Felvidéki Ujság, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-01 / 147. szám

\L v V KASSA, 1939 július 1, Szombat Ara ló fillér II. évfolyam, 147. szám Főmunkatára: Dr. PAJOR MIKLÓS POLITIKAI NAPILAP DR. BÁRCZAY JÁNOS Az új búza Az első számszerű termésbecslés sze­rint, hazánk mezőgazdasága búzában 28 millió méter mázsa hozamra számíthat. Ebben természetesen benne foglaltatik már az anyaországhoz visszacsatolt te­rületek búzatermése is. Nyilvánvaló te­hát, hogy ebben az esztendőben is, mint megelőzően néhány év óta, jó termésre számíthatunk. A termésbecsléssel csaknem egyidő­­ben megjelent a kormány rendelete az új termésértékesítésről. Nagyon helyes ez, mert már az aratás előtt két héttel tiszta képet kaptunk nemcsak arról, hogy mező­­gazdaságunk egy esztendei munkája után, Isten segítségével mit várhatunk, de arra nézve is, hogy termésünkkel mihez kezdhetünk. Nem akarjuk most a magyar termelő és agyasztó közönség szeme előtt elvonultatni azokat a szomorú képeket, amelyek néhány esztendővel ezelőtt, még a legjobb termés idején is — sőt talán ak­kor leginkább —, mily súlyos gondokat okoztak. Emlékezzünk csak a 8, 9­10 pengős búzaárra, a bolettás korszakra, mezőgazdaságunk akkori sanyarú körül­ményeire és akkor, tisztán láthatjuk a mai jobb helyzetet. Éppen ezért nemcsak a termelő osztály, de a fogyasztó közön­ség is nagy örömmel és hálával fogadja a termésértékesítés új szabályozását En­nek lényege az, hogy minden tekintetben fenntartja a tavalyi rendelkezéseket, sőt­­ azokon túlmenően, más jogos igényeket is kielégít. Az új búza kezdeti ára 19 pen­gőtől 20,50 pengő lesz, ami körülbelül megfelel a tavalyi búzaárnak. Ezt az ár­­nevót azonban a kormány­ most tovább­fejlesztette azzal, hogy az értékesítési idény alatt a búza árát lépcsőzetesen to­vább emeli. Kielégítést nyert tehát a gazdaközönség régi kívánsága, a pré­miumrendszer. Általános gazdaérdek volt, de most már hozzátehetjük, orszá­gos értékesítési érdek is, hogy az aratás után hirtelen ne lépjen fel túlzott búza­­kínálat. Ez a nemkívánatos körülmény tudvalévően azért következett be a múlt­ban, mert egyrészt a gazdának, különö­sen a kis­egyedeknek pénzre lévén szük­ségük, termésüket igyekeztek mihama­rabb piacra vetni. Semmi érdekük sem fűződött ugyanis ahhoz, hogy termésüket későbbi időre elraktározzák, az azzal való munkatöbbletet és gondoskodást vál­a­lalják, mert egyrészt számítaniuk kellett beszáradási és kamatveszteségekre, tárolási költségekre, s ha mindezzel­­ szembeállították azt a tényt, hogy a ké­sőbbi időkben eladott, talán hosszabb ideig elraktározott búzájukért, ugyanazt az árat kapták, amit a korai időben el­adott búzáért elérni lehetett, valóban ért­hető volt a gazdaközönség törekvése, hogy termésétől mihamarabb szabadul­jon. Az új kormányintézkedés gyökeres megoldást léptetett életbe a hirtelen be­következhető nagy búzakínálat elhárítá­sára. A kormány intézkedése folytán a búza ára az értékesítési idény alatt lép­csőzetesen tovább emelkedik a minőségi búza tekintetében és pedig az értékesí­tési időszak végéig egy pengővel. Na­gyon helyes ez a kormányintézkedés, mert nemcsak a gazdák jogos igényeit elégíti ki, de gondoskodott arról is, hogy veszély ne érje a fogyasztók szempont­jait. Attól az időtől kezdve, hogy kormá­nyaink a minőségi termelés érdekében a­­ nemesített vetőmagvak kiosztásához, mint a legjobb eszközhöz folyamodtak, fokozatosan javult, sikértartalomban, bú­zánk értéke. Ezen az úton kell tovább haladnunk, amit a jelenlegi kormány­­intézkedés is szolgál azáltal, hogy a minő­ségi prémium bevezetésével mázsánként 25 filléres jutalmat méter­állapít meg a 80 kilónál nagyobb hektoliter súlyú búzákra. Amikor a kormány rendeletét nemcsak­­ agrárszempontból, de általános, nemzet­­zdasági érdek alapján is igen nagyra Bevonultak a képviselőházba a felvidéki és kárpátaljai képviselők Kadlec Antal, a szlovákok képviselője biztosította a képviselő­­házat a szlovákság magyarbarát érzelmeiről Budapest, június 30. (MTI) A képviselőház mai ülését ünnepé­lyes légkörben tartották meg. Az országgyű­lés határozata értelmében a mai ülésen vo­nultak be a parlamentbe a behívott felvidéki és kárpátaljai képviselők. A Magyar Élet Pártjának képviselői a mai ülésen is fekete magyar ruhában jelentek meg. Magyar ru­hában voltak a felvidéki és kárpátaljai kép­viselők is, akik a Házba való megérkezés után Jaross Andor felvidéki miniszter szobá­jában gyűltek össze és Putnoky háznagy, illetve Jaross miniszter vezetésével vonul­tak be az ülésterembe. Az ülésen majdnem teljes számban megjelentek a képviselők és Teleki Pál gróf miniszterelnök vezetésével részt vettek azon a kormány tagjai is. Ami­kor a felvidéki és kárpátaljai képviselők be­vonultak a terembe, a Ház tagjai lelkes él­jenzéssel és tapssal fogadták őket. Az ülést délelőtt 11 órakor nyitotta meg Darányi házelnök és a szokásos elnöki beje­lentések megtétele után üdvözölte a behívott felvidéki és kárpátaljai képviselőket. Darányi Kálmán­ hangsúlyozta, hogy most, amikor már a megnövekedett létszámú fel­vidéki és kárpátaljai képviselőket üdvözöl­hetik a Házban, meg van győződve arról, hogy valamennyi képviselő legnagyobb örö­mének adhat kifejezést. Külön üdvözölte a felvidéki szlovákság képviselőit. Hang­súlyozta, hogy a magyarok és a szlovákok mindig együtt küzdöttek a haza boldogulá­sáért. Rámutatott arra, hogy a most visszakerült városok voltak a török veszély idején az ország legerő­sebb védőbástyái és a Rákóczi-felkelés idején a szlovákok és a rutének együtt küzdöttek a magyarokkal. A 48-as szabadságharc idején is bebizonyí­­totta a ruténség és a szovákság hűsége Most, amikor húsz év után a szlovákság, a ruténség képviselői elsőizben jelennek a Házban, valamennyi képviselő neve­ köszönetet mond nekik, hogy húsz év mindig megőrizték a magyar haza iránt ér­zett szeretetüket és a magyar hazához va hűségüket és ragaszkodásukat. A felvidéki képviselők nevében Király Jó­zsef válaszolt Darányi Kálmán üdvözlő­­beszédére. Elsősorban köszönetet mondott Horthy Miklós kormányzónak, akit hosszú éveken keresztül a szívébe zárt a Felvidék és Kárpátalja lakossága. Most, hogy vissza­kerültünk az anyaországhoz, a legkisebb falu apraja-nagyja is hálával említi a nevét. Hangsúlyozta, hogy a behívott képviselők tudatában vannak annak, hogy nem a kormánypárt, nem a kormány, hanem maga a nemzet hívta meg a felvidéki­ és kárpátaljai képvise­lőket. Kifejtette, hogy a felvidéki és kárpátaljai képviselők programja keresztény és jobb­oldali politika folytatása A nagy tapssal fogadott beszéd után Kad­lec Antal szólalt fel a szlovák képviselők ne­vében. Elmondotta, hogy kötelességének érzi, hogy köszönetet mondjon az ország­­gyűlés mindkét házának az irántuk tanúsí­tott szeretetteljes bánásmódért, amiben ré­szesítették őket, amikor húsz év után első­ízben jelentek meg a képviselőházban. Társai nevében megfogadta, hogy abban a szellemben fogják teljesíteni kötelességüket, amelyet ezeréves hungarizmusnak neveznek és­­ amely ezer éven keresztül összeforrasz­totta a szlovák és a magyar népet. Történelmi példákkal igazolta, hogy a ma­gyarság és a szlovákság ezer éven át közös sorsban élt. Rámutatott arra, igaz, hogy , Megkezdődnek az egyeztető tárgyalások Tovább folynak a légi harcok a mandzsu határon Tokió, június 30. (MTI) Hivatalos jelentés szerint május 20-tól június 27-ig a japán repülőgépek 560 szovjet­ repülőgéppel ütköztek meg. Ezek közül a japánok 251 gépet lelőttek, azonkívül