Figyelő, 1960. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-05 / 1. szám

-------------- A FIGYELŐ JELENTI -------------------------------------------------------------------­Módosították a jövedelemadó rendeletet . ... . . /776(2) Minden évben január 15-ig adóbevallást kell adni A J A pénzügyminiszter most kiadott ren­deletével módosította a jövedelemadóra vonatkozó, 1959. július 18-án megjelent rendelkezését. A módosítás szerint a ki­fizető szerv köteles az általa kifizetett díjak után járó adót megállapítani, le­vonni és befizetni. Az adókulcs alkalmazásánál figyelem­be kell venni az ugyanazon személy ré­szére — a kifizető szerv által — a naptá­ri év folyamán előzőleg már kifizetett díjakat is, és az adót a naptári év fo­lyamán kifizetett díjak együttes össze­ge után kell megállapítani. Az ily mó­don kiszámított adót azonban minden esetben természetesen csökkentik a nap­tári év folyamán már korábban kifize­tett díjak után levont és befizetett adók összegével és a kifizetendő díjakból csak a fennmaradó adókülönbözetet vonják le, illetve fizetik be. A módosí­tás szerint tehát a kifizetésre kerülő dí­jakat az Állami Hangverseny- és Mű­sorigazgatósághoz, vagy a Képzőművé­­­szeti Alaphoz, illetve a Szerzői Jogvédő Hivatalhoz nem kell átutalni. A progresszív adózás érdekében, ha a több kifizetőhelyről származó évi díj­bevétel együttes összege a munkaviszonyban nem álló sze­mélyeknél a 24 000 forintot, a munkaviszonyban álló szemé­lyeknél a 12 000 forintot meghaladja, a jövedelmet élvező sze­mély köteles — minden év január 15. napjáig — az előző évi díjbevételeiről adóbevallást adni. Az adóbevallásban a díjbevételeket és az abból levont adók összegét kifizetőhelyenként részletezni kell. A több kifizetőhelyről származó jövedelem esetén tehát a progresszivi­tás — ellentétben az eddigi rendelkezé­sekkel — a munkaviszonyban álló sze­mélyeknél csak 12 000 forinton, a mun­kaviszonyban nem álló személyeknél pe­dig csak 24 000 forinton felül érvénye­sül. Az adóhatóság a több kifizetőhelyről származó díjbevétel együttes összege alapján állapítja meg a jövedelemadó­­ról szóló, 1959. január 25-én megjelent kormányrendelet alapján járó adó, va­lamint a több kifizetőhely által külön­­külön levont adók közötti különbözetét és azt kiveti. A kivetésről fizetési értesí­tést kell az adózó részére kiadni. A ki­vetett adókülönbözetet a fizetési értesí­tés jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt lehet adópótlékmentesen meg­fizetni. Az adó levonására kötelezett szerv a kifizetett díjakról, az adó kiszámításáról és a levont adóról adózónként külön­­külön nyilvántartást köteles vezetni. Az adó levonására kötelezett szerv — nyil­vántartása alapján — köteles minden év január 15. napjáig az illetékes adó­hatóságot az előző évben kifizetett dí­jakról és a levont adók összegéről tá­jékoztatni. Ha a jövedelmet élvező személy egyáltalán nem, vagy nem megfelelően vallja be jövedelmét, továbbá, ha az adó levonására kötelezett szerv felelős al­kalmazottja nem tájékoztatja megfele­lően az adóhatóságot — a mulasztás sú­lyától függően — adócsalást, illetőleg pénzügyi szabálysértést követ el. A rendelkezés értelmében adóbevallást első ízben az 1960. évi jövedelemről kell adni 1961. január 15-ig. Milyen építési munkát végezhetnek a kisiparosok a közilletek A Minisztertanács 1958-ban rendelettel szabályozta, hogy a kisiparosok milyen munkát és milyen értékhatárig végezhet­nek a közületek részére. Az 1958. évi sza­bályozás azonban nem terjedt ki az épí­tési jellegű munkákra. Amint ismeretes, az elkövetkezendő 15 éves lakásfejleszté­si tervben jelentős számban épülnek meg családi házak állami támogatással, ame­lyeknek