Figyelő, 1963. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1963-07-03 / 27. szám
TELEKGONDOK Több segítséget kérnek a magánépíttetők Tizenötéves lakásfejlesztési tervünk szerint 1975-ig egymillió lakást építünk, amihez utakkal, parkokkal, közintézményekkel együtt — mai lakásalapterületnormáink szerint — legalább 60—70 millió négyzetméter telek szükséges. Több mint 10—12 ezer kataszteri hold terület ez! Mivel a megművelhető föld mind értékesebbé válik, fokozottan ügyelnünk kell arra, hogy a beépítésre felhasznált, területeket előnyösen hasznosítsuk. Elsősorban a lakásépítés telekigényei — nem is szólva egyebekről —, messzemenően indokolják azt a követelményt, hogy tervszerűen, átgondoltan gazdálkodjunk a telkekkel. Mindez azonban jelenleg csupán követelmény — országos méretűen rendezett telekgazdálkodásról ugyanis aligha beszélhetünk. Ú tt igények 20 százaléka A helyzet jellemzéséül hadd említsünk néhány számot. Utaltunk már a tizenötéves lakásfejlesztési tervre — nos, ebben az időszakban összesen négyszázezer, de már a második ötéves tervidőszakában is 150 ezer lakás épül magánerőből. Az eddigi felmérések szerint azonban — elsősorban a városokban, ahol pedig a lakásépítés elsőrendű jelentőségű —, a rendelkezésre álló, közművesített telkek az igényeket még 20 százalékban sem elégítik ki! Miközben tehát sokoldalúan ösztönözni kellene a magán építőkedvet — s az állam valójában jelentős összegeket költ is erre kölcsönök és egyéb juttatások formájában —, gyakran már az építkezés kiinduló pontjánál, a telekvásárlás során súlyos akadályok nehezítik az építkezést. Érdekes összevetni az igényt — tudniillik: a magánépítkezések tervezett számait —, az OTP telekforgalmi adataival. Budapesten az OTP 1961-ben: 522, 1962-ben: 125, idén május 31-ig: 27 házhely-telket értékesített; országosan a következő adatok jelzik a telekforgalmat: 1961-ben 7657, 1962-ben 9209, 1963 május 31-ig pedig 4011, összesen tehát 17 513 telek forgalmáról van szó, amelyhez hozzá kell számítani a személyi tulajdonban levő telkek forgalmát is, de ez olyan csekély, hogy gyakorlatilag elhanyagolható. Lényegében tehát a mintegy 17 ezer telek áll szemben a százezres volumenű magánépítkezési igénnyel, ami szemléltetően jelzi a telekhiányt! Ráadásul még súlyosbítja a helyzetet, hogy a vidéki eladások zöme nem közművesített telek, ami egyrészt az építőkedvet csökkenti, másrészt jelentősen drágítja az építkezéseket. Ezzel is magyarázható, hogy az ország jelentős vidéki városaiban igen alacsony színvonalú a telekforgalom, 1962-ben például az OTP útján forgalmazott házhelytelkekből Pécsett 245, Miskolcon, Szegeden, Veszprémben és Kecskeméten 100—100 telek kelt el. S a helyzet szemléltetésének „záróakkordjaként” hadd említsünk meg még egy tünetet: a telekhiány miatt igen gyakran mezőgazdaságilag jól hasznosítható földeket is felhasználnak ilyen célra. Szekszárdon például 1959-től 120 kat. hold szántóföldet hasítottak ki családi lakóházak építésére. Sok a „gazda" Valóban abszolút hiányról lenne szó, tényleg kevés az ország beépítésre alkalmas területe? Korántsem, csupán a telekügyek rendezetlensége, az országosan átgondolt telekgazdálkodás hiánya okoz gondot. Érdemes sorra venni most már a telekgondok néhány lényeges okát! Elsőként kell említenünk, hogy egyrészt a hiány okozója, másrészt tetézi az építtetők „akadályversenyét”: a telekügyek indokolatlanul sok „gazdája”. Sokat mond a „gazdák” puszta felsorolása is: ez idő szerint a telekgazdálkodás — a helyihatóságokon, tanácsokon kívül —, a pénzügy, a földművelésügy, az építésügy és az Országos Vízügyi Főigazgatóság hatáskörébe tartozik. S noha város- és községgazdálkodási szempontból van egyértelműen szabályozó jogszabály , igen sok a nyitott kérdés a telkek tulajdonjogával, kezelésével, forgalmazásával kapcsolatban. Ami a jogszabályokat illeti, még a földreform során hozott 2400/1945. FM sz. rendelet kimondta, hogy gondoskodni kell a családi otthonok létesítéséhez, illetve közérdekű építményekhez szükséges telkekről. A telekgazdálkodásnak ez a hazai „alapokmánya” azonban nem mondta ki, hol lehet és szabad házhelytelkeket kialakítani. Később több jogszabály szólt arról, hogy állandó lakás céljaira házhelyet csak belterületen szabad kiadni. Minisztertanácsi rendelkezés írja elő, hogy a földreformkor