Figyelő, 1959. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1959-07-07 / 27. szám

TÖBB FIGYELMET ÉRDEMEL A PORKOHÁSZATI ELJÁRÁS. Az ipar, főleg a tömegtermelés új, jobb megmunkálási technológiákat követel, olyan módszereket, amelyek megakadályozzák a felesleges anyagfelhasználást és lehetővé teszik, hogy a legkomplikáltabb idomokat is egyszerű megmunkálási eljárással készíthessék el. Ezért világszerte egyre jobban terjed a porkohászati eljárás, amelynek segítségével anyagfelesleg nélkül, a gépi megmunkálás majdnem teljes kiküszöbölésével nagy szériában gyárthatók a kisebb méretű alkatrészek, főleg a csúszó és forgó felületek. Az Egyesült Államokban az autógyártásnál 500 millió alkatrészt készítenek évenként porkohászati technológiával. A Szovjetunióban, Angliában, Nyugat-Németországban gázturbina és kompresszor lapátokat készítenek ezzel a technológiával. A repülőgéptechnikában a magasan járó gépek szárnyéleit is porkohászati technológiával készítik. A pórusokon meleg levegő préselhető át, hogy a szárnyfelületet a fagyástól megóvják. Kobald és nikkel helyett a sajtolt vaspor Ma már mi is nagyot léptünk előre a porkohászat alkalmazásában. Perselyeket, lágyvas pólussarukat, csapágy-fedelet, hangszórók lágyvas magvát, csúszócsapágyakat és még sok kisebb alkatrészt készítenek vasporból , sajtolási eljárással. Most egy új területen kezdték meg a porkohászati eljárás alkalmazását, a mágnesgyártásnál. Az elektrotechnikában, híradástechnikában, (rádió- és televíziós készülékeknél) és sok más területen igen fontos a jó minőségű mágnes. Hazai szükségletünk egyik részét a kőbányai Vill- és Acélöntőde állítja elő, a többit importáljuk. Eddig az úgynevezett öntött mágneseket használtak, amelyek alapanyaga: a kobalt és a nikkel. Ez a két fém igen fontos a vegyipari gépgyártásban, az atomtechnikában, és csak külföldről szerezhető be, tehát pótlásuk bármely területen fontos népgazdasági érdek. Erre gondoltak a Vasipari Kutató Intézetben, amikor a Vas- és Acélöntődével közösen, majd a Csepeli Elektródagyár bevonásával a két drága fém pótlására kidolgozták a porkohászati módszerrel hazai anyagokból készülő mágneskészítés módszerét. I üzemrész hangszóró, mágnesek gyártására A sikeres kísérletek után pontos számítások alapján kimutatták, az új eljárás népgazdasági hasznát és ma már épül az új gyáregység. A havi 500 kg termelésű próbaüzem több tízezer hangszóró-mágnes szállításával már sikeresen meggyőzte a felhasználókat az új mágnesek jó minőségéről. Az eddigi eredmények alapján biztosra vehetjük, hogy megszüntethető mind a hangszóró-mágnesek importja, (évente 874 ezer devizaforint megtakarítást jelent) továbbá a kb. 70 ezer dollár értékű nikkel és kobalt import is. A porkohászati úton készülő báriumferrit-mágnes alapanyaga vasoxid és báriumkarbonát, amit hulladékból (vasreve és páclng) és hazai anyagokból nyerünk. Előnye az új mágnesnek, hogy a préselésen, zsugorításon kívül nem igényel további megmunkálást, mert pontos méretre készül. Mágneses ereje a gyakorlatban állandó, ellentétben az öntöttel, amely fokozatosan veszít mágneses energiájából és erősen reagál demagnetizáló hatásokra. A porkohászati eljárás megindításának alapvető feltétele, hogy jó, pontos sajtoló szerszámok, gyors automatikus présgépek és tökéletesen szabályozható zsugorító kemencék álljanak rendelkezésre. A másik fontos feltétel: a legjobb szerszám konstruktőrök, szerszámkészítők koncentrálása nélkül nem fejleszthető a népgazdaság igényeinek megfelelően a porkohászat technológiája. E feltételek biztosítására a Vas- és Acélöntődében már épül az új üzemrész, nem