Fejér Megyei Hírlap, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-02 / 1. szám
7 ' OLDAL ^ // •* kr r a r w * r •• k rr • Szűrös Mátyás újévi köszöntője (Folytatás az 1. oldalról) szabadság és az igazságosság minősége. Tisztelt Honfitársaim! Látnunk kell ugyanakkor, hogy a hétköznapi valóságban a kibontakozó demokcia sok hordalékot is felszínre dobott: az indulatok, az acsorkodás jelei is szaporodnak. Az országot megosztó és szétziláló zűrzavar, rendetlenség ma talán fenyegetőbb sok más veszélynél. Az új társadalom szükségszerűen plurális jellegű, amelyben természetes, hogy egymással ellentétes nézetek léteznek egymás mellett. Mindenkinek joga van a maga módján gondolkodni és kedve szerint berendezni saját életét, de a törvényes keretek között, és kötelessége is ugyanezt a jogot a másik embernél tiszteletben tartani. A nemzeti megbékélésre, a tartós együttélésre van a legnagyobb szükségünk. Ez nem az egyformaság börtöne, hanem a különbségeket, az eltérő nézeteket tűrni képes emberek igazságos és színes közössége. Csak ilyen nemzet képes törvényes eszközökkel féken tartani az elvaduló indulatokat, az agresszív magatartást, az embertelenséget, és akkor a belső viták, a nemes vetélkedés, az egymást serkentő kezdeményezések biztosítják az ország tisztességes fejlődését. Európai nép akarunk lenni minden tekintetben. A magyar társadalom előtt ma sorsdöntő választási lehetőség áll: képes-e visszailleszkedni a fő európai folyamatokba, és fokozatosan felzárkózni a fejlődés élvonalához, vagy véglegesen leszakad, és hosszú időre a perifériára szorul. Nem mindegy — képletesen szólva —, hogy az európai ház melyik szobájában lakhatunk majd, nagyon megalázó lenne, ha az előszobában maradnánk vagy akár a cselédszobába szorulnánk ki. A világ demokratikus erőinek részeként kívánunk fellépni a nemzetközi színtéren, folytatva a nyitás külpolitikáját. Az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök elve alapján készek vagyunk fejleszteni kapcsolatainkat és együttműködni kelet-nyugati és észak-déli viszonylatban egyaránt, felszámolva külkapcsolatainkban a korábbi egyoldalú orientációt. Síkra széltünk a leszerelésért, a katonai tömbök felszámolásáért, a külföldön állomásozó katonai egységek visszavonásáért, beleértve a szovjet csapatok Magyarországról történő mielőbbi kivonását is. Nemzeti fejlődésünk és biztonságunk érdekében alapvető törekvésünk a jószomszédi viszony, a barátság és együttműködés erősítése a környező népekkel. Kedves Honfitársaim! Szemhatárunk nem zárulhat le Záhonynál, Hegyeshalomnál, Rajkánál, Röszkénél és Biharkeresztesnél azért sem, mert a kettős kötődés elvének következetes érvényesítésében látjuk a nemzetiségi sorban élő magyarság megmaradásának és fellendülésének egyik fő biztosítékát. Hosszú időn keresztül túlontúl sok megpróbáltatást okozott számukra a magárahagyottság állapota, az árvaság tudata, és még mindig sok a tennivalónk egymásért. Az új köztársaság a15—16 milliós magyarság sorsáért visel felelősséget, bármilyen pártok, bármilyen koalíciók kormányozzák is. Az elmúlt hónapok példái mutatják, hogy a korszakos közép- és kelet-európai változások előretörése az egyetlen lehetséges út a nemzeti, nemzetiségi ügyek tisztességes rendezésére is. Talán majd feljegyzi a történelem, hogy a berlini fal leomlása, a Vencel téri rendőrpajzsok leeresztése, a szófiai tüntetők háborítatlansága, de az Erdélyből kiindult tragikus áldozatokkal járó romániai népfelkelés is nem utolsó sorban azzal kezdődött, hogy Magyarország felszámolta a vasfüggönyt. Nagy nemzetközi jelentősége és hatása volt annak, hogy hazánk Közép-Kelet-Európában elsőként lépett a reformok útjára és ma is elöl jár a demokrácia építésében. Mélységes szomorúsággal és őszinte felháborodással kell megemlékeznem