Felvidéki Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-101. szám)

1889-01-01 / 1. szám

poc­s Kassa, 1889. kedd, január 1-én. / IV V c . 37^ V szám. IJ & ' “ " ~~ .... . , , ,, , , . .. . Szerkesztőség és kiadóhivatal Malom-utcza 14 hová Megjelen minden kedden es­­ szombaton. Előfizetési Szerkesztő Dr Hohenauer Ignácz. lapot illető minden közlemény czimzendö dij: egész évre 5 írt, fél evre 2 frt 56 kr., negyed _ Hirdetések a legjutányosabb árak mellett vétetnek fel évre 1 frt 25 kr. Egy Szám 6 kr. Laptulajdonos Hedry Bertalan, Bernovics Gusztáv könyvnyomdájában malom-utcza 14. sz. alatt saját házában. Előfizetésre való felhívás. Olvasóink iránti tiszteletből hódolunk csak a szokásnak, midőn előfizetésre való felhívá­sunkat közzét­eszszük. Lapunk olvasóinak java része igen régi ; fiatalja minél kevesebb. Lapunk­ * múltja van s jelenével előkelő helyet fogua el a vidék tiszteséges hírlap­­irodalom-asztalnál. Ismerettséget nem kell kötnünk. " Vakra nem kérünk pártolást. Lapunkat a mint se nem kenyéririgység, se nem kenyérkereset teremtette, ma sem kér ezen czimen életet. Marad, míg közönségünknek szüksége van reá; megszűnik, ha jobb kerekedik feléje. Biró: a közönség. ítéletet csak attól fogadunk. A nagy hangon hirdetni szokott ígére­teknek vagy képzelődő és öndicsekvő fon­toskodásnak nem vagyunk barátai, igazolja ezt lapunk eddigi pályafutása is. Szerényen, öntudatosan haladunk azon az úton, melyet magunk elé czélul tűztünk s ha ezt nagy­érdemű olvasó­közönségünk ezután is mél­tányolni fogja, az leend legszebb jutalmunk. --------- A- --- z. olvasóközönsége elé, remélvén, hogy már több mint egy évtizeden keresztül tapasztalt be­cses támogatását ezután sem fogja lapunk­tól megvonni. Kérjük az előfizetéseket — legczélszerűb­­ben postautalvány utján — mielőbb bekül­deni, hogy a lap pontos szétküldésében fennakadás ne történjék. Az előfizetési dij marad az eddigi: 1 évre 5 frt, *­, évre 2 frt 50 kr., 7* évre 1 frt 25 kr., A Felv. Közlöny szerkesztősége és kiadóhivatala. TARCZA. Vigy magaddal. Vigy magaddal emlékezet röpke szárnya; Azt a múltat fájó lelkem hogy bejárja, El pihenni — itt is ott is Oh !­mi édes leszen annak Aki — már csak a híréből ismeri a boldogságot, A nyugalmat. Összezúzva, összetépve itten állok, Elhagytak a szép remények, csába álmok Melyek egykor — átölelve Bingatának bíbor ágyon . . . Azt a múltat: — csak egy perezre Visszaélni, átálmodni Oh!­be vágyom . . . ■ Hervadt szirmok, őszi szélben hulló lombok Üdvözölnek, hogy köröttük elbolyongok. Ifjúságom — vihar tépett lombja vesztett bús ligetje Rólad suttog szerelemnek, Szép reménynek dús virányu kikeletje Rólad suttog, rólad zeng egy édes ének Mint hó vágya párja vesztett fülmisének. S visszatér, hogy elringasson Újból — az a tündér álom . Rajta csüngök, mint a rezgő Harmat gyöngy, a festő bimbón, Rózsa szálon Itt pihenni . . . lelkem itten alva késik; Elfelejti égő kínját, szenvedésit Az üdvösség nyílt egének Kéjt sugárzó sátra fed be. Bár ez álmot a csalódás Ébredése — ne zavarná Sóba többé. Sods Lajos, 1 Boldog újévet! Boldog újévet szoktak az emberek ilyenkor kívánni egymásnak. E szokás oly általános, hogy h­a csakugyan rossz volna is, hiába pró­bál­nának ellene küzdeni. Pedig az a . b. u. é. k.-ás visit-kártyaféle boldog újév kivonási gyakorlat valóban meg­támadható volna közgazdasági szem­pontból, mivel csaknem pusztán pa­pír,és postabélyegfogyasztás oly czél­­ra, mely az állami jóléttel semmi összefüggésben nincs és sokkal czél­­szerübb volna, ha az ily b. u. é. k.