Figyelő, 1974. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-02 / 1. szám

FIGYELŐ, 1974. JANUÁR 2. A DJO‘1 . Az 1974. évi népgazdasági terv­ét Az előttünk álló év gazdasági fejlő­désünknek igen fontos esztendeje lesz. Először, ez az év alapvető a IV. ötéves terv teljesítése szempontjából, hiszen meg kell erősítenünk az ötéves terv vég­rehajtásában eddig elért eredményeket, meg kell tenni a terv megvalósulása szempontjából szükséges soron levő intéz­kedéseket és fokozni kell az erőfeszíté­seket azokon a területeken, ahol a kitű­zött célok végrehajtásában elmaradtunk. Másodszor, 1974-ben már nemcsak a nép­­gazdasági tervezésben, hanem — különö­sen a fejlesztési politika területén — konkrét intézkedések révén is meg kell kezdenünk az 1975 utáni gazdasági fel­adatok végrehajtásának előkészítését, sőt részben megvalósítását is. Harmadszor, számolnunk kell azzal, hogy már érezhe­tő lesz azon — 1975 utáni időszakban az előrejelzések szerint kibontakozó­­ ten­dencia, hogy a külgazdasági feltételek a magyar népgazdaság fejlődése szempont­jából egyre bonyolultabbakká, nehezeb­bekké válnak. Az 1974. évi népgazdasági terv meg­alapozását elősegítette, hogy a tervező szervek 1973-ban körültekintően elemez­ték és értékelték a népgazdaság 1975-ig várható fejlődését és gazdaságpolitikai el­gondolásokat dolgoztak ki az V. ötéves népgazdasági terv koncepciójához. Az 1974. évi népgazdasági terv így alapvető­en a következőkből indul ki: — A IV. ötéves terv gazdaságpolitikai céljai és előirányzatai; — Az ötéves terv megvalósítása terén eddig elért eredmények, különösen az 1972—73. években bekövetkezett gazdasági fejlődés és jelenlegi gaz­dasági helyzetünk; — A népgazdaság 1974. évi fejlődésé­nek sajátos körülményei és feltéte­lei; — Az 1975 utáni fejlődés megalapozá­sának követelményei. Eredmények 1973-ban Gazdasági fejlődésünk egyik igen fon­tos pozitív jelensége, hogy 1973-ban to­vább folytatódtak és erősödtek azok a kedvező tendenciák, amelyek 1972-ben — az 1970—71. évek egyensúlyi zavarai után — alakultak ki. Népgazdaságunk 1973. évi fejlődését alapvetően az jellemzi, hogy a termelés és a külkereskedelmi te­vékenység a tervezettnél dinamikusab­ban, a belföldi felhasználás valamivel mérsékeltebben növekszik. Az ipari termelés a tervezett 5,5—6% helyett az előzetes adatok szerint 6—7%­­kal emelkedett. Eredményesen folytatód­tak a központi fejlesztési programok és rekonstrukciók, nőtt a termelés gazdasá­gossága és javult szerkezete. A mező­­gazdaságban jelentősen fejlődött a nö­vénytermelés és számottevően emelkedett az állatállomány; ennek alapján a ter­melés a tervezettnél nagyobb. Az építő­ipari termelés növekedési üteme ugyan a tervezettet csak megközelíti, de a fi­zetőképes kereslet mérsékelt ütemű emel­kedése következtében a kínálat és a ke­reslet viszonya a korábbinál kiegyensú­lyozottabb (bár az építési idők rövidí­tése terén jelentős javulás még nem kö­vetkezett be). A termelés tervezettnél gyorsabb emel­kedése együtt járt a termelékenység, az eszközkihasználás és a fajlagos anyagfel­használás javulásával, így a nemzeti jö­vedelem a tervezett 4—5% helyett 6— 7%-k­al nőtt. A nemzeti jövedelem ter­vezettnél gyorsabb növekedését a belföl­di felhasználás mérsékelt emelkedése kí­sérte. A lakosság reáljövedelme 1973-ban az előző évinél gyorsabb ütemben nőtt. Ezt — mint ismeretes — elősegítették az ipa­ri munkások bérének növelésére irányu­ló központi intézkedések is. A sertésál­lomány év eleji átmeneti visszaesése kö­vetkeztében a mezőgazdasági tevékeny­ségből származó jövedelmek azonban a tervezettnél valamivel lassabban emel­kedtek és így a lakosság fogyasztása a tervezett 5—5,5% helyett valószínűleg csak közel 5%-kal nőtt. A felhalmozás — az 1972.