arról, amit karácsony, a szeretet és a békesség ünnepe előtti és alatti napokban Romániában — főleg az erdélyi városokban és Bukarestben — egy különösen otromba és durva diktatúra, családi rémuralom haláltusája okozott szenvedésben és tragédiában. Ugyanakkor ismételten a szolidaritás őszinte érzéseivel üdvözöljük, hogy Románia népei kivívták a szabadságot, s közös erővel megteremtették a lehetőségét olyan demokratikus viszonyok létrehozásának, amelyek között az Erdélyben élő magyarok is egyenjogú és egyenrangú polgárokként vállalhatják nemzeti múltjukat, jelenüket és jövőjüket, s ahol komolyan gondolják a nemzetek önrendelkezését, s a benne gyökerező önigazgatást. Azt kívánom, hogy 1990 legyen a magyar— román viszony új, jószomszédi alapokra helyezésének, s az Erdélyben élő magyarság feltámadásának esztendeje. Megérdemlik a határainkon túl élő magyarok, mert megszenvedték, hogy szabadon érvényesíthessék emberi és nemzetiségi jogaikat, hogy saját józan belátásuk szerint rendelkezzenek önnön sorsuk felett. A Magyar Köztársaság mellettük áll! Új évet kezdő, új remények és új megpróbáltatások előtt álló Honfitársaim! Nemzeti célunk a szabad, demokratikus Magyarország megteremtése a XX. század végén. Ha összefogunk és jól dolgozunk, eredményesen ível majd át hazánk útja a következő évezredbe. Igaz tettekre szólítok és hívok minden cselekvő embert. Azt kívánom, hogy nemes törekvéseinket, hazánk útját kísérje áldás és békesség, és legyen béke a Földön! (MTI) A megye jobban jár, de... (Folytatás az 1. oldalról) nácsoknak, ahol a személyenkénti jövedelemadó nem éri el a 4000 forintot. Fejér megyében húsz ilyen tanács van, jobbára azok kerülnek ebbe a kategóriába, ahol magas a mezőgazdasági foglalkoztatottak aránya: Aba, Cece, Lajoskomárom, Lepsény, Gánt, Kisláng, Sárosd, Polgárdi, Alap, Beloiannisz, Dég, Kálóz, Nagylók, Pátka, Sárkeresztúr, Sárszentágota, Tordas, Vereb, Vértesacsa, Mezőszilas. Az osztályvezető arról is tájékoztatott, hogy az állami támogatást meghatározott normatívák szerint osztják el a tanácsok között, így alanyi jogon minden település kétmillió forintot kap, ezen felül egy állandó lakosra 1170 forint jár, emellett a 3—13 évesek után további 4180, a hatvan éven felüliek után 3230 forintot juttatnak a tanácsoknak. Ahol gyógy, és üdülőhelyi díjat szednek, ottminden bevételezett egy forint után 2 forintot ad a költségvetés. Feladathoz kötődő állami támogatást is nyújtanak, például a középiskolát fenntartó tanácsnak tanulónként évente 39 ezer forintot juttatnak. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden középiskolának egyformán kell elosztani ezt a pénzt, a tanács dönt, ki, mennyivel részesül. Egy színházi nézőre évente 230 forintot kap a fenntartó tanács, de ugyancsak többlet támogatás jár a gyermek- és ifjúságvédelemre, a szociális intézményeket működtetőknek. A megyei tanács minden lakos után 1000 forintot kap. Azt is megtudtuk, hogy az eddigi bevételek továbbra is megilletik a tanácsokat, kivétel a mezőgazdasági nagyüzemek földadója, ami a központi költségvetésbe folyik ezután. (Megyénkben ez évi 170 millió forint.) Gálicz Tibor összegzésként és kicsit minősítésként is elmondta : — Országos szinten a tanácsok 1990. évi bevétele hasonlóan alakul, mint az idén, megyénkben a bevétel magasabb lesz, főleg a személyi jövedelemadó miatt. Tehát a megye egészében jobban jár, de ez nem azt jelenti, hogy minden tanácsról ugyanezt mondhatjuk, ugyanis jelentős különbségek lesznek. Már látható, hogy Székesfehérvár, Dunaújváros és a kistelepülések általában jobb helyzetbe kerülnek. A többi várost és a nagyközségek egy részét bizony kedvezőtlenül érinti a reform, csökkennek bevételeik. Olyannyira, hogy mintegy tizenöt tanács hiányát kell majd támogatni. S, hogy milyen