Figyelő, 1983. július-december (27. évfolyam, 28-52. szám)

1983-07-14 / 28. szám

2 FÓRUM ffi FÓRUM ® FÓRUM ® FÓRUM <§ FÓRUM s FÓRUM Takar­ékcsekk az NDK-ban Igazán nagy örömmel olvastam an­nak idején a csekkrendszer bevezetésé­ről szóló híreket. Tettem ezt főleg azért, mert ennek előnyeit négyéves NDK- beli kint tartózkodásom ideje alatt volt alkalmam tapasztalni. Ennek az új le­hetőségnek már azért is örültem, mert — akkor még — nem ismertem a fel­tételeit. Az átutalási betétszámla hosz­­szadalmas, nehézkes ügyintézése elvette kedvem a használatától, így a takarék­csekktől vártam azt a megoldást, amit az NDK-s csekkhasználatom során már megszoktam és megszerettem. Azt, hogy milyen is lett a takarék­csekk, hogyan és milyen körülmények között lehet (vagy éppen nem lehet) használni — ha már sikerült nagy ne­hézségek árán hozzájutni — sokan ír­tak már. Én most csak egy hasonló fel­építésű országban szerzett tapasztala­taimról szeretnék pár sort írni. Előre leszögezem, nem tudom, milyen belső adminisztrációval, illetve milyen gépesítéssel oldja meg az ügyintézést az ottani illetékes hivatal — lehet, hogy az OTP rendelkezésére álló eszközök­nél korszerűbb —, így csak a „fogyasz­tót” közvetlenül érdeklő kérdésekkel foglalkozom. A csekkfüzet megszerzésének feltéte­le, hogy a fedezet induláshoz szüksé­ges biztosítására az ügyfélnek be kell fizetnie 50 márkát, ami jelenlegi átszá­mítási kulccsal 266,5 Ft-nak felel meg (azt hiszem ennyit mindenki meg tud engedni magának!). Nem tudom, hogy itthon mennyi a kezdeti, beindulási, át­futási idő, de ha csak az átutalási be­tétszámla — mint a takarékcsekk elő­feltétele — átfutási idejét veszem ala­pul, az itteni minimálisan három hónap is jóval hosszabb, mint az általam ta­pasztalt kinti két hét. Erre csak azért van szükség, mert minden ügyfél saját nevével nyomtatott csekklapokból álló csekkfüzetet kap kézhez. Egy füzet egyébként 25 számozott csekket tartal­maz. Egy csekkre maximálisan 500 márkát lehet felvenni, a minimális ösz­­szeg nincsen megszabva. A csekkeket minden postahivatalban be lehet válta­ni az ország egész területén. A csekket bárhol lehet vásárolni, sőt akár magán­­személynek is fizethetek vele. Külön csekkfüzet áll rendelkezésre arra az esetre, ha valakinek pénzt szeretnék akár a lakáscímére, akár a csekkszám­lájára átutalni. Ekkor is csak annyi a teendőm, hogy a kitöltött csekket az erre a célra a csekkfüzettel együtt ka­pott borítékba teszem és az első posta­ládába bedobom. A csekkszámlámon történő mindenféle változásról az azt követő 3 vagy 4 napon belül értesíte­nek, hogy a mindenkori fedezet folya­matosan nyomon követhető legyen. A vásárlásoknál a pénztárak előtt fennakadások ott is hasonlók, mint ná­lunk, de annyival talán gyorsabb a lebonyolítás, hogy ott mindenki tudja, hogy mit is kezdjen a neki átadott csekkel. A fizetések csekkszámlára va­ló átutalása ott annyira természetes, hogy a személyi adatok felvételénél a munkahelyen, (egyetemen) mindig fel kellett tüntetni a számlaszámot is. Amikor az OTP-takarékcsekk itthoni rendszeréről azután megjelentek a rész­letesebb, a feltételeket is közlő hírek, a fenti lehetőségek ismeretében egyelőre elálltam a csekktulajdonosi cím meg­szerzésétől. Amíg a jelenlegi — már so­kak által hangoztatott — bizalmatlan­ságot tükröző feltételek nem változnak gyökeresen, maradok a mindenhol könnyen és viszonylag gyorsan hasz­nálható készpénz „kíméletlen” haszná­lója. Majtényi György Kisújszállás fok vasútállomások korszerűsítése, Pe­tőfi középhullámú rádióadó rekonstruk­ciója stb ). Ezek természetesen a befe­­zetlen beruházási állomány nemkívá­natos