­ évi jelentős mérséklődés után — 1973-ban az előző évi szinten maradt. A beruházások ugyan kis mértékben, 2—3%-kal nőttek, a ter­vezett szintet azonban nem érték el. A népgazdaság egyensúlyának javulása és a beruházók pénzforrásai ennél nagyobb beruházási felhasználást is lehetővé tet­tek volna. A nagyobb előrehaladást azon­ban fékezte a kivitelezőképesség nem kellő mértékű javulása, beleértve a célok kijelölését, a beruházások tervezését és előkészítését, az építőipar és ipari hát­tere fejlődését. Tovább javult a készletgazdálkodás. A készletek növekedése a tervezettnél ki­sebb és a megtermelt nemzeti jövede­lemnek csak mintegy­ 3%-át veszi igény­be. A termelés dinamikus és a belföldi fel­­használás mérsékelt ütemű növekedése következtében a termelő vállalatok erő­teljesen törekedtek a kivitel növelésére. Ennek hatására mind a rubel, mind a dollár elszámolású kivitel gyorsabb ütem­ben emelkedett a behozatalnál. Ennek hatására a gazdasági egyensúly által megkívánt mértéket meghaladó nagysá­gú rubelaktívum alakult ki. Dollár el­számolásban az áruforgalmi és fizetési mérleg aktív, devizahelyzetünk javul. 1973. évi gazdasági fejlődésünk egészé­ben kedvezőnek ítélhető. A fejlődés üte­me és a fő arányok összhangban van­nak az ötéves tervvel, belső és külgazda­sági egyensúlyi helyzetünk tovább szi­lárdult és komoly előrehaladást értünk el a társadalmi termelés hatékonyságá­nak növelésében. Népgazdaságunkban ugyanakkor bizonyos strukturális ellent­mondások is megtalálhatók. Ezek lénye­ge, hogy gazdaságunk, különösen ipa­runk (bár a korábbinál jobban) még nem kielégítően alkalmazkodik a változó kül­földi és külgazdasági feltételekhez, a követelmények növekedéséhez. A terve­zetthez képest mutatkozó többlettermelés egy része a népgazdaság erőforrásainak gyorsan nem hasznosítható lekötését ered­ményezi. Nehezebb feltételek lesznek 1974-ben gazdasági tennivalóink fő jel­lemzője az, hogy népgazdaságunknak nö­vekvő feladatokat kell megoldania az 1973. évinél nehezebb feltételek között. A társadalmi termelés növekedésével, hatékonyságának fokozásával, az értéke­sítéssel és a jövedelemelosztással, vala­mint a népgazdaság egyensúlyi helyzeté­nek alakításával kapcsolatos feladatokat alapvetően az alábbi követelmények és tényezők befolyásolják: — A lakosság reáljövedelme és fo­gyasztása az 1971—73. években át­lagosan az ötéves tervben előirány­zott éves átlagnál lassabban emel­kedett. Ezért az ötéves terv élet­színvonalpolitikai céljainak teljesí­tése érdekében az elmúlt három év átlagánál — központi intézkedések útján is — nagyobb ütemben kell emelni a lakosság reáljövedelmét, ezen belül a munkások és alkalma­zottak reálbérét. ■— A felhalmozás az 1971. évi gyors növekedés után 1972-ben csökkent, majd 1973-ban az előző évi szinten maradt és így 1973-ban már az öt­éves tervben számítottnál alacso­nyabb, tehát a folyamatos és a jö­vőbeni fejlődés megalapozásához a nemzeti jövedelemnél valamivel gyorsabb ütemben kell növelni a szocialista szektor beruházásait és a kivitelezőképesség javítása útján biztosítani kell a tervszerűbb meg­valósítás feltételeit.