Figyelő, 1970. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1970-02-25 / 8. szám

2 A papíripar felzárkózik !Folytatás a 1. oldalról) , módosult a megoszlás, nálunk pedig ugyanezen idő alatt 49,2:50,8-ról 34,3:65,7- re. (A hazai arányok eltérését elsősorban az okozza, hogy nálunk az újságok, folyóiratok terjedelme lényegesen kisebb, mint azokban a nyugati országokban, ahol a sokkal több papír felhasználásával készült sajtótermékekben a hirdetések vannak túlsúlyban.) A papír hódításai és a papíripar belső arányváltozásai igen dinamikus termelésnövekedés közepette mennek végbe: a papírgyártás volumene világviszonylatban 15 évente megkétszereződik. Az egy lakosra jutó évi felhasználás világátlaga már elérte a 30 kilogrammot, a felső határ pedig szinte beláthatatlan. Az Egyesült Államokban a fejátlag már túlhaladta az évi 230 kilogrammot, de szakkörökben az 5000 GOO kilogrammot is elérhetőnek, reális célnak tartják. Dinamikus fejlődés A hazai papírmutatók ugyan jóval szerényebbek, de biztató, dinamikus fejlődést tükröznek. E számok tanúsága szerint papírkultúránk az utóbbi két évtizedben a világátlagnál gyorsabban fejlődött: a termelés háromszorosára, a felhasználás pedig négyszeresére. Eredményeink annál inkább becsülhetők, mert a fejlesztés sok nehézségbe ütközik. A papírgyártáshoz elsősorban fára van szükség, s e fontos nyersanyagban csak a legutóbbi évek nagyszabású nyárfatelepítései hoztak létre viszonylag megfelelő hazai ellátási bázist. (Fenyőfában továbbra is szegények vagyunk.) Az 50-es évek előtt papíriparunk nem volt berendezkedve a fából vagy más rostos anyagokból nyerhető alapanyagok, a különféle cellulózfajták gyártására sem, segédanyagaink jelentős része pedig mindmáig külföldről származik. A termelés és a felhasználás növekedését tehát kezdettől fogva nagy mértékben megszabják az importlehetőségek. Ezek korlátozó hatását szerencsére csökkentette a KGST-országok együttműködése, amelynek alapján a Szovjetunióból évek óta tekintélyes mennyiségű papírfát (fenyőt) és fenyőcellulózt importálhatunk. Ugyancsak a szovjet partnerrel kötött megállapodás tette lehetővé, hogy papíriparunk abbahagyhatta a fenyőfa-igényes újságnyomó (rotációs) papírok gyártását; ebből és néhány más, nagy mennyiségben használt ú. n. tömegpapírfajtából szükségletünk nagy részét a Szovjetunió elégíti ki. Eleve lemondtunk arról, hogy a hazai ipar rendezkedjék be a nálunk csak kis mennyiségben szükséges speciális papírfajta készítésére; ezekből és néhány papírfeldolgozóipari termékből szintén importra szorulunk. Ily módon a papíripar számára szükséges nyersanyagok és féltermékek, valamint a kész gyártmányok importja meglehetősen sokba, évente mintegy 400 millió devizaforintba kerül. Ám az importot csökkentő, vagy legalább is növekedését fékező papíripari beruházások ugyancsak jócskán igénybe veszik a népgazdaság erőforrásait. A papírgyártás — magas fokú gépesítettsége miatt — rendkívül eszközigényes. Alig marad el ebben néhány hasonló jellegű vegyipari termelési ág mögött, a könnyűipar átlagos eszközigényességét pedig kétszeresen felülmúlja. A gazdaságos kapacitásnagysággal dolgozó cellulóz- és papírgyártó gépek világpiaci ára csak millió dollárokban fejezhető ki, s ráadásul az új papíripari gépeket általában tőkésországokból kell bereszereznünk. A papíripari fejlesztés anyagi fékjeit tovább szaporítja, hogy a papírgyártás igen „szomjas”: 1 kg papírhoz kb. 100 —200 liter ipari vizet használnak fel, s a káros szennyeződésekkel telítődő víz tisztításához drága berendezés kell, ami méginkább borsossá teszi a beruházás számláját. Nagy beruházások Sajnos, ezek az „elriasztó” tényezők az 50-es években túlságosan is korlátozták a papírgyártás fejlesztését. Egy évtizeden át az iparágban szinte csak a hazai