Figyelő, 1968. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1968-07-03 / 27. szám
2 MINŐSÉGI VÁLTOZÁSOK A MAGYAR-SZOVJET GAZDASÁGI KAPCSOLATOKBAN A„nyílt” gazdaságú hazánkban, ahol a nemzeti jövedelem immáron 40 százalékát a külkereskedelem útján realizáljuk, a gazdaságirányítás reformja során nagy felelősséggel és körültekintéssel kellett biztosítani, hogy egyre intenzívebb bekapcsolódása a nemzetközi munkamegosztás rendkívül szövevényes folyamatába a reform adta új lehetőségek közepette ne veszítsen lendületéből, hanem lehetőleg már a kezdetkor is fokozódjék. Magyarország számára természetesen elsősorban abból a szempontból lehet és kell megítélni a reform kezdeti tapasztalatait a nemzetközi gazdasági kapcsolatainkban, hogy milyen eredményeket hozott a külkereskedelmünkben domináló szocialista országok viszonylatában. Külkereskedelmi miniszterünk az elmúlt napokban megállapította, hogy „a reform végrehajtása jelentősen növeli vállalataink érdekeltségét a szocialista országokkal folytatott kereskedelem további kiszélesítésében”. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy „vállalataink érdeklődése tovább növekedett a stabil szocialista piacok iránt... az első négy hónapban áruforgalmunk ezekkel az országokkal 10 százalékkal volt nagyobb, mint az előző év azonos időszakában”. „Tisztán lemérni, hogy az eredményekben mennyi szerepe volt már az új lehetőségeknek, természetesen nem lehet. Annál kevésbé, mert — jóllehet napjainkban valamennyi KGST-országban napirenden van a gazdasági irányítási rendszer reformja — a gazdasági kapcsolatokban jelenleg alkalmazott eszközök és módszerek többsége még annak az időszaknak a terméke, amikor minden országban a tervutasításos rendszer volt az uralkodó gazdasági modell. A termelőerők jelenlegi fejlettségi fokán most már elérkeztünk oda, hogy tovább kell tökéletesíteni a nemzetközi gazdasági mechanizmust is, ami bonyolultsága folytán érthető módon viszonylag hosszabb időt igényel. Közvetlen vállalati kapcsolatok A Magyarország és a szocialista országok közötti fejlődésről mondott általános érvényű megállapítás különösen fontos a magyar—szovjet kereskedelmi kapcsolatokra, minthogy e kapcsolatok reprezentálják teljes külkereskedelmünk közel 40 százalékát. A magyar—szovjet — 1966—1970. évekre szóló — ötéves hosszú lejáratú árucsereforgalmi megállapodás „félidejében” és a gazdasági reform első félesztendeje után a két ország közötti kereskedelmi-gazdasági kapcsolatokról megállapítható, hogy azok élénkebbek, mint bármikor ezt megelőzően. Nemcsak élénkebbek, hanem minőségileg is mások. Ebben a minőségi változásban nem lehet nem felfedezni a gazdasági reform jegyeit, amit tömören talán így lehetne summázni: erőteljes törekvés a két ország kereskedelmi és gazdasági kapcsolataiban érdekelt szervek, vállalatok, intézmények mind közvetlenebb, a kölcsönös érdekeket optimálisan gyümölcsöztető együttműködés megteremtésére, továbbfejlesztésére. Ez a törekvés jellemezte a Magyar— Szovjet Műszaki Tudományos Együttműködési Bizottság elmúlt napokban véget ért IX. budapesti ülésszakát is, amely az együttműködés sokrétű formáinak további szélesítését, a vállalatok közötti közvetlen kapcsolatok fokozottabb megteremtését szorgalmazta. A reform szellemét tükrözte az ez év februárjában Moszkvában tartott gazdasági és műszaki tudományos együttműködési bizottság 6. ülésszaka is. Középpontjában ezek a kérdések álltak: hatékonyabb, korszerűbb formák a gazdaságilag jól megalapozott szakosításban és kooperációban, közvetlenebb kapcsolatok a szakemberek között, az együttműködési tevékenységnek a kutatástól a szállításig terjedő folyamatának egy kézbentartása. 