házhelyként juttatott föld tulajdonjoga megvonható, ha az új birtokos nem vállalja lakóház építését, illetve e kötelezettségének nem tett eleget. Valójában ez a rendelkezés — noha messzemenően a lakásépítés érdekeit szolgálja —, mintha feledésbe merült volna, mert a csaknem két évtizede házhelyként osztott föld nagy hányadán mindmáig nem épült lakóház. További telekügyeket szabályozó jogszabály az is, amely kimondja, hogy a házihelyrendezési terv alapján — kártalanítás ellenében — ingatlanok kisajátíthatók. Ez a rendelkezés is csekély mértékben érvényesül, a kisajátítási eljárások ugyanis igen hosszadalmasak, nehézkesek. Egészében véve megállapítható, hogy a telekgazdálkodás megjavításának egyik fontos feltétele lenne a különböző " rendelkezések átvizsgálása, összehangolása, s ezzel együtt: a telekügyekért felelős irányító hatóságok tevékenységének egyértelmű meghatározása, hatáskörük rendezése. Javítani az anyagi érdekeltségét. Ez azonban — bármily fontos is —, csupán egyik feltétele a helyzet megjavításának. További gond — s nem ártana ebben is előrelépnünk —: a lakásépítést szolgáló telekvásárlások ösztönzése. Hadd említsük meg elöljáróban, hogy sok tapasztalatot vehetnénk át a baráti országok gyakorlatából, ahol a miénknél hatékonyabban ösztönzik a telekvásárlást. Lengyelországban például igen kedvezményes áron bocsát telket az állam a magán- és szövetkezeti építők rendelkezésére, a vételár ugyanis hosszúlejáratú hitelre fizethető. Bulgáriában az állam ingyen vagy igen alacsony áron ad telket lakásépítés céljaira, s ha szükséges, még magántelkek kisajátításával is. Nálunk — hogy egyetlen példával szemléltessük a helyzetet —, június derekán az OTP Marx téri fiókja összesen két telekkel rendelkezett, s az irányárat négyszögölenként mintegy 200 forint körül jelezték. A telkeket legfeljebb két évi hitelre árusítják s a teljes vételár 20 százalékát készpénzben, előre kell kifizetni. A vételár után az OTP 5 százalék külön jutalékot s a kölcsön után 5 százalék kamatot számít fel, ami tetemes tehertétel a vásárlóknak. Ily módon alakulnak ki azok az árak, amelyek szerint Budapesten például a másfélszobás társasház építősére mintegy hat-nyolc, sőt, gyakran tízezer forint telekköltség is jut. Ezeket a számokat látva, is nyilvánvaló, hogy némi ellentmondás van egyfelől az állam nyújtotta lakásépítési kedvezmények (hosszúlejáratú hitel, alacsony kamat, építőanyag-juttatás stb.), másfelől a telekforgalom érdekeltségi negatívumai között. Hozzátehetjük, hogy a telekvásárlás ösztönzésében nemcsak általában lenne szükség intézkedésekre, hanem célszerű differenciáltan érvényesíteni az érdekeltséget, például előnyben részesítve a családi házépítőkkel szemben a gazdaságosabb s az állam számára is kedvezőbb társasház-építőket. Az érdekeltség fokozásához tartozna bizonyos ellentétes intézkedések rendezése is. A juttatott telkek például elidegeníthetetlenek , viszont igen gyakori, hogy idősebb emberek, akik esetleg csaknem húsz éve, a földreform idején kapták a házhelyet, már nem tudnak s nem is akarnak építeni, gyermekeknek azonban ismét magas áron meg kellene vásárolniuk a telket, ha építeni akarnak. • Miért nem vásárol az ipar licenceket Korszerű település beépítési vázlata? A többszintes beépítés gazdaságos telekkihasználást jelent és kisebb közművesítési költséget igényel. Országos telekkataszterre van szükség Az említett problémák megoldásának kiindulópontja azonban az, hogy országosan felmérjék a rendelkezésre álló telkeket! Enélkül sem a hiány, sem az érdekeltség fokozása nem oldható meg. A telekkataszter elkészítésére gondolunk, amelyet helyi kezdeményezésre egy megyében — Nógrádban — feldolgoztak, de szükséges lenne ezt a példát országos méretekben követni. A pontos kataszterre azért is szükség lenne, mert az elmúlt évek változásai, társadalmi átalakulása után sok telekadat elavult, a tulajdonjog néhol tisztázatlan stb Márpedig a fontos nemzeti vagyon „leltározása” nélkül nem léphetünk előre a telekgazdálkodás megjavításában. A magánépítkezések száma évről évre emelkedőben van, sokan készülnek megtakarított pénzükkel hozzájárulni otthonuk felépítéséhez. Ahogyan az építkezésben általában, úgy a telekeladásban, juttatásban is minden segítséget meg kell adni ehhez a népgazdasági szempártból fontos tevékenységhez! Vincze Oszkár