Figyelő, 1988. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1988-01-07 / 1. szám
2 Üléspontok és álláspontok „Tudja, hogy hol van és kivel beszél?" — szegezi nekem a kérdést a kölcsönös üdvözlés után interjúalanyom. S miközben agyamon végigfut a kérdés, mitől vált ilyen rátartivá ez a különben mindig szívélyes ember, tettem-e valamit, amit sértőnek találhatott, elmosolyodik s hozzáteszi: „Mert én nem!" Ekkor már én is kapcsolok. December 17-e van, csütörtök, s az Országgyűlés előző nap döntött vendéglátóm hivatalának megszüntetéséről. Az intézmény tehát formailag már megszűnt, de az épület természetesen áll, az apparátus tagjai pedig lázasan tárgyalják a kósza — egymásnak ellentmondó — híreket, hogy a jogutód hol és milyen felépítésű lesz, s kiket fog átvenni a régi munkatársak közül. Beszélgetőpartnerem is csak találgat. S bár azt természetesen ő is tudja, hogy a kormányzati munka az átszervezés alatt sem állhat le, hatáskörét illetően teljesen bizonytalan. Például válaszoljon-e még az előző napokban érkezett levelekre, s ha igen, miként írja alá azokat. Hogy ez az aláírás valóban bonyolult dolog, abból a szerkesztőségben még aznap én is ízelítőt kapok. Egy korábbi cikkünkhöz szól hozzá egy másik —, a levél megírása óta ugyancsak megszüntetett — intézmény vezetője. Milyen munkahelyet és beosztást írjunk a neve alá? Megkérdeztük a levélírót, aki csak nevének közlését javasolta. Egy-egy újságban ez megoldható, de hogy folyhat így a kormányzati munka? Igaz, mindez decemberben történt, amikor az ünnepek miatt a hivatalok amúgy is félgőzzel működtek, s mire Önök e cikket olvassák, feltehetőleg sok minden tisztázódik. Megmarad azonban az a dilemma, hogy amíg nem dől el, hogy ki hova kerül, az apparátusokban legalább félszemmel mindenki a saját íróasztalának sorsát figyeli. S ez a gazdaságirányító munkában, a döntések előkészítettségében nyilvánvalóan tükröződni fog. (Bár vannak, akik szerint egyes esetekben csak használhat, ha a hivatalnokoknak nem marad idejük a területükhöz tartozó szervezetek életébe történő beleszólásra.) A személyi kérdések megoldását viszont hátráltatja a koncepcionális kérdések, a hatáskörök és a funkciók rendezésének elhúzódása. Márpedig áprilisig — az új kormányzati szerveknek ekkor már elvszerűen kell működniük — az íróasztalok olyan elrendezését kellene kialakítani, hogy a mögöttük levő „üléspontok" reformkonform „álláspontot”, gazdaságirányítási gyakorlatot alakítsanak ki. Segítsük az államot! A személyi jövedelemadó és az általános forgalmi adó bevezetése, valamint a nyomukban járó, hivatalosan is legalább 15 százalékosra előrejelzett 1988. évi árszínvornal-emelkedés már az elmúlt év végére egy össznépi „játék” kialakulásához vezetett. Itt is, ott is azt latolgatták az emberek, vajon mire jutnak majd a minden bizonnyal megcsappanó bevételeikből, hogyan is alakul föl bruttósított, de az adóval visszanettósított jövedelmük. Azóta is különös aggódás tapasztalható az áremelkedések várható továbbgyűrűzése, illetve a burkolt áremelések elharapódzása — minőségromlás, a szolgáltatások színvonalának további süllyedése — miatt. Azon túl, hogy a kormányzat részéről számos ígéret és fogadkozás hangzott el arra vonatkozóan, hogy mindent el fognak követni az inflációs folyamat kézbentartására, az arra „illetékes” intézmények, társadalmi szervek is rendre kifejezésre juttatták: fokozottan élni fognak az ellenőrzésre szóló jogosítványukkal. Az Országos Árhivatal március 31-ig minden áremelési szándékot egyedi elbírálás alá vet, a Szakszervezetek Országos Tanácsa „az eddigieknél gyakrabban szeretné csatasorba állítani a mintegy 10 ezer tagú társadalmi árellenőri gárdát, hogy a SZOT széleskörűen — s ne csak a KSH-adatok alapján — értesüljön a termelői és fogyasztói árak alakulásáról”. Ugyanakkor elhangzottak olyan megnyilatkozások is, amelyek máris a kontrollal kapcsolatos várható nehézségekre utaltak. A Fogyasztók Országos Tanácsának múlt év végi ülésén például az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség vezetője kijelentette, hogy „a jövőben nemcsak az ellenőrzéseket kellene fokozni, de megteremteni az ellenőrzéshez szükséges működési feltételeket is”. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság főosztályvezetője ugyanott arra hívta fel a figyelmet, hogy „a FOT-nak (sic!) érdemes lenne koordinálni az árellenőrzéseket , hiszen ha minden szervezet különkülön végzi ezt a munkát, sokkal kevésbé jár eredménnyel”. (Magyar Nemzet, 1987. december 17.) Én ezt az egymásra mutogatósdit azzal egészíteném ki: siessünk mi magunk, fogyasztók is az állam segítségére, hiszen ennél a — kis túlzással élve — 10 milliós „lobbinál” erősebb úgy sincs széles e hazában. A fogyasztók önvédelmi, vagy érdekvédelmi szervezeteik révén tett lépései az esetek többségében még hatásosabbak is lehetnek, mint a különféle, többnyire túlterhelt, illetékesnek vélt fórumok végigjárása. Ki ne írt volna még be közülünk a korábban panaszkönyvnek nevezett, mára már jótékony eufemizmussal vásárlók könyvének titulált nyomtatvány-tömbbe? Bejegyzésére válaszként — ha kapott ilyet egyáltalán — többnyire valami neszesemmi-fogdmegjól-szabványszöveget kézbesített a posta, a kifogásolt üzletben megmaradt minden a régiben. Szélsőséges esetekben, megengedem, előfordult, hogy az eladók/pincérek lecserélődtek, de néhány hét után minden újrakezdődött: ők is ugyanolyan körülmények közé kerültek, érdekeik, vagy éppen érdektelenségük előbbutóbb ugyanazt a magatartást váltotta ki. De mit tehet az eladó, az éttermi felszolgáló, illetve a háttérben lévő termelő vállalat, ha azon veszi észre magát, hogy a vevők másutt vásárolnak, a vendégek máshová járnak étkezni? Mert mi, fogyasztók nemcsak azt adhatjuk egymás tudtára, hol lehet éppen banánt, vagy a gyereknek harisnyanadrágot kapni. Ha úgy akarjuk, híre mehet annak is, hol csapnak be rendszeresen a mérésnél, a számolásnál, hol beszélnek velünk minősíthetetlenül. Egymás informálásának a szerepe csak nőni fog azáltal, hogy jelentősen bővül a szabadáras termékek köre. A lényegesen eltérő árképzési elveket és gyakorlatot követő cégek, üzlethálózatok, nagyáruházak a valóban hajszálra ugyanolyan termékértszolgáltatásért széles sávon belül elhelyezkedő árat kérhetnek, vagy az éppen azonos áron kínált portékát az egyik sarki közértben kellemes körülmények között vehetjük meg, onnan 300 méterre viszont még vissza sem köszönnek. A fogyasztók információéhségének csillapításában a világ minden részén részt vállalnak érdekvédelmi szervezeteink. Például a világ egyik legnagyobb taglétszámú fogyasztóvédelmi szervezete, a holland Consumentenbond kezdeményezte akció a Coca-Cola céget kényszerítette meghátrálásra: amikor a vállalat át akart térni a számára előnyösebb műanyagpalackok forgalmazására, a környezetvédelmi szempontokra hivatkozó bojkott hatására vissza kellett térnie az üvegpalackokra. A Consumentenbond „megértőbben” járt el, amikor a videomagnók és a kompaktlemezjátszók megjelenésekor azt tanácsolta a fogyasztónak, halasszák el vásárlásukat, amíg az árak lejjebb mennek. Ami a hazai fogyasztók hasonló akcióinak előtörténetét illeti, 1986 karácsonyát megelőzően a televízió Ablak című műsorában is elhangzott egy „rejtett” bojkottfelhívás. A műsorvezető-riporter arról kérdezte a FÓT titkárát, mit tehetnek a vásárlók amikor méregzöld banánt, diónagyságú mandarint kínálnak nekik az üzletekben. „Ne vegyék meg, vagy ha csak utólag, a zacskóba belekukkantva észlelik, hogy becsapták őket, kérjék vissza a pénzt.” A stúdióba érkező telefonhívások egyike a külkereskedelem felelősségét vetette fel, s így fogalmazott: „Ha egyszer senki sem venné meg az ilyen, otthon érlelendő, de végül soha élvezhetővé nem érő gyümölcsöket, a külkeresők is meggondolnák legközelebb, hogy mit vesznek.” Az 1987 végén árusított banánok alapján úgy tűnik, sem a vásárlók, sem a külkereskedők nem fogadták meg az ajánlásokat. Még