Figyelő, 1988. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1988-01-07 / 1. szám

2 Üléspontok és álláspontok „Tudja, hogy hol van és kivel beszél?" — szegezi nekem a kérdést a kölcsö­nös üdvözlés után interjúalanyom. S miközben agyamon végigfut a kér­dés, mitől vált ilyen rátartivá ez a kü­lönben mindig szívélyes ember, tet­tem-e valamit, amit sértőnek találha­tott, elmosolyodik s hozzáteszi: „Mert én nem!" Ekkor már én is kapcsolok. December 17-e van, csütörtök, s az Or­szággyűlés előző nap döntött vendég­látóm hivatalának megszüntetéséről. Az intézmény tehát formailag már megszűnt, de az épület természetesen áll, az apparátus tagjai pedig lázasan tárgyalják a kósza — egymásnak el­lentmondó — híreket, hogy a jogutód hol és milyen felépítésű lesz, s kiket fog átvenni a régi munkatársak közül. Beszélgetőpartnerem is csak talál­gat. S bár azt természetesen ő is tudja, hogy a kormányzati munka az átszer­vezés alatt sem állhat le, hatáskörét il­letően teljesen bizonytalan. Például válaszoljon-e még az előző napokban érkezett levelekre, s ha igen, miként ír­ja alá azokat. Hogy ez az aláírás való­ban bonyolult dolog, abból a szerkesz­tőségben még aznap én is ízelítőt ka­pok. Egy korábbi cikkünkhöz szól hoz­zá egy másik —, a levél megírása óta ugyancsak megszüntetett — intéz­mény vezetője. Milyen munkahelyet és beosztást írjunk a neve alá? Megkér­deztük a levélírót, aki csak nevének közlését javasolta. Egy-egy újságban ez megoldható, de hogy folyhat így a kormányzati munka? Igaz, mindez decemberben történt, amikor az ünnepek miatt a hivatalok amúgy is félgőzzel működtek, s mire Önök e cikket olvassák, feltehetőleg sok minden tisztázódik. Megmarad azonban az a dilemma, hogy amíg nem dől el, hogy ki hova kerül, az ap­parátusokban legalább félszemmel mindenki a saját íróasztalának sorsát figyeli. S ez a gazdaságirányító mun­kában, a döntések előkészítettségében nyilvánvalóan tükröződni fog. (Bár vannak, akik szerint egyes esetekben csak használhat, ha a hivatalnokok­nak nem marad idejük a területükhöz tartozó szervezetek életébe történő be­leszólásra.) A személyi kérdések meg­oldását viszont hátráltatja a koncep­cionális kérdések, a hatáskörök és a funkciók rendezésének elhúzódása. Márpedig áprilisig — az új kormány­zati szerveknek ekkor már elvszerűen kell működniük — az íróasztalok olyan elrendezését kellene kialakítani, hogy a mögöttük levő „üléspontok" re­formkonform „álláspontot”, gazdaság­­irányítási gyakorlatot alakítsanak ki. Segítsük az államot! A személyi jövedelemadó és az általános forgalmi adó bevezetése, valamint a nyo­mukban járó, hivatalosan is legalább 15 százalékosra előrejelzett 1988. évi árszínvo­r­nal-emelkedés már az elmúlt év végére egy össznépi „játék” kialakulásához vezetett. Itt is, ott is azt latolgatták az emberek, va­jon mire jutnak majd a minden bizonnyal megcsappanó bevételeikből, hogyan is ala­kul föl bruttósított, de az adóval visszanet­­tósított jövedelmük. Azóta is különös aggó­dás tapasztalható az áremelkedések várha­tó továbbgyűrűzése, illetve a burkolt ár­emelések elharapódzása — minőségromlás, a szolgáltatások színvonalának további süllyedése — miatt. Azon túl, hogy a kormányzat