Figyelő, 1960. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1960-07-05 / 27. szám

magyar RADIO és televízió IV. ÉVFOLYAM 27 SZÁM­ÁRA: 1,60 FORINT , 1960. JÚLIUS 5. A közelmúltban igen figyelemre méltó adatgyűjtést végzett a Munkaügyi Mi­nisztérium: az ország más-más terü­letén fekvő, különféle iparágakhoz tar­tozó mintegy 50 vállalatnál vizsgálták a munkaügyi viták számának alakulását 1958 és 1959 IX. negyedévében. A beszer­zett adatok — más, ismert jelensé­gek mellett — azt bizonyítják, hogy a munkaügyi viták száma, ha valamit csök­kent is, még mindig igen magas: egy év­re átszámítva egy-egy vállalatnál átlago­san 61, illetve 55 esetben nyújtottak be panaszt a vállalati egyeztető bizottságnál. (VEB) Ez talán nem látszik soknak az említett vállalatok állományi létszámá­hoz (75 749, illetve 81 060 fő) viszonyítva, mégis egészségtelen jelenség, hogy orszá­­­gos viszonylatban a VEB-ek évente mint­egy 31—32 000, fellebbezések folytán pe­dig a területi egyeztető bizottságok (TEB) kb. 10—11 000 vitás üggyel foglalkoznak. Ezeket a számokat növelik még a fel­ügyeleti szervek, illetve bíróságok elé ke­rülő esetek. A viták nagy részét el lehetne kerülni A viták, illetve panaszok és fellebbe­zések viszonylag magas száma részben azt jelenti, hogy a dolgozók élnek a lehe­tőségekkel és tág keretek között keresik valóságos vagy vélt sérelmeik orvoslását. A szabályos elintézés következtében a viták így a törvényesség megszilárdulá­sára vezetnek. Nem kétséges azonban az sem, hogy a sok vitás ügy elégedetlensé­get is kelt a dolgozók széles rétegeiben, lazítja a munkafegyelmet, s a közvetle­nül, vagy közvetve érdekeltek munkaide­jének nem csekély részét veszi igénybe. A viták csökkentésének kérdésével tehát feltétlenül indokolt foglalkozni, annál is inkább, mert a tapasztalatok szerint a vi­ták jelentős hányada elkerülhető lenne. Ezt bizonyítja például, hogy a benyúj­tott panaszok mintegy 70 százaléka VEB- határozattal végleg elintéződik, s csak az esetek mintegy 30 százalékát fellebbezik meg a dolgozók, tehát a vállalatok veze­tőinek, munkaügyi szerveinek helyes dön­tései esetén a panaszok nagy részét el le­hetne kerülni. Számos vállalatnál az ügy­intézők, rendszerint nemtörődömségből, vagy tájékozatlanságból, éppenséggel sza­porítják a viták számát, amikor a sérel­mével őket felkereső dolgozót azzal kül­dik el: „Forduljon az egyeztető bizottság­hoz. Nehéz eligazodni a jogszabályokon Sok felesleges vita származik abból is, hogy a vállalatok és szakszervezeti szer­vek egy része kevés gondot fordít a dol­gozóknak a munkaügyi rendelkezésekről való tájékoztatására, vagy éppen maga is tájékozatlan. Az elmúlt év II. negyedében például — s országos viszonylatban is ha­sonló volt a helyzet — a vizsgált vállala­toknál a benyújtott panaszok mintegy 17 százaléka a nyereségrészesedés kifizetésé­vel volt kapcsolatos. Ez nagyrészt elkerül­hető lett volna, ha a dolgozókat kellően tájékoztatjuk az üzemi tanácsok által megállapított nyereségrészesedési sza­bályzatról. Nem sok javulásra mutatnak e tekintetben az idei tapasztalatok sem. A vállalati és szakszervezeti szervek saját tájékozatlanságának kétségkívül egyik oka — az illetékesek továbbképzé­sének sok­ helyütt tapasztalható elhanya­golása mellett — az is, hogy az érvény­ben levő munkaügyi rendelkezések igen nehezen tekinthetők át. A Munka Tör­vénykönyvének, illetve végrehajtási ren­deletének több évvel ezelőtt történt meg­jelenése óta ugyanis számos új munka­ügyi jogszabályt bocsátottak ki, amelyek között a szakember is nehezen igazodik el. Éppen ezért, a viták csökkentése érde­kében, feltétlenül kívánatos volna, ha megfelelően csoportosított kiadványban foglalnák­ össze az érvényben levő mun­kaügyi rendelkezéseket. Ahol csak ürügy az „átszervezés“ A viták jelentős hányada származik az átszervezés címén eszközölt felmondá­sokból. Ezekben az esetekben a dolgozók­nak kb. egyharmada panasszal fordul a VEB-hez. Ezek nagy része is elkerülhető volna, a belőlük származó fellebbezések­kel együtt, ha a vállalatok egyrészt pon­tosan megjelölnék intézkedéseikkel a fel­mondás alapjául szolgáló átszervezést, másrészt egyes esetekben nem tekinte­nék ezt olyan általános jogcímnek, amely­re látszólagos „átszervezés” esetén is hi­vatkozhatnak. Egyes vállalatok (pl. az Óbudai Hajógyár, a Pamutszövőipari Vállalat, 18. sz. ÁKÖV) képviselői például még a TEB-tárgyaláson sem tudták bi­zonyítani az átszervezést. A társadalmi tulajdon védelmének ör­vendetes megerősödésére mutat, hogy a múlthoz képest növekedett a kártérítésre kötelező intézkedések száma, leltárhiány vagy egyéb ok miatt. Ezek büntető és ne­velő hatását csökkenti, a felesleges viták számát pedig növeli azonban, hogy a vállalatok nem egy esetben alaptalanul hoznak ilyen intézkedéseket. 