Fejér Megyei Hírlap, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-01 / 127. szám

2. OLDAL FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1989. JÚNIUS 1. CSÜTÖRTÖK _______________Gazdaság- és társadalompolitika - Nemzetközi élet Az Országgyűlés ülésszakának második napja (Folytatás az 1. oldalról) a tulajdonlás alapkérdésében a magyar gazdasági reform­hoz illeszkedő, reformszelle­mű változásokat tartalmaz. A szövetkezetek, a szövet­kezeti tagság számára létkér­déssé vált a tulajdonhoz és a szövetkezeti formaválasztás szabadságához fűződő jogok maradéktalan érvényesítése, hogy az alapvető jogok ere­dendően tegyék lehetővé a demokrácia tényleges érvé­nyesülését. A törvénymódosítás valódi tartalmat ad a tagság és a szövetkezet vagyoni kapcso­latának, a jogokkal, a fele­lősséggel és a kockázattal együtt. Ugyanis ez a kapcso­lat határozza meg a tag tu­lajdonosi minőségének tar­talmát, és teszi lehetővé szá­mára a tulajdon feletti ren­delkezést. Ha ez igazából ér­vényesül, akkor az új típusú vállalkozó szellemű, kezde­ményező — és persze ennek előnyeit élvező — szövetke­zeti tag eszménye valóság lehet.­­ Az oszthatatlanság és a tulajdonviszonyok kapcsán beszélni szeretnék a kötelező földbevitel, a földjáradék és a földmegváltás kérdéseiről. Ez a kérdéskör lényegében több évtizede sajátosan ren­dezett, igazodott az alacsony mezőgazdasági árakhoz, most azonban a változtatás igé­nye több helyütt markáns megfogalmazást kap. E va­lós probléma megoldásának tisztázásához önmagában magasabb jogszabályi előírás sem elegendő. Tény, hogy a gyakorlati megoldásra hivatott döntés­hozók — a termelőszövetke­zetek közgyűlései — a gaz­dasági korlátok miatt dilem­mák előtt állnak. A társa­dalmi igazságosság jegyében — elismerve az igények jo­gosságát — elő lehetne írni például a földjáradék köte­lező emelését, a bevitt földek kiadását vagy akár azt is, hogy a megváltási ár mér­tékét a kisajátítási kártala­nítás szerint határozzák meg. — Ám az a véleményünk, hogy a központi szabályozás­sal csak korlátoznánk a szö­vetkezeti önkormányzatot — mondotta Hütter Csaba. A továbbiakban arról be­szélt, hogy az önkormányza­tok ilyen széles körű és ér­demi döntési joggal történő felruházása mellett, a tör­vény az egyén, illetve a kö­zösség érdekeit védő, két irányba ható biztosítékot tartalmaz. Az egyik az, hogy az említett kérdések szabá­lyozásakor a jelenleginél kedvezőtlenebb helyzetbe senki nem hozható. Ezt a tö­rekvést szolgálja például a földjáradék kötelező mini­mumának a fenntartása, ami jelenleg aranykoronánként 8 kilogramm búza árának fe­lel meg. A másik­ kötelező előírás, hogy ezek az intéz­kedések csak a jelenlegi ta­gokra érvényesek, azok, akiknek a tagsági viszonya korábban szűnt meg és velük vagy örököseikkel az akkor hatályos előírások szerint a termelőszövetkezet elszámolt, kártalanításra a törvényja­vaslat alapján nem tarthat igényt. A miniszter ezután áttért a földről, illetve az erdőről és a vadgazdálkodásról szóló törvények módosításának in­doklására. A reformfolyamatok az 1987-ben elfogadott földtör­vény újabb jelentős módosí­tását sürgetik, mert a feles­leges kötöttségek a különbö­ző földek megszerezhetőségét és művelését azok gazdasá­gos hasznosítását immár akadályozzák.