-ás visit- Kát­tyák­ milliárdjainak előállítá­sára és szállítására fordított munka valami reálisabb czélra használtatnék. Szerintünk mindig van valami ázsi­­aias színezete ily üres b. u. é. k. kívánságoknak. A­­mit a bagdadi mecset tornyából te­le torokkal kiabálja a becsületes müez­zin, hogy Allah áldását kívánja az igazhivőkté," ne " mikor aztak­ azok a kolerába esnek és megmenthetné őket, szent borzalommal fut előlük: szerin­tünk éppen ilyen forma a b. u. é. k.-ás újévi üdvözlet oly egyénektől, kik a következő évben talán egy órai mun­kát sem volnának hajlandók áldozni az üdvözlött érdekében, ha az egy­szer már veszélyben forogna. Az újkor jellemzője (hová­tovább ha­ladunk az évtizedekkel mindinkább) a képzelet he­lyébe lépő realitás lesz. A múlt század philosopjai ak kedvencz elmélkedési tárgyát képezett villamos­ság, ma az Edison gépjeinek alakját vette magára, s az utczák­ világítá­sára s kocsik húzására szolgál. A keleti phrasisok, melyek annyi vérengzésnek voltak okai, a nyugati czivilizáczió lehellete előtt úgy eltűn­nek, mint a korai hó a késő őszi napsugarak előtt. Mai időben phrasi­sok helyett tettekre van szükség, s még ezek közül is csak a teljesen megfontoltak mozdíthatják elő valahogy az emberiség czéljait. Nem elég boldog újévet csak kí­vánni embertársainknak, hanem essz­­közölni is kell, hogy azok az ujévben boldogok lehessenek. Ez eszközlés pe­dig csak tények segélyével történhetik. Hogy mi lapunk olvasóinak őszin­tén boldog újévet kívánunk, azon ők maguk bizonyára nem fognak kétel­kedni, mert érzik, hogy ily kívánságra jogosultságuk van­". azok­, kök. lapué ti­ni­k rendes olvasói, gazdaközönségünk­nek kétségkívül azon részét képezik, mely hazánkra nézve egy jobb jövő alapjául fog szolgálni. Ma, midőn csak csekély körültekin­tés után is bárki meg lehet győződve a­felől, hogy a gazdálkodás hazánk­ban is megszűnt a régi sine­cura-féle existálási mód lenni, és hogy a 19-ik század utóbbi két évtizedének óriás Miért is ne ? Az anyósom is, Ej, ej . . . Azért elmehetnél egyszer a feleséged kedvéért. — De mikor nem tehetem, tiszta lehetet­­lenség. — Mond­ját meg, hogy miért. — Hallgass meg, bevallok mindent. — Csupa fül vagyok. Ismered a szép Gondát ? Ahá, leány van a dologban ? Oh, te kópé, hahaha, mindig a régi. — Édes istenem, akaratom ellenére kerül­tem a hínárba . . . — Mikor ? Egy hónappal ezelőtt. És még mindig benne rekedsz ? Sőt még jobban belesüppedek. Eleinte magara is azt gondoltam, hogy könnyű lesz tőle szabadulnom, de most már nem is akarok menekülni . . . Bolondulásig szeretem. — Szegény fiú. — Na, és most képzeld, ha megpillant, a­mint nőmmel és anyósommal a páholyban ülök . . Hiszen fogalma sincs róla, hogy házas ember vagyok ! . . .­­ Rettenetes volna. Irtózatos! De azért lehetne segíteni a dolgon! Adj tanácsot, kedves barátom befoglal­lak imámba érte. — Milyen kegyesség ! Figyelj reám, azon­nal megveszed a páholyjegyet . . . tál !Levél a bokrétában. Humoreszk . . ah. . . uardon. . . szervusz — Hohó, majd leütsz a lábamról, még­se vennél észre ?­­ AL jó estét . . . — Várj csak, had nézzem meg az órámat. . . . Délelőtt kilencz óra . . . Hm, és te jó estét kívánsz? — Bocsáss meg, oly zavart vagyok! Te, fiú, neked valami bajod van. Semmi, semmi . . . Na, ne tagadd. Tudod hogy, egykor jó pajtások voltunk, nem volt titkunk, egymás előtt . . . Persze azóta menyecske van a házadnál . . . — És anyós! — Ohó, milyen elkeseredett hang . . . . Tehát fáz anyós? Fiam, vallj be mindent Nem egyszer rántottuk ki egymást a hínár­ból, hát­ha most is sikerül. A barátok karöltve járkáltak tovább. — Hát tudd meg kedves Marczim, hogy borzasztó jelenetem volt odahaza. Szegény Károly ! ■ Úgy elfutottam hazulról, hogy . . . .­­ Meg sem álltál, mig belém nem botlot­­t . S­e mi gonoszát követtél el? Azt, hogy nem akarok a népszínházba menni — No, az csak nem baj. — Az ám, no de a feleségem szeretne menni.

Next