Figyelő, 1971. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-13 / 2. szám

— XALEIDOSmÓ■ Rezervátum — Kellene egy rezervátum — mondták az illetékesek. — Egy olyan rezervátum, ahol megőriz­zük és bemutatjuk az utókornak, melyek voltak azok a hiányos­ságok, amelyek hajdan, a hetve­nes években a vendéglátóipart jellemezték. Mi kell egy ilyen rezervátum­hoz? Szép helyiség, amelyekben dí­szes tányérok vannak az asztalon, de nincs sótartó. Ahol a majonézt nem kancsóban nem is tányér­kában, hanem cseppekben adják a vendégeknek. Ahol főként ő­­szel megjelölt ételek lesznek, s ahol a pincér gúnyos fintort vág, ha a vendég, urambocsá, gyü­mölcslét rendel. Persze, az az iga­zi, ha a pincér nemcsak gúnyos, hanem sértegeti is a vendégeket. Ha a konyhában nemcsak méreg­drágán főzik az ételeket, hanem olyan lassan, hogy a vendégnek közben elmenjen az étvágya. És legyen ebben a rezervátumban egy üzletvezető, aki mindenért elnézést kér és megígéri, hogy in­tézkedik, de nem teszi. És legyen ez a rezervátum valami nagyon szép, nagyon jó helyen, hogy mi­nél jobban fájjon a vendég szíve, amiért a pocsék kiszolgálás miatt soha többé nem teszi be majd a lábát. És úgy látszik megszületett a döntés, hogy a rezervátum legyen a bástyán, amelyet halásznak ne­veznek. Az intézkedések megtörténtek. Gyorsan, kifogástalanul. A ven­dég, aki manapság ez étterembe téved, meggyőződhet róla, hogy megtalálhatja mindazt, amit sze­retne elkerülni. Egyetlen mulasztást követtek el csak az illetékesek. Elfelejtet­ték kiírni a megjelölést: rezer­vátum. Ehelyett azt írták: osztá­­lyon felüli. E kis tévedés miatt a vendégek abban a hiedelemben hagyják el a helyiséget, hogy­ egy közönséges étteremben voltak. Egy nagyon közönséges étterem­ben! Bende Ibolya Reklámbumeráng A módszert hónapról hónapra variálják, finomítják honunkban. Konkréten: új, addig hazánkban nem gyártott­­terméket kínál vala­melyik üzem, reklámoz a keres­kedelem. A márkáról csinnadrat­­tázik a rádió, a cikket mutatja a televízió, s fotóját láthatja ked­ves lapjában a nyájas olvasó. Ez így rendben is van! A rendkívüli ezután következik. Ugyanis, amikorra a hírverők a célt elérik, az ismeretlen áru va­lóban ismert lesz, kedvelt, kere­sett, akkorra eltűnik a kirakatok­ból, az üzletekből, a raktárakból. Kifogy. Utánpótlás nincs. Az el­adók nem tudják, mikor lesz, s kapnak-e egyáltalán. Ilyen túlharangozott, agyonrek­lámozott közelmúlti újdonság a Sztár Tonic. A speciális ízű, szén­savval dúsított üdítő először nem­igen kellett, alig-alig keresték a Közért- és Csemegeboltokban. Amióta azonban a magyarok, a pestiek kipróbálták, s rájöttek — bizonyos italokkal is keverve —: kitűnő a Sztár Tonic, azóta a fel­biztatott vásárlók hiába kutatják városszerte. A meglevő készlete­ket eladták, pótlást nem rendel­tek vagy nem kapnak, esetleg, miután az elképzeltnél lassabban hódított, talán már nem is gyárt­ják. Az okot most nem nyomozzuk. A tény viszont akkor is tény: a sok ezer forintos propaganda hosszú távon a reklámozott áru­nak hívek helyett ellenségeket to­borzott, bumerángnak bizonyult. E sajátos magyar propaganda bűvészeire közgazdasági megha­tározó nincs. Az elnevezésre ér­demes lenne — mai szokás­”— pá­lyázatot hirdetni. A díj: két üveg Sztár Tonic, L. M. % wi^ ....... i ílmi m f-^eóti morzócíh f /s/\ Ki’ h0gy Van . I vele, nem