cellulózgyártás Csepelen történt megindítása, majd a szolnoki szalmacellulózgyár üzembehelyezése volt számottevőbb beruházási esemény, a termelés egyébként inkább kisebb rekonstrukciók, gépcserék révén és a belső tartalékok felhasználóval fejlődött. Körülbelül tíz éve a papíripar végre „helyére került” az iparpolitikában, s a jelentőségének megfelelő anyagi lehetőségeket kapott a fejlesztéshez. Beruházásainak részesedése a könnyűipar öszszes beruházásából a korábbi 9 százalékról már 1960. és 1965. között, 25 százalékra emelkedett, s ez a kedvező irányzat azóta is érvényesül. Az elmúlt évtizedben üzembehelyezték a dunaújvárosi szalmacellulózgyárat és a mellé telepített facsiszoló üzemet, a csepeli papírgyárban bővítették a fa-cellulózüzemet, így a hazai papíripari féltermékgyártás idén már mintegy két és félszer akkora kapacitással dolgozik, mint 1960-ban. A papírgyártásban, illetve -feldolgozásban főként több új, nagyteljesítményű papírgép, valamint egy nátronzsákgyártó és két hullámpapír- és hullámdobozüzem munkába állítása lendítette fel a fejlődést. Voltaképpen a közelmúlt eredményei közé kell sorolnunk az új lábatlan vékonypapírgyár építését is, hisz a 2 milliárd forintba kerülő létesítmény első gépegysége már idén megkezdi a termelést. (A többi hármat a terv szerint 1972. végéig üzembehelyezik, s akkortól kezdve az új gyár évente 36 ezer tonnányi csomagoló, „biblia”, egészségügyi és egyéb különleges papírt szolgáltat majd.) A fejlődés e lendületét most már aligha célszerű csökkenteni, hisz a „papíréhség” nálunk is változatlanul gyorsan nő. A hullámpapír-termékekből például a csepeli gyár ma már évente 80 ezer tonnát készít, de az új kapacitásokból eddig szinte csak az új csomagolási igények kielégítésére jutott, s nem volt mód a gazdasági élet egész sor területén eddig hagyományosan alkalmazott faládák hullámlemez-dobozzal való — a csomagolási költségeket legalább 20—30 százalékkal csökkentő —, helyettesítésére. A számítások szerint a hullámpapírgyártmányok iránti igény évente mintegy 10 ezer tonnával emelkedik, ami gyakorlatilag minden ötéves tervperiódusban szükségessé teszi egy-egy új hullámpapírüzem létesítését. A többi „ipari” és „kulturális” papír iránti szükségletek növekedési üteme hasonlóképpen gyors. Az iparág jövője Az iparág jövőjét tervező szakemberek mindezzel számoltak, amikor nemrég kidolgozták elképzelésüket az iparág további 15 éves fejlesztésére. Az elgondolás főbb mennyiségi vonatkozásai a következő számokban összegezhetők: papírtermelés és -felhasználás várható alakulása 1970. és 1985. között Termelés Felhaszn. Az egy la(1000 to) (1000 to) kosra jutó fogyasztás (kg/év) Az elgondolás valamelyest kisebb növekedési ütemmel számol, mint amekkora az előző 15 évben kialakult, de mindez már lényegesen magasabb mennyiségi színvonalon (nagy abszolút értékekkel) valósul meg, s rendkívül nagy erőfeszítéseket követel. A számítások szerint a papíriparnak a következő ötéves tervben mintegy 7 milliárd forintos beruházást kell végrehajtania ahhoz, hogy megvalósuljon a 15 évre előirányzott fejlesztés arányos része. Ez az összeg ad fedezetet egyebek között a lábatlani vékonypapírgyár építésének befejezésére, Dunaújvárosban egy új, évi 50 ezer tonna kapacitású cellulózüzem létesítésére (amely a papíripari célokra telepített hazai nyárfaerdők anyagát dolgozza majd fel), a Nyíregyházára tervezett hullámdoboz- és papírzsákgyár felépítésére, valamint a budafoki papírüzemben egy évi 30 ezer tonna kapacitású kartongyártó gép munkábaállítására Dunaújvárosban évi 100 ezer tonna hullámpapírt és 50 ezer tonna hullámdobozt gyártó üzem is épül majd. Valamennyi említett beruházás rendkívül fontos, mert néhány alapvető papír- és feldolgozóipari termékben tűrhető egyensúlyt teremtenek az