Gazdasági Figyelő, 1957. július-december (1. évfolyam, 12-23. szám)
1957-07-04 / 12. szám
4 GAZDASÁGI A RAKTÁRHIÁNY ÉS A 3 ÉVES TERV BERUHÁZÁSAI A raktározás, az ország tárolókapacitásának fejlesztése népgazdaságunk egyik legelhanyagoltabb területe. A raktárhiány jelenleg országosan mintegy 35 000 vagonra tehető. Ez azt jelenti, hogy évente ennyi raktárhelyiséget igénylő árut tárolnak meg nem felelő körülmények között. A kötelező beadási rendszer megszüntetése, illetve a szabad felvásárlásra való áttérés a szükséges raktárférőhelyeket illetően azt a hiedelmet keltheti a kívülállókban, hogy a raktárhiányban nagy enyhülés következett be. Erről szó sincs. Jelenleg csupán arra nyílott lehetőség, hogy a begyűjtő szervek ez évben ne kényszerüljenek a szükségtárolóhelyek olyan nagymérvű igénybevételére, mint ahogyan az, sajnos, az utóbbi években már gyakorlattá vált. A nagymérvű raktárhiány, de a raktárak elavultsága és technikai elmaradottsága nemcsak a mezőgazdaságra, hanem — kevés kivétellel — az ipar összes ágazataira ugyancsak jellemző. Közismert például, az Egyesült Izzó kirívó raktározási helyzete: a gyártelepen kívül a város különböző részein 50—60 szükségraktárban tárolja alapanyagait és készáruit. A kereskedelem tárolási helyzetére, illetve nagymérvű raktárhiányára beszédesen rávilágít az alábbi egyetlen, de jellemző adat: a mezőgazdasági kiállítás pavilonjait jelenleg teljes egészében, 25 000 négyzetméternyi területen, mintegy 1500 vagonnyi kereskedelmi cikk tárolására hasznosítjuk. Ha ez évben nem maradt volna el a mezőgazdasági kiállítás megrendezése, a belkereskedelem szervei a raktározás terén szinte megoldhatatlan feladatok elé kerültek volna. Meglévő tárolási kapacitásunk gazdaságosabb kihasználását feltétlenül elősegítené egy üzletszerűen bértárolással foglalkozó közraktározó vállalat létrehozása. Az Áruraktározási Hivatal kezdeményezése nyomán most van folyamatban a volt Terményforgalmi V. átszervezése részben bértárolást végző vállalattá. Addig is, amíg a közraktározó vállalat végre megvalósul az Élelmiszeripari Minisztérium Terményforgalmi Igazgatósága és az ÁRHI megegyeztek abban, hogy az igazgatóság átad 4500 vagonnyi férőhelyet az ÁRHI rendelkezésére, a népgazdaság egyéb területein való hasznosításra. A szóban forgó 4500 vagonnyi raktárterület — egy csepp a raktárínség tengerében — azonnal megtelt különféle árukkal. Annak idején az MDP III. kongresszusának iránymutatása alapján a második ötéves terv 2000 millió forintot irányzott elő az ország raktárhálózatának fejlesztésére. Sajnos, az októberi ellenforradalmi események — a népgazdaságunkat ért egyéb károk mellett — elsodorták azt a fejlesztési lehetőséget is, amire a raktárhálózat növelése terén a második ötéves terv módot nyújtott volna. Pedig a közismert raktárnehézségek addig nemigen szüntethetők meg, amíg az alapvető orvoslás útjára, az ország raktárhálózatának tervszerű bővítésére, az új raktárak építésének útjára nem lépünk. Az alábbi néhány példa szemlélteti, hogy az elkövetett mulasztások milyen zavarokat idéznek elő: Ismeretes, hogy mezőgazdasági kultúránk egyik büszkesége a szabolcsi Jonathán-alma. A Földművelésügyi Minisztérium és az ÁGM helyes népgazdasági érdekből nagyméretű almafa-telepítésbe fogott, s az elmúlt nyolc esztendő során kb. 10 500 kh-on telepítettek almafacsemetéket. Az új gyümölcsösök az idei szüretkor előreláthatólag kb. 4000 vagonnyi termést hoznak. Köztudomású, hogy az alma igen keresett exportcikk és így az almatermelés fokozása igen helyes népgazdasági célkitűzés. De azt már nem lehet helyeselni, hogy az előbb említett 10 500 kh almafa-telepítés során egyetlen raktárt sem építettek. A raktárak létesítésének elhanyagolása miatt egészen más rendeltetésű épületeket kell majd ez évben hatósági erővel igénybe venni almatárolásra, esetleg olyan kényszermegoldást is alkalmazva, hogy a Szabolcsban termelt gabonát pl. Békéscsabára, vagy Dunántúlra elszállítsák. A makói hagyma körzetben ugyancsak hasonló jelenségekkel találkozunk. Az idei gazdasági évben belépett 1500 kh új hagymatermő terület kb. 1100 vagonnyi terméssel. Új tárolóhely viszont alig létesült, úgy hogy az esztendőnként amúgy is visszatérő tárolási gondok az idén még tovább fokozódtak és jelentősen veszélyeztetik az ugyancsak jól exportálható makói hagyma minőségének megóvását, s csökkentik a külföldi piacon megfelelőbb áron való értékesítés lehetőségeit. Az előbb említett cikkekhez hasonlóan megoldatlan a burgonyatárolás is, ami elsősorban Budapest lakosságának ellátása szempontjából lenne igen nagyfontosságú. 