Figyelő, 1963. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1963-01-01 / 1. szám
Lakástanácsadó A lakásbérleti jogról való lemondás hatálytalanítása A lakásrendelet szabályai szerint, a bérlő — a szolgálati lakás kivételével — a bérleti jogviszonyról házastársa, élettársa, egyeneságbeli rokona, testvére, örökbefogadott, nevelt, vagy mostoha gyermeke javára lemondhat. Az élettárs és a testvér javára csak akkor lehet lemondani, ha az a bérlővel legalább 6 hónap óta együtt lakott. A lemondást a lakásügyi hatóság köteles tudomásul venni, hacsak a bérlővé kijelölt személlyel szemben kizáró okok nem állnak fenn. Az egész lakás bérleti jogviszonyáról a bérlőtársak csak együttesen mondhatnak le. Annak a személynek, akinek a javára a lemondás történik, legalább az egyik bérlőtárssal az említett rokoni, illetve élettársi viszonyban kell állnia. Ha csak az egyik bérlőtárs kíván bérleti jogáról lemondani, a lemondás akkor hatályos, ha ahhoz a többi bérlőtárs írásban hozzájárul. Magát a lemondási nyilatkozatot írásba kell foglalni Konkrét esetben előfordult, hogy egy idős bérlő lakásába befogadta unokáját, majd 6 hónap elteltével annak a javára a lakás bérleti jogáról lemondott, miután megállapodtak, hogy az unoka a nagyszülőt élete végéig eltartja, gondozza. A bérleti jogról való lemondás után az unoka és a nagyszülők között a viszony megromlott, az unoka vállalt kötelezettségét nem teljesítette, sőt becsületsértés miatt a bíróság jogerősen megbüntette. Ilyen körülmények között a nagyszülő a bérleti jogról való lemondási nyilatkozatának a hatálytalanítását kérte a bíróságnál, amely azonban a keresetet elutasította. A Fővárosi Főügyészségneka sérelmes ítélet ellen benyújtott fellebbezési óvása folytán a Fővárosi Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a nagyszülőnek a lemondó nyilatkozatát hatálytalanította. Döntésének indoka az volt, hogy az unoka a kötelezettségének nem tett eleget, nagyszülőjét megtévesztette. A nagyszülő a tévedés, illetve megtévesztés felismerése után kellő időben, egy éven belül fordult a bírósághoz. Joggal való visszaélés az albérlő részéről A lakásügyi jogszabály szerint, a bérlő jogosult lakás áriáik egy részét albérletbe adni bútorral, illetve felszereléssel vagy anélkül. Konkrét esetben előfordult, hogy az albérleti szoba és a bérlő szobája közötti válaszfalban levő ajtót befalazták. Később a bérlő egy nagyméretű szekrényt vásárolt, ezt azonban a bérlő szobájába nem tudták bevinni. Erre csak úgy volt lehetőség, ha az albérleti szobát elválasztó befalazott ajtót kibontják. Az albérlő ez ellen tiltakozott. A bérlő a bírósághoz fordult, amely azonban a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság megállapította, hogy az albérlő köteles tűrni — jogainak sérelme nélkül —, hogy a bérlő a saját szobájába bútorait bevigye. Az alperesnek ez a kötelessége akkor is fennáll, ha a bérlő az albérlőt ezzel ideiglenesen zavarja is. a bérlők egyébként vállalták a szekrény beszállítása után az ajtónak a jelenlegi állapotába való visszahelyezését. Maga a háztulajdonos is hozzájárult ezekhez az átalakítási munkálatokhoz. Ilyen körülmények között az albérlő köteles tűrni az ajtó megnyitását, a szekrény bevitelét és az ajtó újbóli befalazását. Társasház kiadásainak megtérítése A társasházra a Polgári Törvénykönyvnek a közös tulajdonra vonatkozó szabályait kell alkalmazni a külön jogszabályokban meghatározott eltérésekkel. Ha a tulajdonostársak az alapító okiratban másképp nem állapodtak meg, a közös használatban levő felszerelések és berendezések karbantartásának