Figyelő, 1974. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-02 / 1. szám
FIGYELŐ, 1974. JANUÁR 2. A DJO‘1 . Az 1974. évi népgazdasági tervét Az előttünk álló év gazdasági fejlődésünknek igen fontos esztendeje lesz. Először, ez az év alapvető a IV. ötéves terv teljesítése szempontjából, hiszen meg kell erősítenünk az ötéves terv végrehajtásában eddig elért eredményeket, meg kell tenni a terv megvalósulása szempontjából szükséges soron levő intézkedéseket és fokozni kell az erőfeszítéseket azokon a területeken, ahol a kitűzött célok végrehajtásában elmaradtunk. Másodszor, 1974-ben már nemcsak a népgazdasági tervezésben, hanem — különösen a fejlesztési politika területén — konkrét intézkedések révén is meg kell kezdenünk az 1975 utáni gazdasági feladatok végrehajtásának előkészítését, sőt részben megvalósítását is. Harmadszor, számolnunk kell azzal, hogy már érezhető lesz azon — 1975 utáni időszakban az előrejelzések szerint kibontakozó tendencia, hogy a külgazdasági feltételek a magyar népgazdaság fejlődése szempontjából egyre bonyolultabbakká, nehezebbekké válnak. Az 1974. évi népgazdasági terv megalapozását elősegítette, hogy a tervező szervek 1973-ban körültekintően elemezték és értékelték a népgazdaság 1975-ig várható fejlődését és gazdaságpolitikai elgondolásokat dolgoztak ki az V. ötéves népgazdasági terv koncepciójához. Az 1974. évi népgazdasági terv így alapvetően a következőkből indul ki: — A IV. ötéves terv gazdaságpolitikai céljai és előirányzatai; — Az ötéves terv megvalósítása terén eddig elért eredmények, különösen az 1972—73. években bekövetkezett gazdasági fejlődés és jelenlegi gazdasági helyzetünk; — A népgazdaság 1974. évi fejlődésének sajátos körülményei és feltételei; — Az 1975 utáni fejlődés megalapozásának követelményei. Eredmények 1973-ban Gazdasági fejlődésünk egyik igen fontos pozitív jelensége, hogy 1973-ban tovább folytatódtak és erősödtek azok a kedvező tendenciák, amelyek 1972-ben — az 1970—71. évek egyensúlyi zavarai után — alakultak ki. Népgazdaságunk 1973. évi fejlődését alapvetően az jellemzi, hogy a termelés és a külkereskedelmi tevékenység a tervezettnél dinamikusabban, a belföldi felhasználás valamivel mérsékeltebben növekszik. Az ipari termelés a tervezett 5,5—6% helyett az előzetes adatok szerint 6—7%kal emelkedett. Eredményesen folytatódtak a központi fejlesztési programok és rekonstrukciók, nőtt a termelés gazdaságossága és javult szerkezete. A mezőgazdaságban jelentősen fejlődött a növénytermelés és számottevően emelkedett az állatállomány; ennek alapján a termelés a tervezettnél nagyobb. Az építőipari termelés növekedési üteme ugyan a tervezettet csak megközelíti, de a fizetőképes kereslet mérsékelt ütemű emelkedése következtében a kínálat és a kereslet viszonya a korábbinál kiegyensúlyozottabb (bár az építési idők rövidítése terén jelentős javulás még nem következett be). A termelés tervezettnél gyorsabb emelkedése együtt járt a termelékenység, az eszközkihasználás és a fajlagos anyagfelhasználás javulásával, így a nemzeti jövedelem a tervezett 4—5% helyett 6— 7%-kal nőtt. A nemzeti jövedelem tervezettnél gyorsabb növekedését a belföldi felhasználás mérsékelt emelkedése kísérte. A lakosság reáljövedelme 1973-ban az előző évinél gyorsabb ütemben nőtt. Ezt — mint ismeretes — elősegítették az ipari munkások bérének növelésére irányuló központi intézkedések is. A sertésállomány év eleji átmeneti visszaesése következtében a mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelmek azonban a tervezettnél valamivel lassabban emelkedtek és így a lakosság fogyasztása a tervezett 5—5,5% helyett valószínűleg csak közel 5%-kal nőtt. A felhalmozás — az 1972. évi jelentős mérséklődés után — 1973-ban az előző évi szinten maradt. A beruházások ugyan kis mértékben, 2—3%-kal nőttek, a tervezett szintet azonban nem érték el. A népgazdaság egyensúlyának javulása és a beruházók pénzforrásai ennél nagyobb beruházási felhasználást is lehetővé tettek volna. A nagyobb