Figyelő, 1982. július-december (26. évfolyam, 26-52. szám)
1982-07-01 / 26. szám
1982/JÚLIUS 1 t IMF-tagság: új lehetőségek Magyarország, mint minden műszaki, gazdasági fejlődésben elmaradni nem akaró ország, széles sávon kíván bekapcsolódni a nemzetközi munkamegosztásba. Ezt a szándékot tükrözi aktív részvételünk a KGST gazdasági együttműködésének bővítésében, és az elfogadott dokumentumok céljainak megvalósításában. Bővülnek gazdasági kapcsolataink a fejlett tőkés országokkal is, amelyek külkereskedelmi forgalmunkban kb. 40 százalékkal részesednek. E célt szolgálja a gazdaságirányításnak a világgazdasági impulzusokra való gyorsabb reagálást megkönnyítő és az ország nemzetközi alkalmazkodóképességét elősegítő formálása is. A nemzetközi munkamegosztásban való hatékony részvétel csak a világgazdaság monetáris folyamataiba való integrálódással képzelhető el. Ezt szolgálja bankjaink tevékenysége a nemzetközi pénzes hitelpiacokon, az MNB külföldi bank- és képviseleti hálózatának fejlesztése, tagsága a Nemzetközi Fizetések Bankjában stb. Magyarországnak az elkövetkező években növelnie kell a nemzetközi gazdasági és monetáris együttműködésben való részvételét. Mindezen követelményekkel összhangban került sor kapcsolatainak rendezésére a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel. A Nemzetközi Valuta Alap (angol nyelvű rövidítése: IMF) Alapokmányának aláírása magyar részről 1982. május 6-án történt meg, miután a szavazó tagállamok egyöntetűen Magyarország csatlakozása mellett foglaltak állást. Az alaptőkerészesedésünk, azaz a kvóta összege 375 millió SDR. Az alaptőke-részesedés nagyságrendjében elsősorban a magyar gazdaság nyitottsága, a külkereskedelemnek a gazdaság életében betöltött jelentős szerepe jut kifejezésre. A kvóta egyötödét konvertibilis valutában, a négyötödét pedig forintban kell befizetni. A konvertibilis valutában befizetett kvótarész fizetésimérleg-gondok esetén automatikusan lehívható, és költségmentesen, tartósan igénybe vehető. Az igénybe nem vett hányad viszont része a hazai devizatartalékoknak. A hitellehetőségek bővülése A tagságból az országnak számos gazdasági előnye származik. Ezek közül első a devizális háttér jelentős megerősödése, ami részben közvetlen, részben közvetett formában jelentkezik. Minden tagállam pénzügyi pozícióját közvetlenül erősítik az IMF különböző hitellehetőségei. Az alaptól lehívható hitelek nagyságrendje a kvóta összegén alapul. Egy-egy tagország három egymást követő évben kvótájának maximálisan évi 150, tehát összesen 450 százaléka erejéig vehet igénybe hiteleket az IMF-től. Az esedékes törlesztések nélküli halmozott tartozás a kvóta 600 százaléka. A felső korlátba azonban nem kell beszámítani az IMF által az adott ország részére a gabonaimport költségnövekedésének ellensúlyozása, az exportbevétel-kiesések kiegyenlítése, illetve a nemzetközi nyersanyagegyezmények keretében létrehozott ütköző készletek finanszírozása céljából biztosított hitelek összegét. Az utóbbiak együttesen a kvóta 175 százalékát érhetik el. A jelenlegi szabályok szerint tehát bármely tagállam adott időpontban elvileg a kvóta 7,75-szeresének megfelelő összeggel tartozhat az Alapnak. (Meg kell azonban jegyezni, hogy a legutóbbi hitelezési irányelvek deklarált célja a rugalmasság és ennek megfelelően a felső határok egyáltalán nem merevek. Ha például valamely tagállam kvótája gazdasági méretéhez képest kicsi, vagy kivételesen szigorú gazdasági stabilizációs programot dolgoz ki, e limitek átléphetők.) A hitelmegállapodások két formában, a hagyományos franche mechanizmus és az ún. kibővített eljárás keretében jöhetnek létre. A korábbi évekhez képest többletként jelentkező hitelek a Valuta Alap kiegészítő, illetve kölcsön forrásaiból származnak. A Valuta Alap tagság azonban nemcsak közvetlen hitelfelvételi előnyökkel jár, hanem közvetetten is bővíti a külföldi kölcsönforrásokat. Az ugyanis, hogy a csatlakozó állam kész a nemzetközi monetáris együttműködésben az IMF Alapokmányában rögzített szabályok