­­ A szocialista országokkal folytatott áruforgalomban a kivitel gyors és a behozatal lassúbb növekedése kö­vetkeztében túlzott mértékű aktí­vum alakult ki. Ezért az áruforga­lom egyenlegét a kiegyensúlyozott­ság irányában kell fejleszteni és a behozatalt a kivitelnél gyorsabb ütemben kell növelni.­­ A tőkés világpiacon az energiahor­dozók és nyersanyagok, féltermékek, sőt a késztermékek árai is gyors ütemben emelkednek, s így a kivi­telt és annak jövedelmezőségét úgy kell fokozni, hogy az árvesztesége­ket minél nagyobb mértékben kom­penzáljuk és dollár elszámolású kül­kereskedelmi áruforgalmunk egyen­legének egyensúlyát fenntartsuk. Az említett gazdaságpolitikai követel­mények és tényezők együttes ,­értékelése alapján 1974-ben is a társadalmi termelés hatékonyságának növelését kell fő fel­adatunknak tekinteni és ennek érdeké­ben az ötéves tervben előirányzottnál gyorsabb ütemben kell emelni a munka termelékenységét, javítani kell a lekötött eszközök kihasználását, csökkenteni a fajlagos anyagköltségeket. Meg kell gyor­sítani — különösen a feldolgozóiparban — a termelés szerkezetének javítását, biztosítani kell a hazai kereslet jobb ki­elégítését és fokozni kell versenyképes­ségünket a külső piacokon. 1974-ben a nemzeti jövedelem növe­kedésének üteme az 1973. évinél kisebb, a belföldi felhasználásé pedig nagyobb lehet. A külgazdasági egyensúly terén ki­tűzött célokkal összhangban a belföldi végső felhasználás növekedési üteme kismértékben meghaladhatja a nemzeti jövedelemét. Nemzeti jövedelem ■ egyéni jövedelem A nemzeti jövedelmet 1974-ben mint­egy 5%-kal tervezzük növelni. A fejlő­dés üteme ennél abban az esetben lehet nagyobb, ha a társadalmi termelés haté­konysága a tervben számítottnál gyor­sabban javul és a többlettermelés a bel­földi felhasználással összefüggő kereslet teljesebb kielégítése mellett a dollár el­számolású kivitel további gazdaságos nö­velésére fordítható. Az ipari termelés 1974-ben az ötéves tervben tervezett átlagos ütemnek meg­felelően 5,5—6%-kal nő. A növekedés üteme az 1973. évinél lassúbb lesz. Mivel az élelmiszeripari termelés gyorsabban nő, a többi ágazat termelésének növe­kedése észrevehetően mérséklődik. Ez elsősorban azzal függ össze, hogy 1974- ben az értékesítési lehetőség­ek valószí­nűleg módosulnak. A belföldi értékesítés üteme némileg gyorsulhat, de a szocialis­ta országokba irányuló kivitel csak kis­mértékben növekszik. Ez néhány gép­ipari, vegyipari és könnyűipari vállalat termelésének növekedését korlátozhatja. E vállalatoknak erőfeszítéseket kell ten­­niök a termelés szerkezetének módosí­tására, amelynek eredményeként javít­hatják a belföldi kereslet kielégítését és az eddiginél gyorsabban növelhetik dol­lár elszámolású kivitelüket. Iparvállala­tainknak egyre nagyobb mértékben kell számolniuk azzal, hogy termelésük és értékesítésük kívánatos ütemű bővítése csak a termelés­­ szerkezetének