Figyelmező, 1837. január-december (1. évfolyam, 1/1-25., 2/1-52. szám)
1837-05-23 / 20. szám
160 alapeszme elég Világosan kitüntette? Én természetesen az utolsót vitatom, makacsan, megátalkodottam Ki Zólyomit Abafi után olvassa , elkerülhetlentl azon gondolatra jó, hogy Abafiban a’ tétel, az önmagán uralkodás; Zólyomiban az ellentétel, a’ féktelenség’ következései rajzoltatnak. E’ regény’ nagyobb részét Zólyomi’ fajtalan élete, annak törvényes következéseivel foglalja el; Irénéhez való viszonya ez által a’ háttérbe nyomatik, ’s ámbár vége felé kétségkívül minden világosság és fény ezen az oldalon pontosul össze, ’s az olvasó ezen esetből a’ kijelentett tanulságot igen is megsértheti: az egész mű’ összes hatása mindazáltal olly különböző gondolatokat és érzeményeket gerjeszt benne, hogy fölfedezésében szerencsés!) nálamnál csak történetesen lehet. Illy bizonytalanságba a’ könnyelműeknél már nem fog merülni. Ezekben félre nem érthetőleg kiviláglik, hogy a’ szerző ,,a’ könynyelműség’ és csábítás’ veszélyeire és életre ható gyászos következéseire’ akara figyelmeztetni. A’ történet, lényegére, következendő: Serédi Iván, egy fiatal könnyelmű erdélyi nemes, anyanénjétől hátramaradt öröksége’ személyes átvételére Canadába utazik, ott Motabu, egy szabad néger’, szép nőjét, Azalát, megszereti, ’s azt, férje’ otthon nem léte közben, elcsábítja. A’ haza érkező Motabu egy jósnétól bosszúságra ’s féltékenységre ingereltetvén, ezt’s nőjét meggyilkolja, ’s házát ’s a’ körülterjedő őserdőt meggyujtván, szintazon hajóra szegődik matróznak, mellyen a’ visszatérő Serédi hazájába átázik. Ez Motabut nem ismérvén, ’s azonkívül az elhamvadt üszkök közt talált csontvázaktól bal hiedelemre vezettetvén, mellyeket Motabu’ ’s Azaláénak lenni hisz, a’ keble’ mélyében bosszút rejtő négert szolgálatjába fogadja, sőt később titoknokának nevezi ki. Útközt, Londonban, Serédi Idalival, egy szeszélyes könnyelmű gazdag angolnéval, ismerkedik meg , ’s miután vele a’ gretna-greeni kovácsnál összekelt volna, erdélyi jószágára tér. Itt a’ Nemesistől eléretik. Motabu urát éjfélkor, farkasvadászat’ ürügye alatt, egy a’ háztól messzebb fekvő terjedelmes pinczébe csalja, lámpakaróhoz kötözi, ’s visszatérvén, Serédi’ hálóköntösében az alvó Idalin ismeretlenűl viszontortást gyakorol, mit a’ pinczébe visszaérvén, Serédinek tudtára ad,s a’ testi lelki kínoktól szinte őrültségig gyötröttet lekötözvén, pisztoly-viadalra kényszeríti. Motabu elesik; de a’ megbosszúlás’ következései felforgatják a’ boldog pár’ házi mennyét, Serédi kivált elveszti nyugalmát, oda hagyja Erdélyt, utóbb Angliát is, ’s Canadában kora halállal végzi életét. Ám az olvasó hallotta ’s megértette min fordúl meg a’ dolog, ’s velem együtt sajnállani fogja, hogy Abafi’ nemes érzésű íróját másodízben illy hozzá nem illő ösvényen találja! Vannak helyek ’s idők, hol némelly, máskor sem dicséretes dolgok, különösen kárhoztattatnak: illyenek nálunk jelenben, a’ német műveltséggel szemközt, a’ gyöngétlenség és betyárság. Ezektől, hogy elleninknek fegyvert ne adjunk kezökbe, különösen óvakodnunk kell, az igaz nem olly rettegéssel, hogy általa az ellenkező túlságba essünk, ’s előadásunkból minden erőteljes szót, minden merészebb fordúlatot kiküszöböljünk; mert így műveink márványsimaságok mellett, a’ márványhidegséget sem fogják kikerülni. Illy gyáva félelem nem is fér annak keblébe, ki belsejében igazi műveltséggel gyöngédséget párosít; de szerzőnk dévajságból ’s a’ viszketegnek egy nemétől izgatva, átszöki ezen korlátokat , mellyek közt minden időben, de nálunk kivált jelenben, a’ regénynek mozogni kellene. A’ francziák’ újabb literatúrai ebbeli példája illy merényekre ugyan felbátorít, de nekünk mindig, ’s kivált most, az angolok’ nemesebb ösvényét kellene követnünk, kik ítéletem szerint úgy is e’ tekintetben, minden kétségen felül, az elsők. Tökéletesen meg vagyok győződve, hogy a’ szerző ebbeli különössége’ kétszeri ismétlése által, ki lesz elégítve , ’s hogy ezentúl, hivatását jobban méltatva , a’ helyett, hogy a’ magyar nőnemnek okot szolgáltatna literaturánktól elidegenedésre ; azon fog törekedni, hogy annak illatosb virágai termeikben mind inkább meghonosodjanak, mire őt választott literatúrai köre, tehetségei, ’s járatossága a’ társaság’ felsőbb osztályaiban mindenek felett kijelelni látszanak. A’ hely’ színe , terjedelme ’s characterei’ különbfélesége, felűlhaladják e’ regényben az Abafiban és Zólyomiban előfordulókat. Serédi első felléptével Canadában jelenik meg, utóbb Angliában, ’s csak vége felé Erdélyben. Canada’ őserdeje, egy tengeri vihar, Idal’ lakja