Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)
1849-02-25 / 31. szám
Megjelenik e lap hétfőt kivéve mindennap reggel. Félévi előfizetési ára helyben boríték nélkül házhoz hordva 6frt 30kr., postán hatszor küldve 8 frt. , kevesebbszer küldve 7 frt 12 kr. pengő pénzben. A hirdetések ára egy négyszer hasábozott kicsi betűs sorért 5 kr.p. Budapest, Vasárnap Előfizethetni vidéken minden királyi postahivatalnál,Magyarországon kívül a bécsi cs. kir. főpostahivatalnál és helyben Budán a kiadó- és szerkesztőhivatalban halászvárosi főúton 16. szám alatt is, em. a dunaparton, hol hirdetések is elfogadtatnak. (MÁSOD-ÉVI FOLYAM.) 31. Februar 25. 1849. HIVATALOS RÉSZ. Trencsínmegye hódolata. Nagyméltóságu altábornagy, tábori parancsnok ur ! Megyénkben működő királyi biztos Pongrácz Gáspár urnak azon meghagyására, miszerint ő császári királyi apostoli felsége I. Ferencz József legkegyelmesebb urunk és királyunk által teljes hatalommal felruházott főméltóságú herczeg Windisch- Graetz Alfred tábornagy, úgyis mint a császári kir. hadsereg fővezére és főbiztosa kegyes meghagyásából, az alispáni hivatalt és az egész megyei tisztikart a törvényes fejedelem iránt tartozó jobbágyi hűségre és engedelmességre utasítja,— egész készséggel és alázattal sietünk nyilvánítani , hogy valamint eddig a megye és az egész tisztikar, a koronás fejedelem iránti jobbágyi hűségét minden alkalommal tanúsítani törekedett, — úgy ezentúl is, mind a császári királyi felsége iránt tántorulatlan örökös hűséggel viseltetni, mind pedig annak katonai és polgári megbízott, vagy a még megbízandó hatóságaitól érkezett és érkezendő rendeleteinek — e császári kir. felsége iránti hódolatuk még bővebb tanúságául —teljes készséggel eleget tenni és azokat pontosan teljesíteni igyekezendik. Melly alázatos nyilvánítást a megye administrationális hatáskörét jelenleg képező és jelenlévő tisztviselők és választmányi tagok saját aláírásukkal megerősítvén, biztosítjuk excellenciádat, hogy a mostanság távol levő tisztviselők által is, a lehető legrövidebb idő alatt hasonló jobbágyi hódolat nyilváníttatni fog. — Ifjabb Molesiczky Pál, Némák Ferencz, Némák Imre, Kostyál János, Urbanovszky Gáspár, Piacsek Károly alispán, Ifjabb Nedeczky Lajos jegyző, Piacsek Antal alsó járás föszgbirája, Vagyon Miklós, beszt. járás föszgbirája, Keller Miklós zsolnai járás főbírája, Giischick Ferdinand, Osztroluczky Gusztáv, Sztárek Lajos trencsini plébános , Platthy László, Nécsey Bálint illavai lelkész, Borcsiczky Lajos, Szádeczky László, Schwertner Antal, Katona Ferencz, Décsy János, Rassovszky János, Mednyánszky István, Pongrácz Justin, Burger Ferencz, Rakovszky Károly fögyámnok, Akay Vincze fögyámn., Adamovich János, Kubicza Flóris, Forgách Károly, Kavassay Antal, Mednyánszky Alajos, Grill Ferencz, Nemcsák János, D. Verebély József főorvos, Barínyi József főmérnök, Huonetsny János főgyámnok, Szmelhanovics Lajos b. tiszti alügyész, Smialovszky Béla, Marsaszky Móritz izgabiró, Pongrácz Guido szolgabiró, Id. Latkóczy Sándor hegyentúli járás főbírája, Sándor Károly középjárás főbírája, Kudlik István sz. bíró, Szeghy János szolgabiró, Nedeczky Mihály szolgabiró, Kari Mihály szolgabiró, Bachó Lajos főügyész , Némák József főadószedő, Baros Antal adószedő, Lieszkovszky Károly sz. bíró, Novvoha László levéltárnok, Kary József esküdt, Ottlik András esküdt, Vissnyovszky Ignácz esküdt, Majerszky Ferencz esküdt, Zentai János