egészen 3 milliós beruházással. A tervezett termelés évenként közel 6,5 millió forint. A beruházás zömét, 72 százalékát, termelő gépekre fordítják. Az új eljárás olcsó, import-megtakarítást jelent és termelékeny. A gyár fő célkitűzése most a hangszóró-mágnesek gyártása. Jellemzésül egy kis eredmény: az öntött televíziós centírozó mágnes 3,30 forintba kerül darabonként, a porkohászati az új termelői ár alapján csak 1,90-be. A báriumferrit-mágnesek felhasználási területe kiterjeszthető. Most kísérleteznek lendkerék mágnesek gyártásával és ha beválik, itt is milliós megtakarítás érhető el. Épül az új üzem, párhuzamosan folynak a kísérletek a technológia pontos meghatározására. A vezetők felelősségvállalása, a szakemberek lelkes munkája és a felsőbb szervek gyors, bürokrácia mentes segítésének eredményeként, néhány hónap múlva újabb és újabb területen használják fel a hazai anyagból készült mágneseket. A porkohászati eljárásnak annyi előnye van, hogy megérdemelné az ipari irányító szervek nagyobb figyelmét, hogy újabb és újabb területen takaríthassuk meg a gépi munkát és az importanyagokat* Máté Béla Keddtől keddig Dupla vagy semmi? tartja a közmondás, s ez a cégére az ismert játéknak is, amely éppen azért népszerű, mert nyerni is lehet rajta. Sajnos a Malinovszkij fasor lakói csak vesztettek a hasonló címmel illethető játékon, ahol a duplából egyszeriben semmi lett. Az elmúlt hetekben a Nyúl utcától Budagyöngyéig nem lehetett vásárolni. Nem volt ott se cukor, se liszt, se tojás, se bab, de még csak egy kis gyümölcs se volt kapható. Nem kell persze valami különleges ellátási zavarra gondolni. Egyszerűen nem volt üzlet, ahol árusítottak volna. A Szilágyi Erzsébet fasor 1. szám alatti közértet ugyanis önkiszolgáló bolttá alakították át, s különös véletlen következtében ugyanebben az időben kezdtek hozzá a környék másik üzletének, a Malinovszkij fasor 42. sz. alatti Csemege renoválásának is. A „csemegések” gondoskodtak ugyan vásárlóikról, a bezárt üzlet ajtajára kitettek egy táblát. ..Legközelebbi nyitva tartó boltunk Pasaréti tér és Szabadsághegy." Lehet, hogy ez a közös időpontban végrehajtott építkezés a turista hajlamú vásárlóközönség körében osztatlan sikert aratott. Tartunk azonban attól, hogy a vásárlók nagyobbik része szívesebben látott volna egy hasznos kooperációt a Csemege és KÖZÉRT vállalatok között. Egy ilyen együttműködés feltétlenül csemege lett volna. S nem is öncélú, hanem a közért, v. e. * Úgy kezdődött, hogy a Kender- Juta és Textilipari Vállalat (nevezzük a továbbiakban ,,megrendelő”-nek) 1948 őszén 5000 darab automata jutavetélőt rendelt a Könnyűipari Gépalkatrész Ellátó — továbbiakban: készletező — vállalattól, amely a gyártó, Textilipari Fakelléktermelő Vállalathoz továbbított rendelés alapján visszaigazolta: 1959. április 30-tól negyedévenként 1250 darab vetelőt szállít. Időközben azonban egy készletvizsgálat során a megrendelő készleteit magasnak találták, s így az — még jókor, 1959. január első napjaiban — felére kívánta csökkenteni a rendelést. A készletező vállalat keményszívűnek bizonyult, nem fogadta el a stornót: a gyártó vállalat már valamennyi darabot leszabta — közölte — nincs visszalépés. A sors útjai azonban nyilván nemcsak a regényekben kiszámítatatlanok, mert a nemrég még hajthatatlan készletező 1959. március 6-án szemlesütve közölte: az első negyedévre esedékes 1250 vetélőt nem tudja leszállítani, mert a gyártóműnél leszabott áru nedves... Most már a megrendelő makacsolta meg magát: ragaszkodott a kötbérigényhez. Mire a készletező alkura fogta a dolgot, póthatáridőt kért: április 27-i