Fejér Megyei Hírlap, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-02 / 1. szám

7 ' OLDAL ^ // •* kr r a r w * r •• k rr • Szűrös Mátyás újévi köszöntője (Folytatás az 1. oldalról) szabadság és az igazságosság minősége. Tisztelt Honfitársaim! Látnunk kell ugyanakkor, hogy a hétköznapi valóság­ban a kibontakozó demok­­cia sok hordalékot is fel­színre dobott: az­ indulatok, az acsorkodás jelei is szapo­rodnak. Az országot megosz­tó és szétziláló zűrzavar, rendetlenség ma talán fenye­getőbb sok más veszélynél. Az új társadalom szükség­szerűen plurális jellegű, amelyben természetes, hogy egymással ellentétes nézetek léteznek egymás­ mellett. Mindenkinek joga van a maga módján gondolkodni és kedve szerint berendezni saját életét, de a törvényes keretek között, és kötelessé­ge is ugyanezt a jogot a má­sik embernél tiszteletben tartani. A nemzeti megbékélésre, a tartós együttélésre van a legnagyobb szükségünk. Ez nem az egyformaság börtö­ne, hanem a különbségeket, az eltérő nézeteket tűrni ké­pes emberek igazságos és színes közössége. Csak ilyen nemzet képes törvényes esz­közökkel féken tartani az el­vaduló indulatokat, az ag­resszív magatartást, az em­bertelenséget, és akkor a belső viták, a nemes vetél­kedés, az egymást serkentő kezdeményezések biztosít­ják az ország tisztességes fejlődését. Európai nép akarunk len­ni minden tekintetben. A magyar társadalom előtt ma sorsdöntő választási le­hetőség áll: képes-e vissza­illeszkedni a fő európai fo­lyamatokba, és fokozatosan felzárkózni a fejlődés élvo­nalához, vagy véglegesen le­szakad, és hosszú időre a perifériára szorul. Nem mindegy — képletesen szól­va —, hogy az európai ház melyik szobájában lakha­tunk majd, nagyon megalá­zó lenne, ha az előszobában maradnánk vagy akár a cse­lédszobába szorulnánk ki. A világ demokratikus erőinek részeként kívánunk fellépni a nemzetközi szín­téren, folytatva a nyitás külpolitikáját. Az egyenjo­gúság és a kölcsönös elő­nyök elve alapján készek vagyunk fejleszteni kapcso­latainkat és együttműködni kelet-nyugati és észak-déli viszonylatban egyaránt, fel­számolva külkapcsolataink­­ban a korábbi egyoldalú orientációt. Síkra széltünk a leszerelésért, a katonai töm­bök felszámolásáért, a kül­földön állomásozó katonai egységek visszavonásáért, beleértve a szovjet csapatok Magyarországról történő mi­előbbi kivonását is. Nemzeti fejlődésünk és biztonságunk érdekében alapvető törekvé­sünk a jószomszédi viszony, a barátság és együttműködés erősítése a környező népek­kel. Kedves Honfitársaim! Szemhatárunk nem zárul­hat le Záhonynál, Hegyes­halomnál, Rajkánál, Röszké­nél és Biharkeresztesnél azért sem, mert a kettős kö­tődés elvének következetes érvényesítésében látjuk a nemzetiségi sorban élő ma­gyarság megmaradásának és fellendülésének egyik fő biz­tosítékát. Hosszú időn ke­resztül túlontúl sok meg­próbáltatást okozott számuk­ra a magárahagyottság álla­pota, az árvaság tudata, és még mindig sok a tenniva­lónk egymásért. Az új köz­társaság a­­15—16 milliós magyarság sorsáért visel fe­lelősséget, bármilyen pártok, bármilyen koalíciók kormá­nyozzák is. Az elmúlt hónapok példái mutatják, hogy a korszakos közép- és kelet-európai vál­tozások