Figyelő, 1963. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1963-01-01 / 1. szám
A mindennapos munka alapokmánya: Az 1963. éves népgazdasági terv Az új év beköszöntése, a múlt s jövő e határvonala — a lepergett esztendő mérlegelésének", az előttünk álló év felmérésének időszaka egyénnél, családnál s a népgazdaságban egyaránt. Az országos méretű újévi számvetés tényeit — az 1962-es év tervteljesítésének legfőbb mutatóit, illetve az 1963-as terv előirányzatait — a napokban tették közzé. Ez a dokumentum módot nyújt arra, hogy most, az ó- és új év mezsgyéjén, határozott, konkrét körvonalakkal vonjuk meg az elmúlt esztendő gazdasági mérlegét, s átgondoljuk az előttünk álló 1963-as év feladatait. Az éves terv jelentősége — és az „éves szemlélet“ Az éves tervek kidolgozása és közzététele természetesen mindig jelentős esemény, hiszen a tervgazdálkodás fontos pillérei, az egész népgazdaság fejlődési irányának, bővülési ütemének s az egyes ágazatok összefüggéseinek kodifikált okmányai ezek a tervek. Az éves terveket mégis több körülmény determinálja, s ezek olyan befolyásoló tényezők, amelyek a népgazdaság fejlődésének folyamatába helyezik egy-egy esztendő tervét. Így van ez az 1963. évi tervvel is, amely része — méghozzá a befejezéshez ívelő, tehát igen fontos része! — az ötéves tervnek. Másfelől, befolyásolja az éves tervek megítélését az is, hogy az utóbbi esztendőkben mind jobban oldódik a sokáig szinte szertartásosan merev ragaszkodás a naptári év kereteihez, ami a tervszerűségi előnyök mellett egész sor hátrányt is okozott (elegendő az év végi hajrá és az év eleji visszaesés általánosan ismert tüneteire utalni.) Egész sor vonatkozásban kedvezően tágultak az éves tervezés gyakran korlátozó határai, például a beruházási öszszegeket most már nem a naptári évre „porciózva”, hanem a teljes objektumra számítva osztják el, s csupán „belső” — elszámolás-technikai — szempontból határozzák meg az évenként felhasználandó kereteket. Mindez, mint mondottuk, előnyösen szélesítette az éves tervek megítélésének látószögét, az előzmények és következmények láncolatába helyezve egy-egy esztendő tervmutatóit. Természetes azonban, hogy ez mit sem von le az éves tervek jelentőségéből, hiszen végeredményben mégis csak az éves tervdokumentum a cselekvés, a mindennapos munka „alapokmánya”. 1962: a fejlődés éve volt Ha már most az előzőekben vázolt elvek szerint próbáljuk kő ivonal ázni az előttünk álló esztendő feladatait — éppen a folyamatosság, az összképbe helyezés kedvéért, előbb az 1962-es év főbb eredményeit kell összefoglalnunk. Egészében —, amint a Minisztertanács által kidolgozott és jóváhagyott dokumentum megállapítja —, a népgazdaság 1962-ben is számottevően fejlődött! Várható adatok szerint az ipari termelés 1962-ben mintegy 8 százalékkal haladja meg az előző évit A tervezettnek megfelelően, a termelés emelkedését mintegy kétharmadrészben a termelékenység emelése fedezte. Javult a termelés összetétele és a szükségletek közötti összhang. A mezőgazdasági termelés — noha ezúttal ismét aszályos év volt, s a termelőszövetkezetek számottevő része még viszonylag kevés tapasztalattal rendelkezik —, meghaladta az 1961. évi eredményeket, bár a tervezettnél valamelyest kisebb volt. Mintegy 12 százalékkal nőtt a beruházások volumene. Az elmúlt évben