4 A raktárkérdésben fennálló helytelen szemlélet miatt bekövetkezett veszteségek az ipari beruházásoknál is megmutatkoznak. Legutóbb például két, már évek óta folyó ipari beruházás, nevezetesen a Mohácsi Farostlemezgyár, valamint a Sztálinvárosi Szalmacellulózegyár létesítésénél fordult elő az az eset, hogy a beruházók a külföldről érkező gépi berendezéseket nem tudták fogadni, mivel az üzemelő helyiségek még építés alatt állottak, viszont a gyár működéséhez folyamatosan szükséges raktárlétesítmények építéséhez még hozzá sem kezdtek. Az ésszerű megoldás az lett volna, ha az amúgy is raktárigényes szalmacellulózegyár és farostlemezgyár létesítésénél a tárolóhelyiségeket építették volna fel először, hiszen azokra az építkezés folyamán is állandóan szükség lenne. 5 . A tárolótérhiány nagymértékben mutatkozik a folyékony üzemanyagok elhelyezésében is. Hazánk tárolótartályparkja egészen minimális, úgy hogy a legkisebb felhasználási akadály vagy exportlemaradás miatt fellépő rendkívüli tárolási igény az olajfinomítók férőhelyeinek túltelítettségét, illetve a gyártás kényszerű leállítását idézheti elő. Különösen súlyos a helyzet most, mivel a hazai ásványolajtermelés ismert csökkenése következtében nemcsak kész ásványolajféleségeket, benzint, gázolajat, petróleumot stb-t kell tárolnunk, hanem a baráti államokból segítségként beérkező és a hazai olajfinomítókban feldolgozásra kerülő sokszor lökésszerűen érkező nyersolajszállítmányokat is fogadnunk, illetve tárolnunk kell. A fenti néhány példa szemlélteti, milyen káros következményei vannak népgazdaságunkban a helyes raktározás elhanyagolása és az új raktárak létesítésének elmaradása miatt. A helyzeten feltétlenül változtatni kell. Elsősorban arra van szükség, hogy gazdasági vezetőink az iparban és a mezőgazdaságban is számoljanak azzal, hogy a termelés nem fejeződött be a gyártmány előállításával, vagy a termék begyűjtésével, hanem azokat válogatni minőségüket megóvni, tartósítani csomagolni és tárolni kell, ami pedig megfelelő raktárhelyiségek nélkül nem lehetséges. Raktárhelyzetünk megjavítása céljából — véleményem szerint feltétlenül szükséges. A hároméves terv folyamán még beruházási lehetőségeink jelenlegi korlátozott volta mellett is — sokkal nagyobb gondot fordítsunk a raktárberuházásokra és a népgazdaság minden területén az elsődleges fontosságú beruházások közé kerüljenek a raktárlétesítmények. Az erre a célra megszabott előirányzatot más célra ne lehessen felhasználni, kiemelten külön sorban kell megtervezni. [] Növelni kell a meglevő raktárak gazdaságos kihasználását. Fokozni kell elsősorban az ÁRHI és a tárcák közti kooperáló tevékenységet. Ennek eredményességéhez azonban az szükséges, hogy a raktárgazdálkodó tárcák vonakodás nélkül, azonnal bocsássák felszabaduló raktárterületeiket hasznosítás céljából az ÁRHI rendelkezésére. Nagy szükség van közraktározó vállalatra. Tarthatatlan állapot, hogy Magyarországon jelenleg nincsen bértárolással üzletszerűen foglalkozó vállalat, amelynek tevékenységét állami szervek, de magánosok is, meghatározott időre, megszabott tárolási díjért igénybevehessék. [] Meg kell gyorsítani a Csepeli Szabadkikötőben létesítendő 3000 vagonos tranzit-raktár építését. Hazánkban jelenleg ez az egyetlen, számottevő raktárépítkezés, de a mostani tervek szerint belépő kapacitásával a raktárbajok leküzdésével csak a hároméves terv végén számolhatunk. Népgazdaságunk minden területén egyre jobban fokozódnak azok a nehézségek és károsodások, amelyek az ország elmaradott raktározási viszonyaiból erednek. Az orvoslás további késlekedése csak újabb károkat okoz. Andrási Győző, az ÁRHI elnöke A szocialista Magyarország távlati terve A gazdasági ötéves