1959-ben például a TEB az eléjük került ilyen jel­legű fellebbezések 51,7 százalékában a dolgozók javára döntött. Ez egyben az ügyeket első fokon tár­gyaló, munkájukat kétségkívül javulóan végző vállalati egyeztető bizottságok mű­ködésének hibáira is rámutat. A jó ta­pasztalatok (pl. Ganz,MÁVAG, Hazai Fésűsfonó stb.) mellett ugyanis sok helyütt sokféle hibát lehet észlelni, amelyek megszüntetése a továbbgyűrűződő viták csökkentésének előfeltétele. Vannak vállalatok (pl. Telefongyár), ahol a VEB nem ismeri a jogszabályt, a sematikusan megszövegezett határozatok­ból a dolgozók gyakran nem is tudják megállapítani, hogy panaszaikat miért utasították el, s természetesen fellebbez­nek, holott pontos, világos indoklás mel­lett erre sok esetben nyilván nem kerül­ne sor. Előfordul, hogy maga a vállalat vezetősége akadályozza a VEB munkáját s növeli a viták számát. A Budapesti Helyiérdekű Vasútnál például — felleb­bezés helyett — egyszerűen törvénysértő­nek minősítették és nem hajtották végre a VEB egyik határozatát, míg pl. a Nagy­kőrösi Állami Gazdaságnál azt állapítot­ta meg a Pest megyei TEB elnöke, hogy a VEB-tagok tartanak az igazgatótól és nem merik annak döntését megváltoztat­ni. Ugyanitt például 6 dolgozó panaszát egyáltalán nem is tárgyalták. Másutt megszegik azt a rendelkezést, hogy a VEB-tagokat egy évre előre ki kell jelölni; a bizottsági tagokat eseten­ként határozzák meg (pl. Jelmezkölcsön­ző Vállalat), ami nyilvánvalóan gátolja az alapos munkát, s szaporítja a fellebbe­zések és egyéb viták számát. Az sem rit­kaság, hogy egyes vállalatoknál (pl. Híd­építő Vállalat, Monori Kefegyár) — sza­bálytalanul — négy helyett csak három tag részvételével határozott a VEB, sőt az utóbb említett vállalatnál napirenden voltak a „zárt ülések”, amelyeken a dol­gozót meg sem hallgatták. Érthető, ha az így hozott határozatokat akkor is megfel­lebbezik, ha azok egyébként érdemileg helyesek. Tovább kell javítani az egyeztető bizottságok munkáját A munkaügyi viták megelőzésében, számuk csökkentésében rendkívül fontos feladatuk van a TEB-elnököknek a­ válla­lati szervek rendszeres ellenőrzése, tájé­koztatása terén. Jelentős eredmény, hogy például az elmúlt évben, a szakszerveze­tekkel és sokszor az ügyészségekkel együtt már 119 esetben tartottak ankéto­­kat, előadásokat, s 950 vállalati és járási közös EB-t látogattak meg. Ezt a munkát azonban még jobban ki kell szélesíteni, hiszen csak a megelőzés csökkentheti a TEB-ü­gyek számát is, járni 1960 I. ne­gyedében, az előzőhöz viszonyítva 17,4 százalékkal nőtt, s több mint 3100-ra emelkedett. Egyes megyei végrehajtóbi­zottságokhoz hasonlóan (pl. Bács, Cson­­grád, Heves, Fejér, Veszprém) minden megyében napirendre kell tűzni a vb-ülé­­seken a megyei TEB munkáját, amely sok irányú (pl. adminisztrációs) segítség­re szorul s egyben képet ad a megye munkajogi helyzetéről is. Nagy segítséget jelentenek a megyei főügyészségek vizsgálatai is, amelyek körét ugyancsak ki kell bővíteni. Hason­lóképpen kívánatos, hogy az egyes mi­nisztériumok és más felügyeleti szervek kollégiumi üléseken rendszeresen tár­gyalják meg a munkaügyi viták helyzetét és alakulását, saját területükön vizsgálják meg, milyen intézkedésekkel járulhatnak hozzá — a törvényesség teljes biztosítása mellett — azok megelőzéséhez, számuk csökkentéséhez. Nem kétséges ugyanis, hogy az itt el­ért eredmények kedvező hatása például a jobb munkakedvre és munkafegyelemre, a reklamációk miatt kieső munkaidőre, vagy a munkaerővándorlásra — gyümöl­csözően kamatozik a népgazdaságnak. Follinus János # /.Sbo­lSiSPt Kevesebb munkaügyi vitát • A lakásépítés legnagyobb tartaléka • Júliusi utazási tájékoztató • A személyi tulajdonban lévő lakások cseréjéről Tárgyal a Fővárosi Területi Egyeztető Bizottság (Bohanek Miklós felv.) • Lange politikai y­ •_ ■ • ••• 1 ^ . gazdaságtan tankönyvéről

Next