Fejér Megyei Hírlap, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-01 / 259. szám
1. OLDAL Népszavazás: november 26-án Elnökválasztás: január 7-én (Folytatás az 1. oldalról) várhatóan nem nőhet e preferencia összege. A képviselő és az Országgyűlés egyaránt elfogadta a választ. Szigethy Dezső (Győr-Sopron m. 14. Vk.) a lakossági valutacsekk mielőbbi megszüntetését, egy igazságosabb lakossági valutaellátási rendszer bevezetését szorgalmazta a pénzügyminiszterhez intézett interpellációjában. Az interpellációra Tarafás Imre, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese — élve a Házszabály adta lehetőséggel — harminc napon belül írásban válaszol. Fehérné Eke Katalin (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 23. vk.) és Simon Péter (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 10. vk.) a petrolkémiai benzinellátásról szóló jogszabály érvényesítését szolgáló intézkedéseikről kért tájékoztatást interpellációjában a miniszterelnöktől. Az interpellációra a kormány megbízásából Beck Tamás válaszolt. Mint mondotta, a külkereskedelem a hiányzó vegyipari benzinmennyiséget — miután a kormány döntése alapján a lakossági benzinfogyasztás elsőbbséget élvez — csak tőkés importból tudta és tudja pótolni. A külkereskedelmi szervezetek felajánlották a dollár elszámolású ipari benzin importját, s erre most is lehetőség van, igaz, a hazainál jóval magasabb áron. Egyelőre más megoldási lehetősége nincs. A miniszteri válasszal az interpelláló képviselők egyetértettek, és az Országgyűlés is elfogadta. Bánffy György (Budapest, 4. vk.) a Magyarországon működő nemzetiségi iskolákban folyó anyanyelvi oktatás ügyében interpellált a művelődési miniszterhez.Nehezmnényezte, hogy évekkel ezelőtt megszüntették a nemzetiségi iskolákban az anyanyelvi oktatás lehtőségét. Glatz Ferenc újból elismételte azt a véleményét, amelyet már a Parlament kulturális bizottságában is kifejtett: a hazai kisebbségi anyanyelvi oktatás alanyi jogon jár minden magyar állampolgárnak. A miniszter határozottan leszögezte: vissza kell vonni az 1960-ban az e tárgykörben kiadott miniszteri utasítást, s újat kell kibocsátni. Ennek előkészítései már megkezdték. Az interpelláló Bánffy György köszönettel elfogadta a miniszteri választ, s az Országgyűlés is egyetértett azzal. Juhász Ferenc (Budapest, 62. vk.) ugyancsak a művelődési miniszterhez intézett interpellációt az önálló igazgatású német nemzetiségi gimnázium és diákotthon létesítése ügyében. Glatt Ferenc kedvező választ tudott adni a képviselőnek. Elmondta,, hogy a szükséges összegek rendelkezésre állnak, s véleménye szerint 2-3 év alatt megvalósul a képviselő által felvetett elképzelés. Az interpelláló képviselő is és az Országgyűlés is elfogadta a miniszteri választ. Dr. Király Ferenc (Szolnok m., 5. vk) katonai szervezési és személyi kérdések tárgyában interpellált a honvédelmi miniszterhez. Véleménye szerint Bokor Imre Kiskirályok, mundérban című könyve megdöbbentő képet fest azokról az anomáliákról, amelyek Czinege Lajos minisztersége alatt a hadsereg felső vezetését jellemezték. A képviselő elmondta: a könyv szerzőjét Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter parancsára 1989. noveber 1- jétől nyugállományba helyezték. Király Ferenc véleménye szerint ez a minősíthetetlen eljárás joggal vonja kétségbe a tárca vezetőjének nem egyszer hangoztatott megújítási szándékát. Ezek után a képviselő egyértelmű választ kért a minisztertől: nem lát-e ellentmondást a Parlamentben tapasztalt rokonsznves reformista, liberális magatartása és Bokor Imre ellen alkalmazott ,,merev retorzió” között: a feltárt tények alapján milyen szervezési és személyi konzekvenciákat kíván levonni? Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter válaszában utalt arra, hogy Németh Miklós miniszterelnöktől hiteles, objektív vizsgálat lefolytatását kérte. Kárpáti Ferenc kijelentette: Bokor Imre jószándékában nem kételkedik, mert meggyőződött róla, hogy a könyv kiadása előtt magas beosztású, a hadseregen kívül álló politikai és állami vezetőktől kért véleményt. Sajnos, érdemi választ nem kapott, Kár — tette hozzá a miniszter. Véleménye szerint a bizottságnak módjában áll az interpelláló képviselőnek azt a megállapítását, is megvizsgálni, hogy Bokor Imre nyugdíjaztatása „reflexszerű, beidegződött retorzió-e”. A miniszter úgy ítélte meg, hogy törvényes, kellően körültekintő, mindent mérlegelő intézkedés volt. Beszámolt arról is, hogy a könyv szerzője néhány napja vette át tudományos tevékenységéért a honvédelmi miniszter által odaítélt Stromfeld Auréldíjat. Mindezek után a miniszter — tekintettel a még folyamatban lévő vizsgálatra — kérte a képviselőt és az Országgyűlést: a Házszabály értelmében tegye lehetővé, hogy az interpellációra harminc szapon belül térjenek vissza. Remélhetőleg addig a vizsgálat is befejeződik. vál a választások lebonyolítása jelentős többletmunkát is ró majd a tanácsok dolgozóira, aminek honorálásáról gondoskodni kell. Dr. Fodor Erzsébet (Hajdú-Bihar m., 16. vk.) az önkéntes véradás feltételeinek javításáról kérdezte a szociális és egészségügyi minisztert, a pénzügyminisztert, valamint az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökét. Azt tudakolta a pénzügyi tárca vezetőjétől, hogy a gazdálkodó egységek a véradás támogatására fordított összegek után nem kaphatnának-e adókedvezményt. A válaszadásra Csehák Judit vállalkozott. Az egészségügyi miniszter emlékeztetett arra, hogy a tárca júliusban 27 millió forintot fordított a vérellátás drámai helyzetének javítására. A tervek szerint a következő évi költségvetésben 400 millió forintot költenek a vérellátás gondjainak megoldására. Az egészségügyi minisztertől Halmos Csaba, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke vette át a szót. Arról tájékoztatta a Parlamentet, hogy a munkaügyi jogszabályok megnyugtatóan rendezik a véradással kapcsolatos problémákat. Nevezetesen: a dolgozó mentesül a munkavégzés alól a véradás miatt távol töltött időre. Másrészt a jogszabály egyértelműen kimondja: „a véradásra történő rendkívüli berendelés esetén a teljes mulasztott időre, nem rendkívüli berendelés esetén pedig legfeljebb négy munkaórára jár az átlagkereset.” Bánffy György (Budapest, 4. vk.) két kérdést is feltett. Elsőként a miniszterelnökhöz intézte szavait. A kulturális bizottság megbízásából arra kért választ, hogy miként védhető meg nemzeti identitásunk, kultúránk, rádiónk, televíziónk közszolgálati szelleme a rövid távú érdekek kiszolgálásától, az üzleti vállalkozásoktól. A kormány megbízásából Udvari László közlekedési, hírközlési és építésügyi államtitkár válaszolt. A kormány elkötelezett az állami rádió és televízió nemzeti jellegének, kulturális értékeinek megvédése iránt, s hozzá kíván járulni a politikai sokszínűség, a demokrácia kibontakozását segítő szerepkör erősítéséhez. A hazai és a külföldi tőkebefektetőket ugyanakkor érdekli ez az üzleti lehetőség, nagy az igény a különböző vételkörzetű rádió- és tv-társaságok alapítására, műsorszóró frekvenciák felhasználására. Ezért került sor a nyáron a stúdióalapítást és a frekvencia-kijelölést tiltó moratórium elrendelésére. A moratórium elejét vette a kaotikus helyzet kialakulásának, a nemzeti értékek kiárusításának, viszont nem helyettesítheti a megfelelő szabályozást. Ezért még idén a Parlament elé kerül a tájékoztatási törvény és a postatörvény módosítása. A kormány a soron következő ülésen dönt a tájékoztatás felügyeleti feladatainak