Figyelő, 1960. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-05 / 1. szám
-------------- A FIGYELŐ JELENTI -------------------------------------------------------------------Módosították a jövedelemadó rendeletet . ... . . /776(2) Minden évben január 15-ig adóbevallást kell adni A J A pénzügyminiszter most kiadott rendeletével módosította a jövedelemadóra vonatkozó, 1959. július 18-án megjelent rendelkezését. A módosítás szerint a kifizető szerv köteles az általa kifizetett díjak után járó adót megállapítani, levonni és befizetni. Az adókulcs alkalmazásánál figyelembe kell venni az ugyanazon személy részére — a kifizető szerv által — a naptári év folyamán előzőleg már kifizetett díjakat is, és az adót a naptári év folyamán kifizetett díjak együttes összege után kell megállapítani. Az ily módon kiszámított adót azonban minden esetben természetesen csökkentik a naptári év folyamán már korábban kifizetett díjak után levont és befizetett adók összegével és a kifizetendő díjakból csak a fennmaradó adókülönbözetet vonják le, illetve fizetik be. A módosítás szerint tehát a kifizetésre kerülő díjakat az Állami Hangverseny- és Műsorigazgatósághoz, vagy a Képzőművészeti Alaphoz, illetve a Szerzői Jogvédő Hivatalhoz nem kell átutalni. A progresszív adózás érdekében, ha a több kifizetőhelyről származó évi díjbevétel együttes összege a munkaviszonyban nem álló személyeknél a 24 000 forintot, a munkaviszonyban álló személyeknél a 12 000 forintot meghaladja, a jövedelmet élvező személy köteles — minden év január 15. napjáig — az előző évi díjbevételeiről adóbevallást adni. Az adóbevallásban a díjbevételeket és az abból levont adók összegét kifizetőhelyenként részletezni kell. A több kifizetőhelyről származó jövedelem esetén tehát a progresszivitás — ellentétben az eddigi rendelkezésekkel — a munkaviszonyban álló személyeknél csak 12 000 forinton, a munkaviszonyban nem álló személyeknél pedig csak 24 000 forinton felül érvényesül. Az adóhatóság a több kifizetőhelyről származó díjbevétel együttes összege alapján állapítja meg a jövedelemadóról szóló, 1959. január 25-én megjelent kormányrendelet alapján járó adó, valamint a több kifizetőhely által különkülön levont adók közötti különbözetét és azt kiveti. A kivetésről fizetési értesítést kell az adózó részére kiadni. A kivetett adókülönbözetet a fizetési értesítés jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt lehet adópótlékmentesen megfizetni. Az adó levonására kötelezett szerv a kifizetett díjakról, az adó kiszámításáról és a levont adóról adózónként különkülön nyilvántartást köteles vezetni. Az adó levonására kötelezett szerv — nyilvántartása alapján — köteles minden év január 15. napjáig az illetékes adóhatóságot az előző évben kifizetett díjakról és a levont adók összegéről tájékoztatni. Ha a jövedelmet élvező személy egyáltalán nem, vagy nem megfelelően vallja be jövedelmét, továbbá, ha az adó levonására kötelezett szerv felelős alkalmazottja nem tájékoztatja megfelelően az adóhatóságot — a mulasztás súlyától függően — adócsalást, illetőleg pénzügyi szabálysértést követ el. A rendelkezés értelmében adóbevallást első ízben az 1960. évi jövedelemről kell adni 1961. január 15-ig. Milyen építési munkát végezhetnek a kisiparosok a közilletek A Minisztertanács 1958-ban rendelettel szabályozta, hogy a kisiparosok milyen munkát és milyen értékhatárig végezhetnek a közületek részére. Az 1958. évi szabályozás azonban nem terjedt ki az építési jellegű munkákra. Amint ismeretes, az elkövetkezendő 15 éves lakásfejlesztési tervben jelentős számban épülnek meg családi házak állami támogatással, amelyeknek kivitelezése