Figyelő, 1971. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-06 / 1. szám

FORGALMIADÓ- ÉS ÁRKIEGÉSZÍTÉS-VÁLTOZÁSOK A forgalmi adók és árkiegészítések 1971. január 1-től érvényes rendszerét a pénzügyminiszter 30/1970. (XI. 15.) PM számú rendelete szabályozza. Az új jog­szabály magában foglalja az 1968. ja­nuár 1-én hatálybalépett alaprendelet hatályos rendelkezéseit, az 1968—1970. években kiadott módosításokat és ki­egészítéseket és az 1911. január 1-én életbelépő módosításokat. Az alábbiakban e módosításokat és azok indítékait ismertetem. Azonos teherviselés A forgalmiadó- és árkiegészítési ren­delet alkalmazási köre, hatálya tekinte­tében lényeges változás, hogy január 1- től e szerint fizetik a forgalmi adót és ennek alapján részesülnek fogyasztói ár­kiegészítésben a mezőgazdasági, a halá­szati termelőszövetkezetek, a mezőgaz­dasági szakszövetkezetek, valamint a vízgazdálkodási társulások is. Ezzel kö­vetkezetesen érvényre jut az az elv, hogy a kiskereskedelemnek, költségvetési szervnek, lakosságnak történő eladás, il­letve nekik teljesített szolgáltatás esetén azonos termék és szolgáltatás után vala­mennyi állami vállalat és szövetkezet azonos forgalmi adót köteles fizetni, ille­tőleg azonos mértékű árkiegészítést ve­het igénybe. Ez az intézkedés fontos lé­pés afelé, hogy a különböző gazdasági szektorok piaci adó- és árfeltételei azo­nosak legyenek. (Igaz, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek ipari tevékenysé­gük és kereskedelmi tevékenységük után sem fizetnek illetményadót és eszközle­kötési járulékot, ehelyett azonban külön termelési adót kell fizetniük. A tej- és konzervipar, a baromfifeldolgozás és a borászat területén a szektorfeltételek egységesítése úgy történt, hogy az álla­mi vállalatok és a kisipari szövetkezetek is mentesültek az illetményadó és az eszközlekötési járulék fizetése alól.) Hús és tej A húsfélék, a húsipari termékek, a tej és a tejtermékek árkiegészítési kul­csait a húsipar és a tejipar termelői árai­nak újjárendezése következtében fel kellett emelni. Ezekben az iparágakban a termelői árrendezés fő indítéka a vá­góállatok és a tej felvásárlási árának 1970. január 1-i felemelése volt. 1970- ben a húsipar és a tejipar a felvásárlási áremelés miatti költségtöbblet fedezetét átmenetileg termelési dotációként kapta meg. 1971. január 1-től a felemelt terme­lői árak nyújtanak rá fedezetet. Az ár­rendezés során bizonyos anyagköltség­drágulást is elismertek. (A húsipar anyagköltsége kb. 1,7 milliárd Ft-tal, a tejiparé pedig kb. 400 millió Ft-tal nö­vekedett.) A tejipar és a húsipar termelői árai­nak újjárendezése teljesen változatlan fogyasztói árak mellett valósult meg. A megemelkedett termelői árak és a válto­zatlan fogyasztói árak összekapcsolását az árkiegészítési kulcsok megfelelő módo­sításával és differenciálásával oldották meg. A baromfiiparban a termelői árak vál­tozására két tényező hatott: a baromfi felvásárlási árának 1970. január 1-én hatálybalépett felemelése növelte, az il­letményadó és az eszközlekötési járulék alóli mentesítés csökkentette a költsége­ket. A fogyasztói árak itt is változatlanul maradtak. A termelői árak és az árkiegészítési kulcsok újjárendezése­ kapcsán az állami költségvetés éves szinten a tejiparnak 170 millió Ft, a húsiparnak 250 millió forint külön költségtérítést folyósít. Konzerváruk A konzervipari és mélyhűtőipari ter­mékeknél a termelői árak újjárendezé­­sét az illetm­ényadó és az eszközlekötési járulék alóli mentesítés, néhány gyü­mölcsnél a felvásárlási ár emelkedése és bizonyos ipari anyagok áremelkedésének elismerése, a hús és tej felhasználásával készülő konzerveknél, mélyhűtőipari ter­mékeknél a hús és a tej termelői árá­nak változása tette szükségessé. A termelői árrendezés kapcsán a kon­­zervgyártás