Figyelő 23. (1887)
Vachott Sándorné: Rajzok a múltból XXX. Petőfi Sándor és Etelke
Vachott Sándornétól. 83 ז Petőfi Sándor velünk együtt örvendett, együtt készült falura, — ideje nagy részit nálunk óhajtotta tölteni, tervezett férjemmel együtt, — írni szándékoztak mind a ketten, künn, a természet zöld karjai között, s megmutatni a fővárosi világnak, hogy határain túl teremt csak igazán gazdagon a költői kebel__ így tervezgetve, természetes, hogy Petőfi igen gyakran fölkereste férjemet, — elsétáltak együtt fél napon át is fel és alá a szobában. . . . Tervezéseik mellett azután közölték egymással új költői termékeiket, — vitáztak helylyel-közzel egyes jelesek művei felett, s ha nézeteik itt-amott eltérő volt is egymásétól, soha nem sérté az közöttük az egyetértést. ... Vörösmarty és Garay mellett, Erdélyi János s a végzetes halállal korán kimúlt Czakó Zsigmond is gyakran megfordultak férjemnél, s ha így többen voltak együtt, akkor a társalgás tarkább, élénkebb, változatosabb let, sőt átcsapott olykor a szellemi ügyekről az anyagiakra is. . . . Egy napon például, amint négyen vagy öten együtt ültek, az akkoriban dúsgazdagságáról hírneves bankárok egyikének szép szőke hajú, kék szemű eladó leánya jött szóba, ki nagyban szerepelt a divat körökben. Azt magam is szívesen elvenném, s megkérném nemül — monda Petőfi szokott komoly modorával — gyönyörű teremtés, s én mindig a szőke és kék szemű szépségek bolondja voltam életemben. .. . Nem hiába vagy magad fekete, mint a cigány, — mondá Erdélyi nevetve — de a gazdag bankár kisasszonyt feleségül megkérni neked pajtás — tévé hozzá folytatva jó kedve kitörését — szegény magyar költő létedre, kissé nagy botorság lenne, — s azt komolyan nem is gondolhatod. Micsoda? — szólt ingerlékenyen Petőfi — azt hiszed, nem volna bátorságom, a német pénztőzsértől leányát megkérni ? Biz azt én — viszonzá Erdélyi röviden. Hol a kalapom? — kezdé Petőfi hevesen felugorva helyéről. — E percben megmutatom neked, hogy meg merem tenni. — Jer — folytatá Czakóhoz fordulva — kiséri a bankár lakásáig s légy tanúja, megkértem-e apjától a szép bankár kisaszszonyt vagy nem. Hasztalan igyekezett őt férjem, a többiek támogatásával együtt, az elhamarkodott lépéstől visszatartani. — Erdélyi is hiába jelenté ki, hogy távolról sem volt szándékában, őt ily bohó cselekedetre ingerelni, míg Czakó feleslegesen szabadkozott, hogy kísérője legyen, nehogy mindkettejöket őrültnek tartsa a bankár. Petőfi nem engedett, Czakónak vele kelle mennie, s ő bejelentete magát a bankárnál. A dúsgazdag pénzember vonakodás nélkül elfogadta őt kisé-