gyorsabb változtatása, a termékek minőségének és műszaki színvonalának — így verseny­képességének — az eddiginél aktívabb fokozása esetén lehetséges. Az építőipar termelését 1974-ben az 1973. évinél gyorsabban, legalább 4%-kal szükséges növelni. Ennél gyorsabban kell bővíteni az állami vállalatok és szövet­kezetek építőipari termelését. Az építő­ipari vállalatoknak kivitelezési kapacitá­saikat elsősorban a folyamatban levő be­ruházások kivitelezésének gyorsítására, az építkezések befejezésére kell összpon­­tosítaniok. A mezőgazdasági termékek termelése — az 1973. évi gyors növekedés után — előreláthatólag csak mérsékeltebb ütem­ben, 2—2,5%-kal növelhető. A növeke­dés fő forrása a vágóállat-termelés foko­zása lesz, míg a növénytermelésben kü­lönösen a munkaigényes növények ter­melésének bővítésére van szükség. Életszínvonalpolitikai céljaink teljesí­tése érdekében 1974-ben tovább kell gyorsítani a lakosság jövedelmeinek és fogyasztásának növekedését. Mivel a jö­vedelemszabályozás „automatizmusa” ré­vén megvalósuló növekedés e cél eléré­sét önmagában nem tenné lehetővé, 1974- ben jelentős központi intézkedésekre is sor kerül: — a népesedéspolitikánkkal összhang­ban fokozódik a gyermekneveléshez való állami hozzájárulás; — a béraránytalanságok csökkentése érdekében egyes területeken bér­emelésekre kerül sor; A bérpreferenciában részesülnek egyes olyan vállalatok, ahol a szabályo­zók a kívánatos béremelkedést nem biztosítják. Ezek az intézkedések elősegítik, hogy az egy főre jutó reáljövedelem 5—3,5%­­kal, az egy keresőre jutó reálbér pedig 3,7°/0-kal emelkedjék és ennek alapján a lakosság fogyasztása 5,2—5,6%-kal nö­vekedjék. A termelő és kereskedelmi vállalatok megfelelő együttműködése és jó piaci munkája esetén a lakosság áruellátása zavartalan lesz. Fokozódó beruházás 1974. évi tervünk nagy figyelmet fordít jövőbeni gazdasági fejlődésünk megala­pozására. Ezért előirányozza, hogy a szo­cialista szektorban megvalósuló beruhá­zások — két évi stagnálás után — mint­egy 6—7%-kal, tehát a nemzeti jövede­lemnél gyorsabb ütemben emelkedjenek. Elsősorban a folyamatban levő beruhá­zások megvalósítására kell törekedni. Emellett azonban sor kerül néhány jelen­tős egyedi nagyberuházás kivitelezésének megkezdésér­e. Meghatározott területeken növekednek az állami célcsoportos beru­házások és az állami támogatások, to­vábbá az 1973. évinél nagyobb hitelkeret áll a gazdálkodó szervezetek rendelkezé­sére. Az 1974. évi beruházási­ tevékeny­ségben különösen az alábbi fejlesztési irányok érvényesülnek: — Az energetika fejlesztése. Ennek ér­dekében megkezdődik a Paksi Atom­erőmű és az Adriai Kőolajvezeték építése, növeljük a kőolaj és a föld­gáz termelésével és vezetékrendsze­rének fejlesztésével a szénbányászat korszerűsítésével, valamint a villa­mosenergia-hálózat bővítésével ösz­­szefüggő állami ráfordításokat. — Az építőanyagipar fejlesztése. En­nek érdekében megkezdődik a Bél­apátfalvi Cementgyár építése.­­ A lakossági fogyasztás perspektivi­kus növekedésének megalapozása. Ennek érdekében növekvő állami eszközökkel folytatódik a könnyű­ipar, valamint az élelmiszeripar (kü­lönösen a hús- és tejipar) rekonst­rukciója és fejlesztése, megkezdődik egy új kötöttárugyár építése, a Gyu­lai Húskombinát fejlesztése és bő­vítjük a belkereskedelmi hálózat fejlesztésével kapcsolatos állami tá­mogatást is.