Figyelő 16. (1884)

Abafi Lajos: Kazinczy Ferenc magyar Pantheonja

242 Kazinczy Ferenc magyar Pantheonja így keletkeztek epigrammjai, kritikai cikkei, nyelvészeti értekezései, mely utóbbiakhoz járultak eleinte az általa kiadott költők (Dayka és Báróczy) életrajzai. Kimutatván, hogy ezen kedvelt írók is — bár talán olykor akaratlanul — újítottak, azzal saját — igaz, sokkal merészebb — nyelvújításainak jogosságát derítette ki. De nem minden életrajza készült ily vitatkozó célzattal, sőt legtöbbjéről elmondhatni, hogy míg velük s általuk kifejezni óhajtotta az illető nagy ember iránt táplált tiszteletét, háláját vagy hódolatát, egyúttal hallgatólag beléjök rejtette azt a tendentiát, melyet voltakép minden jobb életrajz vall: testileg lelkileg fel­tüntetni a nagy férfit a maga valóságában, s az ő példáján buz­dítani a szeplőtlen életre, a nagyságra, a hazafiasságra. E nemű életrajzaiban, valamint anyja s rokonaiéban is, nem követte Kazinczy a realistikus festőket, kik minden szeme­­csöt, minden apró lúzító vonást híven utánoznak, hanem egész individualitásánál fogva az idealismus felé hajolva, a szellemi arcképfestést is ideális ecsettel végző: kedveltjeinek jó oldalait fényesebb világításba helyezte, gyarlóságait pedig nem palástol­­gatni, hanem a viszonyokkal magyarázni vagy gyöngíteni igye­kezett., Élte alkonyatán, a midőn memoirjainak megírására hatá­rozta el magát, nagy előszeretettel foglalkozott a magyar iroda­lom és nyilvános élet kiválóbb alakjaival is, és szorgalmasan gyűjtögette az adatokat ezek életéhez, mint általában mind­azo­­kéhoz, kikkel valaha érintkezett. Hátrahagyott iratai közt szá­mos jegyzet található, melyek ismerőseinek életéből a főbb ada­tokat, adomákat, jellemvonásokat tartalmazzák. Legelső polemikus életrajza a Dayka Gáboré volt, mely már 1810 elején készült, de csak 1813-ban jelent meg Dayka költeményeihez csatoltan. Ebben intézte az első támadását a nyelvbeli ósdiak ellen, s ezzel mutatta ki tudományos készült­séggel és bő tudós apparátussal, hogy Cicerótól fogva minden jelesebb író újított, és hogy e szerint az ő újításai is teljesen jogosak. Az ellentábor feljajdult a rámért csapás súlya alatt, és míg egyrészt kisebbíteni igyekezett Daykát, másrészt felvette a harcot maga részéről is, még pedig a legfélelm­esebb fegyverrel, a satiráéval.A „Mondolatban“ nevetségessé akarták tenni Kazin­­czyt, de ez nem hagyta magát, hanem tromfra tromffal felelt. Hasonló irányzattal készült (1814. febr. 13-án) B­á­r­ó­c­z­y Sándor élete (megjelent Báróczy munkáihoz csatoltan 1814) még pedig Trattner nyomdász és kiadó felhívására. Adatok vé­gett fűhöz-fához fordult Kazinczy; de biz azok lassan folytak be. „Báróczy életét — azt írja Kisnek 1814. márc. 8-án — me­leg szívvel fogod olvasni. Az még bővebb lehetett volna, ha p.

Next