előretörése az egyet­len lehetséges út a nemzeti,­ nemzetiségi ügyek tisztessé­ges rendezésére is. Talán majd feljegyzi a történelem, hogy a berlini fal leomlása, a Vencel téri rendőrpajzsok leeresztése, a szófiai tünte­tők háborítatlansága, de az Erdélyből kiindult tragikus áldozatokkal járó romániai népfelkelés is nem utolsó sorban azzal kezdődött, hogy Magyarország felszámolta a vasfüggönyt. Nagy nemzet­közi jelentősége és hatása volt annak, hogy hazánk Közép-Kelet-Európában el­sőként lépett a reformok út­jára és ma is elöl jár a de­mokrácia építésében. Mélységes szomorúsággal és őszinte felháborodással kell megemlékeznem arról, amit karácsony, a szeretet és a békesség ünnepe előtti és alatti napokban Romániában — főleg az erdélyi városok­ban és Bukarestben — egy különösen otromba és durva diktatúra, családi rémura­lom haláltusája okozott szenvedésben és tragédiá­ban. Ugyanakkor ismétel­ten a szolidaritás őszinte ér­zéseivel üdvözöljük, hogy Románia népei kivívták a szabadságot, s közös erővel megteremtették a lehetősé­gét olyan demokratikus vi­szonyok létrehozásának, amelyek között az Erdélyben élő magyarok is egyenjogú és egyenrangú polgárokként vállalhatják nemzeti múlt­jukat, jelenüket és jövőjü­ket, s ahol komolyan gondol­ják a nemzetek önrendelke­zését, s a benne gyökerező önigazgatást. Azt kívánom, hogy 1990 legyen a magyar— román viszony új, jószom­szédi alapokra helyezésének, s az Erdélyben élő magyar­ság feltámadásának eszten­deje. Megérdemlik a határain­kon túl élő magyarok, mert megszenvedték, hogy szaba­don érvényesíthessék embe­ri és nemzetiségi jogaikat, hogy saját józan belátásuk szerint rendelkezzenek ön­nön sorsuk felett. A Magyar Köztársaság mellettük áll! Új évet kezdő, új remé­nyek és új megpróbáltatások előtt álló Honfitársaim! Nemzeti célunk a szabad, demokratikus Magyarország megteremtése a XX. század végén. Ha összefogunk és jól dolgozunk, eredményesen ível majd át hazánk útja a következő évezredbe. Igaz tettekre szólítok és hívok minden cselekvő em­bert. Azt kívánom, hogy nemes törekvéseinket, hazánk útját kísérje áldás és békesség, és legyen béke a Földön! (MTI) A megye jobban jár, de... (Folytatás az 1. oldalról) nácsoknak, ahol a szemé­lyenkénti jövedelemadó nem éri el a 4000 forintot. Fejér megyében húsz ilyen tanács van, jobbára azok kerülnek ebbe a kategóriába, ahol ma­gas a mezőgazdasági foglal­koztatottak aránya: Aba, Ce­­ce, Lajoskomárom, Lep­sény, Gánt, Kisláng, Sárosd, Polgárdi, Alap, Beloiannisz, Dég, Kálóz, Nagylók, Pátka, Sárkeresztúr, Sárszentágota, Tordas, Vereb, Vértesacsa, Mezőszilas. Az osztályvezető arról is tájékoztatott, hogy az állami támogatást meghatározott normatívák szerint osztják el a tanácsok között, így alanyi jogon minden település két­millió forintot kap, ezen fe­lül egy állandó lakosra 1170 forint jár, emellett a 3—13 évesek után további 4180, a hatvan éven felüliek után 3230 forintot juttatnak a ta­nácsoknak. Ahol gyógy, és üdülőhelyi díjat szednek, ott­­minden bevételezett egy fo­rint után 2 forintot ad a költségvetés. Feladathoz kötődő állami támogatást is nyújtanak, például a középiskolát fenn­tartó tanácsnak tanulónként évente 39 ezer forintot jut­tatnak. