Fejér Megyei Hírlap, 1993. augusztus (49. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-02 / 178. szám

2. OLDAL FEJÉR MEGYEI HÍRLAP TÁRSADALOM — NEMZETKÖZI ÉLET 1993. JÚLIUS 26. HÉTFŐ Katonai tervek a szerbek ellen (Folytatás az 1. oldalról) A The New York Times és a The Washington Post egybe­hangzó értesülései szerint a cél megakadályozni, hogy a szer­­bek, akik a nyugati hírszerzési jelentések szerint a teljes győze­lem küszöbén állnak, lerohanják Szarajevót és a többi bosnyák övezetet, vagy azokat kiéhezte­­téssel megadásra kényszerítsék. Bill Clinton elnök pénteken le­vélben tájékoztatta az érintett e­­urópai állam- és kormányfőket, valamint Butrosz Gáli ENSZ- főtitkárt arról a tervéről, hogy védjék meg Szarajevót és ne csak az ENSZ-csapatok, hanem a polgári lakosság védelmében is alkalmazzanak katonai erőt. A lapok úgy tudják, hogy Washington mindaddig fenn kí­vánja tartani a gazdasági embar­gót a szerbek ellen, amíg nem bizonyos, hogy azok tisztelet­ben tartják a békemegállapo­dást, s a kialakítandó új boszniai határokat. London és Párizs immár lé­nyegében egyetért a még csak vázlatosan kidolgozott katonai tervekkel, amelyek azt is jelent­hetik, hogy az eddiginél több lé­giegységet vezényelnek a tér­ségbe. Washington azonban Je­remy Boorda amerikai táborno­kot, a NATO dél-európai főparanacsnokát kívánja meg­bízni a terv végrehajtásával, nem biztosítva vétólehetőségét a francia Jean Cot tábornoknak, a balkáni ENSZ-csapatok pa­rancsnokának.­­ Hívja össze Clinton elnök haladéktalanul a NATO tagálla­mainak csúcstalálkozóját, s ad­dig függesszék fel a genfi tár­gyalásokat — javasolta vasár­nap közölt cikkében Robert Do­le szenátor.­­ Az ellenzéki republikánu­sok kongresszusi vezetője sze­rint ultimátumot kell adni a szerbeknek, és ha nem adják át az ENSZ-nek nehézfegyverei­ket, s nem engedik át a segély­­szállítmányokat, akkor bombáz­ni kell őket. A korábbi, a (repub­likánus George Bush elnök ve­zette) amerikai kormány felelős rövidlátó politikájáért, de hibás utódja is: a korábbi washingtoni bejelentés, hogy az eddiginél többet nem tudnak tenni a balká­ni válságban, veszélyes jelet küld az agresszoroknak szerte a világon. A NATO jövője forog kockán, Amerikának vezető sze­repet kell vállalni, míg a szerbe­ket hagyományosan pártoló Moszkvánál a nagy segítség fe­jében ragaszkodni kell ahhoz, hogy külpolitikájuk is megvál­tozzék — írta Dole. A boszniai előzetes egyezség elemei Az AP hírügynökség szombaton ismertette a boszniai politikai beren­dezkedésről pénteken Genfben meg­kötött előzetes egyezség főbb elemeit. KÖZPONTI KORMÁNYZAT: A Bosznia-hercegovinai Köztársa­ságok Uniója örökli Bosznia-Herce­govina helyét az ENSZ-ben. A lako­sok az Unió, illetve a tagköztársasá­gok állampolgárai lesznek. Ez utóbbi­ak nevét később határozzák meg. Nem választanak központi törvényhozást, hanem a tagköztársaságok parlament­jei delegálnak képviselőket az Unió közgyűlésébe, amely a költségvetés­ről dönt. A központi kormányzat dolga a kü­­lü­gyek és a külkereskedelem irányítá­sa. Irányító testülete a három tagköz­társaság elnökéből áll, akik konszen­zussal döntenek, s