Figyelő, 1963. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1963-01-01 / 1. szám

Lakástanácsadó A lakásbérleti jogról való lemondás hatálytalanítása A lakásrendelet szabályai sze­rint, a bérlő — a szolgálati lakás kivételével — a bérleti jogviszony­ról házastársa, élettársa, egyenes­­ágbeli rokona, testvére, örökbefo­gadott, nevelt, vagy mostoha gyer­meke javára lemondhat. Az élet­társ és a testvér javára csak ak­kor lehet lemondani, ha az a bérlővel legalább 6 hónap óta együtt lakott. A lemondást a la­kásügyi hatóság köteles tudomá­sul venni, hacsak a bérlővé ki­jelölt személlyel szemben kizáró okok nem állnak fenn. Az egész lakás bérleti jogviszo­nyáról a bérlőtársak csak együt­tesen mondhatnak le. Annak a személynek, akinek a javára a le­mondás történik, legalább az egyik bérlőtárssal az említett ro­koni, illetve élettársi viszonyban kell állnia. Ha csak az egyik bér­lőtárs kíván bérleti jogáról lemon­dani, a lemondás akkor hatályos, ha ahhoz a többi bérlőtárs írás­ban hozzájárul. Magát a lemondá­si nyilatkozatot írásba kell fog­lalni Konkrét esetben előfordult, hogy egy idős bérlő lakásába befogad­ta unokáját, majd 6 hónap eltel­tével annak a javára a lakás bérleti jogáról lemondott, miután megállapodtak, hogy az unoka a nagyszülőt élete végéig eltartja, gondozza. A bérleti jogról való le­mondás után az unoka és a nagy­szülők között a viszony megrom­lott, az unoka vállalt kötelezett­ségét nem teljesítette, sőt becsü­letsértés miatt a bíróság jogerő­­sen megbüntette. Ilyen körülmények között a nagyszülő a bérleti jogról való lemondási nyilatkozatának a ha­tálytalanítását kérte a bíróságnál, amely azonban a keresetet eluta­sította.­­ A Fővárosi Főügyészségnek­­a sérelmes ítélet ellen benyújtott fellebbezési óvása folytán a Fővá­rosi Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a nagy­szülőnek a lemondó nyilatkozatát hatálytalanította. Döntésének in­doka az volt, hogy az unoka a kötelezettségének nem tett eleget, nagyszülőjét megtévesztette. A nagyszülő a tévedés, illetve meg­tévesztés felismerése után kellő időben, egy éven belül fordult a bírósághoz. Joggal való visszaélés az albérlő részéről A lakásügyi jogszabály szerint, a bérlő jogosult lakás áriáik egy ré­szét albérletbe adni bútorral, il­letve felszereléssel vagy anélkül. Konkrét esetben előfordult, hogy az albérleti szoba és a bérlő szo­bája közötti válaszfalban levő aj­tót befalazták. Később a bérlő egy nagyméretű szekrényt vásárolt, ezt azonban a bérlő szobájába nem tudták bevinni. Erre csak úgy volt lehetőség, ha az albérle­ti szobát elválasztó befalazott aj­tót kibontják. Az albérlő ez ellen tiltakozott. A bérlő a bírósághoz fordult, amely azonban a kerese­tet elutasította. A másodfokú bíróság megálla­pította, hogy az albérlő köteles tűrni — jogainak sérelme nélkül —, hogy a bérlő a saját szobájá­ba bútorait bevigye. Az alperesnek ez a kötelessége akkor is fennáll, ha a bérlő az albérlőt ezzel ideiglenesen zavar­ja is. a bérlők egyébként vállal­ták a szekrény beszállítása után az ajtónak a jelenlegi állapotába való visszahelyezését. Maga a ház­­tulajdonos is hozzájárult ezekhez az átalakítási munkálatokhoz. Ilyen körülmények között az al­bérlő köteles tűrni az ajtó meg­nyitását, a szekrény bevitelét és az ajtó újbóli befalazását. Társasház kiadásainak megtérítése A társasházra a Polgári Tör­vénykönyvnek a közös tulajdonra vonatkozó szabályait kell alkal­mazni a külön jogszabályokban meghatározott eltérésekkel. Ha a tulajdonostársak az alapító ok­iratban másképp nem állapodtak meg, a közös használatban levő felszerelések és berendezések kar­bantartásának