kivitelezése elsősorban az építő­ipari kisiparosok feladata. A Miniszter­­tanács a napokban rendezte az állami vállalatok és szervek részére kisiparosok által kivitelezhető munkákat. A rendelet, elöljáróban kimondja, hogy az építő kis­iparosok fő feladata a lakosság építési szükségletének kielégítése. A rendelet szerint az állami szervek kisiparossal 10 000 Ft értékhatárig köthetnek építési és építés-szerelési szer­ződést. Kivételesen lehetőség van ezen értékhatár feletti munka elvégzésére is. 50 000 forint értékhatárig az építtető fe­lett felügyeletet gyakorló miniszter vagy a tanács végrehajtó bizottsági elnökének előzetes engedélye, 50 000 forinton felül pedig az építésügyi miniszter engedélye alapján. Egészen kivételes esetekben köz­vetlen életveszély fennállása, vagy na­gyobb kár sürgős elhárítása céljából kü­lön engedély nélkül is megköthető az építőipari kisiparossal a szerződés, azon­ban ennek megkötésével egyidejűleg az engedélyezésre jogosult szervet értesíteni kell. A lakosság építési szükségleteinek ki­elégítését szolgáló építési anyagkeret terv­szerű felhasználásának biztosítása céljá­ból az építtető­k beruházási vagy fel­újítási kerete terhére minden esetben, karbantartási munkáknál pedig 10 000 fo­rint értékhatár felett — csak abban az esetben köthet a kisiparossal szerződést, ha a munka elvégzéséhez szükséges anya­got saját anyagkerete terhére a kisiparos rendelkezésére bocsátja. A szerződési érték megállapításánál az anyagértéket akkor is figyelembe kell venni, ha az egész anyagot vagy annak egy részét az építtető bocsátja a kisipa­ros rendelkezésére. A rendelet szerint az építtető az anyagot a kisiparosok részére nem adhatja el és anyagbeszerzés céljára sem folyósíthat részére előleget. A kisiparos által teljesített munka el­lenértéke csak abban az esetben fizethe­tő meg, ha a munkát elvégző kisiparos igazolja hogy sem adótartozása, sem tár­sadalombiztosítási tartozása nem áll fenn. A korábbi rendelkezéseknek megfelelően a kormányrendelet azt is kimondja, hogy az állami építőipari vállalatok kisiparost alvállalkozóként nem foglalkoztathatnak. Rendelet az ügyvédi-jogtanácsosi vizsga díjáról Az igazságügyminiszter, valamint a pénz­ügyminiszter és a munkaügyi miniszter együt­tes rendelete értelmében ügyvédi-jogtanácsosi vizsgadíj fejében a jelöltnek megosztott vizsga esetén a vizsga mindegyik része után 225 fo­rint, teljes vizsga esetén 450 forint, pótvizsga esetén pedig 100 forint összeget kell fizetni. Meg­hosszabbították az ács és kőműves mester­vizsgák letételének határidejét A könnyűipari miniszter most kiadott ren­deletével az ács és kőműves kisiparosok ré­szére előírt mestervizsga letételének határide­jét 1959. december 31. helyett 1960. április 30- ban állapította meg. A rendelet hangsúlyozza, hogy a mestervizsga letételének elmulasztása miatt nem lehet az iparigazolványt megvonni attól az ács és kőműves kisiparostól, aki a mestervizsga letételét 1960. április 30-ig meg­kísérli, illetve a megismételt vizsgát legkésőbb 1961. december 31-ig leteszi. Mestervizsga le­tételére csak azokat az ács és kőműves kis­iparosokat kötelezték, akik iparigazolványu­kat 1956. január 1. után kapták, feltéve, hogy az iparhatóság részükre a vizsga letétele alól felmentést nem adott. Műgyantás impregnálás Hosszas kísérletezés után sikerrel ol­dották meg az Újszegedi Kender- és Lenszövő Vállalatnál a kenderponyvák műgyantás impregnálását. A fémkomp­­lexes impregnálás a tömítő anyagot a műgyantából nyeri. Eddig már tízezer négyzetméte­r ilyen eljárással impregnált ponyvát gyártottak. A műgyantás imp­regnálás jobb minőséget ad, mert vízhat­lanabb, s önköltsége is alacsony. Megjelent az orvosi rendtartás