kb. 90 millió Ft költségmeg­térítést kap. A konzervek és a mélyhűtött termékek fogyasztói árai ugyancsak változatlanok maradtak. A megváltozott termelői árak és a változatlan fogyasztói árak kapcso­latát itt is az árkiegészítési kulcsok mó­dosítása teremti meg. Néhány konzerv árkiegészítési kulcsainak változása Támogatás a csomagolt áruknak Abból a célból, hogy a kiszerelt liszt és cukor forgalmazásában ne legyen fennakadás, s hogy az iparvállalatok ér­dekeltek legyenek a kiszerelt áru for­galmazásában, a kiszerelt és a zacskós árukra eltérő forgalmiadó- illetőleg ár­­kiegészítési kulcsot állapítottak meg, ami fedezetet ad a kiszerelési költségek­re. (1970. december 31-ig a zacskós és kiszerelt áru adókulcsa azonos volt.) Így a lisztnél az árkiegészítési kulcs zsákos árura 4 százalék, 1 kg-nál na­gyobb kiszerelésre 8 százalék, 1/2 és 1 kg-os kiszerelésre 11 százalék. A cukor­nál a zsákos árut 2 százalék forgalmi adó terheli, míg az 1 kg­-nál nagyobb kiszere­lés 2 százalékos, az 1 kg-os kiszerelés pe­dig 3 százalékos árkiegészítésben része­sül. Az importált sörök mentesülnek a forgalmi adó alól. A KGST-országokból importált sörök után annyi import­ for­­galmiadót kell fizetni, hogy azok fo­gyasztói ára változatlanul fenntartható legyen. A jugoszláv és tőkés viszonylat­ból importált söröket egyedül a 20 szá­zalékos vám terheli. (Ez nagy kedvez­mény, ha meggondoljuk, hogy a belföldi termelésű sörök árában 45—52 százalék forgalmi adó realizálódik.) A jugoszláv és tőkés viszonylatból importált sörök ára némileg így is emelkedhet, amennyi­ben a külkereskedelmi vételi árat, ille­tőleg a belső forgalmazási költségeket nem sikerül a szükséges mértékben csökkenteni. Kávé és vendéglátás A pörkölt és nyerskávé forgalmi adója egységesen 5 százalékra csökken, az 1970. december 31-ig a nyerskávéra ki­vetett 21 százalékos, és a pörkölt kávét terhelő 14 százalékos forgalmi adóval szemben. A forgalmi adó csökkentésére azért került sor, hogy a nyerskávé — különösen a dél-amerikai kávék — vi­lágpiaci árában bekövetkezett jelentős emelkedés ellenére a fogyasztói árak nem vagy csak kis mértékben változzanak. Az emiatt kieső adóbevétel évi 250 millió Ft. Hasonló meggondolásból a fekete bors­nál is mérsékelték a forgalmi adót, 51 százalékról 45 százalékra. A vendéglátóipari vállalatok, szövet­kezetek által értékesített ételek utáni ár­­kiegészítés új kulcsa egységesen 12 szá­zalék, az italok forgalmi adója pedig 4 százalék lett. Az ételek utáni árkiegészí­tést a meleg ételen kívül a hideg ételek, a cukrászsütemények és a fagylalt után is igénybe lehet venni. Az italadó — a szeszes italokon kívül — az üdítőitalok­ra, a szörpökre és a szikvízre is kiterjed. A feketekávé-forgalom után adót fizetni nem kell, de árkiegészítés sem igényel­hető. Az új szabályozással az ételár-ki­­egészítésben részesülő termékek köre kibővült. Az italforgalom után forgalmi adót eddig csak a meleg konyhával nem rendelkező III. és IV. osztályú üzemek fizettek, az éttermek és a magasabb osz­tályba sorolt üzemek pedig nem. Ez a szabályozás következetlen volt, vissza­élésekre is módot adott, hiszen az ital­­adó-fizetési kötelezettség az osztálybaso­­rolástól, ill. a melegkonyha lététől füg­gött. A változtatás nyomán az éttermek az ételek után több árkiegészítést kap­nak, az italok után viszont adót­­ fizet­nek. Az idényjelleggel nyitva tartó vendég­látóipari üzemek termelési árkiegészítés formájában külön támogatásban része­sülnek. A vendéglátás árkiegészítésének és forgalmi adózásának változtatása miatt fogyasztói árakat emelni nem szabad. Olcsóbb lesz az orkán 1970. december 31-ig a szintetikus eső­kabátanyagra 59 százalékos, a műbőr méterárára 41 százalékos az orkánka­bátra 50 százalékos, a műbőr konfek­cionált felsőruházatra 40 százalékos, az orkánanyagból készült egyéb konfek­cióra 38 százalékos forgalmiadó-kulcs volt érvényben. 