költségéhez, vala­mint általában a tulaj­donostársa­­kat közösen érdeklő költségekhez és egyéb terheikhez saját tulajdo­ni illetőségük, vagy érdekeltségük arányában kötelesek hozzájárulni. A közösségből folyó ügyekben — amennyiben nem tartoznak a kö­zös képviselő hatáskörében — a tulajdonostársak közgyűlésükön szavazattöbbséggel határoznak. Felmerült az a kérdés, hogy ha a társasház részben állami tulaj­donban áll, az ingatlan fenntartá­sával, karbantartásával járó költ­ségek viseléséről közgyűlésen kell­ dönteni. A 20/1960. (IV. 17.) Korm. számú rendelet 3. §-a szerint, azokat az ingatlanokat, amelyekben az ál­lam érdekeltsége az 50 százalékot meghaladja, az illetékes házkeze­lési igazgatóság kezeli. Nem­ szükséges­, hogy a kezelő szerv a fenntartás és a karban­tartás körében szükségessé váló kiadásokkal kapcsolatban közgyű­lést hívjon össze vagy a többi tu­lajdonostárs hozzájárulását besze­rezze. Konkrét esetben ugyanis előfor­dult, hogy egy olyan társasház­ban , amelyben az állam érdekelt­sége az 50 százalékot meghaladta, és a társasházat az illetékes ház­kezelési igazgatóság kezelte, több öröklakás tulajdonosa megtagadta az épület melegvíz-szolgáltató be­rendezésének kazáncseréjével kap­csolatos kiadások megfizetését, mert az öröklakások tulajdonosai­nak közgyűlését nem hívták ösz­­sze, a bíróság ezeket a tulajdono­sokat, tulajdoni részarányukra va­ló tekintettel, a felmerült költsé­gek megfizetésére kötelezte. A tár­sasház ingatlan kezelésében részt nem vevő tulajdonostársak ugyan­is a kezeléssel és a fenntartással kapcsolatban, a kezelő szervnek e jogkörben tett intézkedéseit csak abban az esetben jogosultak meg­támadni, ha a kiadás nem a ke­zeléssel és a fenntartással kapcso­latos, illetőleg ha a kiadás ösz­­szegszerűségét kifogásolják. Folytathatja-e a bérleti jog­viszonyt az a személy, aki a bérlő gondozására és ápolásá­ra vállalt kötelezettséget? A lakásrendelet 31. §. (2) bekez­désében foglaltakra figyelemmel, az elhalt bérlő bérleti jogviszo­­nyána­­­ folytatására az a személy is jogosult, aki a bérlő eltartását szerződésben vállalta — feltéve,­­hogy legalább 6 hónapja a bérlő­vel együtt lakott, illetve a szerző­dés megkötésétől a bérlő halálig legalább 6 hónap telt el. Konkrét esetben előfordult, hogy egy Ingatlan társtulajdonosa, aki a ház egyik lakásában lakott, olyan megállapodást kötött egy házaspárral, hogy azok vállalják ápolását és gondozását. A házas­pár ennek a kötelezettségének a társtulajdonos halálig eleget is tett. Ekkor azonban az örökösök felszólították, a házaspárt a lakás elhagyására. Az üggyel a Legfelsőbb Bíróság foglalkozott törvényességi óvás folytán és megállapította: a Pol­gári Törvénykönyvnek a tartási szerződésre vonatkozó rendelke­zései szerint kell elbírálni, hogy olyan szerződés jött-e létre, amely a bérleti jogviszony folytatására jogosítja fel az eltartókat, a Pol­gári Törvénykönyv 536. §. (1) be­kezdése szerint tartási szerződés alapján az egyik fél köteles a má­­s­ik felet saját háztartásában meg­felelően eltartani. A Ptk. 536. §. (3) bekezdése szerint, a tartás kö­telezettsége a gondozásra, a gyó­gyíttatásra, az ápolásra és az el­temettetésre is kiterjed. A konkrét esetben a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a há­zaspár csupán gondozásra és ápo­lásra vállalt kötelezettséget. Ez nem tekinthető tartási szerző­désnek és í£y nem jogosultak a lakás használatára, mint bérlők. Ezért az örökösök jogosan követel­ték a lakás kiürítését. Különösen alátámasztotta ezt a döntést az a körülmény, hogy a házaspár kü­lön perben érvényesítette az örö­kösökkel szemben azoknak a szol­gáltatásoknak