mértékben, azt jól érzékelteti, az 1990-ben az országban a tanácsi gazdálkodásra fordítandó több mint százmilliárd forint negyede a hiánnyal küszködők segítésére megy. M. L. Gorbacsov-üzenet A Szovjetunióban folyó peresztrojka legnehezebb esztendejeként, a világpolitika szemszögéből viszont igen eredményes, a hidegháborút lezáró évként értékelte 1989-et újévi üzenetében Mihail Gorbacsov. Egyúttal nyilvánvalóvá tette országa számára, hogy a következő év sem ígérkezik könnyűnek. A szovjet vezető az ország lakosságához szólva annak a véleményének adott hangot, hogy a nehézség nem egyszerűen a gazdasági reform feszült menetével, az ellátási helyzet romlásával magyarázható, hanem a tömeges munkabeszüntetésekkel, a rend és fegyelem hiányával, és a nemzetiségi viszonyok aggasztó kiéleződésével Gorbacsov külön is méltatta a kelet-európai, így a berlini és a szófiai, a prágai és a bukaresti változásokat (Budapestet és Varsót nem említette meg), amelyek megítélése szerint ,,óriási erővel támasztották alá a szocializmus demokráciával való egyesítésének szükségességét”. Sikereket kívánva ezen az úton, országa támogatásáról biztosította a baráti államokat. Fegyverek zaja nélkül kezdődött az új esztendő Romániában (Folytatás az 1. oldalról) de a nemzetiségeket is” — jelentette ki. A forradalom győzelme után először adott magáról „életjelt” a Román Kommunista Párt. A RKP kezdeményező csoportja nyilatkozatban üdvözölte a népforradalom győzelmét, és teljes támogatásáról biztosította a Nemzeti Megmentési Front Tanácsát, annak célkitűzéseit. Felszólított minden becsületes párttagot arra, hogy mindenben támogassák az új államhatalmat, küzdjenek a hazafias erők oldalán a nemzeti megbékélés szellemében. A Romániai Liberában közreadott nyilatkozat sürgeti, hogy mielőbb hívják össze a Román Kommunista Párt rendkívüli kongresszusát, amely kimondaná a párt feloszlatását és a pártvagyont átadná a népnek a Nemzeti Megmentési Front Tanácsán keresztül. Súlyosan megsebesült Nicu Ceausescu, közvetlenül azután, hogy a pénteken, őrizetbe vétele után bemutatták a román televízióban. Kórházi források szerint a diktátor legfiatalabb gyermekét késsel hasbaszúrta egy meg nem nevezett személy, akit tette miatt letartóztattak. Nicu Ceausescut sikeresen megműtötte Dr. Troanca professzor, és nincs életveszélyben. A román haditengerészet főparancsnokának szóvivője vasárnap megerősítette, hogy külföldi zsoldosok is részt vettek a romániai harcokban Emanoil Jiganas sorhajókapitány, a román haditengerészet főparancsnokának, Constantin Iordache ellentengernagynak a szóvivője az AFP-nek adott nyilatkozatában elmondta: nem azonosított helikopterek repültek be Dobrudzsa térségébe december 23-ra és 24-re virradóra, és a haditengerészet tüzet nyitott a helikopterekre. Egyet lelőttek közülük. Nem közölte, hogy a pilótákat elfogták-e, vagy sem, a helikopterek a nyílt tenger felől érkeztek, a parttól hatvan mérföldre tartózkodó hajókról szálltak fel — mondta a szóvivő. „Szovjet és bolgár részről is értesítettek minket a gyanús hajók jelenlétéről, és egyúttal logisztikai segítséget ajánlottak fel nekünk” — tette hozzá. A szóvivő nem határozta meg, hogy pontosan milyen külföldi zsoldosokról van szó. Megerősítette viszont, hogy „semlegesítették” a Solara és a Carlonia V. nevű hajót, amely segítséget nyújtott a terroristáknak. Constantai katonai források szerint több mint háromezer diáknak álcázott terroristát képeztek ki Romániában, három különleges táborban (Egy Bukaresttől harminc kilométerre lévő központban, egy temesvári és egy buzaui táborban.) Letartóztatták és eltávolították a fegyveres erők állományából Julian Vlad tábornokot, a román állambiztonsági szolgálat, a Securitate parancsnokát — jelentették be egy vasárnap este kiadott közleményben