Felvidéki Közlöny, 1881 (3. évfolyam, 1-104. szám)

1881-03-26 / 25. szám

IIL évfolyam. Kassa, péntek, 1881. márczius 25. 25. szám. MEQ.f.LEN* nnT ttttmi TrT TrnnT auttt * FFTVIDFlfT 07IABY “ du: 1 JjJj y IJJJjIil lYULLUll 1. Egész évre 6 frt a legjutányosabb ár Fél évre 3 „ mellett vétetnek fel a Negyedévre 1 „ 50 kr. — pannonia könyv­nyomda- r­észvénytár­ígyes szám­ára 8 kr. SZERKESZTI: DR. HOHENAUER IGNÁCZ. *“• »----------------------*■ *----------------------« Felhívás előfizetésre, a „FELVIDÉKI EÖZLŐK­ czimü társadalmi, közgazdasági és mulat­tató tartalma hetenkint k­étszer* megjelenő lapra Eperjes öröme Tavaszelő 26-án 1881 Hazánkban most alig találni vig napot, Melyen a honfi szív örömtől áthatott, A múlt keserveit feledni nem lehet, S még­is nagyon borús az ég fejünk felett A nemzeten pedig mint testen a fekély Rágódik sok felé a pártos szenvedély. Testvéri szeretet s egyértelem helyett, Be fészkelé magát sok helyt a gyűlölet. De félre most­ panasz s te fájó gondolat, Hisz ünnepély vagyon a Sáros vár alatt A Tárcza partjain, hol egykor tábor állt S, a bujdosó király szagos epret talált Ékes város terül, — a Múzsák lakhelye Mely éppen ünnepi vigsággal van tele. E város ünnepe ép életet jelez, Mely ért a feladat teljesítéséhez, Hol alkotás vagyon, ott egy az akarat, Mely lelketek között mindig sikert arat, Egység emelte fel a díszes csarnokot, Mit Tháliának most Eperjes alkotott, Rendezve nékie állandóan tanyát — Hol nyelvünk zengedez a századokon át. — Kedves szomszédaink! Higyjétek el nekünk Hogy örömötökben őszinte részt veszünk ■ Hisz városink mindig testvérek voltának, Kik vért és életet szent czélra ontanak, Figyelmesek vagyunk mi régen az iráni Az élet nálatok hogyan vészén irányt Hogyan fejlesztitek a szellem életet A honszerelmet és a tehetségeket. Tudjuk mint működik egy lelkes társulat A legnagyobb magyar dicső neve alatt, Mint összesíti ez a munkát és erőt Mely tétlen szunnyadóit nem régen az előtt, Látni, hogy értitek a nagy feladatot, Mely nékünk északon a sorstól adatot Ezért mi szívesen örülünk veletek. — Mint eddig, a haza javára éljetek Bőfizetési ár Negyed évre i frt 50 kr Előfizethetni Kassán a „Felvidéki köz­löny“ kiadó hivatalában, főutcza 54. sz. I. eme­let. Vidékiek legalkalmasabban postautalvány használatával. Újonnan belépő előfizetők tetszés szerint megkaphatják ingyen az eddig melléklet gya­nánt megjelent regények valamelyikét. Megje­lentek eddig: „A nők gyilkosa“ „A­kit az Isten is megvetett“ és „Csa­lódások“ ; jelenleg folyamatban van Zaccone Péter francziából fordított érdekes regénye: „Dráma a gályarabok között“ Lejárván a negyed­év, kérjük tisztelt olvasó­inkat az előfizetést ideje korán megújítani, ne­hogy a lap szétküldésében akadályok támad­­janak A kiadó hivatal, Kassa, Főutcza 54. sz. I. emelet Polgári iskoláink és az ipartanműhelyek. A czéhek eltörlése folytán bárki is, ha nagykorú, az igazolvány megszerzése után bi­zonyos iparág űzésére nyerhet engedélyt. Nem akarunk most a felett tanakodni, vaj­jon az iparűzés szabaddá tétele hasznos-e ? Csak azt akarjuk constatálni, hogy felette könnyen nyithatni napjainkban üzletet. Ennek van egy árnyoldala és ez az, hogy sokan a kellő készültség nélkül cultiválják az ipar egyik vagy másik ágát és igy nemcsak, hogy az általuk előállított iparczi­kek becse csökken, de kön­­­nyelműségük folytán csakhamar a csőd áldo­zataivá lesznek. Korlátozni az iparűzés