előrehaladást azonban fékezte a kivitelezőképesség nem kellő mértékű javulása, beleértve a célok kijelölését, a beruházások tervezését és előkészítését, az építőipar és ipari háttere fejlődését. Tovább javult a készletgazdálkodás. A készletek növekedése a tervezettnél kisebb és a megtermelt nemzeti jövedelemnek csak mintegy 3%-át veszi igénybe. A termelés dinamikus és a belföldi felhasználás mérsékelt ütemű növekedése következtében a termelő vállalatok erőteljesen törekedtek a kivitel növelésére. Ennek hatására mind a rubel, mind a dollár elszámolású kivitel gyorsabb ütemben emelkedett a behozatalnál. Ennek hatására a gazdasági egyensúly által megkívánt mértéket meghaladó nagyságú rubelaktívum alakult ki. Dollár elszámolásban az áruforgalmi és fizetési mérleg aktív, devizahelyzetünk javul. 1973. évi gazdasági fejlődésünk egészében kedvezőnek ítélhető. A fejlődés üteme és a fő arányok összhangban vannak az ötéves tervvel, belső és külgazdasági egyensúlyi helyzetünk tovább szilárdult és komoly előrehaladást értünk el a társadalmi termelés hatékonyságának növelésében. Népgazdaságunkban ugyanakkor bizonyos strukturális ellentmondások is megtalálhatók. Ezek lényege, hogy gazdaságunk, különösen iparunk (bár a korábbinál jobban) még nem kielégítően alkalmazkodik a változó külföldi és külgazdasági feltételekhez, a követelmények növekedéséhez. A tervezetthez képest mutatkozó többlettermelés egy része a népgazdaság erőforrásainak gyorsan nem hasznosítható lekötését eredményezi. Nehezebb feltételek lesznek 1974-ben gazdasági tennivalóink fő jellemzője az, hogy népgazdaságunknak növekvő feladatokat kell megoldania az 1973. évinél nehezebb feltételek között. A társadalmi termelés növekedésével, hatékonyságának fokozásával, az értékesítéssel és a jövedelemelosztással, valamint a népgazdaság egyensúlyi helyzetének alakításával kapcsolatos feladatokat alapvetően az alábbi követelmények és tényezők befolyásolják: — A lakosság reáljövedelme és fogyasztása az 1971—73. években átlagosan az ötéves tervben előirányzott éves átlagnál lassabban emelkedett. Ezért az ötéves terv életszínvonalpolitikai céljainak teljesítése érdekében az elmúlt három év átlagánál — központi intézkedések útján is — nagyobb ütemben kell emelni a lakosság reáljövedelmét, ezen belül a munkások és alkalmazottak reálbérét. ■— A felhalmozás az 1971. évi gyors növekedés után 1972-ben csökkent, majd 1973-ban az előző évi szinten maradt és így 1973-ban már az ötéves tervben számítottnál alacsonyabb, tehát a folyamatos és a jövőbeni fejlődés megalapozásához a nemzeti jövedelemnél valamivel gyorsabb ütemben kell növelni a szocialista szektor beruházásait és a kivitelezőképesség javítása útján biztosítani kell a tervszerűbb megvalósítás feltételeit. A szocialista országokkal folytatott áruforgalomban a kivitel gyors és a behozatal lassúbb növekedése következtében túlzott mértékű aktívum alakult ki. Ezért az áruforgalom egyenlegét a kiegyensúlyozottság irányában kell fejleszteni és a behozatalt a kivitelnél gyorsabb ütemben kell növelni. A tőkés világpiacon az energiahordozók és nyersanyagok, féltermékek, sőt a késztermékek árai is gyors ütemben emelkednek, s így a kivitelt és annak jövedelmezőségét úgy kell fokozni, hogy az árveszteségeket minél nagyobb mértékben kompenzáljuk és dollár elszámolású külkereskedelmi áruforgalmunk egyenlegének egyensúlyát fenntartsuk. Az említett gazdaságpolitikai követelmények és tényezők együttes ,értékelése alapján 1974-ben is a társadalmi termelés hatékonyságának növelését kell fő feladatunknak tekinteni és ennek érdekében az ötéves tervben előirányzottnál gyorsabb ütemben kell emelni a munka termelékenységét, javítani kell a lekötött eszközök kihasználását, csökkenteni a fajlagos anyagköltségeket. Meg kell gyorsítani — különösen a feldolgozóiparban — a termelés szerkezetének javítását, biztosítani kell a hazai kereslet jobb kielégítését és fokozni kell versenyképességünket a külső piacokon. 