Figyelő 19. (1885)
Szilágyi Sándor: Péchy Simon lappangó munkáiról
PÉCHY SIMON LAPPANGÓ MUNKÁIRÓL. I. A még teljesen meg nem oldott történeti problémák közé tartozik Péchy Simon. Egy hosszú élet alatt politikai, vallásos és művelődési téren óriási tevékenységet fejtett ki. Szegény iskolamesterből Erdély leggazdagabb főurává s leghatalmasabb államférfiává lesz, hogy kétszer bukjék s kétszer kerüljön be a zordonkővári börtönbe. Valódi rajongással consolidál egy sectát, szervezi azt, és ellátja zsoltárokkal s imakönyvekkel s rajongó lelkének egész hevét úgy beleönti a sectába, hogy az századok kegyetlen üldözését kiállja. Népe bámulattal csüng lelkén, hallgatja ajkairól a szót, zengi szent énekeit, melyekbe annyi költészet, erő, ihlet és mély vallásosság van, hogy ma is megindulva olvassuk, és mégis élte alkonyán, ősz fővel, sírja szélén kénytelen megtagadni azt a hitet, melyet lelke mélyével táplált. Kortársai árulónak szidják s bukásában gúnyolják s még is a legbecsületesebbek, legtekintélyesebbek kétszer sereglenek össze kiszabadítására. Nagy ész, nagy szív, nagy lélek volt — ilyenben a gyarlóságok nem fásulnak bűnné. A törvény szigora igazságosan ítélt felette a mulasztásokért, melyeket mint államférfiú elkövetett, bírái jogosan elitélték azért, mert az ország törvényeivel ellentétbe helyezte magát, de az árulás vádja alól ma bizvást felmenthetjük. Ami csak tőle és róla utolsó időben napvilágra került, mind az ezt igazolja. Pedig vajmi csekély ez ahoz képest, ami elveszett vagy ami lappang. Több mint harminc éve a magyar tudós világ egyik kiváló büszkesége, Lugossy József fényes tehetsége, roppant ismeretei és boncoló kritikája teljes apparátusával felkészítve mutatott be egy codexet, mely az akadémia birtokában van s olvasott fel belőle töredékeket, melyek akkor mindenkit elragadtak s ma sem olvastatnak megindulás nélkül. Nem