Gazdasági Figyelő, 1957. július-december (1. évfolyam, 12-23. szám)
1957-07-04 / 12. szám
1950 január után lépett be A Goldberger-gyár dolgozóinak több, mint a négyötöde, 82 százaléka a felszabadulás után került az üzembe, csak 18 százaléka dolgozott már 1945 előtt is itt. Kikből áll a régi gárda? Elsősorban szakmunkások, régi óbudai munkáscsaládok sarjai, akiknek apáik, nagyapáik is már itt dolgoztak. Munkanélküli mindig volt elég Óbudán, a tőkés is szívesebben alkalmazta az ismert családok hozzátartozóit. A munkások közt találunk néhány, a kapitalizmusban tönkrement kisiparost és kiskereskedőt is. A műszaki vezetők és tisztviselők nagy része már 1945 előtt a gyárban volt. A gyár dolgozóinak 27,5 százaléka 1945 január 1 és 1949. december 31 között lépett be. Honnan jöttek az új dolgozók ebben az időszakban? A munkások között vannak a kisipari munkások is. A belépett munkások többsége azelőtt kisebb, főként textilüzemben dolgozott. Az „egyéb” rovatba vettek között háztartási alkalmazottakon, pincéreken, kereskedősegédeken és más dolgozó embereken kívül nagy számban találunk horthysta katonatiszteket, állami tisztviselőket, akiket fasiszta múltjuk, nép a dolgozók több mint 54%-a ellenes magatartásuk miatt eltávolítottak állásukból. Az „egyéb”nek 30 százaléka osztályidegen. 1950. január 1 után jött a dolgozók 54,5 százaléka. Az 1950. január 1 és az 1952. december 21 között felvett dolgozók megoszlása a következő: Szembetűnő változás, hogy az 1945 előtti munkások száma felére csökkent. Ugyanakkor jelentősen nőtt a fiatalok, az 1945 előtt iskolások, aránya. Sok a háztartásbeli is. Ez volt az az időszak, amikor gyorsan nőtt a munkaerőszükséglet, sok nőt vettek fel. Tovább szivárognak be az osztályidegen elemek, többen már a belépéskor is munkásként szerepelnek. A „mezőgazdasági dolgozók” között találunk zsírosparasztokat is. 1953. január 1 és 1956. december 31 között következőképpen alakult a megoszlás. Foglalkozásuk: Belépéskor 1945. előtt Munkás 52.3% 48.2% Mezőgazd.dolg: 2,2% 2.4% Kisiparos, kiskeerskedő 7,7% 7.2% Háztartásbeli 8.1% 5.3% Iskolás 14,4% 18.5°/# Műszaki és tisztv. aki hasonló beosztásba került 4.3% — Egyéb 11.0% 18.4 Belépéskor 1945. előtt Munkás 34.2% 25.0% Mezőgazd. dóig. 2,1% 5.4% Kiskereskedő, kisiparos 8,8% 6.6% Háztartásbeli 25,4% 23,7% Iskolás 13,3% 23,4% Műszaki és tisztv. aki hasonló beosztásba került 5,8% — Egyéb 10,4% 15,9% Belépéskor 1945. előtt Munkáé 45,0% 23,3% Mezőgazd. dólg. 2,4% 4,4/o Kisiparos. , ____ kiskereskedő 1,8% 2,2 /o Háztartásbeli 10,7% 13,8/o Iskolás 14,7% 38,9/0 Műszaki és tiszta, aki hasonló beosztásba került 5,6% — Egyéb 19,8% 174% Megjelennek a megdöntött uralkodóosztály tagjai A munkások száma emelkedett, bár az 1945. előttieké tovább csökkent. Megnőtt a munkaerővándorlás, a munkakönyv tanúsága szerint van, aki két év alatt nyolc helyet változtatott. Az új dolgozóknak több, mint az egyharmada (38,9 százalék) fiatal, az „egyéb" is majdnem megkétszereződött, a racionalizálások következtében sok tisztviselő, kereskedelmi alkalmazott került az üzembe. Jelentősen gyarapodott az osztályidegen réteg is. A munkásosztály, s ezen belül a nagyüzemi munkásság összetétele állandóan változik a kapitalizmusban is. Tönkrement kisiparosok, kiskereskedők, földjüket vesztett nincstelen parasztok növelik a proletariátus sorait. Az egyes munkásrétegeknek különböző fokú az öntudata, szervezettsége, de a közös érdek a tőke elleni harcban gyorsan összeforrasztja az új munkásokat a régiekkel. A szocializmus építésekor bonyolultabb a helyzet. A gyárban megjelennek munkásruhában a megdöntött uralkodó osztályok tagjai és csatlósaik is. S amíg ezek az elemek megőrzik reményüket az elvesztett paradicsom visszaszerzésére, minden alkalmat megragadnak, hogy viszszahódítsák régi hatalmukat. Vagyis a különböző fokú öntudatú és szervezettségű rétegeken kívül kialakul egy olyan „munkásréteg” is, amely az osztályharcban a „falakon belül” támad a proletárdiktatúrára. A proletáriátus rágalmazói, amikor megkísérlik