végrehajtási rendelete Az egészségügyi miniszter végrehajtási utasítást adott ki az orvosi rendtartás hatálybaléptetéséről. A január 1-én élet­­be lépett új rendtartás a többi között részletesen szabályozza az orvos és a be­teg kapcsolatát, rendelkezéseket tartal­maz a meg nem engedett külön díjazások ss az ágyárusítások megszüntetésére és szabályozza a magánpraxis folytatásának feltételeit és módját. Az orvosi rendtartás végrehajtási ren­delete hangsúlyozza, hogy az orvosnak a hozzáforduló beteget a beteg egyéni adott­ságainak, a betegség fázisának és az or­­vost­udomány mindenkori állásának meg­felelően kell gyógykezelnie. Az orvos a beteget — rendkívüli eseteket kivéve — csak személyesen végzett vizsgálat alap­ján részesítheti gyógykezelésben. Szemé­lyes vizsgálat nélkül, kizárólag leletek alapján az orvos a beteget nem gyógyke­zelheti. A beteget, illetve hozzátartozóját a betegségről, illetve a beteg állapotáról megfelelően tájékoztatni kell. A betegsé­get nem szabad a valóságosnál súlyosabb­nak feltüntetni, ugyanakkor azonban tar­tózkodni kell olyan eredmény megígéré­­sétől is, amelyre az orvostudomány állása szerint nem lehet számítani. A díjtalan ellátásra jogosult járóképte­­len, illetve fekvő beteghez az orvosnak a hívás napján ki kell mennie, amennyiben a hívás az erre előírt időpontig megtör­tént. Ha a hívás későbbi időpontban történt, az orvos a fekvő beteg ellátását a beteg állapotától függően, a következő papra halaszthatja. Sürgős szükség ese­tén (pl. életveszély) azonban az orvos a hívás időpontjára tekintet nélkül köteles a fekvő betegnél megjelenni és őt a szük­séges orvosi ellátásban részesíteni.­­ Az orvos abban az esetben, ha a beteg vagy hozzátartozója jogellenes orvosi tevé­kenységre akarja rábírni (pl. kórházban elvégezhető műtét magánrendelőben el­végzése, keresőképtelenség hamis igazol­tatása stb.), köteles a közreműködését megtagadni. Felettes szervének engedé­lyével az orvos a beteg kezelését akkor is jogosult megtagadni, ha a beteg az utasításait huzamos időn át szándékosan nem tartja meg vagy ha a beteg vagy hozzátartozója az orvost súlyosan meg­sérti. Közvetlen életveszély esetén azon­ban az orvosi segítséget a betegtől e miatt megtagadni nem szabad. A végrehajtási rendelet kitér a meg nem engedett külön díjazások és az ún. „ágyárusítások” megszüntetésére is. Hangsúlyozza, hogy a díjtalan orvosi el­látásra jogosult betegekben az orvosnak meg kell erősítenie azt a tudatot, hogy a magas színvonalú gyógykezelés a beteg részére díjtalanul jár és ezért a betegtől külön személyes vagy vagyoni előnyt nem is vár. Az orvos a betegnek kórházba, klinikára stb. való elhelyezéséért sem a betegtől, sem a hozzátartozójától szemé­lyes vagy vagyoni előnyt nem kérhet és nem fogadhat el Ez a tilalom minden esetben fennáll,­­ akár díjtalan ellátásra jogosult a beteg, akár fizetőköteles. A végrehajtási rendelet értelmében 1960. augusztus 1-től magánpraxist csak az az orvos folytathat, aki erre külön írásbeli engedélyt kapott. Engedélyt az a gyógyító-megelőző munkakörben dolgozó orvos kaphat, aki közületnél fő foglalko­zású vagy több olyan részfoglalkozású állást tölt be, amelynek együttes munka­ideje a fő foglalkozású állás munkaidejé­­nek megfelel. Magánpraxisra az az orvos is kaphat engedélyt, akinél a részfoglal­kozások együttes munkaideje az előbb említett időt nem éri ugyan el, de műkö­dési helyén részére más részfoglalkozás nem biztosítható. Az öregségi nyugdíj­­korhatárt betöltő, továbbá a 67%-ban csökkent munkaképességű orvos részére szintén adható magánpraxisra engedély. A magánpraxis engedélyezésének min­den esetben feltétele az is, hogy a ma­gánrendelő berendezése és felszerelése a szakmai