Fejér Megyei Hírlap, 1993. augusztus (49. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-02 / 178. szám
2. OLDAL FEJÉR MEGYEI HÍRLAP TÁRSADALOM — NEMZETKÖZI ÉLET 1993. JÚLIUS 26. HÉTFŐ Katonai tervek a szerbek ellen (Folytatás az 1. oldalról) A The New York Times és a The Washington Post egybehangzó értesülései szerint a cél megakadályozni, hogy a szerbek, akik a nyugati hírszerzési jelentések szerint a teljes győzelem küszöbén állnak, lerohanják Szarajevót és a többi bosnyák övezetet, vagy azokat kiéheztetéssel megadásra kényszerítsék. Bill Clinton elnök pénteken levélben tájékoztatta az érintett európai állam- és kormányfőket, valamint Butrosz Gáli ENSZ- főtitkárt arról a tervéről, hogy védjék meg Szarajevót és ne csak az ENSZ-csapatok, hanem a polgári lakosság védelmében is alkalmazzanak katonai erőt. A lapok úgy tudják, hogy Washington mindaddig fenn kívánja tartani a gazdasági embargót a szerbek ellen, amíg nem bizonyos, hogy azok tiszteletben tartják a békemegállapodást, s a kialakítandó új boszniai határokat. London és Párizs immár lényegében egyetért a még csak vázlatosan kidolgozott katonai tervekkel, amelyek azt is jelenthetik, hogy az eddiginél több légiegységet vezényelnek a térségbe. Washington azonban Jeremy Boorda amerikai tábornokot, a NATO dél-európai főparanacsnokát kívánja megbízni a terv végrehajtásával, nem biztosítva vétólehetőségét a francia Jean Cot tábornoknak, a balkáni ENSZ-csapatok parancsnokának. Hívja össze Clinton elnök haladéktalanul a NATO tagállamainak csúcstalálkozóját, s addig függesszék fel a genfi tárgyalásokat — javasolta vasárnap közölt cikkében Robert Dole szenátor. Az ellenzéki republikánusok kongresszusi vezetője szerint ultimátumot kell adni a szerbeknek, és ha nem adják át az ENSZ-nek nehézfegyvereiket, s nem engedik át a segélyszállítmányokat, akkor bombázni kell őket. A korábbi, a (republikánus George Bush elnök vezette) amerikai kormány felelős rövidlátó politikájáért, de hibás utódja is: a korábbi washingtoni bejelentés, hogy az eddiginél többet nem tudnak tenni a balkáni válságban, veszélyes jelet küld az agresszoroknak szerte a világon. A NATO jövője forog kockán, Amerikának vezető szerepet kell vállalni, míg a szerbeket hagyományosan pártoló Moszkvánál a nagy segítség fejében ragaszkodni kell ahhoz, hogy külpolitikájuk is megváltozzék — írta Dole. A boszniai előzetes egyezség elemei Az AP hírügynökség szombaton ismertette a boszniai politikai berendezkedésről pénteken Genfben megkötött előzetes egyezség főbb elemeit. KÖZPONTI KORMÁNYZAT: A Bosznia-hercegovinai Köztársaságok Uniója örökli Bosznia-Hercegovina helyét az ENSZ-ben. A lakosok az Unió, illetve a tagköztársaságok állampolgárai lesznek. Ez utóbbiak nevét később határozzák meg. Nem választanak központi törvényhozást, hanem a tagköztársaságok parlamentjei delegálnak képviselőket az Unió közgyűlésébe, amely a költségvetésről dönt. A központi kormányzat dolga a külügyek és a külkereskedelem irányítása. Irányító testülete a három tagköztársaság elnökéből áll, akik konszenzussal döntenek, s az ő feladatuk a miniszterelnök kinevezése. Az elnökség elnöki tiszte, a kormányfői tisztség rotációs rendszerben váltakozik a három köztársaság között. Etnikailag vegyes bíróságokat állítanak fel, s ezek egyike dönt az alkotmányossági vitákról. HADERŐ: Fokozatosan demilitarizálják Bosznia-Hercegovinát. KÖZTÁRSASÁGI HATÁSKÖRÖK: Minden köztársaság maga is csatlakozhat nemzetközi szervezetekhez és szerződéseket köthet, „hacsak ez nem ellenkezik az Unió érdekeivel”. Az Unióból való kiváláshoz a másik két köztársaság beleegyezése kell. A kiválásról kialakuló vitákat az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé kell terjeszteni döntésre. A rendőri erők irányításáról és a köztársaságok esetleges saját pénzének kibocsátásáról később fognak dönteni. ETNIKAI