elemezni az októberi eseményeket, elhallgatják, hogyan oszlik rétegekre a munkásosztály. Pedig enélkül nem lehet teljes képét adni a történtekről. Október 29-ig a kommunisták fegyverrel védték a gyárat Október 23-a előtt nyugalom volt a gyárban, nem volt tapasztalható semmiféle mozgolódás. Egyes műhelyekben voltak jogos követelések, elsősorban a normák rendezésére, ezeket a kívánságokat könnyen teljesíthették volna. Október 23-án is nyugalom volt az üzemben. Este azonban már elterjedtek a hírek a tüntetésről és a zavargásokról. A kommunista vezetők a helyükön voltak, s amikor tudomást szereztek a sztrájkra uszító röplapokról, gyűléseket tartottak a műhelyekben a sztrájk ellen. Október 24-én reggel a munkások megindították a gépeket. A kívülről jött uszítók izgatására 10 óra körül leállt az üzem, de azután újra felvették a munkát. Október 25-én is termelt a gyár, bár többszöri megszakítással. A hivatalos kimutatás szerint ezen a napon 112.000 méter árut készítettek exportra. Október 26-án tt A 173 éves Goldberger-gyár az óbudai munkásmozgalom régi fellegvára. A múlt század második felében az egykori kékfestők a nagy magyar munkás forradalmárnak, a párizsi Kommün hősének, Frankel Leónak tanítását hallgatták és követték. Az első világháborúban a történelem a goldberger-gyári ifjúmunkások megmozdulásairól emlékezik meg, a Horthy-fasizmus idején pedig sikeres sztrájkokról és bérharcokról. A párt a II. világháborúban a legkegyetlenebb terror ellenére is dolgozott az üzemben. A kommunista sejt tagjait börtönökbe, büntető munkásszázadba hurcolták. Pless Ferenc, Schuller Antal és Schlögl Sándor az életét áldozta a munkásosztály felszabadításáért. S ebben a gyárban, ahol a másfélszázados, méter vastagságú falak munkásnemzedékek szörnyű kizsákmányolásáról, elnyomásáról és hősi harcairól regélnek — 1956 októberében maroknyi ellenforradalmárnak sikerült kezébe ragadnia a gyár vezetését Kísérletet tettek a párt újjászervezésének megakadályozására, a föld alá szorítására, megkezdték a kommunisták üldözését a munkáshatalmat védő vezetők leváltását. Sztrájkot szerveztek a proletárdiktatúra ellen — vissza akarták állítani a kapitalizmust. Vajon hogyan vethették meg a lábukat az ellenforradalmi erők a Goldberger-gyárban? Kik voltak az ellenforradalmárok? Kik támogatták az ellenforradalmi kalandot? A kérdésekre választ ad a gyárban dolgozók összetételének, az összetétel változásának elemzése. megválasztották az ideiglenes munkástanácsot, kommunistákból becsületes pártonkívüli munkásokból és művezetőkből. A termelő munkát azonban már nem tudták folytatni. De jellemző, hogy amikor a harcok elcsitultak. 30- án a kommunisták javaslatára befejezték a félig festett árukat, hogy tönkre ne menjenek. Október 29-ig a kommunisták 1956 októberében a volt uralkodó osztályok tagjai és kiszolgálóik tették ki a gyár dolgozóinak 6 százalékát. (Valójában nagyobb ez a szám, mert idetartoznak a családtagok is, akik az „iskolás” vagy „háztartásbeli” rovatban szerepelnek, továbbá, akik származásukat eltagadták. Megtörtént például még régebben, hogy egy népellenes bűnökért súlyos börtönbüntetésre ítélt fasiszta tábornok lánya lett az üzem ifjúsági szervezetének vezetője.) Ennek az osztályidegen rétegnek nagyobb a befolyása számánál, mert tanult emberekből áll, érettségizettek, többnek egyetemi végzettsége van. Rajtuk keresztül áramlanak az idegen nézetek a munkások közé. Az állandó elégedetlenség forrásai, hiszen egy volt ezredes, vagy egy volt bírósági tanácsosfegyverrel védték a gyárat. A hadi puskákkal, géppisztolyokkal felszerelt munkásőrséget tartalékos munkás tisztek irányították. Csak a vezetésben történt árulás ütötte ki a kommunisták kezéből a fegyvert. Ezen a napon az általános zűrzavarban újabb ideiglenes munkástanácsot választottak. Ebbe már az ellenforradalmárok is bekerültek, nők áruhordással, szénlapátolással nem éri el hajdani jövedelmét, de még a „szakembernek” kinevezett nagykereskedő sem. A volt tőkés és horthysta elemek 1956 októberében