Figyelő, 1968. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1968-09-11 / 37. szám

JE® Az ingyenes oktatás költségei Változott a városok, községek hétköz­napi utcaképe — megkezdődött az isko­laév. A nyáron „civil” fiatalok iskolaru­hát öltöttek, reggel és kora délután zsú­foltabbak a villamosok, autóbuszok ... hazánkban csaknem 1,8 millió fiatal és felnőtt jár iskolába — a lakosság 18 szá­zaléka. Ez örvendetes. Az már nem ilyen egy­értelműen kedvező, hogy az oktatás és szakképzés állami és családi költségei tovább emelkednek. Pedig erről vallanak egy új tudományág — az oktatás gazda­ságtan — művelőinek felmérései, számí­tásai is. Egy nemrégen készült tanulmány szerzője (út. Tímár János kandidátus) összefoglalva a következőket állapítja meg: a tanítás, oktatás, tanulás révén a társadalom munkaerejébe „beruházott” munka nagyobb gazdasági értéket köt le, mint az egész népgazdaság teljes álló­alapjai ... Tény, hogy az iskolarendszer fejlesz­tésére és fenntartására nemzeti jövedel­münk öt-hat százalékát fordítjuk. Ez az összeg pedig évente 9—10 milliárd forin­­tot tesz ki, s „fogyasztói”, haszonélvezői végső soron a tanulók százezrei. Tanulók száma (ezer fő) Iskolaév alsó- közép- felső­fokú tanintézetekben A most kezdődő 1968/69-es iskolaévben nem végleges adatok szerint az általános iskolákban nappali tagozaton 1 millió 250 ezren tanulnak az idei oktatási évben, a középiskolákban pedig 228 ezer fiatal gyarapítja ismereteit. Az új elsőosztályo­sok száma az általános iskolákban 126 ezer, a különböző típusú középiskolákban mintegy 67 ezer. Az utóbbiak közül több mint 36 ezren gimnáziumban, csaknem 26 ezren szakközépiskolákban és ötezer­nél többen különböző technikumokban kezdik tanulmányaikat. Napközi, diákotthon, ösztöndíj A szakmunkásképző iskolákban (a há­rom évfolyamon) mintegy 210 ezer fiatal kezdte meg a tanulást az új tanévben. Ezek az iskolák az általános iskolákban idén végzett legnépesebb korosztály to­vábbtanulásának megkönnyítésére, a ta­valyinál 11 százalékkal több (összesen 92 ezer) elsőéves szakmunkástanuló helyről gondoskodtak. Ehhez tartozik, hogy az idén 14 ezer fiatal kezdi meg tanulmá­nyait — a középiskolával egyenlő értékű — emeltszintű szakmunkásképzés első évfolyamán. S ez a létszám azt jelenti, hogy az első évfolyamon tanulók száma megegyezik a második és harmadik éve­sek létszámával. Az egyetemeken és főiskolákon az 1968/ 69. iskolaévben előreláthatóan 16 ezer el­sőéves hallgató kezdi meg tanulmányait —■ (a csaknem 46 ezer jelentkező közül). A népgazdasági igények, a demográfiai helyzet és a továbbtanulást igénylők szá­mának növekedése iskola- és oktatási rendszerünk állandó bővítését követeli. (Az idén 41 új általános és 13 új közép­iskolát adtak, illetve adnak át rendelte­tésének, s jelentősen bővült a kollégiumi és a napközis hálózat is.) Napközis ellátásban az általános isko­lai tanulók közül 1968/69-ben 202 ezren részesülnek, ösztöndíjban a felsőfokú oktatásban részt vevőknek 91,5 százaléka részesül (1960/61-ben 84,1 százaléka.) Az új iskolák létesítéséről, a diákottho­ni és napközis ellátásról, az ösztöndíja­sok arányának alakulásáról szóló beszá­moló adataiból is kitűnik iskola- és ok­tatási rendszerünk tendenciája. A beru­házások és ráfordítások költségei az álla­mot terhelik, bár az is kétségtelen, hogy a továbbtanulás anyagi hatása érezhető a családi költségvetésekben is. A költségek összetétele Az oktatásra, továbbtanulásra és szak­képzésre fordított összes költségek a kö­­vetkezőkben foglalhatók össze: a) az oktatási intézmények, diákottho­nok létesítésének és fenntartásának költ­ségei; b) az oktatási intézmények összes do­logi és személyi költségei, beleértve a ta­nulóknak nyújtott juttatásokat (ösztöndíj, napközi, kollégiumi hozzájárulás, egész­ségügyi ellátás költségei stb.); c) a taníttatás költségeinek a tanulóra, illetve családjára­­jutó része (tanszerek, tandíj, ruházkodás, táplálkozás, lakbérhá­nyad és nem utolsó sorban a kieső egyéni jövedelem, a kieső munkabér, amelytől a továbbtanuló elesik); d) és végül... az átmenetileg kieső nemzeti jövedelem, hiszen a továbbta­nuló munkaképes korú fiatal nem áll be a termelésbe. Az iskolai oktatás és szakképzés ráfor­dításainak fenti hozzávetőleges felsoro­lásából is kitűnik: igen nehéz és bonyo­lult