Fejér Megyei Hírlap, 1992. július (48. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-01 / 154. szám

FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 1992. JÚLIUS 1. SZERDA '■ ■ !! JÚLIUS 1-JÉTŐL ÉRVÉNYBEN Az Új Munka Törvénykönyve A jogszabály előírja, hogy a munkaviszony során tilos hátrá­nyos megkülönböztetést alkal­mazni a munkavállalók között nemük, koruk, nemzetiségük, fajuk, származásuk vallásuk, po­litikai meggyőződésük, vagy ez­zel összefüggő tevékenységük miatt. Vita esetén a diszkriminá­ció-mentességet a munkáltató­nak kell bizonyítania. A munkaviszony kérdéseit a törvény mellett a kollektív szer­ződés is szabályozza. A kollektív szerződés bármely - a munkavi­szonyra vonatkozó - kérdésről rendelkezhet, eltérhet a jogsza­bálytól, de nem lehet azzal ellen­tétes. Az eltérés is csak úgy lehet­séges, ha a törvény minimális követelményeihez képest a mun­kavállalókra nézve kedvezőbb feltételeket állapít meg a szerző­dés. A jogszabálytól ilyen eltérés megengedett a munkaszerződés­nél is. A törvény szabályozza a mun­kavállalók és a munkáltatók, va­lamint ezek érdekvédelmi szer­vezeteinek kapcsolatrendszerét. Az alkotmánnyal illetve a nem­zetközi egyezményekkel össz­hangban a munkavállalók és a munkáltatók számára is biztosí­tott, hogy érdekeik megvédése céljából szervezeteket alakítsa­nak. A szervezetek megalakítá­sára külön törvény, az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény vonatkozik. A munkavállalók és a munkáltatók joga az is, hogy tartózkodjanak a belépéstől az érdekképviseleti szervezetbe. A törvény a kormány köteles­ségévé teszi, hogy a munkaügyi kapcsolatokra és a munkavi­szonyra vonatkozó, országos je­lentőségű kérdésekben a munka­vállalók és a munkáltatók orszá­gos érdekképviseleteivel egyez­tessen. A szakszervezet a munkahe­lyen jogosult többek között kol­lektív szerződést kötni, a jogelle­nes munkáltatói intézkedés ellen kifogást, vétót benyújtani. Ha a munkáltató a kifogással nem ért egyet, hét napon belül egyezte­tést kell lefolytatni. Amennyiben az egyeztetés nem vezet ered­ményre, az ettől számított öt na­pon belül a szakszervezet munka­ügyi bírósághoz fordulhat. A ki­fogásnak az intézkedés végrehaj­tására halasztó hatálya van. A munkavállalók a vezetésben az általuk választott üzemi ta­nács, illetve üzemi megbízott ré­vén vehetnek részt. A törvény szerint üzemi tanácsot kell vá­lasztani minden olyan munkálta­tónál, illetve a munkáltató min­den önálló egységénél, ahol a létszám 50-nél nagyobb. Ahol a létszám 51-nél kevesebb, de a 15- öt meghaladja a dolgozóknak üzemi megbízottat kell választa­ni. Az üzemi tanács választásra jelöltet állíthatnak a szakszerve­zetek, a választásra jogosult munkavállalók legalább 10 száza­léka, vagy legalább 50 munkavál­laló. Az üzemi tanácsot együttmű­ködési jog illeti meg a kollektív szerződésben meghatározott jóléti célú pénzeszközök felhasználásá­nál, illetve az ilyen jellegű intéz­mények, ingatlanok hasznosításá­nál. Az üzemi tanács egyetértése szükséges a munkavédelmi sza­bályzat kiadásához. A munkáltató köteles az üzemi tanács előzetes véleményét kikérni több olyan kérdésben, amelyek lényegesek a munkavállalók helyzetét tekintve, így például az átszervezésre, pri­vatizálásra vonatkozó terveknél, az új munkaszervezési módsze­rek és teljesítmény-követelmé­nyek bevezetésénél. A munkál­tató köteles tájékoztatni az üzemi tanácsot legalább fél­évenként a munkahely alapvető gazdasági kérdéseiről, a