a fel­kelők birtokában levő terü­let már a tizedik napon lé­nyegében a­­Visztula nyu­gati partja menti sávban el­terülő városrészekre zsugo­rodott. Először a Visztula túlpartján levő Praga város­rész veszett el, amit a né­metek hídfőnek akartak ki­építeni a közeledő Vörös Hadsereg ellenében. Au­gusztus 5-én a hitleristák erősítést kaptak, megkezd­ték a legnyugatibb város­rész, Wola elleni támadásu­kat. A nácik nagy kegyet­lenséggel jártak el. Nemcsak a foglyul ejtett felkelőket végezték ki könyörtelenül, de a sebesülteket, sőt a kór­házak személyzetét is. Az általuk elfoglalt területeken megkezdődött a varsói lakos­ság módszeres kiirtása. Nő­ket, gyermekeket, férfiakat gyilkoltak válogatás nélkül halomra. Az augusztus 5-ét követő napokban csupán Wola vá­rosrészben 40 ezer ember esett a fasiszta barbárság ál­dozatául. A németek százá­val terelték tankjaik előtt golyófogó gyanánt a békés polgári lakosokat, más ese­tekben kényszerítették őket, hogy golyózáporban szedjék szét a barrikádokat. A fasisz­ta aljasság betetőzéseképpen a szó szoros értelmében martalócokat, köztörvényes bűnözőkből verbuvált ala­kulatokat vetettek be. Ezek aztán a kíméletlen harcok során maradék emberi mi­voltukból is tökéletesen ki­vetkőztek. Közben Varsó fo­kozatosan romhalmazzá vált. A felkelők, mivel tudták, hogy számukra nincs kegye­lem, halált megvető bátorság­gal valóban az utolsó tölté­nyig harcoltak. Sokáig tarta­ni is tudták pozícióikat. Au­gusztus 31-én azonban el­esett a hősiesen védett óvá­ros, ahol parancsnokságuk kezdetben tartózkodott. A parancsnokság ekkor átköl­tözött a belvárosba.­­ Azokkal a városrészekkel, amelyekkel a közvetlen kap­csolat megszakadt, a csator­nahálózaton keresztül tar­tottak fenn összeköttetést. Szeptember 13-án még egyszer felcsillant a remény. A szovjet csapatok a Visz­tula túlsó oldalán támadás­ba lendültek, a velük együtt harcoló első lengyel hadse­reggel karöltve felszámolták a németek hídfőállását, és bevették a Visztula keleti oldalán levő Praga város­részt. A segítség karnyúj­tásnyi közelségbe került. A németek azonban ekkor visszavonuló csapataikkal is megerősödve, minden eddi­ginél eltökéltebb támadáso­kat intéztek a felkelők el­len, igyekezve elvágni őket a folyótól. Így aztán hiába dobott át az 1. lengyel és a szovjet hadsereg szeptember 15. és 21. között a németek pergőtüzében több zászló­aljat is a felkelők megsegí­tésére. A fasiszták egymás után foglalták el az egyes, egymástól egyre inkább el­szigetelődő városrészeket. A reménytelen helyzet láttán a felkelés parancsnoka, Bor tábornok (valódi néven Tadeusz Komorowski) októ­ber 2-án elrendelte a még harcoló egységeknek a fegy­verletételt. Az iszonyú véráldozattal járó 63 napos legendás küz­delem — amelynek külön tragikumot a résztvevők ön­feláldozó hősiessége és a ki­robbantásában közrejátszó politikai meggondolások kö­zötti ellentmondás — elbu­kott ugyan, de kifejezésre juttatta a lengyel nép eltö­kéltségét a fasiszta elnyomás elleni harcban. Bognár Mária A Pravda szerkesztőségi cikke Veszélyes illúziók Az amerikai kormányzat — amely fegyverkezési ter­veiben most egyre nyíltab­ban a nagy hatótávolságú irányítható robotrepülőgé­pekre helyezi a hangsúlyt — alapvetően téved egy lénye­gi kérdésben: elképzelései, hogy katonai fölényhez jut a Szovjetunióval szemben, egyebek között a nagy ható­­távolságú irányítható robot­repülőgépek terén, nem csu­pán veszélyesek, hanem egy­ben illuzórikusak is. Erre hívja fel nyomatékosan a fi­gyelmet a Pravda keddi szerkesztőségi cikke. Miután az Egyesült Álla­mok a Szovjetunió többszöri javaslatára sem akar le­mondani erről az új