főszámvevő, Keler László számvevő, Sándor László, Zameróczy Ferdinánd esküdt, Kiss János esküdt, Szullyaszky Sándor esküdt, Akay Pál esküdt, Draskoczy Lajos esküdt, Sevcsik István esküdt, Mitiszky János esküdt, Latkóczy Sándor aljegyző, Szádeczky Lajos aljegyző, Tersztyánszky Tamás aljegyző, Thurzó Mihály büntető ügyész, Majerszky Miklós hon alügyvéd, Zentai István esküdt, Rédeky István ügyész, Mednyánszky Sándor szbkó, Pettkó István esküdt, Chudovszky József esküdt, Begyáts Antal esküdt, Vagyon László, Huszár Károly tisztel, orvos, Tersztyánszky Alajos esküdt, Vrana Ádám aladószedö, Turchány György esküdt, Benyovszky Venda aladószedö, Benyovszky Sándor esküdt. folyón átmeneteire és az ellenségnek ezen állomásból is mielőbb kiűzésére , és igy derék seregeink tapasztalt és győzelemdús vezéreik alatt nem sokára megtisztitandják Erdélyt e rabló és pusztító csordáktól. — Bécs, febr. 20. 1849. — Weiden altábornagy, polgári és hadi kormányzó.“ — Nagy-Sz.-Miklóson febr. 14. a szerb segédsereg ezredese , K n i c s a n i n , következő iratot bocsátott német nyelven a nagy-sz.-miklósi romai kath. lakossághoz . ..Kötelesnek érzem magam az austriai ház és a haza érdekében benneteket, kedveseim , ezennel felszólítani, hogy velünk egyesülve lépjetek fel leghatályosban a ti és mi császárunk ellensége ellen. Valamint nálam, úgy nálatok is nyílt testvéri karokkal legyenek fogadva minden császári érzelműek , minden hazaáruló ellenben veszve legyen ármánykodásaival együtt. Az austriai birodalom legnagyobb részében helyre van állítva a csend , itt is nem sokára bekövetkezendik, csak tinektek kell velünk egyesülve leghatályosban közremunkálni császárunk ellensége ellen. Eddig felőletek sok szépet hallottam és remélem jövőre is, hogy tetteitek ollyanok leendnek, mellyek megfelelendenek annak, mit tőletek jó császárotok Várhatni remél. Éljen jó császárotok ! Éljen az egész császári ház ! Éljenek jogaink s szabadságaink ! Isten mindnyájunkkal ! Nagy-Kikinda, febr. 2. 1849. — Knicsanin, a szerb segédsereg ezredese és parancsnoka.“ 24-dik hadi jelentés. A lapunk 29-ik számában megjelent hadi jelentés kiegészítésére közöljük még a következőket az erdélyi cs. kir. hadsereg működéséről : ,,Február 6. a Károlyváron inneni helyőrség egy része Domascheszky mérnökkari kapitány alatt Szászsebes (Mühlenbach) nyugtalanítására kirohanást tön és ez alkalommal elfoglalt egy ellenséges zászlót. A pártütök vezére , Bem, szaladó seregének maradványával s megmaradt ágyúival egész Szászvárosig vonult vissza. A cs. seregek pedig este a siboti tábort szállották meg. Minthogy az ellenség Szászvárosnál újólag meg akard magát erősíteni, éjjel torlaszokat készített. Puchner altábornagy két, az ellen szárnyait megkerülő hadcsapatot küldött ki és főseregével 7-ikén reg. 7 órakor megtámadd s bevevé ama helységet, elfoglalván 2 ágyút. Az ellenség Déva felé visszavonult, a Stry vize hidját is Piski falunál szétrombold és megszállotta az ottani vidéket. A sürgöny elindultakor intézkedést tön Puchner altáb, a Budapest, febr. 24. ,Tout régime a ses ultra’s, c’est par la qu’il parit.4*) A februári franczia forradalom, melly socialistikus volt, megbukott a communisták miatt- a magyar független kormány megbukott a separatisták miatt, — és a birodalmi egység meg fog bukni a c on f u s io n is ták — összeolvasztók — miatt. Ez a politikának, ha szabad így szólni, természeti törvénye. Sajnálkozással