tervek nem helyettesíthetik a szocialista Magyarország távlati képének tervét. Az ország egyes területrészei, települései, valamint egyes funkciókat végző létesítményei, egymással szerves összefüggésben levő, egymást kiegészítő szervei az ország életének. A városok és falvak települési rendszere, struktúrája, a közlekedéshálózat, az energiaellátás hálózata, az ipari üzemek kooperáló hálózata, a mezőgazdasági ellátás országos rendszere stb., együttvéve és egymással összhangba hozva: az ország szervezete, struktúrája. Ez a szervezet nemcsak megvan, hanem él, fejlődik, változik és növekszik. Változnak az országos szervek működésének társadalmi és műszaki előfeltételei, anyaga, s ennek megfelelően változnak összekötő hálózataik, közlekedésük is. De nem külön-külön,hanem együtt, egymásra hatva. Minden változás, növekedés alapja a viszonylag állandó természeti környezet. Az állandó környezet szerepe azonban a történelem folyamán a társadalmi és gazdasági fejlődéssel változik. Változik a nyersanyaglelőhelyek szerepe, a folyóvizek szerepe (más a folyóvíz szerepe, mikor malomkereket hajt, vagy mikor ipartelepek és nagyvárosok vízellátását szolgálja), változik az úthálózat terepviszonyainak szerepe, a közlekedési eszközök fejlődése szerint. A természetföldrajz az ország termelési és társadalmi szervezete és annak történelmi változásai, az üzemek műszaki hálózata, településhálózat és közlekedéshálózat fejlődése alapján változik a népesség, a népmozgalom, a népszaporodás, a nép foglalkozási aránya és sűrűségének eloszlása. Ezeknek a fő adottságoknak alapján meg lehet határozni az ország települési struktúrája távlati fejlesztésének irányát. Egy ilyen elgondolás egy-egy ütemterve kell, hogy legyen minden rövidtávlatú terv, minden város- és községrendezési terv, valamint minden ágazati fejlesztési terv is. Csak ez a távlati országos fejlesztési koncepció képezheti alapját a népgazdaság menynyiségi fejlesztésének, az ágazati termelés mutatószámainak is. Ilyen távlati iránymutató elgondolás nélkül nem lehetséges sem reális gazdasági terv, sem reális városrendezés, sem az új beruházások reális helykijelölése. Az ország gazdasági struktúrájának, településszerkezetének és közlekedési hálózatának irányadó elgondolása minden tervgazdaság első előfeltétele. Csak ez küszöbölheti ki a gazdasági élet zavarait, aránytalanságait, a felesleges szállításokat, a dolgozók kényelmét zavaró szükségtelen bajokat. Az ilyen elgondolás nem más, mint a szocialista Magyarország terve. A termelési terv növekedő számai egymagukban nem elegendő célkitűzések. Csak egy, jövőben megvalósuló fejlett ország tervrajza lelkesítheti a megvalósítókat. Csak akkor lehetnek tudatos építői az országnak, ha ismerik a megvalósítandó állapot tervét, ha tudják, hogy milyen lesz az ország, melyet építenek és milyen lesz az országnak az a kis része is, amelyen ők élnek. Az első ötéves terv célkitűzései előrevitték az ország gazdasági fejlődését, mégsem lehetett ilyen irányadó tervként felhasználni. Termelési ágazatokra bontott mennyiségi mutatószámokból állt, öt évnél túlterjedő nagyobb távlat ismerete nélkül. Nem lehetett tudni az ötéves terv alapján, hogy a benne szereplő növekedő számok mire vezetnek a jövőben. Az ágazatonként megadott termelésnövekedés számai önmagukban nem jelenthetnek megfelelő tervet, mert válasz nélkül hagyják azt a kérdést: milyen lesz az ország, ha a termelés növekedése megvalósult? Egy ilyen terv szükségszerűen aránytalanságokat okoz, ha az országos összefüggések helyes megtervezése hiányzik. A szocializmus építésének első tíz évében hiányzott nálunk az előremutató távlati terv. Sok hibát, bürokratikus túlzást meg lehet szüntetni egy mindenki által ismert és elismert országos fejlesztési tervvel a jövő világosan elképzelt, reális adottságokon alapuló képének nyilvánosságra hozatalával, a szocialista Magyarország képének, az odavezető út nagy vonalának kidolgozásával. Ez azonban teljes egészében hiányzott. A szocializmusban csak egy világosan kitűzött cél, a jövő állapot terve alapján álló tervszerűség szabályozhatja a gazdasági életet, amelyért az egész nép kész dolgozni. Amíg