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden közép­iskolának egyformán kell el­osztani ezt a pénzt, a tanács dönt, ki, mennyivel részesül. Egy színházi nézőre évente 230 forintot kap a fenntartó tanács, de ugyancsak többlet támogatás jár a gyermek- és ifjúságvédelemre, a szociális intézményeket működtetők­nek. A megyei tanács min­den lakos után 1000 forintot kap. Azt is megtudtuk, hogy az eddigi bevételek továbbra is megilletik a tanácsokat, ki­vétel a mezőgazdasági nagy­üzemek földadója, ami a központi költségvetésbe fo­lyik ezután. (Megyénkben ez évi 170 millió forint.) Gálicz Tibor összegzésként és kicsit minősítésként is el­mondta : — Országos szinten a ta­nácsok 1990. évi bevétele ha­sonlóan alakul, mint az idén, megyénkben a bevétel maga­sabb lesz, főleg a személyi jövedelemadó miatt. Tehát a megye egészében jobban jár, de ez nem azt jelenti, hogy minden tanácsról ugyanezt mondhatjuk, ugyanis jelentős különbségek lesznek. Már látha­tó, hogy Székesfehérvár, Dunaújváros és a kistelepü­lések általában jobb hely­zetbe kerülnek. A többi vá­rost és a nagyközségek egy részét bizony kedvezőtle­nül érinti a reform, csökken­nek bevételeik. Olyannyira, hogy mintegy tizenöt tanács hiányát kell majd támogat­ni. S, hogy milyen mérték­ben, azt jól érzékelteti, az 1990-ben az országban a ta­nácsi gazdálkodásra fordí­tandó több mint százmilliárd forint negyede a hiánnyal küszködők segítésére megy. M. L. Gorbacsov-üzenet A Szovjetunióban folyó pe­resztrojka legnehezebb esztende­jeként, a világpolitika szemszö­géből viszont igen eredményes, a hidegháborút lezáró évként értékelte 1989-et újévi üzenetében Mihail Gorbacsov. Egyúttal nyilvánvalóvá tette országa szá­mára, hogy a következő év sem ígérkezik könnyűnek. A szovjet vezető az ország la­kosságához szólva annak a vé­leményének adott hangot, hogy a nehézség nem egyszerűen a gazdasági reform feszült meneté­vel, az ellátási helyzet romlásá­val magyarázható, hanem a tö­meges munkabeszüntetésekkel, a rend és fegyelem hiányával, és a nemzetiségi viszonyok aggasz­tó kiéleződésével Gorbacsov külön is méltatta a kelet-európai, így a berlini és a szófiai, a prágai és a bukaresti változásokat (Budapestet és Var­sót nem említette meg), amelyek megítélése szerint ,,óriási erővel támasztották alá a szocializmus demokráciával való egyesítésé­nek szükségességét”. Sikereket kívánva ezen az úton, országa támogatásáról biztosította a ba­ráti államokat. Fegyverek zaja nélkül kezdődött az új esztendő Romániában (Folytatás az 1. oldalról) de a nemzetiségeket is” — jelentette ki. A forradalom győzelme után először adott magáról „életjelt” a Román Kommu­nista Párt. A RKP kezde­ményező csoportja nyilatko­zatban üdvözölte a népfor­radalom győzelmét, és teljes támogatásáról biztosította a Nemzeti Megmentési Front Tanácsát, annak célkitűzése­it. Felszólított minden be­csületes párttagot arra, hogy mindenben támogassák az új államhatalmat, küzdjenek a hazafias erők oldalán a nemzeti megbékélés szelle­mében. A Romániai Liberá­­ban közreadott nyilatkozat sürgeti, hogy mielőbb hív­ják össze a Román Kommu­nista Párt rendkívüli kong­resszusát, amely kimondaná a párt feloszlatását és a pártvagyont