Figyelő, 1961. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-03 / 1. szám

A FIGYELŐ JELENTI Tájékoztató az új vállalati prémiumrendszerről A munkaügyi miniszter a Szakszerve­zetek Országos Tanácsával egyetértés­ben kiadott utasításában újonnan szabá­lyozta a vállalati alkalmazottak pré­miumrendszerét. Az utasítás szerint a prémiumokra felhasználható összeget a Miniszterta­nács által jóváhagyott béralapon belül minisztériumonként az OT elnöke és a munkaügyi miniszter határozza meg. Az egyes vállalatok prémiumkeretét a ren­delkezésre álló kereten belül a minisz­ter határozza meg. Ennek során kerülni kell az indokolatlan egyenlősítést és ar­ra kell törekedni, hogy a minisztérium előtt álló legfontosabb gazdasági, mű­szaki feladatok teljesítésében a legjobb eredményt elért vállalatok arányosan, az átlagosnál magasabb összegű pré­miumban részesüljenek. A miniszter a részére engedélyezett prémiumkeret kisebb részét a vállalatok rendelkezésé­re bocsáthatja azzal, hogy az általa ki­adott irányelvek keretén belül a felhasz­nálásról a vállalat szabadon rendelkez­het. A prémiumkeret nagyobb részét azonban úgy oszthatja csak fel a vál­lalatok között, hogy azok felhasználását a vállalatok számára központilag előírt feltételek teljesítésétől, illetőleg túltelje­sítésétől teszi függővé. A prémiumkere­tek felosztásakor, illetve a központi fel­adatok előírásakor biztosítani kell, hogy a prémiumkeret döntő többségét a mű­szaki fejlesztési, a megbízhatóan mér­hető termelékenységi, a gazdaságossági és minőségjavítási feladatok ösztönzésé­re használják fel Az új rendszerben azokat a dolgozó­kat lehet premizálni, akik a termelés előkészítésével, irányításával, a terme­lés gazdaságosságával és a műszaki fej­lesztéssel közvetlenül kapcsolatban álla­nak. Törekedni kell arra, hogy e dolgo­zók létszáma ne haladja meg a műszaki létszám kb. 50—60, az adminisztratív lét­­szám kb. 10 százalékát. Az egy dolgozó részére kifizethető prémium a dolgozó alapbére éves össze­gének 40 százalékát nem haladhatja meg. Ez az összeg az átlagkeresetbe beszámít. Ha a dolgozó az előírt prémiumfeltéte­leket teljesítette, de egyéb nem premi­zált feladatok teljesítése terén súlyos mulasztásit követett el, a prémiumot meg kell vonni, illetőleg csökkenteni kell. Ezt — ugyanúgy magát a prémium kitűzését is — írásba kell foglalni. A vállalaton belüli prémiumrendszert, a fontosabb prémiumfeladatokat és a prémiumban részesíthető munkaköröket a vállalat igazgatója a szakszervezeti bi­zottsággal egyetértésben határozza meg. Az új prémiumrendszer lehetőséget ad arra, hogy a premizáltak körének szűkí­tésével az 1961-es évre jóváhagyott pré­­miumkeretből fennmaradó összeget rész­ben az utasítás hatálybalépése után pré­miumban nem részesíthető dolgozók alap­bérének emelésére használják fel. Erre azonban csak ott kerülhet sor, ahol az a kereseti arányok szempontjából is indo­kolt és a jelenlegi bérhatárok között végrehajtható. Az alapi béremeléshez a felügyeleti szerv előzetes engedélye szükséges. / ~b ^í-Zj Az igazságügyminiszter a február 1-én életbelépő új telekkönyvi rendtartás vég­rehajtására rendeletet adott ki, amely többek között kimondja, hogy mind a jelzálogjogot, mind