­­ Az erdőkre vonatkozó előírások még kötezettebbek — mondotta a miniszter. — Erdőtulajdon szerzését az állami szervek részére is csak abban az esetben engedi meg, ha az erdő a feladataik ellátásához nélkülözhetetlen. Erdők létesítése magánsze­mélyek számára gyakorlati­kilenc törvény a T. Ház előtt. Más témák is sorakoz­nak, vitára inspiráló előterjesz­tések, döntésre váró ügyek. Új elhatározások, reformértékű javaslatok sokasága. Megszív­lelendő vélemények, ajánlások hangzanak el. Többen berzen­kednek is: miért a sietség, mi­ért a siettetés a törvényhozás­ban? A szabadegyházi Sági Gáborné egyenesen törvény­gyárnak nevezi a Parlament ebbéli munkáját. Ugyanis igen­csak időigényes a felkészülési szakmai konzultációkra, vá­lasztókerületi véleménygyűjtés­re nem futja, óriási a tempó. Elhatározta: megmondja a magáét a tárgysorozat megál­lapításakor. Nem visszakozott, csak egy kissé hátrébb csúsz­tatta aggályainak közreadását. Úgy tervezi, a mostani­ ülés­szak végén, az egyéb bejelen­tések között előhozakodik majd észrevételével, amivel bizonyára több képviselőtársa lág kizárt. Ezért arra teszünk javaslatot, hogy az állami és szövetkezeti tulajdonban lé­vő földek, ingatlanok elide­genítése — akár magánsze­mély részére is — teljesen szabad legyen. Egyúttal javasoljuk: a magánszemélyek telek-, la­kás-, üdülő- és termőföld­­tulajdonának szerzésénél meglévő jelenlegi korlátozá­sok teljes megszüntetését az­zal, hogy a jövőben magán­­személyek is korlátozás nél­kül szerezhessenek ingatlant, a mezőgazdasági kis- és ma­gántermelés lehetőségeit, biztonságát szándékozunk elősegíteni. Ezzel helyen­ként a gazdasági szerkezet­­váltás következtében átme­netileg felszabaduló munka­erő bekapcsolódhat a mező­­gazdasági kistermelésbe. A spekulatív jellegű ingatlan-, vásárlásokat a személyi jö­vedelemadóval, tehát köz­­gazdasági eszközökkel kor­látozzuk. Azt azonban hangsúlyozta a miniszter, hogy az erdő­gazdálkodásban meg kell tartani a hosszú távú, nem­zeti érdekeinket garantáló tervszerűséget, ami a jövő­ben ebben az ágazatban is — szektorra való tekintet nélkül — követelmény ma­rad. Ezt a mai erdőtörvény és az erdőgazdálkodás külön­féle intézményei biztosítják. A mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter néhány, az előzetes vitában felme-egyetért. Bármennyire nem marad egyedül gondjában, a döntéskényszer egyre több té­mában sürgető. Mert egymás­hoz kapcsolódó törvényekről van szó. A mostani ülésszak első napján elfogadott átala­kulási törvény feltételezi ko­rábbi magas szintű jogszabá­lyok módosítását, egymáshoz passzítását, az ülésteremben friss a vita­szellem, éppen arról szólnak: féltik a tsz-mozgalmat, a szö­vetkezeteket a szétveréstől, a feloszlatástól; bár a törvény­­módosítás nem ezt, hanem a tulajdonviszonyok rendezését célozza. Egyesek szerint mi­előbb új földtörvény szüksé­ges, mások korszerű kódexet sürgetnek, aztán megint mások új termelőszövetkezeti tör­vény megalkotását szorgalmaz­zák. Úgy tűnik, a t. Ház tör­vényalkotói munkája a jövő­ben sem fogyatkozik. Németh Erzsébet vált kisebb észrevételre is kitért. — Az Országgyűlés mező­­gazdasági, illetve jogi bi­zottságának együttes ülésén a vadászati jog körül is he­ves vita alakult ki. Végül azt az álláspontot fogadták el — és ezt támogatom ma­gam is — , hogy a vadászati jog szabályozását átfogóan, és ne csak a most lehetséges egyetlen paragrafus erejéig, még ebben az évben hozzuk az Országgyűlés elé. Ehhez a Parlament hozzájárulását kérem. Hütter Csaba végül annak a véleményének adott hangot, hogy a törvényterve­zetek elfogadásával további nagy lépést tesznek az igazán korszerű, vállalkozói mező­­gazdaság felé, amelyben