Fejér Megyei Hírlap, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-01 / 127. szám
2. OLDAL FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1989. JÚNIUS 1. CSÜTÖRTÖK _______________Gazdaság- és társadalompolitika - Nemzetközi élet Az Országgyűlés ülésszakának második napja (Folytatás az 1. oldalról) a tulajdonlás alapkérdésében a magyar gazdasági reformhoz illeszkedő, reformszellemű változásokat tartalmaz. A szövetkezetek, a szövetkezeti tagság számára létkérdéssé vált a tulajdonhoz és a szövetkezeti formaválasztás szabadságához fűződő jogok maradéktalan érvényesítése, hogy az alapvető jogok eredendően tegyék lehetővé a demokrácia tényleges érvényesülését. A törvénymódosítás valódi tartalmat ad a tagság és a szövetkezet vagyoni kapcsolatának, a jogokkal, a felelősséggel és a kockázattal együtt. Ugyanis ez a kapcsolat határozza meg a tag tulajdonosi minőségének tartalmát, és teszi lehetővé számára a tulajdon feletti rendelkezést. Ha ez igazából érvényesül, akkor az új típusú vállalkozó szellemű, kezdeményező — és persze ennek előnyeit élvező — szövetkezeti tag eszménye valóság lehet. Az oszthatatlanság és a tulajdonviszonyok kapcsán beszélni szeretnék a kötelező földbevitel, a földjáradék és a földmegváltás kérdéseiről. Ez a kérdéskör lényegében több évtizede sajátosan rendezett, igazodott az alacsony mezőgazdasági árakhoz, most azonban a változtatás igénye több helyütt markáns megfogalmazást kap. E valós probléma megoldásának tisztázásához önmagában magasabb jogszabályi előírás sem elegendő. Tény, hogy a gyakorlati megoldásra hivatott döntéshozók — a termelőszövetkezetek közgyűlései — a gazdasági korlátok miatt dilemmák előtt állnak. A társadalmi igazságosság jegyében — elismerve az igények jogosságát — elő lehetne írni például a földjáradék kötelező emelését, a bevitt földek kiadását vagy akár azt is, hogy a megváltási ár mértékét a kisajátítási kártalanítás szerint határozzák meg. — Ám az a véleményünk, hogy a központi szabályozással csak korlátoznánk a szövetkezeti önkormányzatot — mondotta Hütter Csaba. A továbbiakban arról beszélt, hogy az önkormányzatok ilyen széles körű és érdemi döntési joggal történő felruházása mellett, a törvény az egyén, illetve a közösség érdekeit védő, két irányba ható biztosítékot tartalmaz. Az egyik az, hogy az említett kérdések szabályozásakor a jelenleginél kedvezőtlenebb helyzetbe senki nem hozható. Ezt a törekvést szolgálja például a földjáradék kötelező minimumának a fenntartása, ami jelenleg aranykoronánként 8 kilogramm búza árának felel meg. A másik kötelező előírás, hogy ezek az intézkedések csak a jelenlegi tagokra érvényesek, azok, akiknek a tagsági viszonya korábban szűnt meg és velük vagy örököseikkel az akkor hatályos előírások szerint a termelőszövetkezet elszámolt, kártalanításra a törvényjavaslat alapján nem tarthat igényt. A miniszter ezután áttért a földről, illetve az erdőről és a vadgazdálkodásról szóló törvények módosításának indoklására. A reformfolyamatok az 1987-ben elfogadott földtörvény újabb jelentős módosítását sürgetik, mert a felesleges kötöttségek a különböző földek megszerezhetőségét és művelését azok gazdaságos hasznosítását immár akadályozzák. Az erdőkre vonatkozó előírások még kötezettebbek — mondotta a miniszter. — Erdőtulajdon szerzését az állami szervek részére is csak abban az esetben engedi meg, ha az erdő a feladataik ellátásához