igények és a hazai gyártás között. Nemzetközi munkamegosztással A tervezett nagy arányú papíripari fejlesztés sem teszi azonban lehetővé, hogy önellátásra kezdjünk berendezkedni. Sőt, a jelek szerint még intenzívebbé kell tennünk a nemzetközi együttműködést a papíripari termékek körében. A szakemberek úgy vélik, tovább kell növelni a Szovjetunióból történő fenyőcellulóz-importot, mert a jó minőségű papírok e nélkülözhetetlen anyagát hazai forrásból egyre kevésbé tudják előteremteni. A számítások szerint a megfelelő ellátás érdekében 1985-ig 250 ezer tonnára kellene fokozni a főként fenyőbázisú szovjet tömegpapír-fajták importját és 25 ezer tonnára a különböző külföldi országokból származó speciális papírfajtákét. Ezzel szemben a tervezett beruházások nagyságrendje, az új kapacitások ugrásszerű belépése folytán időnként számolhatunk bizonyos hazai gyártási feleslegekkel, tehát papíriparunk évente több tízezer tonnányi nyár- és szalmacellulózt, papírt és feldolgozott terméket tud majd exportálni. A KGST-országok vonatkozásában az együttműködés természetesen nem korlátozódik az egyszerű árucserére. Ezt az egyébként számunkra létfontosságú kereskedelmi kooperációs formát hasznosan egészíti ki a papíripari gyártmányok egy részének nemzetközi munkamegosztással történő termelése. A KGST Vegyipari Állandó Bizottságában és a kétoldalú tervegyeztetések során tárgyalások folynak mintegy 30 speciális papírfajta gyártásának szakosításáról. Várható, hogy ebben a kooperációban a magyar papíripar is fontos szerepet kap, mert megfelelő adottságokkal rendelkezünk, például kábelpapír, másolópapír és bizonyos feldolgozóipari termékek szakosított gyártására és a termékekből a KGST-partnerek igényeinek kielégítésére. A hazai papírgyártás fejlesztése nemcsak mennyiségi kérdés, mert az ellátás javulásával egyre inkább előtérbe kerülnek a választék és a minőség iránti igények is. A Papíripari Vállalat, amely az ország valamennyi féltermék- és papírgyárát, valamint a feldolgozóipar egy részét egyesíti, sok tekintetben monopolisztikus helyzete ellenére, már ma is kénytelen számolni a kényesebb igényekkel. A már említett hirtelen kapacitásbővülések folytán ugyanis sokszor átmeneti értékesítési gondjai támadnak, „fognia” kell a vevőket, s mivel ilyen helyzet bármikor előfordulhat, üzletpolitikájában állandó jelleggel is egyre hangsúlyosabbak a megrendelők kívánságai, érdekei. Ezt igazolja például, hogy az országos vállalat az utóbbi időben sok új termékkel jelentkezett a piacon: új hullámdoboz-konstrukciókkal, különleges, felületileg kezelt nyomópapírokkal, textilhelyettesítő papírokkal, pvc-papír kombinációkkal, stb. Papíriparunk tehát, fokozatosan felzárkózva a nemzetközi színvonalhoz, jó úton halad a lakosság, az ipar és a kereskedelem fokozódó szükségleteinek minél teljesebb kielégítésében. Ha az újabban kimunkált fejlesztési elképzelések megvalósulnak, akkor talán hamarosan a hazai üzemek tartanak majd külföldön olyan érdekes árubemutatókat, amilyenről elöljáróban szó volt, vagy legalább is a papír belföldi vásárlóinak okoznak majd sok hasonló kellemes meglepetést. Sebestyén Tibor A papíripar és -felhasználás alakulása 1950. és 1969. között Termelés Felhaszn. Az egy la(1000 le) (1000 to) kosra jutó fogyasztás (kg/év) 1950 81,1 95,1 10,1 1955 97,9 122,3 12,5 1980 139,0 189,2 19,0 1965 147,6 299,4 29,4 1968 259,3 387,5 37,9 1969 251,8 410,0* 41,0* * becsült adatok: 1970 270 460 44 1975 414 650 60 1980 582 860 80 1985 788 1060 95 V glogger minmm házas, műszaki átvétele után kapcsolódik be a termelésbe. A XX. országos villamosenergiaipari találkozót július 10—12 között Egerben rendezik, a város áramszolgáltatásának 75 éves jubileuma alkalmából. A háromnapos találkozóra — melyen részt vesznek a szocialista