a nagyüzemek, a kistermelők, a magánvállalkozók jobb munkamegosztásban együtt­működve, versenyezve a ma­inál is eredményesebben dolgoznak az ország javára. Az elnök bejelentette: a három törvényjavaslatot két olvasásban, általános és részletes vitában tárgyalja a Parlament. Solymosi József (Tolna m. 4. vk.) a mezőgaz­dasági bizottság képviseleté­ben szólt az előterjesztett három tervezethez. A tsz-tör­­vény módosításának vitájá­ban elsőként Südi Bertalan (Bács-Kiskun m. 12. vk.) kapott szót, majd Czak­ig Zoltán (Fejér m. 11. vk.) fel­szólalása következett.­lalkozások nem életképesek nagyüzemi háttér nélkül. Csak szilárd alapokon nyug­vó nagyüzem képes a jól működő vállalkozói rend­szert integrálni. A nagy­üzem fontos szerepet kap a termelés feltételeinek biz­tosításában, az értékesítés megszervezésében.­­ Én a jövő termelőszö­vetkezetét olyan nyitott te­vékenységű gazdálkodó szer­vezetnek tudom elképzelni, amely számtalan gazdasági és érzelmi szállal kötődik az adott településhez, a falu közösségéhez. Számítani kell a szövetkezeti tagság és a falu lakossága közötti ha­tárvonal elmosódására is — hangoztatta, hozzátéve:" ez­után is el kell látnia a tsz­­nek a kistermelői tevékeny­ség koordinálását, különbö­ző lakossági szolgáltatások elvégzését, aktív közreműkö­dést a falu fejlesztésében, s a kereskedelem helyi fel­adatainak megoldásából is részt kell vállalnia. A fontos feladatok között említette a fiatal nemzedék nevelésének, képzésének, pályára irányításának fon­tosságát. Ugyanis a mező­­gazdasági nagyüzem nem nélkülözheti a jól képzett szakembereket. Ezután a következőket mondotta: — Sokan vannak közöt­tünk, akik a farmer gazdál­kodásban látják a jövő út­ját. Azonban súlyos hiba lenne figyelmen kívül hagy­ni a ma realitásait. A ma­gángazdálkodás gyor­s és széles körű elterjesztéséhez nincsenek meg sem az esz­közök, sem a személyi fel­tételek. Mezőgazdaságunk nyereségrátája 6—8 száza­lék között van. Nincs az a befektetés, ami a mai mező­­gazdasági viszonyok között, elfogadható időn belül meg­térülne. A tulajdon­viszo­nyok reformját csak fokoza­tosan lehet előre vinni, a mindenkori helyzet újraérté­kelésével — fejezte be nagy érdeklődéssel kísért hozzá­szólását Czak­ig Zoltán. Németh Kálmán (Győr- Sopron m. 12. vk.); Varga János (Tolna m. 6. vk.); Mik­lós Zoltán (Nógrád m. 3. vk.); Kiss István (Bács-Kis­kun m. 18. vk.); Tornai End­re (Veszprém m. 11. vk.); Zahorecz József (Békés m. 10. vk.); Tóth László (Csong­­rád m. 12. vk.) következett ezután. Ezután a földtörvény mó­dosításával kapcsolatosan mondták el véleményüket a képviselők. Kiss István (Bács-Kiskun m. 18. vk.); Szabó István (országos lista), a Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsának elnöke, dr. Tallóssy Frigyes (Buda­pest, 24. vk.). felszólalása után kapott szót Fodor Sán­dor (Fejér m. 5. vk.) a Mező­­szentgyörgyi Alkotmány Tsz elnöke. — Amikor az egész társa­dalmi átrendezést európai módon kívánjuk megoldani, akkor ki is kell tekinteni Eu­rópára — mondotta, majd külföldi, nevezetesen holland példára hivatkozott. Hollan­dia, igaz, más berendezkedé­sű társadalom és gazdaság. A farmert három dolog­­mo­tiválja munkájában: a piac, az ár és a jövedelmi viszo­nyok. A jövőt keresve, ezt a három kérdést kell valami­lyen módon rendezni nálunk is. — Nagyon fontosnak tar­tom a tulajdoni reformot, de nem mindig lehet elsődleges — hangsúlyozta, majd fel­elevenített arra is példákat, hogy 30 évvel