Felvidéki Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-101. szám)
1889-01-01 / 1. szám
pocs Kassa, 1889. kedd, január 1-én. / IV V c . 37^ V szám. IJ & ' “ " ~~ .... . , , ,, , , . .. . Szerkesztőség és kiadóhivatal Malom-utcza 14 hová Megjelen minden kedden es szombaton. Előfizetési Szerkesztő Dr Hohenauer Ignácz. lapot illető minden közlemény czimzendö dij: egész évre 5 írt, fél evre 2 frt 56 kr., negyed _ Hirdetések a legjutányosabb árak mellett vétetnek fel évre 1 frt 25 kr. Egy Szám 6 kr. Laptulajdonos Hedry Bertalan, Bernovics Gusztáv könyvnyomdájában malom-utcza 14. sz. alatt saját házában. Előfizetésre való felhívás. Olvasóink iránti tiszteletből hódolunk csak a szokásnak, midőn előfizetésre való felhívásunkat közzéteszszük. Lapunk olvasóinak java része igen régi ; fiatalja minél kevesebb. Lapunk * múltja van s jelenével előkelő helyet fogua el a vidék tiszteséges hírlapirodalom-asztalnál. Ismerettséget nem kell kötnünk. " Vakra nem kérünk pártolást. Lapunkat a mint se nem kenyéririgység, se nem kenyérkereset teremtette, ma sem kér ezen czimen életet. Marad, míg közönségünknek szüksége van reá; megszűnik, ha jobb kerekedik feléje. Biró: a közönség. ítéletet csak attól fogadunk. A nagy hangon hirdetni szokott ígéreteknek vagy képzelődő és öndicsekvő fontoskodásnak nem vagyunk barátai, igazolja ezt lapunk eddigi pályafutása is. Szerényen, öntudatosan haladunk azon az úton, melyet magunk elé czélul tűztünk s ha ezt nagyérdemű olvasóközönségünk ezután is méltányolni fogja, az leend legszebb jutalmunk. --------- A- --- z. olvasóközönsége elé, remélvén, hogy már több mint egy évtizeden keresztül tapasztalt becses támogatását ezután sem fogja lapunktól megvonni. Kérjük az előfizetéseket — legczélszerűbben postautalvány utján — mielőbb beküldeni, hogy a lap pontos szétküldésében fennakadás ne történjék. Az előfizetési dij marad az eddigi: 1 évre 5 frt, *, évre 2 frt 50 kr., 7* évre 1 frt 25 kr., A Felv. Közlöny szerkesztősége és kiadóhivatala. TARCZA. Vigy magaddal. Vigy magaddal emlékezet röpke szárnya; Azt a múltat fájó lelkem hogy bejárja, El pihenni — itt is ott is Oh !mi édes leszen annak Aki — már csak a híréből ismeri a boldogságot, A nyugalmat. Összezúzva, összetépve itten állok, Elhagytak a szép remények, csába álmok Melyek egykor — átölelve Bingatának bíbor ágyon . . . Azt a múltat: — csak egy perezre Visszaélni, átálmodni Oh!be vágyom . . . ■ Hervadt szirmok, őszi szélben hulló lombok Üdvözölnek, hogy köröttük elbolyongok. Ifjúságom — vihar tépett lombja vesztett bús ligetje Rólad suttog szerelemnek, Szép reménynek dús virányu kikeletje Rólad suttog, rólad zeng egy édes ének Mint hó vágya párja vesztett fülmisének. S visszatér, hogy elringasson Újból — az a tündér álom . Rajta csüngök, mint a rezgő Harmat gyöngy, a festő bimbón, Rózsa szálon Itt pihenni . . . lelkem itten alva késik; Elfelejti égő kínját, szenvedésit Az üdvösség nyílt egének Kéjt sugárzó sátra fed be. Bár ez álmot a csalódás Ébredése — ne zavarná Sóba többé. Sods Lajos, 1 Boldog újévet! Boldog újévet szoktak az emberek ilyenkor kívánni egymásnak. E szokás oly általános, hogy ha csakugyan rossz volna is, hiába próbálnának ellene küzdeni. Pedig az a . b. u. é. k.-ás visit-kártyaféle boldog újév kivonási gyakorlat valóban megtámadható volna közgazdasági szempontból, mivel csaknem pusztán papír,és postabélyegfogyasztás oly czélra, mely az állami jóléttel semmi összefüggésben nincs és sokkal czélszerübb volna, ha az ily b. u. é. k.