1,2 milliárdos várható idei forgalom A moszkvai ülésszakon aláírt jegyzőkönyv értelmében immáron 15 munkacsoport keresi majd az egyes iparágak keretén, belül a szakosítás és kooperáció, valamint ennek eredményeként a kölcsönös szállítások növelésének módozatait. S ha már ezeket a lehetőségeket felkutatták és minden, az ügyet érintő kérdésben megállapodásra jutottak, azután már nagy önállósággal maguk a munkacsoportok intézkedhetnek az együttműködés megvalósítása érdekében is. Az ülésszakon mind magyar, mind szovjet részről nyomatékosan hangsúlyozták, hogy az állandó munkacsoportoktól komplex szemléletet és tevékenységet várnak. Ha azután már minden tekintetben kimunkálta a munkacsoport a problémakört, akkor kerülhet sor a külkereskedelmi vállalatok szállításra vonatkozó magánjogi szerződéseknek aláírására. Az ülésszakról elmondható, hogy mind a Szovjetunió, mind a Magyar Népköztársaság gazdaságirányítási rendszerében bekövetkezett változások tíz utakat nyitottak a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésében. A kereskedelmi kapcsolatok fejlődésére egyébként jellemző, hogy az 1966—70-es évekre szóló hosszú lejáratú egyezmény a kereskedelmi forgalom 60 százalékos növekedését irányozta elő (ami mintegy kétszerese az előző ötéves megállapodás volumenének), ezzel szemben már 1967- ben, az időarányos 12 százalék helyett mintegy 17 százalékkal nőtt a kölcsönös forgalom. Erre az évre az éves árusor-A teljesebb kép kedvéért idekívánkozik még egy táblázat, amely az árustruktúra alakulásába enged bepillantást, az 1967. évi forgalom százalékos megoszlása szerint. A Szovjetunióba irányuló kivitel árustruktúráját illetően mindennél többet mond, hogy a gépek és ipari késztermékek aránya eléri a 75 százalékot, emellett számottevően nő a könnyűipari termékek, mezőgazdasági és más fogyasztási cikkek volumene. Az idén például teljesen magyar szállítások fedezik a Szovjetunió Diesel-vonat és autóbusz behozatalát. A szovjet élelmiszeripari felszerelések importjában Magyarország a második helyet foglalja el. Növekvő zöldség és gyümölcs export Az importban olyan jelentős tételek találhatók, mint például 2,7 millió tonna vasérc, 3,2 millió tonna kőolaj, több mint kétmillió köbméter faáru, 560 ezer tonna kohókoksz, 133 ezer tonna szuperfoszfát stb. Ha figyelembe vesszük, hogy Magyarország a 12 legfontosabb nyersanyag közül mindössze eggyel — bauxittal — rendelkezik megfelelő mennyiséggel, és hogy ezekből az alapvető nyersanyagokból az ellátást részben vagy egészben a Szovjetunió biztosítja, akkor mutatkozik meg az árucsereforgalom struktúrájának igazi jelentősége. A Szovjetunióból importált áruk mennyisége évente meghaladja már a 10 millió tonnát, az exportált cikkeké pedig a 630 ezer tonnát. Egy kilogramm exportáruért tehát 16 kilogramm anyagot, gépet importálunk. Az ebből levonható következtetés teljesen egyértelmű. A magyar—szovjet kereskedelmi kapcsolatok továbbfejlesztését célozzák azok a megbeszélések, amelyeket a két fél szakértői tervegyeztető tárgyalásokon folytattak a gyümölcs-zöldségszállítási exportmegállapodás 1971—75. évekre szóló meghosszabbításáról. A tárgyalások eredményeként 1975-re például az alma kivitele elérheti a 300—400 ezer tonnát. Gyümölcskonzervből 50—60 ezer tonna eladására számítanak, zöldségkonzervből az elgondolások szerint 250— 260 ezer tonna szállítása várható, míg a friss zöldség exportja 1975-re a tárgyalások alapján elérheti az 50—60 ezer tonnát. A magyar—szovjet kereskedelmi kapcsolatok már évekkel ezelőtt kinőtték a hagyományos