Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)

1849-02-23 / 29. szám

Megjelenik e lap hétfőt kivéve min­dennap reggel. Félévi előfizetési ára helyben boríték nélkül házhoz hordva 6fit 30 kr., postán hatszor küldve 8 frt., kevesebbszer küldve 7 frt 12 kr. pengő pénzben. A hirdetések ára egy négyszer hasá­­bozott k­i­c­s­i b­e­t­ű­s sorért 5 kr.p. Budapest, Péntek 29. Előfizethetni vidéken minden királyi postahivatalnál, Magyarországon ki­­v­ü­l a bécsi cs. kir. főpostahi­vatalnál és helyben Budán a kiadó- és sz­er­k­e­s­z­t­őih­i­v­a­t­a­l­ban ha­lászvárosi főúton 60. szám alatt is, ein. a dunaparton, hol hirdetések is elfogadtatnak. Február 23. 1849. HIVATALOS RÉSZ. Hadi jelentés. Báró Puchner altábornagy és erdélyországi főkormányzó­ta hadi szállásáról következő két hadi tudósitás érkezett : Sieben, febr. 5-én 1849. Az ellenség a Szebennél elvesztett ütközet után először Stolzenburgban telepedett meg, azután Salzburgba vonult , hogy ott egy részről az újra föl­lázadt székelyek csapatait , más részről pedig Magyarország­ból Zaránd megyén át betört fölkelők seregét bevárja , hogy e kép ágyukban s katonaságban legalább négyszeresen túlnyomó erővel egyszerre 3 oldalról intézhesse Szeben ellen a megtá­madást. Főhadi kormányzó tábornok elhatározá a Bemn alatt lévő ellenséges főhadat salzburgi erős állásában megtámadni, mi­előtt az még az említett két hadlábbali egyesülését eszközöl­hetné. Kis számú vitéz seregünk Szebenből febr. 4-én reggeli 3 órakor kiindult s nyolczadfélkor az ellenségnek 28 fedezett ágyúval védett erős állását megtámadta. Véres volt a harcz , az eredmény rövid ideig kétségesnek látszott; de a csak ritkán vesztes osztrák szuronyok itt is el­határozók voltak : az ellenség megveretett s szilaj futásnak eredt; 16 ágyú s ezek közt egy egész lovas üteg, a pénztár, sok lőszeres szekér, mindennemű pogyász, magának Bem párt­­ütőnek kocsija érdekes levelekkel és a pártütök vezérének hi­vatalos pecsétjével (mellyen a lengyel sas a magyar czimerben látható) valának ezen elhatározó győzelem diadalzsákmányai. Az ellenség főseregével Mühlbach felé vonult s szünet nélkül üzettetik. Veszteségünk nem csekély , d'Or kapitány , Ferdi­nand főherczeg gyalog ezredéből, Binder kapitány a szász va­dászoknál , Nahlik hadnagy Bianchi-gyalog­ezredből vitézül elhaltak , ezenkívül 60 holtat s 1­50 sebesültet számlálunk , de az ellenség vesztesége igen nagy volt, mert elkeseredett se­regünk csak keveset teve fogollyá. Szeben, febr. 7-én. A Salzburgnál megvert s folyto­nosan üldöztetett futó ellenség f. hó 6-án Mühlbachban akart megtelepedni, hol rablást, gyilkolást , gyújtogatást és minden­nemű gyalázatos tetteket követett el, de az őt nyomban kö­vető győzelmes sereg megtámadását be nem várta, hanem Mühlbachot is sebes futással elhagyta és Szászváros felé for­dult , hová folyvást űzőbe vétetik. Ez alkalommal Kehieknél egy honvéd-zászlóalj bekerit­­tetett s lefegyvereztetett, 700 közlegény és 14 tiszt elfoga­tott és még 2 ágyú el­foglaltat­ott, az ellenség málháinak na­gyobb része a győzelmesek kezébe esett. Kelt budai tábori föhadi szállásomon febr. 22-én 1849. — Herczeg Windischgraetz A­l­f­r­e­d s. k. császári ki­rályi tábornagy. Hirdetés: W­e­i­s­s János, budai magyarországi születés , 44 éves , katholikus, nős, szellemüves az ellene in­­dí­t­ott hadtörvényszéki vizsgálat alatt felvett tényálladék al­kalmával részint saját vallomásából részint tanuk által bebizo­­nyittatván , hogy jan. 7-én egy budai csapszékben borozás ál­tal felingerelt állapotban ő cs. k. felsége legmagasb személyét rágalmazásokkal illette. Ennélfogva f. é. febr. 13. hadtörvényszéki ítélet által a fennálló katonai büntető törvények és m. é. oct. 3. legfelsőbb manifestum értelmében másodfokú felségsértési vétség miatt a kiállott vizsgálati raboskodáson kívül 8 hónapi börtönre, vas­ban , ítéltetett és rajta e büntetés végrehajtatott. A cs. k. hadi politikai középponti bizottságtól. — Budán febr. 21. 