Figyelő, 1987. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-01 / 1. szám

2 Megújulás A 31. évfolyamába lépő FIGYELŐ — élve a korszerű nyomdatechnika lehető­ségeivel — új ruhát ölt A régi ruha megkopott, divatjamúlt holmivá lett. A korszerű gondolat lehetőleg öltsön korszerű formát Nos, a jobb minőségű papír, a fényszedési technika és az of­szetnyomás erre teremt lehetőséget, ol­vashatóbbá, színesebbé teszi lapunkat A korábbinál jobban élhetünk az infor­mációközlés vizuális módszereivel is. Azt reméljük, hogy ezzel a formai változtatással még közelebb kerülhe­tünk olvasóinkhoz, a gazdasági élet ak­tív szereplőihez és alkotóihoz. Szerkesztőségünk természetesen nem elégszik meg a formai megújulással; e lehetőséget lapunk tartalmi gazdagítá­sára is felhasználjuk, így — egyebek között — jelentőségének megfelelően kívánunk foglalkozni a vállalati önkor­mányzati testületek működésével, mű­ködési feltételeit meghatározó szabá­lyokkal, s ezek értelmezési, alkalmazási kérdéseivel. Rendszeres rovatot szente­lünk a bank- és a pénzügyi élet időszerű kérdéseinek, ezzel is elősegítve a pénz- és tőkepiaci módszerek hatásosabb mű­ködését, a gazdálkodók informáltságát Sokak kérésének eleget téve indítjuk meg vállalkozási rovatunkat, melyben a vállalkozások szervezésével, finanszíro­zásával és adóztatásával kapcsolatos in­formációkat közlünk, s a kérdésekre vá­laszolunk. Bízunk abban, olvasóinknál megér­tésre talál, ha a gazdagabb tartalom, színesebb és jobb minőségű külső ará­nyosan többe is kerül, mint a régi A FIGYELŐ arculata — gazdaság­­politikai jellege — azonban természet­szerűleg nem változik. Fóruma marad a gazdaságpolitikát befolyásoló, megha­tározó döntések, koncepciók, eszme­­áramlatok, külső és belső feltételek megismertetésének. Továbbra is felada­tunknak tartjuk olvasóinknak a fonto­sabb gazdaságpolitikai döntésekbe való beavatását. Ezzel is hozzá kívánunk já­rulni a magyar gazdaságpolitika nyi­tott, nyílt jellegéhez. Szellemi életünk demokratizmusá­nak erősödését reméljük attól is, hogy — csakúgy, mint eddig — lapunk kész­séggel ad teret a társadalmi és a gazda­sági haladást, a megújulást szolgáló, adott esetben egymástól eltérő, egymás­sal vitatkozó nézeteknek, elgondolások­nak és javaslatoknak. A szerkesztőség címe: Budapest, V., Alkotmány u. 10. Levélcím: Pf. 18. 1355. Telex: 22-6613. Telefon: Titkárság 127-664. Munkatársak: 119-664, 117-201, 311-564, 117-064, 112-014. Hirdetésekkel kapcsolatos felvilágosítással a Hírlapkiadó Vállalat hirdetési osztálya szolgál. Bp. VIII., Blaha Lujza tér. 3. Telefon: 343-100. Készpénzes hirdetésfelvétel 9-től 17.30-ig; Bp. VIII., József körút 7. Telefon: 133-246 vagy 343-100/489 mellék. HU ISSN 0015—086 X. Index: 25 283. GAZDASÁGPOLITIKAI HETILAP Főszerkesztő: Dr. VARGA GYÖRGY Főszerkesztő-helyettes: Dr. FOLLINUS JÁNOS Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat. Budapest, VIII., Blaha Lujza tér 3. 1959. Telefon: 343-100, 336-130. Felelős kiadó: TILL IMRE vezérigazgató. 86—4802. Szikra Lapnyomda, Budapest. Felelős vezető: CSÖNDES ZOLTÁN vezérigazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapelőállítási Irodánál (HELIR) Budapest V., József nádor tér 1. (1900) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215—96162 pénzforgalmi jelző­számra. Előfizetési díj egy évre 576 forint. Külföldre a Kultúra Külkeres­kedelmi Vállalat terjeszti (Budapest I., Fő u. 32.) I F­Ó­R­U­M. Van önálló döntési jog A FIGYELŐ 1986. 