Figyelmező, 1840. január-december (4. évfolyam, 1-52. szám)

1840-01-07 / 1. szám

10 A’ törvénytudomány’ osztályában a’ » m­illy hasznos, úgy nyelvbeli jelesség’ tekinte­tében is valóságos nyereség­e literaturánknak: a’ Magyarhoni mag­ános törvénytudomány’ ele­mei, Kövy után F­o­g­arasi Jánostól’). Egyed­­irati dolgozatok: A’ szabad kir. városok és polgárainak országtörvényes igazai, egy név­telentől­), és Kulifay Vendel’ Tagosztály - kulcsa. Szalay László’ Themiséből ismét csak egy kisded (3-d.) füzet jelent meg , de tar­talomdús és főkép korszerű. Mi annak oka, hogy e’ prókátorok’ hazájában első és egyet­len törvénytudományi folyóiratunkból éven­ként csak egy füzet láthat világot? — A’ köz­rendé­szeth­ez tartozólag két országos fi­gyelmet érdemlő tárgy hozatott szőnyegre: a’ takarékpénztári ügy,Fáy András —, ’s egy magtári egyesület’ terve, Kecskemétnek né­hány bőkeblü fia által. Mr. Scftedel F. (Folytatása következik.) Történettudomány. Urkunden und Actenstiieke zur Geschichte der Verhältnisse zwischen Österreich, U n g e r 71, und der Pfo r t e im XVI. und XVII, Jahrhunderte. Aus Archiven und Bibliotheken. — Gesandtschaft König Ferdinands I. an Sultan Su­leiman I. 1532—1533. Wien , in Commission lei Schaumhurg und Comp. Gedruckt lei A. Slraiiss’s sei. Witwe 1838. 4r- 156 l• A’ nagy szorgalmú Gévay harmad fü­zetét zárja élőnkbe ritka jelességű­ oklevél­gyűjteményének ; fokonként nevelve figyel­münket a’ közlött darabok’ mind érdekessé­gével mind újdonságával. Két elsőbb füzete mulattató volt, ollykor mosolyra fakasztó, mint valamelly ügyesen szerkesztett színmű. Ibra­him basa’ annyira sztambuli daczos feleselései kinek nem terelmének ajkára akaratlanúl is egy mosolygó redőt, bár kedélye a’ mohácsi gyásznap’ fekete fátyolába burkolt éveken me­rengjen. — Itt hirtelen felvonatik előttünk a’ kárpit, hideg komolyság lengi át a’ játékszínt, ’s Gritti, Zárai Jeromos és Ibrahim basa köny­­nyü lapdaként játszszák kézről kézre az Ár­pád’ véres verejével szerzett hazát, míg a’mély gondolatokba merült néző csak ollykor jajdúl fel a’ tetemek’ velőit megrázó darabon. Zárai Jeromosnak juta a’ szerencse, mit *) az előtte járó követei Ferdinandnak, szép mennyiségű aranyok’ ígérete mellett sem kö­­zelíthetének meg, főként a’ keleten kifejlett körülmények’ rúgója’ segedelmével, sebes gon­dolatként , 1533 ki január’ fökén Konstantiná­polyim megérkezte után csak alig egy hét a­­latt, megengesztelni Szulejmant a’ fogadott­­apát, fogadott­ fiához Ferdinandhoz, a’ foga­­dott-bátya Ibrahim basa’közbenjárásával, vagy mint maga elbizottan szereté hánytatni, egye­düli hatalmával, Esztergom’ kulcsaiért. Csonka a’ jelentés, melly e’ nagy tárgyú alkudozás’ rendét előadja, így az elöcselekvé­­nyek előttünk elrejtetvén, Zárai Jeromos csak azon időtől hagy kártyájába pillantanunk, mi­dőn fia Vespasián, egy a’ porta által hozzá rendeltetett csaussal részint a’ béke’ hírét meg­vinni, részint azért indúlt útnak Ferdinándhoz, hogy ez a’ Zárai Jeromos előadásainak ’s­ tet­teinek az ő akaratjából ’s meghagyásából vol­tát, Esztergom’kulcsai’átadásával pecsételje. „Ím a’ kulcsok’ monda Zárai Jeromos má­jus’ 25k én, átnyútvára azokat Ibrahim basá­nak , fia’ megérkezte után, — „mellyeket te­­s a’ törökök’ császára, uram’ a’ király’ hitének ’s állhatatosságának pecsétéül kívántatok“. — „Erre, mond a’ tudósítás, a’ basa elmosolyodott ’s fejével intett, tartaná meg azokat magánál. Aztán az ajándékot adá át Jeromos mellyet a’­ király kü­lde számára. Ez azt a’ legnagyobb örömmel fogadta, háromszor megtekintette, ’s köszönetét mondva tévé el. — A’ királyi fel­ség, téve hozzá Jeromos, testvéri szeretete je­léül küldi azt, mert őt bátyjává fogadta ’s ve­le legbelsőbb egyetértést kíván folytatni“. (Quia Maiestas Regia ipsum assumpsisset in fratrem seniorem, et quod M. R. desyderaret habere intrinsecam intelligentiam cum ipso Bassa). Schepper Cornél, kit Károly császár csa­­tol a maga részéről a’ követséghez, de úgy, hogy ez Ferdinándtól küldetését tettetné, így adá elő ennek üzenetét május’ 27-én Ibrahim előtt: „Ferdinánd király, megértvén mikről őt Zárai Jeromos tudósította, meghagyta nekünk (Sch­eppernek és Zárai Vespasiánnak) esedez­zünk bátyjánál Ibrahimnál, vegye tekintetbe mind öröködési jogát, mind a’ nagy császár ígéretét és ajándékozását, mit Jeromos, ki elött az történt, megírt a’ királynak, ’s legyen se­géd egész Magyarország’ megszerezhetésében. Az alkudozás közben Mária királyné’ 67- *) 401. sz. — 3) Czíme 349. sz.

Next