bérek, a keresetek alakulásáról, a bérfize­téssel összefüggő likviditásról, a foglalkoztatási tervekről. Tájé­koztatást kell adni a tevékenység számottevő módosításáról, jelen­tős beruházási döntések tervéről. A törvény alapján már nem a munkában eltöltött idő szerint jár az alap és pótszabadság. Az alapszabadság legalacsonyabb mértéke évi 20 munkanap. A 25. életévtől ez az alapszabadság 21 nap, a 28. életévtől 22 nap, a 31. életévtől 23, a 33. életévtől 24, a 35. életévtől 25, a 37. életévtől 26, a 39. életévtől 27, a 41. életévtől 28, a 43. életévtől 29, a 45. életév­től 30 nap. A munkáltató és az üzemi ta­nács, vagy a szakszervezet közöt­ti érdekvitában a törvény egyez­tetési kötelezettséget ír elő. Az egyeztetés lehetséges közvetlen párbeszéddel, közvetítő segítsé­gével, vagy döntőbíró felkérésé­vel. Amennyiben a munkaválla­ló, a szakszervezet, az üzemi ta­nács, vagy a munkáltató munka­ügyi vitát kezdeményez, a mun­kaügyi jogvitában a munkaügyi bíróság jár el. (MTI) A NAGYTŐKE ÉRDEKLŐDÉSÉNEK ÚJABB JELE Híd Kelet és Nyugat között Ha az ember azt hallja, hogy E II., automatikusan valamilyen hi­permodern repülőgép, esetleg számítógéprendszer jut eszébe. Pedig valójában az E II. egy ame­rikai nagybefektető, Steve Green birodalmának a neve. Az E II. tavalyi árbevétele 1,2 milliárd dollár volt. A holdingnak három fő vállalkozási területe: a fo­gyasztási cikkek gyártása, ez el­sősorban a Samsonite céghez kapcsolódik, a víztisztító beren­dezések gyártása, a Culligan Wa­ter keretén belül (a Fehér Ház és a pápai rezidencia víztisztító be­rendezését is ők készítették) és a konfekcióipar, amelyen belül a Mc­Gregor Fashion biztosítja a világhírnevet. A cég ezenkívül foglalkozik ipari ingatlanközvetí­téssel, valamint raktárakkal és nagyáruházakkal rendelkezik, többek között az övék Kalifornia legnagyobb áruházlánca is. Nem­rég az E II. befektetési alapjából elkülönítenek 35 millió dollárt kelet-európai befektetésekre. Múlt héten Steve Green és min­denható tanácsadója, Noel Go­uld hazánkba látogatón, sőt Noel Gould Székesfehérvárra is eljött a Promorg Számítástechnikai és Kereskedelmi Kft. meghívásá­nak eleget téve. A szakember, aki az E­U- -n belül elsősorban a nemzetközi stratégia kidolgozá­sával foglalkozik, fiatal kora elle­nére igen jelentős tevékenységet tudhat maga mögött. 1985-87. közön a Kalifornia állam kor­mánykapcsolatok igazgatója volt, majd a nemzeti demokrata szenátusi kampánybizottság igaz­gatója, később C. Pel, a szenátus külügyi bizottsága elnökének kampányfőnöke, és végül John Breaux, Lousiana állam szenáto­rának személyes tanácsadója volt. A szakértő politikust először magyarországi látogatásuk célja felől kérdeztük.­­ A Szekszárdon működő Samsonite gyárunk, ami az utóbbi három év egyik legsikere­sebb projektjének bizonyult, hozzájárult ahhoz, hogy igen kedvező kép alakult kd bennünk a Nod Gould Fotó: SIMON ERIKA magyar dolgozók tehetségével és lelkiismeretességével kapcsola­tosan. Ez volt az első kelet-euró­pai projektünk, és sikerét látva, szeretnénk feltérképezni újabb magyarországi befektetési lehe­tőségeket.­­ A 70-80-as években az ame­rikai tőke elsősorban Ázsia felé irányult. Mi indokolja a befekte­tési stratégia változását, más szó­val, mién irányul az amerikai tőke figyelme ma elsősorban Ke­­let-Európa felé? - Az amerikai befekető szá­mára elsődleges feltétel a célor­szág demokratikus berendezke­dése. Az pedig köztudott, hogy Ázsiában még mindig nem való­sult meg az a széles körű demok­rácia, amely a befektetések biz­tonságát szavatolná. Másrészt az elosztás szempontjából is előnyö­sebb Kelet-Európa, hiszen jelen­tősen csökkenthetők a szállítási költségek. Harmadsorban jelen­tős kulturális affinitás létezik Amerika és Európa között.