országok villamosipari dolgozóinak küldöttségei is —, több, mint ezer küldöttet várnak. Az építési célú vegyipari termékek felhasználása megkétszereződik — ezen belül a műanyagcikkeké négyszeresére emelkedik —, az alumínium termékeké 70, a gépipariaké 68 százalékkal növekszik a negyedik ötéves tervben. Ezeknek az iparágaknak a termelése tehát lényegében behatárolja, meghatározza az építőipar fejlődését is. Ezért dolgoztak ki az érdekelt ágazatok összehangolt fejlesztési javaslatot, amely szerint a negyedik ötéves tervben mintegy 20 milliárd forint értékű beruházással segítik az építők anyagellátását. Ezen belül az építőipari ágazat mintegy 15 milliárd forint értékű beruházással számol. A cementproblémák megoldása érdekében a Beremendi Cementgyár építésének meggyorsításával egyidőben a Hejőcsabai Cementgyár rekonstrukcióját tervezik és előkészítik egy újabb nagy cementgyár építését is. Új gyárak, üzemek építésével, a régiek bővítésével növelik a fal- és födémszerkezetek, a burkolóanyagok, a csövek, a tetőfedő és szigetelő anyagok, valamint az üvegipari termékek gyártását. Nemzetközi kapcsolatok Kisgergely Lajos, a Péti Nitrogénművek igazgatója Franciaországban folytatott tárgyalásokat, Farkas László termelési főosztályvezető az NDK-ban a schweidti vegyikombináttal ismerkedett. Az NDK-beli VVB Automobilbau delegációja a győri Magyar Vagon és Gépgyárban folytatott üzleti tárgyalásokat. — Riad Zeitouni vezetésével szíriai dohánykutató szakemberek jártak tanulmányúton a Nyírségben és Szabolcsban. — Kis Sándor, a Békés megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat igazgatója, Badar Bálint főmérnök és Boros János, a vállalat orosházi gyárának igazgatója az NSZK-ban és Franciaországban a Gutbrod cégnél tárgyalt. Vocelka Ferenc műszaki igazgató és Bartók István közgazdasági igazgató vezetésével a Telefongyár delegációja Csehszlovákiában járt. Az anyagmozgatás és gépei címmel május 21-én és 22-én országos diákköri konferenciát rendez a miskolci Nehézipari Egyetem. Konstrukciós, folyamattervezési és technológiai, valamint közgazdasági szekciókban vitatják meg az ezzel kapcsolatos aktuális kérdéseket. A kétnapos tanácskozáson részt vesznek a moszkvai, a harkovi, a magdeburgi, a freibergi, a drezdai, a kassai, a varsói, a várnai és a szófiai egyetemek képviselői is. Húszmilliós beruházással elkészült a nyersvasöntőgép Ózdon. Az acélmű és a kohók termelésének összehangolását javítja a gép a kohászati üzemben. A nyersvasöntőgép jelentősége az, ha az acélmű nem tudja fogadni a folyékony nyersvasat, a fölösleges mennyiséget a gépen tömbökbe öntik, itt rövid idő alatt megszilárdul, s akkor használják fel az acélműben, amikor erre éppen szükség van. Eddig ugyanis, ha az acélmű, kemenceátépítés, üzemzavar, vagy egyéb okok miatt nem tudta fogadni a folyékony nyersvasat, a kohókat vissza kellett fojtani, késleltetni a csapolást, aminek következtében csak 3-7 nap múlva állt vissza a rendes kohójárat. S ha közben az acélmű kapacitása megnőtt, akkor nyersvashiány miatt ott kellett fékezni a termelést. A nyersvasöntőgép ezeket a labilitásokat kiegyenlíti. A jelentős beru A Magyar Alumíniumipari Tröszt termelésének értéke az idei, előreláthatólag 6,1 milliárd forintról 1975-ig körülbelül 10,9 milliárd forintra növekszik. Ez évben egyébként kétmillió tonna bauxit, 440 ezer tonna timföld, 65 ezer tonna fémalumínium és 77 ezer tonna alumínium félgyártmány előállítását tűzték ki célul. A termelés így a legnagyobb mértékben — kereken 37 százalékkal —, a félgyártmányokból emelkedik. Figyelemre méltó, hogy a számítások szerint a negyedik ötéves terv időszakában a trösztnek a külkereskedelemből eredő deviza bevétele 114 millió dollárral haladja meg majd a deviza-kifizetéseket. FIGYELŐ, 1970. FEBRUÁR 25.