nélkülözhetetlen. Erdők létesítése magánszemélyek számára gyakorlatikilenc törvény a T. Ház előtt. Más témák is sorakoznak, vitára inspiráló előterjesztések, döntésre váró ügyek. Új elhatározások, reformértékű javaslatok sokasága. Megszívlelendő vélemények, ajánlások hangzanak el. Többen berzenkednek is: miért a sietség, miért a siettetés a törvényhozásban? A szabadegyházi Sági Gáborné egyenesen törvénygyárnak nevezi a Parlament ebbéli munkáját. Ugyanis igencsak időigényes a felkészülési szakmai konzultációkra, választókerületi véleménygyűjtésre nem futja, óriási a tempó. Elhatározta: megmondja a magáét a tárgysorozat megállapításakor. Nem visszakozott, csak egy kissé hátrébb csúsztatta aggályainak közreadását. Úgy tervezi, a mostani ülésszak végén, az egyéb bejelentések között előhozakodik majd észrevételével, amivel bizonyára több képviselőtársa lág kizárt. Ezért arra teszünk javaslatot, hogy az állami és szövetkezeti tulajdonban lévő földek, ingatlanok elidegenítése — akár magánszemély részére is — teljesen szabad legyen. Egyúttal javasoljuk: a magánszemélyek telek-, lakás-, üdülő- és termőföldtulajdonának szerzésénél meglévő jelenlegi korlátozások teljes megszüntetését azzal, hogy a jövőben magánszemélyek is korlátozás nélkül szerezhessenek ingatlant, a mezőgazdasági kis- és magántermelés lehetőségeit, biztonságát szándékozunk elősegíteni. Ezzel helyenként a gazdasági szerkezetváltás következtében átmenetileg felszabaduló munkaerő bekapcsolódhat a mezőgazdasági kistermelésbe. A spekulatív jellegű ingatlan-, vásárlásokat a személyi jövedelemadóval, tehát közgazdasági eszközökkel korlátozzuk. Azt azonban hangsúlyozta a miniszter, hogy az erdőgazdálkodásban meg kell tartani a hosszú távú, nemzeti érdekeinket garantáló tervszerűséget, ami a jövőben ebben az ágazatban is — szektorra való tekintet nélkül — követelmény marad. Ezt a mai erdőtörvény és az erdőgazdálkodás különféle intézményei biztosítják. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter néhány, az előzetes vitában felme-egyetért. Bármennyire nem marad egyedül gondjában, a döntéskényszer egyre több témában sürgető. Mert egymáshoz kapcsolódó törvényekről van szó. A mostani ülésszak első napján elfogadott átalakulási törvény feltételezi korábbi magas szintű jogszabályok módosítását, egymáshoz passzítását, az ülésteremben friss a vitaszellem, éppen arról szólnak: féltik a tsz-mozgalmat, a szövetkezeteket a szétveréstől, a feloszlatástól; bár a törvénymódosítás nem ezt, hanem a tulajdonviszonyok rendezését célozza. Egyesek szerint mielőbb új földtörvény szükséges, mások korszerű kódexet sürgetnek, aztán megint mások új termelőszövetkezeti törvény megalkotását szorgalmazzák. Úgy tűnik, a t. Ház törvényalkotói munkája a jövőben sem fogyatkozik. Németh Erzsébet vált kisebb észrevételre is kitért. — Az Országgyűlés mezőgazdasági, illetve jogi bizottságának együttes ülésén a vadászati jog körül is heves vita alakult ki. Végül azt az álláspontot fogadták el — és ezt támogatom magam is — , hogy a vadászati jog szabályozását átfogóan, és ne csak a most lehetséges egyetlen paragrafus erejéig, még ebben az évben hozzuk az Országgyűlés elé. Ehhez a Parlament hozzájárulását kérem. Hütter Csaba végül annak a véleményének adott hangot, hogy a törvénytervezetek elfogadásával további nagy lépést tesznek az igazán korszerű, vállalkozói mezőgazdaság felé, amelyben