45. számában megjelent „Csak a cégtábla változik?” c. írással kap­csolatban az alábbi véleményt adjuk. A húsipar irányításának átszervezésével kapcsolatban közölt cikk alapvetően reális kérdések feltevésére, illetve szakmai vita ki­alakítására készteti az olvasót. Különösen kiegészítésre szorul a cikk egyik alcíme, amely szerint a húsipari vállalatok önálló­sága lényegében névleges marad, mivel az 1987-re is megmaradó keretgazdálkodás a vállalatok piaci munkáját korlátozza. Itt kell megemíteni, hogy a húskeret a népgaz­dasági húsmérlegen belül a belföldi ellátást garantáló mennyiség, amelyet a kormány — csontos húsban — egy adattal jelöl meg. A keret belső összetételét a megyei és fő­városi keretszámokon belül a húsipari vál­lalatok kereskedelmi partnereikkel közö­sen, teljes mértékben önállóan, a kereslet­hez igazodóan határozzák meg. Ez alól ki­vétel a szárazárukeret, amit negyedéven­kénti bontásban, fajtánként határoz meg a Belkereskedelmi Minisztérium. A száraz­áruk elosztásának alapvető oka, hogy az év nagyobb részében ezekből a belföldre ren­delkezésre álló mennyiség lényegesen ala­csonyabb mint azt a kereslet szükségessé tenné. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a keretgazdálkodás alá vont bel­földi húskontingens felett a húsfeldolgozó üzemek évente mintegy 150 ezer tonna ún. „kereten kívüli” húst, húskészítményt dol­goznak fel és hoznak forgalomba. Ebből az állami húsipari vállalatok által kibocsátott termékennyiség kb. 120 ezer tonna, amit teljes önállósággal értékesíthetnek, üzleti elképzeléseik szerint. A másik lényeges kérdés, hogy a piacfel­ügyeleti szervek irányítói munkája tartalmi­lag csak az egyenletes belföldi ellátásra irá­nyul, hogy ne keletkezzenek fehér foltok; azokon a területeken is kielégítő legyen az ellátás, ahol az iparvállalatoknak nem olyan gazdaságos a piaci tevékenységük mint pl. a kistelepülések, kisboltok eseté­ben, vagy hogy olyan termék is forgalomba kerüljön, amely az iparnak gazdaságtalan, de a vásárlók igénylik. A központi koordinációk mindenképpen szükségeseknek tűnnek föl olyan fontos közellátási cikknél, mint a hús vagy az étke­zési zsír. A biztonságos ellátás megköveteli a tartalékkészleteket még akkor is, ha netán ezeknek a cikkeknek a külpiaci értékesítése a vállalatnak gazdaságosabb a hazainál. Ezek az intézkedések népgazdaságunk szá­mára legalább olyan fontosak, mint a válla­latok eredményes gazdálkodása. A húsipari vállalatok önállóságának nö­vekedésével a vállalatok között bizonyos differenciálódás várható. Ennek következ­tében egyesek gyorsabban, mások kevésbé fejlődnek, ami az ellátás színvonalának kü­lönbözőségében is megnyilvánulhat. A pi­acfelügyeleti intézkedések a keretgazdálko­dáson keresztül is lehetővé teszik, hogy a piaci viszonyokhoz jobban alkalmazkodó vállalatok belföldi szállításaikat a saját me­gye területén kívül más megyébe vagy a fő­városba irányuló szállítással növeljék. Véleményünk szerint a húsipari vállala­tok számtalan olyan önálló döntési joggal rendelkeznek, amelyek piaci munkájukat eredményesen fejleszthetik. Ilyenek: a min­denkori kereslethez igazodó választék meg­határozása, a tőkehús minőségének javítá­sa, bolti kiszállítások, túrajáratok gyakori­ságának meghatározása, vagy éppen a gaz­daságosságot jelentősen befolyásoló terme­léstechnológiai folyamatok helyes kijelölé­se stb. A központi húskeret-gazdálkodás 1987-ben előreláthatólag változatlan for­mában fennmarad. A húsipari vállalatok a megyei operatív bizottságok munkájában, illetve a főváros ellátásában jelentős részt vállaló Húsnagy­kereskedelmi Közös Vállalatban való rész­vétellel aktívan közreműködnek a belföldi hús-, húskészítmény-ellátás javítását szol­gáló elgondolások kidolgozásában. Ivády Géza Belkereskedelmi Minisztérium Lapunk a Szovjetunióban, az NDK-ban, Csehszlovákiában, Romániában, Bulgáriában, Lengyelországban a helyi postahivatalokban rendelhető meg. Külföldi terjesztőnk a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat (H-1389 Budapest Postafiók 149.). Lapunk megrendelhető: ANGLIA: The Danubia Book Company, 58 Chatsworth Road, London NW2 4DD; AUSZTRÁLIA: J. and E. Forbat, 108 Chapel St. Windsor, Vic. 