Fejér Megyei Hírlap, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-01 / 26. szám

J. GIDAI Shultz „legésszerűbb útja” Fegyverkezni és tárgyalni­­ egyszerre „Genfi találkozóm Gromiko szovjet külügyminiszterrel konst­ruktív kezdet volt ahhoz, ami reményünk szerint gyümölcsö­ző tárgyalás lesz” — jelentette ki csütörtökön Shultz amerikai külügyminiszter. A szenátus külügyi bizottsága előtt elmon­dott — csaknem negyvenoldalas — külpolitikai elemzésében azonban úgy jelölte meg az amerikai külpolitika célját, hogy „határozottan ellene kell szegülni a szovjet terjeszkedésnek, de nyitva kell hagyni a kaput a konstruktívabb lehetőségek előtt”. A miniszter e politika kulcskérdésének minősítette az amerikai fegyverkezés folytatását, külön aláhúzva az MX- rakéták építését és az úgynevezett űrvédelmi tervek folytatá­sának fontoságát. Schultz kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak egy­szerre kell növelnie erejét és folytatnia a tárgyalásokat , mert „ez a legésszerűbb út”. Ezzel kapcsolatban azt mondotta, létfontosságú az amerikai hadászati erők fej­lesztésének folytatása, bele­értve az MX rakéta építését is, mert csak így lehet elke­rülni, hogy „meggyengítsék az amerikai tárgyalóküldött­ség helyzetét akkor, amikor megkezdik a küzdelmet a nukleáris fegyverek számá­nak reális csökkentéséért”. A Szovjetunió ugyanis Schultz szerint „kevés ösztönzést” érezne a megállapodásra, ha „ezüsttálcán kínálnák” szá­mára az „egyoldalú amerikai csökkentéseket”. A külügyminiszter — ko­rábbi állásfoglalásaihoz ha­sonlóan — ismét azt mondot­ta, hogy új amerikai politikai stratégiát kell kialakítani, amely nem feltétlenül kap­csolja össze a leszerelés té­máját a szovjet—amerikai kapcsolatok egyéb vitatott kérdéseivel, — de feltétlenül számításba veszi a Szovjet­unió magatartását nemzet­közi kérdésekben. A leszerelési tárgyalások koncepciójáról szólva Schultz megismételte azt a Reagan elnök által személyesen jó­váhagyott elgondolást, hogy „az elkövetkező tíz évben gyökeresen csökkenteni kell a meglevő és a tervezett tá­madó jellegű nukleáris fegy­verek számát, stabilizálni kell a támadó és a védelmi jellegű nukleáris fegyverek közötti viszonyt, legyenek azok a földön, vagy a világ­űrben.” Ez a tíz év szerinte átmeneti korszak lesz, amely elvezethet a nukleáris fegy­verek teljes felszámolásához. A nukleáris fegyverektől mentes világ olyan végső cél, amiben egyetérthetünk mi, a Szovjetunió és minden más nemzet is” — mondotta. A világ egészét áttekintő expozéjában Schultz kijelen­tette, hogy „Nyugat-Európa biztonsága és jóléte létkérdés az Egyesült Államok számá­ra”. Sürgette, hogy a NATO tegye még erőteljesebbé „vé­delmi rendszerét”. Japánt megdicsérte azért, hogy „partnerré lett a fontos poli­tikai és biztonsági kérdé­sekben”. A Kínai Népköz­­társaságról azonban csak igen röviden szólt. A közel­­keleti kérdésben a külügy­miniszter óvatosan fogalma­zott, azt hangoztatva, hogy az Egyesült Államok „folytatja erőfeszítéseit a békés rende­zés érdekében ebben a szá­mára létfontosságú térség­ben” s a rendezés útjának a Reagan-terv megvalósítását jelölte meg. KOMMENTÁR Bécsi keringő Tovább folytatódik a­ különös ,,Bécsi keringő”, újabb szaka­szához érkezett a minap a közép-európai haderő csökkenté­séről és a fegyverzet korlátozásáról tartott tárgyalássorozat. A NATO és a Varsói Szerződés teljes jogú résztvevő és meg­figyelői státussal rendelkező tagjai megkezdték a 35. fordulót az osztrák fővárosban. A maratoni hosszúságú megbeszéléseken eddig gyakorlati­lag