a nagyüzemek, a kistermelők, a magánvállalkozók jobb munkamegosztásban együttműködve, versenyezve a mainál is eredményesebben dolgoznak az ország javára. Az elnök bejelentette: a három törvényjavaslatot két olvasásban, általános és részletes vitában tárgyalja a Parlament. Solymosi József (Tolna m. 4. vk.) a mezőgazdasági bizottság képviseletében szólt az előterjesztett három tervezethez. A tsz-törvény módosításának vitájában elsőként Südi Bertalan (Bács-Kiskun m. 12. vk.) kapott szót, majd Czakig Zoltán (Fejér m. 11. vk.) felszólalása következett.lalkozások nem életképesek nagyüzemi háttér nélkül. Csak szilárd alapokon nyugvó nagyüzem képes a jól működő vállalkozói rendszert integrálni. A nagyüzem fontos szerepet kap a termelés feltételeinek biztosításában, az értékesítés megszervezésében. Én a jövő termelőszövetkezetét olyan nyitott tevékenységű gazdálkodó szervezetnek tudom elképzelni, amely számtalan gazdasági és érzelmi szállal kötődik az adott településhez, a falu közösségéhez. Számítani kell a szövetkezeti tagság és a falu lakossága közötti határvonal elmosódására is — hangoztatta, hozzátéve:" ezután is el kell látnia a tsznek a kistermelői tevékenység koordinálását, különböző lakossági szolgáltatások elvégzését, aktív közreműködést a falu fejlesztésében, s a kereskedelem helyi feladatainak megoldásából is részt kell vállalnia. A fontos feladatok között említette a fiatal nemzedék nevelésének, képzésének, pályára irányításának fontosságát. Ugyanis a mezőgazdasági nagyüzem nem nélkülözheti a jól képzett szakembereket. Ezután a következőket mondotta: — Sokan vannak közöttünk, akik a farmer gazdálkodásban látják a jövő útját. Azonban súlyos hiba lenne figyelmen kívül hagyni a ma realitásait. A magángazdálkodás gyors és széles körű elterjesztéséhez nincsenek meg sem az eszközök, sem a személyi feltételek. Mezőgazdaságunk nyereségrátája 6—8 százalék között van. Nincs az a befektetés, ami a mai mezőgazdasági viszonyok között, elfogadható időn belül megtérülne. A tulajdonviszonyok reformját csak fokozatosan lehet előre vinni, a mindenkori helyzet újraértékelésével — fejezte be nagy érdeklődéssel kísért hozzászólását Czakig Zoltán. Németh Kálmán (Győr- Sopron m. 12. vk.); Varga János (Tolna m. 6. vk.); Miklós Zoltán (Nógrád m. 3. vk.); Kiss István (Bács-Kiskun m. 18. vk.); Tornai Endre (Veszprém m. 11. vk.); Zahorecz József (Békés m. 10. vk.); Tóth László (Csongrád m. 12. vk.) következett ezután. Ezután a földtörvény módosításával kapcsolatosan mondták el véleményüket a képviselők. Kiss István (Bács-Kiskun m. 18. vk.); Szabó István (országos lista), a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke, dr. Tallóssy Frigyes (Budapest, 24. vk.). felszólalása után kapott szót Fodor Sándor (Fejér m. 5. vk.) a Mezőszentgyörgyi Alkotmány Tsz elnöke. — Amikor az egész társadalmi átrendezést európai módon kívánjuk megoldani, akkor ki is kell tekinteni Európára — mondotta, majd külföldi, nevezetesen holland példára hivatkozott. Hollandia, igaz, más berendezkedésű társadalom és gazdaság. A farmert három dologmotiválja munkájában: a piac, az ár és a jövedelmi viszonyok. A jövőt keresve, ezt a három kérdést kell valamilyen módon rendezni nálunk is. — Nagyon fontosnak tartom a tulajdoni reformot, de nem mindig lehet elsődleges — hangsúlyozta, majd felelevenített arra is példákat, hogy 30 évvel ezelőtt a szövetkezés nagy időszakában egyesek egyszerűen elhagyták a földet. Most az ő örököseik milyen alapon lehetnének ismét tulajdonosok? — kérdezte. Szorgalmazta Fodor Sándor — miként azt már korábban két ízben ugyancsak a plénumon megtette — az állam tulajdonában de a tsz-ek, állami gazdaságok, a tanácsok kezelésében lévő földutak kezelőinek tulajdonába adását. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a törvénymódosításokkal egy időben tekintsék át, az illetékesek a kapcsolódó jogszabályokat, és szükség szerint igazítsák magukat a törvényhez. Fodor Sándort követte a vitában Zarnóczi János (Budapest, 27. vk.); dr. Balogh Károly (Győr-Sopron m. 11. vk.); Tanaszi János (Hajdú- Bihar m. 17. vk.); Viola Károly (Budapest, 14. vk.); Csipkó Sándor (Bács-Kiskun m. 20. vk.); Bánffy György (Budapest, 4. vk.); Török Sándor (Szolnok m. 13. vk.); dr. Sára János (Komárom m. 10. vk.). Az erdő- és vadgazdálkodási törvény módosításáról szóló törvényjavaslatról kifejtette véleményét Weibl Elemér (Veszprém m. 8. vk.); Balogh András (Borsod-Abaúj-Zemplén m. 22. vk.); dr. Mezey Károly (Szabolcs- Szatmár m. 18. vk.); Tóth János (Budapest, 37. vk.); Vass Józsefné (Békés m. 15. vk.); Tornai Endre (Veszprém m. 11. vk.). A termelőszövetkezetekről szóló törvény módosításáról folytatott részletes vitában Győrffy László (Vasm. 7. vk.) kért szót, majd dr. Tallósy Frigyes írásban is benyújtott módosító indítványát igyekezett szóban világosabbá tenni képviselőtársai előtt. Miután a tárgyalt törvényjavaslatok részletes vitájában új felszólaló nem jelentkezett, az elnöklő Szűrös Mátyás felkérte a mezőgazdasági, illetve a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság tagjait, hogy együttes ülésen vitassák meg a törvényjavaslatok vitájában elhangzott módosító indítványokat, s készítsék el jelentésüket. Ezzel az Orsszággyűlé ülésszakának második napja — amelyen Szűrös Mátyás, Jakab Róbertné és Horváth Lajos felváltva elnökölt — befejeződött. Az ülésszak csütörtökön Hütter Csaba mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter válaszával folytatódik. (MTI) Törvénygyár? Czakig Zoltán felszólalása A Mezőföld választóinak képviselője először kért szót, szívéhez közelálló témában a plénumon. A termelőszövetkezetekről szóló törvény rövid időn belüli módosítása azt mutatja, hogy mai társadalmunk viharos gyorsaságú változásai a mezőgazdaságot sem kerülték el — kezdte felszólalását, majd rövid áttekintést adott a három évtizeddel ezelőtt végrehajtott szövetkezetesítés óta megtett útról, amelyet nyilvánvalóan motiváltak lajoskomáromi személyes tapasztalatai is. A 80-as évek kedvezőtlen tendenciái között utalt az agrárolló túlságos kinyílására, szólt a tsz-tagok bérmunkási mivoltjáról, a szabályozók kiszámíthatatlanságáról, az elterebélyesedett bürök ,ráciáról és arról is, menynyire nem érzékeli a tsztagság közvetlenül munkája hasznosságát. A törvénymódosítás lehetővé teszi a tsz-tulajdon oszthatóságát. Egyetértek a tervezetben szereplő 50 százalékos vagyonmegosztás lehetőségével, de nem tekintem végleg lezárt dolognak. A vagyonjegy intézményesítésével a tulajdon közelebb kerül a tagokhoz. Érdekeltté válnak a vagyon gyarapításában, hisz vagyonjegyük arányában osztalékot kapnak. Felmerül azonban bennem az a kérdés, hogy a mai viszonyok között, amikor a jövedelemtermelő képesség olyan alacsony szintű, hogy a gazdaságok az egyszerű újratermeléshez