Figyelő, 1971. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-13 / 2. szám
— XALEIDOSmÓ■ Rezervátum — Kellene egy rezervátum — mondták az illetékesek. — Egy olyan rezervátum, ahol megőrizzük és bemutatjuk az utókornak, melyek voltak azok a hiányosságok, amelyek hajdan, a hetvenes években a vendéglátóipart jellemezték. Mi kell egy ilyen rezervátumhoz? Szép helyiség, amelyekben díszes tányérok vannak az asztalon, de nincs sótartó. Ahol a majonézt nem kancsóban nem is tányérkában, hanem cseppekben adják a vendégeknek. Ahol főként őszel megjelölt ételek lesznek, s ahol a pincér gúnyos fintort vág, ha a vendég, urambocsá, gyümölcslét rendel. Persze, az az igazi, ha a pincér nemcsak gúnyos, hanem sértegeti is a vendégeket. Ha a konyhában nemcsak méregdrágán főzik az ételeket, hanem olyan lassan, hogy a vendégnek közben elmenjen az étvágya. És legyen ebben a rezervátumban egy üzletvezető, aki mindenért elnézést kér és megígéri, hogy intézkedik, de nem teszi. És legyen ez a rezervátum valami nagyon szép, nagyon jó helyen, hogy minél jobban fájjon a vendég szíve, amiért a pocsék kiszolgálás miatt soha többé nem teszi be majd a lábát. És úgy látszik megszületett a döntés, hogy a rezervátum legyen a bástyán, amelyet halásznak neveznek. Az intézkedések megtörténtek. Gyorsan, kifogástalanul. A vendég, aki manapság ez étterembe téved, meggyőződhet róla, hogy megtalálhatja mindazt, amit szeretne elkerülni. Egyetlen mulasztást követtek el csak az illetékesek. Elfelejtették kiírni a megjelölést: rezervátum. Ehelyett azt írták: osztályon felüli. E kis tévedés miatt a vendégek abban a hiedelemben hagyják el a helyiséget, hogy egy közönséges étteremben voltak. Egy nagyon közönséges étteremben! Bende Ibolya Reklámbumeráng A módszert hónapról hónapra variálják, finomítják honunkban. Konkréten: új, addig hazánkban nem gyártottterméket kínál valamelyik üzem, reklámoz a kereskedelem. A márkáról csinnadrattázik a rádió, a cikket mutatja a televízió, s fotóját láthatja kedves lapjában a nyájas olvasó. Ez így rendben is van! A rendkívüli ezután következik. Ugyanis, amikorra a hírverők a célt elérik, az ismeretlen áru valóban ismert lesz, kedvelt, keresett, akkorra eltűnik a kirakatokból, az üzletekből, a raktárakból. Kifogy. Utánpótlás nincs. Az eladók nem tudják, mikor lesz, s kapnak-e egyáltalán. Ilyen túlharangozott, agyonreklámozott közelmúlti újdonság a Sztár Tonic. A speciális ízű, szénsavval dúsított üdítő először nemigen kellett, alig-alig keresték a Közért- és Csemegeboltokban. Amióta azonban a magyarok, a pestiek kipróbálták, s rájöttek — bizonyos italokkal is keverve —: kitűnő a Sztár Tonic, azóta a felbiztatott vásárlók hiába kutatják városszerte. A meglevő készleteket eladták, pótlást nem rendeltek vagy nem kapnak, esetleg, miután az elképzeltnél lassabban hódított, talán már nem is gyártják. Az okot most nem nyomozzuk. A tény viszont akkor is tény: a sok ezer forintos propaganda hosszú távon a reklámozott árunak hívek helyett ellenségeket toborzott, bumerángnak bizonyult. E sajátos magyar propaganda bűvészeire közgazdasági meghatározó nincs. Az elnevezésre érdemes lenne — mai szokás”— pályázatot hirdetni. A díj: két üveg Sztár Tonic, L. M. % wi^ ....... i ílmi m f-^eóti morzócíh f /s/\ Ki’ h0gy Van . I