Figyelő 2. (1877)

Váry Gellért: Hazai irodalmunk classikai elemei

Hazai irodalmunk classikai elemei. 3­ 1* helyességéről az eredeti ismerése után hozhatunk józan ítéletet, úgy nekünk is tudnunk kell előbb, hogy mit értsünk a classikai gondolkodás, világnézet s ennek következtében a classikai iroda­lom alatt. Vannak emberek, kiknek a legújabb divat szerint már szo­kásukká vált, valamely váratlan eseményre, vagy leleményes tettre felkiáltani, hogy — ez ugyan classikus! — Ebből azután jönnek az ilyen kifejezések: classikus pipa, classikus nadrág, classikus ló, kutya, macska s Isten tudja mi más egyéb. Hogy e kifejezé­sekből a dolog igazi értelmére nem juthatunk, azt mindenki el­gondolhatja. De még maga a latin megnevezés sem hordozza magában egészen azt, a­mit tulajdonkép e kifejezés alatt érteni kellene, vagyis azon világnézetet, belszellemet, mely a classikusoknak ne­vezett írók műveiben van letéve. Hasonlít e megnevezés ahhoz, hogy mi tollnak hívjuk azon érc­eszközt, melylyel írunk, nem azért mintha az toll volna, hanem mivel az írószerszám valamikor abból került ki, így Servius Tullius a szervező szellemű római király is a polgárokat vagyoni tehetségek szerint fölosztván osz­tályokig (classis), csakis azokat, akik vagyonuk nagyságánál fogva az első osztályban voltak, nevezte osztályosoknak vagyis classi­kusoknak. (Gellius, Noct. Attic, k­b. VII. c. 13.). Később e szó a szellemi térre alkalmazódván, a legszellemdúsabb s legerőteljesebb kifejezésű embereket és azoknak írott műveit jelentette. Ily mó­dosított értelmében jelenleg is alkalmazzuk e megnevezést oly írókra, kik valamely nyelven igen talpraesetten tudták magukat kifejezni. Mindazáltal a classikasságot nem pusztán az első osztálybe­­liség teszi, hanem azzal együtt azon sajátságos gondolkodás, ér­zelem és világnézet, azután meg azon sajátságos alak, mely min­den más nemzet közül kiválólag a görögöknek és rómaiaknak vala tulajdona, s mely az első osztálybeliséget csak mintegy vég­eredménykép hozta ki. A­mi e két nemzet világnézetéből, irodalmi alakjaiból, vagy épen egész kifejezéseiből a mi irodalmunkba át­szivárgott, ez lesz az, a­mit azután méltó joggal classikai elemnek nevezhetünk. Hogy ezt felismerhessük, okvetlenül tisztában kell lennünk magával a görög-római gondolkodás és alak fő vonásaival, melyek után hazai irodalmunk mezejére térve, az eleven szinű virágok módjára önként ötlenek szemünkbe mindazon classikai eljárások, alakok, vagy kifejezések, melyek mintha csak a lélek­vándorlás törvényeit követnék, a magyar földön új életet foly­tatnak. A ki csak egy kissé is elmélkedett már az ó­kori görög és római irodalom felett; a­ki fontolgatta mostani tetemes fejlettsé­günket mind szellemi, mind anyagi téren, bizonyára fel kellett

Next