szerint részt venni, fokozza iránta a bankvilág bizalmát, növeli a pénz- és tőkepiaci hitelképességet. Ez egyrészt azzal jár, hogy növekszik a magántőkepiacokról felvehető hitelek volumene, mivel bejut a tőkepiac azon szegmenseibe, amelyekbe korábban nem volt módja, másrészt kedvezőbbé válhatnak a külföldi kölcsönök feltételei. A tőkepiaci bomlást javítja a tagállamok és az IMF között kialakuló jó kapcsolat, az együttműködési készség. Magyarország csatlakozása nyomán, mindenekelőtt azzal számolunk, hogy a tagság hitelképességünkre gyakorolt befolyása ellensúlyozza a bonitásunkat jelenleg kedvezőtlenül érintő, rajtunk kívül álló tényezők negatív hatását. A Valuta Alap hitellehetőségei biztosítékot adnak arra, hogy pótlólagos külső forrásokat igénybe vegyünk likviditási helyzetünk javításához, ha gazdasági érdekeink így kívánják. SDR-juttatások A Valuta Alap tagállamai önkéntesen részt vehetnek a Különleges Lehívási Jogok Főosztályának munkájában. A résztvevők részesülhetnek a szervezet időszakos SDR allokációiból. Az Alapszabály által biztosított lehetőségeken túl az SDR felhasználási köre az ügyvezetőség számos döntése alapján bővült az utóbbi időben. Alkalmazható swap megállapodásokban, határidős ügyletekben, kölcsönnyújtásoknál és törlesztéseknél, általában pénzügyi kötelezettségek teljesítésének biztosítékaként és segélyek nyújtásánál. A nemzetközi fuvardíj-elszámolásoknál 1932. januárjától a Szovjetunió is hajlandó SDR-térítést elfogadni. Az SDR-mechanizmus liberalizálása és a fejlődő országok fizetési problémáinak kiéleződése következtében a fejlődő országok egyre inkább arra törekszenek, hogy a kvótaarányos folyósításnál nagyobb összegű SDR-juttatásokat és szükségletarányos, azaz a likviditási igények szerinti allokációt eszközöljenek ki maguknak. (Az ezzel kapcsolatos viták miatt a nyolcvanas évek első felében kibocsátandó SDR összegéről még nem született döntés.) Magyarország a Valuta Alaphoz történt csatlakozásakor bejelentette, hogy részt kíván venni a Különleges Lehívási Jogok Főosztályának munkájában is. Feltételezve, hogy az elkövetkezendő években az SDR-allokációk évi összege a korábbi 4 milliárd SDR-ről nem emelkedik, és az elosztás továbbra is kvótaarányosan történik számunkra — a juttatásokon keresztül — rendelkezésre álló pótlólagos, feltétel nélküli likviditás évi öszszege kb. 25 millió SDR lesz. Részvétel az irányításban Az újonnan csatlakozó állam bekerül az Alap irányítási és döntéshozatali mechanizmusába, amely utat nyit a nemzetközi monetáris rendszer bonyolult öszszefüggésrendszerének mélyebb megismeréséhez és változásainak bizonyos fokú befolyásolásához. Valamennyi tagállam egy kormányzót és egy helyettest delegál az IMF Kormányzó Tanácsába, amelynek hatásköre lényegében minden ügyre kiterjed, ha az nincs kifejezetten más szerv hatáskörébe utalva. A Kormányzó Tanácsban minden ország a saját nevében szavaz. A tagállamoknak 250 alapszavazata van, amelyet a kvóta minden 100 ezer SDR-je után 1 további szavazat egészít ki. (Magyarország tehát a 375 millió SDR összegű kvóta alapján 4000 szavazattal rendelkezik.) A kormányzók évente általában az IMF közgyűlésén és a Kormányzó Tanács munkáját segítő bizottság (Interim Committee) ülésein találkoznak. Ezeken a nemzetközi fórumokon módjuk van a nemzetközi monetáris rendszerrel és a világgazdaság aktuális kérdéseivel kapcsolatos álláspontjuk kifejtésére. Az operatív ügyintézéssel foglalkozó ügyvezetőségbe az öt legnagyobb kvótával rendelkező ország jogosult egy-egy ügyvezető igazgatót kinevezni. Az Alapokmány lehetővé teszi, hogy az IMF két legnagyobb hitelező tagállama — ha a kvótáik alapján nem lennének jogosultak — szintén önállóan delegáljanak ügyvezető igazgatót. A többi tagország — bonyolult szabályok szerint — 15 igazgatót választhat. Ezek csoportokba tömörülve juttatják be jelöltjüket az ügyvezetőségbe. A már korábban az IMF tagjai közé tartozó két európai szocialista állam, Jugoszlávia és Románia Hollandiával, Ciprussal és Izraellel alkot