a végrehajtási jogot csak az egész ingatlanra, vagy az egész tulajdoni illetőségére lehet a telekkönyv­ben bejegyezni. A jelzálogjog, illetve a végrehajtási jog csak 500 Ft, vagy ezt meghaladó követelés biztosítására je­gyezhető be. Adótartozás címén a jövő­ben a telekkönyvbe jelzálogjogot nem lehet bejegyezni. Az új telekkönyvi rendtartás a rendes jelzálogjog mellett továbbra is fenntartja az úgynevezett keretbiztosítéki jelzálogjog alapításának a lehetőségét, ha nem meghatározott összegű pénzkövetelés biztosításáról, ha­nem valamely meghatározott tartós jog­viszonyból eredő valamennyi követelés biztosításáról van szó. Például ha valaki házát eladja, a hátralékos vételár össze­gének biztosítására a házra a vevő ter­hére jelzálogjogot jegyeztethet be. Ke­­retbiztosítéki jelzálogjog bejegyzését kérheti viszont „például” az építési vál­lalkozó az építéssel felmerülő összes kö­vetelésének biztosítására. A jogosult beleegyezésével jelzálogjog­gal több ingatlan is megterhelhető. A telekkönyvi eljárásban az okirat eredeti példányán kívül eredeti okirat­nak számít a közjegyző, bíróság vagy a közokiratot kiállító hatóság által hitele­sített okiratmásolat, továbbá a közokirat kiadmányáról készített hivatalos kivonat is. A magánokiratnak az érdekelt szemé­lyek nevét és lakcímét, az ingatlan be­tét és helyrajzi számát, a bejegyzendő jog vagy körülmény megjelölését, a szer­zés jogcímét továbbá azt is tartalmaznia kell, hogy a jogosult a bejegyzéshez hoz­zá­járul. A társasház és a szövetkezeti lakó­ház alapításának telekkönyvi szabályai A végrehajtási rendelet külön felsorol­ja, hogy a társasház alapító okiratába fel kell venni a tulajdonostársaknak a tár­­sasház alapítására vonatkozó megjegyzé­sét, továbbá a tulajdonostársak nevét és lakcímét, a közös tulajdonba­ kerülő föld és építmény­részek felsorolását, vala­mint ezekből az egyes tulajdonos­társa­kat megillető tulajdoni hányadokat, vé­gül a tulajdonostársak kizárólagos tulaj­donába kerülő lakások, üzlethelyiségek stb. meghatározását, az alapterület fel­tüntetésével. Az ismertetett rendelkezé­sek a lakásszövetkezeti közgyűlési jegy­zőkönyvekre is megfelelően irányadók. Milyen igazolásokat kell a telek­könyvi kérvényhez csatolni? A végrehajtási rendelet egyebekben kimondja, hogy a telekkönyvi bejegyzési kérelmet egy példányban kell a telek­könyvet vezető bírósághoz benyújtani és ahhoz a már ismertetett okiratokon fe­lül csatolni kell mindazokat az igazolá­sokat és egyéb okiratokat, amelyeket az érvényes szabályok a telekkönyvi be­jegyzéshez előírnak. így például a tu­lajdonjog átírásához az eredeti szerző­désen kívül csatolni kell az adóhatóság igazolását arról, hogy a szerződő felek­nek sem adó-, sem egyéb köztartozásuk nincs, valamint a vagyonátruházási ille­ték kifizetésének igazolását, a belterüle­ten levő ingatlanoknál ezenkívül az ér­tékigazolást, az ingatlanmegosztáshoz az építésügyi hatóság engedélyét, külföldi személy tulajdonjog szerzéséhez pedig a devizahatóság engedélyét is. Á>( Megjelent a telekkönyvi rendtartás végrehajtási rendelete t/o ------------------------------------------------------------------------------------------------1-T­Ti— A LAKÁS­ TANÁCSADÓJA — ■­­ __ .1.1 — —.... .... I ......