Figyelmező, 1837. január-december (1. évfolyam, 1/1-25., 2/1-52. szám)
1837-11-21 / 21. szám
324 séges eszméket, fogalmakat és állítmányokat magyar nyelven, könnyen folyó, világos beszédben terjeszteni iparkodott. Azonban a’ szerző előadása’ tárgyául a’ religiót átasan tűzte ki, különösen a’ kijelentett keresztény religioról nem értekezik, bátor ezt létezni, több helyen fölteszi, annál kevesbbé érinti a’ különféle keresztény rendszereket vagy testületeket. ’S így jön a’ munka minden mellékes kicsapongásoktól, félszegségektől ment. Benne a’ fö fogalmak: ember, ennek természete ’s az ebből elvont hármas rendeltetése, vagy az igazság’, erkölcsiség’ és boldogság’’ tökéletes harmóniája; továbbá isten, más világ, religio, erkölcsi társaság, hit, mellyről különösen mondja (41. old.) hogy az olly alkuk, vagy is föltételek’ természeti érzéséből támad, mellyek a’ halandók’ legfőbb rendeltetésének elérését lehetségessé teszik, illyenek : a’ szabadság, az erkölcsi világ’ rendszere és a’ halhatatlanság. Igazságra vezérlő utak : ész, tapasztalás és tekintet (21. old.). Az erkölcsi törvény’ erejét az észtől veszi, de a’ melly nem látszik annyi erővel és hatalommal bírni, hogy törvényét minden körülmények közt elegendőképen sürgetve, egyszersmind hatal- miasan védni képes lenne ; azért, hogy az erkölcsi törvény teljes erejű és állandó becsű legyen, föntebbi hatalmasabb erő általi támogatás, hatalmas!) tekintet általi gyámolnak hozzájárulása elkerülhetetlen. Ilyen nagyobb erő és hatalom------a’ végetlen ész, a’ végetlen alkotó, az isten. A’ szabadságról így ír (42. old.): „Hogy az igazságon alapult erkölcsiség és boldogság közti összehangzó egyezés megállhasson, erre első szükséges alku a’ szabadság, vagy is az akaratnak szabad határozódhatása, mert csak ott van helye a’ kötelezésnek, hol vagyon szabadsága az akaratnak ; egyébként a’ hol nincs szabad akarat, megszűnik ott a’ tulajdonítás, nem állhat meg az erkölcs vagy bűn, nincs helye az okosságnak ’s a’ méltán magasztalt emberi méltóságnak, szóval: ha nem szabad az ember, megszüntettetik minden ő és az oktalan barmok közötti különbség.“ Különösen látszik szerzőnk iparkodni a’ religio’ eredetének kitüntetésében, mellyre több ízben tér vissza, védvén a’ mai tudósoknak közállításokat, mellynél fogva a’ religio természetünk’ terménye, productuma, ’s a’ valamivel régibb, ma talán csak igen keveseknek , az elvtelen makacs agyunknak saját, ellenvéleményeket utasítja vissza. — Szólván a’ religioról, különösen isten’ fogalmairól , annak okát kutatja, miért az istenség’ fogalmai ellen még ma is olly sokan szegülnek ; a’ többi között leli a’ bolsó hiúságot is, mellyről imigyen szól (84 d. old.): „Azonmód, melly szerint sokan a’ religióbeli igazságok’ fogatait az ifjúságba oltani szokták, többeket elidegenít egészen a’ religiótól, midőn ennek nehezebb részét ijesztő képeknek, nem pedig szeleteire méltó kellemes!) oldalát, ’s azon igaz vigasztalást, a’ mellyet tisztelőitől soha semminemű körülmények között meg nem von, tanítják megismerni. Mi is volt Francziaország’ fölfordulásának, mi tulajdon vérében fötrengett Spanyolország’ szerencsétlen állapotának nagyobb részint az oka, ha nem a’nép’durva tudatlansága * *), a’babonás hitbeli fogatok, a’ megrögzött előítéletek, mellyek a’ hitetlenségre utat nyitottak. Nincs semmi a’ mi annyira előmozdítaná a’ fenhéjazó zabolátlan szabad gondolkozást, mint a’ vak hit, ’s a’ religiónak babonáig előadása.“ Rec. a’ szerzőt közelebbről ismervén tudja , hogy nem az uj iskola’ tanítványa; azért van oka benne örvendeni, kit az uj és múlt között középen lát állam, akar gondolkozás, akar írásmódját tekintse; van oka meggyőződésében erősülnie, hogy a’ tudományok’ kifejlésével folyvástt haladás kiemeli az embert fiatalsága’ korának előítéleteiből és tévedéseiből, mellyekben csak a’ tovább lépni ’s haladni nem akaró vagy nem tudó marad fogva. Az , a’ ki több előítéleteken ’s tévedéseken így tudott győzni, nem fogja sérelmül venni, némelly igen csekély botlásainak kimutatását. Ide tartozik először emez általános, határozatlan állítmánya (9. old.). „Hasztalan keressük a’ religió’ eredetét a’ történeti könyvek’ tárházában, mert ezek csupán annak lételét, nem pedig eredetét képesek megmutatni. Religio már volt,mielőtt az emberek annak eredetéről észrevételeket kezdettek tenni.“ Egészen más valaminek eredetét tudni és, valaminek eredetéről észrevétele *) Ha itt Francziaország’ fölfordulása alatt a’ forradalom értetik , úgy kegyes engedelmet kérünk, azt nem a tudatlanság, hanem valami egyéb okozta. ***