Fejér Megyei Hírlap, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-01 / 26. szám
J. GIDAI Shultz „legésszerűbb útja” Fegyverkezni és tárgyalni egyszerre „Genfi találkozóm Gromiko szovjet külügyminiszterrel konstruktív kezdet volt ahhoz, ami reményünk szerint gyümölcsöző tárgyalás lesz” — jelentette ki csütörtökön Shultz amerikai külügyminiszter. A szenátus külügyi bizottsága előtt elmondott — csaknem negyvenoldalas — külpolitikai elemzésében azonban úgy jelölte meg az amerikai külpolitika célját, hogy „határozottan ellene kell szegülni a szovjet terjeszkedésnek, de nyitva kell hagyni a kaput a konstruktívabb lehetőségek előtt”. A miniszter e politika kulcskérdésének minősítette az amerikai fegyverkezés folytatását, külön aláhúzva az MX- rakéták építését és az úgynevezett űrvédelmi tervek folytatásának fontoságát. Schultz kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak egyszerre kell növelnie erejét és folytatnia a tárgyalásokat , mert „ez a legésszerűbb út”. Ezzel kapcsolatban azt mondotta, létfontosságú az amerikai hadászati erők fejlesztésének folytatása, beleértve az MX rakéta építését is, mert csak így lehet elkerülni, hogy „meggyengítsék az amerikai tárgyalóküldöttség helyzetét akkor, amikor megkezdik a küzdelmet a nukleáris fegyverek számának reális csökkentéséért”. A Szovjetunió ugyanis Schultz szerint „kevés ösztönzést” érezne a megállapodásra, ha „ezüsttálcán kínálnák” számára az „egyoldalú amerikai csökkentéseket”. A külügyminiszter — korábbi állásfoglalásaihoz hasonlóan — ismét azt mondotta, hogy új amerikai politikai stratégiát kell kialakítani, amely nem feltétlenül kapcsolja össze a leszerelés témáját a szovjet—amerikai kapcsolatok egyéb vitatott kérdéseivel, — de feltétlenül számításba veszi a Szovjetunió magatartását nemzetközi kérdésekben. A leszerelési tárgyalások koncepciójáról szólva Schultz megismételte azt a Reagan elnök által személyesen jóváhagyott elgondolást, hogy „az elkövetkező tíz évben gyökeresen csökkenteni kell a meglevő és a tervezett támadó jellegű nukleáris fegyverek számát, stabilizálni kell a támadó és a védelmi jellegű nukleáris fegyverek közötti viszonyt, legyenek azok a földön, vagy a világűrben.” Ez a tíz év szerinte átmeneti korszak lesz, amely elvezethet a nukleáris fegyverek teljes felszámolásához. A nukleáris fegyverektől mentes világ olyan végső cél, amiben egyetérthetünk mi, a Szovjetunió és minden más nemzet is” — mondotta. A világ egészét áttekintő expozéjában Schultz kijelentette, hogy „Nyugat-Európa biztonsága és jóléte létkérdés az Egyesült Államok számára”. Sürgette, hogy a NATO tegye még erőteljesebbé „védelmi rendszerét”. Japánt megdicsérte azért, hogy „partnerré lett a fontos politikai és biztonsági kérdésekben”. A Kínai Népköztársaságról azonban csak igen röviden szólt. A közelkeleti kérdésben a külügyminiszter óvatosan fogalmazott, azt hangoztatva, hogy az Egyesült Államok „folytatja erőfeszítéseit a békés rendezés érdekében ebben a számára létfontosságú térségben” s a rendezés útjának a Reagan-terv megvalósítását jelölte meg. KOMMENTÁR Bécsi keringő Tovább folytatódik a különös ,,Bécsi keringő”, újabb szakaszához érkezett a minap a közép-európai haderő csökkentéséről és a fegyverzet korlátozásáról tartott tárgyalássorozat. A NATO és a Varsói Szerződés teljes jogú résztvevő és megfigyelői státussal rendelkező tagjai megkezdték a 35. fordulót az osztrák fővárosban. A maratoni hosszúságú megbeszéléseken eddig