Bukarestben. A közvélemény szerint letartóztattak három másik magas rangú Securitate-tisztet is. A Fronthoz közelálló források közölték, hogy a Ceausescu-házaspárt nem temették el, mert ..a nép nem akarja, hogy román földben nyugodjanak”. Később hoznak döntést, hogy miként szabaduljanak meg a két tetemtől: valószínűleg a Fekete-tengerbe szórják majd a hamvakat. A Romania Libera című lap egyébként vasárnap dokumentumot közölt arról, hogy a „nagy tudósnak” aposztrofált Elena Ceausescu tízéves korában faképnél hagyta az iskolát, s nem is folytatta tanulmányait. A Magyar Vöröskereszt Országos Központja, az MTI kérésére, összegzést adott az elmúlt napokban Romániába indított segélyszállítmányokról, akciókról. Eszerint eddig, a központi raktáron át, mintegy 200 tonna segélyszállítmányt indítottak útnak, további 206 tonnát küldtek a megyei és a városi vöröskereszt vezetőségek szervezésében, mintegy 56 tonna gyorssegély pedig repülőgépen jutott el Romániába. a konvojok gerincét kezdetben főleg személygépkocsik, később azonban egyre inkább a teherautók alkották, újabban pedig mindinkább a vasúti szállítás lehetőségét igyekeznek kihasználni. Miután nagyon sokan a szemétygépkocsis fuvarozást ajánlották fel — s így van ez most is —, mindenki jószándékát immár nem tudják igénybe venni. Folyamatosan megkeresik a jelentkezőket és ahogyan a szállítási igények jelentkeznek, úgy használják majd föl a magánautósok segítségét. (MTI) FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1990. JANUÁR 2 KEDD És egyidőben lehet-e két folyóba lépni ? Jogállam vagy karóba húzás? S mégis bízom. Könnyezve inttek, szép jövőnk, ne légy ily sivár...! Bízom, hisz mint elődeinket karóba nem húznak ma már. (József Attila) Kommunista-ellenes akcióra szólító cikket olvastam a FejérMegyei Hírlapban december 30-i számában. Törvényeink szerint az ügyészség illetékes jogilag reagálni reá, politikailag nekem is fogom. A cikk „Az MSZMP újjáalakulásának margójára” jelelmet viseli, amihez csak annyit, hogy az újjáalakulásnak nincsen margója. (De ez nyelvtani kérdés, és csupán azért jegyzem meg, mert a szerző, cikke elején, hosszasan elidőz a képzavar fogalmáról. Nos, az’ idézett felcím valódi képzavar. Ilyen apróságról könnyen elfeledkezik a küzdő,ha egyetlen célja ellenfelét kiszorítani a ringből.) Ki akar visszarendeződést? A cikkből sugárzó szitokátok az ötvenes évek legelejét idézi. Azóta közéletünk lassú, de érzékelhető kultúrálódása elsodorta ezt a stílust. Bizony, az a folyó lecsorgott, még egyszer nem léphetünk bele. Furcsa, hogy nekem, a kommunistának kell szót emelnem az ilyenféle „szellemi visszarendeződés” ellen. S bár szerzőnk az MSZMP szemére veti a középszer bálványozását, a „minőségi gondolkodás elfojtását”, ez a mű sem a minőséggel, sem a gondolkodással nem mutat rokonságot, és inkább közönséges, mint középszerű. A cikkből kitűnik, az MSZMP egyetlen bűne, hogy él. Márpedig — idézet a cikkből — „Ha él, akkor nincs megbocsájtás, engesztelődés, akkor — felelősségre vonás van.” Majd ekként hergeli magát a szerző. „Meddig kell türelmes birkaként. . . bámulnunk, amint (újjá)szervezik a PÁRTOT? Aztán az MSZMP falragaszok letépésén túl egyéb fegyverek bevetésével fenyegetőzik. Mint bárki, aki idegi alapon politizál. Tessék mondani, mivégre ez a gyűlölet, ez a lincshangulat? Tessék mondani, mi lesz a jogállamból, ha ez a szellem elönti a sajtót és az utcát? Nagyon különös, hogy a gyűlöletet egy olyan MSZMP váltotta ki, amely most 1989. december 17-én, lezajlott kongresszusán a következőket deklarálta szervezeti szabályzatában: „Az MSZMP tevékenységében tiszteletben tartja az alkotmányt és az alkotmányos jogszabályokat, munkáját az egyesülési jogot, a pártok működését és gazdálkodását szabályozó törvények alapján