vele, nem tudom, Mm de egyre nehezeb-ÍÍZW^rx3lben tanulom me8 j az új postai díj- I \j Qu szabásokat. Meg- I j • i lehet, hogy túl va- I 1 * gyök a koron, amikor még jól memorizál az ember, bizonyos azonban, hogy mind több dologra kell odafigyelni. * Kezdetben volt a postai küldemény súlya, s a bélyeg, amelynek címlete a rendeltetési hely szerint változott. Most azután itt állunk télvíz idején a boríték nagyságával, amely se több, se kevesebb nem lehet az előírt méretnél. Nem kell különös jóstehetség ahhoz, hogy a portóbélyegfogyasztás a közeli jövőben örvendetesen növekedni fog, sőt az illetéktelenül felszámított illeték sem lesz kevesebb. Egyszerűen azért, mivel a posta dolgozói is emberek, s csak fokozatosan tanulják meg az új szabályokat. Kedves figyelmesség viszont a posta részéről, hogy a levélszekrényekre kiragasztotta a szabványméretes borítékot, amihez hozzá lehet mérni a küldemény nagyságát. Most már csak egy kis mérleget kellene a szekrénykéken elhelyezni, meg egy portóbélyegautomatát, hogy a címzettnek ne okozzunk felesleges bosszúságot. Nem levelezni — az is jó. E l, -v Mindig figyel- l l mesen tanulmá- Zs nyozom a villamosokon a figyel' a meztető feliratokat, amelyek a "W biztonságos közle- kedésre intenek. - ' ■- Van ezek között egy, amelyen már hosszú ideje tűnődöm: egyet is értek vele, meg nem is. így szól a szöveg: „A lépcsőn utazni tilos és nem indokolt!” A figyelmeztetés első részével lehetetlen egyet nem érteni. Bizony, veszélyes dolog az ilyesmi, így hát joggal tilos. Ami a második részt illeti, való igaz, hogy vannak indokolatlanul lépcsőn utazók, különösen a fiatalabb korosztálybeliek, mégsem ez a tipikus. Villamoson többnyire nem gondűző szórakozásból utazik az ember; van bizonyos utazási cél — nem ritkán munkahely —, amelyet időben el kell érni. Persze, a korábbi indulás is megoldás, sőt gyalogolni is jó, és rendkívül egészséges. Mindent egybevetve, lépcsőn utazni valóban helytelen. ’ De, hogy „nem indokolt” — ezen elvitatkoznék néhány megállónyit ... ★ £1 9) Amikor pedig /?( / / elérkezik a hétfő, ■ jön nagy méltatlankodás az élelmiszerboltokban, mivel a nagykö- £ *' J zönség — érthetetlen okokból — viszolyog a szombati kenyértől. Az eladók őszinték, percig sem tagadják a szikkadt valóságot, részvéttel, s kicsit szomorúan mondogatják: szombati. Egy ilyen hétfői nap koraestéjén tévedek be a nagy húsboltba, ahol kenyeret is árulnak, elsősorban az ott fogyasztott meleg ételek mellé. Akik csak kenyérért jönnek, csüggedten fordulnak ki a boltból: ezúttal is szombati a kenyér. A fogyasztópultnál házaspár álldogál, éppen most látnak hozzá a gőzölgő, meleg kolbásznak. Nem hiszek a szememnek: nemcsak a kolbász, a kenyér is gőzölög. Forgatom a fejem, hogyan történt a „csoda”, s egyszercsak megakad a szemem a grillsütőn. Tetején sorakoznak a szombati kenyerek, s éppen most válnak hétfőivé. Nemcsak kenyérrel él az ember. Ésszel is. —sö— ★ Jó lesnie megjegyezni... A jó rejtvényfejtő, pláne, ha kissé oknyomozó közgazdász is netán, igazán nem elégedhetik meg csupán azzal, hogy rendre kitölti a rejtvénymező négyzeteit, de ha már megoldotta nem kevés fejtöréssel kezelt — és a fő sorokban elhelyezett — szerényen csípős kajánságunkat, kissé minden bizonnyal eltűnődik azon. Ilyen tűnődésre hívjuk meg most is az olvasót, mert igazán érdemes lenne megjegyezni mai vízszintes 1., és a függőleges 16. számú sorainkban elmondottakból levonható csöppnyi tanulságot. VÍZSZINTES (kétbetűsök: AN, LO, SK, IG, FS, DA). 