átadná a nép­nek a Nemzeti Megmentési Front Tanácsán keresztül. Súlyosan megsebesült Nicu Ceausescu, közvetlenül azután, hogy a pénteken, őrizetbe vétele után bemutatták a román tele­vízióban. Kórházi források sze­rint a diktátor legfiatalabb gyer­mekét késsel hasbaszúrta egy meg nem nevezett személy, akit tette miatt letartóztattak. Nicu Ceausescut sikeresen megműtöt­­te Dr. Troanca professzor, és nincs életveszélyben. A román haditengerészet fő­­parancsnokának szóvivője vasár­nap megerősítette, hogy külföldi zsoldosok is részt vettek a ro­mániai harcokban Emanoil Ji­­ganas sorhajókapitány, a román haditengerészet főparancsnoká­nak, Constantin Iordache ellen­tengernagynak a szóvivője az AFP-nek adott nyilatkozatában elmondta: nem azonosított heli­kopterek repültek be Dobrudzsa térségébe december 23-ra és 24-re virradóra, és a haditengerészet tüzet nyitott a helikopterekre. Egyet lelőtte­k közülük. Nem kö­zölte, hogy a pilótákat elfog­ták-e, vagy sem, a helikopterek a nyílt tenger felől érkeztek, a parttól hatvan mérföldre tartóz­kodó hajókról szálltak fel — mondta a szóvivő. „Szovjet és bolgár részről is értesítettek minket a gyanús hajók jelenlétéről, és egyúttal lo­gisztikai segítséget ajánlottak fel nekünk” — tette hozzá. A szóvi­vő nem határozta meg, hogy pontosan milyen külföldi zsol­dosokról van szó. Megerősítette viszont, hogy „semlegesítették” a Solara és a Carlonia V. nevű hajót, amely segítséget nyújtott a terroristáknak. Constantai katonai források szerint több mint háromezer di­áknak álcázott terroristát ké­peztek ki Romániában, három különleges táborban (Egy Buka­resttől harminc kilométerre lévő központban, egy temesvári és egy buzaui táborban.) Letartóztatták és eltávolították a fegyveres erők állományából Julian Vlad tábornokot, a román állambiztonsági szolgálat, a Se­­curitate parancsnokát — jelen­tették be egy vasárnap este ki­adott közleményben Bukarest­ben. A közvélemény szerint letar­tóztattak három másik magas rangú Securitate-tisztet is. A Fronthoz közelálló források közölték, hogy a Ceausescu-há­­zaspárt nem temették el, mert ..a nép nem akarja, hogy román földben nyugodjanak”. Később hoznak döntést, hogy miként szabaduljanak meg a két tetem­től: valószínűleg a Fekete-ten­gerbe szórják majd a hamvakat. A Romania Libera című­ lap egyébként vasárnap dokumentu­mot közölt arról, hogy a „nagy tudósnak” aposztrofált Elena Ceausescu tízéves korában fa­képnél hagyta az iskolát, s nem is folytatta tanulmányait. A Magyar Vöröskereszt Or­­szágos Központja, az MTI kéré­sére, összegzést adott az elmúlt napokban Romániába indított se­gélyszállítmányokról, akciókról. Eszerint eddig, a központi­­ rak­táron át, mintegy 200 tonna se­gélyszállítmányt indítottak út­nak, további 206 tonnát küldtek a megyei és a városi vöröskereszt vezetőségek szervezésében, mintegy 56 tonna gyorssegély pedig repülőgépen jutott el Ro­mániába. a konvojok gerincét kezdetben főleg személygépko­csik, később azonban egyre in­kább a teherautók alkották, újabban pedig mindinkább a vasúti szállítás lehetőségét igye­keznek kihasználni. Miután na­gyon sokan a szeméty­gépkocsis fuvarozást ajánlották fel — s így van ez most is —, mindenki