tovább javultak a lakosság életkörülményei — jellemző, hogy a kiskereskedelmi forgalom 4 százalékkal nőtt, jóllehet, a mezőgazdasági idénycikkek aszály okozta áremelkedése miatt az életszínvonal mutatói a tervezettnél némileg kisebb mértékben javultak. E rövid, táviratstílusú összegezés, a tervteljesítés szűkszavú tényei mögött, érdemes utalni azokra a feltételekre is, amelyek az említett eredményeket megteremtették. Annak a gazdaságpolitikának a gyümölcsei „értek be” ebben az évben is, amelyet immár 1957-től töretlenül alkalmaz a párt, s amelynek az a jellemzője, hogy egyértelmű, világos, mindenki számára érthető, tehát a szó legköznapibb s legtárgyilagosabb értelmezésében „mozgósító”. Reális gazdaságpolitika ez, amely számol lehetőségeinkkel, s azok optimális hasznosításával. Mutatják ezt az 1962-es tervév olyan elemei, mint a tervszerűség erőteljesebb érvényesítése, tehát az a tény, hogy — a korábbi évekkel ellentétben —, általában csak ott és annyiban került sor túlteljesítésre, ahol azt a tényleges szükségletek indokolták. Tovább haladtunk a korszerűbb, előnyösebb iparszerkezet kialakításának 1957-ben megkezdett útján, s a termelés a népgazdaság számára legfontosabb és legkedvezőbb iparágakban nőtt az átlagosnál gyorsabban. Az 1963. évi terv főbb mutatói Ezekre az alapokra épül, s ezeket a gazdaságpolitikai elveket fejleszti, erősíti tovább az 1963. évi terv. Az előirányzatok szerint 1963-ban gyorsan fejlődő iparunk s a szocialista mezőgazdaság lehetőségeire támaszkodva jelentősen bővíteni kell a népgazdaság forrásait, mert ez a fő feltétele a növekvő szükségletek kielégítésének. Következésképp: a termelés emelése, illetve az anyagráfordítások fajlagos csökkentése útján 1963- ban, az előző évihez képest, mintegy 7—8 százalékkal bővül a nemzeti jövedelem. Az ipari termelés — a népgazdaság szükségleteivel összhangban — 8 százalékkal emelkedik. A termelés szerkezete — az ötéves tervben meghatározott irányban — változik. Az alapanyagipar — kapacitásának ésszerű kihasználásával — mind nagyobb arányban járul hozzá a szükségletek kielégítéséhez, biztosítva, hogy — noha az import a tervezett keretek között marad — folyamatos legyen az energia- és anyagellátás. A terv szerint 1963-ban 29,4 millió tonna szenet, 9,6 millió kWó villamosenergiát termelünk. A korszerűbb iparszerkezet gazdaságpolitikai célkitűzésének megfelelően, az átlagot jóval meghaladó ütemben — mintegy 16 százalékkal — növekszik a vegyipar termelése. Ugyancsak „kiemelt” ütemben fejlődik a gépipar — növekedése mintegy 10 százalékos —, s ezen belül is mindenekelőtt a korszerű gyártmánystruktúra immár hagyományos „bázisai” — a híradástechnika, a műszeripar, a szerszámgépipar — fejlődnek. A mezőgazdaság termelése 1963-ban kb. 12—14 százalékkal haladja meg az 1962. évi színvonalat. A növénytermelési terv az elmúlt évi átlagokhoz mért, reális növekedéssel számol — kalkulálva a megfelelő arányú gépi, illetve vegyipari segítséget is. Az állattenyésztés terve 6,4 százalékos emelkedést irányoz elő. Jelentősen — mintegy 10 százalékkal — bővül a külkereskedelmi forgalom, amelyben tovább emelkedik az iparcikkek exportaránya. Az éves terv összesen 39,4 milliárd forint beruházást irányoz elő, 14 százalékkal többet mint 1962-ben. A teljes beruházási volumenből az ipar 44 százalékkal, a