és egészségügyi követelmények­nek megfeleljen. Magánrendelőben rönt­gen­készüléket csak az az orvos használ­hat akinek a röntgenhasználathoz a kellő képzettsége, illetve jártassága van. Magán­­rendelőt gyógyintézetben (klinika, kórház, rendelőintézet stb.) fenntartani nem sza­bad. Az orvos az ellátásba tartozó dolgozót és igényjogosult családtagját — egyes, kü­lönleges esetektől eltekintve — magán­­betegként nem gyógykezelheti. A magán­­rendelőjében megjelenő, díjtalan ellátás­ra jogosult beteget az orvos köteles fel­világosítani arról, hogy részére díjtalan orvosi ellátás jár és arról is köteles tá­jékoztatni, hogy azt hol és milyen módon veheti igénybe. Ha a beteg a kapott fel­világosítás után is magánbetegként akar­ja magát gyógykezeltetni, erről tőle az orvosnak írásbeli nyilatkozatot kell kér­ni. — Magánrendelőben — a sürgős szükség esetét kivéve — csak a külön en­gedélyezett műtétek végezhetők el és ezek is csak akkor, ha a műtét elvégzé­séhez szükséges előfeltételek biztosítva vannak (megfelelő asszisztencia, aszeppis stb.).­­ A magánprakszis engedélyezését 1960. január 1-től lehet az elsőfokú egész­ségügyi hatósághoz benyújtott és a szük­séges igazolásokkal ellátott kérvényben kérni. Tatarozási ütemterv, szakmunkáscsoportok, megelőző karbantartás a házkezelési igazgatóság 1960-as tervében is*jd A Fővárosi Tanács Házkezelési Igaz­gatósága nyilatkozott lapunk számára az 1959. év eredményeiről és az 1960. év leg­fontosabb terveiről. Az 1959. évi tervet — pénzügyi vonat­kozásban — kb. 98 százalékra teljesítet­ték. Ez az elmúlt évekhez viszonyítva lé­nyeges javulást jelent. A lemaradás oka, többek között a szakmunkáshiány, ennek következtében kb. másfél millió forint festőmunka húzódik át az 1960-as eszten­dőre. De a lemaradásnak másik fontos tényezője, hogy a bérlők a fővárosi ta­nács rendelkezésére hivatkozva — tehát jogosan — nem engedik be lakásukba a tatarozó munkásokat november 15. után. 1959-ben az épületjavítási munkálatok­ra az elmúlt évekhez viszonyítva lényege­sen kevesebb panasz érkezett be és eze­ket az elmúlt évekhez képest sokkal gyorsabban és hatásosabban orvosolták. Az 1959-es év III. negyedében az eddigi 6,4 százalékról 5,3 százalékra csökkentet­ték az el nem végzett munkálatokat Az 1960-as esztendő tervei közt talán legfontosabb, hogy a Budapesten levő 196 házkezelőség mellett 12—18­0 létszá­mú épületjavító szakmunkáscsoportokat szerveznek. Ezeknek az lesz a feladatuk, hogy egy-egy házkezelőség körzetében levő 1200—3000 bérleményben a legsürgő­sebb és legfontosabb javítású munkála­tokat azonnal elvégezzék. A házkezelési igazgatóság bízik benne, hogy e csoportok megerősödésével rövidesen a megelőző karbantartás munkálatai is megkezdőd­hetnek. Intézkedés történt, hogy a tatarozásra kerülő ház lakóit gyűlésre kell összehívni a munkálatok megkezdése előtt, hogy ott a lakók összessége ellenőrizhesse a terve­ket, jogos kéréseit e gyűlésen tisztázza. Félmillió forinton felüli munkálatok el­végzéséhez a kivitelező vállalat ütem­tervet készít, így a lakók előre felkészül­hetnek a munkálatok fogadására. Az 1960-as javítási munkálatok végleges címjegyzékét január 20-ig elkészíti a házkezelési igazgatóság. Az új esztendőben 9,5 ezer bérlemény­ben vezetik be a gázt. (Elsősorban azok­ban a házakban, ahol amúgy is tatarozást terveznek.) A XI. és XIII. kerületben több házban folytatják a már bevált távfűtés beveze­tését. Gyakori eset, hogy a tatarozott házak üzlethelyiségei, portáljai a szűk kapacitás következtében még hosszú ideig megja­­vítatlanul éktelenítik el a főútvonalakat. E munkálatok meggyorsítása érdekében a Fővárosi Tanács Építőipari Igazgatósá­ga portálkészítő üzemet alapít. 2

Next