tudom, Mm de egyre nehezeb-ÍÍZW^rx3lben tanulom me8 j az új postai díj- I \j Qu szabásokat. Meg- I j • i lehet, hogy túl va- I 1 * gyök a koron, amikor még jól memorizál az ember, bizonyos azonban, hogy mind több dologra kell odafigyel­ni. * Kezdetben volt a postai kül­demény súlya, s a bélyeg, amely­nek címlete a rendeltetési hely szerint változott. Most azután itt állunk télvíz idején a boríték nagyságával, amely se több, se kevesebb nem lehet az előírt méretnél. Nem kell különös jóstehetség ahhoz, hogy a portóbélyeg­­fogyasztás a közeli jövőben ör­vendetesen növekedni fog, sőt az illetéktelenül felszámított illeték sem lesz kevesebb. Egyszerűen azért, mivel a posta dolgozói is emberek, s csak fokozatosan ta­nulják meg az új szabályokat. Kedves figyelmesség viszont a posta részéről, hogy a levélszek­rényekre kiragasztotta a szab­ványméretes borítékot, amihez hozzá lehet mérni a küldemény nagyságát. Most már csak egy kis mérle­get kellene a szekrénykéken el­helyezni, meg egy portóbélyeg­­automatát, hogy a címzettnek ne okozzunk felesleges bosszúságot. Nem levelezni — az is jó. E l, -v Mindig figyel- l l mesen tanulmá- Zs nyozom a villamo­­­­sokon a figyel­­' a meztető felirato­­kat, amelyek a "W biztonságos közle-­­ kedésre intenek. - ' ■- Van ezek kö­zött egy, amelyen már hosszú ideje tűnődöm: egyet is értek ve­le, meg nem is. így szól a szö­veg: „A lépcsőn utazni tilos és nem indokolt!” A figyelmeztetés első részével lehetetlen egyet nem érteni. Bi­zony, veszélyes dolog az ilyesmi, így hát joggal tilos. Ami a második részt illeti, va­ló igaz, hogy vannak indokolat­lanul lépcsőn utazók, különösen a fiatalabb korosztálybeliek, még­sem ez a tipikus. Villamoson többnyire nem gondűző szórako­zásból utazik az ember; van bi­zonyos utazási cél — nem rit­kán munkahely —, amelyet idő­ben el kell érni. Persze, a koráb­bi indulás is megoldás, sőt gya­logolni is jó, és rendkívül egész­séges. Mindent egybevetve, lépcsőn utazni valóban helytelen. ’ De, hogy „nem indokolt” — ezen el­vitatkoznék néhány megálló­nyit ... ★ £1 9) Amikor pedig /?( / / elérkezik a hétfő, ■ jön nagy méltat­­lankodás az élel­­miszerboltokban, mivel a nagykö- £ *' J zönség — érthe­­tetlen okokból — viszolyog a szom­bati kenyértől. Az eladók őszin­ték, percig sem tagadják a szik­kadt valóságot, részvéttel, s ki­csit szomorúan mondogatják: szombati. Egy ilyen hétfői nap kora­estéjén tévedek be a nagy hús­boltba, ahol kenyeret is árul­nak, elsősorban az ott fogyasztott meleg ételek mellé. Akik csak ke­nyérért jönnek, csüggedten for­­dulnak ki a boltból: ezúttal is szombati a kenyér. A fogyasztópultnál házaspár álldogál, éppen most látnak hoz­zá a gőzölgő, meleg kolbásznak. Nem hiszek a szememnek: nem­csak a kolbász, a kenyér is gőzö­lög. Forgatom a fejem, hogyan történt a „csoda”, s egyszercsak megakad a szemem a grillsütőn. Tetején sorakoznak a szombati kenyerek, s éppen most válnak hétfőivé. Nemcsak kenyérrel él az em­ber. Ésszel is. —sö— ★ Jó lesnie megjegyezni... A jó rejtvény­fej­tő, pláne, ha kissé oknyomozó közgazdász is netán, iga­zán nem elégedhetik meg csupán az­zal, hogy rendre kitölti a rejtvény­mező négyzeteit, de ha már megol­dotta nem kevés fejtöréssel kezelt — és a fő sorokban elhelyezett — sze­rényen csípős kajánságunkat, kissé minden bizonnyal eltűnődik azon. Ilyen tűnődésre hívjuk meg most is az olvasót, mert igazán érdemes len­ne megjegyezni mai vízszintes 1., és a függőleges 16. számú sorainkban el­mondottakból levonható csöppnyi ta­nulságot. VÍZSZINTES (kétbetűsök: AN, LO, SK, IG, FS, DA). 