Figyelő, 1968. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1968-07-03 / 27. szám

2 MINŐSÉGI VÁLTOZÁSOK A MAGYAR-SZOVJET GAZDASÁGI KAPCSOLATOKBAN A„nyílt” gazdaságú hazánkban, ahol a nemzeti jövedelem immáron 40 száza­lékát a külkereskedelem útján reali­záljuk, a gazdaságirányítás reformja során nagy felelősséggel és körültekin­téssel kellett biztosítani, hogy egyre in­tenzívebb bekapcsolódása a nemzetközi munkamegosztás rendkívül szövevényes folyamatába a reform adta új lehetősé­gek közepette ne veszítsen lendületéből, hanem lehetőleg már a kezdetkor is fo­kozódjék. Magyarország számára természetesen elsősorban abból a szempontból lehet és kell megítélni a reform kezdeti tapasz­talatait a nemzetközi gazdasági kapcso­latainkban, hogy milyen eredményeket hozott a külkereskedelmünkben domi­náló szocialista országok viszonylatában. Külkereskedelmi miniszterünk az elmúlt napokban megállapította, hogy „a re­­­form végrehajtása jelentősen növeli vál­lalataink érdekeltségét a szocialista or­szágokkal folytatott kereskedelem to­vábbi kiszélesítésében”. Az eddigi ta­pasztalatok azt mutatják, hogy „válla­lataink érdeklődése tovább növekedett a stabil szocialista piacok iránt... az első négy hónapban áruforgalmunk ezekkel az országokkal 10 százalékkal volt nagyobb, mint az előző év azonos időszakában”. „Tisztán­ lemérni, hogy az eredmé­nyekben mennyi szerepe volt már az új lehetőségeknek, természetesen nem le­het. Annál kevésbé, mert — jóllehet napjainkban valamennyi KGST-ország­­ban napirenden van a gazdasági irányí­tási rendszer reformja — a gazdasági kapcsolatokban jelenleg alkalmazott esz­közök és módszerek többsége még an­nak az időszaknak a terméke, amikor minden országban a tervutasításos rend­szer volt az uralkodó gazdasági modell. A termelőerők jelenlegi fejlettségi fokán most már elérkeztünk oda, hogy tovább kell tökéletesíteni a nemzetközi gazda­sági mechanizmust is, ami bonyolultsá­ga folytán érthető módon viszonylag hosszabb időt igényel. Közvetlen vállalati kapcsolatok A Magyarország és a szocialista or­szágok közötti fejlődésről mondott ál­talános érvényű megállapítás különösen fontos a magyar—szovjet kereskedelmi­­ kapcsolatokra, minthogy e kapcsolatok reprezentálják teljes külkereskedelmünk közel 40 százalékát. A magyar—szovjet — 1966—1970. évekre szóló — ötéves hosszú lejáratú árucsereforgalmi megállapodás „félide­jében” és a gazdasági reform első fél­esztendeje után a két ország közötti ke­reskedelmi-gazdasági kapcsolatokról megállapítható, hogy azok élénkebbek, mint bármikor ezt megelőzően. Nem­csak élénkebbek, hanem minőségileg is mások. Ebben a minőségi változásban nem lehet nem felfedezni a gazdasági reform jegyeit, amit tömören talán így lehetne summázni: erőteljes törekvés a két ország kereskedelmi és gazdasági kapcsolataiban érdekelt szervek, vállala­tok, intézmények mind közvetlenebb, a kölcsönös érdekeket optimálisan gyü­­mölcsöztető együttműködés megteremté­sére, továbbfejlesztésére. Ez a törekvés jellemezte a Magyar— Szovjet Műszaki Tudományos Együtt­működési Bizottság elmúlt napokban véget ért IX. budapesti ülésszakát is, amely az együttműködés sokrétű formái­nak további szélesítését, a vállalatok közötti közvetlen kapcsolatok fokozot­tabb megteremtését szorgalmazta. A re­form szellemét tükrözte az ez év feb­ruárjában Moszkvában tartott gazdasági és műszaki tudományos együttműködé­si bizottság 6. ülésszaka is. Középpont­jában ezek a kérdések álltak: hatéko­nyabb, korszerűbb formák a gazdasági­lag jól megalapozott szakosításban és kooperációban, közvetlenebb kapcsola­tok a szakemberek között, az együtt­működési tevékenységnek a kutatástól a szállításig terjedő folyamatának egy kéz­ben­­tartása. 