értelemben vett kereskedelem kereteit. A korábbi években is tapasztalható volt már törekvés arra, hogy a gazdasági együttműködés egyéb területein is felkutassák a számtalan potenciális lehetőséget. E törekvések jelei a szakosítás, a kooperáció és egyéb gazdasági formációkban testet öltöttek, de a korábbinál hatékonyabb és lényegesen szélesebb körű együttműködésre igazán most nyílik lehetőség a gazdasági reform nyújtotta új fejlődési szakaszban. Dr. Pataki Miklós galmi jegyzőkönyv további 20 százalék együttes forgalom értéke várhatóan kis növekedést irányzott elő, és az meghaladja az 1,2 milliárd rubelt. Az árucsereforgalom dinamikáját érzékelteti a következő táblázat: (Millió Rbl) 1947 1957 1960 1966 1967 Magyar export 16 96 223 461 550 Magyar import 15 225 280 454 530 összesen 31 321 503 915 1080 Behozatal Kivitel Gépek, berendezések 30,5 44,2 Ipari fogyasztási cikkek 1,8 30,1 Anyagok és félkész termékek 60,7 12,8 Élelmiszerek és élelmiszeripari anyagok 7,0 12,9 összesen: 100,0 100,0 ÁTADNÁNK a BNV területén, a Hermina úti bejárónál álló, alapozott, műanyag borítású, vezetékkel felszerelt vasszerkezetünket KÖZÚTI GÉPELLÁTÓ VÁLLALAT Budapest XX., Haraszti út 277. AZ ÁRAK - FÉL ÉV TÁVLATÁBAN Fél év nem nagy idő a népgazdaság életében. Az elmúlt hat hónap azonban fokozott mértékben állt a közérdeklődés fókuszában, hiszen az új gazdaságirányítási rendszer első félidejéről van szó. Sokféle tapasztalat kínálkozik ismertetésre, elemzésre, ezúttal azonban csupán az árak alakulását vesszüktüzetesebben szemügyre. Idei népgazdasági tervünk szerint a nemzeti jövedelem 5—6 százalékkal, a lakosság fogyasztása 5 százalékkal, a kiskereskedelmi forgalom 7 százalékkal emelkedik. Eszerint — a közületek vásárlásait is figyelembe véve — a lakosság a kereskedelemben és a vendéglátóiparban 112—113 milliárd forintot költhet el, 7—8 milliárd forinttal többet a tavalyi forgalomnál. A várható árukínálat lehetővé teszi még ennél nagyobb forgalom lebonyolítását is. A számítások realitását igazolja, hogy az első félévben a piaci egyensúly megszilárdult. A forgalom mintegy 7 százalékkal nőtt. Csökkenés: 1,7 százalék Ami a kiskereskedelmi árakat illeti, azok számottevőnek nem tekinthető mozgásoktól eltekintve az 1968. január 1-i árszintnek feleltek meg. Az árszínvonalat gyakorlatilag tehát a hivatalos árintézkedések, valamint a forgalmiadó- és haszonkulcs-rendezést is magukban foglaló árnivellálások határozták meg. A kiskereskedelmi árak — összességükben, az 1967. évi azonos időszakhoz képest — 1,7 százalékkal csökkentek. Ez természetesen összevont, nagy árufőcsoportokra vonatkozik, ezeken belül nagyon különböző az árszintváltozás mértéke.Mint köztudott, a népgazdasági terv előirányzatai szerint éves szinten legfeljebb 1-2 százalékos árszínvonal-emelkedéssel számolnak, összhangban a lakosság tervezett reáljövedelmével.) A legfontosabb szabadpiaci élelmiszerek árszínvonala a tavalyihoz képest kedvezően alakult: 5 százalékos árcsökkenés következett be. Ezen belül természetes ingadozás van egyrészt a fontosabb cikkek, másrészt a piaci helyek szerint. A csökkenés mértéke a legkisebb a fővárosban és a legnagyobb a községekben volt. Csökkentek az árak a baromfiféléknél és a tojásnál, az előbbinél 10, az utóbbinál 12 százalékkal. Még nagyobb olcsóbbodás volt a gyümölcspiacon, különösen az alma ára csökkent, a tavalyinak átlagosan 55 százalékára. A burgonyaárak viszont 15 százalékkal (a bolti árak csak 8 százalékkal), a zöldségfélék ára pedig 36 százalékkal emelkedett. (Ebben kétségtelenül „szerepe” volt az időjárásnak is.) A képhez hozzátartozik, hogy az