a pénzbeli ellen­értékét, amelyet ők az elhalt sze­mélynek életében nyújtottak. En­nélfogva nem igényelhetik ugyan­ezekért a szolgáltatásokért ellen­értékűl a lakás bérletét is. Az Országos Takarékpénztár közleménye Két nagyvilla szerű társasház épül a Rózsadombon, a II. ker. Vérhalom u. 48. sz. és Törökvész út 1/b sz. telkeken. A Vérhalom utcai épületben 14 lakás épül, melyekből 5 db másfélszobás, 6 db két és félszobás és 3 db háromszobás, a Törökvész utcai épületben 17 lakás épül, melyekből 3 db egyszobás, 4 db másfélszobás. A lakások központi fűtésesek, a fürdőszobákban gáz-vízmelegítők kerülnek felszerelésre. A lakások előreláthatóan 1963. m. negyedéveiben készülnek el. 2 A VÁLLALATI ÁTSZERVEZÉSEKRŐL Az új gazdasági egységek típusai és szervezete / Q)­­') Az á­tszervezésben érintett iparágak sajátosságainak mérlegelése alapján az összevonásoknál célszerűnek látszik alap­vető szervezeti formaként az egy jogi sze­mélyt alkotó vállalati szervezet széles­körű alkalmazása. Ennek két típusa: 1) központi igazgatósági szervezeti forma; 2) bázisgyári szervezet. Amennyiben az új gazdasági egység azonos nagyságrendű vállalatokból jön létre, az első szervezeti form­a — központi igazgatósági szervezet — alkalmazása ajánlatos. Ebben az esetben a korábban önálló egységeket a központi apparátus irányítja. Központi igazgatósági és bázisgyári szervezet A bázisgyári szervezeti forma elsősor­ban akkor jöhet számításba, ha az össze­vonandó vállalatok közül az egyik szer­vezettségben és méreteiben kiemelkedik a többi közül. Ilyenkor az új gazdasági egység egészének irányítására hivatott központi szerveket a bázisgyárban cél­szerű létrehozni. A központi igazgatósági szervezet al­kalmazása esetén az összevont vállala­tok — területi elhelyezésüktől és nagy­ságrendjüktől függően — gyári, gyáregy­ségi, esetleg telep szervezetben működ­nek. A bázisgyári szervezetben az össze­vont vállalatok a bázisvállalat gyáregy­ségei, illetve gyárai. Mindkét szervezeti alaptípus belső — vállalaton belüli — szervezetének fel­építésénél, az egyes tevékenységek és fel­adatok centralizálásánál, illetve decent­ralizálásánál az a döntő, hogy az új gaz­dasági egység önálló jogi személy. Éppen ezért központosítottan végzendők az aláb­bi funkciók: tervezés és statisztika; pénzgazdálkodás; műszaki fejlesztés; főkönyvi könyvelés Ig: Igazgatási Személyzeti osztály és oktatási osztály Főmérnök­i,A” gyáregység „B” gyáregység A főmérnök, illetve a főkönyvelő fel­adat- és hatásköre azonos az erre vonat­kozó rendeletekben meghatározottakkal. Ennek megfelelően a főmérnökhöz tar­tozik a gyártmányfejlesztés és szerkesz­tés, a gyártás­fejlesztés és technológia, az üzemfenntartás és tmk, a beruházás és felújítás, a termelés- és gyártáselő­készítés, a termelésirányítás és p­rogra­kooperáció; értékesítés és az ezzel össze­függő kalkuláció; durva- és középprogra­­mozás; beruházás; személyzeti és szakok­tatási tevékenység; jogi ügyek, szervezés, ügyvitelgépesítés; ellenőrzés. Általában decen­tral­izá­lan­dók azok a tevékenységek, amelyek a gyárak és gyár­egységek termelő munkájával közvetle­nül összefüggnek, annak operatív előké­szítését, végrehajtását és ellenőrzését szolgállj­ák. Nyilvánvaló, hogy a nagyobb önálló­sággal rendelkező új gazdasági egységek felső vezetésének nagyobb és komple­xebb feladatokat kell megoldanduk. Az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a vállalati vezetés hagyományos szervezetének — igazgató, főmérnök, fő­könyvelő — alkalmazása nem minden esetben célszerű. A már végrehajtott át­szervezések során több helyen az ún. „több igazgatós” szervezet