TISZTOGATÁS, EMBERI JOGOK: Minden állampolgárnak joga van visszakapnia az etnikai tisztogatások során elvesztett javait, vagy kárpótlást kapni értük. Bárhol letelepedhetnek az Unió területén. A publikum ítélete Sajtó a kampányban Kónya Imre, az MDF egyik kulcsembere a minap „az elmúlt negyven évet”, valamint a sajtót nevezte meg, amikor arról kérdezték, mi okozta a kormány számára a legnagyobb nehézséget ebben a három évben. Őt és a többi panasztevőket egyetlen tény látszik igazolni: a sajtó munkatársait nem lehetett három év alatt leváltani, vagy lecserélni, ahogyan azt meg lehetett tenni a kormányzati pozíciók betöltőivel. Ám ez a tény éppenséggel a rendszerváltozás következménye, annak elismerése, hogy a sajtó nem a politikai hatalom fóruma, mint azt a pártállami rendszerben hirdették. A politikai befolyás nem jelenthet aktív politizálást. Legalábbis ez a publikum ítélete. Egyetlen példa: a pártpolitikai megfontolásokból létrehozott heti sajtóorgánumok (Magyar Fórum, Kis Újság, Szabadság, Magyar Narancs) nem tudtak betörni a szélesebb sajtópiacra, azaz nem tudtak olyan közönséget szervezni maguk köré, mint a „fővonalbeli” politikai hetilapok, a HVG, vagy a Reform. A sajtó-rendszerváltásnak két lehetséges útja volt, a törvénykezés, illetve a spontán átalakulás. A törvényes átalakulás (médiatörvény) elmaradt, illetve részlegesen a privatizálás által realizálódott. A spontán átalakulás egyik legfőbb feltétele viszont megteremtődik azáltal, hogy a közönség, mely az egypártrendszerben „eszi-nem eszi” alapon elviselte a sajtó „elkötelezettségét”, a pluralizmus körülményei között ugyanezt nem fogadja el. A magukat függetlennek nyilvánító sajtóorgánumok között is disztingvál, amikor politikai elfogultságot tapasztal. Erre a legjobb példa a magát egyébként „szocialistaként” definiáló, de szerkesztőinek szakmai felkészültsége folytán többnyire elfogulatlanul informáló Népszabadság túlélése az ország legnagyobb példányszámú napilapjaként. Az ellenpélda: a magukat függetlennek deklaráló, de tartalmuk alapján kormánypártinak tekintett napilapok (Új Magyarország, Pesti Hírlap) az előfizetők száma tekintetében sosem tudtak felzárkózni a „hagyományos” sajtóhoz. A másik oldalon az sem lehet véletten, hogy a magát kifejezetten liberálisnak valló, s ilyenformán réteglappá átalakult Magyar Hírlap a privatizálás után szenvedett nagy vérveszteséget előfizetőkben. A most kezdődő választási kampányban nyilván szintén a közönség ítélete folytán a megyei sajtó indul az „elfogadás” legnagyobb esélyével. A megyei lapok többsége az utóbbi években versenyben volt a helyi lapvállalkozásokkal, illetve a Pesti Hírlap kormányzati támogatással létrehozott vidéki testvérlapjaival, s eközben kénytelen volt elsajátítani a pártsemlegesség szakmai gyakorlatát. A megyei lapok anyagi helyzete is előnyös. A vidéki nyomdák mérsékeltebb árfekvése, a korlátozottabb terjesztési terület, a kisebb terjedelem, az alacsonyabb munkatársi létszám lehetővé teszi a pénzügyi biztonság megőrzését akkor is, ha a hirdetési bevételek alacsonyak. Annak, hogy a megyei napi sajtó megőrzi olvasóit, a központi napi sajtó fokozatosan elveszíti őket, technikai oka is van :televízió, mint hírszolgáltató, nem versenyezhet a vidéki lapokkal, csak a központiakkal... A külföldi szakértők által hozzávetőleg évi 8-10 milliárd forintra becsült hazai hirdetési piacnak a sajtóra jutó része — a hirdetési torta — az utóbbi években alig változott. Viszont a főműsoridőbeli televíziós hirdetések ára nemrégiben meghaladta az egymillió forintot percenként. Újabban tehát a nagyobb tőkeerejű cégeknek is viszonylag kevesebb pénze jut az írott sajtóban való reklámra. Részben ezzel, részben más szakmai és gazdasági okokkal magyarázható, hogy szinte az összes országos napilap kisebbnagyobb anyagi nehézségekkel érkezett a választási kampány küszöbére. Ez