­­ Kelet-Európában jelentős változások időszakát éljük, ame­lyekből nem hiányoznak a fe­szültségek, sőt a háborúk sem. Nem riasztók az amerikai befek­tetők számára ezek a viszonyok? - Nem lehet a térséget egyfor­mán kezelni. Magyarország szá­mos szempontból eltérő viszo­nyokat mutat. Kezdjük mindjárt azzal, hogy ez az ország mindig is demokratikusabb volt, mint a környező szocialista államok, és ezt az előnyét mind a mai napig megtartotta. Másrészt Magyar­­országnak kitűnő a földrajzi hely­zete, amely lehetővé teszi számá­ra, hogy híd legyen Kelet és Nyu­gat között, mintegy központja Eurázsiának. Ugyanakkor a ma­gyarokban mindannyian tisztel­jük a szabadságra és a teljesít­ményre törekvés szellemét. Elég csak összehasonlítani Budapestet a többi kelet-európai fővárossal és azonnal kiderül, milyen óriási előnye van Magyarországnak a többiekkel szemben. Az önök or­szága inkább Spanyolországra emlékeztet, mint Kelet-Európá­­ra. Ráadásul a magyarok sikerre éhesek, ami ugyancsak fontos a piacgazdaság kiépítésének körül­ményei között. Végül az is tény, hogy mi Amerikában elismerjük a magyarok közreműködését a saját demokratikus fejlődésünk­ben. - Mi indokolta most székesfe­hérvári látogatását? Esetleg a kapcsolatteremtés a Promorggal, vagy valamely más helyi céggel? - Azok a kormányszakértők és gazdasági szakemberek, akikkel ittlétünk során találkoztunk, egy­értelműen úgy jellemezték ezt a régiót, mint a sikeres vállalkozá­sok területe. Ilyen sikeres vállal­kozásként ajánlották nekünk a Promorgot is. Konkrét üzletről még nem beszélhetünk, hiszen most elsősorban tapasztalni, a le­hetőségeket felmérni érkeztünk városukba.­­ És mit tapasztaltak? - Mindenekelőtt a nagymér­tékű érdeklődést, az együttmű­ködési készséget és azt, hogy itt olyan szakemberek vannak, akik képesek kiváló minőséget gyárta­ni. Mindenképpen felcsigázták érdeklődésünket az itt tapasztal­tak. Meggyőződésem, hogy ha­marosan találkozunk még Szé­kesfehérváron és ez a mostani látogatás csupán előjátéka egy sikeres együttműködésnek. -­elekes - MUNKANÉLKÜLISÉG Jelentős eltérések az országban A gazdaságilag aktív népesség és a munkanélküliek aránya, azaz a munkanélküliségi ráta országo­san 6 6,7 százalék. A május végi adatok szerint 323 ezren vannak munka nélkül az országban - tá­jékoztatta az MTI-t az Országos Munkaügyi Központ. Az arányo­kat tekintve, régiónként jelentős eltérések tapasztalhatók. Csak­nem 18 százalékos a ráta Sza­­bolcs-Szatmár-Bereg, 16,3 száza­lékos Borsod-Abaúj-Zemplén és 15,9 százalékos Nógrád megyé­ben. Ezekben a régiókban né­hány körzetben 24—26 százalékos ráta is számítható. A legalacsonyabb 4,1 százalé­kos a munkanélküliségi ráta Bu­dapesten, 6,6 százalékos Győr- Moson-Sopron, 6,7 százalékos Vas megyében. Ezekben a térsé­gekben is gyorsan nő viszont a munkanélküliek száma. Száz munkanélkülire továbbra is csak négy üres álláshely jut. A legutóbbi összesítések szerint májusban 434 ezren részesültek munkanélküli ellátásban, a hó­nap végén az ellátottak száma 406 ezer volt. ÚJABB MENEKÜLT­HULLÁM A Belügyminisztérium Mene­kültügyi Hivatala felkészül egy újabb, ezúttal Bosznia-Hercego­vinából kiinduló menekülthul­lám fogadására - mondta kedden az MTI érdeklődésére Wessetzky József, a hivatal helyettes vezető­je. Hozzátette: egyelőre még van hely a nagyatádi menekülttábor­ban, de szükség esetén átmeneti szállásokat is megnyitnak. Jelen­leg mintegy 20-30 ezer, a délszláv államokból érkezett menekült tartózkodik az országban, s közülük 3000-en táborban. Mint Krisán Attila, a Határőrség helyettes szóvivője kedden az MTI kérdésére elmondta: a hét végén három nap alatt jelentke­zett 221 boszniai menekült után csak hétfőn további 314 érkezett két autóbusszal és három teherau­tóval. Rajtuk kívül 1000 boszniai menekült hazánkon keresztül Ausztriába utazott tovább. R. SZÉKELY JULIANNA GABONAKÖR Szombaton még csak a székesfehérvári titokzatos körökről tudtunk. A nagy, harminchat méter átmérőjűről, amely napok alatt egy tucatnyi kisebbet fialt. Tegnap már Enyingról érkezett a telefonbejelentés: a tanyaköz­pontba vezető út oldalán, a tavaszi árpában nyolc méter átmérőjű kört fedezett fel egy éjszakai gépészeti ügyeletes. Benne, ahogy az már ilyenkor lenni szokott, jobbról balra feküdt földre az árpa, mintegy megadva magát a földön kívüli hatalomnak. Merthogy földön kívüli erőkről van szó, az első pillanattól kézenfekvőnek látszott, és nemcsak a szakértők számára. Tán egy hónapja sincs, hogy a Magyar Televízió ufológiai műsora bemutatta az angliai gabonaköröket, a világon egyedülálló kép­ződményeket, melyeknek keletkezését kizárólag a csodának, azaz hogy számunkra még ismeretlen kozmikus ténykedésnek lehet tulajdonítani. A magyar tévénéző még épp hogy csak felsóhajtott, hogy már megint mit produkált a fejlett Nyugat, és erre tessék. Nemcsak magyar gabonakörök vannak, de egyenlő szárú három­szögek is, sőt különleges fényjelek. És már nemcsak Enyingen, de Balatonbozsokon is. Szülők ide hozzák és a körök közepébe fektetik gyermekeiket a „csodálatos energiáért”. Érkeznek beava­tottak, akik biztos forrásból tudják, hogy hamarosan leszállnak hozzánk az égi körzők kezelői is. Az üzlet beindult. Ez az ország, dacolva a pesszimista fejhorgasztókkal, megint csak kitett magá­ért. Csodáról van itt szó, magam is gyanítom. Ezt nem annyira a dolog természettudományos megmagyarázhatatlanságára énem, e tekintetben ismereteim a nullával egyenlők. Hanem figyeljük meg az esemény idő- és térbeli elhelyezését. Gabonakörök, ezzel az erővel jöhettek volna akár télen vagy tavasszal is. Keletkezhettek volna a tévéadás előtt, amikor még a kutya sem figyelt rájuk. Jöhettek volna legalább a Budapesti Ufoegyesület repülőtéri ufócsapdájába, méltányolva a bennük hívók erőfeszítéseit. De nem. A körök és háromszögek oda és akkor érkeztek, ahol és amikor a legnagyobb szükség volt rájuk. Országos szinten. Itt állunk az idegenforgalmi szezon elején, az illetékesek már éppen kezdenek aggódni. Persze csak a pesszimistább, liberális illetékesek, köztük a balatoni, velencei-tavi boltosok, vendéglő­sök, akiknél egyelőre gyér a forgalom. Tudják ugyan, hogy a németországi nagy üdülőáradat még csak ezután ér el minket, de mégis.Tartanak tőle, hogy a legkalandosabb kedvű német fejekből sem múlt el a tavalyi angolnatetemek emléke. S akkor e fejek még nem tudják, hogy idén viszont a szúnyogokat is saját kezűleg kell agyoncsapniuk. Nem mindenhol persze, mert akadnak balatoni települések, ahol az önkormányzat dacol a gazdasági nehézségek­kel, és befizette magát egy irtásra. Akárhogy is, többen mondták, hogy rajtunk már csak a csoda segíthet. Ebbe az idei nyarat