az ő feladatuk a mi­niszterelnök kinevezése. Az elnökség elnöki tiszte, a kor­mányfői tisztség rotációs rendszerben váltakozik a három köztársaság kö­zött. Etnikailag vegyes bíróságokat ál­lítanak fel, s ezek egyike dönt az alkot­mányossági vitákról. HADERŐ: Fokozatosan demilitarizálják Bosznia-Hercegovinát. KÖZTÁRSASÁGI HATÁSKÖ­RÖK: Minden köztársaság maga is csat­lakozhat nemzetközi szervezetekhez és szerződéseket köthet, „hacsak ez nem ellenkezik az Unió érdekeivel”. Az Unióból való kiváláshoz a másik két köztársaság beleegyezése kell. A kiválásról kialakuló vitákat az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé kell terjeszteni döntésre. A rendőri erők irányításáról és a köztársaságok esetleges saját pénzének kibocsátásáról később fog­nak dönteni. ETNIKAI TISZTOGATÁS, EM­BERI JOGOK: Minden állampolgárnak joga van visszakapnia az etnikai tisztogatások során elvesztett javait, vagy kárpótlást kapni értük. Bárhol letelepedhetnek az Unió területén. A publikum ítélete Sajtó a kampányban Kónya Imre, az MDF egyik kulcsembere a minap „az elmúlt negyven évet”, valamint a sajtót nevez­te meg, amikor arról kérdezték, mi okozta a kor­mány számára a legnagyobb nehézséget ebben a három évben. Őt és a többi panasztevőket egyet­len tény látszik igazolni: a sajtó munkatársait nem lehetett három év alatt leváltani, vagy lecse­rélni, ahogyan azt meg lehetett tenni a kormány­zati pozíciók betöltőivel. Ám ez a tény éppenség­gel a rendszerváltozás következménye, annak el­ismerése, hogy a sajtó nem a politikai hatalom fó­ruma, mint azt a pártállami rendszerben hirdették. A politikai befolyás nem je­lenthet aktív politizálást. Leg­alábbis ez a publikum ítélete. E­­gyetlen példa: a pártpolitikai megfontolásokból létrehozott heti sajtóorgánumok (Magyar Fórum, Kis Újság, Szabadság, Magyar Narancs) nem tudtak betörni a szélesebb sajtópiacra, azaz nem tudtak olyan közönsé­get szervezni maguk köré, mint a „fővonalbeli” politikai hetila­pok, a HVG, vagy a Reform. A sajtó-rendszerváltásnak két lehetséges útja volt, a tör­vénykezés, illetve a spontán áta­lakulás. A törvényes átalakulás (médiatörvény) elmaradt, illet­ve részlegesen a privatizálás által realizálódott. A spontán átalakulás egyik legfőbb feltéte­le viszont megteremtődik azál­tal, hogy a közönség, mely az egypártrendszerben „eszi-nem eszi” alapon elviselte a sajtó „el­kötelezettségét”, a pluralizmus körülményei között ugyanezt nem fogadja el. A magukat füg­getlennek nyilvánító sajtóorgá­numok között is disztingvál, a­­mikor politikai elfogultságot ta­pasztal. Erre a legjobb példa a magát egyébként „szocialista­ként” definiáló, de szerkesztői­nek szakmai felkészültsége folytán többnyire elfogulatlanul informáló Népszabadság túlélé­se az ország legnagyobb pél­dányszámú napilapjaként. Az ellenpélda: a magukat függet­lennek deklaráló, de tartalmuk alapján kormánypártinak tekin­tett napilapok (Új Magyaror­szág, Pesti Hírlap) az előfizetők száma tekintetében sosem tud­tak felzárkózni a „hagyomá­nyos” sajtóhoz. A másik oldalon az sem lehet véletten, hogy a magát kifejezetten liberálisnak valló, s ilyenformán réteglappá