kevesebb esélyt jósolhatunk Weyer Béla tűnődésként megfogalmazott elképzelésének (Magyar Nemzet, 1987. december 12.). A már-már égbeszökő fenyőfaárak láttán, az árusítás közismert anomáliái kapcsán felvetette: „mi lenne, ha mi az idén megpróbálnánk tüskék” — értsd: fenyőfák — „nélkül a karácsonyt?” Itt ugyanis évszázados hagyományok feladásáról, mással igen nehezen helyettesíthető „áru” megvételének mellőzéséről lett volna szó. Ugyanakkor a nemrégiben a Közgazdasági Egyetemen lezajlott menzabojkottnak már a puszta előhírére javított a szolgáltatásainak színvonalán a Pest-Budai Vendéglátó Vállalat. A végül mégis megrendezett bojkott napján a diákok által készített, ötforintos egységáron kínált szendvicsek sikeres alternatív étkezésnek bizonyultak, míg a menzán kényszerleselejtezésre került mintegy 60 ezer forint összértékű étel még nyilván hosszabb ideig Figyelmeztető jelként rögződik a vállalat vezetőinek emlékezetében. A jelenség mögött meghúzódó lényeg, hogy helyreállt az értékrend, a vevő, a fogyasztó megmutatta: ő az úr. Mert ne feledjük, a valódi piacon mindig az eladó kínál, s a vásárló az, aki választ, dönt. Talán nem véletlen, hogy éppen a közgazdászhallgatók voltak azok, akik a gyakorlatban is bemutatták ezt a gazdasági törvényt — írja Weyer. Az esetleges fogyasztói bojkottok jogi hátterét mindenekelőtt a tisztességtelen gazdasági tevékenység tilalmáról szóló, 1984. évi IV. törvény képezi, amely első paragrafusában leszögezi: „Tilos a gazdasági tevékenység folytatására jogosult jogi személyeknek és magánszemélyeknek ... gazdasági tevékenységet tisztességtelenül — különösen a versenytársak, a fogyasztók törvényes érdekeit sértő vagy veszélyeztető módon — folytatni.” Ugyanezen törvény 8. paragrafusa azt is kimondja, hogy „Tilos máshoz olyan tisztességtelen felhívást intézni, amely a harmadik személlyel fennálló gazdasági kapcsolatainak a felbontását vagy ilyen kapcsolat létrejöttének megakadályozását célozza.” Mint láthatjuk, a kulcsszó ez utóbbi tiltás esetében a „tisztességtelen”, mert — amint ezt a törvény részletes indokolása meg is fogalmazza — „nem ütközik az üzleti tisztesség követelményeibe az olyan felhívás vagy szerződési ajánlat, amely kedvezőbb üzleti feltételek (pl. alacsonyabb ár, rövidebb szállítási határidő) kilátásba helyezésével kísérli meg azt, hogy a megrendelő a harmadik személy helyett az ajánlatot tevővel szerződjön”. Másfelől a Ptk. 78. paragrafusának első és második pontja jóval szélesebb értelemben is érzékelteti, meddig mehet el egyegy ilyen felhívás: „A személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a jó hírnév védelmére is. A jó hírnév sérelmét jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel, vagy való tényt hamis színben tüntet fel.” A fogyasztók intézményesített érdekvédelme mellett mindenképpen szükség van spontán, „önvédelmi” aktivitásuk erősítésére. Beletartozik ebbe a vegyem — ne vegyem, adjak — ne adjak (borravalót, hálapénzt stb.) szinte mindennapi döntésének alaposabb megfontolása is. A kérdéskört átfogóbb perspektívába helyezik Pozsgay Imrének a Figyelő 1987/50. számában is közölt gondolatai: „A reformfolyamat az állampolgári kezdeményezésnek a politikai és gazdasági viszonyokba való beilleszkedését is feltételezi. A demokratizáló intézményrendszer ugyanis nem működik autonóm állampolgár nélkül. Ez utóbbi a kollektív tulajdon viszonyai között is kialakulhat, ha maga is szerveződhet, ha érdekképviseleti szervezeteket alakíthat.” Hernádi András Budapest A szerkesztőség címe: Budapest V. Alkotmány u. 10. Levélcím: Pf. 18. 1355. Telex: 22-6613. Telefon: titkárság 127-664. Munkatársak: 119-664, 117-201,311-564, 117-064, 112-014, 311-302. Hirdetésekkel kapcsolatos felvilágosítással a Hírlapkiadó Vállalat hirdetési osztálya szolgál: Bp. VIII., Blaha Lujza tér. 3. Telefon: 343-100. Készpénzes hirdetésfelvétel 9-től 17.30-ig: Bp. Vill., József körút 7. Telefon: 133-246 vagy 343-100/489 mellék. HU ISSN 0015-086 X. Index: 25 283. GAZDASÁGPOLITIKAI HETILAP Főszerkesztő: Dr. VARGA GYÖRGY Főszerkesztő-helyettes: Dr. FOLLINUS JÁNOS, VÉRTES CSABA Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat. Budapest VIII., Blaha Lujza tér 3. 