1971. január 1-től e ter­mékek új forgalmiadó-kulcsa egységesen 38 százalék lesz. A forgalmiadó-kulcs e csökkenése lehetővé teszi a fogyasztói árak jelentős mérséklését, az orkánkabá­toknál és a szintetikus esőkabátanyag­nál (utóbbinál az adócsökkentés mintegy 40 százalékos ármérséklésre ad lehető­séget). Egységes lett a szőrmekabátok forgalmi adója; a panofixkabátok forgal­mi adója 40 százalékról 30 százalékra csökkent, a nemes szőrméből készült ka­bátok forgalmi adója 20 százalékról 30 százalékra emelkedett, az irha-, a bá­rány- és a textilhuzatos bundák adója változatlanul 30 százalék maradt. Ugyancsak változatlan a nyúl-, a macs­ka- és a hörcsögszőrméből készült kabá­tok 0 százalékos adója. Az intézkedés a panofixkabátoknál fogyasztói árcsökken­tésre ad lehetőséget a kereskedelemnek. A nemes szőrmék eddigi relatív adóked­vezménye megszűnik, ami — figyelem­mel azok luxus jellegére — indokolt. A személyautómotoroknál, a háztar­tási gépeknél használt gumi ékszíjak forgalmiadó-kulcsa csökken, mégpedig a normál kivitelű ékszíjnál 70 százalékról 60 százalékra, a szuper kivitelűnél 80 százalékról 75 százalékra. Az adókulcs változtatása módot ad az ékszíjak fo­gyasztói árának 25 százalékos csökken­tésére. A vasúti személyszállítás általános ár­­kiegészítése 40 százalékról 48 százalékra nő, ami 150 millió Ft további támoga­tást jelent. Az árkiegészítés jelentős nö­velésére kerül sor a fővárosi villamos- és autóbuszközlekedésnél, a helyiérdekű vasútnál, a budapesti metrónál, a vidé­ki városok villamosiközlekedésénél is. Ezáltal a közlekedési vállalatok változat­lan szállítási díjak fenntartása mellett is fedezetet ,kapnak az engedélyezett béremelésekre, valamint az anyagellátás és karbantartás többletköltségeire. (A Budapesti Közlekedési Vállalatnak jutta­tott többlettámogatás egymaga 420 mil­lió Ft évente.) Egyes kulturális és kommunális szol­gáltatások — így a mozik, a távhőellátás — ugyancsak nagyobb fogyasztói árki­egészítésben részesülnek, hogy a fogyasz­tói árak és díjak változatlanul érvényben maradhassanak e területeken is. ★ Amint az ismertetésből kitűnik, a for­galmiadó-, illetőleg a fogyasztói árkiegé­szítési kulcsok módosítása lényegében újabb költségvetési juttatást (költségve­tési áldozatvállalást) jelent a fogyasztói árak (díjak) változatlan fenntartása ér­dekében, egyes esetekben pedig a fo­gyasztói árak csökkentésére ad lehető­séget, változatlan termelői árak mellett. Az e célból adott pótlólagos költségvetési juttatás egyévi összege forgalmiadó-ki­­esésben, illetőleg a fogyasztói árkiegé­szítés növekedésében 1300 millió Ft. Ha a költségvetési támogatás növekedését nettó módon számítjuk, tehát figyelembe vesszük a bruttó módon adott pénzügyi támogatás részbeni megtérülését a nye­reségadón keresztül, a költségvetés többletterhe így is megközelíti az évi 1 milliárd forintot. Dr. Vincze Imre Néhány termék régi és új árkiegészítési kulcsa Árkiegészítési kulcs 1910. 1971. dec. 31-ig jan. l-től Sertéshús 30 44­­étkezési sertészsír (kiszerelt) 30 30 Kenyérszalonna 0 15 Marhahús 26 44 Húspépből készült töltött (forg. termék (vörösáru) + 2 adó) 28 Virsli (juhbélben) 11 44 Vágott baromfi 30 20 Xej kannában 01 09 Termék Árkiegészítési kulcs 1970. dec. 1970. jan. 31-ig 1-től Befőttek 57—84 60 kivéve: alma, birs, cse­resznye, körte, szamóca, szilva 45 Dzsem és püré 22—40 25 kivéve: őszibarack­ és­­ meggydzsem 12 Izek 40—66 50 kivéve: meggy, őszi­barack, ribizli, málna ízek 25 Gyorsfagyasztott gyümölcs 81 81 Főzelékkonzervek 40 33 25 Savanyúság 0 0 Paradicsomkonzerv 9 0 FIGYELŐ, 1971. JANUÁR 6. “ VWJTfT^' ~7 Nemzetközi munkamegosztás, szocialista integráció Társadalmi és gazdaságföldrajzi tényezők egy­aránt