1,2 milliárdos várható idei forgalom A moszkvai ülésszakon aláírt jegyző­könyv értelmében immáron 15 munka­­csoport keresi majd az egyes iparágak keretén, belül a szakosítás és kooperáció, valamint ennek eredményeként a köl­csönös szállítások növelésének módoza­tait. S ha már ezeket a lehetőségeket fel­kutatták és minden, az ügyet érintő kér­désben megállapodásra jutottak, azután már nagy önállósággal maguk a munka­­csoportok intézkedhetnek az együttműkö­dés megvalósítása érdekében is. Az ülés­szakon mind magyar, mind szovjet rész­ről nyomatékosan hangsúlyozták, hogy az állandó munkacsoportoktól komplex szemléletet és tevékenységet várnak. Ha azután már minden tekintetben kimun­kálta a munkacsoport a problémakört, akkor kerülhet sor a külkereskedelmi vállalatok szállításra vonatkozó magán­jogi szerződéseknek aláírására. Az ülésszakról elmondható, hogy mind a Szovjetunió, mind a Magyar Népköztársaság gazdaságirányítási rend­szerében bekövetkezett változások tíz utakat nyitottak a két ország közötti ke­reskedelmi kapcsolatok fejlesztésében. A kereskedelmi kapcsolatok fejlődésére egyébként jellemző, hogy az 1966—70-es évekre szóló hosszú lejáratú egyezmény a kereskedelmi forgalom 60 százalékos növekedését irányozta elő (ami mintegy kétszerese az előző ötéves megállapodás volumenének), ezzel szemben már 1967- ben, az időarányos 12 százalék helyett mintegy 17 százalékkal nőtt a kölcsönös forgalom. Erre az évre az éves árusor-A teljesebb kép kedvéért idekívánko­zik még egy táblázat, amely az áru­struktúra alakulásába enged bepillan­tást, az 1967. évi forgalom százalékos megoszlása szerint. A Szovjetunióba irányuló kivitel áru­­struktúráját illetően mindennél többet mond, hogy a gépek és ipari készter­mékek aránya eléri a 75 százalékot, emellett számottevően nő a könnyűipari termékek, mezőgazdasági és más fo­gyasztási cikkek volumene. Az idén pél­dául teljesen magyar szállítások fedezik a Szovjetunió Diesel-vonat és autóbusz behozatalát. A szovjet élelmiszeripari felszerelések importjában Magyarország a második helyet foglalja el. Növekvő zöldség és gyümölcs export Az importban olyan jelentős tételek találhatók, mint például 2,7 millió ton­na vasérc, 3,2 millió tonna kőolaj, több mint kétmillió köbméter faáru, 560 ezer tonna kohókoksz, 133 ezer tonna szuper­foszfát stb. Ha figyelembe vesszük, hogy Magyarország a 12 legfontosabb nyersanyag közül mindössze eggyel — bauxittal — rendelkezik megfelelő mennyiséggel, és hogy ezekből az alap­vető nyersanyagokból az ellátást rész­ben vagy egészben a Szovjetunió biz­tosítja, akkor mutatkozik meg az áru­csereforgalom struktúrájának igazi je­lentősége. A Szovjetunióból importált áruk mennyisége évente meghaladja már a 10 millió tonnát, az exportált cikkeké pedig a 630 ezer tonnát. Egy kilogramm exportáruért tehát 16 kilo­gramm anyagot, gépet importálunk. Az ebből levonható következtetés teljesen egyértelmű. A magyar—szovjet kereskedelmi kap­csolatok továbbfejlesztését célozzák azok a megbeszélések, amelyeket a két fél szakértői tervegyeztető tárgyalásokon folytattak a gyümölcs-zöldségszállítási exportmegállapodás 1971—75. évekre szóló meghosszabbításáról. A tárgyalá­sok eredményeként 1975-re például az alma kivitele elérheti a 300—400 ezer tonnát. Gyümölcskonzervből 50—60 ezer tonna eladására számítanak, zöldség­konzervből az elgondolások szerint 250— 260 ezer tonna szállítása várható, míg a friss zöldség exportja 1975-re a tárgya­lások alapján elérheti az 50—60 ezer tonnát. A magyar—szovjet kereskedelmi kap­csolatok már évekkel ezelőtt kinőtték a hagyományos