nagy politikai kockázatot jelent. Ha egy lap puszta fennmaradásához időrőlidőre tízmilliós injekciók szükségesek, nehéz elkerülni, hogy akkor is elfogadtassék az „apanázs”, ha az a kormány, vagy valamely politikai párt illetve tömegszervezet kasszájából érkezik. Az országos és a fővárosi sajtóban a hazain kívül a német (Népszabadság), a francia (Magyar Nemzet), az angol (Mai Nap) és a svájci (Magyar Hírlaptőke szerzett kisebb-nagyobb részesedést az elmúlt három évben, míg a megyei napilapok jelentős része német, osztrák illetve francia tulajdonba került. Ilyen nagy „szórás” mellett a külföldi tőke jelenléte alig befolyásolta a magyar tömegtájékoztatást. Ami kifogásolható. A hazai magántőke viszonylag szerény jelenléte a tömegtájékoztatásban. Ez azonban egy másik szempontból fontos: egészséges sajtóhoz egészséges gazdaság is kell. Bokor Pál Jubileumi nemzetközi cserkésztalálkozó (Folytatás az 1. oldalról) A Magyar Cserkész Szövetség tíznapos eseménysorozata a helyi művelődési központban cserkészkiállítással vette kezdetét, amelyet Nagy Ferenc József tárca nélküli miniszter nyitott meg. A tárlaton a 60 évvel ezelőtti találkozó tárgyi emlékeit mutatják be. A Török Ignácz Gimnáziumban Kátai Géza plébános gyűjteményéből rendeztek Mária-kiállítást, amely öt földrész Szűz Mária tiszteletét kifejező képeiből, kegytárgyaiból nyújt ízelítőt. A rendezvény a gödöllői templomban cserkész istentisztelettel folytatódott. A cserkészet minden korban megmentette az ifjúságot a szélsőséges gondolatoktól, minden olyan eszmétől, politikai irányzattól, amely ellentétes a parancsaival. Nem véletlen, hogy a cserkészetet meg kellett szüntetni a fordulat után, mert nem fért össze sem egy jobb, sem egy baloldali diktatúrával— jelentette ki többek között Antall József miniszterelnök a gödöllői Grassalkovich-kastélyban rendezett ünnepi megnyitójába. A Kurier szerint Dieter Hoffmann Bécsben sem ismeretlen Az osztrák sajtóban elsőként a bécsi Kurier szombaton számolt be arról, hogy a szlovéniai Mariborban felfedezett fegyverszállítmányal kapcsolatban a fő gyanúsított az osztrák Dieter Hoffmann, aki Budapesten már egy ideje vizsgálati fogságban van különféle gyanús ügyletek miatt. A szerkesztőség birtokában van egy Hoffmannhoz intézett levél, amelyben a levélpapír fejléce szerint egy ECOTRENDS nevű, moszkvai székhelyű, szovjet-amerikai vegyesvállalat felszólítja a címzettet, hogy sürgősen fizesse ki az általa igénybe vett MI-17 és MI-26 típusú helikopterek bérleti díját. A Mariborban talált fegyverek szállítására jogtalanul ENSZ- jelzéssel ellátott MI-26-os helikoptert használtak. A Kurier, Hoffmann „kémtörténetekkel és rejtélyes halálesetekkel tarkított sötét karrierjéről” már 1990-ben beszámolt. Akkoriban Hoffmann egy orosz gyártmányú Antonov-26-ossal tűnt fel a bécsi repülőtéren, s felajánlotta az osztrák kormánynak, hogy kész ingyen kihozni gyerekeket Szarajevóból. A sajtó leleplező cikkei után azonban Hoffmann eltűnt Bécsből. Végül a cikk beszámol arról, hogy a budapesti ügyészség az állítólag Budapesten keresztül Szlovéniába jutott fegyverek ügyére is kiterjesztette a Hoffmann ellen folyó eljárást, amelyet azzal kapcsolatban kezdeményeztek, hogy Hoffmann Magyarországon csalárd módon a ferihegyi repülőtér biztonsági megbízottjaként ténykedett, és a magyar belügyminisztérium megbízottjaként lépett fel. Az üggyel kapcsolatban egy magas beosztású minisztériumi tisztségviselőt is letartóztattak Budapesten — írta a Kurier. BM reagálás a Kurier cikkére A kémkedés alapos gyanújával március óta előzetes letartóztatásban lévő, a szlovéniai fegyverszállításban is érintett Dieter Hoffmann osztrák állampolgár ügyével kapcsolatban Magyarországon egyetlen belügyminisztériumi tisztségviselőt sem tartóztattak le. Ennek közlését a Belügyminisztérium sajtófőnöke, Szabó Eszter kérte vasárnap az MTI-től. A