a kapitalizmusban nincs lehetőség ésszerű irányításra (bár ezt bizonyos mértékig pótolja a piac szabályozó szerepe, ha utólag és spontán is, a szocializmus gazdasága csak ésszerű terv alapján fejlődhet. Természetesen az ország jövőjének ez a távlati terve veszélyes is lehet, ha önkényes, utópikus elgondolás, amelyet az emberekre felülről rákényszerítenek. Hogy megvalósítható és a köz számára érthető legyen egy ilyen terv, ahhoz: az ország reális természeti adottságain kell alapulnia. Ds a történelmi és gazdasági fejlődés eddigi menetének folytatása kell, hogy legyen, önkényes törés nélkül, de a múltnál merészebb íveléssel és a felismert hibák és hiányosságok kijavításával; t. biztosítani kell, hogy az ország ma még anarchikus, gazdaságtalan struktúrája úgy alakuljon át, hogy szervesen, gazdaságosan működjön, a nép szükségleteit, kényelmét, egészségét szolgálja; ts a műszaki lehetőségek határain belül kell maradnia, ezért földrajzi és műszaki jellegű területfelhasználási terv is készüljön hozzá; [] olyan távlati koncepciót adjon, amelyben a fenti reális adottságok, az alkotó fantázia eredményeivel szerves egységgé egyesülnek; [] a nép közreműködésével és beleegyezésével kell elkészíteni, tehát nemzeti sajátosságaink figyelembevételével. A néppel együtt kell kialakítani még akkor is, ha ez hosszú időt vesz igénybe. Enélkül nem valósítható meg, mert részleteit nem hajtják végre szívesen és tudatosan. Az ország jövőjének ez az egységes nemzeti koncepciója tervező fantáziát, rendező, összehangoló képzeletet, vagy ahogy Lenin mondotta: kommunista álmodozást is kíván a jövőről. Ez a kollektív álmodozás, vagyis egy nép teremtő fantáziája rendezi majd széppé és vonzóvá a valóságos természeti, földrajzi és társadalmi adottságokon, a műszaki és gazdasági lehetőségeken alapuló realitásokat. Az adottságok és a lehetőségek nem egyetlen megoldást tesznek lehetővé. Hogy a megvalósult szocializmus hazánkban milyen lesz, azt a magyar nép történelme folyamán kialakult nemzeti sajátosságok, a munkások, vezetők és szakemberek tudása, értelmessége és merészsége együtt fogják meghatározni. Egy azonban kétségtelen, hogy ehhez az alkotó munkához már most is hozzá lehet és hozzá is kell kezdenünk, ha el akarjuk kerülni, hogy új ötéves tervünk ismét esetleg aránytalanságokat szüljön. A távlati állapot tervének összehangolt, területileg és időbelileg ütemezett kidolgozásához megvannak már ma a tudományos és műszaki alapjaink. Munka közben fognak azonban csak kifejlődni helyes módszereink. Természetes, hogy az első tényleges országos vázlatterv elkészítése évekig tart majd. A következő hároméves terv még nem állhat ilyen távlati koncepció alapján. De éppen a hároméves terv idejét kellene felhasználni a szocialista Magyarország távlati tervének kidolgozására, hogy az 1961-ben kezdődő ötéves terv már a megvalósítás első üteme lehessen. Ezek alapján az a meggyőződésünk, hogy a gazdasági terveket megelőző és azok alapját képező, az ország jövőjének képét mutató távlati terv nélkül nem létesülhet helyes szocialista tervgazdaság és nem valósulhat meg a szocialista országok tervszerű együttműködése. A valóságos szocialista tervgazdaság tervének két részből, egy műszaki-földrajzi jellegű területfelhasználási és egy gazdasági jellegű fejlesztési részből kell állnia. Csak ha egy ilyen, a jövő képét mutató tervvázlatot átviszünk az ország népének köztudatába, juthatunk el reális és megvalósítható ötéves gazdasági tervek készítéséhez. Egy ilyen terv bizalmat d öntene azokba is, akik most a szocialista tervgazdasággal szemben kételyeket támasztanak. Csak az országfejlesztési terv megvalósítását lehet a szocialista Magyarország felépítésével azonosítani. Amikor az ország jövő állapotának tervét meg fogjuk valósítani, akkor fogjuk elérni a szocializmus felső fokának, a kommunizmusnak küszöbét, mert csak ez teszi lehetővé a nép szükségleteinek bőséges és korlátlan kielégítését. Csak egy ilyen távlati országépítési terv megvalósítása folyamán nevelődik át a dolgozó nép országának öntudatos építőjévé, ami a kommunista társadalom megvalósításának egyik fontos előfeltétele. Perczel Károly