1959. Telefon: 343-100, 336-130. Felelős kiadó: VÁGNER FERENC vezérigazgató. 87—2142 Szikra Lapnyomda, Budapest. Felelős vezető: CSÖNDES ZOLTÁN vezérigazgató. 1416 * * * Lapunk a Szovjetunióban, az NDK-ban, Csehszlovákiában, Romániában, Bulgáriában, Lengyelországban a helyi postahivatalokban rendelhető meg. Külföldi terjesztőnk a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat (H-1389 Budapest Postafiók 149.). Lapunk megrendelhető: ANGLIA: The Danubia Book Company, 58 Chatsworth Road, London NW2 4DD; AUSZTRÁLIA: J. and E. Forbat, 108 Chapel St. Windsor, Vic. 3181; AUSZTRIA: LIBRO-DISCO Ungarische Bicher und Schallplatten aus Wien, Domgasse 8, A-1010 Wien; BELGIUM: „Du Monde Entier" S. A. Rue du Midi 162, B-1000 Bruxelles; BRAZÍLIA: Livraria D. Lands Ltda, Rual de Abril, 01000 Sao Paulo; KANADA: Délibáb Film and Record Studio 19. Prince Arthur Street West Montreal P. Q. H2X 1S4, Pannónia Books P. O. Box 1017, Postal Station „B” Toronto, Ont. M5T 2T8; Hungarian Ikka and Travel Service 1234 Granville Street, Vancouver 2, B. C. VOZIMA; DÁNIA, Jul. Gjellerups Booksellers Aps. 87-89, Spelvgrade DK-1307 Kobenhaven; NSZK: Ujváry-Griff Tituelstr. 2, 8000 München 81, Kubon und Sagner 8000 München 34, Postfach 68, Musica Hungarica Romannstr. 4, 8 München 40; FINNORSZÁG: Akateemine Kirjakauppa, Keskuskatu 2, SF 00100 Helsinki 10; FRANCIAORSZÁG: Société Balaton 12, Rue de la Grange-Bateliere 75009; HOLLANDIA: Club Qualiton, Prinsenstraat 26, Amsterdam; IZRAEL: Hadash kölcsönkönyvtár, Nesz Ciona u. 4. Tel Aviv; Gondos Sándor, Haifa, Herzl 10, Beth Hakranot; NORVÉGIA: A/s Norvesens Litteratur Tjeneste, P. O. Box 6140 Etterstad, Oslo 6; SVÁJC: Magda Szerday, Teichweg 14, 4142 Münchenstein; SVÉDORSZÁG: Almqvist and Wikseil Färlag P. O. Box. 62. S 10120 Stockholm; USA: Center of Hungarian Literature 4418 16th Avenue Brooklyn. N. Y. 11204; Mr. Sándor Püski c/o Corvin 251E. 82. Street New York N. Y. 10028; Otto's Import Store 2320 W. Clark Ave. Burbank. CA 91506; JUGOSZLÁVIA: Forum, Vojvode Misica broj 1. 21000 Novi Sad. Amennyiben a megrendelés a KULTÚRA Külkereskedelmi Vállalatnál (H-1339 Budapest, Pf. 149) történik, az előfizetési díj átutalható a Magyar Nemzeti Bankhoz (H-1850 Budapest), a KULTÚRA 024/7 számú számlájára. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapelőállítási Irodánál (HELIR), Budapest V., József nádor tér 1. (1900), közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215—96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj egy évre 576 forint. Külföldre a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat terjeszti (Budapest I., Fő u. 32.). IFÓRUM. 1988. január 7. Az egyesületekről A FIGYELŐ 1987/33. számában Halmai Gábor igen érdekes cikket írt az egyesületekről. A téma nagyon aktuális, hiszen a csoportérdek-képviseletek széles körű működése éppen most, az adó- és szociális érdekek összehangolásánál, egyeztetésük felelősségteljes munkájánál különösen fontos, s emellett az egyesületek fontos iskolái és fórumai a demokratikus közéletnek. A cikkben elhangzottakhoz az alábbi táblázatot szeretném hozzáfűzni. Deli István Pál Budapest Az egyesületek és egyesületi tagok száma az egyesület jellege szerint 1986-ban Az egyesületek ■TM- i s^|TttT Állattenyésztő és állatvédő 295 27,5 Biztosító és önsegélyző 12 329,1 Horgász 694 239,2 Művészeti, kultúr-, városvédő 90 41,5 Sport 3013 720,1 Tudományos 119 276,5 Tűzoltó 1481 57,1 Vadász 740 30,7 Egyéb érdekvédelmi 126 582,7 összesen: 5570 2304,5 A szerkesztőség fenntartja a jogot, hogy a beküldött kéziratokat rövidítve közölje. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ---------------------------------------------------------------------------, •