—.........— I­I. — Mi történik az albérlővel a lakóház eladása esetén? Személyi tulajdonban álló, sza­badrendelkezés­ű ház tulajdonosa saját házában lakott, lakásának egyik szobáját bútorozva bérbe adta azzal az írásbeli kikötéssel, hogy a felmondási idő mindkét részről 12 nap. A háztulajdonos ezt az albérleti viszonyt már több ízben meg akarta szüntetni, s legutóbb arra való hivatkozással, hogy a házat el­adja, a bérletet ismét felmondotta. Mivel a felmondást az albérlő nem fogadta el, a háztulajdonos a bíróságtól kérte a felmondás ér­vényességének megállapítását. Bár a bíróság a keresetnek helyt adott, a legfőbb ügyész az ítéletet — a törvényesség érdeké­ben — óvással támadta meg. Ennek alapján a Legfelsőbb Bí­róság megállapította, hogy a pe­res felek között létrejött írásbeli szerződés csak a felmondási időre t­artalmaz rendelkezést, de az in­dokolás nélküli felmondási jogot egyik fél részére sem biztosítja. A felmondási ok szempontjából lakás, illetve lakóház eladása is lakáscserével azonosan bírálan­dó el. Ez esetben azonban rendelet 44. § (2) beik. b) pontjára a alapított felmondásnál alkalmazni kell a 15/1957. (m. 7.) Korm. szá­mú rendelet 22. § (2) bekezdését, amely szerint a felmondás csak akkor hatályos, ha a bérlő az al­bérlő részére más, megfelelő al­bérletet biztosít. Mivel pedig a háztulajdonos, úgy is, mint a la­kás tulajdonosa, sem felmondó­­levelében, sem a per során ilyen albérletet fel nem ajánlott, a fel­mondás érvényességét nem lehe­tett kimondani. A Legfelsőbb Bíróság ezért el­utasította a háztulajdonos kerese­tét.★ Mikor pótolhatja a bíróság a háztulajdonos nyilatkozatát a lakáscseréhez szükséges hozzá­járulás megtagadása esetén? Egy szoba, konyhából, kamrá­ból és vécéből álló lakás bér­lője egy családi házat vásárolt és annak lakójával lakáscsere­szerződést kötött A cserét vég­rehajtani nem tudták, mert az egy szoba, konyhás lakás tulaj­donosai a 35/1956. (IX. 30.) MT számú rendelet 61. §-ában bizto­sított joguknál fogva a cseréhez nem járultak hozzá. A házat vá­sároló bérlő ezért a bírósághoz fordult és a Polgári Törvény­­könyv 5. § (3) bekezdésére hi­vatkozva kérte, hogy a bíróság a lakáscseréhez való hozzájáru­lást megtagadó háztulajdonost kötelezze a hozzájáruló nyilatko­zat megadására, illetve bírói íté­lettel pótolja a hozzájáruló nyi­latkozatot, mert magatartása jog­gal való visszaélésnek minősül. A háztulajdonosok arra hivat­koztak, hogy a cseréhez azért nem járulnak hozzá, mert az egyik tulajdonos nősülni akart és szeretne a lakásba bejutni. A bí­róságok a keresetnek helyt adtak és megállapították, hogy az adott esetben a cseréhez való hozzájárulás való visszaélés­ megtagadása joggal A legfőbb ügyész a törvényes­ség érdekében óvást emelt, s en­nek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a perben tár­gyalt esetben a lakáscsere-szer­ződéshez való hozzájárulás meg­tagadása joggal való visszaélés­nek nem tekinthető. A háztulaj­donosok kellően indokolták azt, hogy miért nem járultak hozzá a csereszerződéshez. Joggal való visszaélésről ugyanis a perbeli esetben csak akkor lehetne szó, ha azt bizonyították volna, hogy a lakáscserét