költségéhez, valamint általában a tulajdonostársakat közösen érdeklő költségekhez és egyéb terheikhez saját tulajdoni illetőségük, vagy érdekeltségük arányában kötelesek hozzájárulni. A közösségből folyó ügyekben — amennyiben nem tartoznak a közös képviselő hatáskörében — a tulajdonostársak közgyűlésükön szavazattöbbséggel határoznak. Felmerült az a kérdés, hogy ha a társasház részben állami tulajdonban áll, az ingatlan fenntartásával, karbantartásával járó költségek viseléséről közgyűlésen kell dönteni. A 20/1960. (IV. 17.) Korm. számú rendelet 3. §-a szerint, azokat az ingatlanokat, amelyekben az állam érdekeltsége az 50 százalékot meghaladja, az illetékes házkezelési igazgatóság kezeli. Nem szükséges, hogy a kezelő szerv a fenntartás és a karbantartás körében szükségessé váló kiadásokkal kapcsolatban közgyűlést hívjon össze vagy a többi tulajdonostárs hozzájárulását beszerezze. Konkrét esetben ugyanis előfordult, hogy egy olyan társasházban , amelyben az állam érdekeltsége az 50 százalékot meghaladta, és a társasházat az illetékes házkezelési igazgatóság kezelte, több öröklakás tulajdonosa megtagadta az épület melegvíz-szolgáltató berendezésének kazáncseréjével kapcsolatos kiadások megfizetését, mert az öröklakások tulajdonosainak közgyűlését nem hívták öszsze, a bíróság ezeket a tulajdonosokat, tulajdoni részarányukra való tekintettel, a felmerült költségek megfizetésére kötelezte. A társasház ingatlan kezelésében részt nem vevő tulajdonostársak ugyanis a kezeléssel és a fenntartással kapcsolatban, a kezelő szervnek e jogkörben tett intézkedéseit csak abban az esetben jogosultak megtámadni, ha a kiadás nem a kezeléssel és a fenntartással kapcsolatos, illetőleg ha a kiadás öszszegszerűségét kifogásolják. Folytathatja-e a bérleti jogviszonyt az a személy, aki a bérlő gondozására és ápolására vállalt kötelezettséget? A lakásrendelet 31. §. (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel, az elhalt bérlő bérleti jogviszonyána folytatására az a személy is jogosult, aki a bérlő eltartását szerződésben vállalta — feltéve,hogy legalább 6 hónapja a bérlővel együtt lakott, illetve a szerződés megkötésétől a bérlő halálig legalább 6 hónap telt el. Konkrét esetben előfordult, hogy egy Ingatlan társtulajdonosa, aki a ház egyik lakásában lakott, olyan megállapodást kötött egy házaspárral, hogy azok vállalják ápolását és gondozását. A házaspár ennek a kötelezettségének a társtulajdonos halálig eleget is tett. Ekkor azonban az örökösök felszólították, a házaspárt a lakás elhagyására. Az üggyel a Legfelsőbb Bíróság foglalkozott törvényességi óvás folytán és megállapította: a Polgári Törvénykönyvnek a tartási szerződésre vonatkozó rendelkezései szerint kell elbírálni, hogy olyan szerződés jött-e létre, amely a bérleti jogviszony folytatására jogosítja fel az eltartókat, a Polgári Törvénykönyv 536. §. (1) bekezdése szerint tartási szerződés alapján az egyik fél köteles a másik felet saját háztartásában megfelelően eltartani. A Ptk. 536. §. (3) bekezdése szerint, a tartás kötelezettsége a gondozásra, a gyógyíttatásra, az ápolásra és az eltemettetésre is kiterjed. A konkrét esetben a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a házaspár csupán gondozásra és ápolásra vállalt kötelezettséget. Ez nem tekinthető tartási szerződésnek és í£y nem jogosultak a lakás használatára, mint bérlők. Ezért az örökösök jogosan követelték a lakás kiürítését. Különösen alátámasztotta ezt a döntést az a körülmény, hogy a házaspár külön perben érvényesítette az örökösökkel szemben azoknak a szolgáltatásoknak