átalakult Magyar Hírlap a priva­tizálás után szenvedett nagy vér­­veszteséget előfizetőkben. A most kezdődő választási kampányban nyilván szintén a közönség ítélete folytán a me­gyei sajtó indul az „elfogadás” legnagyobb esélyével. A me­gyei lapok többsége az utóbbi é­­vekben versenyben volt a helyi lapvállalkozásokkal, illetve a Pesti Hírlap kormányzati támo­gatással létrehozott vidéki test­vérlapjaival, s eközben kényte­len volt elsajátítani a pártsemle­gesség szakmai gyakorlatát. A megyei lapok anyagi helyzete is előnyös. A vidéki nyomdák mérsékeltebb árfekvése, a kor­látozottabb terjesztési terület, a kisebb terjedelem, az alacso­nyabb munkatársi létszám lehe­tővé teszi a pénzügyi biztonság megőrzését akkor is, ha a hirde­tési bevételek alacsonyak. An­nak, hogy a megyei napi sajtó megőrzi olvasóit, a központi na­pi sajtó fokozatosan elveszíti őket, technikai oka is van :tele­vízió, mint hírszolgáltató, nem versenyezhet a vidéki lapokkal, csak a központiakkal... A külföldi szakértők által hozzávetőleg évi 8-10 milliárd forintra becsült hazai hirdetési piacnak a sajtóra jutó része — a hirdetési torta — az utóbbi é­­vekben alig változott. Viszont a főműsoridőbeli televíziós hirde­tések ára nemrégiben megha­ladta az egymillió forintot per­cenként. Újabban tehát a nagyobb tőkeerejű cégeknek is viszonylag kevesebb pénze jut az írott sajtóban való reklámra. Részben ezzel, részben más szakmai és gazdasági okokkal magyarázható, hogy szinte az összes országos napilap kisebb­nagyobb anyagi nehézségekkel érkezett a választási kampány küszöbére. Ez nagy politikai kockázatot jelent. Ha egy lap puszta fennmaradásához időről­­időre tízmilliós injekciók szük­ségesek, nehéz elkerülni, hogy akkor is elfogadtassék az „apa­názs”, ha az a kormány, vagy va­lamely politikai párt illetve tö­megszervezet kasszájából érke­zik. Az országos és a fővárosi sajtóban a hazain kívül a német (Népszabadság), a francia (Ma­gyar Nemzet), az angol (Mai Nap) és a svájci (Magyar Hír­lap­­tőke szerzett kisebb-na­­gyobb részesedést az elmúlt há­rom évben, míg a megyei napi­lapok jelentős része német, oszt­rák illetve francia tulajdonba került. Ilyen nagy „szórás” mel­lett a külföldi tőke jelenléte alig befolyásolta a magyar tömegtá­jékoztatást. Ami kifogásolható. A hazai magántőke viszonylag szerény jelenléte a tömegtájé­koztatásban. Ez azonban egy másik szempontból fontos: e­­gészséges sajtóhoz egészséges gazdaság is kell. Bokor Pál Jubileumi nemzetközi cserkésztalálkozó (Folytatás az 1. oldalról) A Magyar Cserkész Szövet­ség tíznapos eseménysorozata a helyi művelődési központban cserkészkiállítással vette kezde­tét, amelyet Nagy Ferenc József tárca nélküli miniszter nyitott meg. A tárlaton a 60 évvel ez­előtti találkozó tárgyi emlékeit mutatják be. A Török Ignácz Gimnáziumban Kátai Géza plé­bános gyűjteményéből rendez­tek Mária-kiállítást, amely öt földrész Szűz Mária tiszteletét kifejező képeiből, kegytárgyai­ból nyújt ízelítőt. A rendezvény a gödöllői templomban cserkész istentisztelettel folytatódott. A cserkészet minden korban megmentette az ifjúságot a szél­sőséges gondolatoktól, minden