16. Egykor önálló romantikus hangulatú kis falu, amely 1954-ben egyesült Balatonfüreddel. 17. Hegység Európa és Ázsia határán. 18. Versmérték, id.­szóval. 19. Zeneszer­ző (Béla), katona- és szalonzeneka­rok kiváló karmestere. 20. Az udva­riatlan kitessékelés szava. 22. A siva­tagok egykori hajója. 24. Az áram­forrás pozitív sarkával összekötött elektród. 25. Érintés útján érzékel. 26. És a­ többi, latin rövidítése. 27. Test­takaró. 29. Buddhista szerzetes. 31. Azonos értelmiségi foglalkozásúak testülete. 32. Ékes francia utca. 33. Postai küldemény. 36. Gyorsan. 38. valamilyen meghatározott célra bizto­sított pénzösszegek. 39. Fájdalom. 40. Jótékonyság, latin szóval. 42. Ember­oszlop. 43. Határállomás. 46. Rakpart, németül. 48. Baráti állam névbetűi. 50. Előcsarnok, udvar. .51. Görög sziget a Kykládok-csoportban. 52. Idegen tea. 53. Eszmélő. 55. Holland festő (Frans), a reális emberábrázolás egyik legnagyobb mestere volt. 57. London hírhedt túlzsúfolt, nyomorúságos vá­rosrészeinek, utcáinak elnevezése. 59. Valamikor híres fővárosi virágüzle­tek neve (Malvin). 60. Kivált, külö­nösen. 61. A budapesti Városliget hí­res Anonymus szobrának mestere (Miklós). 62. Megtörtént dolog. 63. Kí­sérleti edény, lombik. FÜGGŐLEGES (kétbetűsök: IS, DU, AM, EM, LG, IP, TE, Ge). 2. A sze­relmi költészet múzsája. 3. Hónaprö­vidítés. 4. Márk Csaba. 5. Pusztít. 6. Kelta eredetű nép Skóciában, Íror­szágban és a Man szigeten. 7. Gépko­­csirász. 8. A kukorica tudományos neve. 9. Százhúsz óra. 10. Díszes, de ma már ritka székfajta. 11. Háziszár­nyas. 12. Konok, makacs. 13. Fontos szervünk. 14. Hibát vét az írásban. 15. Nem, faj, latinul. 21. Bródy Sándor szerkesztésében megjelenő irodalmi és politikai hetilap (1903—1906.). 23. Ritka, de szép becézett női nevünk. 25. Dél-Indiában (főként Madras ál­lamban) élő nép. 27. Erélyesen be­hív. 28. Konyhakerti növény. 30. Ba­latoni fürdőhely. 31. Mátyás király al­­kancellárja (László), az ő hívására jött Budára Hess András, az első ma­gyarországi könyvnyomdász. 3­1. A szerelem vége. 34. LET. 35. Az egyik szülő becézése. 36. Bosszúság, harag, felháborodás vagy erős indulat kife­­jezése. 37. Visszamar. 40. Kisebb ran­gú török katona. 41. Neves amerikai filmszínész (Clark). 43. Szíria legna­gyobb városa, valamikor jelentős ke­reskedelmi központ. 44. Háborús part­ner, némi költői ízzel. 45. Válaszol. 47. Közép-keleti császárság. 49. Szovjet sziget a Balti-tengerben. 52. Teher, régi költői szóval. 54. A keresztrejt­vények spanyol exkirálynéja. 55. Meggyőződés. 56. Gyakori rövidítés. 58. Fordított negyvennyolcas tábor­nok. 59. Szárazföldi korcsolya. Valló Emil Az 1. számban megjelent kereszt­­rejtvény megfejtése: Órákon át is szembe tud nézni az előadóval, anél­kül, hogy egy szavára is figyelne. Gazdaságpolitika­ hetilap Főszerkesztő: DR. GARaM JÓZSEF. Szerkesztőség:­isulaja: Hírlapkiadó Vállalat VIII., Blaha Lujza tér 2. Telefon: 343—100. bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Előfizetési díj negyedévre 24.