Fejér Megyei Hírlap, 1998. november (54. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-02 / 256. szám

1998. november 2., HÉTFŐ A nyertes megyékhez tartozni (Folytatás az 1. oldalról) — Kiket érinthet a változás? — Az elnöki és alelnöki tit­kárságokat, már csak azért is, mert több alelnök lesz. Termé­szetesen Szabó Gábor azzal dol­gozik ezután is, akivel óhajt. Általában viszont nem gondo­lom, hogy ilyen változás után a hivatalokban nagy cserék szük­ségesek. A főjegyző, aljegyző és főosztályvezetők is élvezik a bi­zalmunkat. A titkárságok állá­sait pedig 4 éves szerződésekkel kívánjuk betölteni, hiszen az természetes, hogy vezetőváltá­soknál itt cserék legyenek. — Ha jól tudom, Szabó Gá­bor alelnöksége már csütörtök előtt szóba került. — Az MSZP-vel folytattunk politikai tárgyalást. Ők ott kértek néhány dolgot. Ilyen volt Szabó úr alelnöksége, a nyolcból három bizottsági elnöki hely és a bizott­ságokban a megfelelő arány. Mi ezeket a kéréseket teljesítettük. — Szóba került a fordított helyzet is, vagyis ön is kapott volna tőlük alelnökséget? — Az a helyzet nem került szóba. — Hogyan élte meg, hogy a szavazatszámláló bizottság két tagja nem írta alá a jegyzőköny­vet, s ennek bejelentése okozta bizonytalanság miatt a szokásos taps is elmaradt? — Tudom, hogy a sajtót az ilyen dolgok érdeklik, ám nem szívesen beszélek erről, amikor a programról, a jövőről kellene inkább. — Természetesen arra is rá­térünk majd... — Nézze számomra erkölcsi alap, hogyha valakivel bármi­lyen formában megállapodok és azt nem kívánom betartani, ak­kor azt jelzem, hogy számítsa­nak rá. Egyébként senki nem kérte se kint, se bent senkitől, hogy kint szavazzanak. — A frakció egyik tagja azt mondta nekem, hogy a szünet­ben megállapodtak erről. — Ezt nem tudom, én nem hallottam. Jómagam azt kértem a frakció tagjaitól, hogy az elő­zetes megállapodás alapján, sa­ Fertő László , az új me­gyei elnök 38 éves, nő­s, két gyermek édesapja. Felesége a Kodolányi János Főisko­lán tanít. A Fidesz megala­kulása óta politizál, a párt székesfehérvári és megyei alelnöke, a megyei közgyű­lésnek 1994 óta tagja. Eddig a Colonia Biztosító megyei i­­gazgatója volt, hát lelkiismeretük szerint sza­vazzanak. Kár az egész ügyért, mindenesetre mi nem próbáltuk meg „felszalámizni” a másik ol­dalt. —Nem hat negatívan a közös munkára ez az affér? — Számunkra is evidencia, amit Szabó Gábor nyilatkozott, hogy be kell fejezni a pártcsatá­rozásokat, s folytatni azt a pozi­tív hagyományt, hogy a szak­maiság kerüljön előtérbe, ne a pártszempontok. A pártcsatáro­zásokat el kell tenni a kampá­nyok időszakára. — Beszéljünk akkor a prog­ramról, a jövőről! — Számunkra a legfonto­sabb, hogy az európai csatlako­zás után megyénk a nyertes me­gyék közé tartozzon. Ezért kiemelten kezeljük az integrá­cióhoz kapcsolódó ügyeket. Szeretnénk azt is, hogy a közép­dunántúli régió meghatározó szerepe Fejér megyéé lenne, mind gazdasági, mind szellemi értelemben. Élő kapcsolatot szeretnénk a megye minden ön­kormányzatával, hogyha jogi­lag nem is lehet, de szellemileg a megye településeinek parla­mentje is legyünk. Tartalommal szeretnénk megtölteni a tör­ténelmi egyházakkal fenntartott kapcsolatot. Mindenképpen ja­vítani szükséges a megye köz­­biztonságát, ezért többször le­ülünk majd a főkapitánnyal, a közbiztonsági helyzet értékelé­séhez pedig kikérjük a polgár­­mesterek véleményét. Jó kap­csolatra törekszem a két megyei jogú várossal is, Fehérvárral pe­dig gyorsan tisztázni kell a fenn­álló vitás kérdéseket. Gondolom Warvasovszky Tihamér ehhez partner lesz. —Az alelnökök feladati meg­osztása milyen lesz? — Leülünk majd és megbe­széljük. Nem diktátum lesz. Csapatban gondolkodom, mert tudom, hogy aki nem, az megbukik. Egyébként sem az elnöknek kell sikeresnek lenni, hanem a megyének, hogy érez­zék az itt élők: fejlődünk. Tribolt L. Halottainkról és a várakozókról Barátom fejfája mellett állva, majd amikor az őszi szélben a mécsest ügyetlenkedve meggyújtottam, óhatatlanul egy régi befejezetlen vitánk pár gondolata jutott eszembe és