jószándékát immár nem tudják igénybe venni. Folyamatosan megkeresik a jelentkezőket és ahogyan a szállítási igények je­lentkeznek, úgy használják majd föl a magánautósok segítségét. (MTI) FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1990. JANUÁR 2 KEDD És egyidőben lehet-e két folyóba lépni ? Jogállam vagy karóba húzás? S mégis bízom. Könnyezve inttek, szép jövőnk, ne légy ily sivár...! Bízom, hisz mint elődeinket karóba nem húznak ma már. (József Attila) Kommunista-ellenes akci­óra szólító cikket olvastam a Fejér­­Megyei Hírlapban de­cember 30-i számában. Tör­vényeink szerint az ügyész­ség illetékes jogilag reagálni reá, politikailag nekem is fogom. A cikk „Az MSZMP újjá­alakulásának margójára” jel­elmet viseli, amihez csak annyit, hogy az újjáalakulás­nak nincsen margója. (De ez nyelvtani kérdés, és csupán azért jegyzem meg, mert a szerző, cikke elején, hossza­san elidőz a képzavar fogal­máról. Nos, az’ idézett felcím valódi képzavar. Ilyen apró­ságról könnyen elfeledkezik a küzdő,­ha egyetlen célja el­lenfelét kiszorítani a ring­­ből.) Ki akar visszarendeződést? A cikkből sugárzó szitok­átok az ötvenes évek legele­jét idézi. Azóta közéletünk lassú, de érzékelhető kul­­túrálódása elsodorta ezt a stílust. Bizony, az a folyó le­­csorgott, még egyszer nem léphetünk bele. Furcsa, hogy nekem, a kommunistának kell szót emelnem az ilyen­féle „szellemi visszarendező­dés” ellen. S bár szerzőnk az MSZMP szemére veti a kö­zépszer bálványozását, a „mi­nőségi gondolkodás elfojtá­sát”, ez a mű sem a minő­séggel, sem a gondolkodással nem mutat rokonságot, és in­kább közönséges, mint kö­zépszerű. A cikkből kitűnik, az MSZMP egyetlen bűne, hogy él. Már­pedig — idézet a cikkből — „Ha él, akkor nincs megbocsájtás, engesz­­telődés, akkor — felelősség­re vonás van.” Majd ekként hergeli magát a szerző. „Meddig kell türelmes birka­ként. . . bámulnunk, amint (újjá)szervezik a PÁRTOT? Aztán az MSZMP falraga­szok letépésén túl egyéb fegyverek bevetésével fenye­getőzik. Mint bárki, aki ide­gi alapon politizál. Tessék mondani, mivégre ez a gyűlölet, ez a lincshan­­gulat? Tessék mondani, mi lesz a jogállamból, ha ez a szellem elönti a sajtót és az utcát? Nagyon különös, hogy a gyűlöletet egy olyan MSZMP váltotta ki, amely most 1989. december 17-én, lezajlott kongresszusán a kö­vetkezőket deklarálta szerve­zeti szabályzatában: „Az MSZMP tevékenységében tiszteletben tartja az alkot­mányt és az alkotmányos jogszabályokat, munkáját az egyesülési jogot, a pártok működését és gazdálkodását szabályozó törvények alap­ján végzi”. Lehet, hogy a szerző mind­ezt nem is olvasta, nehogy a tények befolyásolják poli­tizáló kedvét? Persze, ha va­lakiben több az indulat, mint a demokratizmusra való haj­lam, bizonyára pokolba kí­­von egy törvényes és legális MSZMP-t, mert egy törvé­nyen kívüli párton jobban kiélhetők a leszámolási ösz­tönök. Csakhogy ez a folyó is lecsorgott, másodjára nem léphetünk bele, s e folyó jobb és bal partján egyaránt pangásra ítélte a törvény (benne a párt törvénye is!) némelyek harci kedvét. Címkézni egyszerű Aki mégis gyűlöletet akar szítani, nemesebb eszköz hí­ján rágalmaz. A Hírlap szó­­banforgó cikkében a szerző úgy