Figyelmező, 1838. január-december (2. évfolyam, 1-52. szám)
1838-10-09 / 41. szám
son meg itainkon, fopjon be rendbontásainkban stb. attól azonban, hogy családi titkok’ leplének fölemelését czéljába vegye, őrizkedvén.... Ajánlja továbbá hogy az orgazdák szigorúan büntettessenek. Tudjuk mindnyájan, hogy ez vagy amaz majorka, ez vagy amaz jó birtokoshoz keslenő latroknak azok enni inni valót egész bőséggel küldenek, mert különben bizonyosnak tarthatják házaik’ fölégetését, karmaik’elhajtatását stb. Bejelentetik-e a’ latrok’ tartózkodása’ helye az illető tisztviselőknél? Nem; ezt a’ hatóság behunyt szemmel nézi — ’s méltán, mert azt, hogy valaki magát a’ nélkül hogy valaha kárpótlást reménylhetne, önkényt tönkre tegye, józanon nem kívánhatni. Azért — mint szerzőnk megjegyzi — múlhatlan feltétele a’ közbátorság’ fentartásának az, hogy az illy nemű följelentésért károsultak az álladalom által pontosan ’s elmaradhatlanúl kármentesítessenek, még pedig úgy, hogy „mind azon kárnak megtérítésére meily valamelly magányosnak vagy községnek határában elkövettetik, azon magányos uraságot vagy községet hazánkban is törvény által kellene kötelezni. Meily határozat, ha okvetetlenűl foganatba is vétetnek, valamint most egyesek sőt községek is azzal, hogy határaikban mi történik, hol tanyáznak a’ gonosztevők ? kevés kivétellel (’s itt jelesül szeméremmel ugyan, de az igazság’ kivánata szerint nyiltszivűen a’ német községeket dicsérettel kell megemlítenem) nem igen törődnek; úgy, ’s azon esetre szentül hiszem, hogy egy két kártérítési példa a’ most vasgyúróknak kikiáltott vitézeket a’ közerőnek mázsás nyomása és súlya által, mint út’ kövecsét terhes szekér, porrá összezúzná. __E’ gyökeres javítás előtt több jótékony javításokat én dicséretre méltó palliativumoknál egyébnek nem tarthatok“. II. „Ott, hol egy 8 személyből álló latorbanda , sőt — a’ mi majd hihetetlen — minden fegyver nélkül és sok pénzzel járó egyes gonosztevő esztendő számra szabadon jár ’s kelhet most is; — hol még a’ nép’ nagy része a’ helyett hogy a’ közbátorság’ háborítóját mint neki is ellenségét tekintené ’s ennek kiirtásában a’ törvényhatóságokkal kezet fogna , megelégszik azzal hogy „ezek — úgymond — különben is csak a’ tehetősöket bántják“, — ’s elég rövid látású arra, hogy a’ szegény’ megkimélése csak azért esik, mivel a’ hol nincs, ott a’ latrok is elég okosak semmit nem keresni; hol a’ hatóságoknak legbuzgóbb törekvése, sőt fejenkint föltett 50— 100 darab aranyok —100—200 pengő forintok stb. a’ haszonvágyat felkölteni még tehetetlenek; hol nem egy hanem , ’s több megyékben szerte kóborol a’ lator, ’s csak a’ künn háló emberekkel jól bánjék, bántatlan marad, mind addig, míg ezen pásztoroknak nem vét, kézre kerítni a’ sok orgazdák, elvezetők s bújtatok miatt alig lehetvén, a hol fényes nappal lehet egyes ismert fő gonosztevőnek helységen keresztül hetykén lövöldözni, ’s nincs golyó melly annak istentelen szívén keresztül röpíttetnék; hol vesztésre kivitetett gonosztevőnek szép alakja’ tekintetéből az azt kivesztető hatóság a’ nép’ számos része által kárhoztat(tat)ik, ott— ott a’ gonosztevők’ kiirtásáról, jelesen a’ vétek’ fölfedeztetéséről szó, hogy lehessen, megfogni lehetetlen“. E’ gonosz’ gyökeres kiirtására értelmi és erkölcsi vallásos oktatás az első és fő eszköz: egyebek csak e’ mellett ’s ez után hathatnak. Sokat tennének hazájokért a’ lelkesek, ha nem tudnák, hogy fegyverre keltőkért mit nyernek a’ balgatagok? rongyokat becsület— ’s falábakat ép tagok helyett. Ezért megáll az öregségéről aggódó ember, visszalép a’ nejéről ’s gyermekeiről gondoskodó apa, a’ férj ott, hol a’ tátongó örvénynyel is szembeszálló férfi tovább lépne. Miből ez a’ tanúság, hogy a’ még erőben levő szolgálatbelieknél a’ takarékpénztárak’ jótékonyságának eszméjét terjeszteni, a’ közszolgálatban elnyomorodott aggok vagy ütközetekben megbénult nemes harczosok’ számára nyugpénzt rendelni, ’s árváik ’s özvegyeik’ számára jótékony intézeteket felállítni törekedjünk. Szerénységből szerzőnk azt, hogy a’közszolgálatra rendelt csapatok rendeltetésüktől magányos szolgálat, tisztelkedés, útcsinálás, levélhordás, adóbehajtás, ’s egyéb jó de más szolgálatot kívánó foglalatosságok által el ne vonassanak, csak megemlíti: itt legyen szabad e’ kárhozatos szokást vagy viszszaélést egyenesen rászallanunk. A’ munkamegosztás fő dolog a’ polgári társaságban, a’ sokféle köteleztetés’ egyenes következete az, hogy egy kötelesség sem fog úgy mint kell teljesítetni. Az, ki rendőr, ne legyen