Fillértár mindennemű közhasznú isméretek terjesztésére 1835-1836 (2. évfolyam, 1-51. szám, Pozsony, 1835)
1835-05-30 / 14. szám
14. Második évi folyamat. (Á május’ 30-kan) Czélja az életre megkivántató ’s valóban hasznos tárgyak’ közlése,és tudományos oktatás. Megjelen minden szombaton. Előfizethetni reá a’ kiadás’ helyén kivül minden posta-hivatalnál, könyvárosoknál ’s vidéki beszedőknél , kik aztán a’ példányokat is kiosztják. 9 D Ára az egész évi folyamatnak valami no kömetszésű’s külön hozzá csatolt képpel a’ beszedőknél csak 5, a’ könyvtárosoknál 5 for. 36 kr., postán pedig nyomtatott czím alatti elküldéssel 6 forint p. p. Esztendő’ végével csinos boríték járuland hozzá a’ foglalat’ lajstromával. mindennemű A* ös h a s z n u i s m erete Ar’ terjesztésére. Magyar táborozás. Korunkban már nem az a’ hódítói szellem uralkodik a’ magyar táborban, melly valaha Árpád’ veres ütközeteiben a’ félvilággal szembe szállani, birodalmakat felforgatni ’s újakat állítni képes volt rémületes hatalmával; sem nem az a’ dicső miség, melly a’ nagy Hunyadiak alatt, ’s utóbb is, míg a’ nemesség’ katonáskodó kora még virágozván négy századon keresztül küzdve a’ napkeletet tapodó török hódítókkal, a’ hazát dönthetetlenűl fentartá a’ maradék’ számára, jelenleg nyugalomban pihenvén a’ nemesség, országunk’ valódi és született katonasága. — — Mindazáltal azon hadi erények ’s ama’ bajnoki tűz, melly valaha a’ gyakorlott nemességet lelkesíté, átszivárgott róla állandó katonaságunkra is, melly tulajdonképen hirtelen megtámadások’ és apróbb ütközetek’ vitelére szerkeztetett volt eleinte össze, utóbb pedig, kivált most már, csaknem egészen raegbizatik a’ hadviseléssel. Minden történetek, minden szájból vett hiteles tudósítások egyiránt bizonyítják a’ magyar katonaságnak mai napig ismeretes rettenhetlenségét, elszánását és a’ háború’ fanyarainak viselésére megtörhetetlen állhatatosságát. Főképen a’ magyar huszár az, kinek Európában alig találhatni párját. Bár oly tisztje legyen, ki akár álgyuk’ akár seregek’ tömegébe rohanva merészségét hihetetlenségig űzi, nem kénytelen bajnoki hevét azon aggodalommal tankítani: „váljon követnek e legényeim vagy sem ?“ Nem szükség hátra tekintenie, csak előre nézzen ’s a’ veszéllyel száljon szembe s bizonyos lehet, hogy a’ közhuszár kardot rántva, csákóját félre vágva, lovát sarkantyú közé szorítva, sárkányként rohan utána ’s eleven veszéllyé lesz a’ veszélyek felett, és mindenen keresztül hatvan, nincs oly nehéz győzedelem, mellyet ki nem vívna bátor vezérével. A’ gyalogság megronthatatlan érezfalként áll az ütközetben, ’s kivált a’ granatéros csapatok’ vitézsége bámulásra ragadja még a’ győzedelemhez szokott idegen vezéreket is. Több európai uralkodók gyakran örömmel szemlélték meg a’ magyar seregeket, és még soha sem tagadta meg egyik is azon dicsőséget, hogy hadra születtek; sőt még akkor is, midőn balesetek’ és körülmények’ befolyása miatt elveszték az ütközetet, minden ellenség megvallotta, hogy tőlök a’ győzedelmet siralmas áron vásárolta. Képünk, melly egy előcsapat’ megpihenését oly természetes miségében terjeszti elő, igen szembetünőleg kifejti az egyes katonák’ nemzeti charakterét. Többnapi verejtékes fáradalmak után felütvén egy mezőn tabernáját a’ katonának minden bajaiban, nem annyira a’ csekély nyereségért, mint a’ kedvelt bajnoki víg életért, hiven osztozó markotányosné, megállapodik a’ csapat, és felejtvén minden sanyaruságait, minden fáradalmait, mellyeket mint a’ költöző násznép csak mulatságnak tart, felejtvén, hogy talán a’ legközelebbi érában már lenni megszünend a’ háború’ öldöklése között, tánczva izgatja lábait, mellyeket az épen szenvedett hosszas utazás’ kellemetlenségei kifárasztani képesek nem valának, sem a’ tüstént folytatandó tovább utazás nem fenyeget viszontagságaival. Gond, aggodalom és félelem nélkül, a’ keserű múltnak 's a’ talán még keserűbb jövendőnek megvetésével vagy eszébe sem jutásával járja még a’ vén huszár is bajnoki tánczát, előkapván a’ markotányosleányt, részesét sanyarainak ’s részesét örömeinek, vígan éli világát míg azt még ésdelheti, már mintegy lemondván ’s minden pillanatban kész lévén hazájáért elszánásában magát a’ halálnak adni. De a’ derék bakancsos nem marad hátra lovag bajtársai megett, noha talán már dupla hadmenést tett a’ nap’égető sugáraiban, hanem kezénél kapván az agg markotányos nénikét, csak könnyen kitesz a’ nehézlábu ősz huszáron. Örömmel nézi őt tánczosnét nem kapott ’s azért bagnétos társával ugrándozó társa, káprázó szemes talán már duplásan mutatván a’ tárgyak’ képeit. 14