az egyik szovjet­ repülőtéren 30 gépet sem­misítettek meg. A japánok ugyanezen idő alatt kilenc gépet vesztettek. A hivatalos ja­pán jelentés megállapítja, hogy a légiharcok­ban mindig kevesebb japán repülőgép vett részt, mint szovjet gép. A japán sajtó szerint az angol-japán egyeztető tárgyalások július 6-ika körül kezdődnek meg. Amíg a japán és az angol főkonzulok egy­mással tárgyalnak, a japán katonaság fel­tárja minden irányban előnyomulását. A ja­pánok 26 hajót vontak össze Hucson kikötője körül, hogy az ostromzárt eredményesen vihessék keresztül. A japán hadihajók gyűrű­jébe beszorult két angol torpedóromboló. Az egyik torpedórombolóról az angolok 36 ten­gerészt szállítottak partra, hogy a Hucsau­­ban élő angol alattvalók érdekeit meg­védelmezzék. Sanghaji jelentés szerint a Fucson ellen intézett japán támadás során három bomba egy amerikai hiva­talos épületet ért. Az épület leégett. Szintén Sanghajból jelen­tik, hogy néhány szovjet gép mérgesgázzal teli bombákat dobott le mandzsu területen a szovjet határ közelében. értékeljük, biztos tudatában vagyunk an­nak, hogy gazdaközönségünknek akkor teszünk jó szolgálatot, ha már most, ezek­ben a kedvező időkben, felhívjuk figyel­mét egyes, egzisztenciáját mélyen érintő esetleges körülményekre. Mindenekelőtt legyen tudatában gazda­közönségünk annak, hogy nem cselek­szik helyesen, ha gyarapítja búzaterüle­teit. Sőt egyenesen figyelmeztető szóval fordulunk hozzá, hogy búzavetésű terü­letét fokozatosan csökkentse, mert az a helyzet, amely most számára ezt az egé­szen rendkívüli értékesítési lehetőséget biztosítja, örök időkre fenn nem tartható Tudnia kell a gazdatársadalomnak, hogy a magyar kormány óriási áldozatot köve­tel az egész nemzettől azért, hogy a bú­zánk értékét ilyen magas nívón tartani tudja. S tesszük ezt akkor, amikor a búza világpiaci ára 8 pengő körül mozog. Az egész világon szinte példátlanul áll a maga aránytalanul magas értéknívóján a magyar búza. Az egyes agrárállamok kü­lönböző formákban támogatják a terme­lőket, de sehol ezt a magas értéknívót biztosítani nem tudják. Könnyen megálla­pítható, hogy a külföldi államok mily messze elmaradnak azok mögött az áldo­zatok mögött, amelyeket mi hozunk meg m­ezőgazdaságunk prosperitása érdeké­ben. Ne éljen tehát abban a könnyelmű feltevésben a magyar agrárközönség, hogy ezt a magas árnivet könnyű volt elérni és könnyű lesz fenntartani — talán örök időkre. A terheket egyedül és kizárólag csak úgy tudjuk viselni, hogy egyes államok­kal sikerül búzafeleslegeink elhelyezésére kedvező egyezményt létesíteni. Íme itt kapcsolódik a politikai éleslátás a gazda­sági előnyökkel. A baráti államok, Olasz­ország és Németország évről-évre tekin­télyes búzamennyiséget vesznek át tő­lünk a világparitási árnál lényegesen ma­gasabb áron.­­ De, amikor ezeket éppen a gazda­közönség érdekében idejekorán elmond­juk, tesszük ezt a mezőgazda lakossá­gunkkal való szoros együttérzés jegyé­ben. Lehetetlen, hogy a szántó-vető ember az idei nagy termés-betakarítás nehéz munkájában ne érezze a jó Isten áldó ke­zét, de az egész nemzet együttérzését s a kormány nagy erőfeszítéseit, amelye­ket megtesz érdekében, mert ma már ott tartunk, hogy nemcsak a közvetlenül ér­dekelt földmíves ember figyeli aggódó szemmel a vetés napjától az aratás órá­jáig termésünk zsendülését és arany­kalászba bomlását, hanem foglalkozási ágra való tekintet nélkül mindannyian aggódunk a termésért, mert tudjuk, hogy a mezőgazdasági bázison tudunk egyedül megállni, fejlődni és gazdagodni. Ez je­lenti számunkra tehát a boldogabb, szebb magyar jövendőt w Pénteken utoljára­ rablani Fehér börtön Florence Rice, Alan Marshal Fimszinbiz — Telefonszám 3492 Szombattól:­­ Csillogó csillagok

Next