korszerűsítéséről. Ezután Bánffy György a közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszternek tett fel kérdést arról, miként növelhető a Magyar Rádió és Magyar Televízió adáserőssége, illetve kivitelezhetők-e az irányított adások. Kérdezte ezt különös tekintettel a határainkon túl élő magyarság millióinak hiteles tájékoztatására. Udvari László válaszában elmondta, hogy az idegen nyelvű nemzetiségi műsorok csak a magyar adások terhére növelhetők. E kérdésben dönteni tehát kultúrpolitikai kérdés. Lékai Gusztáv (Hajdú-Bihar m., 13. vk.) soron kívül szót kérve, a Magyarországra menekültek ügyére kívánta felhívni képviselőtársai figyelmét. Drámai szavakkal ecsetelte az erdélyi menekültek helyzetét. Ma már az erdélyi menekültek ügye nem lehet csupán Hajdú-Bihar megye, s a Belügyminisztérium gondja — hangsúlyozta. Országos öszszefogásra szólított fel mindenkit a képviselő, mondván: segítségre, ám nem használt ruhára vagy pénzsegélyre, hanem elhagyott, helyreállítható tanyákra, falusi, városi lakatlan épületekre, megfelelő munkahelyekre van szükségük a menekülteknek. Enélkül elképzelhetetlen beilleszkedésük a magyar társadalomba. Az elnöklő Jakab Róbertné javaslatára a képviselők közfelkiáltással egyetértettek az országos összefogásra buzdító felhívással. Az elnöklő Fodor István javaslatára ezt követően Horváth Lajos (Baranya m., 3. vk.) az Álllami Számvevőszék tisztségviselőinek jelölésére alakult bizottság állásfoglalásáról tájékoztatta az Országgyűlést. Ezután Fehérné Eke Katalin (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 10. vk.), a terv- és költségvetési bizottság tájékoztatóját ismertette. Mint mondotta a bizottság az Állami Számvevőszék elnökének Hagelmayer Istvánt, elnökhelyetteseinek pedig Kupa Mihályt és Sándor Istvánt javasolta. Gazdaság- és társadalompolitika Kérdések a miniszterekhez A Parlamentnek a program szerint még négy interpellációt kellett volna megtárgyalnia, de mivel az interpelláló képviselők még a szakbizottságok ülésein vettek részt, áttértek a kérdések tárgyalására. Elsőként Bánffy György (Budapest, 4. vk.) intézett kérdést az igazságügyminiszterhez. Azt tudakolta a képviselő, hogy miért 10 ezer forint a vásárolható részvények alsó értékhatára. Szerinte ez túl magas. Ezzel a kispénzű tömegek nagy részét fosztják meg ettől a befektetési lehetőségtől. Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter elmondotta: egyetért a felvetéssel, s e téren változás várható. Elkészült az értékpapírtörvény, s ez már újra szabályozza a mértéket, jóval alacsonyabb összegben határozva meg a vásárolható részvény minimális értékhatárát. Börcsök Dezső (Budapest, 38. vk.) a választások személyi, anyagi feltételeiről kérdezte a belügyminisztert. Ennek kapcsán arról érdeklődött, a tanácsok, különösen a kisebb települések önkormányzatai milyen segítséget kapnak feladatuk ellátásához. Horváth István belügyminiszter osztotta Börcsök Dezső aggodalmait. Egyetértett a képviselővel abban, hogy a tanácsi apparátus már most is rendkívül leterhelt, s az elkövetkezendő hónapok feladatai további terheket rónak a tanácsokra. Mindez égetően szükségessé teszi a közszolgálati munkajog teljes körű felülvizsgálatát, rendezését. Ami a választásokat illeti, a belügyminiszter utalt arra, hogy egy-egy népszavazási akció lebonyolítása mintegy 200 millió forintba kerül. Ez az összeg viszont nem tartalmaz számos olyan költséget, amely a helyi tanácsokat terheli majd. A költségtöbbleten kí Az MSZP parlamenti csoportjának felhívása A Magyar Szocialista Párt parlamenti csoportja békés átmenet politikai feltételeinek megteremtésében vállalt kötelezettségeinek történelmi súlyát és felelősségét átérezve, a nyilvánosság erejét igénybe véve, felhívással fordul a Parlamenthez, az