tapasztaljuk, hogy a bécsi sajtónak egy nevezetes része, mellyet figyelemmel kisérünk, a confusio mániájában szenved. És ezen mániában annyira tetszik magának, hogy p. o. a .Presserek egy pozsonyi tehát magyarországi levelezője,midőn a Lloydnak egy szinte pozsonyi de conservativ magyar levelezője anticonfusionisticus tervére reflectálna, kimondhatatlan önmegelégedéssel bocsátja előre, hogy mennyire kicsinyek lesznek — már t. i. e mellette — a magyar publicisták, ha mindjárt Magyarországon magyarul írva rendkívüli hírességre tettek is szert, mihelyt a Lajtán túl és nem magyarul hallatják magokat — csupán azért, mert ama levelező tartományi autonómiát és,a kormánynak ezen nyugvó széles alapját emlegeti, mellyek szerinte csak üres szavak, mellyek ugyan 1848-ban születtek, de már 1849-ben érthetetlenek. Mi nem akarjuk vitatni, miilyen nagy vagy kicsiny publicisták a ,Presse-nek magyarországi levelezői, azt meg fogja ítélni a közönség, hanem csak arra merjük őket figyelmeztetni, hogy az autonómia eszméje nálunk egy néhány századdal régebbecske született tavalynál és alkalmasint nem is 1849-ben fog kimenni divatból. És ha nem foghatja meg azt is, miképpen férhessen meg egymás mellett centrálisait birodalmi kormány és tartományi autonómia, arról mi megint nem tehetünk, hanem csak azt kérdjük : mi módon akarnak a németek egyesült Németországot a külön tartományi souverainítások fentartásával ? mi módon létezhetnek Északamerikában souverain statusok egy washingtoni középponti kormány alatt? És ha a Presse levelezői semmit sem akarnak tudni tartományi autonómiákról , mit fognak tenni a horvátokkal, mit a szerbekkel és alkalmasint az oláhokkal is? Vagy ha ezeknek az autonómiát kegyesen megengedni méltóztattak, talánt egyedül a magyar lenne az, aki erre mind a jogát és képességét elvesztette volna? Valóban úgy látszik, a Pr. levelezői illy gondolatot táplálnak, mert ugyanezen lev. így kiált fel a magyar tartományi autonómia követelése ellen : ,,Oesterreich soll ein Foederativ-Staat werden, damit der Magyarismus sein un natürliches Treibhausleben noch einige Zeit fristen könne, wenn auch dar über Österreich selbst zu Grunde gehen sollte 144 *) .Minden rendszernek vannak túlzói s éppen ezek által vesz el mindenik.4 — Tehát az öt milliónyi magyarnak álladalmi élete csak mesterséges létei, minek véget kell vetni, különben Austria elpusztul............Ilyen nyilatkozások után nem csuda, ha a pártütés e boldogtalan hazában még évekig is eltart, mert hogy ne mondhatnák a pártütés vezérei egy kis hyperbola segélyével a megrémült népnek, hogy a német ki akarja irtani ? És kérdjük: ha illyen tendentiáknak gyakorlati siker adatnék, mikor fogna az országban viszszatérni a béke és bizalom a felsőbbség iránt ? Igen, de a Presse legújabb számában még calculust is csinál, mellyben megmutatja, micsoda elem az , melly M.országban az összeolvadást akadályozza : —t. i. a felsőbb aristocratia. Mert a nép eféle kérdésekkel nem bajlódik, az alsóbb nemesség is csak korteskedési eszköz volt eddig, ezután pedig éppen semmi jelentősége sincs , és a polgári osztály, mivel többnyire német, egészen hajlandó az összeolvadásra. — Ezen rövid thema felett a Presse pompás phrasisokat csinált, mellyek méltók lennének magának az igazságnak is fölékesitésére. De fájdalom, mindazon szép beszédek ,,verba et voces, praeterenque nihil!