Fejér Megyei Hírlap, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-01 / 153. szám
Folytatódik a LEMP kongresszusa Felszólalt Mihail Gorbacsov az SZKP főtitkára Zsebesi Zsolt és Scipiades Iván, az MTI tudósítói jelentik. Hétfőn Varsóban a Lengyel Egyesült Munkáspárt X. kongresszusának második napján folytatódott a vita a Központi Bizottság vasárnap elhangzott beszámolójáról. A délelőtti órákban kilenc küldött szólalt fel. (9 Ezután került sor a nap legnagyobb érdeklődéssel várt eseményére, Mihail Gorbacsovnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkárának felszólalására. A beszédet, amelyet a lengyel televízió egyenes adásban közvetített, többször szakította meg a kongresszusi küldöttek hosszan tartó tapsa. A LEMP kongresszusát egyébként is jellemző szívélyes légkört, a Lengyel Egyesült Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja közötti testvéri kapcsolatokat demonstrálta a beszéd meleg fogadtatása, a véget érni nem akaró taps és Wojciech Jaruzelski és Mihail Gorbacsov meleg baráti összeölelkezése a kongresszusi emelvényen. A beszéd utáni kedves jelenet volt, amikor a lódzi szövőnők egy kis csoportja Lenint ábrázoló faliszőnyeget nyújtott át Gorbacsovnak. Az SZKP főtitkára a munkásasszonyokat megölelve köszönte meg a kedves ajándékot. Mihail Gorbacsov beszéde után a tanácskozás soros elnöke mondott köszönetet a kongresszushoz intézett meleg szavakért és a küldöttek nevében sok sikert kívánt a szovjet népnek az SZKP XXVII. kongresszusán kitűzött célok megvalósításához. Ezt követően folytatódott a Központi Bizottság beszámolójának megvitatása. Délután 6 küldött fejtette ki véleményét a Központi Bizottság vasárnap előterjesztett beszámolójáról. Az ebédszünetet követően elsőkén Zbigniew Messner, a minisztertanács elnöke, a LEMP KB PB tagja emelkedett szólásra, figyelmen kívül annak lehetősége sem, hogy külön megálapodás megkötésére kerülhessen sor a nyugateurópai nukleáris hatalmakkal — Franciaországgal és Nagy- Britanniával”. A vegyi fegyverek felszámolására tett indítványt, és a nukleáris robbantások minden fajtájára augusztus 6-ig meghosszabbított egyoldalú szovjet moratóriumot követte a VSZ tagállamainak részletes javaslata az európai haderők és hagyományos fegyverzet csökkentésére. „A leszerelés ügye azonban egy centit sem jutott előre az amerikai kormányzat nyíltan obstrukciós magatartása miatt. S ami még ennél is rosszabb, Washington meg akarja semmisíteni a fegyverkezési hajszát még visszafogó utolsó fékeket — a SALT—2. szerződést és más szovjet—amerikai megálapodásokat” — mutatott rá Gorbacsov. A Szovjetunió és a többi szocialista ország természetesen levonja következtetéseit Washington kihívó katonai akcióiból. „A leghatározottabban vissza fogjuk verni az Egyesült Államok kalandor, romboló akcióit. Nem szabad megengedni, hogy az amerikai imperializmus önkénye határozza meg a világ sorsát” — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov. Beszéde további részében Mihail Gorbacsov rámutatott arra, hogy ameddig létezik az imperialista agresszió veszélye, addig a szocialista országok kénytelenek gondoskodni biztonságukról. Ezt a célt szolgálja a Varsói Szerződés Szervezete, amelynek keretében a szovjet katonák fegyverbarátaikkal együtt őrzik a békét, egyebek között egész sor szövetséges ország területén. Beszéde befejező részében a főtitkár megállapította, hogy olyan korban élünk, amikor globális méretekben fonódtak össze az ellentmondásos tendenciák. A történelmi fejlődés jelenlegi felelősségteljes szakaszában pártjaink jelszavává vált az útkereső gondolat és annak ellenőrzése a társadalmi-politikai gyakorlatban. Forradalmi tanításunk a megismerés nagyszerű eszköze. Lehetővé teszi, hogy a maguk egészében és öszszefüggéseiben értékeljük a korszak ellentmondásait, feltárjuk okait, s megleljük az igaz választ a legfontosabb problémákra. Azonban a forradalmi tanítást is állandóan fejleszteni kell. Ma kijelenthetjük, hogy a kommunisták teljes mértékben tisztában vannak a legfontosabb tanulsággal: bátran kell fejleszteni elméletünket, s állandóan előre kell haladni ”– mondotta befejezésül Mihail Gorbacsov. Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, lengyel államfő (jobbról) és Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára a LEMP kongresszusán Mihail Gorbacsov beszéde Az SZKP KB nevében Mihail Gorbacsov szívből üdvözölte a lengyel kommunisták tanácskozását, az egész baráti lengyel népet. A LEMP X. kongresszusára az ország történelmének felelősségteljes szakaszában került sor. Ez a tanácskozás összegzi egy olyan periódusnak a tapasztalatait, amelyet az éles eszmei-politikai öszszetűzések, a helyzet normalizálásáért folytatott nehéz harc, a kibontakozás perspektíváinak feltárása jellemzett — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov. „A történtek osztálytartalma közel sem volt mindig és mindenki számára nyilvánvaló. De ez nem változtat a lényegen. Végső soron magáért a szocializmus létezéséért folyt a harc Lengyelországban. A szocialista Lengyelország kiállta a próbát — ez a legfontosabb eredmény, amellyel a küldöttek erre a kongresszusra érkeztek, s amihez ma teljes joggal gratulálhatunk önöknek — mondta az SZKP KB főtitkára. Mihail Gorbacsov rámutatott, hogy a szovjet kommunisták mint elvtársak érdekeltek a LEMP kongreszszusán megfogalmazódó elképzelések és kezdeményezések sikerében, abban, hogy Lengyelország erős, független szocialista állam, a szocialista közösség aktív tagja,szilárd láncszeme legyen. A továbbikban Mihail Gorbacsov részletesen elemezte azt a válságot, amely a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején megrázta az egész lengyel társadalmat. „A leglényegesebb tapasztalat az, hogy a lengyel események — minden bonyolultságuk és sokrétűségük ellenére — világosan bebizonyították : a szocializmus mély gyökereket vert, országaink dolgozói életüket nem a szocializmuson kívül képzelik el. Ez pedig azt jelenti, hogy a szocializmusban elért előrehaladás viszszafordíthatatlan” — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov. Ugyancsak beigazolódott, hogy a szocializmus ma már nemzetközi valóság, mint olyan államok szövetsége, amelyeket szoros politikai, gazdasági, kulturális és védelmi érdekek fűznek össze. A szocialista rendszert kívülről ért támadások, azok a törekvések, hogy ezt vagy azt az országot kiszakítsák a szocialista közösségből, azt jelentik, hogy nemcsak a nép akaratára, hanem a háború után kialakult egész rendezésre törnek, végső soron a békét fenyegetik — állapította meg az SZKP KB főtitkára. „Végezetül az elmúlt időszak tapasztalata ismét határozottan bizonyította, hogy milyen veszélyesek a hibák, a szocializmus politikai rendszerének alapjait jelentő elvektől való szubjektív elhajlások, a párt- és az állami élet normáinak megsértése, a szociális-gazdasági politikában elkövetett számítási tévedések” — mondta az SZKP KB főtitkára. A tőkés országokkal való gazdasági kapcsolatokról szólva rámutatott, hogy káros az az elképzelés, miszerint egyszerűbb valamit a kapitalista piacon megvenni, mint azt magunknak megteremteni. „Természetesen nem a Nyugattal való gazdasági kapcsolatok megszakításáról van szó, hanem arról, hogy ezeket a kapcsolatokat ésszerűen kell kihasználni, s el kell kerülni a túlzásokat, nem lehet megengedni a függőséget” — mondta Mihail Gorbacsov. Külpolitikai kérdésekre áttérve az SZKP KB főtitkára emlékeztetett rá, hogy a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének júniusi ülésén a résztvevők közösen elemezték a nemzetközi helyzetet, s megállapodtak a közös cselekvés irányaiban. Januárban a Szovjetunió közzétette nagyszabású programját a nukleáris fegyvereknek az évezred végéig történő felszámolásáról, az SZKP XXVII. kongresszusán pedig elhangzott az átfogó nemzetközi biztonsági rendszer kialakítására vonatkozó elképzelés. „Ezeket olyan konkrét javaslatok követték, amelyek megkönnyítették annak lehetőségét, hogy megállapodás szülessen a közepes hatótávolságú rakéták eltávolításáról Európából. Nem maradt Zbigniew Messner beszéde Zbigniew Messner kormányfő, a LEMP KB PB tagja részletesen ismertette a jelenlegi tervidőszak és a kilencvenes évek legfontosabb társadalmi és gazdaságpolitikai célkitűzéseit. A IX. kongresszus óta eltelt öt évet jellemezve Messner kijelentette: „A gazdasági és társadalmi élet zűrzavarának felszámolása után sikerült ismét fejlődési pályára állítani Lengyelországot. Jelentősen nőtt