gyakorlatilag semmilyen eredmény nem született, s a megfigyelők kissé borúlátóan ítélik meg a mostani forduló kilátásait is. A Varsói Szerződést és a NATO-t képviselő országok álláspontja ugyanis meglehetősen messze esik egymástól, s a szocialista országok ismételt kísérletei ellenére sem sikerült kompromisszumos megoldást találni. Pedig az utóbbinak még 1983- ban olyan tervezetet tettek le az asztalra, amely messzemenően figyelembe vette a nyugati álláspontot. A válasz azonban egy teljes évet késett, s az ellenterv korántsem tanúsított akkora rugalmasságot, mint azt az akkoriban született nyilatkozatok vagy a máig publikált „független” újságcikkek sugalmazták. Eddig csupán abban sikerült megállapodni, hogy mindkét fél 700 ezerre csökkenti szárazföldi, és 200 ezerre a légierő kötelékébe tartozó csapatainak létszámát .Alapvető nézetkülönbség van azonban a jelenlegi létszámok megítélésének kérdésében, és a csökkentés útjainak kiválasztásában is. Arról nem is beszélve, hogy a nyugati fél hallani sem akar fegyverzetcsökkentésről, sőt, erősíti hagyományos fegyverzetét, miközben megkezdődött az amerikai közepes hatótávolságú nukleáris rakéták telepítése. Ez a korábbihoz képest alapvetően módosítja az európai politikai légkört, és a katonai helyzetet, s így mindenképpen fontos tényezője lesz a most újrakezdődő tárgyalásoknak. Az előző, 34. forduló szokatlanul heves szócsatákkal ért véget decemberben. Most, néhány nappal a genfi szovjet— amerikai tárgyalások időpontjának bejelentése után talán némi remény van — ha nem is a megállapodásra — a nyugodt hangvételre, a tárgyszerű megbeszélésekre, esetleg minimális előrelépésre is. A kezdetkor kitűzött cél azonban még nagyon messze van. Horváth Gábor Nemzetközi élet Kirkpatrick távozik Véglegesen távozik tisztéből Jeane Kirkpatrick, az Egyesült Államok ENSZ- nagykövete. A szélsőségesen konzervatív politikus még a múlt évben nyújtotta be lemondását , azzal a kevéssé titkolt szándékkal, hogy magasabb politikai tiszthez jusson Reagan átszervezett kormányában. A konzervatív politikai erők azt akarták elérni, hogy a szovjetellenes magatartásáról ismert Kirkpatrick a külügyminiszteri, vagy a nemzetbiztonsági főtanácsadói tisztet kapja meg. Reagan elnök azonban közölte, hogy ezek a posztok foglaltak, s elégedett jelenlegi birtokosaikkal. Kirkpatrick utóda az ENSZ-ben washingtoni értesülések szerint Vernon Walters volt tábornok, a CIA egykori igazgató-helyettese, jelenleg a kormány utazó nagykövete lesz. Jeane Kirkpatrick az amerikai konzervatív mozgalmak dédelgetett kedvencei közé tartozik. A különböző konzervatív csoportosulások szerint távozása érzékeny veszteség ennek a politikának. észtanácskozás A béke és a szocializmus megbízható pajzsa címmel elméleti konferenciát tartottak a Varsói Szerződés Tagállamai Egyesített Fegyveres Erőinek Törzsében. A Varsói Szerződés aláírásának közelgő harmincadik évfordulója alkalmából tartott tanácskozáson Viktor Kulikov marsall, a tagállamok Egyesített Fegyveres Erőinek főparancsnoka azt hangsúlyozta, hogy a Varsói Szerződés Szervezetének egész harmincéves történetét az európai szocialista országoknak a békéért és az atomháborús fenyegetés ellen folytatott harca töltötte ki. A konferencián felszólalt Anatolij Gribkov hadseregtábornok, a Varsói Szerződés Tagállamai Egyesített Fegyveres Erői Törzsének főnöke és a tagállamok hadseregeinek több képviselője. Gromiko és Chnoupek megbeszélése Kovács B. Sándor, az MTI