növekedését idézik elő. Az említett kedvezőtlen hatások azonban a beruházásoknak ezek egy ré­szét érintik, többségük a tervek szerint valósulhat meg, így tennivaló és lehető­ség e területen bőven adódik. Ha nem tekintünk mást, csak a tervezett meg­valósítási idők betartását, ez már önma­gában is jelentős feladat és hatásosan segítheti elő a befejezetlen állomány csökkenését. Hogyan valósítjuk ezt meg? Mindenekelőtt a beruházások műsza­kilag szükséges megvalósítási idejének korrekt tervezésével, az azt elősegítő tá­­jékoztatató időértékek alkalmazásával. A minisztérium elvi és gyakorlati út­mutatást ad a vállalatoknak a döntés­előkészítés szakaszában, igyekszik ész­szerű határok között tartani az egyidő­ben indított fejlesztéseket, és meghatá­rozni — amennyire lehet — normatív alapon a megvalósítás idejét. Ennek érdekében a közelmúltban is­mét áttekintettük az alágazatok jellem­ző beruházásainak megvalósítási ide­jét. Megállapítottuk, hogy a konkrét, eldöntött beruházások előkészítésénél, a megvalósítási fázisok tervezésénél, szervezésénél jelentős előrelépés tör­tént, viszont az is nyilvánvalóvá vált, hogy a beruházók nem eléggé érdekel­tek az egyidőben folyamatban lévő be­ruházások körének, volumenének az erőforrásokhoz igazodó meghatározásá­ban. Az ágazat számos jellemző, már be­fejezett beruházásnak elemzésével, az alágazatok (MÁV, Posta, Közút) ismét­lődő beruházástípusaira tájékoztató időértéket állapítottunk meg, amelyek segítségével már a döntés előkészítésé­nél körvonalazható, hogy adott erőfor­rásból egyidőben milyen értékű beru­házás lehet folyamatban. A vasúti közlekedésben 1981-ről 1982- re a befejezetlen állomány közel 10 szá­zalékkal csökkent. Csökkent az egyidő­ben folyamatban lévő hálózati célcso­portos beruházások száma is. A MÁV-nál 1980- ban 523 db 1981- ben 315 db 1982- ben 297 db hálózati célcsoportos beruházás volt egyidőben folyamatban. A befejezetlen állomány csökkentését többek között az erőforrásoknak a fo­lyamatban lévő beruházásokra történő koncentrálásával, a beruházások jobb előkészítésével, az átfutási idők csök­kentésével lehetett elérni. Hasonló intézkedések történtek, illet­ve gyakorlat alakult ki mind a posta, mind a közúti szakágazat beruházásai­nál. Általános elv, hogy a közlekedés terü­letén a beruházásokkal foglalkozó ve­zetők prémiumfeladata a beruházások tervezett időn és költségen belüli meg­valósítása. Katona András főosztályvezető Közlekedési Minisztérium Befejezetlen közlekedési hírközlési beruházások A „Miért több, ha kevesebb a beru­házás?” című cikk szerzője Figyelő 1983. 11. sz.) örökzöld témát, a befeje­zetlen beruházások állományának ala­kulását dolgozta fel igényesen. A beruházások megvalósítási idejének népgazdasági átlaga mintegy 3,5 év. A jelentősebb beruházások pedig átlag­ban 4,5 év alatt helyezhetők üzembe. A hosszú megvalósítás gátolja a piaci igényekhez való gyors alkalmazkodást. Különösen figyelmeztető ez akkor, amikor a következő években a terme­lési struktúra rugalmas alakítása dön­tő feladat. A beruházások megvalósítását és a kivitelezői kapacitások koncentrálását azonban nem lehet csupán a megvaló­sításban részt vevő vállalatok munká­jának megjavításától várni. A beruhá­zások eredményes koncentrálásához, a megvalósítási idők csökkentéséhez va­lamennyi közreműködő részére megfe­lelő gazdasági környezetet kell kialakí­tani. A gazdasági környezet működésé­ben fontos szerepe van a népgazdasági tervezésnek, a beruházások engedélye­zésének és a megvalósításban közre­működő vállalatok — a megfelelő ér­dekeltségből következő — magatartá­sának. Ha nincs egyensúly a beruházá­si kereslet és kínálat