a nemzeti jövedelem, javult az áruellátás és kedvezően változtak a lakosság életkörülményei. Radikálisan átszerveztük a gazdasági rendszert. Az ország visszanyerte megérdemelt helyét a szocialista országok közösségében és javultak pozíciói nemzetközi téren is.” A legfontosabb stratégiai célok között a kormányfő mindenekelőtt a gazdaság szerkezetének átalakítását, a termelés korszerűsítését, a termelékenység növelését, a kül- és a belgazdasági egyensúly javítását és a lakosság életszínvonalának emelését hangsúlyozta. Az ország külgazdasági kapcsolatairól szólva Messner leszögezte, hogy a meghatározó a jövőben is a szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval meglevő együttműködés fenntartása és elmélyítése lesz. A fejlett tőkés országokkal folytatott kereskedelmet még ma is kedvezőtlenül befolyásolják az 1981- es események után Lengyelország ellen hozott gazdasági megtorló intézkedések. Főképpen ezek akadályozzák az országot abban, hogy eleget tegyen adósságtörlesztési kötelezettségeinek — mondotta a miniszterelnök. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok élénkítése érdekében alapvető átalakításra szorul a lengyel export szerkezete. Kimerültek — mondotta — a nyersanyag-kivitel növelésének lehetőségei. A jövőben elsősorban a feldolgozóipar által előállított korszerű termékek külpiaci értékesítését kell növelni. A mezőgazdasági politikáról szólva Messner leszögezte, hogy a kormány fenntartja az egyenlő működési és fejlődési lehetőségeket mindhárom szektor: az állami, a szövetkezeti és a magángazdaságok számára. A miniszterelnök a IX. kongresszuson 1981-ben elhatározott gazdasági reform továbbfejlesztését helyezte kilátásba. Az egészséges gazdasági légkör kialakítása érdekében a kormány az eddiginél is nagyobb figyelmet szentel az infláció megfékezésének. Ezért következetesebb és határozottabb politikát kíván folytatni a piaci kínálat, az árak és a lakossági jövedelmek területén. Várható a jegyrendszer megszüntetése a hús- és húskészítmények forgalmában. Ezután a lengyel társadalom legégetőbb gondjáról, a rendkívül nagy lakáshiányról beszélt a kormányfő. 300—350 ezer család él — mondotta — igen nehéz körülmények között. Ezért az ötéves terv 1 millió 50 ezer— 1 millió 150 ezer új lakás építését és 900 ezer felújítását tűzi ki célul. Zbigniew Messner ezután vázolta azokat az intézkedéseket, amelyeket az egészségügyi ellátás és a környezetvédelem helyzetének javítására tervez a kormány. A miniszterelnök végezetül arról szólt, hogy az elkövetkező évek nagy és összetett feladatai megkövetelik a központi államapparátus átalakítását is. Ezek a változtatások a kormány politikájának következetes, egységes megvalósítását szolgálják majd. Olasz kormányválság Marton László, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Francesco Cossiga olasz államfő hétfőn megkezdte kormányalakítási tanácskozásait a közélet vezető személyiségeivel. E tanácskozások keretében tárgyalt a volt köztársasági elnökökkel, így Sandro Pertinivel, majd a parlament két házának elnökeit fogadta. Cossiga elnök keden találkozik a parlamentben képviselt pártok küldöttségeivel, s várhatóan szerdán adja ki a kormányalakítási megbízást. Rómában a három legnagyobb párt, a kereszténydemokrata, a kommunista és a Szocialista Párt vezetősége hétfőn rendkívüli tanácskozáson vitatta meg az országban kialakult súlyos politikai helyzetet. KOMMENTÁR Viharos hétvége Az olasz államfői rezidencia, a Quirinale-palota a mostani vasárnapon enyhén szólva nem a megszokott álmos-békés képet mutatta, inkább felbolygatott méhkasra emlékeztetett. Ez a vasárnap Francesco Cossiga, az Olasz Köztársaság (kereszténydemokrata) elnöke számára nem a pihenés jegyében telt, hanem igencsak kemény munkanap volt. Eljött ugyanis a perc, amit sok megfigyelő már korábban megjövendölt: Itália kék ege alatt kormányválság robbant ki, és ennek megoldásában az alkotmány betűje és szelleme szerint kulcsszerep jut az államfőnek. Mi a mostani krízis háttere? A válaszhoz először azt kell tudnunk, hogy Olaszországot ötpárti kormánykoalíció kormányozza, méghozzá úgy, hogy ezúttal — a szokásos gyakorlattól eltérően — nem a koalíció legnagyobb, legerősebb tagja (az Olasz Kereszténydemokrata