Figyelő, 1971. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-06 / 1. szám
FORGALMIADÓ- ÉS ÁRKIEGÉSZÍTÉS-VÁLTOZÁSOK A forgalmi adók és árkiegészítések 1971. január 1-től érvényes rendszerét a pénzügyminiszter 30/1970. (XI. 15.) PM számú rendelete szabályozza. Az új jogszabály magában foglalja az 1968. január 1-én hatálybalépett alaprendelet hatályos rendelkezéseit, az 1968—1970. években kiadott módosításokat és kiegészítéseket és az 1911. január 1-én életbelépő módosításokat. Az alábbiakban e módosításokat és azok indítékait ismertetem. Azonos teherviselés A forgalmiadó- és árkiegészítési rendelet alkalmazási köre, hatálya tekintetében lényeges változás, hogy január 1- től e szerint fizetik a forgalmi adót és ennek alapján részesülnek fogyasztói árkiegészítésben a mezőgazdasági, a halászati termelőszövetkezetek, a mezőgazdasági szakszövetkezetek, valamint a vízgazdálkodási társulások is. Ezzel következetesen érvényre jut az az elv, hogy a kiskereskedelemnek, költségvetési szervnek, lakosságnak történő eladás, illetve nekik teljesített szolgáltatás esetén azonos termék és szolgáltatás után valamennyi állami vállalat és szövetkezet azonos forgalmi adót köteles fizetni, illetőleg azonos mértékű árkiegészítést vehet igénybe. Ez az intézkedés fontos lépés afelé, hogy a különböző gazdasági szektorok piaci adó- és árfeltételei azonosak legyenek. (Igaz, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek ipari tevékenységük és kereskedelmi tevékenységük után sem fizetnek illetményadót és eszközlekötési járulékot, ehelyett azonban külön termelési adót kell fizetniük. A tej- és konzervipar, a baromfifeldolgozás és a borászat területén a szektorfeltételek egységesítése úgy történt, hogy az állami vállalatok és a kisipari szövetkezetek is mentesültek az illetményadó és az eszközlekötési járulék fizetése alól.) Hús és tej A húsfélék, a húsipari termékek, a tej és a tejtermékek árkiegészítési kulcsait a húsipar és a tejipar termelői árainak újjárendezése következtében fel kellett emelni. Ezekben az iparágakban a termelői árrendezés fő indítéka a vágóállatok és a tej felvásárlási árának 1970. január 1-i felemelése volt. 1970- ben a húsipar és a tejipar a felvásárlási áremelés miatti költségtöbblet fedezetét átmenetileg termelési dotációként kapta meg. 1971. január 1-től a felemelt termelői árak nyújtanak rá fedezetet. Az árrendezés során bizonyos anyagköltségdrágulást is elismertek. (A húsipar anyagköltsége kb. 1,7 milliárd Ft-tal, a tejiparé pedig kb. 400 millió Ft-tal növekedett.) A tejipar és a húsipar termelői árainak újjárendezése teljesen változatlan fogyasztói árak mellett valósult meg. A megemelkedett termelői árak és a változatlan fogyasztói árak összekapcsolását az árkiegészítési kulcsok megfelelő módosításával és differenciálásával oldották meg. A baromfiiparban a termelői árak változására két tényező hatott: a baromfi felvásárlási árának 1970. január 1-én hatálybalépett felemelése növelte, az illetményadó és az eszközlekötési járulék alóli mentesítés csökkentette a költségeket. A fogyasztói árak itt is változatlanul maradtak. A termelői árak és az árkiegészítési kulcsok újjárendezése kapcsán az állami költségvetés éves szinten a tejiparnak 170 millió Ft, a húsiparnak 250 millió forint külön költségtérítést folyósít. Konzerváruk A konzervipari és mélyhűtőipari termékeknél a termelői árak újjárendezését az illetményadó és az eszközlekötési járulék alóli mentesítés, néhány gyümölcsnél a felvásárlási ár emelkedése és bizonyos ipari anyagok áremelkedésének elismerése, a hús és tej felhasználásával készülő konzerveknél, mélyhűtőipari termékeknél a hús és a tej termelői árának változása tette szükségessé. A termelői árrendezés kapcsán a konzervgyártás