csoportot. Képviselőjük az ügyvezetőségben holland. A többi szocialista vagy szocialista orientációjú tagállam a földrajzi régiójába tartozó államokkal társult, függetlenül azok társadalmi berendezkedésétől. Az ügyvezetőségben tehát a tagállamok többségének választott képviselő útján van módja érdekeinek érvényesítésére. A képviselő gyakorolja a választó ország együttes szavazati jogát. (Az ügyvezetőség a döntéseit a gyakorlatban legtöbbször megegyezéssel hozza, ez azonban nem csökkenti a szavazóerő jelentőségét.) Magyarország a Belgium, Ausztria, Törökország és Luxemburg által alkotott csoporthoz társul. E csoport tagjainak sok vonatkozásban hasonló gazdasági adottságai — a társadalmi-politikai berendezkedésükben meglévő eltérések ellenére — érdekközösséget teremtenek az Alapon belüli fellépésükben. Magyarországnak e csoporthoz történt csatlakozása egyben azt is jelenti, hogy ezzel kiteljesedett egy olyan szavazóblokk, amelynek egyik legfontosabb küldetése az európai kis, nyitott gazdaságok reálgazdasági és pénzügyi problémáinak képviselete és érdekeik messzemenő érvényesítése. Ez a küldetés a belga és osztrák vezetésű csoport számára a jövőben megkülönböztető, sajátos karaktert biztosíthat a többi szavazócsoport között. Az IMF-tagság módot ad a pénzügyi információk nemzetközi áramlásába való fokozott beépülésre. Ez egyfelől szükségessé teszi, hogy a hazai pénzügyi rendszerünkről folyamatosan adjunk tájékoztatást a Valuta Alap különböző statisztikai kiadványaihoz. Másfelől viszont lehetőséget teremt arra, hogy közvetlenül kapcsolódjunk az IMF hatalmas pénzügyi információs bázisához, amely új távlatokat nyit a hazai közgazdasági elemzőmunka előtt. Szálkai István ------------------------IMF-lexikowt---------------------- A Nemzetközi Valuta Alap (IMF) az ENSZ szakosított szervezete, a Bretton Woods-i konferencia határozata alapján 1945 decemberében alapították. Intézményi szervezője és koordinálója a világgazdaság monetáris folyamatainak és a nemzetközi monetáris együttműködésnek. Céljai: a nemzetközi kereskedelem kiegyensúlyozott növekedésének, a foglalkoztatás és a reáljövedelmek magas szintjének előmozdítása. A célokat megvalósító tevékenységében kiemelkedő szerepe van a fizetésimérleg-gondokkal küzdő országok hitelekkel történő támogatásának, valamint a tagállamok árfolyam- és devizapolitikája összehangolásának. Az IMF belső hatalmi struktúrája megalapítása óta nagymértékben módosult. Számottevően csökkent az Egyesült Államok szerepe, s mellette önálló, jelentős befolyással bíró hatalmi csoporttá váltak a Közös Piac országai és a fejlődő országok. Az erőviszonyok változásának folyamata nem ért véget. A közeljövőben számíthatunk a fejlődő országok szavazati részesedésének további növekedésére. A legfontosabb kérdésekben azonban már ma is csak az említett három országcsoport kölcsönös egyetértése mellett történhet a döntéshozatal. Az elmúlt években, igazodva a megváltozott hatalmi szerkezethez és a változó világgazdasági körülményekhez, módosult a Valuta Alap hitelezési mechanizmusa. A megnövekedett fizetésimérleg-finanszírozási igényeknek megfelelően növelték a hitel-igénybevételi lehetőségeket. A hiteleik gazdaságpolitikai feltételeit, amint azt az Alapszabály is megköveteli, összehangolják, egyeztetik a tagállamok alapvető társadalmi és politikai céljaival. A szocialista országok közül az IMF alapító tagállamai között volt Csehszlovákia, Jugoszlávia, Kína, Kuba és Lengyelország. A Szovjetunió aktívan részt vett a Bretton Words-i tárgyalásokon, végül azonban — hivatalos visszautasítás nélkül — elállt a csatlakozástól. A negyvenes évek végének, az ötvenes évek elejének a nemzetközi együttműködés szempontjából kedvezőtlen légköre, a hidegháborús feszültség döntően közrejátszott abban, hogy a szocialista országok többsége kívül maradt a Valuta Alapon, illetve Lengyelország 1950-ben kilépett e szervezetből. Csehszlovákia 1954. évi kizárása és Kuba 1964. évi kilépése nemcsak a hidegháború következménye volt. A hidegháborús korszak utáni