Figyelmező, 1837. január-december (1. évfolyam, 1/1-25., 2/1-52. szám)

1837-05-23 / 20. szám

az egyetemes literatura’ körében. Kiadó szerkesztők: scheret, Vörösmarty, szerkesztő társ. RAJZA. Pesten. Május’ 23­ 1. 183­3. 20. szám. Variálom: Magyar literatura. R­ománok és novellák. A’ Könnyelműek, Jósika Miklóstól (Tornay), 159. 1. — Tudós társaságok, 164. 1. Literatúrai mozgalmak, 164­­1. — Előfizetési jelentés, 166 l. MAGYAR LITERATURA. Románok és novellák. 5) Jósika Miklós’ regényei. Negyedik és ötödik kötet, illy czímmel is : A­ Kötinyelm­üek. Irta Jósika Mik­lós. Festen, Heckenast Gusztáv’ sajátja. 1837. IGr. 1. köt.­­ és 203 lap. 2. köt. 176 l. 2 fz. Áldott legyen Phoebus minden kilencz Mu­­sáival; végre még is a’ napi literatura’ folya­matába jöttem! Mert a’ Könnyelműek’ máso­dik kötete, úgy szólván egyenesen a’ sajtó­ból került bíráló asztalomra. Azt az elkésést, utánsántikálást, halálig gyűlölöm! Ha Szalay László derék rh­apsodiája — mert criticának alig lehet nevezni — meg nem előz, magyar criticánkat már Abafinál éri azon kudarcz, hogy azt a’ magyar közönségnek egy német folyóirat (Humorist) elébb ajánlja, mint saját lapjaink. Nem késedelmesség, szegénység-e ez? A’ critica’ nehéz ágyúi dörögjenek, nem bánom, akkor midőn ráérnek, de a’ könnyű csapatoknak sarkon kell űzni az ellenséget; ismertető criticánk nyomban kövesse a’ munkák’ kijövetelét, különben a’ közönség vaktában veszi könyveinket, miből aztán azon áldás háromlik literaturánkra, hogy azok, kik p. o. Abafi helyett Máté-Várát vásárják, tán örökre elidegenítetnek literaturánktól, holott ellenkező esetben párthíveivé váltak volna. Birálatink kérdésen kívül még nem eléggé szá­mosak, ’s kivált nem eléggé gyorsak. Jajdúl­jatok fel, szívetek’ mélyéből, morgó ellenei a’ criticának! A’Könnyelműek’elején a’ munka’ czélzata, mintegy előszóban, adatik elő, ’s Abafi és Zólyomi’ alapeszméi is érintetnek. „Zólyomi­val , mond a’ szerző, azt akartam bebizonyí­tani , hogy, hol két lény közt, kik szoros vi­szonyban élnek, a’ becsülés megszűnik, ott a’ boldogság is búcsút vesz; felloboghat ugyan darabig, mint a’ h­únyni készülő mécses’ lo­­bogványa , a’ szeretet; de végre elenyészik az is.“ Én ellenben, ha jól emlékezem, Zó­lyomi’ alapeszméjét oda magyaráztam, hogy az a’ féktelenség’ gyászos következéseit akarja élőnkbe tüntetni. Ezt tehát derekasan elvétet­tem ! így világlik ki végre a’ critica’ csalh­a­­tatlansága! A’ bíráló kétségkívül egy haj­szállal sem csalhatatlanabb az írónál; mert mind kettő egyformán ember ; de ez esetben igen gyanús dolog a’ műre nézve az, hogy a’bíráló irányát elvéthette. Kelletinél ke­vesebb figyelem volt-e oka ? vagy nincs-e az 20

Next