megtagadóknak nem jogos érdekük miatt, hanem pusztán bosszantás, megkárosítás, vagy éppen zsarolás céljából ta­gadták meg a hozzájárulást. Ilyen tények a perben fel nem me­rültek. Erre tekintettel a Legfel­sőbb Bíróság az alsófokú bírósá­gok ítéletét megváltoztatta és a hozzájáruló nyilatkozat pótlására irányuló kérelmet elutasította. ★ Az Országos Takarékpénztár közleménye Öröklakások 1960. évben csaknem 1000 örök­lakást adtak át a tulajdonosok­nak. 1961. év első hónapjaiban újabb 146 lakás lesz beköltözhe­tő. 1961. év n. felében további 1078 öröklakás építése fejeződik be. Ebből Budapesten épül 998 lakás Győrött épül 35 lakás Székesfehérvárott épül 18 lakás Pécsett épül 27 lakás 2 Felemelték a családi ház- és társasház­építésre nyújtható kölcsönök felső határát A pénzügyminiszter az építésügyi mi­niszterrel és az Országos Tervhivatal el­nökével egyetértésben rendeletet adott ki az új családi ház és társasház építé­sére nyújtható építési kölcsönök felső határának felemeléséről. A rendelet hangsúlyozza, hogy az új családi ház építésére adható kölcsön felső határa továbbra is a jóváhagyott költség­­vetés végösszegének 75 százaléka ugyan, de az engedélyezhető kölcsön maximális összege az eddigi 60 000 Ft helyett Buda­pesten, valamint a Budapesttel azonos el­bírálás alá eső városokban 80 000 Ft, egyéb városokban, ipari településeken, továbbá a kijelölt községekben 70 000 Ft, egyéb községekben pedig 50 000 Ft. Azt, hogy az építési kölcsön szempontjából az egyes helyiségek melyik kategóriába tar­toznak, a Pénzügyminisztérium Takarék­pénztári Főigazgatósága külön hirdet­ményben teszi közzé. A rendelet a társasházak építése ese­tén nyújtható kölcsönösszegek felemelé­séről is intézkedik. Társasházépítés ese­tén egy lakásra az eddigi 90 000 Ft he­lyett maximálisan 120 000 Ft kölcsön ad­ható. A társasházakban levő házfelügye­lői lakásokra külön kölcsön továbbra sem engedélyezhető. A rendelet 1960. december 31-ével lé­pett életbe. Mikor jár a határozatlan munkaidejű dolgozóknak családi pótlék se l­ A nem kötött munkaidőben foglalkoz­tatott dolgozókra nézve az SZTK a 2— 10/15—1960. sz. körlevélben — mint is­meretes — olyan rendelkezést hozott, hogy családi pótlékra csak azokban a hó­napokban jogosultak, amelyekben mun­kabérük vagy jutalékuk, illetve a jutalék és a munkabér együttvéve eléri vagy meghaladja a havi 1000 forintot. A körlevélnek ezt a rendelkezését az SZTK az érdekelt szervekkel egyetértés­ben megvizsgálta és a Munkaügyi Mi­nisztérium állásfoglalásának megfele­lően úgy módosította, hogy a nem kötött munkaidőben foglalkoztatott dolgozók családi pótlékra való jogosultságánál a kereseti értékhatár 1960. augusztus 1-től kezdődőleg nem havi 1000 forint, hanem havi 500 forint. Az értékhatárt módosító 2—10/24— 1960. sz. körlevél a felvásárlók családi pótlékra jogosultságának feltételeit — a helyes és egyöntetű eljárás érdekében — az alábbiakban foglalta össze: Azoknál a felvásárlóknál, akiknek munkáltató úgynevezett „biztosított bért” a fizet, a munkabér összegét a családi pót­lékra jogosultság szempontjából nem kell vizsgálni, hanem a jogosultságot — az egyéb feltételek fennállása esetén — meg kell állapítani akkor, ha a munkáltató