Párt) adja a kormányfőt, hanem a nála jóval kisebb, méreteit tekintve inkább közepes nagyságrendű olasz Szocialista Párt (Bettino Craxi személyében). Voltaképpen nem meglepő, hogy ez a helyzet irritálja a CD bizonyos köreit. A dolog jellegénél fogva azokról a csoportokról és személyekről van szó, akik úgy érzik: nekik járna a nagy hatalmat jelentő bársonyszék, amit most a szocialisták „birtokolnak”. A Kereszténydemokrata Párt minapi kongresszusán félreérthetetlenül erősödött az efajta fordulatra irányuló párton belüli nyomás. Ez a hangadóvá vált Irányzat keresetlen egyszerűséggel úgy fogalmazott: ideje a szocialistákat „a maguk helyére tenni”, vagyis (mert ez bizony azt jelentette) kiszorítani a hatalom centrumából. A cél tehát már világos volt, csak az volt a kérdés, hogyan próbálják megvalósítani. Az elmúlt hét végén ennek is eljött az ideje. A Parlamentben egy minden ország számára fontos kérdés, a helyhatósági költségvetés vitája során nyílt szavazáson a nemzetgyűlés még megszavazta — igaz, már akkor is kissé vonakodva — a Craxi-kabinet javaslatát. De amikor ugyanerről a kérdésről titkos voksolásra került sor, a többség már nemet mondott. Ez a polgári porond szabályai szerint felér egy olyan döntéssel, hogy a Parlament gyakorlatilag megvonja bizalmát a hatalmon lévő kormánytól. Craxit a holland fővárosban érte a hír, amire annak hordereje szerint reagált: tartózkodását látványosan megszakítva, azonnal hazatért az örök Városba és — ahogy illik — benyújtotta kabinetje lemondását. Így és ezért került sor az elnöki palota nyüzsgő hétvégéjére: az államfő megkezdte (és azóta is folytatja) maratoni tárgyalásait a krízis megoldásáról. Nem lesz könnyű dolga. Egyebek között azért nem, mert Itália második legjelentősebb pártja, az Olasz Kommunista Párt nélkül nemcsak a politika, de az elemi matematika szabályai szerint sem lehet stabil kormányzást biztosítani. Nem utolsósorban ez bizonyosodott be ezen a viharos hétvégén. Harmat Endre TELEX Kádár János üdvözlő távirata Kádár János, az MSZMP főtitkára táviratban üdvözölte Milanko Renovicát abból az alkalomból, hogy a JKSZ XIII. kongresszusán a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága Elnöksége elnökévé választották. Elhunyt Lékai László bíboros Hétfőn délután életének 77. évében, szívroham következtében Esztergomban elhunyt dr. Lékai László bíboros, esztergomi érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke. (MTI) Szergej Szokolov kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa népeink barátságának elmélyítésében, a hadseregeink közötti együttműködés erősítésében, a szocializmus és a béke ügyének szolgálatában szerzett kiemelkedő érdemei elismeréseként Szergej Szokolovot, a Szovjetunió marsallját, honvédelmi minisztert — 75. születésnapja alkalmából — a Magyar Népköztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendjével tüntette ki. Magyar—szovjet kormányközi bizottság ülésszaka A Magyar—Szovjet Gazdasági és Műszaki-Tudományos Együttműködési Kormányközi Bizottság hétfőn, Moszkvában, a KGST székházában megkezdte 35. ülésszakát. Az ülésszakon részt vevő tárgyalóküldöttségeket Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese és Alekszej Antonov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, a bizottság két társelnöke vezeti. A magyar küldöttség tagja Kapolyi László ipari miniszter. Az ülésszak munkájában részt vesznek a központi irányító szervek vezető munkatársai, szovjet nagyvállalatok vezetői. Az ülésszak központi feladata, konkrét intézkedések kidolgozása az ez év júniusi budapesti legfelső szintű megbeszéléseken megfogalmazott célkitűzések megvalósítására. Tárgyalások Makaóról Pekingben hétfőn megkezdődött a Makao jövőjéről szóló kínai—portugál tárgyalások első fordulója. A kétnaposra tervezett fordulón a kínai kormányt Csou Nan külügyminiszter-helyettes, a portugált pedig Ruy Barbosa Medina, az ország ENSZ- nagykövete képviseli. Megfigyelők zökkenőmentes tárgyalásokra számítanak. Idézik a kínai küldöttségvezetőt, aki kijelentette: nagyon jók a kapcsolatok Kína és Portugália között, s bízik benne, hogy a tárgyalásokon, amelyek harmonikusnak és simának ígérkeznek, megoldják Makao „történelemből visszamarot” problémáját.