ország felelős politikai tényezőihez, pártokhoz, társadalmi szervezetekhez, mozgalmakhoz, az ország sorsáról, jövőjéről felelősen gondolkodó magyar állampolgárokhoz. Csak az erőszakmentes folyamat felel meg a nemzet érdekeinek, és vezethet a válság leküzdéséhez, a felemelkedéshez. A Magyar Szocialista Párt parlamenti csoportja ezért a nehézségek és remények feszültségeitől vibráló közhangulatban a békés átmenetet veszélyeztetőnek és felelőtlennek tart minden szélsőséges megnyilvánulást. Kéri a társadalom demokratikus erőit, józan mértéktartással segítsék elő, hogy az amúgy is ellentétes érzelmekkel telített politikai légkörben, közhangulatban ne uralkodhasson el az ellenségeskedés. Határoljuk el magunkat és óvjuk meg szervezeteink tekintélyét mindazoktól, akik demokráciát hirdetnek, de az anarchia felé taszítanak ; — akik az erőszak ellen prédikálnak, s közben szellemi terrort alkalmaznak; — akik szabadságot hirdetnek, de másokat száműznének a közéletből; — akik pluralizmust igényelnek, de a más nézetűekkel szemben türelmetlenek; — akik közmegegyezést kívánnak, de sokakat ebből kirekesztenek; — akik a nyilvánosság erejét felelőtlen agitációra, izgatásra használják; — akik békéről szónokolnak, ugyanakkor ellenséges érzületet, indulatokat, félelmet keltenek. Az MSZP képviselőcsoportjának tagjai a Magyar Köztársaság kikiáltásának és az 1956-os népfelkelés méltóságteljes megünneplésének résztvevőiként őszinte örömmel láthatták a jelenlevők nagy többségének alkalomhoz illő emelkedettségét. Sajnálattal tapasztaltuk ugyanitt a magyar történelem legrosszabb emlékeit felidéző végletes megnyilatkozásokat is, demagóg szovjetellenességet, gyűlölködő antikommunista hangulatkelést, a parlamentünket is becsmérlő kirohanásokat. Mindezek ellen ezúton is határozottan tiltakozunk. A változásokat békés úton elérni akarók körében visszatetszést, sokakban megdöbbenést és félelmet keltett. Velük együtt azt valljuk, hogy a demokrácia ott kezdődik, ahol a félelem megszűnik. A Magyar Szocialista Párt parlamenti csoporja kéri az Országgyűlést, a Tisztelt Képviselőket, hogy utasítsák viszsza, határolják el magukat azoktól a megnyilvánulásoktól, törekvésektől, nyilvánvaló provokációktól, amelyek a békés átmenetet veszélyeztetik, s ezzel a nemzet érdekeit sértik. A Tisztelt Parlament magatartásával ebben a kérdésben is tegyen tanúbizonyságot történelmi felelősségérzetéről, politikai érzékenységéről, példát mutatva és ösztönzést adva a demokratikus erőknek, higgadtságával a bizalmat erősítve a becsületes állampolgárokban. Budapest, 1989. október 31. MSZP parlamenti csoportja FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1989. NOVEMBER 1. SZERDA Vita a népszavazásról A jelölések befejeztével folytatódott a népszavazások elrendeléséről, illetve a köztársaságielnök-választás kiírásáról hétfő délután megszakadt plenáris vita. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság több ülésen kialakított állásfoglalását az állampolgári kezdeményezésrekiírandó népszavazásról Kereszti Csaba, a bizottság előadója ismertette. Mint mondotta: az SZDSZ aláírásgyűjtő ívein feltüntetett négy kérdést egyetlen szövegszerű változatatással, és más sorrendben javasolja a szavazólapon feltüntetni. A kérdések után zárójelben magyarázó szövegek szerepelnek annak érdekében, hogy az állampolgárok egyértelmű választ adhassanak. A bizottság elutasította azt a javaslatot, hogy a népszavazást és az elnökválasztást egy időpontban tartsák meg. Egyetértettt viszont azzal, hogy az állampolgári kezdeményezésre kiírandó népszavazást az SZDSZ négy kérdésében november 26-án, a Magyar Köztársaság címeréről a kormány kezdeményezésére kiírandó népszavazást, valamint a köztársaságielnök-választást egy