tudósítója jelenti: A moszkvai Kremlben csütörtökön megkezdődtek a szovjet—csehszlovák külügyminiszteri tárgyalások. A baráti légkörű és teljes nézetazonosság jegyében lezajlott megbeszélésen Andrej Gromiko és Bohuslav Chnoupek a kétoldalú kapcsolatok kérdéseit és kölcsönös érdeklődésre számottartó nemzetközi problémákat tekintett át. Mindkét részről megelégedéssel a gyümölcsözően fejlődő szovjet—csehszlovák együttműködésről. A nemzetközi kérdések megvitatásával összefüggésben Chnoupek üdvözölte Andrej Gromiko és George Schultz genfi megbeszéléseinek eredményeit. A szovjet és a csehszlovák külügyminiszter megerősítette, hogy azonosan értékelik a jelenlegi nemzetközi helyzetet, s hangsúlyozták: továbbra is érvényben vannak a Szovjetunió, valamint a Varsói Szerződés tagállamainak javaslatai. A felek megerősítették, folytatják erőfeszítéseiket azért, hogy sikerüljön haladást elérni az európai bizalom- és biztonságerősítő, valamint leszerelési kérdésekről tárgyaló stockholmi konferencián. Andrej Gromiko és Bohuslav Chnoupek a nukleáris fenyegetés elhárítása, a kozmikus és nukleáris fegyverkezési hajsza megfékezéséért folytatott küzdelem szempontjából nagy jelentőségűnek értékelte a hat ország állam- és kormányfőinek Új-Delhiben megtartott tanácskozásán elfogadott dokumentumot. A szovjet—csehszlovák külügyminiszteri megbeszélések pénteken folytatódnak. TELEX Faluvégi Lajos Berlinbe utazott Faluvégi Lajosnak, a Minisztertanács elnökhelyettesének, az Országos Tervhivatal elnökének vezetésével csütörtökön küldöttség utazott Berlinbe Gerhard Schürernek, az NDK Minisztertanácsa elnökhelyettesének, az Állami Tervbizottság elnökének meghívására. Vietnami cáfolat A VNA vietnami hírügynökség közleményt hozott nyilvánosságra, amelyben Hanoi visszautasítja a thaiföldi katonai parancsnokság állításait, miszerint január 28-án a vietnami csapatok átlépték a kambodzsai—thaiföldi határt és behatoltak Thaiföld területére. A közlemény szerint rosszindulatú koholmányról van szó. Vádemelés Lis és Michnik ellen A vajdasági ügyészség szerdán Gdanskban vádat emelt Bogdan Lis és Adam Michnik ellen, mert 1985. január 21-én részt vettek a Szolidaritás úgynevezett Ideiglenes Koordinációs Bizottságának illegális ülésén. A tanácskozáson olyan a társadalmi légkör megmérgezésére irányuló felhívást fogadtak el, amely a jelenlegi társadalmi-gazdasági helyzetben egyértelmű provokációnak minősül. Adam Michnik élt a tavaly júliusi amnesztia nyújtotta lehetőséggel. Ugyancsak az amnesztiatörvényt alkalmazva szüntették be december 14-én a büntetőeljárást Bogdan Lis ellen. Reder-ügy további fejleményei Az Osztrák Szocialista Párt (SPÖ) elnöksége csütörtöki ülésén azt ajánlotta a párt képviselőinek: szavazzanak bizalmat Friedhelm Frischenschlager honvédelmi miniszternek. Leopold Wagner, az SPÖ alelnöke csütörtökön kijelentette: a legjobb az lett volna, ha Frischenschlager önként lemond, ám az is képtelenség, hogy 40 évvel a háború után egy SS-tiszt kényszerítse lemondásra az osztrák kormányt. Furcsa jelenség egyelőre magyarázat nélkül Az Aeroflot szovjet légitársaság TU—134a típusú, Tbiliszi— Rosztov—Tallinn útvonalon közlekedő gépének pilótái éjszaka, 4 óra 10 perckor nagy, egyenletes fényű csillagra lettek figyelmesek az égen. Ebből vékony fénysugár indult le egészen a Földig, majd a fénysugár fokozatosan kiszélesedett, hosszú elnyújtott kúpra emlékeztetett. A gép minden jobb oldalt ülő utasa látta, hogy a pontból egy