részéről számos ígéret és fogadkozás hangzott el ar­ra vonatkozóan, hogy mindent el fognak követni az inflációs folyamat kézbentartá­sára, az arra „illetékes” intézmények, társa­dalmi szervek is rendre kifejezésre juttat­ták: fokozottan élni fognak az ellenőrzésre szóló jogosítványukkal. Az Országos Árhi­vatal március 31-ig minden áremelési szán­dékot egyedi elbírálás alá vet, a Szakszerve­zetek Országos Tanácsa „az eddigieknél gyakrabban szeretné csatasorba állítani a mintegy 10 ezer tagú társadalmi árellenőri gárdát, hogy a SZOT széleskörűen — s ne csak a KSH-adatok alapján — értesüljön a termelői és fogyasztói árak alakulásáról”. Ugyanakkor elhangzottak olyan megnyilat­kozások is, amelyek máris a kontrollal kap­csolatos várható nehézségekre utaltak. A Fogyasztók Országos Tanácsának múlt év végi ülésén például az Országos Keres­kedelmi Főfelügyelőség vezetője kijelentet­te, hogy „a jövőben nemcsak az ellenőrzé­seket kellene fokozni, de megteremteni az ellenőrzéshez szükséges működési feltétele­ket is”. A Központi Népi Ellenőrzési Bi­zottság főosztályvezetője ugyanott arra hív­ta fel a figyelmet, hogy „a FOT-nak (sic!) érdemes lenne koordinálni az árellenőrzé­seket , hiszen ha minden szervezet külön­­külön végzi ezt a munkát, sokkal kevésbé jár eredménnyel”. (Magyar Nemzet, 1987. december 17.) Én ezt az egymásra mutogatósdit azzal egészíteném ki: siessünk mi magunk, fo­gyasztók is az állam segítségére, hiszen en­nél a — kis túlzással élve — 10 milliós „lobbinál” erősebb úgy sincs széles e hazá­ban. A fogyasztók önvédelmi, vagy érdek­­védelmi szervezeteik révén tett lépései az esetek többségében még hatásosabbak is le­hetnek, mint a különféle, többnyire túlter­helt, illetékesnek vélt fórumok végigjárása. Ki ne írt volna még be közülünk a ko­rábban panaszkönyvnek nevezett, mára már jótékony eufemizmussal vásárlók könyvének titulált nyomtatvány-tömbbe? Bejegyzésére válaszként — ha kapott ilyet egyáltalán — többnyire valami neszesem­­mi-fogdmegjól-szabványszöveget kézbesí­tett a posta, a kifogásolt üzletben meg­ma­radt minden a régiben. Szélsőséges esetek­ben, megengedem, előfordult, hogy az el­­adók/pincérek lecserélődtek, de néhány hét után minden újrakezdődött: ők is ugyanolyan körülmények közé kerültek, ér­dekeik, vagy éppen érdektelenségük előbb­­utóbb ugyanazt a magatartást váltotta ki. De mit tehet az eladó, az éttermi felszolgá­ló, illetve a háttérben lévő termelő vállalat, ha azon veszi észre magát, hogy a vevők másutt vásárolnak, a vendégek máshová járnak étkezni? Mert mi, fogyasztók nem­csak azt adhatjuk egymás tudtára, hol lehet éppen banánt, vagy a gyereknek harisnya­­nadrágot kapni. Ha úgy akarjuk, híre me­het annak is, hol csapnak be rendszeresen a mérésnél, a számolásnál, hol beszélnek velünk minősíthetetlenül. Egymás informálásának a szerepe csak nőni fog azáltal, hogy jelentősen bővül a szabadáras termékek köre. A lényegesen el­térő árképzési elveket és gyakorlatot köve­tő cégek, üzlethálózatok, nagyáruházak a valóban hajszálra ugyanolyan termékért­­szolgáltatásért széles sávon belül elhelyez­kedő árat kérhetnek, vagy az éppen azonos áron kínált portékát az egyik sarki közért­ben kellemes körülmények