— Ft. Külföldön terjeszti a Kultúra Könyv- és Budapest 63. PF. 149. — Szikra Lapnyomda V., Alkotmány u. 10. Telefon: 312 — 553, 31­1 — 564, 312 — 113, 311 —302 Felelős kiadó: CSOLL­ÁNY FERENC. Terjeszt!: a Magyar Posta. Előfizethető Központi Hírlap Irodánál (Budapest V.­ József nádor tér 1. szd Hírlap Külkereskedelmi V. (és a Kultúra külföldi képviselete!) Cím-INDEX: 25 283 K Kiszámthatótea k­ iszámíthatatlanok az embe­rek. Alighanem ebből fa­kad a legtöbb probléma. A komputerek korszakában. Amikor a gépek mindent kiszámítanak. Csak az embereket nem. Na, az­után méghozzá a mi sajátos nem­zeti temperamentumunk! Ez újabb bizonytalansági forrás, ami a kiszámíthatatlanságot fokozza. S lám, mégis mindig másokon — mindig az „ügyeletes” illetékese­ken — verik el a port. Holott mi vagyunk a hibásak, szófogadó ügybuzgalmunk a vesztünk. Itt van ez a medícinroller, ta­lán tetszenek tudni, ez a kis gurigaszerszám, amivel derék honfitársaim, hallgatva a propa­ganda csáb­szavára, felesleges ki­lóikat szeretnék letornáztatni a hasukról. Igen ám, de a roller, amely mint újdonság tavaly a harmadik negyedévben 20 ezer példányban került forgalomba, kevésnek bizonyult. Olyan sikere volt, hogy a minap már arról ol­vashattam az illetékes miniszté­riumi főosztályvezető hírlapi vá­laszában, hogy „a medicinroller hiány okát megvizsgálta’’. Na, kérem tisztelettel, tehát, ide vezet a siker, felkerül az em­ber ... akarom mondani a roller­t, a hiánylistára. Elgondolkoz­tató a magyarázat is: A nagyke­reskedelmi vállalat „indulásul húszezer darabot rendelt, bár a fogyasztói kereslet mértékével nem lehetett tisztában. Az érdek­lődés minden képzeletet felül­múlt és a roller rövid idő alatt el­fogyott” ... Idézhetem még tovább is a vá­laszt, amelyből kiderül, hogy „a hiány megszüntetésére intézked­tünk, és így sikerült a gyártó cég­től további húszezer darabot ren­delni”, sőt ez idén „remélhetőleg megoldódik ez a probléma .. Nagy kő esett le a szívemről, őszintén örülök. Már kevésbé annak a másik esetnek, amely szintén kiszámít­­hatatlanságunkat illusztrálja. Ar­­ról van szó, hogy a KÖZÉRT ta­valy minden száz forinton felüli vásárlás után kis bélyeget adott a vevőknek azzal, hogy év végén darabonként 50 fillérért vissza­váltja, továbbá, hogy a sorszámo­zott bélyeges könyvecskék, juta­lomsorsoláson vesznek részt. Na, de menet közben a vevők az üz­letekben plakátok útján arról ér­tesültek, „hogy a jutalomsorsolá­son csak azok a könyvecskék vehetnek részt, amelyekben leg­alább 25 bélyeg van...” Ezt so­kan a KÖZÉRT eredeti ígéreté­vel, kötelezettségével ellentétes­nek, s ezért — enyhén szólva — méltánytalannak ítélték és rek­lamáltak. ♦ Fogadok, nem találjál? ki, mi volt a válasz. Lényegében az, hogy — idézem az Élelmiszer­kereskedelmi Iroda főosztályve­zetőjét — az említett feltétel ere­detileg valóban nem szerepelt. „Azonban időközben kiderült: olyan nagy az érdeklődés, hogy nem győztük a könyvecskéket gyártani. Ezért határoztunk úgy, hogy csak azok vehetnek részt a sorsoláson, akik legalább 25 bé­lyeggel rendelkeznek ... Én nem tartom helytelennek, igazságta­lannak, hogy megváltoztattuk eredeti elhatározásunkat...” Én igen! — mondhatnám ki ilyen formán is a tanulságot, de úgy hiszem, kis megerőltetéssel sikerül ennél okosabb dolgot is kisütnöm. Tetszettek olvasni ugye, kedves vásárlók, hogy túl nagy volt az érdeklődés. Mi hát a ta­nulság? Nem kell érdeklődni. (hogy)

Next