1974-ben a nemzeti jövedelem növekedésének üteme az 1973. évinél kisebb, a belföldi felhasználásé pedig nagyobb lehet. A külgazdasági egyensúly terén kitűzött célokkal összhangban a belföldi végső felhasználás növekedési üteme kismértékben meghaladhatja a nemzeti jövedelemét. Nemzeti jövedelem ■ egyéni jövedelem A nemzeti jövedelmet 1974-ben mintegy 5%-kal tervezzük növelni. A fejlődés üteme ennél abban az esetben lehet nagyobb, ha a társadalmi termelés hatékonysága a tervben számítottnál gyorsabban javul és a többlettermelés a belföldi felhasználással összefüggő kereslet teljesebb kielégítése mellett a dollár elszámolású kivitel további gazdaságos növelésére fordítható. Az ipari termelés 1974-ben az ötéves tervben tervezett átlagos ütemnek megfelelően 5,5—6%-kal nő. A növekedés üteme az 1973. évinél lassúbb lesz. Mivel az élelmiszeripari termelés gyorsabban nő, a többi ágazat termelésének növekedése észrevehetően mérséklődik. Ez elsősorban azzal függ össze, hogy 1974- ben az értékesítési lehetőségek valószínűleg módosulnak. A belföldi értékesítés üteme némileg gyorsulhat, de a szocialista országokba irányuló kivitel csak kismértékben növekszik. Ez néhány gépipari, vegyipari és könnyűipari vállalat termelésének növekedését korlátozhatja. E vállalatoknak erőfeszítéseket kell tenniök a termelés szerkezetének módosítására, amelynek eredményeként javíthatják a belföldi kereslet kielégítését és az eddiginél gyorsabban növelhetik dollár elszámolású kivitelüket. Iparvállalatainknak egyre nagyobb mértékben kell számolniuk azzal, hogy termelésük és értékesítésük kívánatos ütemű bővítése csak a termelés szerkezetének gyorsabb változtatása, a termékek minőségének és műszaki színvonalának — így versenyképességének — az eddiginél aktívabb fokozása esetén lehetséges. Az építőipar termelését 1974-ben az 1973. évinél gyorsabban, legalább 4%-kal szükséges növelni. Ennél gyorsabban kell bővíteni az állami vállalatok és szövetkezetek építőipari termelését. Az építőipari vállalatoknak kivitelezési kapacitásaikat elsősorban a folyamatban levő beruházások kivitelezésének gyorsítására, az építkezések befejezésére kell összpontosítaniok. A mezőgazdasági termékek termelése — az 1973. évi gyors növekedés után — előreláthatólag csak mérsékeltebb ütemben, 2—2,5%-kal növelhető. A növekedés fő forrása a vágóállat-termelés fokozása lesz, míg a növénytermelésben különösen a munkaigényes növények termelésének bővítésére van szükség. Életszínvonalpolitikai céljaink teljesítése érdekében 1974-ben tovább kell gyorsítani a lakosság jövedelmeinek és fogyasztásának növekedését. Mivel a jövedelemszabályozás „automatizmusa” révén megvalósuló növekedés e cél elérését önmagában nem tenné lehetővé, 1974- ben jelentős központi intézkedésekre is sor kerül: — a népesedéspolitikánkkal összhangban fokozódik a gyermekneveléshez való állami hozzájárulás; — a béraránytalanságok csökkentése érdekében egyes területeken béremelésekre kerül sor; A bérpreferenciában részesülnek egyes olyan vállalatok, ahol a szabályozók a kívánatos béremelkedést nem biztosítják. Ezek az intézkedések elősegítik, hogy az egy főre jutó reáljövedelem 5—3,5%kal, az egy keresőre jutó reálbér pedig 3,7°/0-kal emelkedjék és ennek alapján a lakosság fogyasztása 5,2—5,6%-kal növekedjék. A termelő és kereskedelmi vállalatok megfelelő együttműködése és jó piaci munkája esetén a lakosság áruellátása zavartalan lesz. Fokozódó beruházás 1974. évi tervünk nagy figyelmet fordít jövőbeni gazdasági fejlődésünk megalapozására. Ezért előirányozza, hogy a szocialista szektorban megvalósuló beruházások — két évi stagnálás után — mintegy 6—7%-kal, tehát a nemzeti jövedelemnél gyorsabb ütemben emelkedjenek. Elsősorban a folyamatban levő beruházások megvalósítására kell törekedni. Emellett azonban sor kerül néhány jelentős egyedi nagyberuházás kivitelezésének megkezdésére. Meghatározott területeken növekednek az állami célcsoportos beruházások és az állami támogatások, továbbá az 1973. évinél nagyobb hitelkeret áll a gazdálkodó