Figáró, 1919. január-december (2. évfolyam, 2-29. szám)
1919-02-19 / 8. szám
11/19 15 expressztáncosnők ezek, akik egyik napról a másikra lesznek táncosnőkké, jönnek a varrodából, egy hétig büffélányok, aztán pár órát vesznek valamelyik táncmesternél és a direktor, ha könnyelmű, mindjárt táncosnőkké avanzsáltatja őket. Az ilyen lányok ellen nekünk is védekeznünk kellene. De hogyan? Én vidéki színházakban voltam táncosnő. Nem bízom én semmiféle szervezkedésben. Rezignáltan mondta ezeket Kálay Böske, akinek portréját éppen befejezte Gedő. Szépen megköszönte a rajzot, aztán elsietett ő is a bajadérok közé, akik egészen letétlenül feketekávét ittak, rossz töltött cigaretták füstjét eregették és feltűnően szomorúak voltak a fényes márványoszlopok alatt. jegyeljen a túllapra Hogy mit jegyezzek a tullapra? Részvényt. Kitűnő irótársaim szólítanak föl rá. Angyal Pál tudományos iró, Császár Elemér akadémiai iró, Moravcsik Emil egyetemi iró, Degré Miklós ítélőtáblái iró, Térfy Gyula kúriai iró, Melichános nemzeti múzeumi iró, és Nékám Lajos bőrbaj iró. A derék kollegák, akik egytől-egyig dr.-ral vannak súlyosbítva, hozzám fordulnak, holott magam csak dr.-talan, akdémiai tagtalan, egyetemi tanártalan és egyéb ilyen talannal könnyített magyar író vagyok. Meghalt a figyelmesség. Ha jegyzek a tullapra ennyi és ennyi kettőszáz koronás névértékűt, a vállalkozói nyereség is részben rám esik. Nem szólva róla, hogy minél több részvénnyel, annál több eséllyel rendelkezem (hogy megtartsam a tömör akadémiai stílust) aziránt, hogy könyvemet az Auróra, magyar írók könyvkiadó és terjesztő vállalata valóban kiadja és terjeszti. Hozzám, valamint a többi magyar íróhoz, továbbá a könyvbarátokhoz fordul ez az Auróra azon reményben, hogy ezen altruisztikus irányban felépülő vállalat megteremtésében .. Nyugodj meg, jófülű olvasóm, nem bolygatom tovább. Ellenben tisztelettel bejelentem, hogy nem jegyzek . Nincs pénzem. Anyagzavarokkal küzdök épp. Azonkívül az a gyanúm, hogy a kis altruisztikus is főként a Hatvany báró könyveit fogja kiadni. Mert ő jegyezheti a legtöbb részvényt. Esetleg Kohner báró könyveit... Hiszen a név olyan mellékes, a báróság, redte a részvénytöbbség. Kodály Zoltán A Waldbauer-Kerpely vonósnégyes társaság legutóbbi hangversenyén előadta Kodály Zoltán egy művét. Kodály művészete azért nagyjelentőségű, mert művei a szatiszta magyar faji zenét reprezentálják. Bartók Béla irányát követi, sőt a dolgozási módja is sokban hasonlít a Bartókéhoz. Az együttesen összegyűjtött szomorú melódiája erdélyi népdalok tematikájának alapja. Ez adja zenéjének azt a meiabus, ábrándozó karaktert. Sokan száraznak tartják. Ez a felfogás nem egészen jogtalan, mert invenciója meglehetősen szűk határok között mozog, de fölényes mesterségbeli tudása minden akadályon átsegíti. Ma még keresi az utat, amelyen célját a tiszta művészetet megtalálja- Hogy ezt elérje, a zeneszerzés régi eszközeit sutba dobva, a tonalitás és a régi összhangjait an hagyományaival nem törődve új utakon keresi a zenei kifejezés végső lehetőségeit. — Az előadott vonósnégyesét igen melegen fogadta a közönség. (F. G.)