elsősorban az építőipari kisiparosok feladata. A Minisztertanács a napokban rendezte az állami vállalatok és szervek részére kisiparosok által kivitelezhető munkákat. A rendelet, elöljáróban kimondja, hogy az építő kisiparosok fő feladata a lakosság építési szükségletének kielégítése. A rendelet szerint az állami szervek kisiparossal 10 000 Ft értékhatárig köthetnek építési és építés-szerelési szerződést. Kivételesen lehetőség van ezen értékhatár feletti munka elvégzésére is. 50 000 forint értékhatárig az építtető felett felügyeletet gyakorló miniszter vagy a tanács végrehajtó bizottsági elnökének előzetes engedélye, 50 000 forinton felül pedig az építésügyi miniszter engedélye alapján. Egészen kivételes esetekben közvetlen életveszély fennállása, vagy nagyobb kár sürgős elhárítása céljából külön engedély nélkül is megköthető az építőipari kisiparossal a szerződés, azonban ennek megkötésével egyidejűleg az engedélyezésre jogosult szervet értesíteni kell. A lakosság építési szükségleteinek kielégítését szolgáló építési anyagkeret tervszerű felhasználásának biztosítása céljából az építtetők beruházási vagy felújítási kerete terhére minden esetben, karbantartási munkáknál pedig 10 000 forint értékhatár felett — csak abban az esetben köthet a kisiparossal szerződést, ha a munka elvégzéséhez szükséges anyagot saját anyagkerete terhére a kisiparos rendelkezésére bocsátja. A szerződési érték megállapításánál az anyagértéket akkor is figyelembe kell venni, ha az egész anyagot vagy annak egy részét az építtető bocsátja a kisiparos rendelkezésére. A rendelet szerint az építtető az anyagot a kisiparosok részére nem adhatja el és anyagbeszerzés céljára sem folyósíthat részére előleget. A kisiparos által teljesített munka ellenértéke csak abban az esetben fizethető meg, ha a munkát elvégző kisiparos igazolja hogy sem adótartozása, sem társadalombiztosítási tartozása nem áll fenn. A korábbi rendelkezéseknek megfelelően a kormányrendelet azt is kimondja, hogy az állami építőipari vállalatok kisiparost alvállalkozóként nem foglalkoztathatnak. Rendelet az ügyvédi-jogtanácsosi vizsga díjáról Az igazságügyminiszter, valamint a pénzügyminiszter és a munkaügyi miniszter együttes rendelete értelmében ügyvédi-jogtanácsosi vizsgadíj fejében a jelöltnek megosztott vizsga esetén a vizsga mindegyik része után 225 forint, teljes vizsga esetén 450 forint, pótvizsga esetén pedig 100 forint összeget kell fizetni. Meghosszabbították az ács és kőműves mestervizsgák letételének határidejét A könnyűipari miniszter most kiadott rendeletével az ács és kőműves kisiparosok részére előírt mestervizsga letételének határidejét 1959. december 31. helyett 1960. április 30- ban állapította meg. A rendelet hangsúlyozza, hogy a mestervizsga letételének elmulasztása miatt nem lehet az iparigazolványt megvonni attól az ács és kőműves kisiparostól, aki a mestervizsga letételét 1960. április 30-ig megkísérli, illetve a megismételt vizsgát legkésőbb 1961. december 31-ig leteszi. Mestervizsga letételére csak azokat az ács és kőműves kisiparosokat kötelezték, akik iparigazolványukat 1956. január 1. után kapták, feltéve, hogy az iparhatóság részükre a vizsga letétele alól felmentést nem adott. Műgyantás impregnálás Hosszas kísérletezés után sikerrel oldották meg az Újszegedi Kender- és Lenszövő Vállalatnál a kenderponyvák műgyantás impregnálását. A fémkomplexes impregnálás a tömítő anyagot a műgyantából nyeri. Eddig már tízezer négyzetméter ilyen eljárással impregnált ponyvát gyártottak. A műgyantás impregnálás jobb minőséget ad, mert vízhatlanabb, s önköltsége is alacsony. Megjelent az orvosi rendtartás végrehajtási