16. Egykor önálló romantikus hangulatú kis falu, amely 1954-ben egyesült Balatonfüreddel. 17. Hegység Európa és Ázsia határán. 18. Versmérték, id.szóval. 19. Zeneszerző (Béla), katona- és szalonzenekarok kiváló karmestere. 20. Az udvariatlan kitessékelés szava. 22. A sivatagok egykori hajója. 24. Az áramforrás pozitív sarkával összekötött elektród. 25. Érintés útján érzékel. 26. És a többi, latin rövidítése. 27. Testtakaró. 29. Buddhista szerzetes. 31. Azonos értelmiségi foglalkozásúak testülete. 32. Ékes francia utca. 33. Postai küldemény. 36. Gyorsan. 38. valamilyen meghatározott célra biztosított pénzösszegek. 39. Fájdalom. 40. Jótékonyság, latin szóval. 42. Emberoszlop. 43. Határállomás. 46. Rakpart, németül. 48. Baráti állam névbetűi. 50. Előcsarnok, udvar. .51. Görög sziget a Kykládok-csoportban. 52. Idegen tea. 53. Eszmélő. 55. Holland festő (Frans), a reális emberábrázolás egyik legnagyobb mestere volt. 57. London hírhedt túlzsúfolt, nyomorúságos városrészeinek, utcáinak elnevezése. 59. Valamikor híres fővárosi virágüzletek neve (Malvin). 60. Kivált, különösen. 61. A budapesti Városliget híres Anonymus szobrának mestere (Miklós). 62. Megtörtént dolog. 63. Kísérleti edény, lombik. FÜGGŐLEGES (kétbetűsök: IS, DU, AM, EM, LG, IP, TE, Ge). 2. A szerelmi költészet múzsája. 3. Hónaprövidítés. 4. Márk Csaba. 5. Pusztít. 6. Kelta eredetű nép Skóciában, Írországban és a Man szigeten. 7. Gépkocsirász. 8. A kukorica tudományos neve. 9. Százhúsz óra. 10. Díszes, de ma már ritka székfajta. 11. Háziszárnyas. 12. Konok, makacs. 13. Fontos szervünk. 14. Hibát vét az írásban. 15. Nem, faj, latinul. 21. Bródy Sándor szerkesztésében megjelenő irodalmi és politikai hetilap (1903—1906.). 23. Ritka, de szép becézett női nevünk. 25. Dél-Indiában (főként Madras államban) élő nép. 27. Erélyesen behív. 28. Konyhakerti növény. 30. Balatoni fürdőhely. 31. Mátyás király alkancellárja (László), az ő hívására jött Budára Hess András, az első magyarországi könyvnyomdász. 31. A szerelem vége. 34. LET. 35. Az egyik szülő becézése. 36. Bosszúság, harag, felháborodás vagy erős indulat kifejezése. 37. Visszamar. 40. Kisebb rangú török katona. 41. Neves amerikai filmszínész (Clark). 43. Szíria legnagyobb városa, valamikor jelentős kereskedelmi központ. 44. Háborús partner, némi költői ízzel. 45. Válaszol. 47. Közép-keleti császárság. 49. Szovjet sziget a Balti-tengerben. 52. Teher, régi költői szóval. 54. A keresztrejtvények spanyol exkirálynéja. 55. Meggyőződés. 56. Gyakori rövidítés. 58. Fordított negyvennyolcas tábornok. 59. Szárazföldi korcsolya. Valló Emil Az 1. számban megjelent keresztrejtvény megfejtése: Órákon át is szembe tud nézni az előadóval, anélkül, hogy egy szavára is figyelne. Gazdaságpolitika hetilap Főszerkesztő: DR. GARaM JÓZSEF. Szerkesztőség:isulaja: Hírlapkiadó Vállalat VIII., Blaha Lujza tér 2. Telefon: 343—100. bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Előfizetési díj negyedévre 24.