végzi”. Lehet, hogy a szerző mindezt nem is olvasta, nehogy a tények befolyásolják politizáló kedvét? Persze, ha valakiben több az indulat, mint a demokratizmusra való hajlam, bizonyára pokolba kívon egy törvényes és legális MSZMP-t, mert egy törvényen kívüli párton jobban kiélhetők a leszámolási ösztönök. Csakhogy ez a folyó is lecsorgott, másodjára nem léphetünk bele, s e folyó jobb és bal partján egyaránt pangásra ítélte a törvény (benne a párt törvénye is!) némelyek harci kedvét. Címkézni egyszerű Aki mégis gyűlöletet akar szítani, nemesebb eszköz híján rágalmaz. A Hírlap szóbanforgó cikkében a szerző úgy gondolja, legegyszerűbb, ha lefasisztázza az MSZMP-t. Bízik, úgymond, „a fasizmussal azonos platformon lévő pártoknak a színről való lelépésében.” Szerzőnk ne tudná, hogy a fasizmushoz két elem szükségeltetik: a nacionalizmus és a szociális demagógia együttesen. Az előbbi jelenlétét az MSZMP- ben ő maga cáfolja meg cikkében. Az utóbbihoz pedig Thomas Mannt idézem meg egy 1938-ban mondott beszédével: „Nacionalizmus és szocializmus ellentétek. Pártprogramot csinálni a kettőből szellemi visszaélés. A szocializmus merőben erkölcsi, azaz befelé irányuló törekvés; lelkiismereti törekvés . .. Merő ellentétben ezzel a nacionalizmus teljesen agreszszív, kifelé irányuló törekvés; az ő ügye nem a lelkiismeret, hanem a hatalom, nem a munka, hanem a háború.” (Thomas Mann Európa vigyázz! Gondolat, 1957. 141—143. old.) A valóban „minőségi gondolkodás” néhány elfelejtett forrásához is visszatérhet az, akinek ma politikai pártok címkézéséhez kerekedik kedve. S azonnal kitetszik, a fasizálódás veszélyét nem az MSZMP tájékán kell keresni. Sőt, ha a történelem tényeit is számbavesszük, talán némi tisztelet is jutna azoknak a kommunistáknak, — keleten, nyugaton és itthon — akik fegyverükkel, életükkel váltották meg Európát a fasizmustól. Mert, ugye, kedves szerző, ők is ott voltak az antifasiszta ellenzékkel együtt a munka és a lelkiismeret, az emberség és a demokrácia oldalán? Vagy ennek a múltbeli ténynek is az lesz a sorsa, hogy feláldozzák a dühödt indulatok oltárán? .,Kiállunk érte, mint a kémény.” A cikk szemére veti az MSZMP-nek, hogy munkásokhoz merészel szólni. A felemlegetett röplapon valóban volt egy mondat: „Nélkületek nincs jövő.” Igen, a munkásság nélkül nincs jövő. Úgy tudom, ezt nemcsak az MSZMP vallja, hanem más politikai pártok is. Csak az MSZMP-től óvja a szerző a munkásokat, miközben ő maga nagylelkűen kezet nyújt nekik néhány bekezdéssel feljebb megbocsátása jeleként? Hadd döntsék már el a munkások, melyik kezet fogadják el. Én csak azt tudom, hogy az MSZMP decemberi kongresszusán 765 küldöttből, 524 volt munkás. A választásokkal persze, a mi pártunknak nincsenek illúziói. Ama bizonyos damaszkuszi utat nagyon sokan végigjártuk. Volt, akiknek megjelent az Úr és Paulusként tért vissza. Volt, akit törpe szájhősök ijesztgettek meg és félelmében félreállt. Volt, aki elhagyott oltárokat látott és szégyellt egyedül odalépni, bár hite úgy diktálta. És volt, aki hű maradván elveihez, eszményeihez tért vissza, s ez hát, ugye, a legnagyobb arcátlanság azok szemében, akik saját elveiket, eszményeiket elhagyták . .. Az MSZMP tagjai pontosan tudják: nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni, mert változik a folyó, a történelem. Bajban inkább azok vannak, akik ugyanabban a pillanatban két folyóba szeretnének lépni: az MSZMP-t is elpusztítani és a demokráciát is megőrizni. A kettő együtt nem megy. Ezt mi, kommunisták saját tragédiánkból örökre megtanultuk. S ez a megtanult történelmi lecke jogosít fel bennünket a társadalmi jelenlétre. A Hírlap cikke azt mutatja, vannak, akik mindezt saját kárukon akarják megtanulni. Engedjük hát a tűzzel játszani szép, komoly fiainkat? Nagy Jenő