állami és a szövetkezeti kereskedelemben az emelkedés nem érte el a szabadpiacot. Kiárusítás és vásár Az év első felében végbement árcsökkentéseket általában a kereskedelem kiárusítás és vásárjellegű akciói jellemezték. Kockázati alapjából fedezte a kereskedelem a hagyományos téli szezonvégi kiárusítást; ezeken 30—50 százalék közötti engedményt nyújtott. Az OFOTÉRT Vállalat filmvetítő- és felvevőgép-, a KERAVILL rádiókészülék-vásárt rendezett; a rádiókat 2—300 forintos engedménnyel árusították. Részben az ipar, de nagyobb részt a kereskedelem kockázati alapjából csökkentették 30—50 százalékkal a síkhurkolt női nylonharisnyák, valamint a körkötött, sarokerősítő nélküli nylonharisnyák árát. Az ipar által adott engedmény tette lehetővé a csirke árának kilónként 1 forinttal történt leszállítását, 4—6 forintos árengedményt a tavaszi liba- és pulykavásárnál, 30—50 százalékos árcsökkentést a konzervek, valamint egyes mélyhűtött gyümölcs- és főzelékfélék vásáránál. Az ipar az induló árakhoz viszonyítva termelői árat csak nagyon szűk körben csökkentett. Említésre érdemes az UNIMO folyékony mosószer termelői és fogyasztói árának 23 százalékos, valamint a TIP—67 mosogatószer 10 százalékos árcsökkentése. A kertész gumicsizma ára 23 százalékkal csökkent. Olcsóbb lett a Tisza Cipőgyár által készített fonottfejű férfi félcipő ára, miután a magas kiinduló áron eladhatatlan volt. Emelkedés a láthatáron Egyes ruházati cikkeknél a termelők ajánlati árai már az első negyedévben emelkedtek valamelyest. Ezeknek egy részét a kereskedelem elfogadta. Ezen az alapon némi árszintemelkedéssel lehet számolni bizonyos méteráruknál, egyes új választékú habselyem kötöttáruknál és a könnyű felső kötöttáruknál. Ezek azonban korántsem vonatkoznak egy-egy árucsoport egészére. A harisnyaféléknél például árcsökkenéssel számolnak. Néhány százalékos áremelkedés tűnik ki a szövött alsó fehérneműt gyártó vállalatok ajánlataiból is. A felsőkonfekció-üzemek egy része gyapjú és szintetikus keverésű termékeinél emelte néhány százalékkal a termelői árakat. Hasonló tendenciát a cipőiparban is lehet tapasztalni. Az egyéb iparcikkek rendkívül széles skálájában is várható bizonyos mérvű áremelkedés. Az új ármozgásokat részben az alapanyagárak változása, részben azonban már a piaci hatások is motiválják. A kereskedelem eddigi tapasztalatai szerint jó néhány termelő szeretné emelni a kínálati árakat, de a gyárak többsége tartja az induló árakat, így a forgalomba kerülő áruösszetétel egészét alapjában szilárd árszínvonal jellemzi. A kereskedelemnek arra is van lehetősége, hogy készleteivel továbbra is mérsékelje az árakat. A készletek 1968. X. negyedévében 900 millió forinttal csökkentek ugyan, de az 1968. március 31 -i készletek még így is 1700 millió forinttal haladják meg az egy évvel korábbi szintet. Bár az árukínálatot alapvetően az áruutánpótlás határozza meg, a kereskedelem megfelelő készletek birtokában az áralku során kedvezőbb pozícióból tárgyalhat az iparral és ez átmeneti eredményeket hozhat. A jelenlegi készletek a forgalom lebonyolításához elegendőnek tekinthetők, összetételük — a kiárusítások hatására — egyre javul. Ennek ellenére sem várható azonban, hogy a kereskedelem készleteivel a termelők esetleges áremelési törekvéseit tartósan ellensúlyozhatja. Az ármechanizmus működésének éppen az a lényege, hogy a kereslet és a kínálat összehangolásában megnövekszik az eladási árak szerepe. Feltételezhető, hogy az év hátralevő részében kialakulói* — a piaci helyzetet is kifejező — áralku Előmozdítja az árukínálat további fejlődését. H. O FIGYELŐ, 1968. . JÚLIUS 3.