kb. 90 millió Ft költségmegtérítést kap. A konzervek és a mélyhűtött termékek fogyasztói árai ugyancsak változatlanok maradtak. A megváltozott termelői árak és a változatlan fogyasztói árak kapcsolatát itt is az árkiegészítési kulcsok módosítása teremti meg. Néhány konzerv árkiegészítési kulcsainak változása Támogatás a csomagolt áruknak Abból a célból, hogy a kiszerelt liszt és cukor forgalmazásában ne legyen fennakadás, s hogy az iparvállalatok érdekeltek legyenek a kiszerelt áru forgalmazásában, a kiszerelt és a zacskós árukra eltérő forgalmiadó- illetőleg árkiegészítési kulcsot állapítottak meg, ami fedezetet ad a kiszerelési költségekre. (1970. december 31-ig a zacskós és kiszerelt áru adókulcsa azonos volt.) Így a lisztnél az árkiegészítési kulcs zsákos árura 4 százalék, 1 kg-nál nagyobb kiszerelésre 8 százalék, 1/2 és 1 kg-os kiszerelésre 11 százalék. A cukornál a zsákos árut 2 százalék forgalmi adó terheli, míg az 1 kg-nál nagyobb kiszerelés 2 százalékos, az 1 kg-os kiszerelés pedig 3 százalékos árkiegészítésben részesül. Az importált sörök mentesülnek a forgalmi adó alól. A KGST-országokból importált sörök után annyi import forgalmiadót kell fizetni, hogy azok fogyasztói ára változatlanul fenntartható legyen. A jugoszláv és tőkés viszonylatból importált söröket egyedül a 20 százalékos vám terheli. (Ez nagy kedvezmény, ha meggondoljuk, hogy a belföldi termelésű sörök árában 45—52 százalék forgalmi adó realizálódik.) A jugoszláv és tőkés viszonylatból importált sörök ára némileg így is emelkedhet, amennyiben a külkereskedelmi vételi árat, illetőleg a belső forgalmazási költségeket nem sikerül a szükséges mértékben csökkenteni. Kávé és vendéglátás A pörkölt és nyerskávé forgalmi adója egységesen 5 százalékra csökken, az 1970. december 31-ig a nyerskávéra kivetett 21 százalékos, és a pörkölt kávét terhelő 14 százalékos forgalmi adóval szemben. A forgalmi adó csökkentésére azért került sor, hogy a nyerskávé — különösen a dél-amerikai kávék — világpiaci árában bekövetkezett jelentős emelkedés ellenére a fogyasztói árak nem vagy csak kis mértékben változzanak. Az emiatt kieső adóbevétel évi 250 millió Ft. Hasonló meggondolásból a fekete borsnál is mérsékelték a forgalmi adót, 51 százalékról 45 százalékra. A vendéglátóipari vállalatok, szövetkezetek által értékesített ételek utáni árkiegészítés új kulcsa egységesen 12 százalék, az italok forgalmi adója pedig 4 százalék lett. Az ételek utáni árkiegészítést a meleg ételen kívül a hideg ételek, a cukrászsütemények és a fagylalt után is igénybe lehet venni. Az italadó — a szeszes italokon kívül — az üdítőitalokra, a szörpökre és a szikvízre is kiterjed. A feketekávé-forgalom után adót fizetni nem kell, de árkiegészítés sem igényelhető. Az új szabályozással az ételár-kiegészítésben részesülő termékek köre kibővült. Az italforgalom után forgalmi adót eddig csak a meleg konyhával nem rendelkező III. és IV. osztályú üzemek fizettek, az éttermek és a magasabb osztályba sorolt üzemek pedig nem. Ez a szabályozás következetlen volt, visszaélésekre is módot adott, hiszen az italadó-fizetési kötelezettség az osztálybasorolástól, ill. a melegkonyha lététől függött. A változtatás nyomán az éttermek az ételek után több árkiegészítést kapnak, az italok után viszont adót fizetnek. Az idényjelleggel nyitva tartó vendéglátóipari üzemek termelési árkiegészítés formájában külön támogatásban részesülnek. A vendéglátás árkiegészítésének és forgalmi adózásának változtatása miatt fogyasztói árakat emelni nem szabad. Olcsóbb lesz az orkán 1970. december 31-ig a szintetikus esőkabátanyagra 59 százalékos, a műbőr méterárára 41 százalékos az orkánkabátra 50 százalékos, a műbőr konfekcionált felsőruházatra 40 százalékos, az orkánanyagból készült egyéb konfekcióra 38 százalékos forgalmiadó-kulcs volt érvényben. 