1849. Nemesség. □ Journalistika s országgyűlések sok gondot sze­reznek maguknak a nemesség miatt. Nagyon átalá­­nossá kezd válni a nézet, miszerint a nemességet teljesen el kell törülni, még csak nevét sem kell meghagyni. Mi e követelésekben több szenvedélyt, irigységet, kárörömet látunk, mint higgadt eszméletet és politikai ta­pintatot. Nem tartózkodunk kimondani meggyőződésünket, miként nemesség nélkül vagy k­o­r­­­á­bl­a­n ab­solutism­usnak, vagy respublikának kell okvetlenül bekövetkezni. Ha az egyenlőség a státusban tovább megyen , mint észszerűleg lehet, t. i. a törvény előtt minden ember egyenlő, úgy a trón és a nép között egy olly nagy űrnek kell támadni, mellyel szükségkép csak teremtett tekintélyekkel, u. m. katonai s polgári hivatal­nokokkal lehet kitölteni. E hivatalnokok feltétlenül a ko­ronától függvén, igen természetesen magukat a koronával azonosítják, s kész az absolutismus. Állításunk valóságára elég hivatkoznunk az ázsiai despota-országokra, mellyekben születési előjog nincsen, s azért feltétlen szolgaság van. Oroszországban van ugyan nemesség, de a czár irá­nyában egy hüvelyknyivel sincsen több joga, mint utósó parasztjának, azért feltétlen szolga mindenik. Sorba lehet venni minden korlátlan igazgatású orszá­got, s ez eredményre jutunk. Ellenben Angliában , mert erős aristocratia van, a korona sem juthatott korlátlan hatalomhoz. Magyarországon hasonlókép a nemesség volt az al­kotmány védbástyája. Ki ezt akkor nem hitte, úgy véljük a közelebbi egy év történetein eléggé okulhatott. Mihelyt a Kossuth-párt a nemességet minden befo­lyásától megfosztotta s a főrendi táblát a proletárok gúny­­tárgyául pellengérre állította. Magyarországon azonnal megszűnt a szabadság. Újra mondjuk : nemesség nélkül vagy absolutismus, vagy respublika. . Mellyikre van nálunk kilátás? nem nehéz kitalálni. Attól, hogy respublika lehető legyen, véghetetlenül távol állunk. Frankhon s Németország vannak azon stádiumon, mellyben a királysági s respublikás elemek a népeket ha nem is egyenlő, de legalább mérködző erejű táborokra osztják meg. Ezekben a két elem mindaddig fog egymás­sal küzdeni, mig vagy egyensúlyra nem jutnak, vagy egyik a másikat le nem győzi. Hitünk szerint Németország közelebb áll a respubli­ka diadalához, mint Frankhon. De közel még az sincs ! Ha a democratáknak komoly szándékuk van szabad­ságot renddel párosítani, úgy a feltétlen egyenlőségtől el kell államok,­­ vagy nem tudják mit cselekesznek. A feltétlen egyenlőségnél fogva városok gyakorol­nak túlságos befolyást. Mikből állanak pedig a városi elemek ? Vagy theoretikus s­pedant tudósokból, — ilyen a honoratiorok egy része, vagy szerencsekalandorokból,— ill­yen a honoratioroknak kevés kivétellel többi része, — kikhez jönnek minden életmódból azok, kik sorsukkal megelégedetlenek s a változásból reménylének üdvöt; vagy végre becsületes iparüzökböl; de kik bornirt felfo­gásuknál fogva — ha ,,ultra crepidam“ terjeszkednek — csak bajt, zavart idéznek elő. 111­yenek kevés kivétellel a városi democrats elemek! Kinek kedve van a democrata álladalmak történetei­ben búvárkodni, utasítjuk Athén s a középkori némelly olasz városok históriájára s állításunk valóságáról meg­fog győződni. Niebuhr a római respublikáról írott igen becses mun­kájában alaposan kifejtette, miszerint a földművelő ember, rendesen élesebb ésszel, józanabb ítélettel, higgadtabb magatartással bír, mint az iparos. A falusi embert a ter­mészet szemlélete, gazdasága vitele szükségkép többol­dalává neveli, mint a mesterembert, gyárost a szűkkörű mesterség. Roma hatalma nagysága­,ak­i tartósságának egyik oka bizonyosan az volt, mert földművelő aristocraták in­tézték sorsát. Bár­mennyit gúnyolták a táblabírákat mártius óta , nem kételkedünk kimondani, miként Magyarország n­y­olc­­ százados életét a földbirtokos ne­mességnek köszöni, a­mint hogy a tábla­­­bírák bukását csakhamar követte az egész nemzet bukása! Ha tehát alkotmányos szabadságot akarunk, le kell *) *) Annyira nincs, hogy éppen eltávozóban van attól minden­nap, a mint a józan ész és a