szervezetek rendelkezésére. Az 1974. évi beruházási tevékenységben különösen az alábbi fejlesztési irányok érvényesülnek: — Az energetika fejlesztése. Ennek érdekében megkezdődik a Paksi Atomerőmű és az Adriai Kőolajvezeték építése, növeljük a kőolaj és a földgáz termelésével és vezetékrendszerének fejlesztésével a szénbányászat korszerűsítésével, valamint a villamosenergia-hálózat bővítésével öszszefüggő állami ráfordításokat. — Az építőanyagipar fejlesztése. Ennek érdekében megkezdődik a Bélapátfalvi Cementgyár építése. A lakossági fogyasztás perspektivikus növekedésének megalapozása. Ennek érdekében növekvő állami eszközökkel folytatódik a könnyűipar, valamint az élelmiszeripar (különösen a hús- és tejipar) rekonstrukciója és fejlesztése, megkezdődik egy új kötöttárugyár építése, a Gyulai Húskombinát fejlesztése és bővítjük a belkereskedelmi hálózat fejlesztésével kapcsolatos állami támogatást is. A petrolkémiai ipar fejlesztése. Ennek érdekében megkezdődik a BVK új pvc-gyárának létesítése, valamint a Magyar Viscosagyár PAN üzemének fejlesztése. — A lakásépítés további növelése és a közműellátás javítása. — A közlekedés fejlesztése. Ennek érdekében gyorsul a budapesti metróépítés és jelentősen növekszik a vasúti és közúti járművek beszerzése. A beruházási hitelek növekedése az 1973. évinél aktívabb hitelezési politikára nyújt lehetőséget. A hitelezés során előtérbe helyezik a folyamatban levő beruházások gyors ütemű megvalósítását, a konvertálható árualapok létrehozását, a termelési szerkezet korszerűsítését, valamint az elavult gépek és berendezések — elsősorban szocialista importból történő — cseréjét szolgáló fejlesztéseket. Külkereskedelmi feladatok A szocialista országokkal folytatott külkereskedelemben arra kell törekednünk, hogy a behozatal az elmúlt két év átlagánál lényegesen gyorsabb ütemben növekedjék. Ezért a felhasználási szükségletek növekvő hányadát kell szocialista importból fedezni. Ezt külön kedvezmények és hitelek is elősegítik, a lényeg azonban az, hogy a szocialista import a gazdaság meglevő termelői és fogyasztói keresletének kielégítésében minél nagyobb szerephez jusson. Ehhez a termelő, a bel- és külkereskedelmi vállalatok tevékenységét ilyen irányban, javítani kell. A kivitel a behozatalnál lassabban emelkedhet, államközi kötelezettségeinknek természetesen maradéktalanul eleget kell tenni. A tőkés országokkal folytatott külkereskedelmünket 1974-ben előreláthatólag nagymértékben befolyásolja az energia- és anyagárak, valamint a félkész- és késztermékárak növekedése. Jó piaci munkával, a kivitel szerkezetének javításával, valamint az importból beszerzett termékek takarékos felhasználásával elő kell segíteni, hogy az ezzel kapcsolatos népgazdasági hátrányokat minimálisra szorítsuk és fenntartsuk az áruforgalom egyensúlyát A világpiaci árak növekvő tendenciája nemcsak a külkereskedelmi áruforgalomra hat, hanem pénzügyi és árpolitikánkra is. Az importár-emelkedés nagyobb részét a jövő esztendőben az állami költségvetés finanszírozza. Ennek elősegítése érdekében az exportárnyereségből való osztozkodás terén is indokolt növelni a költségvetés arányát. Még így is azzal kell azonban számolni, hogy az ezzel kapcsolatos központi terhek egyenlegükben is növekednek. Emellett a világpiaci árhatásoknak az állami költségvetés által történő lefogása növeli a belföldi árarányoknak a világpiaci árarányoktól való eltérését. Ez kedvezőtlen irányba orientálja a termelőket és felhasználókat, hatékonyság növelése ellen ható tényezőként jelentkezik, károsan befolyásolja ,a termelés és felhasználás szerkezetének alakulását. Ezért ezt a kérdést nagy gondossággal kell tanulmányozni és keresni kell olyan tartós megoldásokat, amelyek egyaránt elősegítik a viszonylagos árstabilitás követelményeinek betartását, az állami költségvetés érdekeinek kielégítését, valamint az importbeszerzésekkel és exportfejlesztéssel kapcsolatos vállalati érdekeltségnek a népgazdasági érdekekhez való igazítását. Balassa Ákos 3