között vehetjük meg, onnan 300 méterre viszont még vissza sem köszönnek. A fogyasztók információéhségének csil­lapításában a világ minden részén részt vál­lalnak érdekvédelmi szervezeteink. Például a világ egyik legnagyobb taglétszámú fo­gyasztóvédelmi szervezete, a holland Con­­sumentenbond kezdeményezte akció a Co­ca-Cola céget kényszerítette meghátrálásra: amikor a vállalat át akart térni a számára előnyösebb műanyagpalackok forgalmazá­sára, a környezetvédelmi szempontokra hi­vatkozó bojkott hatására vissza kellett tér­nie az üvegpalackokra. A Consumenten­­bond „megértőbben” járt el, amikor a vi­deomagnók és a kompaktlemezjátszók megjelenésekor azt tanácsolta a fogyasztó­nak, halasszák el vásárlásukat, amíg az árak lejjebb mennek. Ami a hazai fogyasztók hasonló akciói­nak előtörténetét illeti, 1986 karácsonyát megelőzően a televízió Ablak című műso­rában is elhangzott egy „rejtett” bojkottfel­hívás. A műsorvezető-riporter arról kérdez­te a FÓT titkárát, mit tehetnek a vásárlók amikor méregzöld banánt, diónagyságú mandarint kínálnak nekik az üzletekben. „Ne vegyék meg, vagy ha csak utólag, a zacskóba belekukkantva észlelik, hogy be­csapták őket, kérjék vissza a pénzt.” A stú­dióba érkező telefonhívások egyike a kül­kereskedelem felelősségét vetette fel, s így fogalmazott: „Ha egyszer senki sem venné meg az ilyen, otthon érlelendő, de végül so­ha élvezhetővé nem érő gyümölcsöket, a külkeresők is meggondolnák legközelebb, hogy mit vesznek.” Az 1987 végén árusított banánok alapján úgy tűnik, sem a vásárlók, sem a külkereskedők nem fogadták meg az ajánlásokat. Még kevesebb esélyt jósolha­tunk Weyer Béla tűnődésként megfogalma­zott elképzelésének (Magyar Nemzet, 1987. december 12.). A már-már égbeszökő fe­nyőfaárak láttán, az árusítás közismert ano­máliái kapcsán felvetette: „mi lenne, ha mi az idén megpróbálnánk tüskék” — értsd: fenyőfák — „nélkül a karácsonyt?” Itt ugyanis évszázados hagyományok feladá­sáról, mással igen nehezen helyettesíthető „áru” megvételének mellőzéséről lett volna szó. Ugyanakkor a nemrégiben a Közgazda­­sági Egyetemen lezajlott menzabojkottnak már a puszta előhírére javított a szolgálta­tásainak színvonalán a Pest-Budai Vendég­látó Vállalat. A végül mégis megrendezett bojkott napján a diákok által készített, öt­forintos egységáron kínált szendvicsek si­keres alternatív étkezésnek bizonyultak, míg a menzán kényszerleselejtezésre került mintegy 60 ezer forint összértékű étel még nyilván hosszabb ideig Figyelmeztető jel­ként rögződik a vállalat vezetőinek emléke­zetében. A jelenség mögött meghúzódó lé­nyeg, hogy helyreállt az értékrend, a vevő, a fogyasztó megmutatta: ő az úr. Mert ne feledjük, a valódi piacon mindig az eladó kínál, s a vásárló az, aki választ, dönt. Ta­lán nem véletlen, hogy éppen a közgaz­dászhallgatók voltak azok, akik a gyakor­latban is bemutatták ezt a gazdasági tör­vényt — írja Weyer. Az esetleges fogyasztói bojkottok jogi hátterét mindenekelőtt a tisztességtelen gazdasági tevékenység tilalmáról szóló, 1984. évi IV. törvény képezi, amely első pa­ragrafusában leszögezi: „Tilos a gazdasági tevékenység folytatására jogosult jogi személyeknek és magánszemélyeknek ... gazdasági