ezelőtt a szö­vetkezés nagy időszakában egyesek egyszerűen elhagy­ták a földet. Most az ő örö­köseik milyen alapon lehet­nének ismét tulajdonosok? — kérdezte. Szorgalmazta Fodor Sándor — miként azt már korábban két ízben ugyancsak a plé­numon megtette — az állam tulajdonában de a tsz-ek, ál­lami gazdaságok, a tanácsok kezelésében lévő földutak kezelőinek tulajdonába adá­sát. Arra is felhívta a figyel­met, hogy a törvénymódosí­tásokkal egy időben tekint­sék át, az illetékesek a kap­csolódó jogszabályokat, és szükség szerint igazítsák magukat a törvényhez. Fodor Sándort követte a vitában Zarnóczi János (Bu­dapest, 27. vk.); dr. Balogh Károly (Győr-Sopron m. 11. vk.); Tanaszi János (Hajdú- Bihar m. 17. vk.); Viola Ká­roly (Budapest, 14. vk.); Csipkó Sándor (Bács-Kiskun m. 20. vk.); Bánffy György (Budapest, 4. vk.); Török Sándor (Szolnok m. 13. vk.); dr. Sára János (Komárom m. 10. vk.). Az erdő- és vadgazdálko­dási törvény módosításáról szóló törvényjavaslatról ki­fejtette véleményét Weibl Elemér (Veszprém m. 8. vk.); Balogh András (Borsod-Aba­­új-Zemplén m. 22. vk.); dr. Mezey Károly (Szabolcs- Szatmár m. 18. vk.); Tóth János (Budapest, 37. vk.); Vass József­né (Békés m. 15. vk.); Tornai Endre (Veszp­rém m. 11. vk.). A termelőszövetkezetekről szóló törvény módosításáról folytatott részletes vitában Győrffy László (Vas­m. 7. vk.) kért szót, majd dr. Tal­lósy Frigyes írásban is be­nyújtott módosító indítvá­nyát igyekezett szóban vilá­gosabbá tenni képviselőtársai előtt. Miután a tárgyalt tör­vényjavaslatok részletes vi­tájában új felszólaló nem je­lentkezett, az elnöklő Szűrös Mátyás felkérte a­­ mezőgaz­dasági, illetve a jogi, igaz­gatási és igazságügyi bizott­ság tagjait, hogy együttes ülésen vitassák meg a tör­vényjavaslatok vitájában el­hangzott­ módosító indítvá­nyokat, s készítsék el jelen­tésüket. Ezzel az Orsszággyű­­lé ülésszakának második napja — amelyen Szűrös Mátyás, Jakab Róbertné és Horváth Lajos felváltva el­nökölt — befejeződött. Az ülésszak csütörtökön Hütter Csaba mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter válaszá­val folytatódik. (MTI) Törvénygyár? Czak­ig Zoltán felszólalása A Mezőföld választóinak képviselője először kért szót, szívéhez közelálló té­mában a plénumon.­­ A termelőszövetkeze­tekről szóló törvény rövid időn belüli módosítása azt mutatja, hogy mai társadal­munk viharos gyorsaságú változásai a mezőgazdaságot sem kerülték el — kezdte felszólalását, majd rövid át­tekintést adott a három év­tizeddel ezelőtt végrehajtott szövetkezetesítés óta megtett útról, amelyet nyilvánvalóan motiváltak lajoskomáromi személyes tapasztalatai is. A 80-as évek kedvezőtlen tendenciái között utalt az agrárolló túlságos kinyílásá­ra, szólt a tsz-tagok bérmun­­kási mivoltjáról, a szabályo­zók kiszámíthatatlanságáról, az elterebélyesedett bürök­ ,­ráciáról és arról is, meny­nyire nem érzékeli a tsz­­tagság közvetlenül munkája hasznosságát.­­ A törvénymódosítás le­hetővé teszi a tsz-tulajdon oszthatóságát. Egyetértek a tervezetben szereplő 50 szá­zalékos vagyonmegosztás le­hetőségével, de nem tekin­tem végleg lezárt dolognak. A vagyonjegy intézményesí­tésével a tulajdon közelebb kerül a tagokhoz. Érdekelt­té válnak a vagyon gyarapí­tásában, hisz vagyonjegyük arányában osztalékot kap­nak. Felmerül azonban ben­nem az a kérdés, hogy a mai viszonyok között, amikor a jövedelemtermelő képesség olyan alacsony szintű, hogy a gazdaságok az egyszerű újratermeléshez