rendelete Az egészségügyi miniszter végrehajtási utasítást adott ki az orvosi rendtartás hatálybaléptetéséről. A január 1-én életbe lépett új rendtartás a többi között részletesen szabályozza az orvos és a beteg kapcsolatát, rendelkezéseket tartalmaz a meg nem engedett külön díjazások ss az ágyárusítások megszüntetésére és szabályozza a magánpraxis folytatásának feltételeit és módját. Az orvosi rendtartás végrehajtási rendelete hangsúlyozza, hogy az orvosnak a hozzáforduló beteget a beteg egyéni adottságainak, a betegség fázisának és az orvostudomány mindenkori állásának megfelelően kell gyógykezelnie. Az orvos a beteget — rendkívüli eseteket kivéve — csak személyesen végzett vizsgálat alapján részesítheti gyógykezelésben. Személyes vizsgálat nélkül, kizárólag leletek alapján az orvos a beteget nem gyógykezelheti. A beteget, illetve hozzátartozóját a betegségről, illetve a beteg állapotáról megfelelően tájékoztatni kell. A betegséget nem szabad a valóságosnál súlyosabbnak feltüntetni, ugyanakkor azonban tartózkodni kell olyan eredmény megígérésétől is, amelyre az orvostudomány állása szerint nem lehet számítani. A díjtalan ellátásra jogosult járóképtelen, illetve fekvő beteghez az orvosnak a hívás napján ki kell mennie, amennyiben a hívás az erre előírt időpontig megtörtént. Ha a hívás későbbi időpontban történt, az orvos a fekvő beteg ellátását a beteg állapotától függően, a következő papra halaszthatja. Sürgős szükség esetén (pl. életveszély) azonban az orvos a hívás időpontjára tekintet nélkül köteles a fekvő betegnél megjelenni és őt a szükséges orvosi ellátásban részesíteni. Az orvos abban az esetben, ha a beteg vagy hozzátartozója jogellenes orvosi tevékenységre akarja rábírni (pl. kórházban elvégezhető műtét magánrendelőben elvégzése, keresőképtelenség hamis igazoltatása stb.), köteles a közreműködését megtagadni. Felettes szervének engedélyével az orvos a beteg kezelését akkor is jogosult megtagadni, ha a beteg az utasításait huzamos időn át szándékosan nem tartja meg vagy ha a beteg vagy hozzátartozója az orvost súlyosan megsérti. Közvetlen életveszély esetén azonban az orvosi segítséget a betegtől e miatt megtagadni nem szabad. A végrehajtási rendelet kitér a meg nem engedett külön díjazások és az ún. „ágyárusítások” megszüntetésére is. Hangsúlyozza, hogy a díjtalan orvosi ellátásra jogosult betegekben az orvosnak meg kell erősítenie azt a tudatot, hogy a magas színvonalú gyógykezelés a beteg részére díjtalanul jár és ezért a betegtől külön személyes vagy vagyoni előnyt nem is vár. Az orvos a betegnek kórházba, klinikára stb. való elhelyezéséért sem a betegtől, sem a hozzátartozójától személyes vagy vagyoni előnyt nem kérhet és nem fogadhat el Ez a tilalom minden esetben fennáll, akár díjtalan ellátásra jogosult a beteg, akár fizetőköteles. A végrehajtási rendelet értelmében 1960. augusztus 1-től magánpraxist csak az az orvos folytathat, aki erre külön írásbeli engedélyt kapott. Engedélyt az a gyógyító-megelőző munkakörben dolgozó orvos kaphat, aki közületnél fő foglalkozású vagy több olyan részfoglalkozású állást tölt be, amelynek együttes munkaideje a fő foglalkozású állás munkaidejének megfelel. Magánpraxisra az az orvos is kaphat engedélyt, akinél a részfoglalkozások együttes munkaideje az előbb említett időt nem éri ugyan el, de működési helyén részére más részfoglalkozás nem biztosítható. Az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltő, továbbá a 67%-ban csökkent munkaképességű orvos részére szintén adható magánpraxisra engedély. A magánpraxis engedélyezésének minden esetben feltétele az is, hogy a magánrendelő berendezése és felszerelése