tevékenységet tisztességtelenül — különösen a versenytársak, a fogyasztók törvényes érdekeit sértő vagy veszélyeztető módon — folytatni.” Ugyanezen törvény 8. paragrafusa azt is kimondja, hogy „Tilos máshoz olyan tisztességtelen felhívást in­tézni, amely a harmadik személlyel fennál­ló gazdasági kapcsolatainak a felbontását vagy ilyen kapcsolat létrejöttének megaka­dályozását célozza.” Mint láthatjuk, a kulcsszó ez utóbbi tiltás esetében a „tisztes­ségtelen”, mert — amint ezt a törvény rész­letes indokolása meg is fogalmazza — „nem ütközik az üzleti tisztesség követel­ményeibe az olyan felhívás vagy szerződési ajánlat, amely kedvezőbb üzleti feltételek (pl. alacsonyabb ár, rövidebb szállítási ha­táridő) kilátásba helyezésével kísérli meg azt, hogy a megrendelő a harmadik sze­mély helyett az ajánlatot tevővel szerződ­jön”. Másfelől a Ptk. 78. paragrafusának el­ső és második pontja jóval szélesebb érte­lemben is érzékelteti, meddig mehet el egy­­egy ilyen felhívás: „A személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a jó hírnév védel­mére is. A jó hírnév sérelmét jelenti külö­nösen, ha valaki más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel, vagy való tényt hamis színben tüntet fel.” A fogyasztók intézményesített érdekvé­delme mellett mindenképpen szükség van spontán, „önvédelmi” aktivitásuk erősítésé­re. Beletartozik ebbe a vegyem — ne ve­gyem, adjak — ne adjak (borravalót, hála­pénzt stb.) szinte mindennapi döntésének alaposabb megfontolása is. A kérdéskört átfogóbb perspektívába helyezik Pozsgay Imrének a Figyelő 1987/50. számában is közölt gondolatai: „A reformfolyamat az állampolgári kezdeményezésnek a politikai és gazdasági viszonyokba való beilleszke­dését is feltételezi. A demokratizáló intéz­ményrendszer ugyanis nem működik auto­nóm állampolgár nélkül. Ez utóbbi a kol­lektív tulajdon viszonyai között is kialakul­hat, ha maga is szerveződhet, ha érdekkép­viseleti szervezeteket alakíthat.” Hernádi András Budapest A szerkesztőség címe: Budapest V. Alkotmány u. 10. Levélcím: Pf. 18. 1355. Telex: 22-6613. Telefon: titkárság 127-664. Munkatársak: 119-664, 117-201,311-564, 117-064, 112-014, 311-302. Hirdetésekkel kapcsolatos felvilágosítással a Hírlapkiadó Vállalat hirdetési osztálya szolgál: Bp. VIII., Blaha Lujza tér. 3. Telefon: 343-100. Készpénzes hirdetésfelvétel 9-től 17.30-ig: Bp. Vill., József körút 7. Telefon: 133-246 vagy 343-100/489 mellék. HU ISSN 0015-086 X. Index: 25 283. GAZDASÁGPOLITIKAI HETILAP Főszerkesztő: Dr. VARGA GYÖRGY Főszerkesztő-helyettes: Dr. FOLLINUS JÁNOS, VÉRTES CSABA Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat. Budapest VIII., Blaha Lujza tér 3. 1959. Telefon: 343-100, 336-130. Felelős kiadó: VÁGNER FERENC vezérigazgató. 87—2142 Szikra Lapnyomda, Budapest. Felelős vezető: CSÖNDES ZOLTÁN vezérigazgató. 