3181; AUSZTRIA: LIBRO-DISCO Un­garische Bücher und Schallplatten aus Wien, Domgasse 8, A-1010 Wien; BELGIUM: „Du Monde Entier” S. A. Rue du Midi 162, B-1000 Bruxelles; BRAZÍLIA: Livraria D. Landy Ltda, Rua­l de Abril, 01000 Sao Paulo; KANA­DA: Délibáb Film and Record Studio 19. Prince Arthur Street West Montreal P. Q. H2X 1S4, Pannónia Books P. O. Box 1017, Postal Station „B” Toronto, Ont. M5T 2T8, Hungarian Ikka and Travel Service 1234 Granville Street, Vancouver 2, B. C. VOZ­IMA; DÁNIA, Jul. Gjellerups Booksellers Aps. 87-89, Spelvgrade DK-1307 Kobenhaven; NSZK: Újváry-Griff Tituelstr. 2, 8000 München 81, Kubon und Sagner 8000 München 34, Postfach 68, Musica Hungarica Romannstr. 4, 8 München 40; FINNORSZÁG: Akateemine Kirjakauppa, Keskuskatu 2, SF 00100 Hel­sinki 10; FRANCIAORSZÁG: Société Balaton 12, Rue de la Grange-Bateliere 75009; HOLLANDIA: Club Quali­­ton, Prinsenstraat 26, Amsterdam; IZRAEL: Hadash kölcsönkönyvtár, Nesz Ciona u. 4. Tel Aviv: Gondos Sándor, Haifa, Herzl 10, Beth Hakranot; NORVÉGIA: A/s Norvesens Litteratur Treneste, P. O. Box 6140 Etterstad, Oslo 6; SVÁJC: Magda Szerday, Teichweg 14, 4142 Mönchenstein; SVÉDORSZÁG: Almqvist and Wikseil Färlag P. O. Box. 62. S 101­20 Stockholm; USA: Center of Hungarian Literature 4418 16th Avenue Brooklyn, N. Y. 11204; Mr. Sándor Püski c/o Corvin 251E. 82. Street New York N. Y. 10028; Otto's Import Store 2320 W. Clark Ave. Burbank, CA 91506; JUGOSZLÁVIA: Forum, Vojvode Misica broj 1. 21000 Novi Sad. Amennyiben a megrendelés a KULTÚRA Külkereskedelmi Vállalatnál (H-1339 Budapest, Pf. 149) történik, az elő­fizetési díj átutalható a Magyar Nemzeti Bankhoz (H-1850 Budapest), a KULTÚRA 024/7 számú számlájára. A rugalmasság fékje A FIGYELŐ 1986/45. számában megje­lent „Csak a cégtábla változik?” cikkel kapcsolatban az alábbiakat közöljük: A hivatkozott cikk helyesen vázolja a tényleges helyzetet, és helyesen tesz fel kér­déseket, noha a felvetett probléma sokkal nagyobb annál, semhogy azt ilyen terjedel­mű újságcikkben teljes részletességgel ki le­hetne fejteni. A cél nem is ez volt. A konkrétan felmerülő kérdésre közöl­jük, hogy a jelenlegi keretgazdálkodás fel­tételei a piacokhoz való rugalmasabb alkal­mazkodást nem engedik meg, nem segítik a hatékonyabb és önálló vállalati gazdálko­dást. A keretgazdálkodással kapcsolatos feladatok állami és üzemi szinten jelentős adminisztrációval járnak. Ennek megszün­tetése az üzemek közötti versenyt javítaná. A jelenlegi helyzetben nagyon kevés re­gionális húsüzem szállít exportra. Ezek az üzemek látják el a „hangyamunka” egy ré­szét, hisz a húsüzletekbe is szállítanak, ami nem „jó üzlet”, így az exporttámogatásból nem kapnak, noha az ő munkájuk eredmé­nyeként is szállíthat az állami húsipar ex­portra. Nagy Kálmán elnök Kossuth Mgtsz. Jászberény A termelőknek kedvezett az átszervezés A FIGYELŐ 1986/45. számában megje­lent „Csak a címtábla változott?” cikkel kapcsolatos álláspontom a következő: Az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt át­szervezését kedvezőnek ítéljük meg terme­lői szempontból. A más területen eddig tör­tént hasonló átszervezések, az eddigi ta­pasztalatok során kedvezően éreztették ha­tásukat. Sokkal közelebb kerültünk az álta­lunk termelt termékek értékesítése során a felvásárló- és feldolgozó szervezetekhez. Mind a kül-, mind a belföldi piac értékíté­letét sokkal gyorsabban és közvetlenebbül volt módunkban érzékelni, még akkor is, ha a piaci értékítélet a termelők számára nem minden esetben alakult a legkedve­zőbben. Jó példa erre a vágóbaromfi-termelés és -feldolgozás területén kialakult helyzet. Úgy gondolom, hogy az ÁHT átszervezése — jelenlegi ismereteink szerint — aligha képes minden várakozásunknak megfelel­ni. A belföldi piachoz alkalmazkodó haté­konyabb és önálló vállalati gazdálkodást