“ Ne ámítsa magát a Pr. azzal a német polgári osztály rokonszenvével. Ugyan mondjon egy példát: hol mutattatott az ki valamely kitűnő módon? talán Budapesten? mi ellenkezőt tapasztalunk, talán Kassán?, -— ott Görgeyt közelebbről kivilágítással fogadták; talán a Szepességben ? ott, mihelyt a császári kir. seregek eltávoztak, pl. Iglón, leszaggatták a császári zászlókat s háromszinüeket tűztek ki; talán Selmeczen, Körmöczön, Kőszegen vagy hol? És a magyarországi paraszt talán olly Mekkának tartja Bécset, mint a Pr. képzeli? Ez az igazi illusio! Mi a Pr. helyében azt tanácsolnók, hogy még egy lehetetlen öszszeolvasztás esetében is, meg kellene a magyarnak hagyni királyát és Budát, mint valami árnyék-hatalom székét. A Pr.nek tehát nincs igaza, midőn a birodalmi összeolvadásnak az országban mindenütt barátait és csupán az aristokratiában találja ellenségeit; sőt, amennyiben — posito sed non concesso — az említett elemeket a Presse által sürgett tartományi autonómiai megsemmisítés tekintetében közönyösöknek is lehetne tekinteni, éppen homlokegyenest ellenkezik a valóval. Mert ha az aristokratia volt is a szakadási háborúnak kovásza, de épen abban, és egyedül abban voltak annak ellenzői is; a többi menta kolomposok után; az aristokratiában is pedig főleg a vagyontalanabb rész rohant hévvel a rebelliába, mert általa önnagyság-, futárság- és kormánybiztosságra — határtalan pazarlási hatalommal — nyílt kilátás minden írástudó izgágának — közben legyen mondva , szeretnék látni, mellyik országot nem lehetne fölzenditeni a pénznek olly rögtönös bőségével, mellyet nálunk Kossuth idézett elő — mint mondani szokta volt — a poklokból? És most e pillanatban, midőn a birodalom lehető egysége mellett nyilatkozni szabad , kérdjük : micsoda osztályban nyilvánul valami hajlandóság az iránt? nem az aristokratiában-e ? — Tetessék ez osztály a teljes összeolvasztás fenyegetése által magának a birodalom egységének is ellenségévé; fenyegettessék ez nemcsak eddigi suprematiájának,hanem mint a Pr. levelezői teszik, egész befolyásának is megsemmisítésével: meglátjuk, lesz-e képes Magyarországon egyéb, mint katonai hatalom, kormányozni? E pedig a Pr.-nek csak nem ideálja ? Egy másik levelezője a Pr.-nek ,a Duna mellől, ki a pesti levelelezőnek költeményeit a régi két párt coalitio- i járói szent igeként fogadja, hosszasan beszél a nemességi zsarnokságáról, a bekövetkezett szerencsétlen polgári háború alatt elkövetett kegyetlenségeiről, a 13 millióról, a slovákok hűségéről, a 9 millió nem magyar szolgaságáról sat, és indignálódik azon, hogy a katonai kormány a politikai hivatalokat csupa nemeseknek osztogatja ki s ezen s pendarozás ellen, magának a dynastiának érdekében emel protestatiot. Mivel a levélíró magát egészen demagógusi álláspontra helyezte, vitába vele ereszkednünk nem lehet, mert úgy sem lenne semmi sikere. Hanem ha a pártütök törvényszéki kegyetlenségeket követtek el, amint ő állítja : itt van a központi kálpolitikai bizottság, keressen nála elégtételt. Azon pedig, ha igaz, hogy csupa nemeseknek osztogattalak ki a politikai hivatalok, nagyon sajnálkozunk, mert alkalmasint nem találtatnak mások arravalók. Vagy tán azt kívánja a levelező, hogy azokat is Bécsből a birodalmi központból verschreiboltassunk magunknak ? De hiszen a slovákok és a polgári osztály közt temérdek ügyesebbeket lehetett volna találni, mondja a levelező. — Mi kétségbe éppen nem hozzuk al- i litását, hanem jól tette volna, ha nem csak puszta beszéd