semmilyen eredmény nem született, s a megfigyelők kissé borúlátóan ítélik meg a mostani forduló kilátásait is. A Var­sói Szerződést és a NATO-t képviselő országok álláspontja ugyanis meglehetősen messze esik egymástól, s a szocialista országok ismételt kísérletei ellenére sem sikerült kompro­misszumos megoldást találni. Pedig az utóbbinak még 1983- ban olyan tervezetet tettek le az asztalra, amely messzeme­nően figyelembe vette a nyugati álláspontot. A válasz azon­ban egy teljes évet késett, s az ellenterv korántsem tanúsított akkora rugalmasságot, mint azt az akkoriban született nyi­latkozatok vagy a máig publikált „független” újságcikkek sugalmazták. Eddig csupán abban sikerült megállapodni, hogy mindkét fél 700 ezerre csökkenti szárazföldi, és 200 ezerre a légierő kötelékébe tartozó csapatainak létszámát­ .Alapvető nézetkü­lönbség van azonban a jelenlegi létszámok megítélésének kérdésében, és a csökkentés útjainak kiválasztásában is. Arról nem is beszélve, hogy a nyugati fél hallani sem akar fegy­verzetcsökkentésről, sőt, erősíti hagyományos fegyverzetét, miközben megkezdődött az amerikai közepes hatótávolságú nukleáris rakéták telepítése. Ez a korábbihoz képest alapve­tően módosítja az európai politikai légkört, és a katonai hely­zetet, s így mindenképpen fontos tényezője lesz a most újra­kezdődő tárgyalásoknak. Az előző, 34. forduló szokatlanul heves szócsatákkal ért véget decemberben. Most, néhány nappal a genfi szovjet— amerikai tárgyalások időpontjának bejelentése után talán né­mi remény van — ha nem is a megállapodásra — a nyugodt hangvételre, a tárgyszerű megbeszélésekre, esetleg minimális előrelépésre is. A kezdetkor kitűzött cél azonban még na­gyon messze van. Horváth Gábor Nemzetközi élet Kirkpatrick távozik Véglegesen távozik tiszté­ből Jeane Kirkpatrick, az Egyesült Államok ENSZ- nagykövete. A szélsőségesen konzervatív politikus még a múlt évben nyújtotta be lemondását , azzal a ke­véssé titkolt szándékkal, hogy magasabb politikai tiszthez jusson Reagan át­szervezett kormányában. A konzervatív politikai erők azt akarták elérni, hogy a szovjetellenes magatartásá­ról ismert Kirkpatrick a külügyminiszteri, vagy a nemzetbiztonsági főtanács­adói tisztet kapja meg. Rea­gan elnök azonban közölte, hogy ezek a posztok foglal­tak, s elégedett jelenlegi birtokosaikkal. Kirkpatrick utóda az ENSZ-ben washingtoni ér­tesülések szerint Vernon Walters volt tábornok, a CIA egykori igazgató-he­lyettese, jelenleg a kormány utazó nagykövete lesz. Jeane Kirkpatrick az amerikai konzervatív moz­galmak dédelgetett kedven­cei közé tartozik. A külön­böző konzervatív csoporto­sulások szerint távozása ér­zékeny veszteség ennek a politikának. ész­tanácskozás A béke és a szocializmus megbízható pajzsa címmel elméleti konferenciát tartot­tak a Varsói Szerződés Tag­államai Egyesített Fegyveres Erőinek Törzsében. A Varsói Szerződés alá­írásának közelgő harminca­dik évfordulója alkalmából tartott tanácskozáson Vik­tor Kulikov marsall, a tag­államok Egyesített Fegyve­res Erőinek főparancsnoka azt hangsúlyozta, hogy a Varsói Szerződés Szerveze­tének egész harmincéves történetét az európai szoci­alista országoknak a béké­ért és az atomháborús fe­nyegetés ellen folytatott harca töltötte ki. A konferencián felszólalt Anatolij Gribkov hadsereg­tábornok, a Varsói Szerző­dés Tagállamai Egyesített­­ Fegyveres Erői Törzsének főnöke és a tagállamok had­seregeinek több képviselője. Gromiko és Chnoupek megbeszélése Kovács B. Sándor, az MTI tudósítója jelenti: A moszkvai