került előtér­be. A hagyományos szervezeti formától való eltérés­t a következők indokolják: a műszaki fejlesztés nagyobb jelentősége, a gazdasági terület összefogásának köve­telménye, a kereskedelmi feladatok sú­lyának növekedése s végül a vállalati igazgató tehermentesítése. Véleményünk szerint az átszervezés so­rán az új gazdasági egységek sajátossá­gainak figyelembevételével mindkét ve­zetési szervezet alkalmazása indokolt. A felső vezetés felépítése A hagyományos vezetői szervezet (igaz­gató, főmérnök, főkönyvelő) alkalmazása a kisebb, termelési volument és létszámot képviselő új gazdasági egységeknél cél­szerű. Ebben az esetben a központi igaz­gatási szervezetben a vállalat felső veze­tésének sze­rvezeti felépítése a követ­kező: gazó Üzemgazdasági MEO Iparszervezési Osztály osztály Főkönyvéül „C” gyáregység „D” gyáregység mozás, valamint a munkavédelem és az újításokkal kapcsolatos feladatok. A központi igazgatású, hagyományos vállalati szervezetben a főkönyvelő ha­táskörébe tartozik: a vállalati számvitel, pénzgazdálkodás, bérelszámolás, anyag­ellátás, értékesítés, szállítás, ár- és kal­kuláció stb. A „több-igazgatós” központi igazgatási szervezet kialakítása a több gyárral (ko­rábban önálló vállalat) rendelkező nagy létszámú vállalatoknál célszerű. A válla­lat élén a több szakigazgatós szervezet­ben a vezérigazgató és annak helyette-Vezéri „A” gyáregység „B” gyáregység A többigazgatós szervezetiben a mű­szaki igazgató (igazgatóhelyettes) felada­ta a műszaki fejlesztés (a kísérlet, kuta­tás, beruházás stb.), a termelés műszaki feltételeinek megteremtése (üzemfenntar­tás, tmk, energiaiellátás, szerszámszer­­kesztés, szerszámüzem stb.), a munkavé­delem, az újítás, valamint a MEO szer­vezése és irányítása. A termelési igazgató (igazgatóhelyet­tes) feladatkörébe tartozik a termelés meiként a különböző szakigazgatók állnak. (Amennyiben a vállalat vezetője igazga­tó, akkor helyettesei igazgatóhelyettesek.) A több szakigazgatás szervezet a válla­lati igazgató (vezérigazgató) tehermente­sítését, a közvetlenül alárendelt szervek számának csökkentését, a megnövekedett új gazdasági egység funkcionálás szervei­nek hatékonyabb irányítását szolgálja. A központi igazgatású többigazgatós vállalati szervezet felépítésére, amelyben a funkcionális vezetés 3 szakigazgató kö­zött oszlik meg, az alábbi példa szolgál: laasgató gyáregység operatív lebonyolításával kapcsolatos elő­készítési, programozási, irányítási és el­lenőrzési tevékenység. A gazdasági igazgató (igazgatóhelyet­tes) feladata a vállalati főkönyvelők szóló 125/1951. MT. számú rendelet foglaltak mellett a kereskedelemmel szefüggő tennivalók (anyagbeszerző tőkésítés, számlázás, ár- és kasi­­szállítás) ellátása és irányítása. Nagy Gábor — Oláh Ottó — 1/ Igazgató­i Igazgatási Személyzeti főosztály és oktatási főosztály Műszaki Termek­ igazgató , igazgat Üzemgazdasági Iparszervezési főosztály osztály i Gazdasági igazgató 1963. január 1. napján lép hatályba a kormány 48/1962. (XII. 24.) számú ren­delete, amely a dolgozók társadalom­­biztosítási nyugdíjáról szóló 67/1958. (XII. 24.) korm. számú rendeletet módo­sítja. A módosítás az özvegyi nyugdíj megállapításáról tartalmaz új, kedve­zőbb szabályokat. Korábban a fő szabály az volt, hogy a dolgozó vagy az öregségi nyugdíjas özvegyének a rokkantsági, illetve öreg­ségi nyugdíj fele összegét állapították meg özvegyi nyugdíjként. Az új rendel­kezés szerint, ha az özvegyi nyugdíj alapjául szolgáló öregségi, illetve rok­kantsági nyugdíj havi 500 forint, vagy ennél több, de 1000 forintot nem ér el, özvegyi nyugdíjként az eddigi szabályok szerint