éppúgy beleértették, mint a lassan körmünkre égő expót vagy a naponta tíz-húsz milliárddal följebb licitált költségvetési hiányt. És íme, júliusra itt vannak a gabonaidomok, egyre közeledve tavaink térségéhez. Ez az ország annyira várta a csodát, hogy úgy látszik, nem lehetett neki ellenállni. E tény bizakodásra ad okot. A csodavárásnak nálunk nagy hagyományai vannak. Ha a hit ereje nem is sziklákat, de ufókat mozgat, jelentős eseményeknek nézhe­tünk elébe. Itt van most, hogy mást ne mondjak, az országos rendőr-főkapitány nyilatkozata a magyar gazdaság csodavárásáról. Mint a Népszabadságban adott interjúja elején olvashattuk, a nyugati pénzt, a nyugati üzletembereket itt úgy lesik, mint a Messiást. Több se kell ma állítólag, mint egy jó megjelenésű külföldi úr, egy Mercedes bérautó, egy előkelő névkártya, és a magyar üzletember máris meg van babonázva. Egy La Point nevű, a fentebbi kívánalmaknak nyilván megfelelő úr például a közel­múltban kis híján „megvette” a Szegedi Konzervgyárat, és többségi tulajdonos lett a szentendrei Márka cégnél. Esze ágában sem volt persze bármelyiket is megtenni. Csupán egy húszmillió márkás hitellel, meg egy márkás luxusautóval akarta megterhelni a szóban forgó cégek számláját, aztán illa berek, nádak, erek, egy árva gabonakor sem maradt a nyomában. Volt azért még valami, ami a főkapitány úr szerint a balek magyarokat lépre csalta. Az úgynevezett „bizalmi háló”. Ha kissé közelebbről megvizsgáljuk e háló természetét, az bizony nem sokban különbözik az előző rendszer „hálóitól”. Azzal a különb­séggel, hogy a szélhámosok akkoriban maximum pár láda Márka üdítőre, s nem a gyárra jelentették be igényüket. A bizalmi háló lényege ma is az, hogy „az illetőben bízik a kormány”. „Odafönt” már mindent elintézett, s baráti viszony fűzi a hatalmon lévőkhöz. Kvázi zsebében van az összes potentát, olykor ki is hullik a mellényzsebből egy-egy mosolygós, közös fotó valamelyikükkel. A magyar gazdasági vezetők némelyike, minden jel szerint jobban bízik a személyes kapcsolatokban, a politikai összefonódásban, mint a száraz adatokban. A könnyedén megszerezhető informáci­ókban: vajon van-e az illető külföldi partnernek csakugyan pénze, bankja, komoly szándéka, tisztessége. „Senki se várja a mamnát külföldről - összegzi a főkapitány úr. - Akik milliókat szereztek, nem szórják a pénzt. Bízzál bennük, de ellenőrizd le üzletfeleidet”. Csak hát hol vannak nálunk e magatartásnak hagyománya? Mi késztetné egy csőd szélén tántorgó vállalat vezetőjét megfontolt nyomozásra, ha évek óta csodavárás eufórikus légkörében él? Ha sejti, hogy a megígért gazdasági növekedés éppúgy a csodák birodalmába tartozik egyelőre, mint a nyereséges, de legalább nem túl veszteséges expó. Ha élénken emlékezetében él még a huszáros rohammal keresztülvert költségvetési törvény, melyről ma sem mondja ki senki, hogy hiba volt, földtől elrugaszkodott, fatális tévedés. Ha emlékszik még, sőt ma is tanúja, hogy a kormányzat készpénznek veszi nyugati politikusok segélyígéreteit, melyeknek baráti érzelmeknél nincs több alapja. Manna csak, amelyhez, fájdalom, hiányzik a Messiás. A magyar üzletember maholnap, meglehet, kimegy szépen a gabonakörbe. Ott lefekszik, imát mormol, várja a csodás energiát. Vagy kibekkeli, míg maga az ország egyetlen nagy, letarolt körré válik, ami nem katasztrófa. Épp ellenkezőleg. Azt jelzi, hogy ha más nem is, az égiek velünk vannak. (Magyar Hírlap, 1992. június 30.) 3. OLDAL

Next