olyan eszmétől, politikai irány­zattól, amely ellentétes a paran­csaival. Nem véletlen, hogy a cserkészetet meg kellett szün­tetni a fordulat után, mert nem fért össze sem egy jobb, sem egy baloldali diktatúrával­­— jelen­tette ki többek között Antall Jó­zsef miniszterelnök a gödöllői Grassalkovich-kastélyban ren­dezett ünnepi megnyitójába. A Kurier szerint Dieter Hoffmann Bécsben sem ismeretlen Az osztrák sajtóban elsőként a bécsi Kurier szombaton szá­molt be arról, hogy a szlovéniai Mariborban felfedezett fegyver­szállítmányal kapcsolatban a fő gyanúsított az osztrák Dieter Hoffmann, aki Budapesten már egy ideje vizsgálati fogságban van különféle gyanús ügyletek miatt. A szerkesztőség birtoká­ban van egy Hoffmannhoz inté­zett levél, amelyben a levélpapír fejléce szerint egy ECO­­TRENDS nevű, moszkvai szék­helyű, szovjet-amerikai vegyes­vállalat felszólítja a címzettet, hogy sürgősen fizesse ki az álta­la igénybe vett MI-17 és MI-26 típusú helikopterek bérleti díját. A Mariborban talált fegyverek szállítására jogtalanul ENSZ- jelzéssel ellátott MI-26-os heli­koptert használtak. A Kurier, Hoffmann „kém­történetekkel és rejtélyes halále­setekkel tarkított sötét karrierjé­ről” már 1990-ben beszámolt. Akkoriban Hoffmann egy orosz gyártmányú Antonov-26-ossal tűnt fel a bécsi repülőtéren, s fel­ajánlotta az osztrák kormány­nak, hogy kész ingyen kihozni gyerekeket Szarajevóból. A saj­tó leleplező cikkei után azonban Hoffmann eltűnt Bécsből. Végül a cikk beszámol arról, hogy a budapesti ügyészség az állítólag Budapesten keresztül Szlovéniába jutott fegyverek ü­­gyére is kiterjesztette a Hoff­mann ellen folyó eljárást, ame­lyet azzal kapcsolatban kezde­ményeztek, hogy Hoffmann Magyarországon csalárd módon a ferihegyi repülőtér biztonsági megbízottjaként ténykedett, és a magyar belügyminisztérium megbízottjaként lépett fel. Az üggyel kapcsolatban egy magas beosztású minisztériumi tiszt­ségviselőt is letartóztattak Bu­dapesten — írta a Kurier. BM reagálás a Kurier cikkére A kémkedés alapos gyanújával március óta előzetes letartózta­tásban lévő, a szlovéniai fegyverszállításban is érintett Dieter Hoff­mann osztrák állampolgár ügyével kapcsolatban Magyarországon egyetlen belügyminisztériumi tisztségviselőt sem tartóztattak le. Ennek közlését a Belügyminisztérium sajtófőnöke, Szabó Eszter kérte vasárnap az MTI-től. A belügyi szóvivő a bécsi Kurier szombati cikkére reagált. PÁRTOK— MOZGALMAK Politikai piknik Kisgyónbányán (Folytatás az 1. oldalról) A beszélgetés kezdetekor a móriak, A szólásszabadságért feliratú, fekete-fe­hér hosszanti csíkos pólótrikóval ajándékozták meg Lengyel Lászlót, akit a mi­niszterelnök a kamrányt sértő kijelentéseiért a napokban feljelentette. (Lásd kü­lön interjúnkat.) A fórumon Nyers Rezső kifejtette, hogy a világgazdaságban a Római Klub 1975-ös jelentése óta, amióta tudatosodtak a nemzetek feletti, globális problé­mák, már semmit nem lehet úgy csinálni, mint régen. Kijelentette, hogy „privati­zálni pedig kell”—de másképp kell, mint eddig. Lengyel László az újcentralis­ta, államközpontú törekvések megjelenéséről és megerősödéséről