elérkezettnek látták az időt, hogy megtorolják a rajtuk esett „sérelmeket” és viszaállítsák a kapitalizmust egykori kiváltságaikkal. Ez a réteg volt a gyárban az ellenforradalom szilárd támasza, ebből a rétegből kerültek ki a tudatos ellenforradalmárok. Növelte ennek a rétegnek a súlyát, hogy gyakorlott szervezőkkel, kiválóan képzett katonai káderekkel rendelkezett. Miután október végén a munkásőrségből kiszorították a kommunistákat, az ideiglenes munkástanács árulása következtében a kezükbe került a gyár fegyveres ereje. November 3-án már a „polgári nemzetőrség“ parancsnoka egy Ludovika Akadémiát végzett horthysta tiszt. A nyílt ellenforradalmárok általában a háttérben maradtak, bár többen rögtön levették álarcukat. Az első idők jellegzetes alakja egy volt textilnagykereskedő. Évekig osztozott Goldberger Leóval a textilmunkások kizsákmányolásán, majd miután Svájcban csinos bankbetétet helyezett el, a Goldberger-gyárba jött dolgozni. 1953 után, amikor az éberség és az osztályszempontok eltompultak, a gyár egyik legfontosabb gazdasági vezető helyére tették. Október elején még felvételre jelentkezett a pártba, október végén az elsőnek támadt a munkáshatalomra. De amikor látta, hogy fokozódik az antiszemita uszítás, nyugatra szökött. Nagyobb veszteség, hogy több régi munkáscsalád is elment. Idős munkások egész házuk népével felkerekedtek, hogy elmeneküljenek a fasiszta pogromok elől. A kimutatásokból látható, hogy nagy számban vannak az üzemben volt kisiparosok és kiskereskedők Többen közülük, elsősorban az egyedül dolgozók, kisárusok megtalálták számításukat és helyüket a gyárban. Azokat azonban, akik több alkalmazottat foglalkoztattak, hamar megnyerték az ellenforradalmárok. „Hiába — mondotta egy szabómester — két kézzel nem keresek annyit, mint tizenhattal.’ Elérkezettnek látták az időt, hogy megtorolják a „sérelmeket“ A munkástanács elnökségébe, azaz egy munkás került Az ellenforradalmároknak sikerült átmenetileg a műszaki értelmiség és a tisztviselők egy részét maguk mellé állítani. Mindenekelőtt azokat a műszaki vezetőket, akiket még a tőkés nevezett ki, továbbá azokat a tisztviselőket, akiket 1939 és 1944 között a hírhedt fasiszta „őrségváltáskor“ vettek fel. Ezekben a körökben tovább élt a nacionalizmus, antiszemitizmus. A november végén megalakult végleges munkástanács elnökségében egyetlen egy (!) munkáson kívül egy tisztviselő és öt műszaki értelmiségi volt, akik a tőkés időkben is vezető állásban dolgoztak. Néhányan közülük sohasem lettek az ellenforradalom szekértolói. Mégis az elnökség egészének működése — miután kezükbe vették a gyár gazdasági és politikai irányítását — gyakorlatilag teljesen megszüntette a munkás vezetést, a munkásellenőrzést. Egyaránt foglalkoztak a fegyveres őrség ügyeivel, a személyzeti kérdésekkel, a politikai „felvilágosító munkával” (!) és a termeléssel. A munkástanács novemberi, decemberi tevékenysége akadályozta a munkáshatalom megszilárdítását. A termelés csökkent, súlyos károk érték népgazdaságunkat, nagy része volt abban, hogy ellenforradalmárok kerülhettek az ideiglenes munkástanácsba — egyetemista volt. Joghallgatóból lett segédmunkás. Ugyancsak 1953 után jött az a fiatal munkásnő — szintén a munkástanács tagja —, aki a nők sorait bomlasztotta. Később derült ki, hogy egy horthysta katonatisztnek volt a lánya. Egy másik hőbörgő ifjúmunkás az ideiglenes munkástanács ülésén megtámadta az igazgatót, hogy nem javasolta az egyetemre. Az „ifjúmunkás“ — erről akkor senki sem beszélt — egy fasiszta gyárigazgatónak volt a fia.* Az üzem régi munkástörzse, a felszabadulás előtti és az 1945. és 1948. közötti harcok részvevői nemcsak, hogy nem vettek részt, az ellenforradalmi kísérletben, de néhány jobboldali szociáldemokrata kivételével nem is támogatták. Az események sodrában elvesztették tájékozódásukat, megzavarodtak, döbbenten és tétlenül szemlélték az eseményeket. De elsőnek ocsúdtak fel és legjobjaik csatlakoztak az újjáalakuló párthoz. 