között, a beruhá­zók túl sok beruházást kezdenek, nehéz a megvalósításban részt vevő vállala­tokat anyagilag a beruházások gyorsí­tására ösztönözni. Növeli a gondokat az is, hogy a társadalmi nyomás is gyak­ran újabb és újabb beruházások meg­kezdéséhez vezet, függetlenül a folya­matban levő munkák számától. Az országos tapasztalatok, jelenségek kellő alapot szolgáltattak ahhoz, hogy a beruházásokat illetően a gazdasági környezetet megkíséreljék kedvező irányba befolyásolni. Ennek érdekében számos kormány­zati szintű határozat, ágazati szabályo­zás, rendelet foglalkozik a beruházások előkészítésének javításával, az egyidő­­ben folyamatban levő beruházások szá­mának csökkentésével, illetve a beru­házások megvalósítási idejének rövidí­tésével. A hozott határozatok alapján a be­ruházások előkészítése javult, azonban a megvalósítási időre és az egyidőben folyamatban levő beruházások volume­nének alakulására gyakorolt hatásuk a VI. ötéves terv kezdetéig — informá­cióink szerint — alig mutatható ki. Új jelenség a VI. ötéves tervidőszak első éveiben, hogy a népgazdasági terv a korábbinál jobban biztosítja a be­ruházási fizetőképes kereslet és a meg­valósítási kapacitások egyensúlyát. Egyes területeken már kapacitásfeles­legek is megjelentek, amelyek élénkí­tik a versenyt, javítják a beruházsok koncentrálására irányuló törekvések feltételeit. Saját területünket vizsgálva vetődik fel a kérdés: hogyan alakult a közleke­dés­ és hírközlés területén a beruházá­sok koncentrálása, megvalósítási idejük alakulása, és mit teszünk a beruházási folyamat javítása érdekében? Az ágazat négy legjelentősebb beru­házói területét (MÁV, Posta, Közút, Légügy) kiemelve, továbbá két konkrét létesítményt (Árpád-híd, ÉSD-i met­ró) figyelembe véve az 1981., illetve az 1982. évi befejezetlen állomány a kö­vetkezőképpen alakult: A közúti és a légügyi beruházások, valamint az Árpád-híd és az ÉRD-i metró létesítményeknél a befejezetlen állomány jelentős növekedése az M5 és M1 autópályák épülő szakaszainak, a Ferihegyi repülőtér bővítésének és a jelzett fővárosi­ beruházásoknak 1982 utáni üzembe helyezésével indokolató. Ezek tulajdonképpen a beruházási állo­mány összetételével kapcsolatos objek­tív okok. Emellett sajnos gyakori, ami­kor a már folyamatban lévő beruházá­sokat nemhogy gyorsítani, de a tervbe vett források csökkentése, elvonása kö­vetkeztében lassítani, szélső esetben le­állítani kényszerülünk (például M5 autópálya, M3 autópálya Gyöngyöst elkerülő szakasza, Dombóvár vasútállo­más rekonstrukciója, Debrecen és Sió­A „Van-e túltermelés?” címmel meg­jelent cikkez (Figyelő 1983/20. szám) az alábbiakat szeretném hozzáfűzni. Elöljáróként azt kívánom hangsúlyoz­ni, hogy csak a szövetkezeti kereskedel­met érintő témákra szorítkozom. A szer­zők a kérdéscsoportot átfogóan tárgyal­ják, többnyire reális gondokat tárnak fel. A cikk hiányosságaként kell felró­ni, hogy a termékforgalmazásban bekö­vetkezett strukturális változásokat a szerzők nem fedezik fel. Ebből követ­kezik azon megállapításuk, hogy „Más szóval ma is a lánckereskedelem domi­nál és az áru útja az esetek nagy ré­szében változatlanul hosszú. Elemzéseink ennek ellenkezőjét bi­zonyítják és ez különösen a szövetke­zeti kereskedelemre érvényes. Néhány tény ennek alátámasztására: 1. A lakossági friss zöldség-gyümölcs­­fogyasztásból 1982-ben már 73 száza­lékkal részesedett az önfogyasztás és a szabadpiaci forgalom. 