beszélt, le­szögezve, hogy az átalakulás során további „kínok és keservek” várhatók, mivel az 1994-ben várhatóan hatalomra kerülő új kormánynak kell azokat a rendkívül fájdalmas és népszerűtlen intézkedéseket meghoznia, amelyeket az MDF vezet­te koalíció elmulasztott. Kupa Mihály többek között a mezőgazdaság helyzetéről beszélt. Elmondta, hogy francia barátai, akik egy évvel ezelőtt még gondterhelten említették a ma­gyar mezőgazdaságot, mint Európa élvonalába tartozót, az idén már megköny­­nyebbülten konstatálták, hogy egy versenytárssal kevesebb maradt a mezőny­ben. (A magyar mezőgazdaságot mind a négy résztvevő egybehangzóan tragi­kus helyzetben lévőnek nevezte, és egyetértettek abban, hogy a parlamentben meg kell akadályozni a szövetkezeti törvény újabb, tervezett módosítását.) Kupa vállalta a felelősséget azért, hogy minisztersége idején sem történt áttörés az ál­lamháztartásban. Sárközi professzor ugyancsak a privatizáció felgyorsításának elengedhetetlen szükségességéről beszélt, leszögezve, hogy a nehézségek nagy része még előttünk van. „Nincs szükség harminc százalékos állami tulajdonrész­re”, mondta. Véleménye szerint az ellenzéki pártok mindegyikében megtalálha­tó egy modernista, és egy szociálisan érzékeny szárny. Armbruster úr magyarul kezdte beszédét (nagy tapsot aratva), majd angolul folytatta. Kijelentette, hogy az Alcoa több millió dollárt kíván beruházni a Kö­­fémbe. A gazdasági előrelépés legnagyobb akadályának azt a fölfedezését ne­vezte, mely szerint a magyar munkások és menedzserek egyfajta várakozó állás­pontra helyezkedtek: várjunk, majd meglátjuk, mi lesz. Véleményét kommentál­va a fórum résztvevői egybehangzóan kijelentették, hogy várakozás feloldása a közeljövő egyik legfontosabb feladata, mivel újabb külföldi befektetőket kelle­ne megnyerni az országnak, még akkor is, ha az elengedhetetlen racionalizálá­sok során további munkásokat bocsátanak el, illetve, hogy Magyarországnak és a magyar munkásoknak, irányítóknak minden adottsága megvan ahhoz, hogy ki­lábaljunk a válságból. P.J. Beszélgetés Lengyel Lászlóval „Nem félek az elítéléstől” „A magyar közigazgatásban tökéletes a korrupció, még mi­niszterek és államtitkárok is megvásárolhatók” — mondta sajtójelentések szerint Lengyel László politológus egy veszpré­mi előadásán, s ezért Antall Jó­zsef miniszterelnök a hatóság tekintélyének lejáratására alkal­mas kijelentésekről szóló tör­vénycikk alapján feljelentette az ügyészségen. Bár az előadásról nem készült magnófelvétel, Lengyel nem hárította a felelős­séget a gyorsírásos jegyzeteket készítő újságírókra, vállalta ki­jelentéseit. Várakozásairól Kis­gyónbányán kérdeztük: — Tudja bizonyítani, amit mondott? — Igen, és ebben nagy segít­ségemre van a rengeteg telefon­­hívás, amit az ország minden ré­széből kapok. Százával keres­nek meg az emberek konkrét e­­setekkel, amelyek korrupcióra utalnak. Akár egy külön irodát is nyithatnék ezek kezelésére. Meghat és megnyugtat ez az ér­deklődés az ügyem iránt. — Tart az ítélettől? — Nem félek az elítéléstől. Ha egyáltalán befejeződik az ügy, akkor a bíróságnak véle­ményem szerint nekem kell iga­zat adnia.

Next