mezőgazdaság 22 százalékkal, a lakásépítés 7 százalékkal részesedik. Különösen figyelemre méltó a terv erőteljes törekvése a beruházások további koncentrálására — ezt dokumentálja az a tény, hogy az értékhatárt meghaladó ipari beruházások előirányzatának 82 százalékát a már megkezdett létesítmények befejezésére fordítják. A beruházások színvonalának emelését célozza annak hangsúlyozása, hogy 1963-ban csak műszakilag megfelelően előkészített beruházások megkezdését engedélyezik. További nagy lehetőségek esztendeje A terv e néhány legfőbb mutatószámának tényszerű felsorolása is jelzi, hogy 1963-ban magasabb színvonalon folytatjuk tovább az ötéves tervben meghatározott gazdaságpolitikát. Hadd világítsuk meg ezt néhány következtetéssel. A terv stílusából, s számaiból egyaránt látható, hogy 1963-ban — az ipar 8 százalékos növekedési ütemével — nem használjuk ki teljesítőképességének felső határáig ipari kapacitásainkat, ami a kapacitásokkal való gazdálkodásra, a legelőnyösebb termékstruktúra kialakításának mérlegelésére nyújt lehetőséget. Egyszersmind lehetőség nyílik arra, hogy messzemenően érvényesüljenek a gazdálkodás minőségi követelményei, termelékenyen, alacsonyabb költséggel, műszakilag fejlett technológiával, korszerű gyártmányokat állítsunk elő. A tervezett 8 százalékos termelésnövelést, ha ilyen értelmezésben szemléljük , egyáltalán nem könnyű feladat, mert nem akármiből s nem akármilyen áron kell a 8 százalékot teljesíteni! Az ötéves terv gazdaságpolitikai elveinektovábbi érvényesítését jelzik az 1963. évi terv olyan elemei is, mint az egyes tervfejezetek javuló, szorosabbá váló összhangja. Csak példaként hadd említsük a mezőgazdaság fejlesztéséhez szükséges ipari feladatok „kiemelt” előirányzatát (10 százalékkal több műtrágya, 5230 új traktor stb.), továbbá a könnyűipari fejezet összhangját az életszínvonal emelkedésével, amit olyan előirányzat jelez, hogy az átlagosnál jobban kell növelni a lakosság által keresett cikkek termelését stb. Gondoskodás az emberről Az 1963. évi terv fő gondolata — amint ez a szocialista építés lényege, értelme —: gondoskodás az emberről! A terv körvonalazza ennek gazdasági feltételeit, s meghatározza az életkörülmények további javításának reális, teljesíthető mértékét. A nemzeti jövedelem fogyasztási alapja 5,4 százalékkal emelkedik, ami lehetővé teszi, hogy a munkások és alkalmazottak reáljövedelme 5,6 százalékkal, a parasztság egy főre jutó reálfogyasztása 2,7 százalékkal haladja meg 1962 várható színvonalát. Az életkörülmények javulását jelzik olyan előirányzatok, mint a kiskereskedelmi forgalom 5,3 százalékos bővítése; állami és magánerőből 50 ezer lakás építése; a közművel ellátott lakások részarányának bővítése stb. Az 1963. évi terv kiadási tételei között természetesen már szerepelnek azoknak az intézkedéseknek hatásai is, amelyeket 1962 karácsonyi „ajándékaként” kapott az ország: a szülési szabadság időtartamának felemelése, az 500 forintnál alacsonyabb összegű özvegyi nyugdíjak rendezése, a betegségi biztosítás szolgáltatásainak kiterjesztése stb. Az 1963. évi terv egészében nagy feladatokat ró a munkásokra, parasztokra— az egész dolgozó népre —, de egyszersmind valóban eredményes, boldog új évet is hoz mindnyájunk számára e feladatok maradéktalan teljesítése! / 9/ A FŐVÁROSTÓL A FALUIG