Figyelmező, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-52. szám)

1839-01-29 / 5. szám

azokat a’ műveitektől kölcsönöznie kell, mi­nél fog­va a’ műveltség’ első csirái mindig ide­gen nyelv ’s tudomány által élesztetnek ugyan fel, de tekints a’ világ’ históriájába ’s felelj : műveltetett-e valaha nép, ’s kifejleszthette-e társasági élete’ viszonyait csak némi tökély­re is, nemzeti lit­era­túra nélkül? A’ görög, római, olasz, angol, franczia ’s német nem­zet nem nemzeti literaturája által hágott-e műveltsége’ ’s polgárisodása’ magas fokára ? Mutat-e Europa’története ezeken kívül még más teljes műveltségű népeket? és csak egyet is,melly idegen nyelv’s literatura által emel­kedett volna a’ polczra ? Ila Széchenyi István nem magyarul ír, hatnak-e munkái így nemzeti életünk’ belsejébe, ’s gyakorlati törekvései érhetik-e azon sikert, mellyet tapasztalunk ? Bizonyosan nem, mert a’ nemzet’ értelmessé­­ge,mellytöl tervei’kivitele függ, vállalatai’ létesítésére szellemileg el nem készül.Ha Bölö­­ni Farkas Sándor más nyelven írja utazását, teszi-e azon hatást,’s fogházaink’ sorsa nem marad-e alkalmasint a’ régi? Sőt nemzeti li­­teraturánk’ kifejlődése nélkül Borsod várme­gye, fogháza’ javítására hihetőleg választ­mányt sem nevez ki, ’s báró Eötvös József és Szemere Bertalan , mint e’ választmány’ tagjai, véleményeiket bizonyosan nem köz­tik a’ hazával; mert e’ két lelkes ifjú férfi is már magának újabb nemzeti literaturánknak nevendéke; mindkettő annak eszméitől feliz­gatva tűzé ki a’ fogház’ ügyét vizsgálódása’ tárgyául, és Szemere, ki később utazott, Europa’ nevezetesebb börtöneit is e’ szándék­ból látogatta meg. Tárgyok’ fontossága mel­lett e’ munkácskák tehát még azon tekintet­ből is nevezetesek, mivel általok hozzánk az új nemzedék szól. Szemere először lép fel a’ közönség előtt; Eötvös, ki minden ifjúsága mellett, mint költő már kitüntette magát, didacticai prosában eddig még nem próbál­kozott, de a’jelen irat tehetségei’ terjedel­mének nem kis tanúsága; mert akármint sze­­ressem verseit, prózájától még többet remény­iek. Valóban öröm, ha ifjainkat így elkészül­ve , illy szellemmel ’s illy nemes ügy mellett felszólalni látjuk. Mindkettő , bár röviden — mert mint tagjai a’ választmánynak, szóval szándékosak munkácskáik’ hézagait pótolni — de teljes tárgyismerettel szól. Eötvöse isme­retei terjedelmesbeknek látszanak, ő e­ tekin­tetben többet olvasott, Szemere többet látott, nézetei gyakorlatiabbak. Mind­kettő, mint ezt újabb titeraturánk,növendékeitől várni le­hetett, gondos előadással bír; Eötvösé azon­ban lelkesültebb, ü­lőbb , magával tagadóbb; nála a’ költő hevíti a’ prósairót, színt és ma­gasabb érzelmeket ad neki; Szemere ellen­ben kitételeiben szabatosan)!) ’s előadásában rendszeres!). Eötvös’ munkájának fő tökélye a’ fogházjavítások’ históriájának ’s elveinek felvilágosítása,’s kivált ez ügy’ lelkes és hat­hatós ajánlása; Szemere’ dolgozata ellenben egy kerekdedebb egészet képez, ’s tárgyát belső organisátiójában teljesebben tünteti elő. A’ szellem végre, melly mindkettőt élteti, a’ legtisztább humanitásé , olly lelkesedés, mily­­lyenre csak ifjú hő­kebel képes. Mind két munkácska tehát tartalomra, előadásra ’s szellemre­­jeles, vármegyéink’ figyelmére igen méltó szándékok’ nemességénél fogva pedig dicső. Ha ifjaink illy készülettel’s köz­hasznú hazafiui szándékkal lépnek fel, a’cri­­tica őket csak tisztelettel vezetheti a’ közön­ség elébe. A’ tartalom’ közelebbi megismertetésé­ben ez alkalommal kissé bővebb leszek, hogy az emberiség’e’fontos ügye,mennyire lehet­séges , e’ lapban is részvevő orgánumát ta­lálja. Lássuk elébb a’ fogházjavítások’ histó­riáját. „Mindaz, mond Eötvös, munkája’ 16. lapján, mi a’ középkorban a’ tömlöczök’ javítása körül történt, csak az anyagi szenvedések’ könnyebbíté­­sére irányoztatott. Ezért tevék a’ keleti császárok kötelességül a’ püspököknek ’s bíráknak a’ tömlö­czök’ évenkénti megvizsgáltatását *). Ezért tör­tént ugyan az Milanóban, Genuában, több olasz tartományokban, ’s végre Francziaországban , hol I. Ferencztől XIV. Lajosig majd nem minden ki­rály alatt új törvények által parancsoltatik a’ töm­­löczökre való felvigyázat; ezért fáradtak végre mind azon egyesek, kik durva századokat megha­ladva 's csak szent hitvallásunk’ parancsait kö­vetve, melly naponként imádkozik a’ rabokért, nagylelkűen feláldozták életöket, ’s minden örömeit, hogy egyes szerencsétleneknek letörölhessék köny­­nyeiket ’s vigasztalással derítsék a’ setét bör­tön’ homályait; ezért Paulai sz. Vincze, Bot­romáéi sz. Károly, Claude Bernard, ezért végre nagy ré­szint Howard , azon nagy szentje korunknak , ki­nek neve szebben fog hangzani századok után, mint bár mi más , mellyet mindenki ösmér, senki nem áld. Mert ha szép, embertársainknak áldoz­ *) Codex Theodosianua Lib. LX de custodia reorum. Codex Justinianus Lib. 1. Tit. IV. de episcopal­ audientia.

Next