Fillértár mindennemű közhasznú isméretek terjesztésére 1835-1836 (2. évfolyam, 1-51. szám, Pozsony, 1835)

1835-05-30 / 14. szám

106 Filler jár, mert úgy látszik, bőven áldozott Bacchusnak, valamint poharát emelő társa is, talán épen egy éljen a’ katonaéletet harsogván. A’ czigány, ki nomádai szellemében oly közel rokonságban érzi magát e’ hadi kalandorokkal, örömmel ragadja elő kedvencz hegedűjét, csaknem maga is tánczra kerekedvén annak hangjára, mert talán sehol e’ széles világon nem érzi magát annyira elementumában. Azért is csak fél füllel ügyel az őt hangos „Húzdrá! három a’ táncz!“ szóval serkentő legényre. Tudja ő, bőgős és clarinétos társával, mint kelljen húzni a’ nótát , és csak czimbalmosa ne ülne a’ rmegye’ tömlöczében , majd elnémulna, hiszi, az oktalan és muzsikához nem értő pernabájti. Testét a’ czifra katonaköntös fedvén, lelkét a’ gondtalan nomada élet bájolván, neki nincs több óhajtása ez életben ; ’s kit nem lelkesítne örömre minden óhajtásának eleven teljesülése ! — A’ magyar tánczban pedig járatlan plundrás vitéz vígan nézi pipázva a’ tarka életet magas álláspontjáról, míg a’ reá düleszkedő tirolis lövész talán kedves honi hegyeiről és kedveseiről elmélkedik. Egyik bajnok egész lelki gyönyörrel veszi elő az eddig czepelt ludat, ’s a’legfelségesebb étvággyal adja magát, most az egyszer, az unalmas és bajnokhoz legnevetségesebb fonákságban álló tollfosztásra, mert csak jó falatokat rejt a’ toll, pedig a’ jó falatokért sokat megtesz ám az ember, kivált ha tudja, hogy a’ szegény ludat nem épen neki nevelték, annál jobb izűen nyeli majd pecsenyéjét, mert gondolja, hogy „kedves egészségére kívánom“ helyett más valamit kiált utána a' ludat sic vos non vobis nevelte menyecske vagy öreg anyó. Másik vitéz a’ szinte nem maga nevelte tinót hasítja fel; hiszen mi összeillőbb mint a’ hadakozó huszárhoz a’ mészárlás, ’s ha nem épen örökség’ útján jutott is a’ tinóhoz, ki veheti ezt neki rossz néven , mikor pénze nincs, hogy megfizetné az árát, széllel pedig nem élhet, hanem gulyásos hússal. Nem csekély okossággal táplálja a’ palaczkokat töltő menyecskét egy másik pedrettbajuszu vitéz, a’ hordóra düleszkedve, mellynek gőze neveli elmés furcsaságai’ árját. — így lakoznak a’ magyar táborban , míg a’ nyergeit és felkantározott lovak minden pillanatban készen szinte mohón harapdálnak a’ kövér fűbe, mellettük álván a’ szinte egészen felfegyverkezett legény; mert hiszen közel az ellenség ’s a’ huszár csak fél füllel, fél szemmel alszik , és lopva , vigad , ’s így könnyen meglehet, hogy néhány perez múlva kénytelenek lesznek a’ tinót hordóstul ott hagyni, mellyekkel majd egy nemvélt harmadik sic vos non vobis jól lakik. De ha más részről igaz, hogy a’ keserű után jó az édes, hogy ott legkecesegtetőbb az öröm, hol az élet veszélyek közt nyalánkul vívhattuk ki, bízvást elmondhatni, hogy sok pompás vendégségek, mellyeknél a’ henyeség ’s unalom’ emberei csömört vesznek magokba, ingyen sem hasonlíthatók e’ finnyátlan futó lakomának megújító örömeihez. Ha ilyenkor valami utas megyen el mellettük, erővel is megvendéglik, mivel egyébkor, leginkább az unalmas hadmenéskor, elmélkedéseiket próbálgatják rajta; most mintegy jóvá akarván tenni a’ tréfa’ méltatlanságát, mellyet egyébkor személy válogatás nélkül elkövetnek. Az egész vendégséget legelmésebb ötletek fűszerezik vagy érdekes regélések, mellyekben mindazáltal nem mindig szorosan igaz vagy csak hihető is, mit önszemével látott és tulajdon fülével hallott az ellenvetést vagy kételkedést nem kedvelő szónok. Ezen előadásokban némellyek igazán nagy mesterek, de méltó becsületben is tartatnak aztán, kivált az ujjonczoktól. — Ha valaki a’ huszár elmésségeket, eleven gondolatokat, furcsa elbeszéléseket összeszedné, valóban nem érdeketlen könyvet adna a’ világ’ kezébe. Herculanum’ és Pompeji’ feltalálása. 1609. esztendőben két ásatván, 64 lábnyi mélységben három asszonyi szobor találtatott, melylyek most a’ drezdai régiségek’ gyűjteményében vagynak. 1738 tovább folytatatván a’ keresés, egy régi római amphitheatrum’ maradványaira találtak, hová most 80 hágcsón megy le az ember, így tovább tovább menvén a’ kutatással, végre Herculanum’ elveszett nyomára akadtak, melly augustus’ 24. Kr. u. 79 , Pompeji, Stabaea, ’s a’ Vezúv’ tövében állott Paestum, Thora, Thaurantia, Optantia, Teptanum helységekkel a’ tüzokádó hegy’ rendkívüli kirohanása által eltemetettek. Az áskálások’ folytában sok régiségek, különös látmányok és jelenetek jöttek napvilágra, mellyekből minap már közlénk némellyeket és jövendőre is időről időre közlendünk. A’ számtalan mestermívek, szobrok és mindenféle edények, falfestések , mesterséges mozaik-padlatok , mind kivagdaltatnak mostan , és a’ portréi museum’ 16 szobáiban gyűjtetnek össze, üveg alá helyeztetvén. A’ herculanumi ásással fel kellett hagyni, hogy a’ 80 — 100 lábnyi magasságban felette álló helység ne veszedelmeztessék. így lakik e’ földön a’ múlt’ sírján a’ jelenkor! 1750 Pompéjiban és Stabaeaban szerencsés felfedezések létettek, mert oly jeles épületek , oly sok ritkaságok találtattak, hogy a’ régiek’ háztartását, mellyet eddig pontosan nem ismertünk, egészen át lehetett látni. Különösen Pompeji most egy kiásott föld-