Kremlben csütörtökön megkezdődtek a szovjet—csehszlovák kül­ügyminiszteri tárgyalások. A baráti légkörű és teljes nézetazonosság jegyében le­zajlott megbeszélésen And­rej Gromiko és Bohuslav Chnoupek a kétoldalú kap­csolatok kérdéseit és kölcsö­nös érdeklődésre számottartó nemzetközi problémákat te­kintett át. Mindkét részről megelé­gedéssel a gyümölcsözően fejlődő szovjet—csehszlovák együttműködésről. A nemzetközi kérdések megvitatásával összefüggés­ben Chnoupek üdvözölte Andrej Gromiko és George Schultz genfi megbeszélései­nek eredményeit. A szovjet és a csehszlovák külügymi­niszter megerősítette, hogy azonosan értékelik a jelen­legi nemzetközi helyzetet, s hangsúlyozták: továbbra is érvényben vannak a Szov­jetunió, valamint a Varsói Szerződés tagállamainak ja­vaslatai. A felek megerősítették, folytatják erőfeszítéseiket azért, hogy sikerüljön hala­dást elérni az európai biza­lom- és biztonságerősítő, va­lamint leszerelési kérdések­ről tárgyaló stockholmi kon­ferencián. Andrej Gromiko és Bo­huslav Chnoupek a nukleáris fenyegetés elhárítása, a koz­mikus és nukleáris fegyver­kezési hajsza megfékezéséért folytatott küzdelem szem­pontjából nagy jelentőségű­nek értékelte a hat ország állam- és kormányfőinek Új-Delhiben megtartott ta­nácskozásán elfogadott do­kumentumot. A szovjet—csehszlovák külügyminiszteri megbeszé­lések pénteken folytatódnak. TELEX Faluvégi Lajos Berlinbe utazott Faluvégi Lajosnak, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­sének, az Országos Tervhiva­tal elnökének vezetésével csütörtökön küldöttség uta­zott Berlinbe Gerhard Schü­­rernek, az NDK Miniszterta­nácsa elnökhelyettesének, az Állami Tervbizottság elnöké­nek meghívására. Vietnami cáfolat A VNA vietnami hírügy­nökség közleményt hozott nyilvánosságra, amelyben Hanoi visszautasítja a thai­földi katonai parancsnokság állításait, miszerint január 28-án a vietnami csapatok átlépték a kambodzsai—thai­földi határt és behatoltak Thaiföld területére. A közlemény szerint rossz­indulatú koholmányról van szó. Vádemelés Lis és Michnik ellen A vajdasági ügyészség szerdán Gdanskban vádat emelt Bogdan Lis és Adam Michnik ellen, mert 1985. ja­nuár 21-én részt vettek a Szolidaritás úgynevezett Ide­iglenes Koordinációs Bizott­ságának illegális ülésén. A tanácskozáson olyan a tár­sadalmi légkör megmérgezé­­sére irányuló felhívást fo­gadtak el, amely a jelenle­gi társadalmi-gazdasági hely­zetben egyértelmű provoká­ciónak minősül. Adam Michnik élt a tavaly júliusi amnesztia nyújtotta le­hetőséggel. Ugyancsak az am­nesztiatörvényt alkalmazva szüntették be december 14-én a büntetőeljárást Bogdan Lis ellen. Reder-ügy további fejleményei Az Osztrák Szocialista Párt (SPÖ) elnöksége csü­törtöki ülésén azt ajánlotta a párt képviselőinek: szavazza­nak bizalmat Friedhelm Frischenschlager honvédelmi miniszternek. Leopold Wagner, az SPÖ alelnöke csütörtökön kijelen­tette: a legjobb az lett volna, ha Frischenschlager önként lemond, ám az is képtelen­ség, hogy 40 évvel a háború után egy SS-tiszt kénysze­rítse lemondásra az osztrák kormányt. Furcsa jelenség­­ egyelőre magyarázat nélkül Az Aeroflot szovjet légitársa­ság TU—134a típusú, Tbiliszi— Rosztov—Tallinn útvonalon köz­lekedő gépének pilótái éjszaka, 4 óra 10 perckor nagy, egyenle­tes fényű csillagra lettek figyel­mesek az égen. Ebből vékony fénysugár indult­ le egészen a Földig, majd a fénysugár foko­zatosan kiszélesedett, hosszú elnyújtott kúpra emlékeztetett. A gép minden jobb oldalt ülő utasa látta, hogy a pontból egy másik, szélesebb, ám