1971. január 1-től e termékek új forgalmiadó-kulcsa egységesen 38 százalék lesz. A forgalmiadó-kulcs e csökkenése lehetővé teszi a fogyasztói árak jelentős mérséklését, az orkánkabátoknál és a szintetikus esőkabátanyagnál (utóbbinál az adócsökkentés mintegy 40 százalékos ármérséklésre ad lehetőséget). Egységes lett a szőrmekabátok forgalmi adója; a panofixkabátok forgalmi adója 40 százalékról 30 százalékra csökkent, a nemes szőrméből készült kabátok forgalmi adója 20 százalékról 30 százalékra emelkedett, az irha-, a bárány- és a textilhuzatos bundák adója változatlanul 30 százalék maradt. Ugyancsak változatlan a nyúl-, a macska- és a hörcsögszőrméből készült kabátok 0 százalékos adója. Az intézkedés a panofixkabátoknál fogyasztói árcsökkentésre ad lehetőséget a kereskedelemnek. A nemes szőrmék eddigi relatív adókedvezménye megszűnik, ami — figyelemmel azok luxus jellegére — indokolt. A személyautómotoroknál, a háztartási gépeknél használt gumi ékszíjak forgalmiadó-kulcsa csökken, mégpedig a normál kivitelű ékszíjnál 70 százalékról 60 százalékra, a szuper kivitelűnél 80 százalékról 75 százalékra. Az adókulcs változtatása módot ad az ékszíjak fogyasztói árának 25 százalékos csökkentésére. A vasúti személyszállítás általános árkiegészítése 40 százalékról 48 százalékra nő, ami 150 millió Ft további támogatást jelent. Az árkiegészítés jelentős növelésére kerül sor a fővárosi villamos- és autóbuszközlekedésnél, a helyiérdekű vasútnál, a budapesti metrónál, a vidéki városok villamosiközlekedésénél is. Ezáltal a közlekedési vállalatok változatlan szállítási díjak fenntartása mellett is fedezetet ,kapnak az engedélyezett béremelésekre, valamint az anyagellátás és karbantartás többletköltségeire. (A Budapesti Közlekedési Vállalatnak juttatott többlettámogatás egymaga 420 millió Ft évente.) Egyes kulturális és kommunális szolgáltatások — így a mozik, a távhőellátás — ugyancsak nagyobb fogyasztói árkiegészítésben részesülnek, hogy a fogyasztói árak és díjak változatlanul érvényben maradhassanak e területeken is. ★ Amint az ismertetésből kitűnik, a forgalmiadó-, illetőleg a fogyasztói árkiegészítési kulcsok módosítása lényegében újabb költségvetési juttatást (költségvetési áldozatvállalást) jelent a fogyasztói árak (díjak) változatlan fenntartása érdekében, egyes esetekben pedig a fogyasztói árak csökkentésére ad lehetőséget, változatlan termelői árak mellett. Az e célból adott pótlólagos költségvetési juttatás egyévi összege forgalmiadó-kiesésben, illetőleg a fogyasztói árkiegészítés növekedésében 1300 millió Ft. Ha a költségvetési támogatás növekedését nettó módon számítjuk, tehát figyelembe vesszük a bruttó módon adott pénzügyi támogatás részbeni megtérülését a nyereségadón keresztül, a költségvetés többletterhe így is megközelíti az évi 1 milliárd forintot. Dr. Vincze Imre Néhány termék régi és új árkiegészítési kulcsa Árkiegészítési kulcs 1910. 1971. dec. 31-ig jan. l-től Sertéshús 30 44étkezési sertészsír (kiszerelt) 30 30 Kenyérszalonna 0 15 Marhahús 26 44 Húspépből készült töltött (forg. termék (vörösáru) + 2 adó) 28 Virsli (juhbélben) 11 44 Vágott baromfi 30 20 Xej kannában 01 09 Termék Árkiegészítési kulcs 1970. dec. 1970. jan. 31-ig 1-től Befőttek 57—84 60 kivéve: alma, birs, cseresznye, körte, szamóca, szilva 45 Dzsem és püré 22—40 25 kivéve: őszibarack és meggydzsem 12 Izek 40—66 50 kivéve: meggy, őszibarack, ribizli, málna ízek 25 Gyorsfagyasztott gyümölcs 81 81 Főzelékkonzervek 40 33 25 Savanyúság 0 0 Paradicsomkonzerv 9 0 FIGYELŐ, 1971. JANUÁR 6. “ VWJTfT^' ~7 Nemzetközi munkamegosztás, szocialista integráció Társadalmi és gazdaságföldrajzi tényezők egyaránt