másik, szélesebb, ám halványabb kúp, majd egy harmadik, egészen fényes is kiindul. A megvilágított földterületen látszottak a házak és az utak. A nem mindennapi eset részleteiről a moszkvai Trud számol be. Közli az összes érintett személy nevét azt is, hány órát repültek eddig. Csupán a pontos dátumot nem adja meg — valószínűleg azért, nehogy „hamis tanúk” is jelentkezzenek, akiknek beszámolója mindent öszszekavarna. A történet így folytatódik: a pilóták egyaránt a Földtől 40—50 kilométerre levő ismeretlen objektumot írtak le, amelynek reflektorai a gépre irányultak. Vakító fehér fényt láttak, koncentrikus színes körökkel. A minszki repülésirányító központ azonban semmit sem észlelt, pedig a fehér pont felvillant, s a helyén zöld felhő alakult ki. A gép előtt a repülési magasságtól lejjebb, majd följebb mozgott végül oldalra tért ki és oldalt, a géppel azonos magasságban és sebességgel követni kezdte a TU—134-est. A felhő belsejében fények villantak, olyan volt az egész, mint a pislogó lámpácskák a karácsonyfán. A navigátor mindent jelentett a földnek, a gépen pedig mindent leírtak és lerajzoltak. Ettől a perctől kezdve a földi megfigyelők is észlelték a megadott koordinátákon a repülő felhőt, amely időközben egy szárny nélküli repülőgép alakját vette fel. Az utasokat egyre nehezebb volt megnyugtatni. Beszéltek nekik északi fényről, a városi fények visszatükröződéséről, elektromos töltésű felhőről. A Tallinnba igyekvő géppel szemközt repült egy másik, Leningrádból indult ugyanilyen típusú gép. Ennek pilótái a földi irányítóközpont koordinátái alapján érzékelték, majd a tallinniakkal teljesen azonos módon, de tőlük függetlenül leírták a jelenséget. A tallinni gép időközben elhagyta Vilniust, Rigát, majd a Csád és a Pszkovi tavak fölé repült, azoktól 120 kilométerre. A felhő Tartuhoz közelebb haladt, újra fénysugarakat bocsátott a Földre, így a fenti repülési adatok birtokában a pilóták ki tudták számítani koordinátáit és azt is, hogy hossza nagyjából megegyezik a Pszkovi tó hosszával. Leszállás után a tallinni ,égi váltóőrök” elmondták a pilótáknak, hogy a radarernyőn gépük mögött még két TU—134-est láttak, pedig ott nem volt gép. Ezeket nem pillanatokra, hanem állandóan észlelték a radarernyőn. Ha a leszálló lokátor ernyőjén sokszorozódik meg a gép, az még érthető lett volna, de a követőernyőn megfigyelt jelenségre nem tudott magyarázatot adni a diszpécser. A szovjet lap Nyikolaj Zseljuhinhoz, a szovjet országos tudományos-műszaki társaság anomáliás jelenségekkel foglalkozó bizottságának alelnökéhez, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagjához fordult magyarázatért. Nyikolaj Zseljuhin szerint ez esetben nem állja meg a helyét egyetlen olyan magyarázat sem, amely távoli, ismert légköri vagy geofizikai jelenségek közelinek tűnő, esetleg többszörösen visszavert képéről szól, hiszen a pilóták meghatározták az ismeretlen felhő tőlük mért távolságát. Egyetlen következtetést lehet levonni: a tallinni legénység általunk meg nem határozott repülő testnek (közismert angol rövidítésével UFO- nak) nevezett jelenséggel találkozott. Különösen értékes, hogy következetes, mindvégig regisztrált, sőt rajzokkal is illusztrált adatokkal rendelkezünk az ismeretlen repülő test átváltozásairól. A tudós végül közli azt a címet, ahová el lehet küldeni az észlelt furcsa jelenség leírását. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1955. FEBRUÁR 1. PÉNTEK Athén Megnyílt a békekonferencia Nemzetközi békekonferencia nyílt meg csütörtökön Athénban, 50 neves közéleti személyiség részvételével. Az egynapos értekezlet résztvevői —a „hatok” hétfői újdelhi találkozójához kapcsolódóan — a békéért és a nukleáris leszerelésért vívott harc feladatairól tanácskoztak. Öt földrészről, huszonhat ország képviseletében érkeztek közéleti személyiségek az athéni találkozóra. A „hatok” közül négyen — Andreasz Papandreu görög miniszterelnök, Raul Alfonsin argentin elnök, Olof Palme svéd miniszterelnök és Julius Nyerere tanzániai elnök — voltak jelen. Részt vett a tanácskozáson Bruno Kreisky volt osztrák kancellár. Papandreu, Alfonsin, Nyerere és Palme tájékoztatta az értekezlet résztvevőit a „hatok” leszerelési felhívásáról. A vendéglátó ország kormányfője megnyitó beszédében a világ közvéleményének mozgósításában jelölte meg az athéni tanácskozás célját. Julius Nyerere hangsúlyozta, hogy a közvéleményt a fegyverkezési hajsza veszélyének tudatára kell ébreszteni. Raul Alfonsin rámutatott, hogy egy atomkatasztrófa nem csupán a hadviselő országok, hanem egész bolygónk tragédiája lenne. Olof Palme leszögezte: nem csökken az emberiséget fenyegető veszély mindaddig, amíg nem születik megegyezés az atomfegyverek befagyasztásáról. Reagan-Rabin tárgyalásai után Egyiptomi aggodalmak Patak Károly, az MTI tudósítója jelenti: Jichak Rabin izraeli hadügyminiszter segélykérő amerikai látogatásának befejeztével, amely meglehetős sikerekkel járt, Kairóban is tanácskozások folynak. Hoszni Mubarak államelnök ugyanis márciusban szintén Ronald Reagan elnökhöz készül. Mubarak csütörtökön miniszterelnökével, Kamal Hasszán Alival és azokkal a kabinetminiszterekkel tárgyalt, akik már februárban elutaznak Washingtonba, hogy előkészítsék Mubarak ottani tanácskozásait. A kormányzat aggódik amiatt, hogy a Reagan-féle vezetés nem akarja vagy — törvényhozási nyomás alatt — nem tudja kielégíteni Egyiptom segélyigényeit. Kairó hárommilliárd 150 millió dollár értékű térítésmentes, illetve hitelek formájában folyósítandó segélyt remél az amerikai partnertől. Az összegeket az októbertől számított amerikai pénzügyi évben kellene megajánlani. A fele hadiszállításokat jelent. Eszerint Egyiptom egymilliárd dollárral többet kér Amerikától, azaz negyven százalékkal többet, mint amennyit eddig kapott. Egyiptom arra hivatkozik, hogy a kőolajjövedelmek megcsappanása miatt, s annak következtében is, hogy első számú devizajövedelme, a vendégmunkások valutaátutalása is megcsappant, nehéz helyzetbe került. Emellett apadtak az idegenforgalomból származó bevételek is. Ezeket a veszteségeket pótolja valamelyest a körzetbe irányuló egyiptomi fegyverszállítás. A szűkebb kabinet csütörtöki ülése után Oszama el- Baz első külügyi államtitkár tagadta, hogy Egyiptom azért kér többet Amerikától, mivel Izrael is ezt teszi. El-Baz szólt Izrael és Egyiptom határvitájáról is, amely az Akabai-öböl partján fekvő, egy négyzetkilométeres Taba üdülőkörzetről folyik. Mubarak politikai főtanácsadója úgy véli, hogy a terület hovatartozását döntőbíráskodás útján kellene rendezni. Az izraeli Beer-Sevaban folytatott izraeli—egyiptomi—amerikai hármas konzultáció csak azt a részeredményt hozta meg, hogy folytatása következik, de nem tudni, mikor, illetve hol. Izrael a döntőbíráskodási eljárás bevezetőjeként békéltető tanácskozásokat sürget, nyilvánvalóan beleértve a Camp David-i szerződéssel összekapcsolt két ország egyéb, a „hideg béke” miatt függő kérdéseit.