belügyi szóvivő a bécsi Kurier szombati cikkére reagált. PÁRTOK— MOZGALMAK Politikai piknik Kisgyónbányán (Folytatás az 1. oldalról) A beszélgetés kezdetekor a móriak, A szólásszabadságért feliratú, fekete-fehér hosszanti csíkos pólótrikóval ajándékozták meg Lengyel Lászlót, akit a miniszterelnök a kamrányt sértő kijelentéseiért a napokban feljelentette. (Lásd külön interjúnkat.) A fórumon Nyers Rezső kifejtette, hogy a világgazdaságban a Római Klub 1975-ös jelentése óta, amióta tudatosodtak a nemzetek feletti, globális problémák, már semmit nem lehet úgy csinálni, mint régen. Kijelentette, hogy „privatizálni pedig kell”—de másképp kell, mint eddig. Lengyel László az újcentralista, államközpontú törekvések megjelenéséről és megerősödéséről beszélt, leszögezve, hogy az átalakulás során további „kínok és keservek” várhatók, mivel az 1994-ben várhatóan hatalomra kerülő új kormánynak kell azokat a rendkívül fájdalmas és népszerűtlen intézkedéseket meghoznia, amelyeket az MDF vezette koalíció elmulasztott. Kupa Mihály többek között a mezőgazdaság helyzetéről beszélt. Elmondta, hogy francia barátai, akik egy évvel ezelőtt még gondterhelten említették a magyar mezőgazdaságot, mint Európa élvonalába tartozót, az idén már megkönynyebbülten konstatálták, hogy egy versenytárssal kevesebb maradt a mezőnyben. (A magyar mezőgazdaságot mind a négy résztvevő egybehangzóan tragikus helyzetben lévőnek nevezte, és egyetértettek abban, hogy a parlamentben meg kell akadályozni a szövetkezeti törvény újabb, tervezett módosítását.) Kupa vállalta a felelősséget azért, hogy minisztersége idején sem történt áttörés az államháztartásban. Sárközi professzor ugyancsak a privatizáció felgyorsításának elengedhetetlen szükségességéről beszélt, leszögezve, hogy a nehézségek nagy része még előttünk van. „Nincs szükség harminc százalékos állami tulajdonrészre”, mondta. Véleménye szerint az ellenzéki pártok mindegyikében megtalálható egy modernista, és egy szociálisan érzékeny szárny. Armbruster úr magyarul kezdte beszédét (nagy tapsot aratva), majd angolul folytatta. Kijelentette, hogy az Alcoa több millió dollárt kíván beruházni a Köfémbe. A gazdasági előrelépés legnagyobb akadályának azt a fölfedezését nevezte, mely szerint a magyar munkások és menedzserek egyfajta várakozó álláspontra helyezkedtek: várjunk, majd meglátjuk, mi lesz. Véleményét kommentálva a fórum résztvevői egybehangzóan kijelentették, hogy várakozás feloldása a közeljövő egyik legfontosabb feladata, mivel újabb külföldi befektetőket kellene megnyerni az országnak, még akkor is, ha az elengedhetetlen racionalizálások során további munkásokat bocsátanak el, illetve, hogy Magyarországnak és a magyar munkásoknak, irányítóknak minden adottsága megvan ahhoz, hogy kilábaljunk a válságból. P.J. Beszélgetés Lengyel Lászlóval „Nem félek az elítéléstől” „A magyar közigazgatásban tökéletes a korrupció, még miniszterek és államtitkárok is megvásárolhatók” — mondta sajtójelentések szerint Lengyel László politológus egy veszprémi előadásán, s ezért Antall József miniszterelnök a hatóság tekintélyének lejáratására alkalmas kijelentésekről szóló törvénycikk alapján feljelentette az ügyészségen. Bár az előadásról nem készült magnófelvétel, Lengyel nem hárította a felelősséget a gyorsírásos jegyzeteket készítő újságírókra, vállalta kijelentéseit. Várakozásairól Kisgyónbányán kérdeztük: — Tudja bizonyítani, amit mondott? — Igen, és ebben nagy segítségemre van a rengeteg telefonhívás, amit az ország minden részéből kapok. Százával keresnek meg az emberek konkrét esetekkel, amelyek korrupcióra utalnak. Akár egy külön irodát is nyithatnék ezek kezelésére. Meghat és megnyugtat ez az érdeklődés az ügyem iránt. — Tart az ítélettől? — Nem félek az elítéléstől. Ha egyáltalán befejeződik az ügy, akkor a bíróságnak véleményem szerint nekem kell igazat adnia.