igazolja, hogy a dolgozó: „biztosított bé­rű felvásárló”. Azokat a felvásárlókat, akik nem kap­nak biztosított munkabért, de a vállalat­tal munkaviszonyban állanak és saját számlájukra nem dolgozhatnak, határo­zatlan munkaidejű dolgozóknak kell te­kinteni és családi pótlékra csak abban az esetben jogosultak, ha havi munkabé­rük a körlevélben meghatározott érték­határt — 1960. augusztus 1-től az 500 fo­rintot — eléri vagy meghaladja. Ebbe a csoportba tartoznak — többek között — a tejgyűjtő csarnokok dolgozói (csarnok­kezelők, csarnoki segédmunkások). A körlevél a továbbiakban tisztázza azt a kérdést, hogy a más munkakörökben foglalkoztatott határozatlan, kötetlen munkaidejű dolgozók, mely esetben jo­gosultak családi pótlékra. A családi pót­lékra vonatkozó jogszabályok szerint a dolgozónak — mint ismeretes — arra a hónapra jár családi pótlék, amelyben munkaviszonya alapján legalább 18 na­pon át munkát végzett és munkaszerződés szerinti munkaideje a havi 96 órát eléri vagy meghaladja. Minthogy a munkaszer­ződésben a munkaidőt sok esetben nem szabják meg, a körlevél úgy rendelkezik, hogy ilyen kikötés hiányában a munkál­tató igazolása alapján kell megállapítani azt, hogy a dolgozó a jogosultsághoz szük­séges munkaidőt letöltötte-e. Amennyiben a dolgozónak az említett munkaviszonyon kívül más munkaviszonya vagy keresőfog­lalkozása is van, a családi pótlékra való jogosultságnál ezt is figyelembe kell ven­ni — az érvényben levő rendelkezések sze­rint. Együttes rendelet a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek, a halászati termelőszö­vetkezetek és a termelőszövetkezeti csoportok pénz- és hitelgazdálkodásának rendszeréről és azzal kapcsolatos ellenőrzés módszeréről. [1/1960. (xn. 23.) P. M.—F. M. sz. rend.: Ma­gyar Közlöny 116. szám.l Földművelésügyi miniszteri rendelet a me­zőgazdasági gépi munkák és a gépbérlet dí­jának megállapításáról. 133/1960. (XII. 29.1 F. M. sz. rend.; Magyar Közlöny 118. szám.l Együttes rendelet a termelőszövetkezeti építkezések vállalati összegének rögzítéséről. [1/1960. (XII. 30.) E. M.—F. M.—P. M. sz. rend.; Magyar Közlöny 119. szám.] Építésügyi miniszteri utasítás az építési szerződéseik vállalati összegének rögzítéséről. [71/1960. (Ép. Ért. 52.) É. M. sz. ut.: Építés­ügyi Értesítő 52. szám.] Pénzügyminiszteri utasítás az adócsalások­ra és a pénzügyi szabálysértésekre vonat­kozó rendelkezések végrehajtásáról. T193/1960. (P. K. 28.) P. M. sz. ut.; Pénzügyi Közlöny 28. számának melléklete.] Pénzügyminiszteri utasítás a költségvetési szerveknél az 1961. évre előirányzott soron­­k­ívü­li előléptetési keretek felhasználásáról. [194/1960. (P. K. 28.) P. M. sz. ut.: Pénzügyi Közlöny 28. számának­­ melléklete.­ Pénzügyminiszteri utasítás a tanácsi pénz­ügyi dolgozók szakképesítési rendszeréről. [195/1960. (P. K. 28.) P. M. sz. ut.: Pénzügyi ■KTViönv 28. szám.] Pénzügyminisztériumi tájékoztató a kis­iparosok társadalombiztosítási járuléktartozá­sainak igazolásáról. (Pénzügyi Közlöny 22. szám.) A Magyar Nemzeti Bank körlevele a kis­ipari termelőszövetkezetek és a háziipari termelőszövetkezetek felszámolásával kap­csolatos egyes kérdések szabályozásáról. (Pénzügyi Közlöny 28. szám.)

Next