mindenekelőtt a szocialista nemzetközi munka­­megosztás érrendszerébe kapcsolják országunkat. Ki­vitelünk és behozatalunk országcsoportonkénti meg­oszlásának adatai így szemléltetik ezt: exportunk 68, importunk 67,7 százaléka a szocialista országokkal kap­csolja össze népgazdaságunkat. A szocialista külkereskedelmi kapcsolatok előnyei­ről, együttműködésünk hatásairól a szavaknál többet mondanak a tények, és elsősorban azok a tények, ame­lyek szocialista irányú exportunk,importunk árnya­­latrajzát, államközi egyezményeink hátterét vázolják. Elsősorban olyan kisméretű gazdaság számára nyújt nagy lehetőségeket, mint amilyen a mi országunk a szocialista külkereskedelem erőteljes koncentráltsága. A koncentráltság jellemzője, hogy a szocialista orszá­gokba irányuló exportunk felét öt iparágban állítják elő (közlekedési eszközök gyártása, általános gépgyár­tás, híradástechnika, gyógyszer- és tartósipar). A kivitel koncentráltságából származik iparunk termékszerkezetének korszerűsítési aránya is, amit jól szemléltetnek gépiparunk méretei. Közismert, hogy gé­peinket mindenekelőtt a szocialista piacokon értékesít­jük, és ez — tehát a piaci tényező —, növelte évről évre a gyártást, illetve annak népgazdasági arányait. Milyen arányokról van itt szó? Nálunk a gépipar 34,4 százalékkal részesedik a teljes feldolgozó­ipar terme­lésében, ugyanez az arány Olaszországban, 32,3, Bel­giumban 31,9, Norvégiában 30,3, Ausztriában 25, az NSZK-ban 34,8, Dániában­ 35,5 százalék. Idillikus lenne természetesen felhőtlen zsánerké­pet rajzolni a szocialista nemzetközi munkamegosztás­ról. A valóság megközelítése, a pontos helyzetkép igé­nye arra int, hogy ezeket a felhőket a kihasználatlan lehetőségek alakjában ábrázoljuk. Ehhez azonban mindenekelőtt az újszerű lehetősé­gek kihasználásának első lépéseiről, az integrációs kapcsolatok kibontakozásáról kell szólnunk. Ennek megítélésében is akad néhány félreértés. Sokan úgy képzelik el a szocialista integrációt, hogy tucatnyi kor­mányszintű tanácskozás után, valamikor a távoli jö­vőben egyszeriben „kikiáltják” az integrációt, ami ez­után egyik napról a másikra, már-már harsonajelre érvénybe lép. A valóság ezúttal is, mint a gazdasági élet sok más szférájában, kevésbé színpadias, inkább köznapian, bonyolultan árnyalt. Voltaképpen azt mondhatnák, hogy az integrációs kapcsolatok kibonta­kozása nemcsak megkezdődött, de javában tart! Leíró jelzők helyett hagyatkozzunk ezúttal is a tényekre. Az utóbbi években gyorsan teret hódított a sza­kosítás. Amíg 1966 és 1969 között a KGST-országok­ba irányuló összes exportunk 30 százalékkal nőtt, és hozzávetőleg hasonló arányban növekedett gépipari ki­vitelünk is, a szakosított gépipari termékek szállítása 40 százalékkal emelkedett. Tucatjával­ kötöttük az utóbbi időben a kétoldalú kooperációs egyezményeket, s tagjai vagyunk olyan két- vagy többoldalú vállalko­zásoknak, mint a Csapágyipari Együttműködési Hiva­tal, a Hajóbérletet Koordináló Iroda, a Közös Szab­ványügyi Intézet stb. Hiba lenne azt állítani, hogy az integrációs kap­csolódok intenzifikálásának módszereiben ma már tel­jes az egyetértés a szocialista országok között. Nem kevés a nézetkülönbség, de történelmi előzményeink­ből következik, hogy a szocialista országok fejlődési szintjének kiegyenlítődése a jövő feladata, s a ma még eltérő színt más-más álláspontokat is sugallhat. Ami a jövőt és ebben a magyar álláspontot illeti, ezt így összegezhetjük: meggyőződésünk, hogy a­ kö­vetkező időszakban a KGST-országok közös és nemze­ti érdekeit, a gazdasági együttműködés elmélyítését legjobban a szocialista gazdasági integráció fokozatos kibontakozása szolgálja, ezért a KGST keretében tevé­kenyen közreműködünk a kapcsolatok új, hatékonyabb formáinak kidolgozásában, alkalmazásában. 3

Next