nagymértékben befolyásolja a húsra vonat­kozó, jelenleg is érvényben lévő keretgaz­dálkodás. Megítélésem szerint a keretgazdálkodás fenntartása — ahogy a hivatkozott cikk is megfogalmazta — nem teszi lehetővé sem a termelőszférában, sem a húsfeldolgozó szervezetben a piac értékítéletének megfe­lelő üzletpolitika erőteljes érvényesülését. Ez vonatkozik a termelői kezelésben lévő úgynevezett regionális húsüzemekre, vala­mint a húsfeldolgozó vállalatokra is. Bár meg kell jegyeznem, hogy a regionális hús­üzemek piaci érzékenysége és hatékonysá­ga az elmúlt években kedvezően alakult. Mivel szarvasmarha- és sertéshús terme­ 1987. január 1. lésünk egyaránt erősen exportorientált, igen nagy jelentőségűnek tartom a hús-kül­­kereskedelmi szervezet átalakítását. Ettől a gazdaságosabb export nagyobb lehetőségét várom. Nagyon lényegesnek tartom, hogy mi, a termelő gazdaságok, az exporttal fog­lalkozó szervezeten keresztül az eddiginél erőteljesebben kerüljünk a piac közelébe és valóban első kézből tájékozódjunk a kül­piac tényleges helyzetéről. Teljes mértékben egyetértek a cikknek azzal a megállapításával, hogy nem lehet szervezetileg bevonni minden hízóállat-el­adó gazdaságot a külkereskedelmi szerve­zetbe. Ez nem is volna indokolt és célszerű. Jelenleg a mezőgazdasági nagyüzemek­nek megvannak azok a kereskedelmi érde­keiket képviselő szervezeteik, amelyek az eddigiek során megfelelően érvényesítették a termelői érdekeket. Jól informáltak a mindenkori piaci helyzetről. Az állami gazdaságoknál az ÁGKER ezt a feladatot a gazdaságok közmegelégedésé­re látta el. Nagyon célszerűnek tartanám, ha a most alakulóban lévő húsipari export­szervezetben az állami gazdaságokat képvi­selné és rajta keresztül hozzájutnánk mind­azon ismeretekhez, ami szükséges ahhoz, hogy a hízóállat-előállításban mindenkor igazodjunk a piac igényeihez. A jelenlegi helyzetben ezt alapvetőnek tartom, hogy a fajta, tartástechnológia és egyéb körülményeket is figyelembe véve megfelelő minőségű húst termeljünk. Elfo­gadhatatlan, hogy az exportáló szervezet­ben két-három termelő nagyüzem képvisel­je csak a termelőket. Gyekviczki Vilmos igazgató Csepregi Állami Tangazdaság Hogy a tartalom is változzék A FIGYELŐ 1986/45. számában megje­lent „Csak a cégtábla változik” című cikkel kapcsolatban vegyük alapul a tervtörvény 4. fejezet 39. § (1) bekezdését: „Szervezet­tebbé és hatékonyabbá kell tenni a mező­­gazdasági és élelmiszeripari termékek bel­földi és külpiaci értékesítését”, így kézen­fekvő az átszervezés, hogy önállóak legye­nek a húsipari vállalatok. Az adott feltételek között az átszervezés kapcsán a Húsipari Központ létjogosultsá­gát megkérdőjelezzük. Jobb megoldásnak ítélnénk, ha az exportot lebonyolító cég tar­tana közvetlen kapcsolatot a vállalatokkal a kölcsönös érdekeltség alapján. A mai vi­szonyok között az önálló vállalatoknak meg kell felelniük az ilyen körülmények­nek. A központ csak közvetítő szerepet ját­szana. Ami a belföldi ellátást illeti, adott körze­tek ellátásáért felelős szervezetek minden­féle központi keret nélkül, szerződéses ala­pon lássák el a vágóhidakról a boltokat. A minőségi és mennyiségi árutermelés érdekében két megoldás is kínálkozik: olyan kétoldalú kapcsolat termelő és fel­dolgozó között, amiben az érdekazonosság kölcsönös. Még szorosabb kapcsolat is te­remthető termelők és feldolgozók között, esetleg közös vállalat létrehozása révén. Biztos, hogy az önállóan gazdálkodó szervezetek megtalálják a hatékony együtt­működés módját. Összefoglalva: mindenféle túlszervezés­­től mentes, önálló vállalati tevékenységet tartunk ésszerűnek, érdekeltségi alapon, szorosan együttműködve, önálló gazdasági szervezetekkel. Ebben az esetben nemcsak a cégtábla vál­tozik. Radvánszki Alajos állattenyésztési főágazat-vezető Lenin Mg. Termelőszövetkezet Mélykút

Next