szükséges anyagi fedezetet sem tudják biztosítani, vajon az oszta­lék erősíti-e a tulajdonosi ér­zést? — A vagyonrész nagyobb jelentőségét abban látom — folytatta a képviselő —, ha a tag belső vállalkozást folytatva, azt tevékenysége anyagi hátteréül használhat­ja fel. Ezért bővíteni és ösztönözni kell a belső vál­lalkozói kollektívák szerve­ződését és a keletkezett tő­ke termelésbe való vissza­forgatását. A vállalkozások sokszínűsége, egymással va­ló versengése a termelés felélénkülését eredményez­heti. A piaci igényekhez jobban és gyorsabban al­kalmazkodhat. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a kisgazdaságok, családi vár­ Fodor Sándor felszólalása Megyénk 5-ös számú vá­lasztókerülete képviselőjénél nem volt papír, szabadon beszélt kapcsolódva az előt­te szólókhoz és a közvetlen előtte véleményt nyilvánító dr. Tallósy Frigyeshez, aki­vel nem értett egyet. Érzé­keltette történelmünk során hányszor és hányszor terem­tődött olyan szituáció, ami­kor a földtulajdon kérdése került az érdeklődés és a gyakorlat középpontjába.­­ A földtörvény elfogadá­sa előrelépés volt, miként a mostani törvénymódosítás is előrelépést jelent. Ám az ősi per eldöntését azokkal az emberkkel kell megvitatni, akik a földet művelték, mű­velik. Közülük igen sokan már nyugdíjasok, de életük végéig kötődnek a földhöz. Tehát akkor amikor egy ősi pert el akarunk dönteni, leg­először azokat kell megkér­dezni, akikre tartozik. Meg­felelő időt hagyva a földet művelő embereknek vélemé­nyük kikristályosodásához. A tulajdon és a tulajdono­sok keresése közepette arra ügyelni kell, nehogy a fürdő­vízzel együtt kiöntsük a gye­reket is, figyelmeztetett Fo­dor Sándor, utalva a szélső­séges vélemények megjelené­sére, terjedésére. Szólt arról is, milyen formában és milyen keser­ves áron alakultak, ki a ter­melőszövetkezetek a 30 éves fejlődés viszont tagadhatat­lan, a mezőgazdaság 15 mil­lió embernek termel kenye­ret. Kitörés? őszinte szívvel tört ki belő­lem a düh, minap, amikor szerda reggel kinyitottam a napilapokat, s olvastam a tu­dósítást, miszerint elfogadták az átalakulási törvényt. Tudom, hogy a honatyáknak van épp elég dolguk — hál’ is­tennek — manapság, hiszen jó néhány kérdésben kell dönte­niük még ezen az ülésszakon is. De ez nem menti fel őket! Nem menti fel őket, azért, mert sietve elfogadták a tör­vényjavaslatot . . . Mielőtt úgy vélnék, hogy az átalakulás ellen ódzkodok, szó sincs róla, éppen ellenkezőleg! Csak éppen az átalakulás va­lóban megfelelő szabályozásá­ra voksolok. A minap elfoga­dott törvény erre egyáltalán nem alkalmas. Ugyanis, nem tartalmazza a legfontosabb kérdések­ egyiké­re adandó választ, nem szól egy szót sem a vagyonkezelő központról azon túl, hogy lesz, meg milyen jogosítványokkal ruházzák fel! Arról nem is be­szélve, már megint elkövetjük ama műhibát, hogy a gombhoz próbáljuk szabni a ruhát . . . Mi volna — lett volna —, ha előbb a tulajdonreform olyan tartalmi kérdéseiben alakult volna ki nemzeti konszenzus, mint a tulajdonformák és ará­nyuk? Minden bizonnyal alkalma­sabb törvény. Ezek után már csak abban bízom, hogy ami­lyen gyorsan el lehetett ezt a jogszabályt fogadni, olyan gyorsan hatályon kívül is le­het majd helyezni . . . Vagy ennyire be vagyunk szorítva a hitelezőink csapdá­jába? De akkor talán illene tá­jékoztatni erről a közvéle­ményt is. Őszintén . . . Ugyanis nyilvánosság nélkül aligha képzelhető el manapság már bármilyen „kitörés”. Stossek Mátyás

Next