sza­badságát kormányunk ez idő szerint még nem hajlandó, de gondoskodni kíván arról, hogy iparosaink lehetőleg jól képeztessenek ki. A mesterré avatás, az inasból segéddé tör­ténő felszabadulás napjainkban elvi jelentőség­gel nem bír. Tanonczaink száma az iparű­zők műhelyeiben apadt, előkészültségük pedig fe­lette gyarló lévén, korántsem képesek azon is­mereteket megszerezni, a­melyek napjainkban az ipar sikeres űzéséhez megkívántatnak. Kormányunk ezen, az iparkamarák által országszerte constatált helyzeten segítendő, oly intézetek szervezését kívánja eszközölni, a­me­lyekben az iparpályára készülő ifjak mindazon elméleti és gyakorlati ismereteket elsajátíthas­sák, a­melyek őket ügyes és megbízható ipa­rosokká képesítsék. Ezen intézet pedig a pol­gári iskola mellé felállítandó tanműhely, mely­ben egy szakértő iparűző vezetése alatt a kéz­­mivesi ügyességet elsajátíthatja mindazon tanuló, a­ki a polgári iskolában megfelelő elméleti kép­zésben részesült. Ezen képzést szomszéd iparűző államaink évek óta gyakorolják. Hazánk egyik nagy befolyású és tudomá­nyos készültségű férfia, néhai Csengery Antal az ipar-tanműhelyeknek a polgári iskolák mellé való felállítását kárhoztatta és azon meggyőző­désének adott kifejezést, hogy azon bevégzett általános műveltséget, a­mely az üzlet embe­rét, értelmes, öntudatos munkásságra képesíti, komoly erkölcsi tudattal látja el, s a műveit honpolgár színvonalára emeli, csak oly tanfo­lyam képes megadni, mely legalább is 6 évre terjed. „A 6 osztályt bevégzett polgári iskolai tanuló ezen intézetben mindazon elméleti isme­retet megszerzendi, a melyeken az ipar tudo­mánya alapszik.“ Ha tehát a polgári iskolai tanuló hat év alatt az iparűzéshez szükséges el­méleti ismeretek birtokába jutott, könnyen el fogja sajátítani a mesterfogásokat egy ügyes iparűzőnél oly mértékben, hogy kenyérkere­setre képes legyen. Csengery szerint tehát egy négy elemi és hat polgári iskolai osztályt végzett, átlag 17 éves ifjú be fog állani inasnak és valamely mester felügyelete alatt majd megtanulja ha­marosan az általa választott mesterség űzésé­hez szükséges kézi ügyességet! !! Különben Cser­gely az ipartanonczok számára felállítandó iskolák jelentőségét kétségbe nem vonta és azo­kat üdvösnek véleményezte, de csak ipartan­­műhely és polgári iskola nélkül. A tanműhe­lyek ugyanis szerinte sok pénzbe kerülnek és kérdésessé teszik, vajjon az ott tanuló ifjúság igazán elsajátítja-e a gyakorlati ügyességet és elméleti kiképzése nem fog-e szenvedni a kézi­munkára fordítandó tanórák által ? Szerinte a tanműhely nélküli 6 osztályú polgári iskolák évről-évre nagyobb sikert fognak felmutatni és polgárságunk rokonszenvét megnyerni stb. Csengery érvelését a kormány eddigelé el nem fogadhatta, sőt ezzel ellenkezőleg a polgári iskolák mellé, a­hol azt a helyi viszonyok kö­vetelik, ipartan műhelyeket akar szervezni. Lássuk miért ? A magas miniszeri jelentés szerint or­szágszerte tapasztaltatott, hogy a polgári isko­lák tanulói száma a felsőbb osztályokban apad. Míg tehát a polgári iskola alsó 4 osztálya meg­lehetős látogatottságnak örvend, megdöbbentő a tanulók azon csekély száma, mely az 5. és 6. osztályokban tapasztalható. A magas közokta­tási ministeriumban e szembeötlő változás oka nem ismeretlen. A 17 éves ifjú már nem áll be inasnak és ha beáll, a kézi ügyességet többé meg nem szerzi oly mérvben, minővel egy ipar­űzőnek bírnia kell. Munkára csak