típusú fegyverről, a Szovjetunióban már folyik a nagy hatótá­volságú robotrepülőgépek kipróbálása. Ami pedig az irányszögeket illeti, amelye­ken a Pentagon indítani, szándékozik újabb fegyverét, az amerikai stratégák téve­sen hiszik, hogy ezek csu­pán a Szovjetunió irányában léteznek. Mind Keleten, mind Nyugaton, m­ind pedig Északon és Délen elég irány­szög álln a rendelkezésre, amely az Egyesült Államok területére vezet. A szárnyas­rakéták washingtoni szor­galmazóinak helyén­való lenne felismerni azt­­az igaz­ságot, hogy a mai katonai erőviszonyok között, ame­lyeket a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyla­gos erőegyensúlya jellemez, az egyik fél biztonságának megkárosítására irányuló tö­rekvés óhatatlanul az erre törekvő fél saját biztonságá­nak károsodásához vezet. A Pravda a továbbiakban rámutat: az Egyesült Álla­mok nem kíván egyenjogú kapcsolatokat fenntartani más államokkal, nem szán­dékozik a felmerülő kérdé­seket őszinte tárgyalások és ésszerű kompromisszumok útján megoldani, s kitér a megkötött szerződések és megállapodások betartása elől. Akaratát rá akarja kényszeríteni más államok­ra, s ezért törekszik a meg­lévő paritás aláásására, ezért nem akar megállapodásra jutni a fegyverzetek korlá­tozásáról az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvei alapján. ■ * ... -if . * Vietnam-Kína Határincidensek A VNA vietnami­­hírügy­nökség jelentése szerint Kí­na folytatja katonai táma­dásait Vietnam északi tar­tományai ellen. Egyszázad­­nyi kínai katona július 22-én Ha Tuyen tartományban megsértette az országhatárt. Július 28-án és 29-én a kínai tüzérség tűz alá vette e tar­tomány több települését. Ez­zel egyidőben közel zászló­­aljnyi kínai katona behatolt az ország területére. A vi­etnami határőrök és az ön­kéntes egységek katonái visszaverték a határsértő­ket. Izraeli tárgyalások Izrael államelnöke, Haim Herzog, kedden külön-külön fogadta Simon Pereszt, a Munkapárt elnökét és Jichak Samir­­ kormányfőt, a hét év óta hatalmon levő Likud tömb vezérét. A még nem hivatalos meg­beszélések célja annak fel­derítése volt, hogy hajlan­dó-e a két vezető csoporto­sulás egymással szövetkez­ve nagykoalíciót, „nemzeti egységkormányt” alakítani. A Munkapárt a július 23-i választásokon negy­vennégy mandátumot szer­zett, a Likud pedig negy­venegyet. Samir a keddi megbeszé­lések után kijelentette, hogy a nagykoalíció megalakítá­sára valós esély van. KOMMENTÁR *1­ Kampány - lőporfüstben Választási előkészületek és honvédelem­r­e két kérdésről érkeznek mostanában a leggyakrabban hírek Nicaraguából. Alig két hete, hogy Managuában több százezres tömeggyű­lésen emlékeztek meg a hajdani diktátor, Somoza rendszeré­nek fél évtizeddel ezelőtti megdöntéséről, egy új korszak, egy új fejlődési irányvonal kezdetéről. Az évfordulós ünnep­lést azonban hamar háttérbe szorították a közép-amerikai ország mindennapjainak nehézségei, változatlanul fennáll ugyanis az a veszély, amelyet az erőteljes washingtoni támo­gatást élvező ellenforradalmárok akciói jelentenek. Managua gyakorlatilag évek óta egyfolytában harcol a Hondurasból és Costa Ricából újra meg újra támadó kormányellenes erők­kel. Ezek a katonai akciók elsősorban arra alkalmasak, hogy elvonják az elmaradottság amúgy is ezernyi gondjával bir­kózó állam erejét, s így a növekvő gazdasági gondok, az el­látás romlása révén elégedetlenséget szítsanak a lakosság körében. Néhány napja ráadásul a két legjelentősebb ellen­forradalmi csoport megállapodást kötött ténykedésük össze­hangolásáról, s arról, hogy közös céljuk egy ideiglenes kor­mány létrehozása lesz, még ebben az esztendőben. A