mondanom kellett egy majdnem imává kerekedett fohászt: — Te, Barátom! Aki immáron nem közöttünk lakozol (és ezért hiányzol nagyon), még ha bennem létezel is már, akár egy szellem, azért segíthetnél megfejteni a titkot. Létezik-e a halál­ban a test és a lélek szétválása és a lélek feloldódása a nagy tör­vényben, a mindenségben, ahol a tudás és ismeret meghozza a békét... A félhangosan elmormolt szavak megzavartak és óvatosan körbetekintettem. Úgy tűnt, mintha mindenki szólna pár szót az övéihez... Hajdani vitáink kettősségének problémája ismét közénk állt: A Test és a Lélek... Ha a Bibliát vesszük alapul, akkor már megfogalmazódott az ószövetségi részben a titokzatos „ruah”, ami tulajdonképpen az emberi tudatot és szellemet fejezte ki. Ezt Lukács az Újszövet­ségben már isteni eredetűnek tekintette, sőt Máté már utalt arra is, hogy gyakran harcban áll a testtel... A lélek nem lehet rész — állapítottuk meg, követve a köny­veket — hiszen az egész embert jelöli, amely viszont a test nél­kül elképzelhetetlen. A sémiták ezt a nehéz kapcsolatrendszert még tovább bonyolították, amikor az ember szívében lakozó lé­lekről és szellemről szóltak. Számukra a lélek az élet jele, de nem forrása. Azé Jahve, aki a szellemben van jelen... Odáig jutottunk — amíg nem volt ilyen fájdalmasan egyol­dalú a beszélgetésünk —, hogy szép gondolat: „a szellem lénye­gi és megfoghatatlan, amely az életet jelenti”. A zsidók szerint oda csak Isten Igéjének lehet bejárása és az embernek nincsen fölötte hatalma... Miután a barátom sírjánál álltam, bizonyossá vált bennem, hogy az életet jelentő szellem felett az embernek tényleg nin­csen hatalma, íme ő a példa. Nehezen csendesedik az emberben a méltatlankodás. Becsapottnak érezzük magunkat, hiszen mi, akik a boldog anyaméhből érkeztünk egy szép világra, s kide­rül, hogy ezzel csak a halálra várakozók közé soroltattunk. Ta­lán ezért is merül fel sokszor a kérdés: Mi van azután, hogy el­­rongyolódik a test. Jó-e nekik valóban „odaát”... Nincsen válasz. Az emberi lét kettősségének gondja ismét közénk áll: Itt nyugszik a Test és... a Lélek (miért nem válaszol?) Egy olyan fajta is, mint a néhai barátom volt, hallgat, képte­len feloldani a dilemmát, pedig neki Kon-fu Tse volt a kedven­ce, aki ezt tanította: „Jobb parányi fényt gyújtani, mint a sötétséget szidni.” Egy „várakozótól” nem tisztességes dolog megtagadni azt a parányi reményt itt a sötétségben, még akkor is, ha a földhöz kötött Test örül is az őszi napsugárnak, de a Lélek (amelyik mindig útra kész) bizonytalan. Dömölki Lajos KRÓNIKA FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 3 Elvarázsolt vasúti világban Pusztaszabolcson a vasútál­lomás olyan, mintha régi is len­ne, meg modern is. A formája őrzi nyomokban a szép és ará­nyos Monarchia korabeli fa­zont, sajnos, az átalakítások nem használtak neki. De süt a nap, a csupa esős, borongós idő­szak nyomán ez kész vidámság! A szolgálattevő a telefon után kapkod, állandóan csörög neki; két-három fiatal vasutas egyen­ruhában ül, áll, teszi a dolgát. A berendezések — meglehet ötvenévesnél öregebbek — megfelelnek a kívánalmaknak. A vasút különleges fölfede­zése az emberiségnek, nagyon drága beruházást igényel, de az­tán az idők végezetéig szolgál! Az egyik váróteremben va­­súttörténeti kiállítás rejtezik, na­ponta kétszer kinyitják az uta­soknak is, gyönyörködjenek benne! Mert aki azt állítja, hogy egy régi mozdonytábla, vagy kézijelző lámpa nem szép, az vak. A gőzmozdonyról már nem is beszélve, de az nincs Puszta­szabolcson, csak a képe, meg a makettje és az emléke. Két éve voltak éppen százévesek! Pálinkás József és Csík Ist­­vánné — két egykori vasutas — döntöttek úgy tavaly az állomás-­ főnök biztatására, hogy össze­gyűjtik ezt a helytörténeti vasúti kiállítást, s Pusztaszabolcson kutattak, kerestek megőrzött emlékek után. Csík Istvánné Etelka maga is több területen teljesített szolgálatot, volt jegy­vizsgáló (egy valódi jegyvizs­gáló soha az életben ki nem ejti a száján, hogy kalauz, azt csak a civilek mondják, pongyolán), vonatvezető (nem egyedül, teszi hozzá), anyaggazdálkodó és vé­gül polgárvédelmi törzspa­rancsnok. Őrnagyi rangban van most is. Korkedvezménnyel nyugdíjazták, de a vasútból nem lehet végleg elmenni... Etelka és Pálinkás mozdony­­vezető úr tehát kerestek, s talál­tak! Menetrendeket, térképeket, vasutassapkákat, masinisztáét, forgalmistáét, váltókezelőét. És régi szabvány órákat — most drága pénzekért árulják hű má­sokat puccos lakberendezési áruházakban — az egykorvolt várótermek nagy szárnyasajta­­jai fölül. S a címerek is idekerül­tek, a szovjet mintájú, tiltott ön­kényuralmi jelvényes (akkor nem volt olyan vicces), meg egy kóbor szocialistabrigád-napló. Kézbe vehető Juhász László ercsi cukorgyári mozdonyának kis másolata, amely valamikor működött is, s látható a kissé megsárgult fénykép, amely bi­zonyítja: 1936-ban még közle­kedett lóvasút Pusztaszabol­cson! Etelka áll a nemdohányzó vá­róterem közepén, a fotós kollé­gám a működő kisvasutat vizs­gálja, én pedig hamarjában nem is tudom, mitől varázsol el újra és újra ez az öreg vasúti világ. Minden az életemhez tartozik, mondja szelíd mosollyal a pol­gárvédelmis őrnagynő, a vasu­tas, a pusztaszabolcsi háziasz­­szony. Háta mögött díselkürt, gőzös vonat sípja, s szabad jel­zésen a karos jelző. A szemafor. Az állomáson ketten lézenge­nek talán. Jó kis őszi napsütés melengeti őket. zsoltár Fotó: Gregority RÖVIDEN Az Alkotmánybíróság hétfői ülésén Az Alkotmánybíróság hétfői teljes ülésén folytat­ják azoknak az indítványok­nak a tárgyalását, amelyek a magzati élet védelméről szóló törvény alkotmányel­lenességének megállapítá­sát kérték. Megvitatja a tes­tület azokat a beadványokat, amelyek szerint az alaptör­vénybe ütközik, hogy a köz­­tisztviselő és a közalkalma­zott illetményét csak postai úton vagy banki átutalással kaphatja meg. Szerepel a na­pirenden az az indítvány is, amely szerint a nyugdíjkor­határ megváltoztatásával jogsérelmet szenvednek nyugdíjuk megállapításánál azok, akik tovább dolgoz­tak. Ugyancsak a testület elé kerül az az indítvány, amely szerint sérti a védelemhez való jogot az a rendelkezés, amelynek alapján vétségi el­járásban az ítéletet lényege­sen befolyásoló eljárási sza­bálysértés esetén sincs helye az ítélet hatályon kívül he­lyezésének, kivéve azt az esetet, amikor az elsőfokú bíróság ítélete nem merítette ki a vádat. Harmadfokú készültség a Felső-Tiszán Harmadfokú árvízvédel­mi készültséget rendelt el a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság a Tisza Vásá­­rosnamény és Tiszabecs kö­zötti szakaszán, valamint a Túr mentén, összesen 165 kilométer hosszúságban. A készültség elrendelésére az elmúlt napok esőzései nyo­mán kialakult heves árhullá­mok miatt volt szükség. A Tisza Záhony felett kilépett medréből, és elöntötte a hul­lámteret, hasonló a helyzet a Túron is. Vásárosnamény és Lónya között mintegy 50 ki­lométeren elsőfokú a ké­szültség. Árad a Szamos és a Kraszna is, azonban a ké­szültség elrendelésére még nem került sor. A védelmi szervezet felállt és megtette az árvíz levezetése érdeké­ben szükséges intézkedése­ket. A töltéserősítési mun­kák következtében a gátak műszaki állapota jó. Petőfi-emlékhelyek találkozója Magyarországi, erdélyi, felvidéki, kárpátaljai és vaj­dasági települések és civil szervezetek küldötteinek részvételével szombaton Egerben rendezték meg a Petőfi-emlékhelyek XIV. találkozóját. Ez alkalomból Oláh Pál, az 1985-ben ala­kult Petőfi Társaság elnöke elmondta: szervezetük leg­főbb célja a Petőfi-kultusz ápolása. A találkozó egyben annak a másfél éves prog­ramnak a nyitányát is jelenti, amelyet Petőfi halálának jö­vőre esedékes 150. évfordu­lója alkalmából tartanak. pénzváltó Székesfehérvár, Kossuth u. 12. (volt Árpád fürdő) Telefonszám: (22) 330-229. Pénznem 1 egységre Vétel Eladás RTS 18,45 18,75 CHF 159,50 162,50 DEM 130,20 132,00 ESP 1,5200 1,5650 GRD 0,7500 0,7800 ITL 0,1306 0,1345 SEK 27,3098 28,1556 USD 215,00 220,00 Érvényes: 1998. november 1. Napközbeni árfolyamkorrekció lehetséges! Nyitva mindennap: 8-21 óráig. Internett: www.goldinfo.hu

Next