Figyelmező, 1837. január-december (1. évfolyam, 1/1-25., 2/1-52. szám)
1837-05-23 / 20. szám
az egyetemes literatura’ körében. Kiadó szerkesztők: scheret, Vörösmarty, szerkesztő társ. RAJZA. Pesten. Május’ 23 1. 1833. 20. szám. Variálom: Magyar literatura. Románok és novellák. A’ Könnyelműek, Jósika Miklóstól (Tornay), 159. 1. — Tudós társaságok, 164. 1. Literatúrai mozgalmak, 1641. — Előfizetési jelentés, 166 l. MAGYAR LITERATURA. Románok és novellák. 5) Jósika Miklós’ regényei. Negyedik és ötödik kötet, illy czímmel is : A Kötinyelmüek. Irta Jósika Miklós. Festen, Heckenast Gusztáv’ sajátja. 1837. IGr. 1. köt. és 203 lap. 2. köt. 176 l. 2 fz. Áldott legyen Phoebus minden kilencz Musáival; végre még is a’ napi literatura’ folyamatába jöttem! Mert a’ Könnyelműek’ második kötete, úgy szólván egyenesen a’ sajtóból került bíráló asztalomra. Azt az elkésést, utánsántikálást, halálig gyűlölöm! Ha Szalay László derék rhapsodiája — mert criticának alig lehet nevezni — meg nem előz, magyar criticánkat már Abafinál éri azon kudarcz, hogy azt a’ magyar közönségnek egy német folyóirat (Humorist) elébb ajánlja, mint saját lapjaink. Nem késedelmesség, szegénység-e ez? A’ critica’ nehéz ágyúi dörögjenek, nem bánom, akkor midőn ráérnek, de a’ könnyű csapatoknak sarkon kell űzni az ellenséget; ismertető criticánk nyomban kövesse a’ munkák’ kijövetelét, különben a’ közönség vaktában veszi könyveinket, miből aztán azon áldás háromlik literaturánkra, hogy azok, kik p. o. Abafi helyett Máté-Várát vásárják, tán örökre elidegenítetnek literaturánktól, holott ellenkező esetben párthíveivé váltak volna. Birálatink kérdésen kívül még nem eléggé számosak, ’s kivált nem eléggé gyorsak. Jajdúljatok fel, szívetek’ mélyéből, morgó ellenei a’ criticának! A’Könnyelműek’elején a’ munka’ czélzata, mintegy előszóban, adatik elő, ’s Abafi és Zólyomi’ alapeszméi is érintetnek. „Zólyomival , mond a’ szerző, azt akartam bebizonyítani , hogy, hol két lény közt, kik szoros viszonyban élnek, a’ becsülés megszűnik, ott a’ boldogság is búcsút vesz; felloboghat ugyan darabig, mint a’ húnyni készülő mécses’ lobogványa , a’ szeretet; de végre elenyészik az is.“ Én ellenben, ha jól emlékezem, Zólyomi’ alapeszméjét oda magyaráztam, hogy az a’ féktelenség’ gyászos következéseit akarja élőnkbe tüntetni. Ezt tehát derekasan elvétettem ! így világlik ki végre a’ critica’ csalhatatlansága! A’ bíráló kétségkívül egy hajszállal sem csalhatatlanabb az írónál; mert mind kettő egyformán ember ; de ez esetben igen gyanús dolog a’ műre nézve az, hogy a’bíráló irányát elvéthette. Kelletinél kevesebb figyelem volt-e oka ? vagy nincs-e az 20