Napi 30 000 Bár a teljes 1962. évi adatok még nem állnak rendelkezésre, máris bizonyos, hogy Budapest idei közlekedési forgalma számottevően, meghaladja a tavalyit. A fővárosi közlekedési vállalatok naponta csaknem 4 millió utast, éves szinten pedig a villamosok közel 900 millió, az autóbuszok pedig 400 millió embert szállítottak. A forgalmi számlálások szerint változatlanul a reggeli (5—8 óra között) és a délutáni (15—18 óra között) csúcsidőiben kell elszállítani a teljes napi forgalom kétharmadát, majdnem 3 millió embert. Milyen javulás várható 1963-ban? Január 1-től új forgalmi rend lép életbe a Móricz Zsigmond körtér és Nagytétény között. A HÉV szerelvényeit felváltják a villamosok, ezzel a közlekedés ezen a vonalon meggyorsul. Az új rendben a 41-es járat a Körtértől a Budaörsi MÁV-állomásig, a 43/a Körtér—Budatétény kultúrpark és a 43-as Körtér— Nagytétény vonalon közlekedik, míg a 4-es villamos végállomását Albertfalva forgalmi teleptől, Budafok, Dózsa György útig meghosszabbítják. Budaörs—MÁV- állomás és Törökbálint között villamos helyett autóbuszok bonyolítják le a forgalmat, ami ugyancsak gyorsítja a közlekedést. 1963-ban tovább halad a külső körgyűrű villamosítása: a Kerepesi út —Kőrösi-Csoma út között a Fehér úton új férőhely megépülő vonalon közvetlenül eljuthat az utas Csepeltől Zugló szívébe. A zsúfoltság enyhítésére a legnagyobb segítséget az új járművek forgalombaállítása jelenti. 1963-ban mintegy 500 új járművel, azaz napi 30 000 férőhellyel gazdagodik fővárosunk közlekedése. 260 csuklós-autóbusz, 160 Ikarus-busz, 52 csuklós-villamos és 51 csuklós-trolibusz, valamint 14 új típusú pótkocsis HÉV- gyorsmotorkocsi kapcsolódik be jövőre a forgalomba. A fokozatosan forgalomba kerülő új kocsikat a túlzsúfolt járatok sűrítésére és a közlekedés egyenletesebbé tételére használják fel. Bővül a taxipark is. Jelenleg már több mint 1000 taxi közlekedik Budapesten, de gyakran ez sem elegendő. 1963-ban 300 új kocsit kap a vállalat; ebből 250-et a régi kocsik kicserélésére fordítanak. Ezzel, továbbá újabb rádiós irányító kocsik beállításával és — főleg a peremkerületekben — további telefonos állomások létesítésével a taxiközlekedés is javul az új esztendőben! 1963: minden faluban villanyvilágítás X 6*1/* A Nehézipari Minisztérium Villamosenergiaipari Igazgatóságának tájékoztatása szerint legkésőbb 1963 második felében befejeződik a falvak bekapcsolása a villamoshálózatba. 1962-ben 91 községben gyulladt ki a villany, jövőre már csak 17 község marad: 7 Zala, 5—5 Szabolcs és Hajdú-Bihar megyében és akkor Magyarország 3207 községében lesz áramszolgáltatás. A községek bekapcsolásával természetesen még nem fejeződött be az ország teljes villamosítása. Folyamatosan kapcsolják be az áramszolgáltatásba az új fogyasztókat. 1963-ban megkezdődik és előreláthatóan 1968-ig befejeződik azoknak a külterületi lakott helyeknek a villamosítása is, ahol a falu központjától néhány kilométer távolságra 30 háztartásnál többen laknak. Nagy feladat a mezőgazdasági termelőegységek villamosítása. Az állami gazdaságokban és üzemegységeikben van villany, a fejlődést itt nyomon követi a további hálózatfejlesztés. A tsz-eknál a jelenleg nyilvántartott 6980 tsz üzemegységből 1962 végéig 3350-ben már van villany, 1963-ban pedig 634 bekapcsolását írja elő a terv.