gondolja, legegyszerűbb, ha lefasisztázza az MSZMP-t. Bízik, úgymond, „a fasiz­mussal azonos platformon lé­vő pártoknak a színről való lelépésében.” Szerzőnk ne tudná, hogy a fasizmushoz két elem szükségeltetik: a nacionalizmus és a szociális demagógia együttesen. Az előbbi jelenlétét az MSZMP- ben ő maga cáfolja meg cik­kében. Az utóbbihoz pedig Thomas Mannt idézem meg egy 1938-ban mondott be­szédével: „Nacionalizmus és szocializmus ellentétek. Párt­programot csinálni a kettőből szellemi visszaélés. A szocia­lizmus merőben erkölcsi, az­az befelé irányuló törekvés; lelkiismereti törekvés . .. Merő ellentétben ezzel a na­cionalizmus teljesen agresz­­szív, kifelé irányuló törek­vés; az ő ügye nem a lelkiis­meret, hanem a hatalom, nem a munka, hanem a há­ború.” (Thomas Mann Eu­rópa vigyázz! Gondolat, 1957. 141—143. old.) A valóban „minőségi gondolkodás” né­hány elfelejtett forrásához is visszatérhet az, akinek ma politikai pártok címkézésé­hez kerekedik kedve. S azonnal kitetszik, a fasizáló­­dás veszélyét nem az MSZMP tájékán kell keres­ni. Sőt, ha a történelem té­nyeit is számbavesszük, talán némi tisztelet is jutna azok­nak a kommunistáknak, — keleten, nyugaton és itthon — akik fegyverükkel, életük­kel váltották meg Európát a fasizmustól. Mert, ugye, ked­ves szerző, ők is ott voltak az antifasiszta ellenzékkel együtt a munka és a lelkiis­meret, az emberség és a de­mokrácia oldalán? Vagy en­nek a múltbeli ténynek is az lesz a sorsa, hogy feláldozzák a dühödt indulatok oltárán? .,Kiállunk érte, mint a kémény.” A cikk szemére veti az MSZMP-nek, hogy munká­sokhoz merészel szólni. A felemlegetett röplapon va­lóban volt egy mondat: „Nél­kületek nincs jövő.” Igen, a munkásság nélkül nincs jö­vő. Úgy tudom, ezt nemcsak az MSZMP vallja, hanem más politikai pártok is. Csak az MSZMP-től óvja a szerző a munkásokat, miközben ő maga nagylelkűen kezet nyújt nekik néhány bekez­déssel feljebb megbocsátása jeleként? Hadd döntsék már el a munkások, melyik kezet fogadják el. Én csak azt tu­dom, hogy az MSZMP de­cemberi kongresszusán 765 küldöttből, 524 volt munkás. A választásokkal persze, a mi pártunknak nincsenek il­lúziói. Ama bizonyos damaszkuszi utat nagyon sokan végigjár­tuk. Volt, akiknek megjelent az Úr és Paulusként tért vissza. Volt, akit törpe száj­hősök ijesztgettek meg és fé­lelmében félreállt. Volt, aki elhagyott oltárokat látott és szégyellt egyedül odalépni, bár hite úgy diktálta. És volt, aki hű maradván elveihez, eszményeihez tért vissza, s ez hát, ugye, a legnagyobb ar­cátlanság azok szemében, akik saját elveiket, eszmé­nyeiket elhagyták . .. Az MSZMP tagjai ponto­san tudják: nem lehet két­szer ugyanabba a folyóba lépni, mert változik a folyó, a történelem. Bajban inkább azok vannak, akik ugyanab­ban a pillanatban két folyóba szeretnének lépni: az MSZMP-t is elpusztítani és a demokráciát is megőrizni. A kettő együtt nem megy. Ezt mi, kommunisták saját tragédiánkból örökre meg­tanultuk. S ez a megtanult történelmi lecke jogosít fel bennünket a társadalmi je­lenlétre. A Hírlap cikke azt mutat­ja, vannak, akik mindezt sa­ját kárukon akarják megta­nulni. Engedjük hát a tűzzel játszani szép, komoly fiain­kat? Nagy Jenő

Next