-ás visit- Káttyák milliárdjainak előállítására és szállítására fordított munka valami reálisabb czélra használtatnék. Szerintünk mindig van valami ázsiaias színezete ily üres b. u. é. k. kívánságoknak. Amit a bagdadi mecset tornyából tele torokkal kiabálja a becsületes müezzin, hogy Allah áldását kívánja az igazhivőkté," ne " mikor aztak azok a kolerába esnek és megmenthetné őket, szent borzalommal fut előlük: szerintünk éppen ilyen forma a b. u. é. k.-ás újévi üdvözlet oly egyénektől, kik a következő évben talán egy órai munkát sem volnának hajlandók áldozni az üdvözlött érdekében, ha az egyszer már veszélyben forogna. Az újkor jellemzője (hovátovább haladunk az évtizedekkel mindinkább) a képzelet helyébe lépő realitás lesz. A múlt század philosopjai ak kedvencz elmélkedési tárgyát képezett villamosság, ma az Edison gépjeinek alakját vette magára, s az utczák világítására s kocsik húzására szolgál. A keleti phrasisok, melyek annyi vérengzésnek voltak okai, a nyugati czivilizáczió lehellete előtt úgy eltűnnek, mint a korai hó a késő őszi napsugarak előtt. Mai időben phrasisok helyett tettekre van szükség, s még ezek közül is csak a teljesen megfontoltak mozdíthatják elő valahogy az emberiség czéljait. Nem elég boldog újévet csak kívánni embertársainknak, hanem esszközölni is kell, hogy azok az ujévben boldogok lehessenek. Ez eszközlés pedig csak tények segélyével történhetik. Hogy mi lapunk olvasóinak őszintén boldog újévet kívánunk, azon ők maguk bizonyára nem fognak kételkedni, mert érzik, hogy ily kívánságra jogosultságuk van". azok, kök. lapué tinik rendes olvasói, gazdaközönségünknek kétségkívül azon részét képezik, mely hazánkra nézve egy jobb jövő alapjául fog szolgálni. Ma, midőn csak csekély körültekintés után is bárki meg lehet győződve afelől, hogy a gazdálkodás hazánkban is megszűnt a régi sinecura-féle existálási mód lenni, és hogy a 19-ik század utóbbi két évtizedének óriás Miért is ne ? Az anyósom is, Ej, ej . . . Azért elmehetnél egyszer a feleséged kedvéért. — De mikor nem tehetem, tiszta lehetetlenség. — Mondját meg, hogy miért. — Hallgass meg, bevallok mindent. — Csupa fül vagyok. Ismered a szép Gondát ? Ahá, leány van a dologban ? Oh, te kópé, hahaha, mindig a régi. — Édes istenem, akaratom ellenére kerültem a hínárba . . . — Mikor ? Egy hónappal ezelőtt. És még mindig benne rekedsz ? Sőt még jobban belesüppedek. Eleinte magara is azt gondoltam, hogy könnyű lesz tőle szabadulnom, de most már nem is akarok menekülni . . . Bolondulásig szeretem. — Szegény fiú. — Na, és most képzeld, ha megpillant, amint nőmmel és anyósommal a páholyban ülök . . Hiszen fogalma sincs róla, hogy házas ember vagyok ! . . . Rettenetes volna. Irtózatos! De azért lehetne segíteni a dolgon! Adj tanácsot, kedves barátom befoglallak imámba érte. — Milyen kegyesség ! Figyelj reám, azonnal megveszed a páholyjegyet . . . tál !Levél a bokrétában. Humoreszk . . ah. . . uardon. . . szervusz — Hohó, majd leütsz a lábamról, mégse vennél észre ? AL jó estét . . . — Várj csak, had nézzem meg az órámat. . . . Délelőtt kilencz óra . . . Hm, és te jó estét kívánsz? — Bocsáss meg, oly zavart vagyok! Te, fiú, neked valami bajod van. Semmi, semmi . . . Na, ne tagadd. Tudod hogy, egykor jó pajtások voltunk, nem volt titkunk, egymás előtt . . . Persze azóta menyecske van a házadnál . . . — És anyós! — Ohó, milyen elkeseredett hang . . . . Tehát fáz anyós? Fiam, vallj be mindent Nem egyszer rántottuk ki egymást a hínárból, hátha most is sikerül. A barátok karöltve járkáltak tovább. — Hát tudd meg kedves Marczim, hogy borzasztó jelenetem volt odahaza. Szegény Károly ! ■ Úgy elfutottam hazulról, hogy . . . . Meg sem álltál, mig belém nem botlott . Se mi gonoszát követtél el? Azt, hogy nem akarok a népszínházba menni — No, az csak nem baj. — Az ám, no de a feleségem szeretne menni.