— Ft. Külföldön terjeszti a Kultúra Könyv- és Budapest 63. PF. 149. — Szikra Lapnyomda V., Alkotmány u. 10. Telefon: 312 — 553, 311 — 564, 312 — 113, 311 —302 Felelős kiadó: CSOLLÁNY FERENC. Terjeszt!: a Magyar Posta. Előfizethető Központi Hírlap Irodánál (Budapest V. József nádor tér 1. szd Hírlap Külkereskedelmi V. (és a Kultúra külföldi képviselete!) Cím-INDEX: 25 283 K Kiszámthatótea k iszámíthatatlanok az emberek. Alighanem ebből fakad a legtöbb probléma. A komputerek korszakában. Amikor a gépek mindent kiszámítanak. Csak az embereket nem. Na, azután méghozzá a mi sajátos nemzeti temperamentumunk! Ez újabb bizonytalansági forrás, ami a kiszámíthatatlanságot fokozza. S lám, mégis mindig másokon — mindig az „ügyeletes” illetékeseken — verik el a port. Holott mi vagyunk a hibásak, szófogadó ügybuzgalmunk a vesztünk. Itt van ez a medícinroller, talán tetszenek tudni, ez a kis gurigaszerszám, amivel derék honfitársaim, hallgatva a propaganda csábszavára, felesleges kilóikat szeretnék letornáztatni a hasukról. Igen ám, de a roller, amely mint újdonság tavaly a harmadik negyedévben 20 ezer példányban került forgalomba, kevésnek bizonyult. Olyan sikere volt, hogy a minap már arról olvashattam az illetékes minisztériumi főosztályvezető hírlapi válaszában, hogy „a medicinroller hiány okát megvizsgálta’’. Na, kérem tisztelettel, tehát, ide vezet a siker, felkerül az ember ... akarom mondani a rollert, a hiánylistára. Elgondolkoztató a magyarázat is: A nagykereskedelmi vállalat „indulásul húszezer darabot rendelt, bár a fogyasztói kereslet mértékével nem lehetett tisztában. Az érdeklődés minden képzeletet felülmúlt és a roller rövid idő alatt elfogyott” ... Idézhetem még tovább is a választ, amelyből kiderül, hogy „a hiány megszüntetésére intézkedtünk, és így sikerült a gyártó cégtől további húszezer darabot rendelni”, sőt ez idén „remélhetőleg megoldódik ez a probléma .. Nagy kő esett le a szívemről, őszintén örülök. Már kevésbé annak a másik esetnek, amely szintén kiszámíthatatlanságunkat illusztrálja. Arról van szó, hogy a KÖZÉRT tavaly minden száz forinton felüli vásárlás után kis bélyeget adott a vevőknek azzal, hogy év végén darabonként 50 fillérért visszaváltja, továbbá, hogy a sorszámozott bélyeges könyvecskék, jutalomsorsoláson vesznek részt. Na, de menet közben a vevők az üzletekben plakátok útján arról értesültek, „hogy a jutalomsorsoláson csak azok a könyvecskék vehetnek részt, amelyekben legalább 25 bélyeg van...” Ezt sokan a KÖZÉRT eredeti ígéretével, kötelezettségével ellentétesnek, s ezért — enyhén szólva — méltánytalannak ítélték és reklamáltak. ♦ Fogadok, nem találjál? ki, mi volt a válasz. Lényegében az, hogy — idézem az Élelmiszerkereskedelmi Iroda főosztályvezetőjét — az említett feltétel eredetileg valóban nem szerepelt. „Azonban időközben kiderült: olyan nagy az érdeklődés, hogy nem győztük a könyvecskéket gyártani. Ezért határoztunk úgy, hogy csak azok vehetnek részt a sorsoláson, akik legalább 25 bélyeggel rendelkeznek ... Én nem tartom helytelennek, igazságtalannak, hogy megváltoztattuk eredeti elhatározásunkat...” Én igen! — mondhatnám ki ilyen formán is a tanulságot, de úgy hiszem, kis megerőltetéssel sikerül ennél okosabb dolgot is kisütnöm. Tetszettek olvasni ugye, kedves vásárlók, hogy túl nagy volt az érdeklődés. Mi hát a tanulság? Nem kell érdeklődni. (hogy)