táma­dók taktikája — amint azt a legfrissebb jelentések is alátá­masztják — változatlan. Fő célpontjuk továbbra is a polgári­ lakosság, s igyekeznek elkerülni a közvetlen összecsapást a sandinista védelmi alakulatokkal. Kihasználják, hogy a sok­szor gyéren lakott tartományokban megfelelő légierő híján a had­sereg nehezen tudja elvágni Hondurasból rendszeresen érkező utánpótlásukat. A nicaraguai vezetés tehát e fenyegetést nem hagyhatja figyelmen kívül. Különösen annak tudatában,­­­ogy a diplomá­ciai és kereskedelmi eszközök mellett a környező térségben végzett hadgyakorlataival az Egyesült Államok fenntartja a katonai nyomást is. Washingtonban éveken át azt követel­ték, hogy­»Managua választások kiírása útján bizonyítsa­­be demokratikus voltát. Most azonban, amikor minden előké­szület megtörtént a novemberre tervezett elnök- és parla­­me­­­ti választásokra, a Fehér Ház további igényekkel állt elő. Ezek gyakorlatilag szabad kezet adnának az­ ellenzéki erők-­ nek, beleértve a fegyveres harcot folytató ellenforradalmi csoportok képviselőit is, így érthető volt a sandinista front válasza: „Nem lesz párbeszéd azokkal, akik népünket gyil­kolják”. Ezt mondta például Dániel Ortega, a kormányzó ta­nács koordinátora.­­"Mindemellett Managuában nem tervezik a voksolás elha­lasztását. Megtörténtek a nevezések az elnöki posztra, eset­leges változtatások még a következő három napban hajtha­tók végre. A kampány tehát — képletesen szólva — a lo­­portfüstben is folytatódik. Nem engedékenységből, a külső nyomásnak engedve, hanem azért, mert Managuában úgy ítélik meg: a forradalom intézményesítése, a közélet demok­ratizmusának fejlesztése szükségessé teszi ezt a lépést. Szegő Gábor TELEXEN ÉRKEZETT Osztrák orvosok Bécsben először van több, mint ezer fiatal orvos állás nélkül — közölte az orvos­­kamara. Mind az utóbbi években fejezte be tanulmá­nyait a bécsi orvosegyete­men, s azóta nem tudott el­helyezkedni. Amerikai—japán hadgyakorlatok Az Egyesült Államok és Japán haditengerészete újabb közös hadgyakorlatot kezd augusztus 7-én a Japán-ten­geren. A­ manőverekben a 7. amerikai flotta hat hadiha­jója és nyolc japán torpe­dóromboló vesz részt, vala­mint F—4-es Phantom harci gépek. A flottamanőverek célja: a tengeralattjárók el­leni harc gyakorlása. Gyújtogatások Baszkföldön Baszk szeparatisták kedden felgyújtottak két francia sze­mélyautót San Sebastianban és Bilbaóban. Személyi sérülés nem történt, s az álarcos me­rénylőknek, sikerült elmenekül­niük. A rendőrség szerint a gyújtogatás része annak az ak­ciósorozatnak, amelyet a sze­paratista szervezetek indítottak tiltakozásul az ellen, hogy a francia rendőrség hajszát foly­tat a Dél-Franciaországban rej­tőző baszk terroristák kézreke­­rítésére. Márkahamisítók Az olasz rendőrök — nyu­gatnémet kollégáik közre­működésével — letartóztat­tak tizenkét szicíliai szárma­zású bűnözőt, akik hamisí­tott NSZK-márkát akartak forgalomba hozni. Dupla fe­nekű bőröndjükben a rend­őrség ötmillió márka névér­tékű hamisított bankjegyeket talált. ISA rakéta A hivatalos nyugati közlé­sekkel ellentétben az NSZK területén nem kilenc, hanem már 36 Pershing 2-es rakéta, a telepítésre szánt 108 Per­shing 2-es rakéta egyharma­­da található — jelentette a Der Spiegel legújabb száma. A hamburgi hetilap úgy ítélte meg, hogy a nyugatné­met hatóságok már minden befolyásukat elveszítették az új, amerikai, közép-hatótá­volságú rakéták telepítésé­vel kapcsolatban. Mindez azonban nem nö­velte az NSZK biztonságát, mivel a Varsói Szerződés megfelelő ellenintézkedése­ket tett az NDK és Cseh­szlovákia területén. — szö­gezte le a Der Spiegel.

Next