értelemben vett kereske­delem kereteit. A korábbi években is tapasztalható volt már törekvés arra, hogy a gazdasági együttműködés egyéb területein is felkutassák a számtalan potenciális lehetőséget. E törekvések je­lei a szakosítás, a kooperáció és egyéb gazdasági formációkban testet öltöttek, de a korábbinál hatékonyabb és lénye­gesen szélesebb körű együttműködésre igazán most nyílik lehetőség a gazdasá­gi reform nyújtotta új fejlődési szakasz­ban. Dr. Pataki Miklós galmi jegyzőkönyv további 20 százalék együttes forgalom értéke várhatóan kis növekedést irányzott elő, és az meghaladja az 1,2 milliárd rubelt. Az árucsereforgalom dinamikáját érzékelteti a következő táblázat: (Millió Rbl) 1947 1957 1960 1966 1967 Magyar export 16 96 223 461 550 Magyar import 15 225 280 454 530 összesen 31 321 503 915 1080 Behozatal Kivitel Gépek, berendezések 30,5 44,2 Ipari fogyasztási cikkek 1,8 30,1 Anyagok és félkész termékek 60,7 12,8 Élelmiszerek és élelmiszeripari anyagok 7,0 12,9 összesen: 100,0 100,0 ÁTADNÁNK a BNV területén, a Hermina úti bejárónál álló, alapozott, műanyag borítású, vezetékkel felszerelt vasszerkezetünket KÖZÚTI GÉPELLÁTÓ VÁLLALAT Budapest XX., Haraszti út 277. AZ ÁRAK - FÉL ÉV TÁVLATÁBAN Fél év nem nagy idő a népgazdaság életében. Az elmúlt hat hónap azonban fokozott mértékben állt a közérdeklődés fókuszában, hiszen az új gazdaságirányí­tási rendszer első félidejéről van szó. Sokféle tapasztalat kínálkozik ismerte­tésre, elemzésre, ezúttal azonban csupán az árak alakulását vesszük­­tüzetesebben szemügyre. Idei népgazdasági tervünk szerint a nemzeti jövedelem 5—6 százalékkal, a la­kosság fogyasztása 5 százalékkal, a kis­kereskedelmi forgalom 7 százalékkal emelkedik. Eszerint — a közületek vásár­lásait is figyelembe véve — a lakosság a kereskedelemben és a vendéglátóipar­ban 112—113 milliárd forintot költhet el, 7—8 milliárd forinttal többet a tavalyi forgalomnál. A várható árukínálat le­hetővé teszi még ennél nagyobb forga­lom lebonyolítását is. A számítások rea­litását igazolja, hogy az első félévben a piaci egyensúly megszilárdult. A forga­lom mintegy 7 százalékkal nőtt. Csökkenés: 1,7 százalék Ami a kiskereskedelmi árakat illeti, azok számottevőnek nem tekinthető moz­gásoktól eltekintve az 1968. január 1-i árszintnek feleltek meg. Az árszínvona­lat gyakorlatilag tehát a hivatalos árin­tézkedések, valamint a forgalmiadó- és haszonkulcs-rendezést is magukban fog­laló árnivellálások határozták meg. A kiskereskedelmi árak — összességükben, az 1967. évi azonos időszakhoz képest — 1,7 százalékkal csökkentek. Ez természe­tesen összevont, nagy árufőcsoportokra vonatkozik, ezeken belül nagyon külön­böző az árszintváltozás mértéke.­­Mint köztudott, a népgazdasági terv előirány­zatai szerint éves szinten legfeljebb 1-2 százalékos árszínvonal-emelkedéssel szá­molnak, összhangban a lakosság tervezett reáljövedelmével.) A legfontosabb szabadpiaci élelmisze­rek árszínvonala a tavalyihoz képest kedvezően alakult: 5 százalékos árcsök­kenés következett be. Ezen belül termé­szetes ingadozás van egyrészt a fonto­sabb cikkek, másrészt a piaci helyek szerint. A csökkenés mértéke a legki­sebb a fővárosban és a legnagyobb a községekben volt. Csökkentek az árak a baromfiféléknél és a tojásnál, az előbbi­nél 10, az utóbbinál 12 százalékkal. Még nagyobb olcsóbbodás volt a gyümölcs­piacon, különösen az alma ára csökkent, a tavalyinak átlagosan 55 százalékára. A burgonyaárak viszont 15 százalékkal (a bolti árak csak 8 százalékkal), a zöldség­félék ára pedig 36 százalékkal emelke­dett. (Ebben kétségtelenül „szerepe” volt az időjárásnak is.) A képhez hozzátarto­zik, hogy az állami és