szükséges anyagi fedezetet sem tudják biztosítani, vajon az osztalék erősíti-e a tulajdonosi érzést? — A vagyonrész nagyobb jelentőségét abban látom — folytatta a képviselő —, ha a tag belső vállalkozást folytatva, azt tevékenysége anyagi hátteréül használhatja fel. Ezért bővíteni és ösztönözni kell a belső vállalkozói kollektívák szerveződését és a keletkezett tőke termelésbe való visszaforgatását. A vállalkozások sokszínűsége, egymással való versengése a termelés felélénkülését eredményezheti. A piaci igényekhez jobban és gyorsabban alkalmazkodhat. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a kisgazdaságok, családi vár Fodor Sándor felszólalása Megyénk 5-ös számú választókerülete képviselőjénél nem volt papír, szabadon beszélt kapcsolódva az előtte szólókhoz és a közvetlen előtte véleményt nyilvánító dr. Tallósy Frigyeshez, akivel nem értett egyet. Érzékeltette történelmünk során hányszor és hányszor teremtődött olyan szituáció, amikor a földtulajdon kérdése került az érdeklődés és a gyakorlat középpontjába. A földtörvény elfogadása előrelépés volt, miként a mostani törvénymódosítás is előrelépést jelent. Ám az ősi per eldöntését azokkal az emberkkel kell megvitatni, akik a földet művelték, művelik. Közülük igen sokan már nyugdíjasok, de életük végéig kötődnek a földhöz. Tehát akkor amikor egy ősi pert el akarunk dönteni, legelőször azokat kell megkérdezni, akikre tartozik. Megfelelő időt hagyva a földet művelő embereknek véleményük kikristályosodásához. A tulajdon és a tulajdonosok keresése közepette arra ügyelni kell, nehogy a fürdővízzel együtt kiöntsük a gyereket is, figyelmeztetett Fodor Sándor, utalva a szélsőséges vélemények megjelenésére, terjedésére. Szólt arról is, milyen formában és milyen keserves áron alakultak, ki a termelőszövetkezetek a 30 éves fejlődés viszont tagadhatatlan, a mezőgazdaság 15 millió embernek termel kenyeret. Kitörés? őszinte szívvel tört ki belőlem a düh, minap, amikor szerda reggel kinyitottam a napilapokat, s olvastam a tudósítást, miszerint elfogadták az átalakulási törvényt. Tudom, hogy a honatyáknak van épp elég dolguk — hál’ istennek — manapság, hiszen jó néhány kérdésben kell dönteniük még ezen az ülésszakon is. De ez nem menti fel őket! Nem menti fel őket, azért, mert sietve elfogadták a törvényjavaslatot . . . Mielőtt úgy vélnék, hogy az átalakulás ellen ódzkodok, szó sincs róla, éppen ellenkezőleg! Csak éppen az átalakulás valóban megfelelő szabályozására voksolok. A minap elfogadott törvény erre egyáltalán nem alkalmas. Ugyanis, nem tartalmazza a legfontosabb kérdések egyikére adandó választ, nem szól egy szót sem a vagyonkezelő központról azon túl, hogy lesz, meg milyen jogosítványokkal ruházzák fel! Arról nem is beszélve, már megint elkövetjük ama műhibát, hogy a gombhoz próbáljuk szabni a ruhát . . . Mi volna — lett volna —, ha előbb a tulajdonreform olyan tartalmi kérdéseiben alakult volna ki nemzeti konszenzus, mint a tulajdonformák és arányuk? Minden bizonnyal alkalmasabb törvény. Ezek után már csak abban bízom, hogy amilyen gyorsan el lehetett ezt a jogszabályt fogadni, olyan gyorsan hatályon kívül is lehet majd helyezni . . . Vagy ennyire be vagyunk szorítva a hitelezőink csapdájába? De akkor talán illene tájékoztatni erről a közvéleményt is. Őszintén . . . Ugyanis nyilvánosság nélkül aligha képzelhető el manapság már bármilyen „kitörés”. Stossek Mátyás