levelében VI. 30-ig 2000 vetélőt ígért, de május 28-án kelt levelében már csak 1100-at vállalt, s június 12-ig 72 darabot le is szállított. Lehet, hogy közben néhány száz vetélő elkészült azóta, de hogy a vállalt mennyiségtől alaposan lemaradnak, ez kétségtelen. Nem vet jó fényt az egész ügyre, hogy — mint utóbb kiderült — a megrendelő részbeni stornirozása időpontjában — a készletező közlésével ellentétben — nem hogy az egész mennyiség, de egyetlen darab sem volt leszabva: a storno beérkezése után egy héttel kezdték el nagy sietve a leszabást. Nedves anyagból. S legalább ennyire furcsa, hogy utóbb , úgyszólván az akadályközléssel egyidőben, a gyártó vállalat körlevelet bocsátott ki a textilipari vállalatok részére, amelyben közli, hogy: „nagyobb mérvű megrendeléseket (köztük vetélőket is) tudunk elfogadni”. Szép dolog, ha egy vállalat termelését mind nagyobbra kívánja emelni. Feltétlenül káros azonban az a módszer, ami itt a vetélőkkel történik. Az efféle módszerek jobb, ha idő előtt — elvetélnek. Sor JUO'O Az iparvezetést és a vállalatokat segíti a KGM Ipargazdasági és Üzemszervezési Intézete Még 1958 tavaszán látott napvilágot a kohó- és gépiparban a vállalatok szervezettségének növelésére, a vezetés színvonalának az emelésére a 8089. sz. miniszteri utasítás, amellyel létrehoztak a Kohó- és Gépipari Minisztérium Ipargazdasági és Üzemszervezési Imeretet. az imezkedes kanasára, az intézet felállítására az a felismerés késztette a KüIM vezetőit, hogy míg néhány évvel korábban a vállalati tervrendszer alapjait, a tervezés módszereit kellett kidolgozni, addig most már a vállalatok további fejlődése azt kívánja, hogy szervezetük fejlesztésének problémája az üzemszervezés kerüljön napirendre.. Az Ipargazdasági és Üzemszervezési Intézet létrehozásával szervezetileg is biztosítani kívánták — anélkül, hogy ez a minisztériumi szakfőosztályok további fokozott felelősségét bármiben is csökkentené — az üzemszervezés módszertani kérdéseinek, s az ezekkel kapcsolatos kutató és gyakorlati szervező munkának összefogását. Az intézet ipargazdasági feladatait a vezetés, a Kohó- és Gépipari Minisztérium igényei szabják meg. A vállalati tervezés metodikája, a szocialista munkaügy problémái, az anyag-, energia-, készlet- és inkidirekcia-gazdálkodás, a műszaki fejlesztés és a beruházások gazdaságossága, az árpolitika, a hitelügy, a népgazdasági önköltségszámítás egyaránt vizsgálataik tárgyát képezi. Az intézet kutatásai csaknem minden esetben konkrét előterjesztéssel zárulnak a minisztérium vezetői számára, amellyel egyidejűleg rendszerint minisztériumi keretutasítás kiadására vonatkozó javaslat is készül. (Az egyes területekre vonatkozóan nagyon sok korábbi, KGM-utasítás van ma is érvényben, a vizsgálatokkal párhuzamosan, folyamatosan történik ezek revíziója.) A keretutasításokhoz az intézet irányelveket dolgoz ki, amelyekben a nem kötelező érvényű praktikus változatokat és részletkérdéseket boncolja. Ilyen formában került például kidolgozásra az az új típusú keretutasítás, amelyben a kohó- és gépipari miniszter elrendelte, hogy a vállalatok az év végéig kötelesek az Üzemszervezési Intézet által kidolgozott szervezéstechnikai módszerekkel, adott lehetőségeiknek legmegfelelőbb működési és szervezési szabályzatot kialakítani. Az intézet már említett, másik nem kevésbé jelentős és újszerű feladata üzemgazdasági jellegű. Ide tartoznak többek között az üzemszervezési vonatkozású elvi, irányító és gyakorlati feladatok. Ez utóbbiakat jórészt vállalati igények alapján végzi és ennek keretében üzemszervezői munkát fejt ki a vállalatvezetés színvonalának