időpontban, 1990. január 7-én tartsák meg. Az esetleges második elnökválasztási forduló időpontjául január 14-e megjelölését támogatja. Fodor István ezt követően tájékoztatta a Parlament tagjait, hogy a népszavazás elrendelésének tényéhez kétharmados többség, azaz 252 képviselő igenlő szavazata szükséges. . Részkérdésekben elegendő a Ház-tagok ötven százalékának plusz egy képviselőnek az egyetértő szavazata. A kialakult gyakorlatnak megfelelően a képviselők először a módosító javaslatokról határoztak. Majd egy közbenső magyarázat némi bonyodalmat okozott a szavazásban. Fodor István ugyanis megfeledkezett arról, hogy a népszavazás elrendeléséről szóló határozat egészét nem bocsátotta döntésre. Erre a plénum figyelmeztette, majd elfogadta a határozatot. Ezután következett a Minisztertanács kezdeményezte népszavazás elrendeléséről szóló országgyűlési határozattervezet tárgyalása. E népszavazás célja a Magyar Köztársaság címerének kiválasztása. Sarlós István (országos lista) javasolta, hogy a szavazólapon csak a koronás kiscímert és a Kossuth-címert tüntessék fel, ugyanis az alkotmány szerint már nincs értelme a jelenlegi címerről szavazni. A javaslatot a kormány nevében Kulcsár Kálmán támogatta, s azt az Országgyűlés elfogadta. Végezetül a Parlament úgy határozott: az állampolgári kezdeményező népszavazást november 26-án, a címer kiválasztására vonatkozó népszavazást és a köztársaságielnök-választást 1990. január 7-én kell megtartani. A köztársaságielnök-választás esetleges második fordulójának időpontjaként január 14-ét jelölte meg. Elmarad a nagymarosi erőmű megépítése A Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer sorsának alakulásáról, a nagyberuházás nemzetközi jogi, ökológiai, műszaki hatásait feltáró vizsgálatok eredményeiről" szóló beszámolót Németh Miklós miniszterelnök terjesztette a Parlament elé. A vízlépcsőrendszer problémáit komplex módon elemző írásos előterjesztés főbb megállapításait ismertetve a Minisztertanács elnöke elmondta: a kormány álláspontjának megfogalmazásánál abból indult ki, hogy a vízlépcsőrendszer eredeti terveknek megfelelő üzembe helyezésével mindkét ország érintett területei ökológiai szükséghelyzetbe kerülnének. A kormány álláspontja szerint az ökológiai szükséghelyzetet a csúcsrajáratás lehetőségének kiiktatásával, a nagymarosi vízlépcső megépítésének végleges elhagyásával, a bősi erőmű alapüzemű használatával lehet megelőzni. Mindezek alapján a kormány kezdeményezi a csehszlovák félnél „A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között a Gabcikovo—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer megvalósításáról és üzemeltetéséről szóló 1977. évi szeptember 16. napján aláírt szerződés” módosítását. A magyar kormány ugyancsak kezdeményezi, hogy az 1989 februárjában aláírt jegyzőkönyv Nagymarosra vonatkozó részét érvénytelenítsék. Németh Miklós végezetül határozottan leszögezte: a kormány vállalja a rá háruló felelősséget, azt nem kívánja a Parlamentre hárítani. A miniszterelnök ennek szellemében azt kérte a Parlamenttől, hogy vegye tudomásul a beszámolót. Adja meg a felhatalmazást a kormánynak, hogy a csehszlovák félnél kezdeményezhesse az 1977-es szerződés módosítását. Ezután Udvari László közlekedési, hírközlési és építésügyi államtitkár, a bősnagymarosi beruházás kormánybiztosa, a napirend előadója tájékoztatta a képviselőket. A kizárólag ökológiai szempontok szerint a legkedvezőbb megoldás az lenne, ha a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszert egyáltalán nem, helyeznék üzembe. A dunakiliti tározó, a bősi erőmű viszont csaknem teljesen kész. Így a műszaki, gazdasági meghatározottság miatt az ökológiai kockázat minimalizálása tűzhető ki reális célként. (Folytatás a 3. oldalon)