Figyelmező, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-52. szám)
1839-01-29 / 5. szám
azokat a’ műveitektől kölcsönöznie kell, minél fogva a’ műveltség’ első csirái mindig idegen nyelv ’s tudomány által élesztetnek ugyan fel, de tekints a’ világ’ históriájába ’s felelj : műveltetett-e valaha nép, ’s kifejleszthette-e társasági élete’ viszonyait csak némi tökélyre is, nemzeti literatúra nélkül? A’ görög, római, olasz, angol, franczia ’s német nemzet nem nemzeti literaturája által hágott-e műveltsége’ ’s polgárisodása’ magas fokára ? Mutat-e Europa’története ezeken kívül még más teljes műveltségű népeket? és csak egyet is,melly idegen nyelv’s literatura által emelkedett volna a’ polczra ? Ila Széchenyi István nem magyarul ír, hatnak-e munkái így nemzeti életünk’ belsejébe, ’s gyakorlati törekvései érhetik-e azon sikert, mellyet tapasztalunk ? Bizonyosan nem, mert a’ nemzet’ értelmessége,mellytöl tervei’kivitele függ, vállalatai’ létesítésére szellemileg el nem készül.Ha Bölöni Farkas Sándor más nyelven írja utazását, teszi-e azon hatást,’s fogházaink’ sorsa nem marad-e alkalmasint a’ régi? Sőt nemzeti literaturánk’ kifejlődése nélkül Borsod vármegye, fogháza’ javítására hihetőleg választmányt sem nevez ki, ’s báró Eötvös József és Szemere Bertalan , mint e’ választmány’ tagjai, véleményeiket bizonyosan nem köztik a’ hazával; mert e’ két lelkes ifjú férfi is már magának újabb nemzeti literaturánknak nevendéke; mindkettő annak eszméitől felizgatva tűzé ki a’ fogház’ ügyét vizsgálódása’ tárgyául, és Szemere, ki később utazott, Europa’ nevezetesebb börtöneit is e’ szándékból látogatta meg. Tárgyok’ fontossága mellett e’ munkácskák tehát még azon tekintetből is nevezetesek, mivel általok hozzánk az új nemzedék szól. Szemere először lép fel a’ közönség előtt; Eötvös, ki minden ifjúsága mellett, mint költő már kitüntette magát, didacticai prosában eddig még nem próbálkozott, de a’jelen irat tehetségei’ terjedelmének nem kis tanúsága; mert akármint szeressem verseit, prózájától még többet reményiek. Valóban öröm, ha ifjainkat így elkészülve , illy szellemmel ’s illy nemes ügy mellett felszólalni látjuk. Mindkettő , bár röviden — mert mint tagjai a’ választmánynak, szóval szándékosak munkácskáik’ hézagait pótolni — de teljes tárgyismerettel szól. Eötvöse ismeretei terjedelmesbeknek látszanak, ő e tekintetben többet olvasott, Szemere többet látott, nézetei gyakorlatiabbak. Mindkettő, mint ezt újabb titeraturánk,növendékeitől várni lehetett, gondos előadással bír; Eötvösé azonban lelkesültebb, ülőbb , magával tagadóbb; nála a’ költő hevíti a’ prósairót, színt és magasabb érzelmeket ad neki; Szemere ellenben kitételeiben szabatosan)!) ’s előadásában rendszeres!). Eötvös’ munkájának fő tökélye a’ fogházjavítások’ históriájának ’s elveinek felvilágosítása,’s kivált ez ügy’ lelkes és hathatós ajánlása; Szemere’ dolgozata ellenben egy kerekdedebb egészet képez, ’s tárgyát belső organisátiójában teljesebben tünteti elő. A’ szellem végre, melly mindkettőt élteti, a’ legtisztább humanitásé , olly lelkesedés, milylyenre csak ifjú hőkebel képes. Mind két munkácska tehát tartalomra, előadásra ’s szellemrejeles, vármegyéink’ figyelmére igen méltó szándékok’ nemességénél fogva pedig dicső. Ha ifjaink illy készülettel’s közhasznú hazafiui szándékkal lépnek fel, a’critica őket csak tisztelettel vezetheti a’ közönség elébe. A’ tartalom’ közelebbi megismertetésében ez alkalommal kissé bővebb leszek, hogy az emberiség’e’fontos ügye,mennyire lehetséges , e’ lapban is részvevő orgánumát találja. Lássuk elébb a’ fogházjavítások’ históriáját. „Mindaz, mond Eötvös, munkája’ 16. lapján, mi a’ középkorban a’ tömlöczök’ javítása körül történt, csak az anyagi szenvedések’ könnyebbítésére irányoztatott. Ezért tevék a’ keleti császárok kötelességül a’ püspököknek ’s bíráknak a’ tömlöczök’ évenkénti megvizsgáltatását *). Ezért történt ugyan az Milanóban, Genuában, több olasz tartományokban, ’s végre Francziaországban , hol I. Ferencztől XIV. Lajosig majd nem minden király alatt új törvények által parancsoltatik a’ tömlöczökre való felvigyázat; ezért fáradtak végre mind azon egyesek, kik durva századokat meghaladva 's csak szent hitvallásunk’ parancsait követve, melly naponként imádkozik a’ rabokért, nagylelkűen feláldozták életöket, ’s minden örömeit, hogy egyes szerencsétleneknek letörölhessék könynyeiket ’s vigasztalással derítsék a’ setét börtön’ homályait; ezért Paulai sz. Vincze, Botromáéi sz. Károly, Claude Bernard, ezért végre nagy részint Howard , azon nagy szentje korunknak , kinek neve szebben fog hangzani századok után, mint bár mi más , mellyet mindenki ösmér, senki nem áld. Mert ha szép, embertársainknak áldoz *) Codex Theodosianua Lib. LX de custodia reorum. Codex Justinianus Lib. 1. Tit. IV. de episcopal audientia.