Figyelmező, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-52. szám)

1839-01-01 / 1. szám

10 vényei, 's az ostromlott iró új jogfokkal ruháztatik fel, t. i. a’ repressaliák’ jogával az ostromló —, ’s a’ tactica’ minden jogfaival a’ harczi állapot által. Őt tehát, a’ morálon kívül, nem köti semmi, ő minden csapást súlyosabbb csapással, minden rohanást erősebb rohanással lök és torol vissza: t. i. itt az én és te közti a’ kérdés, ’s a’ feladás győzni, az irói fegyvertár’ bármelly eszközeivel, de győzni! csakhogy — ismét és újra legyen mondva! — nem immorális, nem nemtelen eszközökkel: mert az illy győzedelem aztán roszabb a’ meggyőzetésnél. ’S ezek után — mellesleg legyen mondva — lehet-e nevetséges!) valami, mint midőn bizonyos ember, ki addig ingerkedett és dúlt, bunkót és sarat emelt reánk, míg a’ síkra ki nem álltunk, hogy ez ember, midőn kiállóttunk, neki készül nagy örömmel a’ harcznak, de alig kezdődik az, a’ helyett hogy megállaná a’ síkot, félre szökik és — incredibile dictu! — fegyvereink ellen protestál! Ő bizony azt hitte, hogy valamint elég béketűrők voltunk dúlongásait félévig boszulatlanul nézni, ha fölveszszük is a’ keztyüt, majd elég bárányszivírek leszünk bunkói ellen szalmaszálat emelni. Ő elfeledtet. i. azt , hogy rég azon mezőre vitte a’ harczot, hol már nem értekeződés többé , hanem csak fegyver végez, ’s hogy az botorul cselekednék, ki bősz ellenségére fegyvereit csak félig húzná ki. — Ezt mellesleg, magyarázatáéi a’ Figyelmezö ’s Athenaeum’ tacticájának, ha az eddig maga magát nem magyarázta volna eléggé. Midőn a’ Figyelmező’ kiadói pályájokra bocsátkoztak, azon óhajtással, sőt feltétellel tevék, hogy miután literaturánk az utóbbi években kétség kívül tartalmas!) és helyes!) irányú lett, ’s az irók’ meglepő szaporodása mellett is a’ kontárok’ száma aránylag nem csak nem nőtt, hanem világosan fogyott — hogy, mondom, illy biztatóbb kor’ kezdetén, literatúrai intézetünk egy csendesebb bíráló vizsgálat’ előküzdője, ’s hangjával a’ még vendég kritica’ engesztelő közvetítője legyen, a’ nélkül hogy az Íróknál hunnyász gratulansként ankichambrirozzon ’s kegyeket vadászszon ; sőt bátran kijelenté programmájában, miszerint egyfelől teljes erejéből pártolandja a’ lelkességet, nem átalván másfélül a’ kártékony félszegséget és vétkes irányt az ügyszeretet’ méltó haragjával határai közé utasítani. A’ programm meg- és elmagyaráztatott a’ szerint, mint kinek kinek tetszett vele fegyverül élni. Mi, a’ hangra nézve, minden újabb commentatio nélkül, két évi, rövid ugyan, de rendszerünk’ megértésére elég hosszú pályánkra hivatkozunk. A’ mi ismertetéseink’ tárgyait és sebességét illeti, szívesen és szerényen megváltjuk , hogy még távol érezzük magunkat programmánk’ valósításától. De hiszem ez nem egy, vagy az első évfolyamatnak, hanem az intézetnek magának előszabott utat és módot jegyzé ki, ’s szerencséseknek tartattjuk magunkat, ha szíves olvasóink kitűzött czélunk felé haladásban fognak látni. Ha tehát még több nagy és fontos munka’ ismertetése hátra van, ha nem vagyunk mindig képesek elég gyorsan követni a’ már most — hála íróink’ buzgóságának! — egymást élénken toló literatúrai jeleneteket: ne ipar’ hiányának tulajdonítassék az, hanem vállalatunk’ természetének, mi szerint számos munkatársaink közül alig egy harmad részén részt kettős folyóiratunk’ criticai osztályában, ’s ezek közül is némellyek, bokros foglalatosságaik miatt, e’, legtöbb időáldozattal járó munkákat szinte csak huzamosabb idő alatt végezhetik, melly késedelmet gyakran a’ közösülési nehézségek , sőt néha még a’ bírálandó könyvek’ szerzése is nevelik. Azonban legújabb ebbeli intézkedésink következésében reményijük, hogyez új év’ lefolyása alatt a’ nap’ literaturáját utól fogjuk érhetni, a’ nélkül hogy birálatink tudományos characterekben ’s alaposságokban fogyatkoznának. Egyébiránt mint eddig, úgy ezentúl is különös!) tekintettel lesz Figyelmezönk a’ gyakorlati viszonyokra, ’s az életre gyümölcsözőleg viszszaható literatúrai eredményeknek örömmel fog mindenkor orgánumul szolgálni. Ennyit ez úttal némelly pontok’ felvilágosítására , ’s tisztelt olvasóink’ értesítésére. D. Schedel F. HAZAI LITERATURA. Calmer- és pecséttudomány. Die Wappen útid Siegei der Fürsten von Siebenbürgen und der einzelnen ständischen hationeti dieses Lan des. Ein Versuch von J. B. v. S. Hermannstadt, 1838. Gedruckt bei Georg, v. Closius. 8r. 38. 5 rézre metszeti táblával. Mióta a’ „Cerographia Hungáriáé“ czi-