1­4­16 * * * Lapunk a Szovjetunióban, az NDK-ban, Csehszlovákiában, Romániában, Bulgáriában, Lengyelországban a helyi postahivatalokban rendelhető meg. Külföldi terjesztőnk a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat (H-1389 Budapest Pos­tafiók 149.). Lapunk megrendelhető: ANGLIA: The Danubia Book Company, 58 Chatsworth Road, London NW2 4DD; AUSZTRÁLIA: J. and E. Forbat, 108 Chapel St. Windsor, Vic. 3181; AUSZTRIA: LIBRO-DISCO Ungari­sche Bi­cher und Schallplatten aus Wien, Domgasse 8, A-1010 Wien; BELGIUM: „Du Monde Entier" S. A. Rue du Midi 162, B-1000 Bruxelles; BRAZÍLIA: Livraria D. Lands Ltda, Rua­l de Abril, 01000 Sao Paulo; KANADA: Dé­libáb Film and Record Studio 19. Prince Arthur Street West Montreal P. Q. H2X 1S4, Pannónia Books P. O. Box 1017, Postal Station „B” Toronto, Ont. M5T 2T8; Hungarian Ikka and Travel Service 1234 Granville Street, Van­couver 2, B. C. VOZ­IMA; DÁNIA, Jul. Gjellerups Booksellers Aps. 87-89, Spelvgrade DK-1307 Kobenhaven; NSZK: Ujváry-Griff Tituelstr. 2, 8000 München 81, Kubon und Sagner 8000 München 34, Postfach 68, Musica Hungarica Romannstr. 4, 8 München 40; FINNORSZÁG: Akateemine Kirjakauppa, Keskuskatu 2, SF 00100 Hel­sinki 10; FRANCIAORSZÁG: Société Balaton 12, Rue de la Grange-Bateliere 75009; HOLLANDIA: Club Quali­­ton, Prinsenstraat 26, Amsterdam; IZRAEL: Hadash kölcsönkönyvtár, Nesz Ciona u. 4. Tel Aviv; Gondos Sándor, Haifa, Herzl 10, Beth Hakranot; NORVÉGIA: A/s Norvesens Litteratur Tjeneste, P. O. Box 6140 Etterstad, Oslo 6; SVÁJC: Magda Szerday, Teichweg 14, 4142 Münchenstein; SVÉDORSZÁG: Almqvist and Wikseil Färlag P. O. Box. 62. S 101­20 Stockholm; USA: Center of Hungarian Literature 4418 16th Avenue Brooklyn. N. Y. 11204; Mr. Sándor Püski c/o Corvin 251E. 82. Street New York N. Y. 10028; Otto's Import Store 2320 W­. Clark Ave. Burbank. CA 91506; JUGOSZLÁVIA: Forum, Vojvode Misica broj 1. 21000 Novi Sad. Amennyiben a megrendelés a KULTÚRA Külkereskedelmi Vállalatnál (H-1339 Budapest, Pf. 149) történik, az előfi­zetési díj átutalható a Magyar Nemzeti Bankhoz (H-1850 Budapest), a KULTÚRA 024/7 számú számlájára. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapelőállítási Irodánál (HELIR), Budapest V., József nádor tér 1. (1900), közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215—96162 pénzforgalmi jelző­számra. Előfizetési díj egy évre 576 forint. Külföldre a Kultúra Külkeres­kedelmi Vállalat terjeszti (Budapest I., Fő u. 32.). IFÓRU­M. 1988. január 7. Az egyesületekről A FIGYELŐ 1987/33. számában Halmai Gábor igen érdekes cikket írt az egyesületekről. A téma nagyon aktuális, hiszen a csoportérdek-képvise­letek széles körű működése éppen most, az adó- és szociális érdekek összehangolásánál, egyezte­tésük felelősségteljes munkájánál különösen fon­tos, s emellett az egyesületek fontos iskolái és fó­rumai a demokratikus közéletnek. A cikkben elhangzottakhoz az alábbi tábláza­tot szeretném hozzáfűzni. Deli István Pál Budapest Az egyesületek és egyesületi tagok száma az egyesület jellege szerint 1986-ban Az egyesületek ■TM- i s^|TttT Állattenyésztő és állatvédő 295 27,5 Biztosító és önsegélyző 12 329,1 Horgász 694 239,2 Művészeti, kultúr-, városvédő 90 41,5 Sport 3013 720,1 Tudományos 119 276,5 Tűzoltó 1481 57,1 Vadász 740 30,7 Egyéb érdekvédelmi 126 582,7 összesen: 5570 2304,5 A szerkesztőség fenntartja a jogot, hogy a beküldött kéziratokat rövidítve közölje. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ---------------------------------------------------------------------------, •

Next