Figyelő 26. (1889)

Erdélyi Pál: Erdélyi János levelestárából

ERDÉLYI JÁNOS LEVELESTÁRÁRÓL. I. E folyóirat hasábjain Erdélyi János levelestáráról írt közle­ményem nem áll előd és példa nélkül, hogy egyebet ne említsek: Kazinczy Gábor hagyatéka és levelei az alig múltban voltak ismer­tetve. E gondolat nem hálátlan, s az irodalomtörténetre rendkívül fontos. Mert az irodalmi levelezésekben inkább le van téve az iro­dalom története különösen nálunk, mint másutt, és épen ez a forrás az, a­melyhez legkevesebb ember férhet. Így hát a kutató előtt az irodalomtörténetnek egy becses forrása nyílik meg, s több alkalom van adva arra, hogy a jelen történetíró nemzedék felkeresse a közel­múlt eltő embereit, s megújítsa emlékét nem egy jelesnek, kiket a gyorsan haladó idő, a gyors feledésbe sodort. Erdélyi János a jelen század derekát irányító irodalomnak egyik kiemelkedő alakja volt, s különböző tereken tett munkásságá­val maradandó nyomot hagyott maga után. Legkivált két irányban folytatott sikeres és korszakos működést, kritikái által a kritikai elvek tisztázásában, és a magyar népköltési­ gyűjtemény szerkeszté­sével a népies polgárosításában. Élete egy részét, fiatalabb korát Pesten töltötte, s 1852-től Patakon lakván, elszakadt a fővárostól, hogy annak irodalmi köreitől egészen el ne szakadjon, összeköttetését levelezés útján tartotta fenn. Levelezésének különben nem ez a legértékesebb része. Sokkal értékesebbek pesti levelei közül azok, melyeket 1848. előtt és után, a patakiak közül, melyeket a Sárospataki Füzetek szerkesztése ide­jén kapott. Amazokban rendkívül bő anyagot találni a pesti iroda­lom viszonyaira, különösen a forradalom után elkövetkezett válságos időkből; emezekben pedig egy munkás protestáns kör emléke van megőrizve, melynek központja Sárospatak, közlönye a Füzetek vol­tak. Leveleinek egyik része az, mely családi és baráti köréből, s egy más része az, mely Somossy János, Látrai József és Molnár Figyelő. XXVI. 1

Next