évek gyakorlata azt mutatja, hogy a tagságot fenntartó, illetve később csatlakozó szocialista országok számára egyértelmű előnyt jelent a tagság, a nemzetközi hitelpiaci bonitás és a hitelfelvételi lehetőségek szempontjából. A Nemzetközi Valuta Alap szocialista vagy szocialista orientációjú tagállamai 1981 végén: Afganisztán, Dél-Yemen, Etiópia, Jugoszlávia, Kambodzsa, a Kínai Népköztársaság, Laosz, Románia és Vietnam. SDR MŰVELETEK Az SDR a Nemzetközi Valuta Alap által az Alapokmány 1969-es módosításával — a nemzetközi méretekben jelentkező strukturális likviditáshiány feloldására — mesterségesen létrehozott nemzetközi tartalékeszköz. Felhasználási körének bővítése, kamatozásának a nemzetközi pénzpiaci kamatszinthez való igazítása, értékállandóságának biztosítása erősíti a tartalékeszköz szerepét. Az SDR az IMF Általános Számlája és a tagállamok közötti műveletek és átutalások elszámolására alkalmazott számlaegység, d-3 elfogadott elszámolási eszköz az IMF-en kívül is nemzetközi és regionális szervezetek közötti elszámolásokban. Az SDR az IMF-en belül referenciaegységként is funkcionál: az Alap 15 tagállama valutaárfolyamának alakulását az SDR-árfolyam függvényében határozza meg. A kibocsátott SDR szétosztása kvótaarányosan történik a tagállamok között. Az SDR- allokációk célja a nemzetközi likviditás növelése, amennyiben a pénz- és tőkepiacok helyzete azt indokolttá teszi. Az SDR-kibocsátások 1970-ben kezdődtek. 1970—72-ben öszszesen 9,3 milliárd SDR elosztására került sor. A Kormányzó Tanács 1978. december 11-én érvénybe lépett határozata alapján 1979—81-ben évi 4 milliárd SDR kiosztása történt meg. Az SRD-juttatások teljes összege ez ideig tehát valamivel több, mint 21 milliárd. (Ebből a szocialista tagállamoknak 364 millió SDR-t folyósítottak. Ezen belül Románia például 76 millió SDR-t kapott, ami azt jelenti, hogy a tartalékvalutákban eszközölt eddigi alaptőkebefizetései az SDR-juttatásokból már megtérültek.) Az Ügyvezetőség 1980 szeptemberében hozott döntése alapján az SDR értékelése és kamatainak meghatározása egyszerűsödött, és egységessé vált (az értékelés és a kamatmegállapítás is ugyanazon az öt valután — dollár, márka, jen, font és a francia frank — alapul). Ez elősegíti az SDR felhasználási körének bővülését. Az Alapszabály előírásai szerint az SDR birtokosa — ha a fizetésimérleg-helyzet indokolja — jogosult az allokált SDR-összeg erejéig konvertibilis valutát lehívni az IMF-től. Azokat a tagállamokat, amelyek a konvertibilis valutát biztosítják, az Alap jelöli ki az aktívummal bíró országok között. A tagországok SDR-t konvertibilis valutára válthatnak más tagországokkal való külön megállapodás alapján akkor is, ha ezt a fizetési mérleg helyzetük nem teszi szükségessé. Hasonlóan nem szükséges fizetésimérleg-indok ahhoz, hogy a tagállamok az SDR-t az Alap általános (rendes) forrásaival összefüggő műveleteikben — például hiteltörlesztés, kamatfizetés — használják. SWAP Az IMF által nyújtott hitelek folyósítását és törlesztését nagyrészt swap (valutacsere) formájában bonyolítják le: a hitelt felvevő ország saját valutájáért idegen valutát vagy SDR-t „vásárol” (purchase) az Alaptól, a hitel törlesztésekor a tagország „visszavásárolja” (repurchase) saját valutáját idegen valuta, vagy SDR ellenében. A swapforma következtében a hitelnyújtás és a törlesztés nem módosítja az alap eszközeinek összértékét, csak az eszközök összetétele változik. HITEL-TRANCHE A Nemzetközi Valuta Alap a tagországok pénzügyi megsegítését meghatározott hitelpolitika szerint, meghatározott hitelkeretekből nyújtja. A hitelnyújtások gerincét az úgynevezett hitel-tranche mechanizmus képezi, melynek alapelve, hogy minden tagország jogosult a kvótája függvényében meghatározott összegű hitel igénybevételére az Alaptól. Nevének megfelelően ez a hitelösszeg szelvényekre (tranche-okra) bontva vehető igénybe. A hitelösszeg teljes nagyságát és az egyes hiteltranche-ok igénybevételének előfeltételeit az Alap mindenkori hitelpolitikája határozza meg. 3