mindenekelőtt a szocialista nemzetközi munkamegosztás érrendszerébe kapcsolják országunkat. Kivitelünk és behozatalunk országcsoportonkénti megoszlásának adatai így szemléltetik ezt: exportunk 68, importunk 67,7 százaléka a szocialista országokkal kapcsolja össze népgazdaságunkat. A szocialista külkereskedelmi kapcsolatok előnyeiről, együttműködésünk hatásairól a szavaknál többet mondanak a tények, és elsősorban azok a tények, amelyek szocialista irányú exportunk,importunk árnyalatrajzát, államközi egyezményeink hátterét vázolják. Elsősorban olyan kisméretű gazdaság számára nyújt nagy lehetőségeket, mint amilyen a mi országunk a szocialista külkereskedelem erőteljes koncentráltsága. A koncentráltság jellemzője, hogy a szocialista országokba irányuló exportunk felét öt iparágban állítják elő (közlekedési eszközök gyártása, általános gépgyártás, híradástechnika, gyógyszer- és tartósipar). A kivitel koncentráltságából származik iparunk termékszerkezetének korszerűsítési aránya is, amit jól szemléltetnek gépiparunk méretei. Közismert, hogy gépeinket mindenekelőtt a szocialista piacokon értékesítjük, és ez — tehát a piaci tényező —, növelte évről évre a gyártást, illetve annak népgazdasági arányait. Milyen arányokról van itt szó? Nálunk a gépipar 34,4 százalékkal részesedik a teljes feldolgozóipar termelésében, ugyanez az arány Olaszországban, 32,3, Belgiumban 31,9, Norvégiában 30,3, Ausztriában 25, az NSZK-ban 34,8, Dániában 35,5 százalék. Idillikus lenne természetesen felhőtlen zsánerképet rajzolni a szocialista nemzetközi munkamegosztásról. A valóság megközelítése, a pontos helyzetkép igénye arra int, hogy ezeket a felhőket a kihasználatlan lehetőségek alakjában ábrázoljuk. Ehhez azonban mindenekelőtt az újszerű lehetőségek kihasználásának első lépéseiről, az integrációs kapcsolatok kibontakozásáról kell szólnunk. Ennek megítélésében is akad néhány félreértés. Sokan úgy képzelik el a szocialista integrációt, hogy tucatnyi kormányszintű tanácskozás után, valamikor a távoli jövőben egyszeriben „kikiáltják” az integrációt, ami ezután egyik napról a másikra, már-már harsonajelre érvénybe lép. A valóság ezúttal is, mint a gazdasági élet sok más szférájában, kevésbé színpadias, inkább köznapian, bonyolultan árnyalt. Voltaképpen azt mondhatnák, hogy az integrációs kapcsolatok kibontakozása nemcsak megkezdődött, de javában tart! Leíró jelzők helyett hagyatkozzunk ezúttal is a tényekre. Az utóbbi években gyorsan teret hódított a szakosítás. Amíg 1966 és 1969 között a KGST-országokba irányuló összes exportunk 30 százalékkal nőtt, és hozzávetőleg hasonló arányban növekedett gépipari kivitelünk is, a szakosított gépipari termékek szállítása 40 százalékkal emelkedett. Tucatjával kötöttük az utóbbi időben a kétoldalú kooperációs egyezményeket, s tagjai vagyunk olyan két- vagy többoldalú vállalkozásoknak, mint a Csapágyipari Együttműködési Hivatal, a Hajóbérletet Koordináló Iroda, a Közös Szabványügyi Intézet stb. Hiba lenne azt állítani, hogy az integrációs kapcsolódok intenzifikálásának módszereiben ma már teljes az egyetértés a szocialista országok között. Nem kevés a nézetkülönbség, de történelmi előzményeinkből következik, hogy a szocialista országok fejlődési szintjének kiegyenlítődése a jövő feladata, s a ma még eltérő színt más-más álláspontokat is sugallhat. Ami a jövőt és ebben a magyar álláspontot illeti, ezt így összegezhetjük: meggyőződésünk, hogy a következő időszakban a KGST-országok közös és nemzeti érdekeit, a gazdasági együttműködés elmélyítését legjobban a szocialista gazdasági integráció fokozatos kibontakozása szolgálja, ezért a KGST keretében tevékenyen közreműködünk a kapcsolatok új, hatékonyabb formáinak kidolgozásában, alkalmazásában. 3