a pénzbeli ellenértékét, amelyet ők az elhalt személynek életében nyújtottak. Ennélfogva nem igényelhetik ugyanezekért a szolgáltatásokért ellenértékűl a lakás bérletét is. Az Országos Takarékpénztár közleménye Két nagyvilla szerű társasház épül a Rózsadombon, a II. ker. Vérhalom u. 48. sz. és Törökvész út 1/b sz. telkeken. A Vérhalom utcai épületben 14 lakás épül, melyekből 5 db másfélszobás, 6 db két és félszobás és 3 db háromszobás, a Törökvész utcai épületben 17 lakás épül, melyekből 3 db egyszobás, 4 db másfélszobás. A lakások központi fűtésesek, a fürdőszobákban gáz-vízmelegítők kerülnek felszerelésre. A lakások előreláthatóan 1963. m. negyedéveiben készülnek el. 2 A VÁLLALATI ÁTSZERVEZÉSEKRŐL Az új gazdasági egységek típusai és szervezete / Q)') Az átszervezésben érintett iparágak sajátosságainak mérlegelése alapján az összevonásoknál célszerűnek látszik alapvető szervezeti formaként az egy jogi személyt alkotó vállalati szervezet széleskörű alkalmazása. Ennek két típusa: 1) központi igazgatósági szervezeti forma; 2) bázisgyári szervezet. Amennyiben az új gazdasági egység azonos nagyságrendű vállalatokból jön létre, az első szervezeti forma — központi igazgatósági szervezet — alkalmazása ajánlatos. Ebben az esetben a korábban önálló egységeket a központi apparátus irányítja. Központi igazgatósági és bázisgyári szervezet A bázisgyári szervezeti forma elsősorban akkor jöhet számításba, ha az összevonandó vállalatok közül az egyik szervezettségben és méreteiben kiemelkedik a többi közül. Ilyenkor az új gazdasági egység egészének irányítására hivatott központi szerveket a bázisgyárban célszerű létrehozni. A központi igazgatósági szervezet alkalmazása esetén az összevont vállalatok — területi elhelyezésüktől és nagyságrendjüktől függően — gyári, gyáregységi, esetleg telep szervezetben működnek. A bázisgyári szervezetben az összevont vállalatok a bázisvállalat gyáregységei, illetve gyárai. Mindkét szervezeti alaptípus belső — vállalaton belüli — szervezetének felépítésénél, az egyes tevékenységek és feladatok centralizálásánál, illetve decentralizálásánál az a döntő, hogy az új gazdasági egység önálló jogi személy. Éppen ezért központosítottan végzendők az alábbi funkciók: tervezés és statisztika; pénzgazdálkodás; műszaki fejlesztés; főkönyvi könyvelés Ig: Igazgatási Személyzeti osztály és oktatási osztály Főmérnöki,A” gyáregység „B” gyáregység A főmérnök, illetve a főkönyvelő feladat- és hatásköre azonos az erre vonatkozó rendeletekben meghatározottakkal. Ennek megfelelően a főmérnökhöz tartozik a gyártmányfejlesztés és szerkesztés, a gyártásfejlesztés és technológia, az üzemfenntartás és tmk, a beruházás és felújítás, a termelés- és gyártáselőkészítés, a termelésirányítás és prograkooperáció; értékesítés és az ezzel összefüggő kalkuláció; durva- és középprogramozás; beruházás; személyzeti és szakoktatási tevékenység; jogi ügyek, szervezés, ügyvitelgépesítés; ellenőrzés. Általában decentralizálandók azok a tevékenységek, amelyek a gyárak és gyáregységek termelő munkájával közvetlenül összefüggnek, annak operatív előkészítését, végrehajtását és ellenőrzését szolgállják. Nyilvánvaló, hogy a nagyobb önállósággal rendelkező új gazdasági egységek felső vezetésének nagyobb és komplexebb feladatokat kell megoldanduk. Az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a vállalati vezetés hagyományos szervezetének — igazgató, főmérnök, főkönyvelő — alkalmazása nem minden esetben célszerű. A már végrehajtott átszervezések során több helyen az ún. „több igazgatós” szervezet került előtérbe. A