1980-ban ez az arány 69 százalék volt. 2. A ZÖLDÉRT-vállalatok egymás közötti áruforgalma — amikor a közbe­iktatott lépcsők száma 3-4 között mo­zog — még nem volt ilyen alacsony (93 ezer tonna), mint 1982-ben, ami mintegy 50 százaléka az 1980. évinek. Az áruút rövidítését célzó intézke­déseikkel a vállalatok a társmegyei köz­vetlen termelői kapcsolatokat helyez­ték előnybe (például: a budapesti ZÖLDÉRT-nél két év alatt több mint 10 százalékponttal csökkent az áruala­pon belül a felvásárló nagykereskede­lemtől történő beszerzés). 3. Hasonló fejlődésről tanúskodik a kényszerpályának tekinthető mezőgaz­dasági értékesítés arányváltozása az összes értékesítésen belül. 1982-ben 3,1 százalékot tett ki, a 70-es évek végén jellemző 6,8 százalékkal szemben. 4. Az árupálya egyszerűsödését je­lenti, hogy 1982-ben minimálisra csök­kent az állami élelmiszeripari vállala­tok részére történő áruközvetítő for­galom. 5. A szövetkezeti szektoron belül is strukturális átalakulás figyelhető meg. Nőtt az áfészek szerepe, a HUNGA­­ROFRUCT friss exportjának felét köz­vetlenül a mezőgazdasági nagyüzemek­től, a ZÖLDÉRT-ek pedig egyre na­gyobb áruvolument közvetlen kisterme­lőktől vásároltak meg. Úgy gondolom, hogy a fentiek bizo­nyítják a termékpálya racionalizálásá­ban elért eredményeinket, ami még ja­vítható, amennyiben a mezőgazdasági nagyüzemek offenzívabb piacpolitikát fognak alkalmazni és aktívabban részt vállalnak a piaci igények jobb kielégí­tését biztosító árukikészítésben. Na­gyobb versenyre, rugalmasabb piac- és árpolitikára késztetve ezzel a kereske­delmünket. Kritizálnom kell, hogy a cikk a hely­zetfeltárásról, mint jövőbeli dologról szól, holott ezen ma már túl vagyunk. A jó megoldásokat kell keresnünk. Eb­ben pedig éppen a cikk írói tudnának sokat tenni, mivel­­az intézetük kuta­tási témáihoz a kérdéskomplexum szo­rosan hozzátartozik. Ez most elmaradt. A cikk termelés szabályozás fejezeté­ben tárgyalt intervenciós rendszer mű­ködésének (vagy a működés hiányának) problémáit magunk is érezzük, sőt az ágazati minisztériumnak éppen a közel­múltban tettünk konkrét javaslatokat Javaslataink lényege a szerzők állí­tásával egyezik — miszerint az inter­venciós rendszernek „hosszabb távra is érvényes, stabil elemének kell lennie” —, amely intervenciós irányelvek 1982 tavaszán elkészültek és a GB is elfo­gadta. Ugyanakkor feltétlenül rende­zést igényel az intervenciós rendszer működtetését megalapozó információs rendszer kiépítése, a pénzügyi forrás biztosítása. A témához kapcsolódó konkrét kér­désekhez a következő választ adom: A zöldségtermelés és -értékesítés „ciklikusságának” enyhítése, illetve a felvásárlási és fogyasztói árak össz­hangjának megteremtése nemcsak pénz­ügyi kérdés, mivel a többcsatornás ter­mékforgalmazási rend, ezen belül az egyes forgalmazó szervek eddiginél ak­tívabb értékesítési politikája ezt elő­segítheti. Pénzügyi kérdés annyiban, hogy az ágazati minisztériumnál a jelenleginél nagyobb összeget kell fordítani inter­venciós célokra. Ezáltal teremthető meg ugyanis a viszonylagosan ál­landó kínálati pozíció fenntartása, amelynek keretei között a ver­seny szabályozó szerepét betöltheti. Ugyanis a szövetkezeti zöldség-gyü­mölcs kereskedelemre érvényes közgaz­dasági szabályozás, annak állandó szi­gorítása nem teszi lehetővé az alacsony kockázatviselő képesség miatt és nem is lehet feladata a kereskedelemnek az időszakonként jelentkező túltermelés — állami beavatkozás nélküli — leveze­tése. Bódi István főosztályvezető SZÖVOSZ A szerkesztőség fenntartja a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve közölte. Történtek strukturális változások 1981 1982 változás folyó iron, millió Ft-ban MÁV 3940 3595 — 345 Posta 2845 2834 — 11 Közút 3189 3850 + 861 Légügy 3761 4510 -1 749 Árpád-híd 705 1365 + 660 É—D-s metró 2445 3383 + 938 1933. JÚLIUS 14

Next