számított özvegyi nyugdíjnak 20 százalékkal felemelt összegét kell megállapítani. Az így megállapított öz­vegyi nyugdíj azonban havi 350 forint­nál kevesebb és 500 forintnál több nem lehet. Abban az esetben, ha az özvegyi nyug­díj alapjául szolgáló öregségi, illetve rokkantsági nyugdíj a havi 500 forintot nem éri el, özvegyi nyugdíjként szintén az eddigi szabályok szerint számított öz­vegyi nyugdíj 20 százalékkal felemelt összegét kell megállapítani, viszont­­ nek legalább havi 150 forintnak kell len­nie. Azt az özvegyi nyugdíjat, amelyet az eddigi rendelkezés szerint felemeltek és az 250 forintnál kevesebb, illetve 400 forintnál több nem lehetett, az új sza­bályozás alapján, ugyancsak 20 százalék­kal kell felemelni úgy, hogy az legalább a havi 350 forintot elérje, legfeljebb azonban 500 forintig terjedhet. Ez vonat­kozik azokra az özvegyeikre is, akiknek annak idején a 400 forintos felső határra tekintettel nem emelték a nyugdíját és azokra, akik a nyugdíjtörvény végrehaj­tási rendeletének 106. § (1­) bekezdése, valamint a 107. §-a szerint kapnak özve­gyi nyugdíjat. Ezt a rendelkezést nem lehet alkalmazni azokra az özvegyekre, akiknél az özvegyi nyugdíj megállapí­tásának alapjául szolgáló munkabérátlag 50 százaléka nem érte el a 250 forintot és ezért az özvegyi nyugdíj csak a mun­kaibérátlag 50 százalékára volt felemel­hető. Ebben az esetben az özvegyi nyug­díj összege 100 forintnál kevesebb nem lehetett. Ez az összeg viszont az új ren­delkezés szerint az eddigi 100 forint he­lyett, havi 150 forint lesz. Az 1939. évi törvény alapján megál­lapított özvegyi járadékot, valamint a járadékban részesülő személyek elhalálo­zása esetén, az özvegyi nyugdíjat eddig havi 150 forintban kellett megállapítani. 1963. január 1. napjától ezt az összeget 180 forintra kell felemelni. E rendelkezéseket megfelelően alkal­mazni kell abban az esetben is, ha az özvegyi nyugdíj megállapítására vagy a folyósított özvegyi nyugdíjnak a nyugdíj­­törvény végrehajtási rendelete alapján nyugdíjpótlékkal történő kiegészítéseire 1963. január 1. után kerül sor. A rendelet azt is kimondja, hogy az 1962. december 31-ét követően meghalt nyugdíjas jogán járó árvaellátást és szü­lői nyugdíjat is már az új szabályozás szerint felemelt összegű özvegyi nyugdíj figyelembe vételével kell megállapítani. Fontos új rendelkezés végül, hogy az özvegyi nyugdíjnak az új megállapítása, vagy felemelése miatt az árvaellátásokat, illetve szülői nyugdíjat a nyugdíjtörvény 36. §-a szerint csökkenteni nem lehet. A rendelkezés végrehajtásáról az Or­szágos Nyugdíjintézet hivatalból gon­doskodik, az érdekelteknek tehát sem a nyugdíjintézethez, sem egyéb szervekhez nem kell külön fordulniok.­ ­­­ Részletes tájékoztatás a nyugdíj­rend­elet. Tanfolyami hírek Üzemi traktorvezetőképző tanfolyamok szervezése A földművelésügyi miniszter rendelkezése értelmében a téli időszakban minden állami gazdaságban, és gépjavító állomáson alapfo­kú traktorvezetőképző tanfolyamot kell szer­vezni. Iyen tanfolyam termelőszövetkezetek­ben is szervezhető, ha a feltételek megvannak. A traktorvezető tanfolyamra felnőtt dolgozók és termelőszövetkezeti tagok, valamint ez utóbbiak családtagjai jelentkezhetnek. A tan­folyamok bentlakásosak, az ott folyó oktatás ingyenes. A hallgatók a tanfolyam idejére ke­­resettérítésben részesülnek, amelyet a tan­folyamot rendező üzem folyósít. A termelő­szövetkezeti tagok a keresettérítésen felül munkaegységjóváírásban is részesülhetnek. A tanfolyam hallgatói az előzőkön felül útikölt­ségtérítést is kapnak. A tanfolyam időtartama 12 hét, befejezése után a hallgatók vizsgát tesznek.

Next