hagyományos szervezeti formától való eltérést a következők indokolják: a műszaki fejlesztés nagyobb jelentősége, a gazdasági terület összefogásának követelménye, a kereskedelmi feladatok súlyának növekedése s végül a vállalati igazgató tehermentesítése. Véleményünk szerint az átszervezés során az új gazdasági egységek sajátosságainak figyelembevételével mindkét vezetési szervezet alkalmazása indokolt. A felső vezetés felépítése A hagyományos vezetői szervezet (igazgató, főmérnök, főkönyvelő) alkalmazása a kisebb, termelési volument és létszámot képviselő új gazdasági egységeknél célszerű. Ebben az esetben a központi igazgatási szervezetben a vállalat felső vezetésének szervezeti felépítése a következő: gazó Üzemgazdasági MEO Iparszervezési Osztály osztály Főkönyvéül „C” gyáregység „D” gyáregység mozás, valamint a munkavédelem és az újításokkal kapcsolatos feladatok. A központi igazgatású, hagyományos vállalati szervezetben a főkönyvelő hatáskörébe tartozik: a vállalati számvitel, pénzgazdálkodás, bérelszámolás, anyagellátás, értékesítés, szállítás, ár- és kalkuláció stb. A „több-igazgatós” központi igazgatási szervezet kialakítása a több gyárral (korábban önálló vállalat) rendelkező nagy létszámú vállalatoknál célszerű. A vállalat élén a több szakigazgatós szervezetben a vezérigazgató és annak helyette-Vezéri „A” gyáregység „B” gyáregység A többigazgatós szervezetiben a műszaki igazgató (igazgatóhelyettes) feladata a műszaki fejlesztés (a kísérlet, kutatás, beruházás stb.), a termelés műszaki feltételeinek megteremtése (üzemfenntartás, tmk, energiaiellátás, szerszámszerkesztés, szerszámüzem stb.), a munkavédelem, az újítás, valamint a MEO szervezése és irányítása. A termelési igazgató (igazgatóhelyettes) feladatkörébe tartozik a termelés meiként a különböző szakigazgatók állnak. (Amennyiben a vállalat vezetője igazgató, akkor helyettesei igazgatóhelyettesek.) A több szakigazgatás szervezet a vállalati igazgató (vezérigazgató) tehermentesítését, a közvetlenül alárendelt szervek számának csökkentését, a megnövekedett új gazdasági egység funkcionálás szerveinek hatékonyabb irányítását szolgálja. A központi igazgatású többigazgatós vállalati szervezet felépítésére, amelyben a funkcionális vezetés 3 szakigazgató között oszlik meg, az alábbi példa szolgál: laasgató gyáregység operatív lebonyolításával kapcsolatos előkészítési, programozási, irányítási és ellenőrzési tevékenység. A gazdasági igazgató (igazgatóhelyettes) feladata a vállalati főkönyvelők szóló 125/1951. MT. számú rendelet foglaltak mellett a kereskedelemmel szefüggő tennivalók (anyagbeszerző tőkésítés, számlázás, ár- és kasiszállítás) ellátása és irányítása. Nagy Gábor — Oláh Ottó — 1/ Igazgatói Igazgatási Személyzeti főosztály és oktatási főosztály Műszaki Termek igazgató , igazgat Üzemgazdasági Iparszervezési főosztály osztály i Gazdasági igazgató 1963. január 1. napján lép hatályba a kormány 48/1962. (XII. 24.) számú rendelete, amely a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló 67/1958. (XII. 24.) korm. számú rendeletet módosítja. A módosítás az özvegyi nyugdíj megállapításáról tartalmaz új, kedvezőbb szabályokat. Korábban a fő szabály az volt, hogy a dolgozó vagy az öregségi nyugdíjas özvegyének a rokkantsági, illetve öregségi nyugdíj fele összegét állapították meg özvegyi nyugdíjként. Az új rendelkezés szerint, ha az özvegyi nyugdíj alapjául szolgáló öregségi, illetve rokkantsági nyugdíj havi 500 forint, vagy ennél több, de 1000 forintot nem ér el, özvegyi nyugdíjként az eddigi szabályok szerint számított