Figyelmező, 1840. január-december (4. évfolyam, 1-52. szám)
1840-01-07 / 1. szám
11 12 vegyi jogáról ’s hitbereről történvén szó: )tHa__ mond Ibrahim, — még csak egy órát késik vala, kezünkre került volna. Mi ha megtörténik, uram egész tisztességgel sőt mint saját húgjával bánt volna vele, mert (^különösen érzékeny szivü az asszonyok iránt. De essék bár maga Lajos király mint ellenségeink kezeink közé, minden tisztelettel viseltetünk iránta , mert az a’ valóban fejedelmi, megbocsátani a’ meggyőzőiteknek, és csak míg forrásában van a’ karoz, tenni mindenkinek, valami tehető. — Ti bölcsen cselekesztek hogy velem nyájasan (dulciter) egyezkedtek, mert nagy a’ különbség a’ lágyan ,s a’ keményen ejtett, azon szó között. — A’ nyelv kicsiny része az emberi testnek, de legnevezetesbb. Lehet-e ezeknél emberségesebb szavakat kívánni egy győzedelmes hódító’ szájából! — Mennyire másképen hangzanak a’ dölyfös, bensőleg rósz Gritti’ hánytatásai: „Híre van — úgy mond, — hogy én mattamnak kérem Magyarországot, de ez nem igaz. Haljak meg mint a’ kutya (moriar ut canis) ha valaha illyesmit akartam, vagy most is akarok“. Rágalmait szórá ezután a’ magyarok ellen, gonosz, hüteten, hajthatatlan nemzetnek mondá,’s folytatá :,,A’ pozsonyi gyűlés’ kezdetével hozaték indítványba, hogy János király szóba ereszkednék Ferdinánd királylyal. Én ezt, igaz, ellenzem, hogy meggátolnám a’ török’ gyanúját, ’s nem lehete annál belesebb tanács,miként én magam találkoztam Ferdinánddal. — Mért én,—mond hatalma’ hosszas marasztalásai között, — jó keresztény vagyok, ’s úgy akarok meghalni miként illik egy jó keresztényhez, — mi ha nem vagyok, olly igaz mint isten az égben, hogy most egész Magyarország a’török’ birtokában volna, száncsákok igazgatnák azt miként Bosznát, Hercegovinát ’s egyéb részeket,— lehetetlen lett volna azt többé kezeikből kicsikarni, és sem a’ Ferdinándé, sem a’ Jánosé, hanem az övék volna most. Különös nagy kegyelme istennek, hogy nekem illy hatalmat adott a’ török nemzetnél , millyennel soha még keresztény nem hitt vala nálok, — én általam tartatott meg Magyarország’ stb. — „Ha ö Felsége,—monda julius’ lökén — nekem hinni akar, ne legyen kétsége, egy jó és hít szolgát fog bennem nyerni, — de ez iránt csupán ö Felségével kívánok szólani, ezuért Örömest elmegyek egészen Bécsig Felségéhez, ’s mondandók neki ollyakat, mik kedvesek’s hasznosak lesznek ő felségének. — De nem akarom semmi mód’ hogy erről valamit tudjanak a’ magyarok. Nem kívánok legkisebb alkuba is ereszkedni ezen hajthatatlan, hütelen nemzettel; — mert nincsen csak egy magyar is az ö Felsége részén, ki szolgálatát nem ajánlotta volna János királynak is, és hogy a’ János’ felekezetebeliek is ugyan ezt tevék a’ fenséges Ferdinánd királynál, saját leveleikkel ’s pecséteikkel bizonyíthatom. — Ha ö Felsége velem egy harmad személy által kíván egyezkedni, csak arra kérem: ez ne legyen magyar, ez ne legyen makacs“. „Mit ő Felségétől kérni akarok, — folytató —, ’s mit eddig elhallgattam, csak ez,hogy ha az én könyörgéseimre legkisebbet is hajt ő Felsége,’s ha én tőlem hasznos jó szolgálatokat vár, vesse meg Nádasdy Tamást, és őt ne segélje, sőt még kedves dolgot cselekednék nekem, ha kezembe adhatná. — Mert ez az ember annyira háladatlan én hozzám, hogy őt meg nem beszólnom, akarnom sem lehet. Én őt mint meztelent, gyámtalant három egész nap rejtegetem saját sátoromban, megtartom életét, felmagasztalom, helytartómmá nevezem, majd kincstárnokká’s élővé egész országszerte , — és mégis e János vajdával tartott tanácsban magára vállalta,'"hogy engem kivégez. — Ezt tehát én el nem feledhetem, — és nem kérek semmit, de semmit egyebet ő Felségétől“. ( Vége következik). ibaxári KÜLFÖLDI LITERATURA. 1. Jelenkorunk két nevezetes tüneményt mutat a’ szellemvilágban. A’falak, mik eddig a’ népeket elválaszták egymástól, leomlottak, élénk közlekedés hordja végig az eszmék’zászlait kelettől nyugotig, ’s a’ világliteratura’ fogalma soha sem állt közelebb létesüléséhez, mint most. De e’ mellett ’s egy részint épen a’ szellemi öszveolvadás’ megelőzésére, részint a’politicai események’ következtében, a’ népi ’s a’ nemzeti elem mind nagyobb és nagyobb tiszteltetést szerez magának nem csak e’ vagy ama’ haza’ tagjai, hanem a’ külsők előtt is. Illy hatások által és között indultak élénkebb virágzásnak, a’ svéd, dán, hollandi, cseh,lengyel, orosz, magyar, szerb stb. nemzeti líteraturák , azon világos eszmélettel, hogy ha e’ fegyver használatlan marad, az óriási lépések