emelése, a termelés gazdaságos és a szakszerű fejlődése érdekében. Az intézet szakmailag és létszámbelileg erős üzemszervezési részleget állított fel. A vállalati felkérésre végzett üzemszervezői munkát az intézet az úgynevezett komplex szervezés keretében végzi. Korábban az üzemekben a legtöbb helyen a szervező munka lényegében az egyes szervek alá és fölé rendeltség viszonyának változatosságából különböző szervezeti sémák szerkesztéséből és módosításából állt. Az intézet eleve mellőzte az olyan szervezést, amely öszszefüggés nélkül kívánt egyes részterületeket egyoldalúan rendezni. A korábbi tapasztalatok bebizonyították, hogy az úgynevezett „üzemi”, „számviteli” vagy „ügyviteli” szervezés önmagában rendszerint nem érte el a kitűzött célt. Az intézet üzemszervező csoportjai az egyes vállalatoknál végzett szervezésnél minden, a munkafolyamatban vagy magában a szervezetben javasolt változtatás műszaki, gazdasági és ügyviteli kihatását a kapcsolódó munkafolyamatokban, illetve szervekben is figyelembe veszik. Az intézet üzemszervezési munkájában szoros kapcsolatot tart fenn az adott üzem szakembereivel, azok észrevételeit, javaslatait, véleményét a legmesszebbmenőkig figyelembe veszi. A benyújtott javaslatot részletesen megvitatják a vállalat vezetőivel közös állásfoglalás kialakítása érdekében. A közös álláspont végleges kialakítása után kezdenek hozzá egyrészt a vállalati tevékenység megzavarása nélkül azonnal végrehajtható, illetve elodázhatatlan javaslatok megvalósításához, másrészt a működési szabályzat kidolgozásához, amelyben a legfontosabb munkafolyamatokat határozzák meg az elfogadott javaslatoknak megfelelően. Ezután az intézet és a vállalat közösen ütemtervet dolgoz ki a szervezési terv végrehajtására. A végrehajtás időszakában az intézet szervező csoportja a betanítás, tanácsadás munkáját is elvégzi. A szervezési terv végrehajtásától számított egy év múlva a tapasztalatok összegezése és még inkább a következtések levonása érdekében az intézet szervező csoportja újból felméri, hogy munkájának eredményei miben jelentkeztek, illetve javaslatai közül mi nem vált be. Az Ipargazdasági és Üzemszervezési Intézetnek az egyes vállalatoknál végzett szervező munkáját az adott vállalattal történt szerződés szabályozza. Mivel az intézet bevételei rendben nettó finanszírozási rendszerből származnak, a vállalati szervezési tevékenységet esetenként meghatározott díjfizetés ellenében végzik. A szerződéskötésnél mód nyílik olyan megállapodás kötésére is, hogy a vállalattól járó összeg a bekövetkező gazdasági eredménytől függően növekedjék. Ez a szerződési konstrukció, valamint, hogy a vállalatoktól a szervezés honorálására az intézetnek átutalt öszszeg körülbelül 8 százalékát célprémiumként lehet felhasználni, biztosítja a szervező csoportok anyagi érdekeltségét és ily módon a szervező munka hatékonyságát is. Hogy a KGM vezetői milyen jelentőséget tulajdonítanak az intézet szervező munkájának, mutatja egyébként az is, hogy minden kiemelkedő eredménnyel végződő szervező munkát a minisztérium a vállalatoknál külön jutalmaz. Most, amikor a Gazdasági Bizottság — mint lapunk legutóbbi számában hírt adtunk róla — határozatot hozott az ügyvitelszervezés és gépesítés fejlesztéséről, a KGM több mint egy éve működő Ipargazdasági és Üzemszervezési Intézetének eddigi tevékenysége különösen figyelemre méltó. A felhalmozódott tapasztalatok és következtetések hasznosítása a GB határozata alapján, a Pénzügyminisztérium felügyelete alatt felállítandó Szervezési és Ügyvitelgépesítési Intézet létrehozásánál úgyszólván nélkülözhetetlen. i — n. m.