­­ A petrolkémiai ipar fejlesztése. En­nek érdekében megkezdődik a BVK új pvc-gyárának létesítése, valamint a Magyar Viscosag­yár PAN üzemé­nek fejlesztése. — A lakásépítés további növelése és a közműellátás javítása. — A közlekedés fejlesztése. Ennek ér­dekében gyorsul a budapesti met­róépítés és jelentősen növekszik a vasúti és közúti járművek beszer­zése. A beruházási hitelek növekedése az 1973. évinél aktívabb hitelezési politikára nyújt lehetőséget. A hitelezés során elő­térbe helyezik a folyamatban levő be­ruházások gyors ütemű megvalósítását, a konvertálható árualapok létrehozását, a termelési szerkezet korszerűsítését, vala­mint az elavult gépek és berendezések — elsősorban szocialista importból tör­ténő — cseréjét szolgáló fejlesztéseket. Külkereskedelmi feladatok A szocialista országokkal folytatott kül­kereskedelemben arra kell törekednünk, hogy a behozatal az elmúlt két év átla­gánál lényegesen gyorsabb ütemben nö­vekedjék. Ezért a felhasználási szükség­letek növekvő hányadát kell szocialista importból fedezni. Ezt külön kedvezmé­nyek és hitelek is elősegítik, a lényeg azonban az, hogy a szocialista import a gazdaság meglevő termelői és fogyasztói keresletének kielégítésében minél na­gyobb szerephez jusson. Ehhez a termelő, a bel- és külkereskedelmi vállalatok te­vékenységét ilyen irányban, javítani kell. A kivitel a behozatalnál lassabban emel­kedhet, államközi kötelezettségeinknek természetesen maradéktalanul eleget kell tenni. A tőkés országokkal folytatott külke­reskedelmünket 1974-ben előreláthatólag nagymértékben befolyásolja az energia- és anyagárak, valamint a félkész- és késztermékárak növekedése. Jó piaci munkával, a kivitel szerkezetének javítá­sával, valamint az importból beszerzett termékek takarékos felhasználásával elő­ kell segíteni, hogy az ezzel kapcsolatos népgazdasági hátrányokat minimálisra szorítsuk és fenntartsuk az áruforgalom egyensúlyát A világpiaci árak növekvő tendenciája nemcsak a külkereskedelmi áruforgalom­ra hat, hanem pénzügyi és árpolitikánk­ra is. Az importár-emelkedés nagyobb részét a jövő esztendőben az állami költ­ségvetés finanszírozza. Ennek elősegítése érdekében az exportárnyereségből való osztozkodás terén is indokolt növelni a költségvetés arányát. Még így is azzal kell azonban számolni, hogy az ezzel kap­csolatos központi terhek egyenlegükben is növekednek. Emellett a világpiaci ár­hatásoknak az állami költségvetés által történő lefogása növeli a belföldi árará­nyoknak a világpiaci árarányoktól való eltérését. Ez kedvezőtlen irányba orien­tálja a termelőket és felhasználókat, ha­tékonyság növelése ellen ható tényező­­­­ként jelentkezik, károsan befolyásolja ,a termelés és felhasználás szerkezetének alakulását. Ezért ezt a kérdést nagy gon­dossággal kell tanulmányozni és keresni kell olyan tartós megoldásokat, amelyek egyaránt elősegítik a viszonylagos ársta­­­­­bilitás követelményeinek betartását, az állami költségvetés érdekeinek kielégíté­sét, valamint az importbeszerzésekkel és exportfejlesztéssel kapcsolatos vállalati érdekeltségnek a népgazdasági érdekek­hez való igazítását. Balassa Ákos 3

Next