a szakmai és egészségügyi követelményeknek megfeleljen. Magánrendelőben röntgenkészüléket csak az az orvos használhat akinek a röntgenhasználathoz a kellő képzettsége, illetve jártassága van. Magánrendelőt gyógyintézetben (klinika, kórház, rendelőintézet stb.) fenntartani nem szabad. Az orvos az ellátásba tartozó dolgozót és igényjogosult családtagját — egyes, különleges esetektől eltekintve — magánbetegként nem gyógykezelheti. A magánrendelőjében megjelenő, díjtalan ellátásra jogosult beteget az orvos köteles felvilágosítani arról, hogy részére díjtalan orvosi ellátás jár és arról is köteles tájékoztatni, hogy azt hol és milyen módon veheti igénybe. Ha a beteg a kapott felvilágosítás után is magánbetegként akarja magát gyógykezeltetni, erről tőle az orvosnak írásbeli nyilatkozatot kell kérni. — Magánrendelőben — a sürgős szükség esetét kivéve — csak a külön engedélyezett műtétek végezhetők el és ezek is csak akkor, ha a műtét elvégzéséhez szükséges előfeltételek biztosítva vannak (megfelelő asszisztencia, aszeppis stb.). A magánprakszis engedélyezését 1960. január 1-től lehet az elsőfokú egészségügyi hatósághoz benyújtott és a szükséges igazolásokkal ellátott kérvényben kérni. Tatarozási ütemterv, szakmunkáscsoportok, megelőző karbantartás a házkezelési igazgatóság 1960-as tervében is*jd A Fővárosi Tanács Házkezelési Igazgatósága nyilatkozott lapunk számára az 1959. év eredményeiről és az 1960. év legfontosabb terveiről. Az 1959. évi tervet — pénzügyi vonatkozásban — kb. 98 százalékra teljesítették. Ez az elmúlt évekhez viszonyítva lényeges javulást jelent. A lemaradás oka, többek között a szakmunkáshiány, ennek következtében kb. másfél millió forint festőmunka húzódik át az 1960-as esztendőre. De a lemaradásnak másik fontos tényezője, hogy a bérlők a fővárosi tanács rendelkezésére hivatkozva — tehát jogosan — nem engedik be lakásukba a tatarozó munkásokat november 15. után. 1959-ben az épületjavítási munkálatokra az elmúlt évekhez viszonyítva lényegesen kevesebb panasz érkezett be és ezeket az elmúlt évekhez képest sokkal gyorsabban és hatásosabban orvosolták. Az 1959-es év III. negyedében az eddigi 6,4 százalékról 5,3 százalékra csökkentették az el nem végzett munkálatokat Az 1960-as esztendő tervei közt talán legfontosabb, hogy a Budapesten levő 196 házkezelőség mellett 12—180 létszámú épületjavító szakmunkáscsoportokat szerveznek. Ezeknek az lesz a feladatuk, hogy egy-egy házkezelőség körzetében levő 1200—3000 bérleményben a legsürgősebb és legfontosabb javítású munkálatokat azonnal elvégezzék. A házkezelési igazgatóság bízik benne, hogy e csoportok megerősödésével rövidesen a megelőző karbantartás munkálatai is megkezdődhetnek. Intézkedés történt, hogy a tatarozásra kerülő ház lakóit gyűlésre kell összehívni a munkálatok megkezdése előtt, hogy ott a lakók összessége ellenőrizhesse a terveket, jogos kéréseit e gyűlésen tisztázza. Félmillió forinton felüli munkálatok elvégzéséhez a kivitelező vállalat ütemtervet készít, így a lakók előre felkészülhetnek a munkálatok fogadására. Az 1960-as javítási munkálatok végleges címjegyzékét január 20-ig elkészíti a házkezelési igazgatóság. Az új esztendőben 9,5 ezer bérleményben vezetik be a gázt. (Elsősorban azokban a házakban, ahol amúgy is tatarozást terveznek.) A XI. és XIII. kerületben több házban folytatják a már bevált távfűtés bevezetését. Gyakori eset, hogy a tatarozott házak üzlethelyiségei, portáljai a szűk kapacitás következtében még hosszú ideig megjavítatlanul éktelenítik el a főútvonalakat. E munkálatok meggyorsítása érdekében a Fővárosi Tanács Építőipari Igazgatósága portálkészítő üzemet alapít. 2