közgazdasági feladat lenne az oktatás valamennyire is pontos költségvetésének összeállítása, bár mostanában történtek ilyen kísérletek. A Pénzügyminisztérium és a KSH adataiból összeállított táblá­zat szerint az egy főre jutó társadalmi és egyéni (családi) költségek a következő­képpen összegezhetők (ezer forintban, a kieső nemzeti jövedelem beszámításával): Ezer forint Általános iskola (6 év-­-8 év) 174,8 Szakmunkásképzés­ (3 év) 57,4 (4 év) 160,8 Egyetem (4 év) 265,s Egyetem (5 év) 333,0 Nem nehéz ebből kiszámítani, hogy végeredményben egy-egy új szakmunkás képzése több mint 231 ezer, s egy-egy érettségizetté körülbelül 335 ezer forint ráfordítást igényel. Az egyetemet vég­zettek magasszintű képzésének költségei 600 ezer, illetve­­5 éves egyetem eseté­ben) 667 ezer forintot tesznek ki. Egy mérnök: félmillió forint Ezek az adatok az oktatásra, szakkép­zésre fordított évi 9—10 milliárd forint (Folytatás a 4. oldalon.) p»p rvr­ . ' ■na/prucg- * -W» r.*'.y.v-? — •£, 1937/38 1096,0 52,3 11,7 1950/51 1230,0 107,9 32,5 1967/68 1331,0 351,2 83,9 Középiskola A békekölcsön sorsolás teljes lstája (10—11. oldal)­­ Árcsökkentés a nyereségből (4. oldal)­ ­ Interjú vámügyben (3. oldal) Új ipar, új gondok a szegedi medencében (5. oldal) A külkereskedelmi árak alakulása 1967-ben (2. oldal) ENSZ-jelentés a világgazdaság helyzetéről (7. oldal) BOV '68 XLIOufl KIRAKAT, BÖRZE, VÁSÁR, FÓRUM? Aki belelapoz az első Budapesti Őszi Vásár ábécés katalógusába, az első cég, az Alföldi Cipőgyár „lábhoz idomuló hunting cipő”-jétől a lista végén sze­replő Zománcipari Művek új­ típusú, a fajansz benyomását keltő főzőedényéig — sok-sok ezer árucikkel ismerkedhet meg. Természetesen nemcsak papíron,­­ a valóságban is, a vásáron. A legindokoltabb cél Óhatatlanul el kell gondolkodni azon, mi is ez a vásár? Óriási kirakat, orszá­gos méretű nagyáruház, vagy fórum, amelyen ipar és kereskedelem próbál szót érteni egymással és a fogyasztóval? Ez is, az is, amaz is. Kirakat, mert bér az alapcélkitűzés mindannak bemutatása, amit a hazai ipar a hazai fogyasztónak gyárt, a sok tíz­ezer féle-fajta árucikket le­hetetlen egy­szerre bemutatni; a vitrinekben, a kiállí­tási csarnokokban ezért elsősorban a már­­kapható, vagy rövid időn belül szál­lításra kész újabb termékek kaptak he­lyet. (Miután újból is annyi lenne, in­kább csak a zsánerminták). Országos „nagyáruház”, mert a kiállí­tási látogató (ellentétben a tavaszi nem­zetközi vásárral) itt sok mindent meg­vehet, esetleg néhány olyan cikket is, amelyeket pillanatnyilag az üzletekben nem kaphat. (Hiánycikk ugyanis, de a vásárra piacra dobnak belőle valameny­­nyit. Hogy ez a módszer helyes-e, eny­hén szólva vitatható). Egyébként a köz­napi forgalomban kapható árukból sem árusíthatnának itt mindent, hiszen — csak egy példa —■_ az ország 5300 ruhá­zati boltjában együttvéve sem található meg minden áru egyidőben. Fórum, mert valóban alkalmat, teret és lehetőséget nyújt az iparnak termékei bemutatásához, a kereskedelemnek az árucikkek megismeréséhez, megrendelé­séhez, a fogyasztóknak pedig a szava­záshoz, a véleménynyilvánításhoz. Alkalom a bemutatkozásra A variációk közül — véleményünk szerint —, ez az utóbbi, az őszi vásár „fórum” jellege tűnik számunkra is a viszonylag legéletképesebbnek. Miért? Csakugyan jobban megismerhető a pi­ac, szélesebb klaviatúrán játszhat a gyártó ipar és az eladó kereskedelem. Hiszen a gyakorlat az, hogy egy-egy vállalatnál (iparinál, kereskedelminél egyaránt) csak szűk kör foglalkozik az értékesítéssel. Klasszikus panasz pél­dául a cipőtervezők szájából: hiába hozunk modern dolgokat, megjelenik a kereskedelem nevében egy éltesebb fér­fiú vagy nő és azt mondja, hogy az neki nem tetszik. S mást rendel. Persze, a „fogyasztóra” hivatkozva. Most — az őszi vásárral — mód van arra, hogy egy-egy vállalat teljes vezérkara felke­rekedjék és válogatva rendeljen. (S mivel szinte mellettük áll „a” fogyasztó is, fél szemmel rája is sandítva vásá­roljon). Kínálkozik lehetőség „egymás megismerésére” — tudniillik egymás áru­cikkeinek, új gyártmányainak megisme­résére. (És ismét a helyszínen, azon me­legében a lakosság ítéletének megfigye­lésére). Nyilván új gondolatokat is éb­reszt mind a konkurrencia kiállítása, mind a vásárlók véleménye­t követke­(Folytatás a 2. oldalon.)

Next