1956 december 6-án már ott tüntettek a Marx-téren a munkás-paraszt kormány mellett. Az ellenforradalmárok kézigránátot vágtak közéjük. A következő hónapokban, ahogy mind több és több dolgozó megértette, mi is történt októberben, novemberben, erősödött a pártszervezet, gyengült az ellenséges elemek befolyása. 1957. tavaszán a munkáshatalom visszafoglalta a gyárban elvesztett állásait és azokat, akik megbocsáthatatlan vétket követtek el a proletárdiktatúra ellen, eltávolították az üzemből. Az ellenforradalom politikai és gadasági maradványainak teljes felszámolása, a különböző rétegek egységbe kovácsolása még az ezutáni idők feladata. Kik voltak a hangadók? A Goldberger-gyár dolgozóinak több mint a fele 1950 után, jóval az államosítás után jött. Nagy többségük nem járta ki a kapitalista nagyüzem nevelő iskoláját, járatlan volt az osztályharcban. Amíg a tőkésé volt az üzem, addig az újonnan jött dolgozó hamar felismerte a frontokat, ki a barát, ki az ellenség. De milyen nehéz volt tájékozódni az ellenforradalmi támadáskor, amikor az ellenség láthatatlan volt, munkásruhába öltözött. Ezt a kevésbé öntudatos, tapasztalatlan réteget az ellenforradalmároknak hosszú ideig sikerült megtéveszteniük vad nacionalista uszításukkal, útszéli demagógiájukkal. Jellemző tény, hogy a munkástanács elnökévé is egy addig teljesen ismeretlen, 1953. után jött fiatal munkást választottak. De a fiatalok magatartása sem volt egységes. Idősebb munkásokkal együtt a legnehezebb időben ifjúmunkások kezdték szervezni az MSZMP-t és az MSZMP első titkára is ifjúmunkás volt. Kik voltak az ifjúmunkások között, akik különösebb szerepet vállaltak az ellenforradalmi kalandban? Október 29-én az egyik leghangosabb uszító, kinek Mivel foglakozott a nemzetközi I /I típustervezési kongresszus? A közelmúltban tartották a szocialista országok Berlinben az I. típustervezési kongresszust. Tóbiás Lóránd, az Építésügyi Minisztérium főmérnöke — aki képviselte a hazai építőipart —, elmondotta, hogy a kongresszus igen jelentős munkát végzett az eddigi tapasztalatok egyeségesítésében. A kongresszus négy munkabizottságot küldött ki: a metodikai, a lakás- és középülettervezési, az ipari és közlekedésépítési, végül a mezőgazdasági épületekkel foglalkozó bizottságot, amelyek feldolgozzák a kongreszszus anyagát. A kongresszus legfőbb eredménye, hogy kimondotta annak szükségességét, hogy a KGST keretében létre kell hozni egy építészeti bizottságot — azon belül egy típustervezési bizottságot, amely koordinálja az egyes országok tudományos és ipari tevékenységét, építészeti vonatkozásban megszervezi a nemzetközi munkamegosztást. Sok feladat vár megoldásra — így például az építészeti anyagok méreteinek egységesítése, az építésügy rendszerbe foglalása stb. tekintetében. A kongreszus javasolja a résztvevő országok kormányainak egy állandó közös szerv létesítését a rendszeres tapasztalatcsere kiszélesítése érdekében. A kongresszussal egy időben nemzetközi típusterv-kiállítás nyitotta meg kapuit. Igen tanulságos volt az NDK Típustervezési Intézete munkájának tanulmányozása. Ez az intézet irányítja, szervezi, a sokoldalú tudományos és tervező tevékenységet és számos, fontos feladat megoldása mellett nyilvántartja az összes építkezések tervdokumentációját. Ha valahol az országban valamilyen célra épületet kívánnak létesíteni, úgy az illetékes tervező irodák előbb ehhez az intézethez fordulnak, s az rendelkezésre bocsátja az összes addig elkészült terveket, amelyek az illető épület szempontjából figyelembe jöhetnek. Ezzel lehetővé válik, hogy kiküszöböljék a felesleges tervezést és jelentős megtakarítást érjenek el. Ilyen intézet létrehozása nálunk is nagyon célszerű lenne és megoldható minden külön anyagi ráfordítás nélkül, csupán a rendelkezésre álló erők átcsoportosításával. A kongresszus és az ezzel egybekötött kiállítás hasznos volt abban a vonatkozásban is, hogy megerősítette a típustervek iránti bizalmat, és igen sok metodikai támogatást nyújtott. Az elfogadott határozat szerint egy év múlva Moszkvában megrendezik a II. kongresszust. — m —