özvegyi nyugdíjnak 20 százalékkal felemelt összegét kell megállapítani. Az így megállapított özvegyi nyugdíj azonban havi 350 forintnál kevesebb és 500 forintnál több nem lehet. Abban az esetben, ha az özvegyi nyugdíj alapjául szolgáló öregségi, illetve rokkantsági nyugdíj a havi 500 forintot nem éri el, özvegyi nyugdíjként szintén az eddigi szabályok szerint számított özvegyi nyugdíj 20 százalékkal felemelt összegét kell megállapítani, viszont nek legalább havi 150 forintnak kell lennie. Azt az özvegyi nyugdíjat, amelyet az eddigi rendelkezés szerint felemeltek és az 250 forintnál kevesebb, illetve 400 forintnál több nem lehetett, az új szabályozás alapján, ugyancsak 20 százalékkal kell felemelni úgy, hogy az legalább a havi 350 forintot elérje, legfeljebb azonban 500 forintig terjedhet. Ez vonatkozik azokra az özvegyeikre is, akiknek annak idején a 400 forintos felső határra tekintettel nem emelték a nyugdíját és azokra, akik a nyugdíjtörvény végrehajtási rendeletének 106. § (1) bekezdése, valamint a 107. §-a szerint kapnak özvegyi nyugdíjat. Ezt a rendelkezést nem lehet alkalmazni azokra az özvegyekre, akiknél az özvegyi nyugdíj megállapításának alapjául szolgáló munkabérátlag 50 százaléka nem érte el a 250 forintot és ezért az özvegyi nyugdíj csak a munkaibérátlag 50 százalékára volt felemelhető. Ebben az esetben az özvegyi nyugdíj összege 100 forintnál kevesebb nem lehetett. Ez az összeg viszont az új rendelkezés szerint az eddigi 100 forint helyett, havi 150 forint lesz. Az 1939. évi törvény alapján megállapított özvegyi járadékot, valamint a járadékban részesülő személyek elhalálozása esetén, az özvegyi nyugdíjat eddig havi 150 forintban kellett megállapítani. 1963. január 1. napjától ezt az összeget 180 forintra kell felemelni. E rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell abban az esetben is, ha az özvegyi nyugdíj megállapítására vagy a folyósított özvegyi nyugdíjnak a nyugdíjtörvény végrehajtási rendelete alapján nyugdíjpótlékkal történő kiegészítéseire 1963. január 1. után kerül sor. A rendelet azt is kimondja, hogy az 1962. december 31-ét követően meghalt nyugdíjas jogán járó árvaellátást és szülői nyugdíjat is már az új szabályozás szerint felemelt összegű özvegyi nyugdíj figyelembe vételével kell megállapítani. Fontos új rendelkezés végül, hogy az özvegyi nyugdíjnak az új megállapítása, vagy felemelése miatt az árvaellátásokat, illetve szülői nyugdíjat a nyugdíjtörvény 36. §-a szerint csökkenteni nem lehet. A rendelkezés végrehajtásáról az Országos Nyugdíjintézet hivatalból gondoskodik, az érdekelteknek tehát sem a nyugdíjintézethez, sem egyéb szervekhez nem kell külön fordulniok. Részletes tájékoztatás a nyugdíjrendelet. Tanfolyami hírek Üzemi traktorvezetőképző tanfolyamok szervezése A földművelésügyi miniszter rendelkezése értelmében a téli időszakban minden állami gazdaságban, és gépjavító állomáson alapfokú traktorvezetőképző tanfolyamot kell szervezni. Iyen tanfolyam termelőszövetkezetekben is szervezhető, ha a feltételek megvannak. A traktorvezető tanfolyamra felnőtt dolgozók és termelőszövetkezeti tagok, valamint ez utóbbiak családtagjai jelentkezhetnek. A tanfolyamok bentlakásosak, az ott folyó oktatás ingyenes. A hallgatók a tanfolyam idejére keresettérítésben részesülnek, amelyet a tanfolyamot rendező üzem folyósít. A termelőszövetkezeti tagok a keresettérítésen felül munkaegységjóváírásban is részesülhetnek. A tanfolyam hallgatói az előzőkön felül útiköltségtérítést is kapnak. A tanfolyam időtartama 12 hét, befejezése után a hallgatók vizsgát tesznek.