rend szelleme kezd erös­­bülni,­— és mint a tények tanúsítják. Szerk. tennünk olly utópiába való gondolatokról, miszerint min­denki mindenben teljesen s tökéletesen egyenlő legyen. Ezzel nem azt akarjuk értetni, mintha a nemesség „n­e­m adóz­u­n­k“ szabaditékát visszaállittatni kíván­nék. Nem, Isten mentsen! Ez igaztalanság volt, melly meg is boszulta magát! Mi csak azt akarjuk, hogy az aristo­­cratiának mint ollyannak legyen befolyása a közügyekbe. Itt értjü­k a megyei szerkezet visszaállítását, és a fő­rendi tábla czélszerű­ organisatióját. Kremsierben is eléggé kitűnik ez intézmény hiánya. A követi ház a kormánytól roppant távolságban van. Na­gyon érezhető egy közelitő testület hiánya ! A főrendi tábla vagy Északamerika példájára a se­­natus az, melly a stabilitást képviseli a státusban. E nélkül pedig a státus örökös rázkódásoknak van kitéve. A példa mindenben a legjobb tanító. Anglia kétség­kívül legszabadabb országa Európának és annak erős ari­­stocratiája van. A históriánál mi se kívánjunk okosabbak lenni. Mi ezen okoknál fogva a nemesség eltörlését a leg­­inconstitutionálisabb dolognak tartjuk. Budapest, febr. A Pesther Zeitung mai számában a Figyelmező ,rosz tapintatuk­, ,Naseweisheil“-ja és ,v­e­r­k­a­p­p­t magyar re­­actionalis irányárról beszél. Igyekezni fogunk o­ly világosan szólni, hogy a P. Z. megértsen és ,Verkapptheil-ot szemünkre hányni oka ne legyen. És legelőször is: ki nevez minket , v­e­r­k­a­p­p­t’-nak, ,naseweis‘-nak , ,rosz tapintatis-nak és reactionalisnak ? Az a szajha Pesther Z., melly minden régime-nek , kéretlen, keresetlen eladta magát; melly Metternichnek tányérnyalója volt; nekünk hízelkedett; czikkeinket, mely­­lyekben a régi ellenzék és Kossuth veszedelmes separati­­stikus és ultramagyar iránya ellen harczoltunk, híven le­fordította és a mint Kossuthtal a revolutio és pártütés győ­zött, az ő palczája alá hajtva hókhoz szokott nyakát, ere­jétől kitelhetőleg dolgozott a birodalom szétbomlásán és ugyanazon előbb kárhoztatott ultramagyar iránynak éne­kelte magasztalását, s végre midőn ezen örültek regime­­nének is lehanyatlott a napja, nemcsak azt kezdi gyalázni, a­mit előbb magasztalt, és igy nemcsak önmaga csúnyasá­gának tart mindennap tükröt elébe, hanem egyátaljában az egész becsületes magyar nemzetet is méltatlan lefogásaival gyanúsítja. És egy i­lyen köpenyegforgató , csúszó-mászó , rin­­gyó­ lap merészel nekünk politikai bölcseség, becsületes­ség és taktika dolgában dorgáló leczkét tartani ? ! Valóban, ne csudálkozzék az olvasó, ha indignationk kitörésének ellent nem állhatunk. Nézzük csak mivel támogatja szemtelenségeit a szaj­ha-lap. Legelőbb is a ,verkappte magyarisch-reactionäre Ten­­denze-et egy czikkével a Lloydnak, melly a volt magyar ellenzék meg nem szűnt separat­­tikus törekvéseit roszalja. De hát mi köze evvel a Figyelmezőnek? Hát a Figyelmező pártolta valaha az ellenzék törekvéseit ? Kell-e ehez fog­ható ostobaság és szemtelenség? Egyébiránt ha magyar reactio az, hogy ollyan Pesther Zeitung—féle néhány alattomos konczlese németnek, ki elég szemtelen azon német nép nevében beszélni, melly tetteivel minden nap meghazudtolja fogadatlan prókátorait, uraságát el ne tűrjük, úgy nyakig benne vagyunk és büsz­keségünk egyik csekély rugójának tekintjük. A másik argumentuma, ha az első elég nem volt,még kézzelfoghatóbban bebizonyítja ezen jellemtelen lap stu­­piditását. Ebben a magyar reactionális tendentia egy csör­­gettyüs czikkből tüntetik ki, mellyben 3 zsidókémről van szó s egy tréfa van belé hozva, bizonyos complottirozó dámákról. Az említett lap ezt valónak veszi és dorgálja, tulajdonképpen denunciálja a Figyelmező rész tapintatát, hogy még be sem végzett törvényszéki vizsgálatok ered­ményét hozza a nyilvánosság elibe és — mert a gonosz­ság rendszerint együtt jár a stupiditással — „naseweis“­­nak nevezvén a Figy. azon a P. Z. által meg nem értett és meghamisítva befordított­ kérdését: „hogy fog ezen (kép­zeleti) dámákra alkalmaztatni a „Kriegsrecht“? ebből azon

Next