munkával lehet nevelni! Az ipari pályára készülő ifjú­nak 13 éves korában alkalmat kell nyújtani az általa űzendő iparág művelésére szükséges gyakorlati ügyességek elsajátításához. A magas közoktatási ministerium külön­ben az ipartanműhelyeket a polgári iskolákkal kapcsolatosan azért is szervezi, mert a mester inasok száma egyrészt napról napra apad, más­ban­ Kassa, a tavasz beálltával, fővárosi rangjához méltóan sáros főutczáján végig, mi­alatt kaleidosko­­pikus konfúzióval járta át agyát szőlő, Novelly-mac­­caroni, narancs, fiaker, sötétpiros berlini pamut, la­zaczhering, uj cseléd, az öt óra 55 perczkor érkező vonat, s azonkívül még egy nagyfejü karfiolnat meg­­vételi gondolata is támadt agyában, a mint ilyet egy kirakatban megpillantani még elég ideje volt. Feledina asszony pedig tragikus kétségbeesés­sel morphondirozott teendőinek halmaza fölött, mialatt a konyhába sietett, hol csinos külsejű fiatal ember a tűzhely előtt térdelt s erős fujtatás által igyekezett a pislogó fadarabkákat nagyobb lángözönbe­­ borítani. A fújtató fiatal­ember kormos orrával­­ Feledi­­nére bámult. Nos ? — kérdi ő. — Palikám — mond Felediné némi izgatott­sággal — értesz-e te a krumpli-saláta csináláshoz ? — Jobban mint a bibliához. — És kávét? — Annyira, hogy a­ki az én kávémat megissza, ha asszony, belém bolondul; ha férfi, hozzám küldi a feleségét inasnak. — Pompás! — kiáltá föl Felediné. — Én pe­dig tejfeles­ piskótát készítek s köztünk legyen mondva a Miskolczról jövő hölgy számára valami sikerült puncsot fogunk készíteni együtt. A mi pe­dig az estelit illeti — — — Nos ? — kérdé a kormos orrú fiatal ember. — Az isteni gondviselésnek kell valamikép se­gélyünkre lenni ! — mondá Felediné erős rezigná­­czióval. Az udvaron van egy nagy taréju kakas — szól a reménytől fűszerezett hangon Pali. — Ha csak meg tudnám fogni ! Pompás lakzit csaphatnánk be­lőle ! Azonnal futok, levágom, s hozzá fogunk csi­nálni nagyszerű paprikást! — Pali te, csináltál-e már valaha paprikást ! Nem. Az uj cseléd. Vig beszély, Philemontól Nos, Károly, csak nem fogsz valamiről meg­feledkezni ! — Mit ne feledjek el ? — monda Feledi úr, s arczán ott ült az ürességet és szórakozottságot jelző kifejezés. Felediné asszony ennek miatta kétségbeesett helyzetbe sodortatván, férje urának általa puhának nevezett kacséit egymástól hétszáz milliméter távol­ságnyira levő csípőjére helyezve, imigyen kiálta fel : — Csak nem hiszed, hogy már­is mindent el­feledtél ? Kedvesem — válaszoló Feledi, mialatt felső kabátjában keztyüi után kotorászott — lehet, hogy nem felejtettem el, de azért tisztán még sem em­­lékszem­ A lazaczhering ! Ah igen, a lazaczhering És két deka sötétpiros berlini pamut Helyes. És hogy öt óra ötvenöt perczkor a pálya­udvaron kocsi várakozzék cousineodra, ki Miskolczról érkezik, Ű ma érkezik ? Oh istenem Es a csemegéhez tiz narancsot, vérbeli na­rancsot, két font szőlőt, kevés piskótát — és Novel­­lytól makkarónit. — Hopp ! még valamit. Menj a malomutczai közvetítő intézetbe, s mondd : küldjenek egy cselédet ! Micsoda ! — Egy cselédet! Még pedig mindenest. Kati ma haza­ment, mert a torka fáj, s így beláthatod, hogy magam nem végezhetem a házi teendőket, kü­lönösen most, a­midőn vendéget várunk. Csak olyat válas­sz, a­ki jól tud főzni és az asztal körüli szol­gálattevést is értse. Feledi uram észbeli tehetékének szárnyas gon­dolkozásával azonos gyorsasággal telegraphirozta­lá­

Next