halvá­nyabb kúp, majd egy harmadik, egészen fényes is kiindul. A megvilágított földterületen lát­szottak a házak és az utak. A nem mindennapi eset rész­leteiről a moszkvai Trud szá­mol be. Közli az összes érintett személy nevét azt is, hány órát repültek eddig. Csupán a pontos dátumot nem adja meg — va­lószínűleg azért, nehogy „hamis tanúk” is jelentkezzenek, akik­nek beszámolója mindent ösz­­szekavarna. A történet így folytatódik: a pilóták egyaránt a Földtől 40—50 kilométerre levő ismeretlen ob­jektumot írtak le, amelynek ref­lektorai a gépre irányultak. Va­kító fehér fényt láttak, kon­centrikus színes körökkel. A minszki repülésirányító központ azonban semmit sem észlelt, pe­dig a fehér pont felvillant, s a helyén zöld felhő alakult ki. A gép előtt a repülési magasságtól lejjebb, majd följebb mozgott végül oldalra tért ki és oldalt, a géppel azonos magasságban és sebességgel követni kezdte a TU—134-est. A felhő belsejében fények villantak, olyan volt az egész, mint a pislogó lámpácskák a ka­rácsonyfán. A navigátor min­dent jelentett a földnek, a gé­pen pedig mindent leírtak és le­rajzoltak. Ettől a perctől kezdve a földi megfigyelők is észlelték a megadott koordinátákon a re­pülő felhőt, amely időközben egy szárny nélküli repülőgép alakját vette fel. Az utasokat egyre nehezebb volt megnyug­tatni. Beszéltek nekik északi fényről, a városi fények vissza­tükröződéséről, elektromos töl­tésű felhőről. A Tallinnba igyekvő géppel szemközt repült egy másik, Le­ningrádból indult ugyanilyen tí­pusú gép. Ennek pilótái a földi irányítóközpont koordinátái alapján érzékelték, majd a tal­­linniakkal teljesen azonos mó­don, de tőlük függetlenül­ le­írták a jelenséget. A tallinni gép időközben elhagyta Vilniust, Ri­gát, majd a Csád és a Pszk­ovi tavak fölé repült, azoktól 120 kilométerre. A felhő Tartuhoz közelebb haladt, újra fénysuga­rakat bocsátott a Földre, így a fenti repülési adatok birtokában a pilóták ki tudták számítani koordinátáit és azt is, hogy hossza nagyjából megegyezik a Pszkovi tó hosszával. Leszállás után a tallinni ,­égi váltóőrök” elmondták a pilóták­nak, hogy a radarernyőn gépük mögött még két TU—134-est lát­tak, pedig ott nem volt gép. Ezeket nem pillanatokra, ha­nem állandóan észlelték a ra­darernyőn. Ha a leszálló lokátor ernyőjén sokszorozódik meg a gép, az még érthető lett voln­a, de a követőernyőn megfigyelt jelenségre nem tudott magyará­zatot adni a diszpécser. A szovjet lap Nyikolaj Zsel­­juhinhoz, a szovjet országos tu­dományos-műszaki társaság ano­­máliás jelenségekkel foglalkozó bizottságának alelnökéhez, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagjához fordult ma­gyarázatért. Nyikolaj Zseljuhin szerint ez esetben nem állja meg a helyét egyetlen olyan magya­rázat sem, amely távoli, ismert légköri vagy geofizikai jelensé­gek közelinek tűnő, esetleg több­szörösen visszavert képéről szól, hiszen a pilóták meghatározták az ismeretlen felhő tőlük mért távolságát. Egyetlen következte­tést lehet levonni: a tallinni le­génység általunk meg nem ha­tározott repülő testnek (közis­mert angol rövidítésével UFO- nak) nevezett jelenséggel talál­kozott. Különösen értékes, hogy következetes, mindvégig re­gisztrált, sőt rajzokkal is illuszt­rált adatokkal rendelkezünk az ismeretlen repülő test átválto­zásairól. A tudós végül közli azt a címet, ahová el lehet küldeni az észlelt furcsa jelenség le­írását. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1955. FEBRUÁR 1. PÉNTEK Athén Megnyílt a békekonferencia Nemzetközi békekonferen­cia nyílt meg csütörtökön At­hénban, 50 neves közéleti személyiség részvételével. Az egynapos értekezlet résztve­vői —a „hatok” hétfői új­delhi találkozójához kapcso­lódóan — a békéért és a nuk­leáris leszerelésért vívott harc feladatairól tanácskoz­tak. Öt földrészről, huszonhat ország képviseletében érkez­tek közéleti személyiségek az athéni találkozóra. A „hatok” közül négyen — Andreasz Papandreu görög miniszterel­nök, Raul Alfonsin argentin elnök, Olof Palme svéd mi­niszterelnök és Julius Nye­­rere tanzániai elnök — vol­tak jelen. Részt vett a ta­nácskozáson Bruno Kreisky volt osztrák kancellár. Papandreu, Alfonsin, Nye­­rere és Palme tájékoztatta az értekezlet résztvevőit a „ha­tok” leszerelési felhívásáról. A vendéglátó ország kor­mányfője megnyitó beszédé­ben a világ közvéleményének mozgósításában jelölte meg az athéni tanácskozás célját. Julius Nyerere hangsúlyozta, hogy a közvéleményt a fegy­verkezési hajsza veszélyének tudatára kell ébreszteni. Raul Alfonsin rámutatott, hogy egy atomkatasztrófa nem csu­pán a hadviselő országok, hanem egész bolygónk tragé­diája lenne. Olof Palme le­szögezte: nem csökken az emberiséget fenyegető ve­szély mindaddig, amíg nem születik megegyezés az atom­fegyverek befagyasztásáról. Reagan-Rabin tárgyalásai után Egyiptomi aggodalmak Patak Károly, az MTI tu­dósítója jelenti: Jichak Rabin izraeli had­ügyminiszter segélykérő amerikai látogatásának be­fejeztével, amely meglehetős sikerekkel járt, Kairóban is tanácskozások folynak. Hosz­­ni Mubarak államelnök ugyanis márciusban szintén Ronald Reagan elnökhöz ké­szül. Mubarak csütörtökön mi­niszterelnökével, Kamal Hasszán Alival és azokkal a kabinetminiszterekkel tár­gyalt, akik már februárban elutaznak­ Washingtonba, hogy előkészítsék Mubarak ottani tanácskozásait. A kor­mányzat aggódik amiatt, hogy a Reagan-féle vezetés nem akarja vagy — törvény­hozási nyomás alatt — nem tudja kielégíteni Egyiptom segélyigényeit. Kairó három­­milliárd 150 millió dollár ér­tékű térítésmentes, illetve hitelek formájában folyósí­tandó segélyt remél az ame­rikai partnertől. Az összege­ket az októbertől számított amerikai pénzügyi évben kel­lene megajánlani. A fele ha­diszállításokat jelent. Esze­rint Egyiptom egymilliárd dollárral többet kér Ameri­kától, azaz negyven száza­lékkal többet, mint amennyit eddig kapott. Egyiptom arra hivatkozik, hogy a kőolajjö­­vedelmek megcsappanása miatt, s annak következté­ben is, hogy első számú de­vizajövedelme, a vendég­munkások valutaátutalása is megcsappant, nehéz helyzet­be került. Emellett apadtak az idegenforgalomból szár­mazó bevételek is. Ezeket a veszteségeket pótolja vala­melyest a körzetbe irányuló egyiptomi fegyverszállítás. A szűkebb kabinet csü­törtöki ülése után Oszama el- Baz első külügyi államtitkár tagadta, hogy Egyiptom azért kér többet Amerikától, mi­vel Izrael is ezt teszi. El-Baz szólt Izrael és Egyiptom határvitájáról is, amely az Akabai-öböl part­ján fekvő, egy négyzetkilo­méteres Taba üdülőkörzetről folyik. Mubarak politikai fő­tanácsadója úgy véli, hogy a terület hovatartozását döntő­­bíráskodás útján kellene ren­dezni. Az izraeli Beer-Seva­­ban folytatott izraeli—egyip­tomi—amerikai hármas kon­zultáció csak azt a részered­ményt hozta meg, hogy foly­tatása következik, de nem tudni, mikor, illetve hol. Iz­rael a döntőbíráskodási eljá­rás bevezetőjeként békéltető tanácskozásokat sürget, nyil­vánvalóan beleértve a Camp David-i szerződéssel össze­kapcsolt két ország egyéb, a „hideg béke” miatt függő kérdéseit.

Next