a szövetkezeti kereskedelemben az emelkedés nem érte el a szabadpiacot. Kiárusítás és vásár Az év első felében végbement árcsök­kentéseket általában a kereskedelem ki­árusítás és vásárjellegű akciói jellemez­ték. Kockázati alapjából fedezte a ke­reskedelem a hagyományos téli szezon­végi kiárusítást; ezeken 30—50 százalék közötti engedményt nyújtott. Az OFO­­TÉRT Vállalat filmvetítő- és felvevőgép-, a KERAVILL rádiókészülék-vásárt ren­dezett; a rádiókat 2—300 forintos enged­ménnyel árusították. Részben az ipar, de nagyobb részt a kereskedelem kockázati alapjából csökkentették 30—50 százalék­kal a síkhurkolt női nylonharisnyák, va­lamint a körkötött, sarokerősítő nélküli nylonharisnyák árát. Az ipar által adott engedmény tette lehetővé a csirke árá­nak kilónként 1 forinttal történt leszál­lítását, 4—6 forintos árengedményt a ta­vaszi liba- és pulyka­vásárnál, 30—50 szá­zalékos árcsökkentést a konzervek, vala­mint egyes mélyhűtött gyümölcs- és fő­zelékfélék vásáránál. Az ipar az induló árakhoz viszonyítva termelői árat csak nagyon szűk körben csökkentett. Említésre érdemes az UNI­­MO folyékony mosószer termelői és fo­gyasztói árának 23 százalékos, valamint a TIP—67 mosogatószer 10 százalékos ár­­csökkentése. A kertész gumicsizma ára 23 százalékkal csökkent. Olcsóbb lett a Tisza Cipőgyár által készített fonottfejű férfi félcipő ára, miután a magas kiin­duló áron eladhatatlan volt. Emelkedés a láthatáron Egyes ruházati cikkeknél a termelők ajánlati árai már az első negyedévben emelkedtek valamelyest. Ezeknek egy részét a kereskedelem elfogadta. Ezen az alapon némi árszintemelkedéssel lehet számolni bizonyos méteráruknál, egyes új választékú habselyem kötöttáruknál és a könnyű felső kötöttáruknál. Ezek azon­ban korántsem vonatkoznak egy-egy áru­csoport egészére. A harisnyaféléknél pél­dául árcsökkenéssel számolnak. Néhány százalékos áremelkedés tűnik ki­ a szö­vött alsó fehérneműt gyártó vállalatok ajánlataiból is. A felsőkonfekció-üzemek egy része gyapjú és szintetikus keverésű termékeinél emelte néhány százalékkal a termelői árakat. Hasonló tendenciát a cipőiparban is lehet tapasztalni. Az egyéb iparcikkek rendkívül széles skálá­jában is várható bizonyos mérvű ár­emelkedés. Az új ármozgásokat részben az alapanyagárak változása, részben azonban már a piaci hatások is motivál­ják. A kereskedelem eddigi tapasztalatai szerint jó néhány termelő szeretné emelni a kínálati árakat, de a gyárak többsége tartja az induló árakat, így a forgalom­ba kerülő áruösszetétel egészét alapjában szilárd árszínvonal jellemzi. A kereskedelemnek arra is van lehető­sége, hogy készleteivel továbbra is mér­sékelje az árakat. A készletek 1968. X. negyedévében 900 millió forinttal csök­kentek ugyan, de az 1968. március 31 -i készletek még így is 1700 millió forinttal haladják meg az egy évvel korábbi szin­tet. Bár az árukínálatot alapvetően az áruutánpótlás határozza meg, a keres­kedelem megfelelő készletek birtokában az áralku során kedvezőbb pozícióból tárgyalhat az iparral és ez átmeneti eredményeket hozhat. A jelenlegi készletek a forgalom le­bonyolításához elegendőnek tekinthetők, összetételük — a kiárusítások hatására — egyre javul. Ennek ellenére sem­ várható azonban, hogy a kereskedelem készletei­vel a termelők esetleges áremelési törek­véseit tartósan ellensúlyozhatja. Az ármechanizmus működésének ép­pen az a lényege, hogy a kereslet és a kínálat összehangolásában megnövekszik az eladási árak szerepe. Feltételezhető, hogy az év hátralevő részében kialakulói* — a piaci helyzetet is kifejező — áralku Előmozdítja az árukínálat további fejlő­dését. H. O FIGYELŐ, 1968. . JÚLIUS 3.

Next